{"id":47792,"date":"2016-01-19T03:25:26","date_gmt":"2016-01-19T03:25:26","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=47792"},"modified":"2016-01-19T06:03:14","modified_gmt":"2016-01-19T06:03:14","slug":"albert-csilla-fenyes-tisztas-1","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=47792","title":{"rendered":"Albert Csilla: F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (1)"},"content":{"rendered":"

DR\u00c1MA 3 FELVON\u00c1SBAN<\/strong><\/p>\n

SZEREPL\u0150K:<\/em><\/strong><\/p>\n

Lev Nyikol\u00e1jevics Tolsztoj<\/em><\/strong>
\n Szofja Andrejevna Tolsztaja \u2013 Tolsztoj feles\u00e9ge<\/em><\/strong>
\n Szergej, T\u00e1nya, M\u00e1sa, Sz\u00e1sa, Lev \u2013Tolsztoj gyerekei<\/em><\/strong>
\n Dus\u00e1n Makovickij \u2013 az \u00f6reg Tolsztoj orvosa<\/em><\/strong>
\n Vlagyimir Grigorjevics Csertkov \u2013 Tolsztoj legh\u0171s\u00e9gesebb tan\u00edtv\u00e1nya \u00e9s bar\u00e1tja<\/em><\/strong>
\n Andrej Petrovics \u2013 a beteg Szofja Andrejevna orvosa<\/em><\/strong>
\n Natasa, Aljosa \u2013 ismer\u0151s gyerekek<\/em><\/strong>
\n Filicska, V\u00e1szka \u2013 szolg\u00e1k<\/em><\/strong><\/p>\n

I. FELVON\u00c1S<\/em><\/strong><\/p>\n

1. jelenet<\/em><\/strong><\/p>\n

(1881 -Moszkva, f\u00e9ny\u0171z\u0151\u00e9n berendezett szoba. A szob\u00e1ra borul\u00f3 hom\u00e1ly ellen\u00e9re Tolsztoj a s\u00f6t\u00e9tben \u00e1ll az ablak el\u0151tt. N\u00e9z maga el\u00e9, nem mozdul. Hirtelen ny\u00edlik az ajt\u00f3, feles\u00e9ge toppan be. L\u00e1that\u00f3lag nem sz\u00e1mit a f\u00e9rj\u00e9re, az ajt\u00f3ban megtorpan, majd lassan becsukja maga m\u00f6g\u00f6tt.)<\/em><\/p>\n

Szofja Andrejevna:<\/strong> \u00c1, itt vagy? \u00c9s m\u00e9rt ilyen s\u00f6t\u00e9tben? Ne rontsd a szemed, Ljovka!
\nTolsztoj:<\/strong> J\u00f3lesik. \u00dagysem sz\u00e1m\u00edt… nem csin\u00e1lok semmit…
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem is baj. Nem \u00e1rt magad v\u00e9gre kipihenned. T\u00fals\u00e1gosan is sokat dolgozt\u00e1l. Meg vagyok gy\u0151z\u0151dve r\u00f3la, hogy azok az ijeszt\u0151 fejf\u00e1j\u00e1sok is ez\u00e9rt gy\u00f6t\u00f6rnek. Hanem igaz\u00e1n bej\u00f6hetn\u00e9l k\u00f6z\u00e9nk egy kicsit sz\u00f3rakozni.
\nTolsztoj:<\/strong> Sz\u00f3val sz\u00f3rakozzak, azt mondod? M\u00e1r ahogy azt a magunkfajt\u00e1k itt teszik, ugye?
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: Ljova, k\u00e9rlek…
\nTolsztoj<\/strong> (remeg\u0151 indulattal ): N\u00e9zz\u00fck csak, hogy is. D\u00e9lig alv\u00e1s – habos \u00e1gynem\u0171, l\u00e1bujjhegyen j\u00e1r\u00f3 szolg\u00e1k, pisszeg\u0151 csel\u00e9dek. Azt\u00e1n kegyes ny\u00fajt\u00f3zkod\u00e1s, reggeli az \u00e1gyban, a morzs\u00e1kat majd Maruszja fels\u00f6pri, ha be\u00e1gyaz. F\u00fcrd\u0151, pipere, miegym\u00e1s, no, n\u00e9zz\u00fcnk a teend\u0151ink ut\u00e1n – melyik lovat v\u00e1lasszam, V\u00e1szka? A kis fekete j\u00f3 lesz, nyergeld, fi\u00fa, de szedd a l\u00e1bad. A korb\u00e1cs am\u00fagy is k\u00e9zn\u00e9l van. Eb\u00e9dhez \u00e1t\u00f6lt\u00f6zni, figyelni, ahogy Szerj\u00f3zsa gondosan t\u00f6lti a burgundit a poharakba – \u00fcgyes fi\u00fa, kicsit ugyan parasztos az \u00e1br\u00e1zata, de k\u00fcl\u00f6nben absolument megfelel\u0151.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ljova, az isten szerelm\u00e9re…<\/p>\n

(Tolsztoj kez\u00e9t a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1ra szor\u00edtva a falnak d\u0151l. N\u00e9z ki az ablakon, \u00fagy besz\u00e9l)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj:<\/strong> Nem b\u00edrom, Szofja. N\u00e9ha azt k\u00e9rdem magamt\u00f3l, hogy nem l\u00e1ttam ezt eddig? Kib\u00edrhatatlan ez a par\u00e1d\u00e9, ez a meg nem szolg\u00e1lt, jogtalan k\u00e9nyelem, amit mindenki olyan v\u00e9rl\u00e1z\u00edt\u00f3an term\u00e9szetesnek tart.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Sajn\u00e1lom, hogy ennyire boldogtalan vagy att\u00f3l, hogy nem \u00e9hez\u00fcnk.
\nTolsztoj: N\u00e9ha \u00fagy reag\u00e1lsz, hogy k\u00e9telkedem, valaha ismertelek-e igaz\u00e1n.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem akarok most veszekedni. Tulajdonk\u00e9ppen Tatj\u00e1na legyez\u0151j\u00e9\u00e9rt j\u00f6ttem. Itt van Losakov, \u00e9s mondhatom, nagyon kellemes fiatalember. \u00dagy l\u00e1tom, Tany\u00e1nak nem k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s.
\nTolsztoj:<\/strong> Losakov… Melyik is az? Aki k\u00edv\u00fclr\u0151l tudja az \u00f6sszes szerelmi f\u00e9lrel\u00e9p\u00e9st, vagy aki arr\u00f3l nevezetes, hogy seg\u00edtett megfelel\u0151 papag\u00e1jt tal\u00e1lni Szergej Iv\u00e1novics szeret\u0151j\u00e9nek?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Lev, n\u00e9ha lehetetlen\u00fcl ut\u00e1latos vagy. Losakov kedves, okos fiatalember -m\u00e9lt\u00f3 lenne Tatj\u00e1na szerelm\u00e9re.
\nTolsztoj:<\/strong> \u00edgy gondoltad te is valaha, igaz? Hab\u00e1r m\u00e1r kezdtem kics\u00faszni a fiatalember kateg\u00f3ri\u00e1b\u00f3l.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Igen, pontosan \u00edgy gondoltam. Az volt a benyom\u00e1som, hogy n\u00e1lad komolyabb, elb\u0171v\u00f6l\u0151bb f\u00e9rfival soha nem tal\u00e1lkoztam.
\nTolsztoj<\/strong>: \u00c9s most? Most mit gondolsz?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Mondd, mi \u00e9rtelme ennek? Majd h\u00fasz \u00e9ve egy\u00fctt \u00e9l\u00fcnk, gyerekeink sz\u00fclettek, dolgoztunk, sikereket \u00e9rt\u00e9l el, persze voltak gondjaink is, de egy\u00fctt vagyunk, kitartottunk.
\nTolsztoj:<\/strong> Mi\u00f3ta Moszkv\u00e1ban vagyunk, sokkal jobban szereted a k\u00f6zhelyeket. ” Kitartottunk, h\u00fasz \u00e9ve egy\u00fctt \u00e9l\u00fcnk ” \u2013 m\u00e1r csak az ” Egy\u00fctt h\u00e1ny\u00f3dunk az \u00e9let viharos tenger\u00e9n” hi\u00e1nyzik. \u2013 (Odal\u00e9p a feles\u00e9g\u00e9hez, megfogja a v\u00e1ll\u00e1t, a szem\u00e9be n\u00e9z): Az igazs\u00e1got, Szonya, az igazs\u00e1got. Tudod, hogy gy\u0171l\u00f6l\u00f6m, ha mell\u00e9besz\u00e9lsz. Ez nem m\u00e9lt\u00f3 hozz\u00e1nk. Sz\u00f3val mit gondolsz most r\u00f3lam, Szofja Andrejevna Tolsztaja?
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: (Lassan, m\u00e1s ir\u00e1nyba n\u00e9zve ): Azt, hogy be k\u00e9ne j\u00f6nn\u00f6d a szalonba.
\nTolsztoj<\/strong> (keze lehullik ): Lassan semmi k\u00f6z\u00fcnk nem lesz egym\u00e1shoz.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Lehet. De az ajt\u00f3kat, amelyek kirekesztenek az \u00e9let\u00fcnkb\u0151l, te z\u00e1rtad kulcsra. \u00c9s a kulcs, amit adsz hozz\u00e1, \u00e9geti a kez\u00fcnk – idegen anyag.
\nTolsztoj:<\/strong> Ne besz\u00e9lj metafor\u00e1kban, Szonya. Nem vagy \u00edr\u00f3n\u0151, meg azt\u00e1n mi \u00e9rtelme? Csak egyszer\u0171en. Ez az \u00e1tkozott arisztokratikus tekerv\u00e9nyess\u00e9g am\u00fagy is az idegeimre megy.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> J\u00f3, akkor mondom m\u00e1sk\u00e9pp: te azt k\u00e9red, hogy v\u00e1ltozzunk meg. Ne \u00f6r\u00fclj\u00fcnk a sz\u00e9p h\u00e1zunknak, a k\u00e9nyelmes b\u00fatoroknak, a kandall\u00f3 meleg\u00e9nek, az \u00e9l\u00e9skamra b\u0151s\u00e9g\u00e9nek, az asztalon illatoz\u00f3 \u00e9telek iz\u00e9nek- ez sz\u00e9gyen, mert m\u00e1sok f\u00e1znak \u00e9s \u00e9heznek. T\u00e1nya \u00faj ruh\u00e1t szeretne, mert \u00e1t akar hajtatni Petrov\u00e9k est\u00e9ly\u00e9re? Ugyan, l\u00e1nyom, h\u00e1t \u00f6r\u00f6m az? Gyere velem dolgozni a mez\u0151re, \u00edzleld meg a munka ut\u00e1ni kimer\u00fclts\u00e9g \u00f6r\u00f6m\u00e9t, h\u00e1t nem tiszt\u00e1bb, romlatlanabb \u00f6r\u00f6m ez, mint ostobas\u00e1gokr\u00f3l fecsegve dologtalanul elfecs\u00e9relni a dr\u00e1ga id\u0151t? De \u00e9rtsd meg, Lev, \u00e9rtsd meg: T\u00e1nya nem \u00e9lvezi. \u00c9s a t\u00f6bbi gyerek sem. Mi nem vagyunk szentek, t\u00fal sokat k\u00edv\u00e1nsz t\u0151l\u00fcnk. De te, Lev, aki a megbocs\u00e1t\u00e1st hirdeted, m\u00e9rt nem tudsz ez\u00e9rt nek\u00fcnk megbocs\u00e1tani? M\u00e9rt nem l\u00e9psz fel\u00e9nk, akik boldogok vagyunk, hogy a k\u00f6zeledben \u00e9lhet\u00fcnk, s f\u00e1jdalmasan n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00fcnk mindennapi \u00f6r\u00f6meinkb\u0151l?
\nTolsztoj:<\/strong> Befejezted?
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (s\u00f3hajt): Egyel\u0151re.
\nTolsztoj<\/strong> (elmosolyodik ): Ez el\u00e9g fenyeget\u0151en hangzik.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Tudom, hogy nem f\u00e9lsz a h\u00e1zast\u00e1rsi csat\u00e1roz\u00e1sokt\u00f3l. S azt is, hogy enn\u00e9l hosszadalmasabb \u00e9s f\u00e1jdalmasabb csat\u00e1k v\u00e1rnak r\u00e1nk, mint ez a mai.<\/p>\n

(Megtal\u00e1lja a legyez\u0151t, fogja, \u00e9s megy kifel\u00e9. F\u00e9l\u00faton Tolsztoj hangja meg\u00e1ll\u00edtja.)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj:<\/strong> Szonja, ma d\u00e9lel\u0151tt egy fiatalasszonnyal tal\u00e1lkoztam a kijevi p\u00e1lyaudvar mellett. Nem lehetett id\u0151sebb T\u00e1ny\u00e1n\u00e1l. H\u00e1rom rongyos kisgyerek szaladg\u00e1lt mellette, a negyedik csecsem\u0151 volt. \u00dclt az egyik padon, a pici szopott sov\u00e1ny, aszott mell\u00e9b\u0151l. Megsimogattam az egyik gyerek fej\u00e9t- a n\u0151 meg r\u00e1m mosolygott. Fogatlan, \u00fcres, s\u00f6t\u00e9t mosollyal – \u00e9s nem volt t\u00f6bb, mint T\u00e1nya, \u00e9rted? A szemei, azok a kialudt szemek… \u00c9s a csecsem\u0151 sebes kis ujjai… (Zih\u00e1l)
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nyugodj meg, Ljovocska. Rettenetes, tudom. De mit tegyek?
\nTolsztoj<\/strong> (gy\u0171l\u00f6lettel ): A legkevesebb, amit tehetn\u00e9l, hogy nem te\u00e1zol porcel\u00e1ncs\u00e9sz\u00e9b\u0151l a szalonban.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Lev, te \u00f6sszekevered a dolgokat.
\nTolsztoj:<\/strong> Te meg nagyon is tudod a hely\u00fcket. Az az asszony meg a gyerekei – az a kijevi p\u00e1lyaudvar, te meg a f\u00e9rjet vad\u00e1sz\u00f3 l\u00e1nyaid – ez a szalon. M\u00e9rt vagy olyan biztos benne, hogy nem lehet utat \u00e9p\u00edteni k\u00f6zt\u00fck?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nos, addig is, am\u00edg meg\u00e9p\u00edted, \u00e9n visszamegyek a szalonba.<\/p>\n

\"16264_tolsztoj_es_felesege\"<\/a>

Tolsztoj \u00e9s feles\u00e9ge, Szofja Andrejevna<\/p><\/div>\n

2. jelenet<\/strong><\/em><\/p>\n

(A Jasznaja Poljana-i udvarh\u00e1z. Reggel. A szolg\u00e1l\u00f3 \u00e1lmosan d\u00f6rzs\u00f6li a szem\u00e9t. Megjelenik az ajt\u00f3ban a k\u00f6t\u00e9ny\u00e9t k\u00f6t\u0151 Szofja Andrejevna.)<\/em><\/p>\n

Szofja Andrejevna.<\/strong>: V\u00e1nyka, felkelt m\u00e1r az \u00far?
\nV\u00e1nyka:<\/strong> Nem l\u00e1ttam m\u00e9g, asszonyom. Tal\u00e1n a kis kamr\u00e1ban van…..ahol dolgozni szokott.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ott bef\u0171t\u00f6tt\u00e9l m\u00e1r?
\nV\u00e1nyka:<\/strong> M\u00e9g nem. Mindig itt szoktam kezdeni.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> H\u00e1t ne itt kezdd! Kezdd mindig ott, ahol az \u00far van. H\u00e1ny \u00e9ve vagy m\u00e1r n\u00e1lunk, \u00e9s m\u00e9g mindig el kell az ilyesmit magyar\u00e1znom? Tudod j\u00f3l, hogy Lev Nyikol\u00e1jevics kel a legkor\u00e1bban, teh\u00e1t n\u00e1la kell kezdeni.<\/p>\n

(K\u00f6zben megjelenik Tolsztoj fia az ajt\u00f3ban.)<\/em><\/p>\n

V\u00e1nyka<\/strong> (szedel\u0151zk\u00f6dik): Megyek.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Menj is, de gyorsan! \u00c9s k\u00e9rdezd meg az urat, akar-e te\u00e1zni.
\nV\u00e1nyka:<\/strong> Igenis, asszonyom.<\/p>\n

(Szerj\u00f3zsa, Tolsztoj fia helyet ad V\u00e1nyk\u00e1nak, azt\u00e1n bel\u00e9p, le\u00fcl egy sz\u00e9kre.)<\/em><\/p>\n

Szofja Andrerjevna:<\/strong> \u00c1, h\u00e1t felkelt\u00e9l? Kicsit k\u00e9s\u0151n j\u00f6tt\u00e9l meg az este.
\nSzergej:<\/strong> Gubarjovt\u00f3l nem lehet csak olyan egyszer\u0171en elj\u00f6nni. Legal\u00e1bb d\u00e9lut\u00e1n n\u00e9gykor el kell kezdeni b\u00facs\u00fazkodni, ha est\u00e9re szabadulni akarsz.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00dagy hallottam, nagyon sz\u00e9p a kertje.
\nSzergej:<\/strong> Igen, azt hiszem. K\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl Mihail Andrejevics \u00e9let\u00e9nek f\u0151 b\u00fcszkes\u00e9ge. Egy \u00f3r\u00e1t s\u00e9t\u00e1ltam vele mindenf\u00e9le diderg\u0151 z\u00f6lds\u00e9g k\u00f6z\u00f6tt. Sose gondoltam, hogy abban az ostoba arc\u00e1ban valaha a szenved\u00e9ly szikr\u00e1j\u00e1t fogom l\u00e1tni, de esk\u00fcsz\u00f6m, hogy az egyik tuja tetej\u00e9re n\u00e9zve szinte el\u00e9rz\u00e9keny\u00fclt.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Szerj\u00f3zsa, \u00fajabban gyakran vagy cinikus. Mi bajod van Mihail Andrejevics \u00e1br\u00e1zat\u00e1val?
\nSzergej:<\/strong> Mondtam m\u00e1r: ostoba. Sz\u00edvja a m\u00e9regdr\u00e1ga szivarjait, b\u00e1r l\u00e1that\u00f3lag majd beleszakad a k\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe. De ha egyszer ez a m\u00f3di. L\u00f3b\u00e1lja mag\u00e1t a hintasz\u00e9kben, begy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lve a leg\u00fajabb divat szerint varrt ruh\u00e1ba, lehunyt szemmel, r\u00e9veteg arccal hallgatja Marija Mihajlovna b\u0171n rossz zongor\u00e1z\u00e1s\u00e1t, \u00e9s hallom, amint azt gondolja mag\u00e1ban ” „L\u00e1m, milyen j\u00f3, \u00e9rz\u00e9keny ember is vagyok \u00e9n!” Brr!
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (csendesen, ink\u00e1bb csak mag\u00e1nak): Mindig is sok volt benned ap\u00e1db\u00f3l.
\nSzergej:<\/strong> Ennek semmi k\u00f6ze ap\u00e1hoz. Egyszer\u0171en nem kedvelem.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> De mi\u00e9rt is? Mert nem b\u00edrja a szivart, \u00e9s szereti hallgatni a l\u00e1nya zongor\u00e1z\u00e1s\u00e1t?
\nSzergej:<\/strong> Mama, kiforgatod a szavaimat. \u00c9n csak igyekeztem olyan r\u00e9szleteket mondani, amiket k\u00f6nnyen elk\u00e9pzelsz \u00e9s vitathatatlan az \u00e9rtelm\u00fck.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Vitathatatlan? \u00c9vek \u00f3ta nem tal\u00e1lkoztam olyasmivel.
\nSzergej<\/strong>: Igen, tudom, mire gondolsz. Egy\u00e9bk\u00e9nt err\u0151l el\u0151bb-ut\u00f3bb \u00fagyis akartam veled besz\u00e9lni. Mondd csak, mama, biztos vagy benne, hogy olyan elsz\u00e1ntan \u00e9s szinte mindenen vit\u00e1ba kell sz\u00e1llni ap\u00e1val?
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (l\u00e1that\u00f3an el\u00f6nti az indulat): \u00c9n is k\u00e9rdezn\u00e9k valamit, Szerj\u00f3zsa. Biztos vagy benne, hogy ezt a k\u00e9rd\u00e9st nem ap\u00e1dnak akartad feltenni?
\nSzergej<\/strong> (zavartan nevet): Mama, azt k\u00e9rdezem, m\u00e9rt vit\u00e1zol annyit, s te azzal v\u00e1laszolsz, hogy r\u00f6gt\u00f6n vitatkozni kezdesz.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Igen, mert \u00fagy \u00e9rzem, nagyon igazs\u00e1gtalan vagy. Ha rajtam m\u00falik, ez a h\u00e1z megmarad abban a paradicsomi nyugalomban, amibe m\u00e9g te is belesz\u00fclett\u00e9l. Milyen b\u00fcszke voltam r\u00e1, hogy ap\u00e1d, ez a k\u00e9ts\u00e9gk\u00edv\u00fcl eg\u00e9szen kiv\u00e9teles ember mindig \u00e9rezheti a csal\u00e1di harm\u00f3nia \u00f6r\u00f6m\u00e9t!….( A falnak d\u0151l, v\u00e9gtelen szomor\u00fas\u00e1ggal eml\u00e9kezik) Eml\u00e9kszel azokra a nagy s\u00e9t\u00e1kra vacsora el\u0151tt? Ott szaladg\u00e1ltatok k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, ap\u00e1d meg az eg\u00e9sz napi \u00edr\u00e1s ut\u00e1n szinte lubickolt a csal\u00e1d k\u00f6zels\u00e9g\u00e9ben. Mindig az volt az \u00e9rz\u00e9sem, hogy szab\u00e1lyosan megmosakszik bennetek. Eml\u00e9kszel, mennyit birk\u00f3zott veled? Mennyit nevettetek! \u00d3 de szerettem hallani a nevet\u00e9s\u00e9t! (Fels\u00f3hajt): Ezer \u00e9ve nem hallottam egy j\u00f3\u00edz\u0171t nevetni.
\nSzergej:<\/strong> Ami azt illeti, t\u00e9ged sem nagyon hallottalak.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Hogy \u00e9n? Nem akarok magamon gondolkozni. Sajn\u00e1lkozni meg pl\u00e1ne nem. K\u00f6nnyen meglehet, hogy hamar meghat\u00f3dn\u00e9k a sorsomon, \u00e9s az-hiszen tudod – nem vezet sehova. Azt\u00e1n meg, ak\u00e1rhogy is van, nem hiszem, hogy \u00e9ppen Tolsztoj feles\u00e9g\u00e9nek kell sajn\u00e1lkoznia a sors\u00e1n. Persze lehet, hogy k\u00f6nny\u00edten\u00e9k vele a lelkemen. N\u00e9ha a torkomig szorul valami kib\u00edrhatatlan fesz\u00fclts\u00e9g. Esk\u00fcsz\u00f6m, ha nem lenne olyan rengeteg dolog a h\u00e1zzal meg veletek, m\u00e1r r\u00e9gen verekedn\u00e9nk.
\nSzergej:<\/strong> Lehet, hogy az k\u00e9ne mindkett\u0151t\u00f6knek.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ap\u00e1d soha nem bocs\u00e1tana meg NEKEM, hogy kezet emelt r\u00e1m. Gy\u0171l\u00f6li a brutalit\u00e1st, \u00e9s nem hiszem, hogy b\u00e1rmilyen gy\u00f3gy\u00edt\u00f3 hat\u00e1s\u00e1t elismern\u00e9. A maga rettenetes logik\u00e1j\u00e1val \u00fagy tal\u00e1ln\u00e1, hogy olyan dolgokra k\u00e9sztetem, amelyek m\u00e9ltatlanok, idegenek t\u0151le-teh\u00e1t megcs\u00fafolom a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9t. Innen m\u00e1r csak egy l\u00e9p\u00e9s, hogy beismerje – persze \u00e1tv\u00edv\u00f3dott d\u00e9lut\u00e1nok ut\u00e1n -, hogy a h\u00e1zass\u00e1gunknak v\u00e9ge.<\/p>\n

(Cs\u00f6nd. Szofja Andrejevna idegesen pakolni kezdi az ed\u00e9nyeket.)<\/em><\/p>\n

Szergej<\/strong>: \u00c9s… nincs v\u00e9ge?
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: Az elm\u00falt \u00e9vekben rengeteg \u00fctk\u00f6zetet v\u00edvtam az ap\u00e1ddal, aki a fej\u00e9be vette, hogy sz\u00e9gyellnival\u00f3n gondtalan \u00e9let\u00fcnk\u00e9rt vezekelni kell. \u00c9s valah\u00e1nyszor a fejemhez v\u00e1gja a heny\u00e9l\u00e9s v\u00e1dj\u00e1t, k\u00e9ptelen vagyok elmondani neki azt, ami ebben a legjobban f\u00e1j: azt, hogy sosem \u00edrja meg azokat a nagy reg\u00e9nyeket, ha k\u00f6zben a magam m\u00f3dj\u00e1n nem szolg\u00e1lom, \u00e1lland\u00f3an \u00e9s \u00f6r\u00f6mmel. \u0150t is, meg titeket is. Am\u00edg \u0151 a messzes\u00e9geket ostromolta mag\u00e1ban, ide\u00e1lis mag\u00e1nyban a kamr\u00e1csk\u00e1j\u00e1ban, \u00e9n voltam az, aki vigy\u00e1zta a cs\u00f6ndet, mondjuk \u00edgy: a h\u00e1tteret. \u00dagy \u00e9reztem, minden a hely\u00e9n van: \u00e9n a kulcsaimat z\u00f6rgetve utat v\u00e1gok neki. Hogy k\u00f6zben elhagy, hogy m\u00f6g\u00f6tte maradok, ez is rendj\u00e9n val\u00f3 volt. Az \u00e9n feladatom szolg\u00e1lni a tehets\u00e9g\u00e9t- ezt m\u00e1r fiatal l\u00e1nyk\u00e9nt meg\u00e9rtettem, amikor m\u00e9g csak sz\u00e9d\u00edt\u0151 \u00edg\u00e9ret volt az \u0151 m\u00e9lys\u00e9ges, nyilv\u00e1nval\u00f3 komolys\u00e1ga. \u00c9s amikor az \u00edr\u00e1saival bev\u00e1ltotta ezt az \u00edg\u00e9retet, \u00fagy \u00e9reztem: egy kicsit az \u00e9n \u00e9rdemem is. Csak alig l\u00e1that\u00f3an, hiszen tudom \u00e9n. De m\u00e9giscsak ott voltam, \u00e9s ez is valami. Olyasmi, amit megl\u00e1thatott volna \u0151, aki annyi mindent megl\u00e1t, de h\u00e1t hogyan is sz\u00f3lhatn\u00e9k neki err\u0151l valaha is? Hogy p\u00e9nzt is keresett ezekkel az \u00edr\u00e1sokkal, k\u00e9sz szerencse volt. Persze \u0151 nem nagyon l\u00e1tta \u00e1t Jasznaja Poljana \u00fcgyeit, de mit mondjak: a legjobbkor j\u00f6tt. \u00c9s amikor az \u00e9let\u00fcnk ilyen \u00e9rtelmesnek, mondhatni teljesnek t\u0171nt- \u0151, a t\u00f6preng\u0151 \u00f3ri\u00e1s, s a csal\u00e1dja, akik rajonganak ez\u00e9rt a nagy ember\u00e9rt…. akkor \u0151 megcs\u00f3v\u00e1lja a fej\u00e9t, elfordul, \u00e9s azt mondja: Nem ezt akartam. Ezt gy\u0171l\u00f6l\u00f6m. Gy\u0171l\u00f6lj\u00e9tek ti is. (Kez\u00e9t az asztalra t\u00e1masztja, ingatja a fej\u00e9t): Nem tudom, nem tudom… Ezt nem \u00e9rdemeltem…
\nSzergej<\/strong> (\u00e1tfogja anyja v\u00e1ll\u00e1t): Anya, ne… Nem szabad.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00dagy \u00e9rzem, eg\u00e9sz egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9let\u00fcnkre r\u00e1zza a fej\u00e9t. \u00c9s ez kib\u00edrhatatlan. Csak egy kib\u00edrhatatlanabb lenne: n\u00e9lk\u00fcle \u00e9lni.
\nSzergej:<\/strong> Anya, de h\u00e1t m\u00e9rt ne lehetne megint azt tenni, amit eddig? Szolg\u00e1lni \u0151t? \u00c9n a magam r\u00e9sz\u00e9r\u0151l sz\u00edvesen kasz\u00e1lok vele, ha azt\u00e1n \u00edr egy sz\u00e9p elbesz\u00e9l\u00e9st.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Szergej, te elfelejtesz valamit: \u00e9n nemcsak az \u0151 szolg\u00e1lat\u00e1ban \u00e1llok, hanem kilenc fiatal ember\u00e9ben \u2013 a gyerekeim\u00e9ben. Nem hiszem el, amit az el\u0151bb mondt\u00e1l, mert te ezt legfeljebb egy d\u00e9lut\u00e1ni kalandnak gondolod, ap\u00e1d pedig mindennapos gyakorlatnak. A meggy\u0151z\u0151d\u00e9ses penitencia mint \u00e9letforma – ezt egyetlen gyermekem sem akarja, te sem. Ahogy az eg\u00e9szet l\u00e1tod, nagyon felsz\u00ednes \u00e9s k\u00f6nnyed. Itt nem ap\u00e1d h\u00f3bortj\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, ap\u00e1dt\u00f3l mi sem \u00e1ll t\u00e1volabb, mint a hangulatainak engedni \u00fagynevezett m\u0171v\u00e9szies f\u00e9ktelens\u00e9ggel. Te is, a t\u00f6bbiek is – megengedem, nem egyforma intenzit\u00e1ssal – \u00e9lni akartok, de nemcsak bels\u0151, mor\u00e1lis utakat bej\u00e1rva- mint ahogy ap\u00e1tok szeretn\u00e9, hanem \u00fagymond \u00e9lni az \u00e9letet. \u00c9s \u00e9n azt rem\u00e9lem, siker\u00fclni is fog nektek. \u00c9s szolg\u00e1llak benneteket – ap\u00e1tok ellen\u00e9ben, aki ezt nem akarja.
\nSzergej:<\/strong> Tal\u00e1n ford\u00edtva k\u00e9ne, anya.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ezt hogy \u00e9rted?
\nSzergej:<\/strong> Ap\u00e1t szolg\u00e1lni a mi ellen\u00fcnkben. Nem gondolod, hogy el\u00e9g nagyok vagyunk m\u00e1r ahhoz, hogy magunk szolg\u00e1ljuk magunkat?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00c9n az\u00e9rt nem engedek ap\u00e1dnak, mert nem szembeford\u00edtani akarom a gyerekeivel, hanem meg\u00e9rtetni vele azok jogos ig\u00e9nyeit.
\nSzergej:<\/strong> Gondolt\u00e1l-e arra, anya, hogy tal\u00e1n ap\u00e1nak van igaza?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Persze, hogy neki van igaza. Mint ahogy igaza van mindenkinek, aki egy haldokl\u00f3 gyerekre n\u00e9zve azt mondja: nincs igazs\u00e1g a f\u00f6ld\u00f6n. De a gyermek meghal akkor is, ha vele halunk.
\nSzergej:<\/strong> Anya, ugye tudod, hogy… (Elhallgat, V\u00e1nyka j\u00f6n be).
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nos? (Az arca megtelik fesz\u00fclts\u00e9ggel). Mit csin\u00e1l az \u00far? \u00cdr?
\nV\u00e1nyka:<\/strong> M\u00e1r nem, v\u00e9gzett m\u00e1r az \u00edr\u00e1ssal. R\u00f6gt\u00f6n j\u00f6n te\u00e1zni.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> J\u00f3… .No menj, \u00e9breszd fel Lev Lvovicsot!<\/p>\n

(V\u00e1nyka meghajol, kimegy. R\u00f6gt\u00f6n ut\u00e1na felt\u0171nik az ajt\u00f3ban Tolsztoj. Bel\u00e9p. Kez\u00e9ben paksam\u00e9ta.)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj<\/strong>: J\u00f3 reggelt, Szofja. (Megl\u00e1tja a fi\u00e1t. Hallhat\u00f3lag enyh\u00fcl hangja fesz\u00fclts\u00e9ge.): \u00c1, Szergej, te is fent vagy? \u00c9s az \u00f6cs\u00e9d?
\nSzergej:<\/strong> Lev alszik. Mama most k\u00fcldte el V\u00e1nyk\u00e1t, hogy fel\u00e9bressze.
\nTolsztoj:<\/strong> (az \u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9z): El\u00e9g k\u00e9s\u0151 van m\u00e1r. F\u00e9l t\u00edz \u00e9s m\u00e9g \u00e1gyban van! Ez is egy Lev passzi\u00f3i k\u00f6z\u00fcl.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Amennyiben a pihen\u00e9s annak sz\u00e1m\u00edt.
\nTolsztoj:<\/strong> Lassabban, Szofja. Nincs kedvem vagdalkozni. J\u00f3 dolog a pihen\u00e9s… Persze, ha van mit kipihenni.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> T\u00f6rt\u00e9netesen Lev k\u00e9s\u0151 estig dolgozott.
\nTolsztoj:<\/strong> Megint irt valamit? \u00dagy l\u00e1tszik, nem tudom r\u00f3la lebesz\u00e9lni.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> T\u00e9ged le lehetett?
\nTolsztoj:<\/strong> Ami azt illeti, nem eml\u00e9kszem r\u00e1, hogy valaki is megpr\u00f3b\u00e1lta volna. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert nem olvastam fel l\u00e9pten-nyomon, amit \u00edrtam.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem mindenki olyan szerencs\u00e9s, hogy felt\u00e9tlen\u00fcl tud hinni mag\u00e1ban. Levnek sz\u00fcks\u00e9ge van a meger\u0151s\u00edt\u00e9sre.
\nTolsztoj<\/strong>: \u00c9n m\u00e1r sz\u00e1zszor meger\u0151s\u00edtettem abban, hogy sose lesz j\u00f3 \u00edr\u00f3.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Kegyetlen vagy. Ahogy csak egy isten\u00e1ldotta tehets\u00e9g lehet egy siker\u00e9rt k\u00fczd\u0151 emberrel, aki r\u00e1ad\u00e1sul a fia.
\nTolsztoj:<\/strong> Siker\u00e9rt k\u00fczd\u0151 ember? Ez Lev? Ha ez \u00edgy van, m\u00e9g rosszabb. \u00c9n sosem \u00edrtam a siker\u00e9rt.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem gondolod, hogy k\u00f6nny\u0171 ezt \u00e1ll\u00edtani valakinek, akinek csak sikerekben volt r\u00e9sze?
\nTolsztoj:<\/strong> Szonya! Te tudod, hogy nekem sosem ez volt az igaz\u00e1n fontos. Amikor a H\u00e1bor\u00fa \u00e9s b\u00e9k\u00e9t dikt\u00e1ltam neked, csordultig voltam \u00f6r\u00f6mmel. Mellesleg te is, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem. N\u00e9ha k\u00f6nnyezt\u00fcnk is, enni sem tudtunk felindults\u00e1gunkban. R\u00f3ttam a szob\u00e1t, mint valami holdk\u00f3ros, \u00e9s m\u00e1moros voltam att\u00f3l, milyen \u00e9rtelmesen \u00e9lek. Ez is t\u00e9ved\u00e9s volt, persze. De a sikerhez semmi k\u00f6ze nem volt, erre esk\u00fcsz\u00f6m.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem \u00e9rtem, mi volt t\u00e9ved\u00e9s.
\nTolsztoj:<\/strong> A m\u00e1mor, az a nagyk\u00e9p\u0171 megr\u00e9szeged\u00e9s \u00f6nmagam, pontosabban a munk\u00e1m fontoss\u00e1g\u00e1t\u00f3l.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ugye nem azt akarod mondani, hogy \u00e9rtelmetlen dolog volt meg\u00edrnod a H\u00e1bor\u00fa \u00e9s b\u00e9k\u00e9t?
\nTolsztoj<\/strong> (le\u00fcl, leveszi a sapk\u00e1j\u00e1t, kom\u00f3tosan az asztalra teszi, \u00e9s lassan, mosolyogva a feles\u00e9ge fel\u00e9 fordul): Term\u00e9szetesen igen. Az volt. Vagy legal\u00e1bbis nem fontos.
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (nem tud uralkodni mag\u00e1n): Lev! Lev!
\nTolsztoj<\/strong>: Hagyjuk, Szonya, hagyjuk.
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: H\u00e1t mindent el akarsz venni t\u0151lem? Mindent?
\nTolsztoj:<\/strong> Nem \u00e9rtelek. Fogalmam sincs, m\u00e9rt izgattad fel ennyire magad.
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (sz\u00e9tt\u00e1rt karral Szergej fel\u00e9): Fogalma sincs! \u00c9rted, Szerj\u00f3zsa? Fogalma sincs!…(Kirohan. )
\nTolsztoj:<\/strong> Esk\u00fcsz\u00f6m, nem tudom, mi olyat mondhatn\u00e9k, aminek ne valami hasonl\u00f3 lenne a v\u00e9ge.
\nSzergej:<\/strong> Tudod, milyen \u00e9rz\u00e9keny mostan\u00e1ban. Te vagy az er\u0151sebb, apa. Neked kell rajta seg\u00edtened.
\nTolsztoj<\/strong>: De h\u00e1t m\u00e9rt, az isten szerelem\u00e9re? M\u00e9rt szorul seg\u00edts\u00e9gre? Ki fenyegeti? Mit\u0151l f\u00e9l?
\nSzergej:<\/strong> Tal\u00e1n att\u00f3l, hogy elveszt. Tudnod kell, hogy nem tudna n\u00e9lk\u00fcled \u00e9lni.
\nTolsztoj:<\/strong> Kicsit k\u00e9nyelmetlen ilyesmit a saj\u00e1t fiamt\u00f3l hallani. ” Nem tudna n\u00e9lk\u00fcled \u00e9lni.” Szergej, elm\u00faltam hatvan \u00e9ves. Amire v\u00e1gyom tov\u00e1bbi \u00e9letemben, az minden, csak nem egy melodr\u00e1ma. H\u0151sn\u0151re sincs sz\u00fcks\u00e9gem, csak egy asszonyra, aki meg\u00e9rti, hogy a lelkiismeretem szerint akarok \u00e9lni. \u00c9s itt nem lehet. (Fel\u00e1ll, megr\u00e1zza mag\u00e1t). K\u00fcl\u00f6nben majd megold\u00f3dik minden. Tal\u00e1n nem is olyan sok\u00e1ra… Mondd csak, ugye T\u00e1nya \u00e9s M\u00e1sa ma d\u00e9lut\u00e1n \u00e9rkezik?
\nSzergej:<\/strong> \u00dagy tudom.
\nTolsztoj:<\/strong> M\u00e1sa nagyon hi\u00e1nyzott\u2026( Sz\u00fcnet). Persze T\u00e1nya is..<\/p>\n

(Cs\u00f6nd. Szergej r\u00e1gy\u00fajt.)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj:<\/strong> N\u00e9ha m\u00e9g mindig megk\u00edv\u00e1nom a doh\u00e1nyt…. El\u00e9g b\u00fcd\u00f6s, hallod -e..
\nSzergej:<\/strong> Ez mind semmi Gubarjov szivarj\u00e1hoz k\u00e9pest.
\nTolsztoj:<\/strong> \u00c1, h\u00e1t ott volt\u00e1l? Mi a benyom\u00e1sod r\u00f3la?
\nSzergej:<\/strong> El\u00e9g unalmasnak t\u0171nt. De t\u00e9ged majdnem isteni \u00e1h\u00edtattal tisztel. Azt hiszem, nem tudja eld\u00f6nteni, Pierre Bezuhov vagy ink\u00e1bb Levin legyen-e. De minden er\u0151lk\u00f6d\u00e9se ellen\u00e9re a legink\u00e1bb Mihail Andrejevics Gubarjov marad – \u00e9s ett\u0151l sz\u00f6rnyen szenved.
\nTolsztoj:<\/strong> Ostoba ember. \u00c9n semmi m\u00e1s nem szeretn\u00e9k lenni, csak Lev Tolsztoj.
\nSzergej:<\/strong> Gondolom, az \u0151 is sz\u00edvesen lenne.
\nTolsztoj:<\/strong> Szerjozsa, ne tegy\u00e9l \u00fagy, mint aki nem \u00e9rti. Nem a h\u00edres \u00edr\u00f3ra gondolok- nevets\u00e9ges \u00e9s hi\u00fa dolog volt azt hinnem, hogy az a dolgom az \u00e9letben, hogy t\u00f6bb ezer oldalt telefirk\u00e1ljak.
\nSzergej:<\/strong> Apa, ez azok k\u00f6z\u00e9 a dolgok tartozik, amikben nem \u00e9rtek egyet veled.
\nTolsztoj:<\/strong> \u00c1, sz\u00f3val t\u00f6bb is van bel\u0151l\u00fck?… De tal\u00e1n \u00edgy van rendj\u00e9n. K\u00fcl\u00f6nben majd m\u00e1skor besz\u00e9l\u00fcnk err\u0151l. Hallom any\u00e1d hangj\u00e1t. Igyekszem nem ingerelni, hiszen – ugye, \u00edgy mondtad – \u00e9n vagyok az er\u0151sebb.<\/p>\n

(K\u00edv\u00fclr\u0151l hallani lehet, ahogy Szofja Andrejevna a kocsissal veszekszik.)<\/em><\/p>\n

Szofja Andrejevna:<\/strong> Meg\u0151r\u00fcl\u00f6k veled, Filicska! Tegnap kaptad ezt a feh\u00e9r keszty\u0171t, \u00e9s n\u00e9zd meg: csupa mocsok. Mi van ezen? Szenes pinc\u00e9ben kotor\u00e1szt\u00e1l, vagy mi a csud\u00e1t m\u0171velt\u00e9l? \u00cdgy akarsz v\u00e9gighajtani a falun – sz\u00e9gyent hozol r\u00e1nk? Vigy\u00e1zz, mert megj\u00e1rhatod k\u00f6nnyen, ha m\u00e9g egyszer \u00edgy megl\u00e1tlak. Kotr\u00f3dj! \u00c9s levedd nekem azt a keszty\u0171t, miel\u0151tt elindulsz!.<\/p>\n

(K\u00f6zben bel\u00e9p a szob\u00e1ba, m\u00f6g\u00f6tte Lev, a kisebbik fi\u00fa is.)<\/em><\/p>\n

Lev:<\/strong> J\u00f3 reggelt mindenkinek!
\nTolsztoj:<\/strong> Reggelt? Lassan d\u00e9l lesz, fiatal\u00far.(Lev nem reag\u00e1l, te\u00e1t t\u00f6lt mag\u00e1nak.)
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Mondtam, hogy k\u00e9s\u0151n fek\u00fcdt le.
\nTolsztoj:<\/strong> Igen, val\u00f3ban. Mi\u00e9rt is?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Irt, Ljova. \u00c9s te ezt pontosan tudod. L\u00e1tod, hogy k\u00ednos neki err\u0151l besz\u00e9lnie.
\nTolsztoj:<\/strong> Nem l\u00e1tom be, mi\u00e9rt. M\u00e9rt csin\u00e1lja, ha sz\u00e9gyelli?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Jaj, nem err\u0151l van sz\u00f3. Ha Lev egy\u00e1ltal\u00e1n sz\u00e9gyenl\u0151s, csakis el\u0151tted, s tekintve a te \u00edr\u00f3i h\u00edrnevedet, ez t\u00f6bb, mint \u00e9rthet\u0151.
\nLev:<\/strong> Anya, nem besz\u00e9lhetn\u00e9nk m\u00e1sr\u00f3l?
\nTolsztoj<\/strong> (fel\u00e1ll): Val\u00f3ban. L\u00e1ssunk neki az igaz\u00e1n fontos teend\u0151nknek. Mi lesz a mai programotok?
\nSzergej<\/strong> (\u0151 is fel\u00e1ll): Igaz, Filicska mindj\u00e1rt indul a post\u00e1\u00e9rt. Van egy-k\u00e9t levelem, amit el kell k\u00fcldenem vele.
\nLev:<\/strong> Most, hogy eml\u00edted… Nekem is k\u00e9ne… (Kimennek\/
\nTolsztoj:<\/strong> Filicska, a kocsisunk… Ha j\u00f3l hallottam, j\u00f3l megkapta t\u0151led a mag\u00e1\u00e9t.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Tudom, most mi k\u00f6vetkezik. \u00c9s persze nem k\u00e9ts\u00e9ges, kinek a p\u00e1rtj\u00e1n \u00e1llsz.
\nTolsztoj:<\/strong> Val\u00f3ban? H\u00e1t akkor halljam.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Lev, f\u00e1radt vagyok – pedig m\u00e9g csak most kezd\u0151d\u00f6tt el a nap. Filicska rendetlen, pimasz, t\u00fal sokat enged meg mag\u00e1nak. \u00c9s nem csak \u0151…. Ebben a h\u00e1zban a csel\u00e9dek pontosak tudj\u00e1k, hogy biztons\u00e1gban vannak. Nincs feny\u00edt\u00e9s k\u00e9rlelhetetlen szigor – \u00e9s ha \u00e9n kem\u00e9nyebben rendreutas\u00edtom \u0151ket, a legmagasabb helyr\u0151l \u00e9rkezik a seg\u00edts\u00e9g.
\nTolsztoj:<\/strong> Azaz t\u0151lem?
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: \u00dagyis tudod a v\u00e1laszt.
\nTolsztoj:<\/strong> Lehets\u00e9ges, hogy nincs igazam – m\u00e1r ami mag\u00e1t Filicska mulaszt\u00e1s\u00e1t illeti. Filicska rendetlen, mocskos, faragatlan. De te rendreutas\u00edt\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lt\u00e9l, amit pedig \u00e9n hallottam, az egy ember magal\u00e1z\u00e1sa volt egy m\u00e1sik \u00e1ltal. (L\u00e1that\u00f3an el\u00f6nti az indulat)
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> M\u00e1r megint t\u00falzol. Pr\u00f3b\u00e1ld meg ezeket a dolgokat a Jasznaja Poljana-i h\u00e1z egy sz\u00e9k\u00e9b\u0151l, \u00e9s ne a nagybet\u0171s ERK\u00d6LCS magaslataib\u00f3l szeml\u00e9lni. Oda \u00e9n ugyanis nem \u00e9rek fel. Nincs r\u00e1 id\u0151m, hogy felkapaszkodjak.
\nTolsztoj:<\/strong> Pedig azt k\u00e9ne tenned. Vagy f\u00e9lrer\u00fagni azt a sz\u00e9ket, \u00e9s egyszer\u0171en felemelkedni
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem megy, Ljova, n\u00e9zz csak meg. Meglehet\u0151sen elnehez\u00fcltem a lebeg\u00e9shez. T\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt abban, hogy vil\u00e1gra hoztam a gyermekeidet.
\nTolsztoj:<\/strong> Ne j\u00e1tszd ki \u0151ket minden alkalommal, ha vitatkozunk!
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Hogy tehetn\u00e9k m\u00e1sk\u00e9pp? Azt hiszed, Ljovocska, hogy keser\u00edten\u00e9m az \u00e9let\u00fcnket ezekkel a medd\u0151 sz\u00f3csat\u00e1kkal, ha csak r\u00f3lam lenne sz\u00f3? Lehet, hogy ez nem a legalkalmasabb id\u0151pont, hogy elmondjam, de szeretlek. Hidd el, k\u00f6vetn\u00e9lek, ha csak magamr\u00f3l k\u00e9ne d\u00f6ntenem.
\nTolsztoj:<\/strong> El\u00e9g! Egy szavadat sem hiszem. A gyerekek csak j\u00f3 \u00fcr\u00fcgyek – te egyszer\u0171en nem akarsz \u00fagy \u00e9lni, ahogy \u00e9n.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00c9s te? Ford\u00edtva feltetted m\u00e1r ezt a k\u00e9rd\u00e9st? Mi lenne, ha te pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1l \u00fagy \u00e9lni, ahogy \u00e9n szeretn\u00e9m?
\nTolsztoj:<\/strong> Mi m\u00e1st tettem \u00e9vtizedeken kereszt\u00fcl? Tudom, biztosan tudom, hogy azt nem lehet tov\u00e1bb. Az nem \u00e9let.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00c9s ha \u00e9n ugyanezt gondolom arr\u00f3l, amire te k\u00e9rsz?
\nTolsztoj<\/strong> (Meg\u00e1ll. Eg\u00e9szen k\u00f6zel hajol Szofja Andrejevn\u00e1hoz ): Akkor legjobb, ha elv\u00e1lnak \u00fatjaink.
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: Meg kell \u0151r\u00fclni! (Kimegy)<\/p>\n

(Lev j\u00f6n be. Mikor megl\u00e1tja, hogy apja egyed\u00fcl van, megtorpan, szeretne visszafordulni, de m\u00e1r k\u00e9s\u0151. Tolsztoj a botj\u00e1val kopogtatja a padl\u00f3t, s a fi\u00e1t f\u00fcrk\u00e9szi)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj:<\/strong> Nos, el\u00e9rted Filicsk\u00e1t?
\nLev:<\/strong> \u00c9ppen hogy.
\nTolsztoj<\/strong>: Megfigyeltem, hogy szinte mindennap k\u00fcldesz vele valamit. K\u00edv\u00e1ncsi lenn\u00e9k, mit.<\/p>\n

\"lev+lev\"<\/a>

A k\u00e9t Lev – apa \u00e9s fia<\/p><\/div>\n

(Lev hallgat)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj<\/strong>: \u00c9rtem. ” Sz\u00f3, sz\u00f3, sz\u00f3.”
\nLev:<\/strong> Hamlet.
\nTolsztoj:<\/strong> Igen. B\u00e1r Shakespeare-t nem nagyon szeretem. Te hogy vagy ezzel?
\nLev:<\/strong> Zseni volt. Szerintem ez k\u00e9ts\u00e9gtelen.
\nTolsztoj:<\/strong> Sz\u00f3val k\u00e9ts\u00e9gtelen. Mondd, ismered az \u00e9let\u00e9t ennek a zseninek?
\nLev:<\/strong> Valamennyire.
\nTolsztoj<\/strong>: Nos, akkor bizony\u00e1ra tudod, hogy fiatalon megn\u0151s\u00fclt, miut\u00e1n teherbe ejtett egy n\u00e1la id\u0151sebb n\u0151t. H\u00e1rom gyermek apjak\u00e9nt otthagyta a csal\u00e1dj\u00e1t – tal\u00e1n lop\u00e1son kapt\u00e1k, b\u00e1r ki tudja. Londonban csin\u00e1lt szerencs\u00e9t, sikeres ember lett. Meggazdagodott, megvette Stratford legnagyobb h\u00e1z\u00e1t, nemesi rangot szerzett a csal\u00e1dj\u00e1nak. Igazi ” success story” – ahogy az angolok mondan\u00e1k… \u00c9s hogy \u00e9n mit mondok? Azt, hogy elhanyagolta elemi k\u00f6teless\u00e9g\u00e9t, \u00e9s pontosan azt szolg\u00e1lta, amit a nyugati kult\u00far\u00e1k az\u00f3ta is – a p\u00e9nzt \u00e9s \u00f6nmag\u00e1t. Ami a m\u0171veit illeti, arra mondhatod, hogy azokkal minket szolg\u00e1lt. De \u00e9n \u00fagy l\u00e1tom, hogy a m\u0171vei sem az igaz\u00e1n fontos dolgokr\u00f3l sz\u00f3lnak. Csak \u00fagy tocsognak a v\u00e9rt\u0151l, s a szellemek, k\u00eds\u00e9rtetek k\u00f6z\u00f6tt megint csak a nyugati kult\u00fara h\u0151sei: a hatalom, az \u00f6nszeretet megsz\u00e1llottjai. Szerintem a Globe le\u00e9g\u00e9se nagyon is jelk\u00e9pes \u00e9rtelm\u0171 – ennyit \u00e9rt a h\u00edr, siker, vagyon, ami\u00e9rt fel\u00e1ldozta a csal\u00e1dj\u00e1t. Persze nekik szerezte a nemesi c\u00edmet-apja nagyon v\u00e1gyott r\u00e1. De apja \u00e9s fia meghalt, miel\u0151tt Shakespeare kiverekedte volna mag\u00e1nak. N\u00e9ha elk\u00e9pzelem, amint j\u00e1rja a mag\u00e1nyt\u00f3l kong\u00f3 szob\u00e1kat Stratford legnagyobb h\u00e1z\u00e1ban. \u00c9lete utols\u00f3 \u00e9veiben m\u00e1r nem irt. Sokak szerint elkomorodott. Szerintem csak meg\u00e9rtett valamit.
\nLev<\/strong>: Ez is egy n\u00e9z\u0151pont.
\nTolsztoj:<\/strong> Nem, ezek a t\u00e9nyek.
\nLev<\/strong>: Igen, de egy olyan embert, mint Shakespeare, m\u00e1s m\u00e9rc\u00e9vel kell m\u00e9rni.
\nTolsztoj<\/strong>: Ezt meg ki mondja? Csak egy m\u00e9rleg van, \u00e9s egyetlen s\u00faly nyomja le: a szeretet. Nem az \u00f6n-, hanem a m\u00e1sok ir\u00e1nti szeretet. \u00c9s ezen a m\u00e9rlegen Shakespeare k\u00f6nny\u0171bbnek tal\u00e1ltatik, mint Filicska, aki kora hajnalt\u00f3l k\u00e9s\u0151 s\u00f6t\u00e9ted\u00e9sig a csal\u00e1dj\u00e1\u00e9rt dolgozik.
\nLev:<\/strong> Nyilv\u00e1n \u00e9n is k\u00f6nny\u0171nek tal\u00e1ltatok azon a m\u00e9rlegen.
\nTolszoj<\/strong>: Shakespeare-r\u0151l besz\u00e9lt\u00fcnk, nem? Te meg \u0151 – eg\u00e9szen m\u00e1s.
\nLev:<\/strong> Ha ezzel arra c\u00e9lzol, hogy amit \u00edrok, fabatk\u00e1t sem \u00e9r, akkor nem kell tov\u00e1bb folytatnod.
\nTolsztoj:<\/strong> T\u00fals\u00e1gosan \u00e9rz\u00e9keny vagy erre, Lev. Hogy is mondhatn\u00e9k v\u00e9lem\u00e9nyt az \u00edr\u00e1saidr\u00f3l, hiszen csak egyet olvastam, s azt is nagyon r\u00e9gen.
\nLev:<\/strong> Nem mondhatn\u00e1m, hogy er\u0151sk\u00f6dsz, hogy mutassam meg \u0151ket.
\nTolsztoj:<\/strong> Igen… Megmondom, mi\u00e9rt. Kor\u00e1ntsem az\u00e9rt, mert hi\u00e1nyolom a tehets\u00e9get bel\u0151l\u00fck. Nem is tudom igaz\u00e1n, mi az. Vagyis ha haszn\u00e1ln\u00e1m a sz\u00f3t, nem a m\u0171v\u00e9szet szempontj\u00e1b\u00f3l tenn\u00e9m. Tehets\u00e9g – azaz k\u00e9pess\u00e9g arra, hogy j\u00f3l, teljesen \u00e9lj\u00fcnk. Ma \u00edgy \u00e9rtelmezem ezt a sz\u00f3t. De persze tudom, mire gondolsz. Csakhogy amit teszel – sz\u00f3val, hogy \u00edrsz – nem is sz\u00e1nd\u00e9kozom a szerint meg\u00edt\u00e9lni, j\u00f3-e vagy sem. M\u00e1sok -akiknek nyilv\u00e1n elk\u00fcld\u00f6d az \u00edr\u00e1saidat, tal\u00e1n \u00edgy olvass\u00e1k \u0151ket. Lehet, hogy s\u00f3hajtanak: ” Ez az!”, de lehet, hogy \u00edgy:” H\u00e1t ez se az apj\u00e1ra \u00fct\u00f6tt!”
\nLev:<\/strong> Apa, k\u00e9rlek!
\nTolsztoj:<\/strong> Hallgass v\u00e9gig! Ami engem illet, egyetlen c\u00e9l vezet: meg\u00e9rtetni veled, hogy sokkal nagyobb dolog j\u00f3l \u00e9lni, mint j\u00f3l \u00edrni. Ez\u00e9rt csup\u00e1n az el\u0151bbi izgat, \u00e9s \u00e9des mindegy, mit mondanak az \u00fagynevezett egy\u00e9b tehets\u00e9gr\u0151l. Ak\u00e1r veled, ak\u00e1r \u00f6nmagammal kapcsolatban.
\nLev:<\/strong> Nos, te m\u00e1r k\u00f6nnyen megengedheted magadnak, hogy semmibe vedd m\u00e1sok v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t. De h\u00e1t valahol ez is az \u00f6nz\u00e9s egy form\u00e1ja, nem gondolod?
\nTolsztoj:<\/strong> Nem hiszem, Lev. Nem az embereket veszem semmibe, csak az \u00edr\u00f3i dicsv\u00e1gyat. A h\u00edrn\u00e9v, amit \u2013 l\u00e1tom – nagyon is szeretn\u00e9l el\u00e9rni, ezt a v\u00e1gyat t\u00e1pl\u00e1lja.
\nLev<\/strong>: Szerinted akkor mit kellene tennem?
\nTolsztoj:<\/strong> Tudod te azt, Lev. Most nincs kedvem \u00fajra elmagyar\u00e1zni a nyilv\u00e1nval\u00f3t.
\nLev:<\/strong> A TE nyilv\u00e1nval\u00f3dat.
\nTolsztoj:<\/strong> Szerintem nincs t\u00f6bb nyilv\u00e1nval\u00f3.
\nLev<\/strong> (el\u00f6nti az indulat): \u00dagy besz\u00e9lsz, mint egy isten. Nemhi\u00e1ba tartanak sokan pr\u00f3f\u00e9t\u00e1nak. De nagyon is er\u0151szakosan t\u00e9r\u00edtesz.
\nTolsztoj<\/strong> (mosolyog ): M\u00e1r megint felingereltelek. Indulatos vagy, mint amilyen \u00e9n voltam a te korodban. Azt hiszem, j\u00f3t tett volna nekem egy apa, aki seg\u00edt. (Fels\u00f3hajt.) De el\u00e9g ebb\u0151l. Megyek dolgozni. Gondolom, te is – m\u00e9g ha nem is ugyanazt \u00e9rtj\u00fck rajta. Este itthon leszel, ugye?
\nLev:<\/strong> Igen, de m\u00e9rt?
\nTolsztoj:<\/strong> Megj\u00f6nnek a n\u0151v\u00e9reid. \u00c9s szeretn\u00e9k vacsora ut\u00e1n besz\u00e9lni veletek. Rendben?
\nLev:<\/strong> H\u00e1t persze.
\nTolsztoj<\/strong> (fel\u00e1ll): Gyere fiam, l\u00e1ssunk munk\u00e1hoz.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: A szerz\u0151 bemutat\u00e1sa (interj\u00fa)<\/a><\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

DR\u00c1MA 3 FELVON\u00c1SBAN SZEREPL\u0150K: Lev Nyikol\u00e1jevics Tolsztoj Szofja Andrejevna Tolsztaja \u2013 Tolsztoj feles\u00e9ge Szergej, T\u00e1nya, M\u00e1sa, Sz\u00e1sa, Lev \u2013Tolsztoj gyerekei Dus\u00e1n Makovickij \u2013 az \u00f6reg Tolsztoj orvosa Vlagyimir Grigorjevics Csertkov \u2013 Tolsztoj legh\u0171s\u00e9gesebb tan\u00edtv\u00e1nya \u00e9s bar\u00e1tja Andrej Petrovics \u2013 a beteg Szofja Andrejevna orvosa Natasa, Aljosa \u2013 ismer\u0151s gyerekek Filicska, V\u00e1szka \u2013 szolg\u00e1k<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[128],"tags":[],"class_list":["post-47792","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szinpadi-jelenet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47792","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=47792"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47792\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=47792"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=47792"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=47792"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}