Az asszony szinte fortyogott a d\u00fcht\u0151l. Hevesen sz\u00f3rta szitkait a mellette l\u00e9pdel\u0151 fiatal n\u0151 arc\u00e1ba. A szeme szikr\u00e1zott a haragt\u00f3l. \u00c9les, k\u00e9rlelhetetlen hangj\u00e1t\u00f3l visszahangzott az utca. Aki arra j\u00e1rt, bizony\u00e1ra sajn\u00e1lattal teli f\u00e9lelemmel n\u00e9zett fel\u00e9j\u00fck, el sem tudta k\u00e9pzelni, hogy mit tehetett a fiatalabbik, ami\u00e9rt ennyire lehordj\u00e1k, mindenki f\u00fcle hallat\u00e1ra. Azon a langyos k\u00e9s\u0151 ny\u00e1ri est\u00e9n sokkal ink\u00e1bb a b\u00e9ke \u00e9s a megnyugv\u00e1s kellemes illata \u00e1radt sz\u00e9t a leveg\u0151ben.
\nA fiatal n\u0151 egy cseppet sem t\u0171nt zaklatottnak, ink\u00e1bb t\u0171n\u0151dve s\u00e9t\u00e1lt az asszony mellett, mint aki csak fizikailag van jelen, szelleme pedig valahol eg\u00e9szen m\u00e1shol suhan sz\u00e9d\u00edt\u0151 sebess\u00e9ggel. El sem \u00e9rtek hozz\u00e1 az asszony szidalmai. Ki tudja, m\u00e1skor vit\u00e1ba sz\u00e1llt volna, tal\u00e1n elkezdett volna ord\u00edtani \u0151 is, vagy csak leszegett fejjel mer\u00fclt volna bele a meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli b\u0171ntudatba. Vagy tal\u00e1n az \u0151ket b\u00e1mul\u00f3 j\u00e1r\u00f3kel\u0151k f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 tekintete \u00e1ltali zavar\u00e1ban v\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt volna el. V\u00e9gtelen nyugalmat \u00e9rzett, egyens\u00faly\u00e1b\u00f3l ki sem lehetett volna billenteni \u2013 legal\u00e1bbis az asszonynak ez\u00fattal minden bizonnyal nem siker\u00fclt. Csak haladt mellette n\u00e9m\u00e1n, id\u0151nk\u00e9nt b\u00f6k\u00f6tt oda egy \u201eigen, \u00e9rtem\u201d f\u00e9les\u00e9get.
\nAz asszony, amint kiadta mag\u00e1b\u00f3l a m\u00e9rg\u00e9t, kicsit megenyh\u00fclve folytatta v\u00e9gel\u00e1thatatlan sz\u00f3 \u00e1radat\u00e1t. Besz\u00e9lt a mindennapi gondokr\u00f3l, az \u00e9let neh\u00e9zs\u00e9g\u00e9r\u0151l, a kih\u00edv\u00e1sokr\u00f3l, az \u00f6r\u00f6m\u00f6kr\u0151l, a f\u00e9lelmekr\u0151l \u00e9s a vel\u00fck szembesz\u00e1ll\u00f3 m\u00e9rhetetlen hit\u00e9r\u0151l. Besz\u00e9lt a szeretet csod\u00e1j\u00e1r\u00f3l, a legdr\u00e1g\u00e1bb kincseir\u0151l, a hi\u00e1baval\u00f3nak t\u0171n\u0151 k\u00fczdelm\u00e9r\u0151l, hogy kord\u00e1ban tartsa azokat, akiket k\u00e9ptelens\u00e9g. A szem\u00e9ben ott lobogott az a bizonyos l\u00e1ng, hogy mindent \u00f6sszevetve is szereti az \u00e9letet, ragaszkodik hozz\u00e1, a v\u00e9gletekig k\u00e9pes lelkesedni a legkisebb apr\u00f3s\u00e1g\u00e9rt is. Egy idegen is meg tudta volna mondani azonnal, hogy micsoda leny\u0171g\u00f6z\u0151 teremt\u00e9s. A fiatal n\u0151 szeretettel hallgatta az asszonyt, hagyta, hogy ism\u00e9t \u00e1mulatba ejtse megzabol\u00e1zhatatlan szellem\u00e9vel. Csak azt vette \u00e9szre, hogy egy ideje m\u00e1r csak \u00e1llnak egym\u00e1ssal szemben, de nem haladnak semerre. S\u00f6t\u00e9tedni kezdett. Lassan ideje lett volna elk\u00f6sz\u00f6nni\u00fck, hogy menjen ki-ki a maga dolg\u00e1ra. Egyik\u00fcknek sem akar\u00f3zott elb\u00facs\u00fazni. A fiatalabbik nem akart k\u00f6zbev\u00e1gni, hiszen tudta j\u00f3l, hogy ez az utols\u00f3 alkalom, hogy hallgatja az asszonyt, azt sem tudta, hogyan kellene b\u00facs\u00fat vennie t\u0151le. Tal\u00e1n az asszony is \u00e9rezte, hogy a v\u00e1ltoz\u00e1s szele s\u00fcv\u00edt el k\u00f6zt\u00fck, abban az imm\u00e1r \u00e1thidalhatatlan szakad\u00e9kban, ami kettej\u00fck k\u00f6z\u00f6tt t\u00e1tongott. Megdics\u00e9rte a n\u0151t, hogy el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tja c\u00e9ltudatosnak. \u0150 sokat sejtet\u0151en elmosolyodott \u2013 \u201eK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m!\u201d
\nT\u00f6bb volt ez most, mint egy udvariass\u00e1gi gesztus, \u00e1titatta a val\u00f3di h\u00e1la \u00e9rz\u00fclete. Hiszen az \u00e9rdem val\u00f3j\u00e1ban legal\u00e1bb annyira volt az asszony\u00e9 is, ha nem sokkal ink\u00e1bb, mint a fiatal n\u0151\u00e9. Sok \u2013 sok \u00e9v kitart\u00f3 szeretete, bizalma \u00e9s hite volt benne, hogy kettej\u00fck egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00e9se v\u00e9g\u00fcl el\u00e9rje cs\u00facspontj\u00e1t: egy az \u00e1rny\u00e9k\u00e1t\u00f3l is riadtan \u00f6sszerezzen\u0151 kisl\u00e1nyb\u00f3l, egy c\u00e9ltudatos, k\u00fcl\u00f6ncs\u00e9g\u00e9re b\u00fcszke, mer\u00e9sz fiatal n\u0151 v\u00e1ljon. V\u00e9gigp\u00f6rgetve k\u00f6z\u00f6s m\u00faltjukat, elt\u0171n\u0151d\u00f6tt, hogy vajon ez lett volna az asszony sz\u00e1nd\u00e9ka vele, ez\u00e9rt er\u0151s\u00edtette vagy \u00e9ppen tette pr\u00f3b\u00e1ra a bels\u0151 meggy\u0151z\u0151d\u00e9s\u00e9t annyiszor? Mindig is tudhatta, hogy egyszer beteljes\u00edti a j\u00f6vend\u00f6l\u00e9seket \u00e9s kit\u00e9pi mag\u00e1t m\u00e1sok, az \u0151 v\u00e9delmez\u0151 kezei k\u00f6z\u00fcl, hogy fejest ugorjon valami ismeretlen, m\u00e9lys\u00e9gbe? \u2013 olyanba, amin\u00e9l csak egy ember tekintete lehet rejtelmesebb. B\u00e1rmi c\u00e9lja is volt, a k\u00fcldet\u00e9se ezennel a v\u00e9g\u00e9hez \u00e9rkezett. – M\u00e9lyen belen\u00e9zett az asszony szem\u00e9be. Pillant\u00e1sa szeretetteli volt, ugyanakkor \u00e9l\u00e9nk \u00e9s kif\u00fcrk\u00e9szhetetlen. Megism\u00e9telte.
\nK\u00f6sz\u00f6netet mondott az\u00e9rt, hogy sz\u00e1mtalanszor egyetlen pillant\u00e1s\u00e1b\u00f3l, f\u00e9lmondat\u00e1b\u00f3l, esetlen hib\u00e1j\u00e1b\u00f3l is \u00e9rtett az asszony, a kez\u00e9t ny\u00fajtotta fel\u00e9, hogy n\u00e9h\u00e1ny b\u00f6lcs gondolattal, kedves vagy sebz\u0151 sz\u00f3val \u00f6nk\u00edv\u00fcleti k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s\u00e9b\u0151l kiz\u00f6kkentse. A t\u00f6rt\u00e9netek\u00e9rt, melyeket ki tudja mi\u00e9rt mes\u00e9lt el neki, fenntartva ezzel \u00e9veken \u00e1t benne a rem\u00e9nyt, hogy egyszer \u0151 is k\u00e9pes lesz olyan \u00e9letet \u00e9lni, amilyenre mindig is v\u00e1gyott sz\u00edve legm\u00e9ly\u00e9n. Megtan\u00edtotta hinni. Hinni abban, hogy van v\u00e1laszt\u00e1sa, ha meg meri l\u00e9pni. V\u00e9g\u00fcl megtan\u00edtotta merni. Felfedte el\u0151tte titkait, gy\u0151zelmeit, vesztes\u00e9geit \u2013 v\u00e9gig olyannyira emberi volt, amilyen csak egy nagyszer\u0171 ember lehet. Izz\u00f3 tekintet\u00e9vel l\u00e1tott benne valamit, amit Hermann Hesse Demian c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9ben csak K\u00e1in-b\u00e9lyegnek nevezett. Mindkettej\u00fck homlok\u00e1n ott d\u00edszelgett az a bizonyos jel; nem hagyta, hogy a kisl\u00e1ny f\u00e9lelemb\u0151l, m\u00e1sok nyom\u00e1s\u00e1ra elrejthesse, elfojthassa mag\u00e1ban. A hit \u00e9s a gondolatok erej\u00e9nek aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t osztotta meg vele. Nem engedte elveszni addig a pillanatig, addig az utols\u00f3 m\u00e1sodpercig, m\u00edg meg nem \u00e9rtette teljesen, hogy mit jelent a d\u00f6nt\u00e9se, amelyet igazs\u00e1g szerint m\u00e1r r\u00e9gen meghozott. Elfogadta a sors\u00e1t\u2026 Innent\u0151l nem volt tov\u00e1bb marad\u00e1sa az \u0151rangyaloknak sem. Kettej\u00fck k\u00f6zt a t\u00e1vols\u00e1g minden pillanattal csak n\u0151tt. Sem k\u00e9r\u00e9s, sem szitok, semmi sem hozhatta m\u00e1r vissza az angyal sz\u00e1rnyai al\u00f3l kicsusszan\u00f3, tud\u00e1sra szomjaz\u00f3 lelket, mely a saj\u00e1t \u00fatj\u00e1ra l\u00e9pett. Tal\u00e1n ez az elenged\u00e9s, ez a v\u00e1laszt\u00e1si lehet\u0151s\u00e9g volt a legnagyobb aj\u00e1nd\u00e9k. Az asszony f\u00e9ltve, \u00e1mde hi\u00e1ba \u0151rz\u00f6tt legnagyobb kincse\u2026 A tudatos szabads\u00e1g \u2013 a legfelk\u00e9sz\u00fcltebb \u00e9s egyszerre legfelk\u00e9sz\u00fcletlenebb percben.
\nM\u00e9g utolj\u00e1ra minden j\u00f3t k\u00edv\u00e1nt az asszonynak sz\u00edve \u00f6sszes szeretet\u00e9vel \u2013 m\u00e1r amennyi egy magafajt\u00e1ba szorult. Ekkor m\u00e1r olyan t\u00e1volinak l\u00e1tta az asszony mosoly\u00e1t, szavait tal\u00e1n nem is hallotta. Ideje volt, hogy az \u00fatjaik v\u00e9gleg kett\u00e9szakadjanak \u00e9s az egym\u00e1snak ellenkez\u0151 ir\u00e1nyban folytat\u00f3djanak. Itt az id\u0151, hogy meg\u00e9lje egyed\u00fcl a saj\u00e1t csod\u00e1it, ahogy azt eddig tan\u00edtotta neki az egyre l\u00e1thatatlanabb\u00e1 v\u00e1l\u00f3 asszony. Elindultak.
\nA fiatal n\u0151 arra lett hirtelen figyelmes, hogy sz\u00e1rnyak suhog\u00e1s\u00e1t hallja. Megtorpant egy percre \u00e9s visszan\u00e9zett. \u00c1llt, meredten b\u00e1multa az \u00fcres, bes\u00f6t\u00e9tedett utc\u00e1t, nem l\u00e1tta t\u00f6bb\u00e9 az asszony elt\u00e1volod\u00f3 alakj\u00e1t, elt\u0171nt \u00f6r\u00f6kre az \u00e9let\u00e9b\u0151l. Tal\u00e1n m\u00e9g percekig ott \u00e1llt volna a semmibe r\u00e9vedve, ha nem jut esz\u00e9be, hogy ha \u00edgy marad, hirtelen szemben tal\u00e1lhatja mag\u00e1t egy \u00e1thatolhatatlanul fekete, sz\u00far\u00f3s szemp\u00e1r k\u00e9tked\u0151 pillant\u00e1s\u00e1val, amit csak Lelkiismeretnek keresztelt el\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Az asszony szinte fortyogott a d\u00fcht\u0151l. Hevesen sz\u00f3rta szitkait a mellette l\u00e9pdel\u0151 fiatal n\u0151 arc\u00e1ba. A szeme szikr\u00e1zott a haragt\u00f3l. \u00c9les, k\u00e9rlelhetetlen hangj\u00e1t\u00f3l visszahangzott az utca. Aki arra j\u00e1rt, bizony\u00e1ra sajn\u00e1lattal teli f\u00e9lelemmel n\u00e9zett fel\u00e9j\u00fck, el sem tudta k\u00e9pzelni, hogy mit tehetett a fiatalabbik, ami\u00e9rt ennyire lehordj\u00e1k, mindenki f\u00fcle hallat\u00e1ra. Azon a langyos k\u00e9s\u0151 ny\u00e1ri […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-47835","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47835","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=47835"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47835\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=47835"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=47835"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=47835"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}