{"id":47892,"date":"2016-01-23T03:16:19","date_gmt":"2016-01-23T03:16:19","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=47892"},"modified":"2016-01-24T06:58:35","modified_gmt":"2016-01-24T06:58:35","slug":"albert-csilla-fenyes-tisztas-3","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=47892","title":{"rendered":"Albert Csilla: F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (3)"},"content":{"rendered":"

DR\u00c1MA 3 FELVON\u00c1SBAN<\/strong><\/em><\/p>\n

4. jelenet<\/strong><\/p>\n

(Tolsztoj a verand\u00e1n \u00fcl, csend van, t\u00fccs\u00f6kciripel\u00e9s. Egyenesen tartva mag\u00e1t egyszer\u0171en csak n\u00e9z a t\u00e1volba \u00e9s te\u00e1zik. Hossz\u00fa csend, majd szinte nesztelen\u00fcl bel\u00e9p Tolsztoj bar\u00e1tja \u00e9s legh\u0171s\u00e9gesebb, leglelkesebb tan\u00edtv\u00e1nya, Csertkov.)<\/em><\/p>\n

Csertkov<\/strong> (Tolsztoj m\u00f6g\u00e9 \u00e1ll, s v\u00e1ll\u00e1ra teszi a kez\u00e9t): \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy itt tal\u00e1lom, Lev Nyikol\u00e1jevics. Az inas elk\u00fcld\u00f6tt azzal, hogy csal\u00e1di megbesz\u00e9l\u00e9s van.
\nTolsztoj<\/strong> (megfordul, felder\u00fcl az arca): Volt, vagy tal\u00e1n pontosabban: lett volna. De tudja, hogy itt \u00e1ltal\u00e1ban semmi sem \u00fagy siker\u00fcl, ahogy \u00e9n azt eltervezem.
\nCsertkov:<\/strong> Csak nem arr\u00f3l volt sz\u00f3, amit… Lev Nyikol\u00e1jevics! L\u00e1tom az arc\u00e1n! L\u00e1tom! H\u00e1t megtette!
\nTolsztoj:<\/strong> Mondja, mit l\u00e1t az arcomon?
\nCsertkov:<\/strong> Nem tudom, hogyan fogalmazzak, hogy ne t\u0171njek nagyon patetikusnak. Ha azt mondom: a szabads\u00e1got, t\u00fal \u00e1ltal\u00e1nosan fejezem ki magamat. De jobb h\u00edj\u00e1n ezt v\u00e1lasztom.
\nTolsztoj:<\/strong> K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy ezt mondja. \u00c9n azt hiszem, egyszer\u0171en csak v\u00e9gtelen\u00fcl szomor\u00fa vagyok.
\nCsertkov:<\/strong> Lev Nyikol\u00e1jevics, de h\u00e1t mi\u00e9rt? EZEK UT\u00c1N igaz\u00e1n nincs r\u00e1 semmi oka.
\nTolsztoj:<\/strong> Tudja, a csal\u00e1dom… Pontosabban Szonya. \u00dagy \u00e9rzem, megbecstelen\u00edtette az eg\u00e9szet, megm\u00e9rgezte a gy\u0171l\u00f6lettel, s r\u00e1m ragasztotta a gy\u0171l\u00f6lk\u00f6d\u00e9st. Nehezemre esik kimondani, de maga a legjobb bar\u00e1tom, musz\u00e1j bevallanom: jelenleg \u00fagy \u00e9rzem, az, ami a legjobban m\u00e9rgezi az \u00e9letemet, s akad\u00e1lyoz az istenhez vezet\u0151 \u00fatban, nem is a vagyonom, hanem ez a r\u00f6vidl\u00e1t\u00f3, izg\u00e1ga asszony.
\nCsertkov:<\/strong> Tudja, mi err\u0151l a v\u00e9lem\u00e9nyem.
\nTolsztoj<\/strong>: H\u00e1t persze, hiszen kifejtette m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r. De h\u00e1t nem olyan k\u00f6nny\u0171 magunkra venni azt a terhet, hogy elhagyunk valakit, akit\u0151l ezzel elvesz\u00fcnk mindent.
\nCsertkov<\/strong>: F\u00e1jdalom l\u00e1tni, hogy \u00f6n, Lev Nyikol\u00e1jevics saj\u00e1t j\u00f3s\u00e1g\u00e1nak foglya ebben a helyzetben! Mit is mondhatn\u00e9k? Tal\u00e1n csak azt, hogy nem hiszem, hogy Szofja Andrejevna bev\u00e1ltan\u00e1 az \u00f6ngyilkoss\u00e1ggal val\u00f3 fenyeget\u00e9seit.
\nTolsztoj:<\/strong> Ebben az esetben a „lehet” nem el\u00e9g. De m\u00e9g a biztos sem. K\u00e9ptelen vagyok boldogabb\u00e1 lenni valaki boldogtalans\u00e1ga \u00e1r\u00e1n.
\nCsertkov:<\/strong> De h\u00e1t a feles\u00e9ge \u00edgy is boldogtalan. Lehet, hogy es\u00e9lyt adna neki, hogy meg\u00e9rtse: nem is f\u00fcgg \u00f6nt\u0151l annyira a boldogs\u00e1ga.
\nTolsztoj:<\/strong> Ehhez m\u00e1r nem el\u00e9g fiatal. Nem akarom m\u00e9g egyszer olyan sz\u00e9gyenletes helyzetben l\u00e1tni ezt az \u00f6reged\u0151 asszonyt, mint amikor az a zen\u00e9sz…. Eh,hagyjuk is…N\u00e9ha eln\u00e9zem, ahogy s\u00fcr\u00f6g – forog, ahogy hajladozik, int\u00e9zkedik, f\u00fajtat, h\u00e1trasim\u00edtja a haj\u00e1t, s olyan sz\u00e9d\u00edt\u0151en idegen….K\u00e9ptelens\u00e9g, hogy ez ugyanaz a n\u0151, akinek a k\u00f6zel\u00e9ben elfogyott a leveg\u0151m a megindults\u00e1gt\u00f3l. H\u00e1t ezt teszi a term\u00e9szet? Hov\u00e1 lett a b\u00e1ja? Mikor veszett bele ebbe a tolakod\u00f3 h\u00e9tk\u00f6znapi igyekezetbe? (s\u00f3hajtva fel\u00e1ll, s\u00e9t\u00e1lni kezd. Meg\u00e1ll Csertkov el\u0151tt.): K\u00f6nny\u0171 mag\u00e1nak, Vlagyimir Grigorjevics. A feles\u00e9ge val\u00f3di lelki t\u00e1rsa. Ne b\u00e1nt\u00f3djon meg, de nem hiszem, hogy egy boldog h\u00e1zass\u00e1gban \u00e9l\u0151 ember meg\u00e9rtheti, micsoda k\u00edn egy\u00fctt \u00e9lni valakivel, akit nem szeret\u00fcnk. Tudja, n\u00e9ha elk\u00e9pzelem, hogy valami csoda folyt\u00e1n elt\u0171nik az \u00e9letemb\u0151l a feles\u00e9gem, Nem \u00e9n vagyok az oka, persze, mert a b\u0171ntudat akkor \u00fagyis mindent elrontana. Valami \u00faj \u00e9letben, szabadon l\u00e1tom magam, s olyan, mintha f\u00e9nyes, tiszta szell\u0151 lenn\u00e9k, vagy mintha egy harmatos ny\u00e1ri reggelen telesz\u00edvn\u00e1m a t\u00fcd\u0151met friss leveg\u0151vel. S helyette ez az \u00e1porodott, savany\u00fa, keser\u0171 leveg\u0151… meg fogok t\u0151le fulladni. A minap od\u00e1ig jutottam, hogy szab\u00e1lyosan \u0151rj\u00f6ngeni kezdtem csak az\u00e9rt, mert a feles\u00e9gem bej\u00f6tt a szob\u00e1mba a fi\u00f3komba rakni a feh\u00e9rnem\u0171met.
\nCsertkov:<\/strong> Ne vegye zokon, de azt gondolom, a maga tapintata, amivel a feles\u00e9g\u00e9t akarja k\u00edm\u00e9lni, n\u00e9ha m\u00e1r hat\u00e1ros a gy\u00e1vas\u00e1ggal.
\nTolsztoj:<\/strong> Ezt hogy \u00e9rti?
\nCsertkov:<\/strong> \u00dagy, Lev Nyikol\u00e1jevics, hogy megpr\u00f3b\u00e1lja kiker\u00fclni a v\u00e1laszt\u00e1st. Elod\u00e1zni azt, amit neh\u00e9z sz\u00edvvel, de meg kellene tennie. \u00d6n nem csup\u00e1n egy boldogtalan f\u00e9rj, hanem sok ember tan\u00edt\u00f3ja, vigasza \u00e9s p\u00e9ldak\u00e9pe. Tudja j\u00f3l, hogy \u00e9n is k\u00f6z\u00e9j\u00fck tartozom, ismeri az \u00e9letemet. Azt gondolja, nekem k\u00f6nny\u0171 volt arra gondolnom, hogy any\u00e1m \u00e9s ap\u00e1m mit \u00e9rez majd, ha megtudja, hogy feladom a karrieremet, hogy egy kommun\u00e1ban val\u00f3s\u00edtsam meg azt, amit az \u00f6n \u00edr\u00e1saib\u00f3l tanultam? De meg kellett lennie! V\u00e1lasztania kell, Lev Nyikol\u00e1jevics. S\u0151t – m\u00e1r nagyon r\u00e9gen v\u00e1lasztott. \u00d6n, aki annyi embernek mutatott utat, \u00f6n ne tudn\u00e1, hogy mi az egyetlen \u00fat?
\nTolsztoj<\/strong> (\u00fajra elkezd fel – al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1lni. Azt\u00e1n hirtelen le\u00fcl.): Mit akar? H\u00e1t t\u00e9nyleg el kell hagynom? Megtehetem \u00e9n ezt? Nem Isten ellen val\u00f3 cselekedet lenne?
\nCsertkov<\/strong>: Szerintem gy\u0171l\u00f6letben \u00e9lni, az az Isten ellen val\u00f3 cselekedet. Nem h\u00e1nyhatja a szem\u00e9re senki, hogy elhagyta a feles\u00e9g\u00e9t Isten\u00e9rt.
\nTolsztoj<\/strong> (hosszan hallgat): Tudja, ha mag\u00e1val besz\u00e9lek, ez az eg\u00e9sz olyan egyszer\u0171nek t\u0171nik. Most is… olyan vil\u00e1gos, olyan nevets\u00e9gesen nyilv\u00e1nval\u00f3, mit is kell tennem. Azt rem\u00e9ltem, el\u00e9g, hogyha megszabadulok a vagyonomt\u00f3l, s megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00f6k, de l\u00e1tom, hogy ez kev\u00e9s.
\nCsertkov:<\/strong> \u00d6r\u00fcl\u00f6k, Lev Nyikol\u00e1jevics, hogy ezt nem nekem kellett kimondanom\u2026
\nTolsztoj:<\/strong> Mit akar ezzel mondani?
\nCsertkov:<\/strong> Nem volt sz\u00e1nd\u00e9komban most ezzel el\u0151hozakodni, f\u0151leg, hogy ilyen k\u00e9ts\u00e9gbeesett \u00e1llapotban tal\u00e1ltam, de tal\u00e1n nem is baj… Tudja, a kommun\u00e1ban mag\u00e1r\u00f3l esett sz\u00f3 a minap. Ugye nem b\u00e1nja, hogy besz\u00e9lget\u00fcnk a probl\u00e9m\u00e1ir\u00f3l? Maga a mi mester\u00fcnk, ide\u00e1lunk, a m\u00e9rt\u00e9k, amihez igazodni v\u00e1gyunk. Mindannyian nagyon sajn\u00e1ljuk ezt a lehetetlen helyzetet, ami az \u00f6n csal\u00e1dj\u00e1ban kialakult. Sz\u00f3val… eml\u00edtettem a sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1t azt illet\u0151en, hogy a vagyon\u00e1r\u00f3l… Hiszen tudja. \u00c9s h\u00e1t meglep\u0151dtem, mert tudja… a reakci\u00f3k el\u00e9g vegyesek voltak. Nem szabad neheztelnie a t\u00e1rsaimra, a t\u00f6bbs\u00e9g\u00fck szeg\u00e9nys\u00e9gb\u0151l, n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9sb\u0151l sokkal komolyabb leck\u00e9t kapott, mint maga vagy \u00e9n. Gyanakv\u00f3ak, ha a gazdags\u00e1g\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, s nehezen hisznek abban, hogy ett\u0151l valaki val\u00f3ban \u00f6nk\u00e9nt meg akar v\u00e1lni, \u00edgy azt\u00e1n…<\/p>\n

\"csertkovval\"<\/a>

Tolsztoj \u00e9s Csertkov<\/p><\/div>\n

Tolsztoj<\/strong>: Folytassa, folytassa m\u00e1r!
\nCsertkov:<\/strong> Nos, n\u00e9h\u00e1nyan azt mondt\u00e1k, tal\u00e1n csak \u00edgy akar kib\u00fajni a ki nem mondott elv\u00e1r\u00e1s al\u00f3l. L\u00e1tszatra megszabadul a vagyon\u00e1t\u00f3l, de a csal\u00e1dj\u00e1n kereszt\u00fcl val\u00f3j\u00e1ban megtartja \u00fagy, hogy ne v\u00e1dolhass\u00e1k k\u00f6zben azzal, hogy vizet pr\u00e9dik\u00e1l, \u00e9s…
\nTolsztoj:<\/strong>\u00a0…bort iszik… S m\u00e9ghozz\u00e1 milyen keser\u0171t… H\u00e1t m\u00e9giscsak igaza volt Szony\u00e1nak.
\nCsertkov<\/strong>: Mir\u0151l besz\u00e9l, Lev Nyikol\u00e1jevics?
\nTolsztoj:<\/strong> Az im\u00e9nt Szonya a fejemhez v\u00e1gta, hogy hi\u00e1ba is akarn\u00e9k valaha is szeg\u00e9ny lenni. Nem lehetek. T\u00fals\u00e1gosan meg\u00edzleltem a gazdags\u00e1got ahhoz, hogy tudn\u00e9k r\u00e1 v\u00e1gyakozni. S ez a szeg\u00e9nys\u00e9g legnagyobb terhe. Ez a zsigerekben l\u00e9v\u0151, sz\u00e9gyenletes, m\u00e9ltatlan irigys\u00e9g. Igen, \u00e9n val\u00f3ban k\u00e9ptelen lenn\u00e9k fesz\u00fclt \u00e9s s\u00f3v\u00e1r bossz\u00fas\u00e1gra csak az\u00e9rt, mert a m\u00e1siknak t\u00f6bb jutott. Lehet, hogy t\u00e9nyleg ez a szeg\u00e9nys\u00e9g, s ezt a terhet nem tudom megosztani soha azokkal, akik a hi\u00e1ny sz\u00e9gyen\u00e9t megtapasztalt\u00e1k.
\nCsertkov:<\/strong> M\u00e9rt mondja most ezt, Lev Nyikol\u00e1jevics?
\nTolsztoj:<\/strong> Mert azt hiszem, az \u00f6n t\u00e1rsainak gyan\u00faja a szeg\u00e9ny hitetlens\u00e9ge azt illet\u0151en, hogy lehet a p\u00e9nzt meg is vetni, \u00c9s ne gondolja, hogy neheztelek \u00e9rte. Magamon is tapasztalom ezt n\u00e9ha, hi\u00e1ba olyan vil\u00e1gos, mint az egyszeregy, milyen k\u00e9ptelen\u00fcl \u00e9rtelmetlen b\u00e1rmilyen l\u00e9p\u00e9s\u00fcnket is ehhez igaz\u00edtani. Csakh\u00e1t… ez elbizonytalan\u00edt \u00e9s megijeszt. T\u00e1n nem is osztozhat a szeg\u00e9nyek sors\u00e1ban az, aki gazdag volt valaha?
\nCsertkov:<\/strong> Ugyan, miket nem mond? Szofja Andrejevna csak az \u00e9rem egyik oldal\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt. Maga nem fog irigykedni, s\u00f3v\u00e1rogni, de- \u00e9s ez mindenn\u00e9l fontosabb – sors\u00e1val megtan\u00edtja a s\u00f3v\u00e1rg\u00f3kat \u00e9s irigyeket arra, hogy nekik sincs okuk \u00edgy tenni. Egy\u00e9bk\u00e9nt is… soha nem az alantas, elfojtott indulatokban akart osztozni vel\u00fck, hanem egy olyan egyszer\u0171 \u00e9s dolgos \u00e9letben, amelynek \u00e9rt\u00e9keire a maga v\u00e9gtelen intelligenci\u00e1ja \u00e9s kisug\u00e1rz\u00e1sa…
\nTolsztoj:<\/strong> Vlagyimir Grigorjevics, tudja, hogy nem szeretem, ha \u00edgy elkapja a h\u00e9v, s dicshimnuszokat kezd el zengeni r\u00f3lam. M\u00e9g ha meg\u00e9rdemeln\u00e9m, akkor sem… de h\u00e1t err\u0151l sz\u00f3 sincs.
\nCsertkov:<\/strong> J\u00f3, igyekszem f\u00e9kezni magam, De ha \u00f6nr\u0151l van sz\u00f3, ez nem mindig k\u00f6nny\u0171 feladat\u2026 Csak azt akartam mondani, hogy a maga szem\u00e9lye sokak sz\u00e1m\u00e1ra revel\u00e1ci\u00f3szer\u0171en fedi fel a gazdag \u00e9s henye \u00e9let \u00fcress\u00e9g\u00e9t a szer\u00e9nyebb, munk\u00e1s \u00e9let teljess\u00e9g\u00e9vel szemben.
\nTolsztoj:<\/strong> Nos, amit az im\u00e9nt a t\u00e1rsair\u00f3l mondott, \u00e9pp az ellenkez\u0151j\u00e9t sugallja. Nem vagyok garancia.
\nCsertkov:<\/strong> Mert kev\u00e9ss\u00e9 ismerik mag\u00e1t, ugyanakkor a t\u00e9nyeket ennek hi\u00e1ny\u00e1ban rakj\u00e1k \u00f6ssze. De h\u00e1t azt mondta, meg tudja \u0151ket \u00e9rteni.
\nTolsztoj:<\/strong> Persze, igen. Na de akkor csak egyet tehetek.
\nCsertkov:<\/strong> M\u00e1r r\u00e9gen csak egyet tehet, s nem els\u0151sorban a t\u00f6bbi ember v\u00e9lem\u00e9nye miatt. \u00c9n mag\u00e1ra gondolok, amikor \u00fajra kimondom: ne csak a p\u00e9nz\u00e9t, azt a k\u00f6zeget is hagyja el, amelyben lelkileg ilyen v\u00e9gtelen\u00fcl mag\u00e1nyos!
\nTolsztoj:<\/strong> Igen… m\u00e9rt olyan neh\u00e9z elsz\u00e1nnom magam arra, ami ennyire vil\u00e1gos? Bizonyosan nem az\u00e9rt, mert k\u00f6t valami ide. \u00c9ppen ellenkez\u0151leg… m\u00e9gis, ha elk\u00e9pzelem a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s\u00e9t, amikor arra \u00e9bred, hogy elhagytam… nem, egyszer\u0171en nem tudok megbirk\u00f3zni ezzel a k\u00e9ppel.
\nCsertkov<\/strong>: Lev Nyikol\u00e1jevics, meg kell mondjam, kev\u00e9s olyan h\u00e1zass\u00e1ggal tal\u00e1lkoztam, ahol a p\u00f3tolhatatlan h\u00e1zast\u00e1rsr\u00f3l nem bizonyosodott volna benne , hogy eg\u00e9szen k\u00f6nnyed\u00e9n p\u00f3tolhat\u00f3.
\nTolsztoj:<\/strong> Biztasson csak, biztasson. Egy\u00e9bk\u00e9nt meg mit is veszthet velem a \u201enagy \u00edr\u00f3 szeret\u0151 hitves\u00e9nek” nimbusz\u00e1n k\u00edv\u00fcl. Mert am\u00fagy j\u00f3form\u00e1n csak keser\u00edtj\u00fck egym\u00e1s \u00e9let\u00e9t.
\nCsertkov:<\/strong> Ne becs\u00fclje le ezt a nimbuszt. Att\u00f3l tartok, ez Szofja Andrejevn\u00e1nak nagyon is fontos.
\nTolsztoj:<\/strong> No persze\u2026.tal\u00e1n felaj\u00e1nlhatn\u00e1m neki, hogy szak\u00edt\u00e1sunkat nem t\u00e1rjuk a nyilv\u00e1noss\u00e1g el\u00e9, s akkor…
\nCsertkov<\/strong>: K\u00e9rem, hagyja az \u00f6n\u00e1ltat\u00e1st \u00e9s ezeket az \u00f6nh\u00f6z m\u00e9ltatlan kompromisszumokat. Mert mir\u0151l is van sz\u00f3? Tolsztoj, az \u00edr\u00f3, a mi mester\u00fcnk elhagyja gy\u0171l\u00f6lt \u00e9letform\u00e1j\u00e1t, amibe els\u0151sorban feles\u00e9ge k\u00e9nyszer\u00edti. Ugyan mit \u00e9r mindez, milyen hitele van ennek a nagyszer\u0171, \u00e1mb\u00e1r neh\u00e9z l\u00e9p\u00e9snek, ha azok, akik er\u0151t mer\u00edthetn\u00e9nek a p\u00e9ld\u00e1j\u00e1b\u00f3l, nem tudhatnak r\u00f3la?… Nem, Lev Nyikol\u00e1jevics, ne menek\u00fclj\u00f6n a d\u00f6nt\u00e9s el\u0151l. F\u00e1jjon, aminek f\u00e1jnia kell, hogy ut\u00e1na ann\u00e1l boldog\u00edt\u00f3bb legyen a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s.
\nTolsztoj:<\/strong> Nem tudom, tudok-e akarattal, elhat\u00e1roz\u00e1ssal f\u00e1jdalmat okozni, \u00e9s v\u00e9gk\u00e9pp nem tudom, mi gy\u00e1v\u00edt el ennyire. Tal\u00e1n a gy\u0171l\u00f6let… annak van ilyen b\u00e9n\u00edt\u00f3 ereje, ez a mindennapi sok roppan\u00e1s, amelyben sz\u00e9pen meghajlik a l\u00e9lek…
\nCsertkov:<\/strong> De nem az \u00f6n\u00e9. Nem, maga m\u00e9g meghajolva is messze f\u00f6l\u00e9nk magasodik. Seg\u00edtsen nek\u00fcnk b\u00edzni abban, hogy vel\u00fcnk marad, hogy a mi\u00e9nk lesz ez a megk\u00ednzott szellem.
\nTolsztoj:<\/strong> M\u00e1r megint patetikus. Am\u00fagy meg…\u00edg\u00e9rem, megteszem. M\u00e9g ma. Am\u00edg a maga hat\u00e1sa kitart. Holnap, a reggel fak\u00f3 f\u00e9ny\u00e9ben, tudja, hajlamos vagyok az \u00f6nir\u00f3ni\u00e1ra. J\u00e1rt m\u00e1r \u00edgy? \u00c9rdekes egy dolog, annyit mondhatok… Fekszik az \u00e1gy\u00e1ban, n\u00e9zi a f\u00fcgg\u00f6ny rojtjait, \u00e9rzi a tea illat\u00e1t, hallja, ahogy valamelyik szolg\u00e1l\u00f3 d\u00fadol a folyos\u00f3n, a m\u00e1sik meg s\u00f6p\u00f6r az udvaron, s hirtelen nevets\u00e9gesen mesterk\u00e9ltnek t\u0171nik a szenved\u00e9se. De persze mindig kider\u00fcl, hogy nem mosta el a s\u00faly\u00e1t az \u00e1lom, meg ez az els\u00f6pr\u0151 h\u00e9tk\u00f6znapis\u00e1g. Csak az er\u0151met veszi el a cselekv\u00e9shez.
\nCsertkov<\/strong>: Sz\u00edvesen maradn\u00e9k, hogy b\u00e1tor\u00edtsam, de tudja, hogy mennem kell. \u00cdgy is kock\u00e1zatos volt elj\u00f6nn\u00f6m \u00d6nh\u00f6z azok ut\u00e1n…
\nTolsztoj:<\/strong> Ne is hozza sz\u00f3ba azt a sz\u00e9gyenletes jelenetet. Szofja Andrejevna elvesztette az \u00f6nuralm\u00e1t, \u00e9n pedig nem gy\u0151z\u00f6m siratni \u00e9rte. K\u00e9rem, felejtse el, mit v\u00e1gott a fej\u00e9hez. Nemtelen \u00e9rz\u00e9s a f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g, de tal\u00e1n tudja, milyen er\u0151sen uralja az embert, ha egyszer r\u00e1t\u00f6r.
\nCsertkov<\/strong>: Valaha tudtam. De azt rem\u00e9lem, kiirtottam magamb\u00f3l.
\nTolsztoj:<\/strong> Akkor maga m\u00e1ris t\u00faltett a rajtam… \u00c9n .. \u00e9n nem vagyok ilyen t\u00f6k\u00e9letes. Meglehet, hogy mag\u00e1nak sokkal t\u00f6bb oka lenne vezetnie a mi kis k\u00f6z\u00f6ss\u00e9geinket.
\nCsertkov:<\/strong> Ugyan, ki hallgatna r\u00e1m? \u00c9n csak maga \u00e1ltal vagyok valaki. De \u2026\u00edgy is t\u00fal sok\u00e1ig voltam itt. Igaz\u00e1n nem szeretn\u00e9k tal\u00e1lkozni a feles\u00e9g\u00e9vel. Nem akarn\u00e1m… els\u0151sorban maga miatt. Nem venn\u00e9m a sz\u00edvemre, ha felizgatn\u00e1 mag\u00e1t. Sz\u00f3val… nem tudom, mondhatom-e ezt – csak b\u00e1tran, Lev Nyikol\u00e1jevics! Ugye tudja, hogy milyen r\u00f6vid az \u00e9let?
\nTolsztoj:<\/strong> \u00cdgy a hatvanon t\u00fal – h\u00e1t hogyne tudn\u00e1m! T\u00fal gyors bizonyos d\u00f6nt\u00e9sekhez
\nCsertkov:<\/strong> \u201eAz elsz\u00e1n\u00e1s term\u00e9szetes sz\u00edn\u00e9t a gondolat halv\u00e1nyra beteg\u00edti….” Bocs\u00e1nat, tudom, hogy Shakespeare-t nem igaz\u00e1n kedveli, de ez a sora annyira ideill\u0151.
\nTolsztoj:<\/strong> Tudja, hogy \u00e9pp ma besz\u00e9ltem err\u0151l Levvel? De nem tartom fel. Mozgol\u00f3d\u00e1st hallok, t\u00e9nyleg jobb, ha megy.
\nCsertkov<\/strong>: Csak egy sz\u00f3ra m\u00e9g, Lev Nyikol\u00e1jevics. Tudja, hogy milyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9l\u00fcnk. Semmi luxus, semmi cicoma. De ha megfelel \u00f6nnek ez az egyszer\u0171s\u00e9g, boldogok lenn\u00e9nk, ha azut\u00e1n…
\nTolsztoj<\/strong> (hosszan hallgat, s\u00f3hajt, majd megsz\u00f3lal): Igen, azut\u00e1n. Azut\u00e1n. De most menjen. M\u00e1r hallom a gyerekeket, Szofja is mindj\u00e1rt itt lesz.
\nCsertkov:<\/strong> Minden j\u00f3t, Lev Nyikol\u00e1jevics. Gondolok mag\u00e1ra, b\u00edzunk \u00f6nben! (El)<\/p>\n

(Tolsztoj \u00e1ll a verand\u00e1n, kez\u00e9t zsebre dugva, s dobol a l\u00e1b\u00e1val).<\/em><\/p>\n

5. jelenet<\/strong><\/p>\n

(Tolsztoj feles\u00e9g\u00e9nek h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ja. Szofja Andrejevna az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n \u00fcl, gondolkodik, mintha sz\u00e1molna. L\u00e1that\u00f3an megnyugodott, majdhogynem felvillanyozott \u00e1llapotban van, mintha \u00e1thangol\u00f3dott volna arra, hogy ebben az \u00faj helyzetben mit hogyan rendezzen el. El\u0151veszi napl\u00f3j\u00e1t, \u00edrni kezd bele, s annyira belem\u00e9lyed, hogy nem is veszi \u00e9szre, hogy a f\u00e9rje meg\u00e1ll az ajt\u00f3ban. Tolsztoj nem sz\u00e1m\u00edt erre a h\u00e9tk\u00f6znapi hangulatra, kiss\u00e9 t\u00e9tov\u00e1n toporog, k\u00f6hints\u00e9l. Szonya Andrejevna feln\u00e9z, de nem lesz izgatott, r\u00e1\u00e9r\u0151s mozdulatokkal becsukja a napl\u00f3t).<\/p>\n

Tolsztoj<\/strong> (m\u00e9g mindig az ajt\u00f3ban): A bizalmasodnak panaszkodsz, Szofja? K\u00f6nny\u00edtesz magadon, s besz\u00e1molsz r\u00f3la, milyen keser\u0171 poh\u00e1rral k\u00edn\u00e1lt meg a f\u00e9rjed?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ha olyan k\u00edv\u00e1ncsi vagy r\u00e1, mit \u00edrtam, m\u00e9rt nem olvasod el? Nem is \u00e9rtem, hogyan lehets\u00e9ges ez, de tudtommal m\u00e9g mindig olvashatjuk egym\u00e1s napl\u00f3it, mint a r\u00e9gi sz\u00e9p id\u0151kben.
\nTolsztoj:<\/strong> \u00cdgy estefel\u00e9 m\u00e1r nem nagyon tudok olvasni a szem\u00fcvegem n\u00e9lk\u00fcl, az meg a szob\u00e1mban van. Megpr\u00f3b\u00e1lom ink\u00e1bb kital\u00e1lni.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> (fel\u00e1ll a sz\u00e9k\u00e9r\u0151l, vetk\u0151zni kezd): V\u00e1gj bele, Ljova, de ugye nem b\u00e1nod, ha k\u00f6zben h\u00e1l\u00f3ruh\u00e1ba b\u00fajok, nagyon elf\u00e1radtam.
\nTolsztoj<\/strong> (beljebb l\u00e9p): Csak rajta, de szeretn\u00e9m, ha k\u00f6zben idefigyeln\u00e9l.\u201eMa v\u00e9gre bizonyoss\u00e1got szereztem arr\u00f3l, amit r\u00e9g\u00f3ta \u00e9rzek: h\u00e1zass\u00e1gunk Ljov\u00e1val v\u00e9gleg v\u00e1ls\u00e1gba jutott. Olyan l\u00e9p\u00e9sre sz\u00e1nta el mag\u00e1t, amely bizonyos \u00e9rtelemben olyan, mintha szak\u00edtott volna a csal\u00e1dj\u00e1val. Nem tudom, mit tegyek, \u00fagy \u00e9rzem, teljesen magamra maradtam.\u201d (Elhallgat, a feles\u00e9g\u00e9re n\u00e9z v\u00e1rakozva)
\nSzofja Andrejevn<\/strong>a (a ruh\u00e1j\u00e1t gombolva megfordul): Ennyi?
\nTolsztoj:<\/strong> Folytassam? Szerintem ennyi b\u0151ven el\u00e9g.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Mihez? …. Lev, f\u00e1radt vagyok .M\u00e1ra el\u00e9g volt.
\nTosztoj:<\/strong> Elhiheted, \u00e9n is elf\u00e1radtam. De nem gondolod, hogy amit le\u00edrt\u00e1l, azt ki is k\u00e9ne v\u00e9gre mondani?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Lev, amit le\u00edrtam, az nem az, amit az im\u00e9nt r\u00f6gt\u00f6n\u00f6zt\u00e9l…Nyisd csak ki a napl\u00f3mat… M\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00edrtam, aki jobb sz\u00ednben van, Levr\u0151l, aki feleslegesen bosszantja az apj\u00e1t a k\u00e9s\u00e9seivel, no meg arr\u00f3l, hogy ha neh\u00e9z sz\u00edvvel is, de elfogadom a d\u00f6nt\u00e9sedet, s igyekszem k\u00edv\u00e1ns\u00e1god szerint elj\u00e1rni. Semmi dr\u00e1ma – ahogy akartad.
\nTolsztoj :<\/strong>Dr\u00e1m\u00e1t azt nem akartam, vagyis nem melodr\u00e1m\u00e1t, de egy kis katarzis m\u00e1r nagyon is sz\u00fcks\u00e9ges lenne.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> A ti\u00e9d megvolt, nem? Mi m\u00e1st szolg\u00e1lt volna ez a felesleges gesztusod?
\nTolsztoj:<\/strong> A katarzis az igazs\u00e1g felismer\u00e9s\u00e9nek s\u00falyos, felszabad\u00edt\u00f3 pillanata a dr\u00e1ma \u00d6SSZES szerepl\u0151j\u00e9nek. De te – \u00fagy l\u00e1tom – kiker\u00fcl\u00f6d ezt a pillanatot.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Gondolj, amit akarsz. Tal\u00e1n k\u00f6telez\u0151 a katartikus \u00e9lm\u00e9ny? Mindent az\u00e9rt nem akarsz r\u00e1m k\u00e9nyszer\u00edteni, ugye?<\/p>\n

(Tolsztoj hallgat. Szofja Andrejevna kigombolt ruh\u00e1ban \u00fcl az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n. Viszonylag hossz\u00fa cs\u00f6nd. Tolsztoj beljebb l\u00e9p, tan\u00e1cstalanul \u00e1lldog\u00e1l. L\u00e1that\u00f3an szeretne mondani valamit, de nem megy. Szofja Andrejevna sz\u00f3lal meg el\u0151bb)<\/em><\/p>\n

Szofja Andrejevna:\u00a0<\/strong>Hallom, itt j\u00e1rt Csertkov.
\nTolsztoj<\/strong>: De gyorsan j\u00e1rnak itt a h\u00edrek.
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: A nagy siets\u00e9gben itt felejtette az eserny\u0151j\u00e9t. Csak nem t\u0151lem menek\u00fclt?
\nTolsztoj<\/strong>: Az sem lenne csoda. Ahogy legut\u00f3bb viselkedt\u00e9l vele.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Igen, igazad van, Ljovocska, akkor helytelen\u00fcl viselkedtem. De l\u00e1sd be, neh\u00e9z j\u00f3 sz\u00edvvel fogadni valakit, aki ilyen ny\u00edltan el akar t\u00e9ged szak\u00edtani t\u0151l\u00fcnk.
\nTolsztoj:<\/strong> Ezt meg honnan veszed?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ugyan m\u00e1r, m\u00e9g csak azt a f\u00e1radts\u00e1got sem veszi, hogy ezt titkolja! Az\u00e9rt, mert \u0151 a fej\u00e9be vette, hogy a te tan\u00edtv\u00e1nyod, s az elhanyagolts\u00e1got \u00e9s ig\u00e9nytelens\u00e9get \u00f6sszet\u00e9veszti a te eszm\u00e9iddel… pontosabban a m\u00f6g\u00e9 h\u00faz\u00f3dik… s a zavaros szabads\u00e1geszm\u00e9ny\u00e9t nem \u00e1tallja a Te szem\u00e9lyedhez kapcsolni… Olyan, mint a legt\u00f6bb \u201eTan\u00edtv\u00e1ny\u201d – sokkal er\u0151szakosabb, mint a mester \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n a mestert is \u0151 ir\u00e1ny\u00edtja, hab\u00e1r ezt persze sosem vallan\u00e1 be…
\nTolsztoj:<\/strong> Miket hordasz itt \u00f6ssze, Szonya? Mester, tan\u00edtv\u00e1ny… Ezeket a szavakat a Biblia haszn\u00e1lja…
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: Norm\u00e1lis esetben… No meg Csertkov… Ugyan, Ljova, hiszen Te is tudod, hogy a sok fanatikus rajong\u00f3d gyakran nevez \u00edgy… de Neked nem szabadba ezt t\u0171rn\u00f6d.
\nTolsztoj:<\/strong> Ugyan, mit tehetn\u00e9k ellene? Tal\u00e1n ny\u00edlt lev\u00e9lben sz\u00f3l\u00edtsam fel \u0151ket?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem is rossz \u00f6tlet. Ebben van gyakorlatod, el\u00e9g sokat \u00edrt\u00e1l egy id\u0151ben.
\nTolsztoj:<\/strong> De sosem jelent\u00e9ktelen dolgokba
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem tudom, mi lehetne ann\u00e1l jelent\u0151sebb, minthogy a saj\u00e1t szem\u00e9lyis\u00e9gedet \u00e9rtelmezd.
\nTolsztoj:<\/strong> Azt rem\u00e9lem, Isten seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel j\u00f3 \u00faton haladok \u00edgy is fel\u00e9.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Bizony\u00e1ra. De \u00e9pp ez\u00e9rt nem hiszem, hogy sz\u00fcks\u00e9ged lenne arra, hogy Isten szav\u00e1t az ilyen f\u00e9lm\u0171velt Csertkovok pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k neked k\u00f6zvet\u00edteni.
\nTolsztoj<\/strong>: Tal\u00e1n elker\u00fclte a figyelmedet, hogy – b\u00e1r ism\u00e9tlem, a p\u00e1rhuzamot v\u00e9gtelen\u00fcl t\u00e1volinak, nevets\u00e9gesnek \u00e9s \u00e9rtelmetlennek tartom,- J\u00e9zus els\u0151 tan\u00edtv\u00e1nyai, akik sz\u00e9tvitt\u00e9k tan\u00edt\u00e1sait a vil\u00e1gon, maguk is tanulatlan, egyszer\u0171 emberek voltak t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9ben.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Igen… \u00e9s sosem pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k a maguk k\u00e9pzelte \u00fatra t\u00e9r\u00edteni a mester\u00fcket. Mellesleg nem is tudt\u00e1k volna, s megvolt benn\u00fck az ennek a felismer\u00e9s\u00e9hez sz\u00fcks\u00e9ges al\u00e1zat.
\nTolsztoj<\/strong>: Mivel a p\u00e1rhuzam, ahogy az im\u00e9nt eml\u00edtettem, igen t\u00e1voli, nem kell elv\u00e1rni t\u00e1n ilyenfajta al\u00e1zatot valakit\u0151l, aki majd olyan el\u0151kel\u0151 k\u00f6r\u00f6kb\u0151l val\u00f3, mint \u00e9n, s m\u0171velts\u00e9g\u00e9t tekintve minden bizonnyal t\u00falsz\u00e1rnyal engem.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> M\u0171velts\u00e9g… Ljova, soha senki nem fog arra gondolni, ha elolvassa egy k\u00f6nyvedet, hogy ez az \u00edr\u00f3 otthagyta az egyetemet, s\u0151t, t\u00f6bb t\u00e1rgyb\u00f3l nem tudott megfelelni. Csertkov pedig k\u00edv\u00fclr\u0151l tudhatja az \u00f6sszes lexikont, akkor sem tud l\u00e9trehozni semmit. Nem alkot\u00f3, s m\u00e9g csak nem is befogad\u00f3. Elsz\u00edv\u00f3 fajta…
\nTolsztoj<\/strong>: Micsoda egy terminol\u00f3gia ez, Szonya! Mintha egy \u00e1llatfajr\u00f3l besz\u00e9ln\u00e9l!
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Eszemben sem volt megs\u00e9rteni az \u00e1llatokat!
\nTolsztoj<\/strong> (nem tudja meg\u00e1llni, hogy el ne mosolyodjon): Az\u00e9rt nem felejtetted el teljesen azt a vitriolos hangot, amit \u00fagy \u00e9lveztem valaha… B\u00e1r nem szeg\u00e9ny Csertkovon k\u00e9ne megcsillogtatnod.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Eszembe se jutna, ha miattad nem k\u00e9nyszer\u00fcln\u00e9k mindig foglalkozni ezzel a jelent\u00e9ktelen emberrel. Pedig \u00e9ppen van m\u00e1s dolgom is…
\nTolsztoj<\/strong>: Nocsak, mit nem mondasz… \u00edgy \u00e9jf\u00e9l ut\u00e1n k\u00edm\u00e9lj meg a terheid \u00fajabb felsorol\u00e1s\u00e1t\u00f3l, ink\u00e1bb…
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Ink\u00e1bb mi?… (Cs\u00f6nd) Lev, mit tartogatsz m\u00e9g a mai napra? (H\u00e1l\u00f3ingbe b\u00fajik, Tolsztoj nem tudja r\u00f3la levenni a szem\u00e9t) N\u00e9zz r\u00e1m, t\u00e9nyleg \u00fagy gondolod, b\u00edrok m\u00e9g ma valamit?
\nTolsztoj <\/strong>(Hangja megv\u00e1ltozik, fojtott, c\u00e9ltudatos lesz ): Nem is tudom… Olyan fiatalnak l\u00e1tszol ebben a h\u00e1l\u00f3ingben, azt gondoln\u00e1 az ember, nagyon is sokat b\u00edrsz m\u00e9g..
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (meg\u00fctk\u00f6zve): Igaz\u00e1n mondom, k\u00e9ptelen vagyok eligazodni a hangulataidon. Ma nem is tudom h\u00e1nyszor gy\u00f6t\u00f6rt\u00e9l meg, most meg mintha a sz\u00e9pet tenn\u00e9d…
\nTolsztoj<\/strong> (le\u00fcl az \u00e1gyra Szonya mell\u00e9. Rekedt hangon s\u00fagja): Nem mintha, kedvesem… Nem mintha… Lehet, hogy nem voltunk ma j\u00f3k egym\u00e1shoz, de most l\u00e9gy az hozz\u00e1m, Szonya…
\nSzofja Andrejevna<\/strong>: Istenem, Lev, istenem. Hatvan\u00e9ves elm\u00falt\u00e1l…
\nTolsztoj:<\/strong> Szonyecska, ne besz\u00e9lj… D\u0151lj sz\u00e9pen h\u00e1tra….
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> De Ljova, k\u00e9rlek… Hogyan… Akkor meg m\u00e9rt… \u00d3, istenem….<\/p>\n

(A sz\u00ednpad els\u00f6t\u00e9tedik. K\u00e9s\u0151bb Tolsztoj kij\u00f3zanodva \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dik, Szonya gombolkozik az \u00e1gyban.)<\/em><\/p>\n

Szofja Andrejevna:<\/strong> K\u00fcl\u00f6nben van egy gyereked, aki visszautas\u00edtotta az apai r\u00e9sz\u00e9t.
\nTolsztoj<\/strong> (kelletlen\u00fcl \u00e9s mogorv\u00e1n): Ki az?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> M\u00e1sa. De tudod, azt gondolom, m\u00e9g nagyon fiatal ehhez. \u00dagyhogy f\u00e9lreteszem a r\u00e9sz\u00e9t, h\u00e1tha meggondolja mag\u00e1t. Az \u00fcgyv\u00e9ddel majd megbesz\u00e9lem. Szergej meg\u00edg\u00e9rte, hogy seg\u00edt az \u00fcgyint\u00e9z\u00e9sben. Van valami k\u00fcl\u00f6n megk\u00f6t\u00e9sed.?
\nTolsztoj:<\/strong> Semmi. Most elmegyek. \u00c9s nem kell sz\u00f3lnotok, ha megj\u00f6n az \u00fcgyv\u00e9d. Az eg\u00e9sz m\u00e1r nem \u00e9rdekel. Aludj, Szonya, k\u00e9sz\u00fclj a holnapra.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Te nem k\u00e9sz\u00fclsz?
\nTolsztoj:<\/strong> H\u00e1ny \u00f3ra is? Kett\u0151? Nos… \u00e9n a tegnapra k\u00e9sz\u00fcltem. A holnap nem az eny\u00e9m.<\/p>\n

\"csalad-szofja\"<\/a>

A Tolsztoj csal\u00e1d; jobbra, az asztalf\u0151n Szofja Andrejevna<\/p><\/div>\n

(V\u00e9ge az I. felvon\u00e1snak. Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: A szerz\u0151 bemutat\u00e1sa (interj\u00fa)<\/a> * F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (1. r\u00e9sz)<\/a>\u00a0* F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (2. r\u00e9sz)<\/a><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

DR\u00c1MA 3 FELVON\u00c1SBAN 4. jelenet (Tolsztoj a verand\u00e1n \u00fcl, csend van, t\u00fccs\u00f6kciripel\u00e9s. Egyenesen tartva mag\u00e1t egyszer\u0171en csak n\u00e9z a t\u00e1volba \u00e9s te\u00e1zik. Hossz\u00fa csend, majd szinte nesztelen\u00fcl bel\u00e9p Tolsztoj bar\u00e1tja \u00e9s legh\u0171s\u00e9gesebb, leglelkesebb tan\u00edtv\u00e1nya, Csertkov.) Csertkov (Tolsztoj m\u00f6g\u00e9 \u00e1ll, s v\u00e1ll\u00e1ra teszi a kez\u00e9t): \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy itt tal\u00e1lom, Lev Nyikol\u00e1jevics. Az inas elk\u00fcld\u00f6tt azzal, hogy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[128],"tags":[],"class_list":["post-47892","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szinpadi-jelenet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47892","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=47892"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47892\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=47892"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=47892"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=47892"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}