{"id":47927,"date":"2016-01-25T03:05:53","date_gmt":"2016-01-25T03:05:53","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=47927"},"modified":"2016-01-25T06:00:26","modified_gmt":"2016-01-25T06:00:26","slug":"albert-csilla-fenyes-tisztas-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=47927","title":{"rendered":"Albert Csilla: F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (4)"},"content":{"rendered":"

DR\u00c1MA 3 FELVON\u00c1SBAN<\/em><\/strong><\/p>\n

II. FELVON\u00c1S<\/em><\/strong><\/p>\n

1. jelenet<\/strong><\/p>\n

(Tolsztoj a kivil\u00e1g\u00edtott hall el\u0151tt \u00fcl a f\u00e9lhom\u00e1lyos verand\u00e1n. Bentr\u0151l nevet\u00e9s, halk besz\u00e9lget\u00e9s, \u00e9s Chopin zene hallatszik. Tolsztoj nyugtalan, fel-al\u00e1 hint\u00e1zik a sz\u00e9k\u00e9ben. Nagyokat s\u00f3hajt, meg-megt\u00f6rli a szem\u00e9t. Orvosa k\u00f6zel\u00edt valahonnan a kertb\u0151l.)<\/em><\/p>\n

Makovickij:<\/strong> Lev Nyikol\u00e1jevics, a kerti padr\u00f3l hoztam egy takar\u00f3t…. ilyenkor okt\u00f3ber v\u00e9g\u00e9n hidegek az est\u00e9k… Bocs\u00e1nat, nem akartam… Maga s\u00edr… Seg\u00edthetek?
\nTolsztoj:<\/strong> \u00d3, igaz\u00e1n sajn\u00e1lom, hogy zavarba hoztam. Sz\u00f6rny\u0171 dolog belebotlani egy s\u00edr\u00f3 f\u00e9rfiba, h\u00e1tha m\u00e9g ilyen \u00f6reg, s b\u00edzv\u00e1st felt\u00e9telezhetn\u00e9nk, hogy elapadtak a k\u00f6nnyei…
\nMakovickij:<\/strong> Nem hiszem, hogy az \u00f6regeknek nem lenne joguk s\u00edrni. De azt f\u00e1j l\u00e1tnom, hogy maga s\u00edr. Hanem ter\u00edtse ezt takar\u00f3t a t\u00e9rd\u00e9re…
\nTolsztoj:<\/strong> Milyen j\u00f3 ember maga, Dus\u00e1n. Igazi szl\u00e1v, de a mi orosz v\u00e9r\u00fcnk keser\u0171s\u00e9ge \u00e9s f\u00e9ktelens\u00e9ge n\u00e9lk\u00fcl. Ne menek\u00fclj\u00f6n… Szeretek besz\u00e9lgetni mag\u00e1val. Tudja, m\u00e9rt s\u00edrok?
\nMakovickij:<\/strong> Nem.
\nTolsztoj:<\/strong> Hallja ezt a zen\u00e9t? Mit akar t\u0151lem ez a Chopin? M\u00e9rt csavarja meg a lelkem, m\u00e9rt robbantja ki bel\u0151lem ezt a s\u0171r\u0171, zeng\u0151 b\u00e1natot? M\u00e9rt akarja, hogy mindenk\u00e9pp l\u00e1ssam, milyen csod\u00e1latos az \u00e9let, \u00e9s milyen \u00e9rtelmetlen benne az eny\u00e9m? M\u00e9rt l\u00e1tok fiatal, csokornyakkend\u0151s f\u00e9rfit egy \u0151szi erd\u0151ben, amint \u00e1thajol egy h\u00eddon, \u00e9s m\u00e9rt akar ebbe beleszakadni a sz\u00edvem? M\u00e9rt teszi ezt velem? Nem b\u00edrom… Mit tegyek? Maga is \u00edgy van ezzel?
\nMakovickij:<\/strong> \u00c9rtem, mire gondol, de \u00e9n szeretem ezt a f\u00e1jdalmat.
\nTolsztoj<\/strong>: Szereti \u00e9s kib\u00edrja. De \u00e9n nem. \u00c9n m\u00e1r nem b\u00edrok t\u00f6bbet. Gyenge \u00e9s nagyon \u00f6reg vagyok.
\nMakovickij:<\/strong> Akarja, hogy sz\u00f3ljak, hogy hagyj\u00e1k abba a zongor\u00e1z\u00e1st?
\nTolsztoj:<\/strong> Nem, ink\u00e1bb \u00fclj\u00f6n le mell\u00e9m.<\/p>\n

(Hosszan hallgatnak. Chopin tov\u00e1bb sz\u00f3l, sz\u00edvf\u00e1jd\u00edt\u00f3an, m\u00e9lab\u00fasan, egy-egy cseng\u0151 l\u00e1nynevet\u00e9s t\u00f6ri meg.)<\/em><\/p>\n

Tolsztoj:<\/strong> Ez Sz\u00e1sa. Pont olyan a nevet\u00e9se, mint M\u00e1s\u00e1\u00e9 volt… Azt szoktam gondolni, hogy valamennyire \u00fajj\u00e1sz\u00fcletett ebben a k\u00e9s\u0151i gyermekben az \u00e9n halott M\u00e1senyk\u00e1m. Nem vigasztalom vele magam, mert tudja, nem tartom a hal\u00e1lt s\u00f6t\u00e9t trag\u00e9di\u00e1nak, mint oly sokan, \u00edgy M\u00e1senyk\u00e1\u00e9t is elfogadtam, b\u00e1rmilyen fiatalon is ment el… csak \u00e9ppen mintha Sz\u00e1s\u00e1ban \u0151t l\u00e1tn\u00e1m \u00fajra – ahogy rajong \u00e9rtem \u00e9s szolg\u00e1l engem… persze nem vagyok r\u00e1 m\u00e9lt\u00f3, sokkal t\u00f6bbet l\u00e1t bel\u00e9m, mint ami val\u00f3j\u00e1ban van. De ebben a szeretetlen l\u00e9gk\u00f6rben m\u00e9gis j\u00f3lesik ez a r\u00e1m sug\u00e1rz\u00f3 bizalom…
\nMakovickij:<\/strong> Alekszandra Lvovna kiv\u00e9teles fiatal l\u00e1ny. .
\nTolsztoj:<\/strong> \u00c9s kiv\u00e9telesen neh\u00e9z sora van. \u00c9s tudja, \u00fagy l\u00e1tom, jobban \u00e1ll a mi sil\u00e1ny \u00f6regkori viharainknak a sz\u00e9lver\u00e9s\u00e9ben, mint M\u00e1senyka valaha… Er\u0151sebb, hiszen l\u00e1tszik is rajta, nem t\u00fal n\u0151ies jelens\u00e9g. Ha ez b\u00e1ntan\u00e1 \u0151t mag\u00e1t, tal\u00e1n nehezebben mondan\u00e1m ezt ki, de h\u00e1t nem \u00edgy van. A cs\u00fanyas\u00e1g\u00e1t \u00e9s az erej\u00e9t is t\u0151lem \u00f6r\u00f6k\u00f6lte – s bizonyosan tudom, nem b\u00e1nn\u00e1, ha hallan\u00e1 ezt. M\u00e1sa \u00e9rz\u00e9kenyebb, gyeng\u00e9bb volt. Tudja, hogy egy id\u0151re lemondott az \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9r\u0151l? A gyerekek k\u00f6zt \u0151 egyed\u00fcl. De azt\u00e1n j\u00f6tt a szerelem, a h\u00e1zass\u00e1g, \u00e9s az eg\u00e9sz \u00e9rtelmetlen -\u00fagymond, csal\u00e1dalap\u00edt\u00e1s, \u00e9s \u0151 kik\u00e9rte \u00e9s elk\u00f3tyavety\u00e9lte a valamikori b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t. Nem mintha meg akarn\u00e1m \u00edt\u00e9lni, tudja…. Csak azt gondolom, Sz\u00e1s\u00e1t ez a fajta trivialit\u00e1s nem rend\u00edten\u00e9 meg soha. Ez\u00e9rt k\u00e9rtem meg \u0151t, hogy pr\u00f3b\u00e1lja meg majd kiv\u00e1ltani az anyj\u00e1t\u00f3l Jasznaja Poljan\u00e1t. Ha van egy\u00e1ltal\u00e1n valamilyen \u00fagymond tulajdonom, amely fontos volt valaha nekem, akkor ez a csendes orosz birtok az a h\u00f3f\u00fatta \u00fatjaival \u00e9s a t\u00f6r\u00e9keny orosz nyar\u00e1val. Tudom, Sz\u00e1sa tudni fogja, mit tegyen vele a hal\u00e1lom ut\u00e1n.
\nMakovickij:<\/strong> \u00c9l\u0151 l\u00e9t\u00e9re t\u00fal sokat besz\u00e9l arr\u00f3l, mi lesz a hal\u00e1la ut\u00e1n.
\nTolsztoj:<\/strong> Kedves Dus\u00e1n, ne \u00e1ltassuk magunkat: 82 \u00e9ves vagyok. Mi j\u00f6het m\u00e9g? Persze m\u00e9g j\u00f6hetne a legnagyobb csoda – a megb\u00e9k\u00e9l\u00e9s az \u00e9n \u00f6reged\u0151 \u00e9s egyre keser\u0171bb feles\u00e9gemmel. De keveset b\u00edrok. S \u0151 se sokkal t\u00f6bbet. Mit v\u00e1rhatn\u00e9k m\u00e9g? A szabadul\u00e1st, igen, egyed\u00fcl azt v\u00e1rom, a l\u00e9lek szabadul\u00e1s\u00e1t ebb\u0151l a kalod\u00e1b\u00f3l. S erre egyetlen \u00fat vezet – a hal\u00e1l. K\u00e9rem, ne tiltakozzon, s ne is mondjon semmit. Tudom, hogy \u00edgy is k\u00ednos helyzetbe hoztam azzal, hogy a mag\u00e1n\u00e9letem intimit\u00e1sair\u00f3l besz\u00e9lek \u00f6nnek. De tudom, hogy szeret \u00e9s meg\u00e9rt, t\u00f6bbet nem is k\u00e9rek. L\u00e1tja, m\u00e1ris k\u00f6nnyebb lett a lelkem, felsz\u00e1radtak azok az ut\u00e1latos \u00f6regkori k\u00f6nnyek. \u00dagyhogy elv\u00e9gezte azt, ami\u00e9rt le\u00fclt mell\u00e9m, s higgye el, ebben a mondatomban nincs semmi ir\u00f3nia. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. \u00c9s most menjen, besz\u00e9lgessen egy kicsit a vend\u00e9gekkel.
\nMakovickij<\/strong> (fel\u00e1ll, kicsit toporog): H\u00e1t akkor…
\nTolsztoj:<\/strong> Csak menjen, menjen… Ja, tudja mit? K\u00e9rje m\u00e1r meg Tany\u00e1t vagy Szasenyk\u00e1t, hogy hozza ide a sz\u00fcrke zubbonyomat. Val\u00f3ban h\u0171v\u00f6s van.
\nMakovickij:<\/strong> Azonnal int\u00e9zkedem…
\nTolsztoj<\/strong>: Csak k\u00e9rjen, ne int\u00e9zkedjen, j\u00f3? Nos, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.<\/p>\n

2. jelenet<\/strong><\/p>\n

(Szalon ugyanott. Nagy asztalt\u00e1rsas\u00e1g, a t\u00e1voli sarokban a zongor\u00e1n\u00e1l \u00fcl egy f\u00e9rfi, \u0151 j\u00e1tssza Chopint. K\u00f6z\u00e9pen asztal, rajta poharak, t\u00f6bb n\u0151 \u00e9s f\u00e9rfi \u00fcl k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte, k\u00f6zt\u00fck Tolsztoj feles\u00e9ge is, az el\u0151t\u00e9rben T\u00e1nya ringat\u00f3zik egy sz\u00e9kben. Sz\u00e1sa, a legfiatalabb Tolsztoj l\u00e1ny \u00e1ll mellette, s kiss\u00e9 meghajolva besz\u00e9l.)<\/em><\/p>\n

Sz\u00e1sa:<\/strong> Ez az Alekszander Boriszovics \u00e1lland\u00f3an ilyen szomor\u00fa darabokat j\u00e1tszik.
\nT\u00e1nya<\/strong>: Szerintem sz\u00e9p.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Nem arr\u00f3l van itt sz\u00f3, hogy sz\u00e9p vagy sem, hanem arr\u00f3l, hogy apa nem b\u00edrja. Tudom, hogy nem. L\u00e1tod, nem is j\u00f6tt be, pedig szinte mindenki az \u0151 kedv\u00e9\u00e9rt van itt.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Majd bej\u00f6n, Sz\u00e1senyka, ha akar.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> De nem fog, am\u00edg ez a zene sz\u00f3l.
\nT\u00e1nya:<\/strong> \u00c9des istenem, Sz\u00e1sa, ne gyerekeskedj. Apa feln\u0151tt ember, ha nincs itt, nem az az oka, mert valaki egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szon\u00e1t\u00e1t j\u00e1tszik. Nem mondom, ha ez az a zongoratan\u00e1r lenne…. (gyorsan elhallgat, mint aki elsz\u00f3lta mag\u00e1t)
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Ne agg\u00f3dj, T\u00e1nya, tudok err\u0151l a visszatasz\u00edt\u00f3 hist\u00f3ri\u00e1r\u00f3l.
\nT\u00e1nya:<\/strong> K\u00e9rlek, ne haszn\u00e1lj ilyen er\u0151s szavakat, hiszen any\u00e1r\u00f3l is besz\u00e9lsz!
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Igen, de ett\u0151l a dolog csak m\u00e9g visszatasz\u00edt\u00f3bb… .Megcsalni egy lusta, ostoba, k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges f\u00e9rjet – majdnem hogy \u00e9rthet\u0151, de egy olyan embert, mint apa…
\nT\u00e1nya:<\/strong> El\u0151sz\u00f6r is: anya NEM csalta meg ap\u00e1t, csak k\u00fcl\u00f6n\u00f6s vonzalmat \u00e9rzett az ir\u00e1nt a f\u00e9rfi ir\u00e1nt. Te m\u00e9g nem is \u00e9lt\u00e9l, amikor ez az apa \u00e9s anya k\u00f6z\u00f6tt l\u00e9v\u0151 fesz\u00fclts\u00e9g m\u00e1r ott vibr\u00e1lt a leveg\u0151ben. Anya \u00e1lland\u00f3an egy k\u00f6ny\u00f6rtelen erk\u00f6lcsi \u00edt\u00e9l\u0151sz\u00e9k el\u0151tt \u00e9rezhette s \u00e9rzi az\u00f3ta is mag\u00e1t. Istenem, m\u00e9g viszonylag fiatal volt, \u00e9lettel teli, \u00e9s a f\u00e9rje \u00f6sszeh\u00fazott szem\u00f6ld\u00f6kkel m\u00e9regette minden l\u00e9p\u00e9s\u00e9t az \u00e9let fel\u00e9! Ki b\u00edrja ezt ki an\u00e9lk\u00fcl, hogy ne v\u00e1gyna n\u00e9ha ritk\u00e1bb leveg\u0151j\u0171, k\u00f6nnyebb vil\u00e1gba? \u00d3, Sz\u00e1senyka, anya n\u0151, \u00e9s milyen r\u00e9gen boldogtalan n\u0151! N\u00e9mi ill\u00fazi\u00f3 tal\u00e1n kell, hogy \u00e9p \u00e9sszel kib\u00edrja valaki apa s\u00falyos pillant\u00e1s\u00e1t!
\nSz\u00e1sa<\/strong>: Apa s\u00falyos pillant\u00e1sa csak azt roppantja \u00f6ssze, aki gyenge.
\nT\u00e1nya<\/strong>: L\u00e1tod, ez\u00e9rt nem roppan \u00f6ssze anya m\u00e1r lassan h\u00fasz \u00e9ve. Mert annak ellen\u00e9re, hogy te szinte mindig gyeng\u00e9nek l\u00e1tod, igenis er\u0151s. Er\u0151s l\u00e9lekkel viseli, hogy nem lehet soha gyenge. Te m\u00e9g t\u00fal fiatal vagy, hogy \u00e9rtsed, milyen rettenetesen neh\u00e9z az: soha nem gy\u00f6ng\u00fclni el.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Mindig a fiatals\u00e1gommal j\u00f6ssz. Mintha te m\u00e1r olyan \u00f6reg lenn\u00e9l!
\nT\u00e1nya:<\/strong> Hab\u00e1r testv\u00e9rek vagyunk, ak\u00e1r az any\u00e1d is lehetn\u00e9k. \u00c9s m\u00e1r van m\u00faltam: a l\u00e1nykorom – ami nagyon hasonl\u00edtott a Ti\u00e9dre, s apa b\u0171v\u00f6let\u00e9ben telt el, s amib\u0151l – azt hittem – nem fogok szabadulni, s mellesleg nem is akartam.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> \u00c9s… m\u00e9gis megt\u00f6rt\u00e9nt?
\nT\u00e1nya<\/strong>: Te hogy l\u00e1tod?
\nSz\u00e1sa<\/strong> (hallgat egy darabig): Meg.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Akarod tudni, hogyan \u00e9s m\u00e9rt?
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Gondolom, megjelent a f\u00e9rjed.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Igen, aki term\u00e9szetesen foghat\u00f3 sem volt ap\u00e1hoz, id\u0151s volt- egy rak\u00e1s gyerekkel. De h\u00e1t ismered. Olyan, amilyen. Megb\u00edzhat\u00f3, h\u00e9tk\u00f6znapi. Ha felkelek, \u00e9s r\u00e1n\u00e9zek, nem h\u00fazza a sz\u00edvem \u00f6ssze a d\u00f6bbenet, hogy olyan embert n\u00e9zek, aki minden bizonnyal k\u00f6zelebb van Istenhez, mint b\u00e1rki, akit ismerek. Nem sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k a k\u00f6zeli magaslatra pillantva. Nem akarok mindig \u00e9n is egy kicsit feljebb jutni. Nem zih\u00e1lok \u00e1lland\u00f3an. El-el\u00fcld\u00f6g\u00e9lek ezen a lenti tiszt\u00e1son, mert onnan is sz\u00e9p a ki\u00e1lt\u00e1s, hab\u00e1r nem l\u00e1tni be mindent. De tal\u00e1n nem is tudn\u00e9k. \u00c1lland\u00f3 l\u00e9gszomjban \u00e9lni – h\u00e1t ez egy id\u0151 ut\u00e1n nagyon-nagyon meger\u0151ltet\u0151. S akit k\u00f6vetsz, azt \u00fagysem tudod utol\u00e9rni, s v\u00e9g\u00fcl egyed\u00fcl maradsz. H\u00e1t ez\u00e9rt… Ez\u00e9rt vagyok Szuhotyin feles\u00e9ge…
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Azt hittem, mert szereted.
\nT\u00e1nya<\/strong>: Szeretem is, persze. Szeretem, hogy egy temp\u00f3ban sodor minket a pillanat.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Apa megtan\u00edtott volna arra, hogy ne sodr\u00f3dj..
\nT\u00e1nya:<\/strong> Apa megtan\u00edtana r\u00e1, persze, ha \u00e9n is olyan lenn\u00e9k, aki tudn\u00e1m l\u00e1tni a sodr\u00e1st. De nem l\u00e1tom, csak a r\u00e9sze vagyok. \u00c9s anya is. Ez az, amit apa nem \u00e9rt, vagy ha igen, nem tudja any\u00e1nak megbocs\u00e1tani. De Te, Sz\u00e1senyka, lehetn\u00e9l eln\u00e9z\u0151bb any\u00e1val.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Nem megy, \u00e9n m\u00e9g nem t\u00f6r\u0151dtem bele a sodr\u00f3d\u00e1sba. \u00c9s van m\u00e1s okom is….
\nT\u00e1nya:<\/strong> Olyan sokszor c\u00e9lozgatsz erre, hogy m\u00e1r igaz\u00e1n k\u00edv\u00e1ncsiv\u00e1 teszel, hogy az apa ir\u00e1nti im\u00e1daton k\u00edv\u00fcl mi tesz m\u00e9g ilyen engesztelhetetlenn\u00e9 a saj\u00e1t any\u00e1ddal szemben…
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Majd egyszer, tal\u00e1n… Nem most.<\/p>\n

(Bel\u00e9p Makovickij, s odamegy a l\u00e1nyokhoz.)<\/em><\/p>\n

\"2117330-nagy\"<\/a>

Makovickij napl\u00f3ja Tolsztojr\u00f3l – alapos, j\u00f3l dokument\u00e1lt. Az ir\u00f3 minden szav\u00e1t jegyezte<\/p><\/div>\n

Makovickij<\/strong>: Tatyj\u00e1na Lvovna, \u00e9desapja arra k\u00e9ri, hogy vigye ki neki a sz\u00fcrke zubbonyt, kezd h\u0171v\u00f6s\u00f6dni.
\nSz\u00e1sa:<\/strong> Majd \u00e9n… (s miel\u0151tt T\u00e1nya felemelkedhetne, m\u00e1r el is t\u0171nik.)
\nT\u00e1nya<\/strong> (mosolyogva n\u00e9z ut\u00e1na): Nem lehet megel\u0151zni, ha apa szolg\u00e1lat\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3.
\nMakovickij:<\/strong> Igen…. Az \u00e9desapja \u00e9pp Alekszandra Lvovn\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt az im\u00e9nt. Az \u00d6n testv\u00e9r\u00e9hez, Marija Lvovn\u00e1hoz hasonl\u00edtotta…
\nT\u00e1nya:<\/strong> M\u00e1senyka,,,, Mindig is a kedvence volt. Tudja, l\u00e1nykoromban kicsit f\u00e1jt ez… Mindannyian cs\u00fcggt\u00fcnk ap\u00e1n, gondolhatja. M\u00e9g a b\u00e9keid\u0151kben is…., amikor anya \u00e9s apa… Hiszen \u00e9rti, mit akarok mondani, k\u00f6zt\u00fcnk \u00e9l, kedves doktor \u00far…
\nMakovickij:<\/strong> Igen, l\u00e1tom, hogy nem javul a helyzet, \u00e9s megmondom \u0151szint\u00e9n, komolyan agg\u00f3dom.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Mire c\u00e9loz,..?
\nMakovickij:<\/strong> Mint \u00e9desapja orvosa, el\u0151sz\u00f6r is az ingatag eg\u00e9szs\u00e9gi \u00e1llapot\u00e1ra, amelynek minden izgalom \u00e1rt. Mint bar\u00e1tja, h\u00edve \u00e9s csod\u00e1l\u00f3ja, a lelki nyugalm\u00e1ra, amely azonban elv\u00e1laszthatatlan az el\u0151bb eml\u00edtett fizik\u00e1lis er\u0151nl\u00e9tt\u0151l. Tatyj\u00e1na Lvovna, nagyon k\u00e9rem, besz\u00e9ljen az \u00e9desanyj\u00e1val. \u00d6n tudja, hogy mennyire tisztelem Szofja Andrejevn\u00e1t, Tudom, hogy a legt\u00f6bbet adta \u00e9s tette ez\u00e9rt a csod\u00e1latos ember\u00e9rt. De most m\u00e9gis k\u00e9rve k\u00e9rem, k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gj\u00f6n neki: legyen m\u00e9g nagylelk\u0171bb. B\u00e9k\u00e9ljen meg azzal, ahogy Lev Nyikol\u00e1jevics \u00e9lni szeretne. Adjon neki leveg\u0151t, helyet, nyugalmat. Ne vegye el a szabads\u00e1g\u00e1t, ne \u00e1llja el az \u00fatj\u00e1t az \u00f6nmag\u00e1val val\u00f3 v\u00e9gs\u0151 megb\u00e9k\u00e9l\u00e9s \u00e9s a hal\u00e1lra val\u00f3 felk\u00e9sz\u00fcl\u00e9s el\u0151l…
\nT\u00e1nya:<\/strong> El\u00e9g! Tudhatn\u00e1, hogy itt k\u00e9t ember \u00f6regkori nyugalm\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, s \u00d6n azt sugallja, hogy csak az egyik szenved!
\nMakovickij:<\/strong> \u00d3, nem! Azt akartam sugallni, hogy hab\u00e1r mindkett\u0151j\u00fcknek neh\u00e9z, csak az egyik\u0151j\u00fck el\u00e9g er\u0151s ahhoz, hogy seg\u00edtsen. Vagyis hogy a m\u00e1sik – az \u00d6n \u00e9desapja – m\u00e1r nem el\u00e9g er\u0151s, hogy nagylelk\u0171 legyen tov\u00e1bbra is – hiszen h\u00fasz \u00e9v \u00f3ta az! Ha nem \u00edgy lenne, m\u00e1r r\u00e9gen egy kolostorban \u00e9lne…
\nT\u00e1nya:<\/strong> Meglehet…. de az is megeshet, hogy nem akart igaz\u00e1n elmenni soha….
\nMakovickij:<\/strong> Aki l\u00e1tja, hogyan gy\u00f6tr\u0151dik \u00e9s \u0151rl\u0151dik az \u00e9desapja, nehezen gondolhatja ezt. \u00d6n, Tatyj\u00e1na Lvovna, csak l\u00e1togat\u00f3ba j\u00f6n el ebbe a h\u00e1zba, s akkor a sz\u00fclei kicsit megpr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k \u00f6sszeszedni magukat. De a h\u00e9tk\u00f6znapok… nagyon…. szomor\u00faak. \u00c9desapja minden pillanat\u00e1t, level\u00e9t, gondolat\u00e1t k\u00f6veti \u00e9s s\u00e9rt\u00e9snek veszi az \u00e9desanyja. Beleolvas a feljegyz\u00e9seibe. Sz\u00e1mon k\u00e9ri a maga nyolcvan\u00e9ves apj\u00e1t. Kiab\u00e1l \u00e9s jelenetet rendez. Kiszalad a kertbe, belefekszik a harmatos, hideg f\u0171be, s hiszt\u00e9rikusan zokog, hogy az eg\u00e9sz h\u00e1z \u0151t figyeli. \u00c9desapja pedig kulcsra z\u00e1r, de azt\u00e1n m\u00e9gis b\u0171ntudatosan ajt\u00f3t nyit, dadog, megint d\u00fchbe gurul, gy\u0171l\u00f6lk\u00f6dik -\u00f3, tal\u00e1n ett\u0151l szenved a legjobban! , azt\u00e1n \u0151 is zokog, de mennyire m\u00e1s ez, mint \u00e9desanyja zokog\u00e1sa a f\u0171ben… Erre nincs vigasz, ez a zokog\u00e1s nem v\u00e1r m\u00e1r senkit…. Egy Chopin- szon\u00e1t\u00e1t v\u00e9gigs\u00edr, \u00e9s azt hiszi, csup\u00e1n a zene miatt. De \u00e9n tudom…
\nT\u00e1nya<\/strong>: Mindig is \u00edgy hatott r\u00e1 a zene…
\nMakovickij:<\/strong> Igen, de \u00e9n l\u00e1ttam azt a k\u00f6nnyes arcot, \u00e9s az nem a felszabad\u00edt\u00f3 katarzis k\u00f6nnye volt, hanem annak a f\u00e1jdalmas felismer\u00e9snek a k\u00f6nnye, hogy milyen nyilv\u00e1nval\u00f3an m\u00e9ltatlan ez az \u00e9let, s m\u00e1r nincs mit tenni. H\u00e1t val\u00f3ban azt akarja, hogy az \u00e9desapja, akinek semmi sem fontosabb, mint tiszta lelkiismerettel \u00e9lni, \u00edgy t\u00f6ltse el az utols\u00f3 \u00e9veit?
\nT\u00e1nya:<\/strong> Term\u00e9szetesen nem. Nos, nem \u00edg\u00e9rhetek semmit, de megpr\u00f3b\u00e1lok besz\u00e9lni az \u00e9desany\u00e1mmal.
\nMakovickij:<\/strong> Nekem most ennyi is t\u00f6bb, mint el\u00e9g. \u00c9s el\u0151re is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, Tatyj\u00e1na Lvovna. Tudja, mennyire csod\u00e1lom az apj\u00e1t, s m\u00e9g ann\u00e1l is jobban szeretem. Csakis ez vitt r\u00e1, hogy beleavatkozzam h\u00edvatlanul az \u00d6n\u00f6k csal\u00e1di \u00e9let\u00e9be, \u00e9s ne gondolja, hogy….
\nT\u00e1nya:<\/strong> Tudom, tudom… \u00c9s nem gondolom, persze. Csak \u00e9ppen nem tudom, lesz-e az eg\u00e9sznek valami \u00e9rtelme. \u00c9s tudja, \u00e9n k\u00e9t ember gyermeke vagyok. De megpr\u00f3b\u00e1lom, miel\u0151tt elutazunk, igen megpr\u00f3b\u00e1lom.
\nMakovickij:<\/strong> Akkor \u00e9n most megyek is. (H\u00e1tran\u00e9z, ahol m\u00e9g mindig sz\u00f3l a zene, tov\u00e1bbra is m\u00e9lab\u00fasan……) Ezek a zsid\u00f3k csak szomor\u00fa dolgokhoz \u00e9rtenek.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Csak nem a zongorist\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l? Nem tudom, mi k\u00f6ze Goldenvejzer zsid\u00f3 volt\u00e1nak ehhez a zen\u00e9hez?… De h\u00e1t tudja, m\u00e1r ap\u00e1m is megmondta mag\u00e1r\u00f3l (nevet). \u201eIsten nem teremthet t\u00f6k\u00e9letes embert, ez\u00e9rt a kedves Makovickijba beleoltotta a zsid\u00f3k ir\u00e1nti olthatatlan gy\u0171l\u00f6letet.” \u00dagyhogy k\u00e9rek \u00e9n is valamit mag\u00e1t\u00f3l: \u00edg\u00e9rje meg, hogy megpr\u00f3b\u00e1l ebb\u0151l kigy\u00f3gyulni..
\nMakovickij:<\/strong> Nem tudom, Tatyj\u00e1na Lvovna, nem tudom… Val\u00f3ban ezt mondta az \u00e9desapja? Pedig \u00e9n nem is… Nem annyira…
\nT\u00e1nya:<\/strong> J\u00f3, j\u00f3, senki sem t\u00f6k\u00e9letes, igaz? \u00dagyhogy gondoljon n\u00e9ha erre, ha \u00e9desany\u00e1m jut az
\nesz\u00e9be.(Makovickij mondani akar valamit, de T\u00e1nya egy k\u00e9zmozdulattal meg\u00e1ll\u00edtja) Ne
\nmondjon semmit, ennyi el\u00e9g volt. Vegy\u00fclj\u00fcnk kicsit bele egy\u00fctt a t\u00e1rsas\u00e1gba,\u00a0anya nagyon egyed\u00fcl maradt a vend\u00e9gekkel.
\nMakovickij<\/strong>: \u00c9n ink\u00e1bb kimenn\u00e9k, megn\u00e9zn\u00e9m az \u00e9desapj\u00e1t.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Ahogy gondolja, Dus\u00e1n…
\nMakovickij:<\/strong> Ugye nem felejtkezik el ARR\u00d3L, Tatyj\u00e1na Lvovna?
\nT\u00e1nya:<\/strong> Nem, de az isten szerelem\u00e9re, d\u00f6ntse el m\u00e1r, hogy megy vagy marad.
\nMakovickij:<\/strong> Megyek, megyek…
\nT\u00e1nya<\/strong> : (Ott \u00e1ll, v\u00e9gigsim\u00edt a haj\u00e1n, fels\u00f3hajt): \u00c9des Istenem…(Azt\u00e1n megfordul, s elindul a zongorahang ir\u00e1ny\u00e1ba)<\/p>\n

3. jelenet<\/strong><\/p>\n

(Ugyanaz a d\u00edszlet, csak vend\u00e9gek n\u00e9lk\u00fcl. A csel\u00e9dek szedik le az asztalt, Szofja Andrejevna fel\u00fcgyelet\u00e9vel, T\u00e1nya pedig a sz\u00e9ken himb\u00e1l\u00f3zik, kez\u00e9ben egy te\u00e1spoh\u00e1r. Kiss\u00e9 fesz\u00fclten k\u00f6veti anyja mozdulatait, ahogy a csel\u00e9deket dirig\u00e1lja. Azt\u00e1n a szolg\u00e1l\u00f3k elt\u0171nnek, s Szofja Andrejevna is le\u00fcl, f\u00e1radtan h\u00e1trad\u0151l, sok\u00e1ig mereven n\u00e9z maga el\u00e9, mintha tudom\u00e1st sem venne Tany\u00e1r\u00f3l, de egyszer csak, tov\u00e1bbra is maga el\u00e9 n\u00e9zve megsz\u00f3lal):<\/em><\/p>\n

Szofja Andrejevna:<\/strong> Be se j\u00f6tt ma este. Micsoda sz\u00e9gyen!
\nT\u00e1nya<\/strong>: Kir\u0151l besz\u00e9lsz, anya? Ap\u00e1r\u00f3l?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> H\u00e1t ki m\u00e1sr\u00f3l? Mennyi vend\u00e9g, a t\u00f6bbs\u00e9g \u00e9rte j\u00f6tt, s \u0151 elvonul… \u00d3, Istenem, mit v\u00e9tettem, hogy \u00edgy al\u00e1z meg folyton-folyv\u00e1st m\u00e1sok el\u0151tt?
\nT\u00e1nya:<\/strong> Anya, elt\u00falzod a dolgokat. Szerintem nincs abban semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, ha egy nyolcvan\u00e9ves ember nem b\u00edrja m\u00e1r az esti t\u00e1rsas\u00e1gi \u00e9letet.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00d3, h\u00e1t ments\u00e9g az persze mindig van \u00e9s volt. Ak\u00e1rmit csin\u00e1l, el kell fogadni – mert \u0151 a ” nagy ember „, akit k\u00edm\u00e9lni kell, no \u00e9s meg\u00e9rteni. Most pedig, hogy r\u00e1ad\u00e1sul az ” \u00d6REG NAGY EMBER ” lett, v\u00e9gk\u00e9pp nem lehet sz\u00f3lni r\u00e1 semmit. L\u00e1m, m\u00e9g Te is a p\u00e1rtj\u00e1t fogod, pedig tudhatn\u00e1d, hogy milyen….
\nT\u00e1nya:<\/strong> Mama, mi ez a hang? Nem szokt\u00e1l \u00edgy besz\u00e9lni:
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> De bizony hogy szoktam. Csak Te, dr\u00e1g\u00e1m, nem vagy itt. Otthon \u00fclsz a j\u00f3 term\u00e9szet\u0171, figyelmes f\u00e9rjed mellett, kin\u00e9zel az \u0151szi kertre, s levelet \u00edrsz fennk\u00f6lt gondolatokkal a te zseni\u00e1lis ap\u00e1dnak. A lev\u00e9l v\u00e9g\u00e9n mellesleg megeml\u00edted any\u00e1dat is, aki abban a pillanatban \u00e9ppen azon szorong, vajon mi nem fog ma tetszeni a f\u00e9rj\u00e9nek. Mert hogy valami nem fog, abban teljesen biztos lehet mindenki….
\nT\u00e1nya<\/strong>: Anya, nyugodj meg. Hiszen olyan j\u00f3kedv\u0171nek, fesztelennek t\u0171nt\u00e9l az este! Marija Alekszandrovna meg is jegyezte, milyen fiatalos \u00e9s sz\u00f3rakoztat\u00f3 \u00e9desany\u00e1m van.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> No hiszen, a bar\u00e1tn\u0151d! Az azt\u00e1n igaz\u00e1n nem esik nehezemre, hogy egy ilyen lib\u00e1csk\u00e1t elb\u0171v\u00f6ljek. Azt\u00e1n meg tudod, a t\u00f6bbs\u00e9gnek el\u00e9g a tudat, hogy ap\u00e1ddal \u00e9lek m\u00e1r annyi \u00e9ve…. Felt\u00e9telezik, hogy m\u00e1st, mint kiv\u00e9teles embert el sem viselne maga mellett, \u00edgy azt\u00e1n m\u00e1r \u00fagy viselkednem nem is sz\u00fcks\u00e9ges….
\nT\u00e1nya:<\/strong> Nem is…. mert… mert t\u00e9nyleg kiv\u00e9teles vagy, anya.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Mit nem mondasz. Err\u0151l ap\u00e1dnak nem ez a v\u00e9lem\u00e9nye.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Apa, mindig csak apa… ne mindig r\u00f3la besz\u00e9lj, ne mindig r\u00e1 gondolj, anya!
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Hogy k\u00e9rhetsz ilyet? H\u00e1t kire gondoljak? \u00c9s ha akarn\u00e1m is, \u00fagysem engedi! Mindig figyel, megjegyz\u00e9st tesz, belesz\u00f3l a dolgaimba, v\u00e9lem\u00e9nyez, \u00edt\u00e9l, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb… T\u00e1nyecska, \u00e9n olyan f\u00e1radt vagyok, csak nyugalomra v\u00e1gyom, csakis arra.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Akkor adj nyugalmat, hogy legyen neked is.
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (a l\u00e1nya fel\u00e9 fordul, kiss\u00e9 megemelkedik a sz\u00e9ken): Hogyan? Mit akarsz ezzel mondani?
\nT\u00e1nya:<\/strong> Azt, hogy ki k\u00e9ne egy kicsit pihennetek egym\u00e1st. El\u00e9g sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttetek egy\u00fctt, ha egy kicsit belef\u00e1radtatok egym\u00e1sba, az nem is olyan nagy csoda. Szerintem nincs abban semmi tragikus, ha t\u00f6bb \u00f6n\u00e1ll\u00f3s\u00e1got engedtek meg magatoknak. R\u00e1nk m\u00e1r nincs gondotok, a h\u00e1ztart\u00e1s \u00e9pp el\u00e9g neked, hagyd ap\u00e1t, ne gondolj mindig arra, hogy mit csin\u00e1l, mi a v\u00e9lem\u00e9nye. K\u00f6nny\u00edtsd meg az \u00e9leted, mama, m\u00e1r nagyon is r\u00e1d f\u00e9r!
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Hogy \u00e9n hagyjam ap\u00e1t? Sz\u00edvem, ap\u00e1d egy \u00f6regember, elm\u00falt nyolcvan. Nem mondom, igyekszik tartani mag\u00e1t, de egy ilyen id\u0151s emberre igenis r\u00e1 kell n\u00e9zni. No meg azt\u00e1n \u0151 nem tud \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl, mag\u00e1ban meglenni – mert \u0151t valaki mindig keresi, valaki mindig v\u00e1r r\u00e1, valaki mindig besz\u00e9lni akar vele, sz\u00f3ba hozza, szereti, dics\u00e9ri, \u00e9s sorolhatn\u00e1m… \u00c1, hagyjuk is ezt, ha azt hiszed, hogy el\u00e9lhet\u00fcnk egym\u00e1s mellett egym\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl – h\u00e1t az nem megy.
\nT\u00e1nya:<\/strong> N\u00e9ha magam is megd\u00f6bbenek, hogy apa m\u00e1r nyolcvankett\u0151. Ma eln\u00e9ztem, \u00e9s \u00fagy tal\u00e1ltam, hogy nagyon \u00f6sszet\u00f6rt. Agg\u00f3dom \u00e9rte.
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (keser\u0171en): T\u00fal\u00e9l valamennyi\u00fcnket! Minden h\u00f3bortj\u00e1t k\u00f6vetj\u00fck ennek a „szent embernek ” – k\u00e9tf\u00e9l\u00e9t f\u0151z\u00fcnk m\u00e1r t\u00edz \u00e9ve mindennap, mert nem eszi meg a h\u00fast, ritk\u00e1n zen\u00e9l\u00fcnk, mert felzaklatja, este cs\u00f6ndesen vagyunk, mert \u0151 kor\u00e1n fekszik, s kor\u00e1n kelek, mert \u0151 kor\u00e1n kel.
\nT\u00e1nya:<\/strong> De mama, neked nem kellene felkelned! Ha valami gond van, \u00fagyis sz\u00f3l valaki.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Azt\u00e1n majd a fejemhez v\u00e1gja, hogy nem is t\u00f6r\u0151d\u00f6m vele. Meg\u00edrja annak a vipera Vlagyimir Grigorjevicsnek, hogy a feles\u00e9ge m\u00e1r nemcsak lelkileg nem k\u00f6veti, de a gyakorlati \u00e9letben is megb\u00edzhatatlan.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Nem hiszem, hogy ilyenekr\u0151l \u00edrna apa Csertkovnak!
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Sok minden van, kedvesem, amit m\u00e9g nem hinn\u00e9l el, de az\u00e9rt az bizony megt\u00f6rt\u00e9nik. \u00c9s a mi h\u00e1zunkban. Gondoln\u00e1d-e, hogy ap\u00e1d odaadta az \u00f6sszes napl\u00f3j\u00e1t ennek a …\u00a0„tan\u00edtv\u00e1nynak”. \u00c9rted, odaadta az eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnket, minden pillanatunkat, hadd cs\u00f3cs\u00e1lja meg ez a parazita\u2026 El tudod k\u00e9pzelni, milyen \u00e9rz\u00e9s volt tudni, hogy az az undor\u00edt\u00f3 ember most \u00e9ppen azt olvassa, mit gondolt r\u00f3lam mondjuk egy ny\u00e1ri este az ap\u00e1d? H\u00e1t szerinted ezt el lehet viselni? \u00c9s amikor visszak\u00f6veteltem a napl\u00f3kat, s k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9semben m\u00e1r az \u00f6ngyilkoss\u00e1g is megfordult a fejemben, akkor m\u00e9g \u00e9n voltam a kegyetlen, aki \u00e9rzelmileg megzsarolja \u00e9s t\u00f6nkreteszi \u0151t.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Anya, \u00e9n nem tudom, ki tesz t\u00f6nkre kit, de nem is hiszem, hogy ez fontos. Egy a fontos: hogy mindketten t\u00f6nkrementek. B\u00e9k\u00fcljetek meg egym\u00e1ssal.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Rajtam azt\u00e1n nem m\u00falik, \u00e9n megteszem, amit lehet. \u00c1lland\u00f3an pr\u00f3b\u00e1lok r\u00e1 figyelni, megfelelni neki, a kedv\u00e9ben j\u00e1rni, de h\u00e1t m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem siker\u00fcl
\nT\u00e1nya:<\/strong> Akkor tarts sz\u00fcnetet ebben a nagy t\u00f6r\u0151d\u00e9sben, hiszen neked is kellene a leveg\u0151.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> T\u00e1nya, mire gondolsz? Hogy \u00e9lj\u00fcnk egym\u00e1s mellett, mint az idegenek?
\nT\u00e1nya:<\/strong> A gy\u0171l\u00f6lk\u00f6d\u00e9sn\u00e9l az is jobb.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Igen, \u00e9n azt\u00e1n tudn\u00e9k besz\u00e9lni a gy\u0171l\u00f6letr\u0151l! De nem \u00e1m arr\u00f3l, milyen az gy\u0171l\u00f6lni, hanem milyen gy\u0171l\u00f6lve lenni! S nemcsak az ap\u00e1d \u00e1ltal, b\u00e1r m\u00e1r az \u00f6nmag\u00e1ban el\u00e9g. Itt van m\u00e9g a saj\u00e1t gyermekem is, Sz\u00e1sa. Ap\u00e1d teljesen ellenem ford\u00edtotta.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Jaj, anya, tudod, mi is hogy rajongtunk ap\u00e1\u00e9rt. Sz\u00e1sa pont abban a korban van, amikor \u00e9n is meg akartam v\u00e1ltani a vil\u00e1got, s azt gondoltam, t\u0171z\u00f6n- v\u00edzen \u00e1t k\u00f6vetni fogom ap\u00e1t.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Nem, nem – te sosem volt\u00e1l ennyire elsz\u00e1nt. \u00c9s… a szeretetben nem volt\u00e1l f\u00e9ktelen. Nem volt\u00e1l elvakult, csak rajong\u00f3. \u0150 gy\u0171l\u00f6l, \u00e9s lassan arra k\u00e9nyszer\u00edt, hogy \u00e9n is….
\nT\u00e1nya:<\/strong> Anya, k\u00e9rlek, ne mondd ki! (Fel\u00e1ll, j\u00e1rk\u00e1lni kezd) Megvallom, azt hittem, a der\u00e9k Makovickij t\u00faloz, de m\u00e1r l\u00e1tom, hogy nem…
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Makovickij?
\nT\u00e1nya:<\/strong> Igen, nem akartam elmondani, de igaz\u00e1b\u00f3l \u0151 k\u00e9rt meg, hogy besz\u00e9ljek veled. Agg\u00f3dik ap\u00e1\u00e9rt.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Sz\u00f3val agg\u00f3dik. \u00d3, h\u00e1t persze! K\u00e9pzelem, mit gondol r\u00f3lam. De jobb lenne, ha nem venn\u00e9d fel azt a szem\u00fcveget, amin kereszt\u00fcl \u0151 l\u00e1tja a dolgokat. Ha lehet, m\u00e9g elvakultabban im\u00e1dja az ap\u00e1dat, mint Sz\u00e1sa. Hogy m\u00e1st ne mondjak, a zseb\u00e9ben mindig ott van egy pap\u00edr \u00e9s egy ceruza, s kifejlesztette azt a k\u00e9pess\u00e9g\u00e9t, hogy mik\u00f6zben ap\u00e1ddal besz\u00e9lget, vakon \u00edr a zseb\u00e9ben, hogy egy szav\u00e1t se mulassza el az ut\u00f3kor a nagy \u00edr\u00f3nak! Brrr! Mit tud \u0151 arr\u00f3l a Tolsztojr\u00f3l, aki csak besz\u00e9l, \u00e9s nem kinyilatkoztat? \u00c9s \u00e9ppens\u00e9ggel nem mindig igazs\u00e1gokat vagy okos dolgokat! S\u0151t! Nem k\u00f6nny\u0171 egy olyan h\u00e1zban \u00e9lni, ahol majd mindenki annak az embernek a p\u00e1rtj\u00e1n \u00e1ll, akinek nyilv\u00e1nval\u00f3an elege van bel\u0151lem, s szabadulni szeretne t\u0151lem.
\nT\u00e1nya:<\/strong> T\u00e9nyleg \u00edgy gondolod?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Igen, \u00edgy, ap\u00e1d nem nagyon hagy efel\u0151l k\u00e9ts\u00e9get.
\nT\u00e1nya<\/strong> (fel\u00e1ll, anyja el\u00e9 guggol, megfogja a kez\u00e9t, s nagyon \u00f3vatosan, gyeng\u00e9den sz\u00f3lal meg): Szeg\u00e9ny mama, ez sz\u00f6rny\u0171 lehet. De ha \u00edgy van, m\u00e9rt nem… engeded el?
\nSzofja Andrejevna<\/strong> (\u00f6sszer\u00e1zk\u00f3dik, kir\u00e1ntja a kez\u00e9t Tany\u00e1\u00e9b\u00f3l): Sz\u00f3val \u00edgy vagyunk! Soha, \u00e9rted soha! R\u00e1\u00e1ldoztam az eg\u00e9sz \u00e9letemet, s most akar eldobni, hogy elhaszn\u00e1l\u00f3dtam testileg-lelkileg az \u0151 nagy term\u00e9szet\u00e9nek a nyom\u00e1sa alatt? H\u00e1t t\u00e9nyleg azt gondolod, hogy ezt \u00e9rdemlem? Mert akkor nincs mir\u0151l, besz\u00e9ln\u00fcnk!
\nT\u00e1nya:<\/strong> Jaj, mama, f\u00e9lre\u00e9rtett\u00e9l. \u00c9n R\u00e1d gondolok. Arra, hogy Neked lenne sokkal jobb, ha felszabaduln\u00e1l ez al\u00f3l a nyom\u00e1s al\u00f3l. Olyasmiket hallottam, amiket nem is igaz\u00e1n akarok elhinni…
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> No \u00e9s mi lenne az?
\nT\u00e1nya:<\/strong> Anya, ugye nem igaz, hogy belefekszel a vizes f\u0171be, \u00e9s ott s\u00edrsz k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sedben?
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u00d3, Makovickij, l\u00e1tom, igyekezett inform\u00e1lni. Gondolom, elfelejtette elmondani, hogy mi kergetetett ilyen k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9sbe… \u00c9s ami a legf\u00e1jdalmasabb, ap\u00e1d az ablakb\u00f3l n\u00e9zte, amint az \u0151 szerencs\u00e9tlen, tehetetlen, gyenge feles\u00e9ge ott verg\u0151dik zokogva a f\u0171ben, s Makovickijt k\u00fcldte ki, hogy besz\u00e9ljen velem. M\u00e9g arra sem m\u00e9ltatott, hogy maga j\u00f6jj\u00f6n ki. Igenis, kedvem lett volna meghalni.
\nT\u00e1nya:<\/strong> Mama, valaha nem \u00edgy int\u00e9zted el a dolgokat. S nem gondolhatod azt, hogy az ilyesmivel b\u00e1rmit is megoldasz.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Valaha nem voltam ilyen rettenetesen f\u00e1radt. \u00c9s nincs igazad: n\u00e9ha ilyenkor az ap\u00e1d r\u00e1eszm\u00e9l, hov\u00e1 is juttat a rettenetes term\u00e9szet\u00e9vel…
\nT\u00e1nya:<\/strong> De arra gondolt\u00e1l-e, te hov\u00e1 juttatod \u0151t az ilyen jelenetekkel? Apa m\u00e1r nem fiatal…
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> Mint ahogy \u00e9n sem… De \u00e9n persze nem vagyok fontos senkinek, mert hiszen nem \u00e9n vagyok a vil\u00e1gh\u00edr\u0171 nagy ember… T\u0151led, T\u00e1nya, nem ezt v\u00e1rtam… Tudom, mindenki azt szeretn\u00e9, ha \u00f6lbe tett k\u00e9zzel n\u00e9zn\u00e9m, ahogy ap\u00e1d kis\u00e9t\u00e1l a kapun, miut\u00e1n beled\u00f6ng\u00f6lt a f\u00f6ldbe. Vagy elmehetn\u00e9k \u00e9n is, igaz? M\u00e9g jobb \u00f6tlet! Nos: NEM! Nekem m\u00e1r nincs m\u00e1shol helyem. Azt\u00e1n meg valakinek vinnie kell a dolgokat, ha a gr\u00f3f \u00far kegyeskedik nincstelen parasztot j\u00e1tszani. Rengeteg munka van a kiad\u00f3kkal, tudod, a gy\u0171jtem\u00e9nyes k\u00f6tet, m\u00e1r nincs, aki seg\u00edtsen, Szergej messze van, Lev k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n t\u00f6bbnyire, a t\u00f6bbiek is messze, Sz\u00e1sa meg… \u00dagyhogy ez is r\u00e1m marad. Ap\u00e1d csak akkor tudn\u00e1 meg, mit is jelentek neki, ha nem lenn\u00e9k…. De \u00e9n ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak… ( Fel\u00e1ll ) De hagyjuk ezt. Mindennap k\u00f6rbej\u00e1rok, s nincs megold\u00e1s. Legal\u00e1bbis \u00e9n nem l\u00e1tok. Nem akarok err\u0151l besz\u00e9lni tov\u00e1bb. K\u00fcl\u00f6nben is k\u00e9s\u0151 van. Megn\u00e9zhetn\u00e9d a bar\u00e1tn\u0151d gyerekeit, j\u00f3 hely\u00fck van-e. Ehhez m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp nincs ma er\u0151m.<\/p>\n

\"tolsztoj-csalad-tenisz\"<\/a>

Tolsztoj\u00e9k, egy pihentet\u0151 teniszparti ut\u00e1n<\/p><\/div>\n

T\u00e1nya<\/strong> (s\u00f3hajtva felemelkedik): Nem tudom. Kik\u00f6ny\u00f6r\u00f6gt\u00e9k, hogy bemehessenek j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t k\u00edv\u00e1nni ap\u00e1nak. D\u00e9lut\u00e1n besz\u00e9lgetett vel\u00fck, \u00e9s nagyon lelkesek voltak.
\nSzofja Andrejevna:<\/strong> \u0150k is! M\u00e9rt van az, hogy mindenki olyan er\u0151sen vonz\u00f3dik hozz\u00e1? Egy\u00e9bk\u00e9nt meg nem a legjobbkor mennek hozz\u00e1. Ilyenkor mindig a napl\u00f3j\u00e1t \u00edrja – r\u00f3lunk, az \u0151 nagy-nagy golgot\u00e1j\u00e1r\u00f3l az \u0151 istentelen feles\u00e9g\u00e9vel… Mi\u00f3ta k\u00fcl\u00f6n szob\u00e1ban alszunk, s leszoktunk arr\u00f3l, hogy egym\u00e1s napl\u00f3it olvassuk, gondolom, m\u00e9g kev\u00e9sb\u00e9 k\u00edm\u00e9letes a pap\u00edrhoz…. Persze az \u0151 dolga, ha nem akarja megosztani velem a gondolatait, tal\u00e1n jobb is. Nem hiszem, hogy \u00f6r\u00fcln\u00e9k azoknak a gondolatoknak…. Eh, hagyjuk! Menj\u00fcnk, elf\u00e1radtam. Holnap r\u00e1 kell n\u00e9znem a fej\u0151asszonyokra, valami nincs rendben, kev\u00e9s a tej \u00e9s olyan h\u00edg, szerintem csin\u00e1lnak valamit. Att\u00f3l tartok, k\u00e9pesek felvizezni…. T\u00e1nya, hogy ezek milyen szemtelenek tudnak lenni. K\u00e9pzeld csak, tegnap reggel is azt mondja az egyik.. .(elt\u0171nnek a sz\u00ednfalak m\u00f6g\u00f6tt).<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

El\u0151zm\u00e9nyek: A szerz\u0151 bemutat\u00e1sa (interj\u00fa)<\/a> * F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (1. r\u00e9sz)<\/a>\u00a0* F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (2. r\u00e9sz)<\/a>\u00a0* F\u00e9nyes tiszt\u00e1s (3. r\u00e9sz)<\/a><\/strong><\/p>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

DR\u00c1MA 3 FELVON\u00c1SBAN II. FELVON\u00c1S 1. jelenet (Tolsztoj a kivil\u00e1g\u00edtott hall el\u0151tt \u00fcl a f\u00e9lhom\u00e1lyos verand\u00e1n. Bentr\u0151l nevet\u00e9s, halk besz\u00e9lget\u00e9s, \u00e9s Chopin zene hallatszik. Tolsztoj nyugtalan, fel-al\u00e1 hint\u00e1zik a sz\u00e9k\u00e9ben. Nagyokat s\u00f3hajt, meg-megt\u00f6rli a szem\u00e9t. Orvosa k\u00f6zel\u00edt valahonnan a kertb\u0151l.) Makovickij: Lev Nyikol\u00e1jevics, a kerti padr\u00f3l hoztam egy takar\u00f3t…. ilyenkor okt\u00f3ber v\u00e9g\u00e9n hidegek az est\u00e9k… […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[128],"tags":[],"class_list":["post-47927","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szinpadi-jelenet"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47927","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=47927"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/47927\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=47927"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=47927"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=47927"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}