…A v\u00e1g\u00e1st n\u00e9zte nagyany\u00e1m halott nagyap\u00e1m kez\u00e9n, \u00e9s eml\u00e9kezett r\u00e1, mennyire szerette ezt a f\u00e9rfit, amint \u00e1tv\u00e9rzett k\u00f6t\u00e9ssel a csukl\u00f3j\u00e1n eregette gyan\u00fasan f\u00e9nyl\u0151 szemmel a f\u00fcst\u00f6t. \u201eIgen, ez \u0151\u201d \u2013 n\u00e9zett le a sebre, amely feh\u00e9ren hirdette, hogy nem mindent mos el az id\u0151\u2026<\/p>\n
Hogy siratta-e \u00e9s mennyire, meddig, nem tudom. Bizonyosan siratta, hi\u00e1nyzott neki, gondolt r\u00e1, de m\u00e9gis \u2013 d\u00f6bbenten eszm\u00e9lek r\u00e1, ahogy visszaid\u00e9zem nagymam\u00e1m \u00f6regs\u00e9g\u00e9ben is sz\u00e9p, tiszta arc\u00e1t, hogy soha nem l\u00e1ttam massz\u00edvan szomor\u00fanak. Pillanatai voltak t\u00e1n a cs\u00fcgged\u00e9snek, egy megremeg\u0151 sz\u00e1jsz\u00e9l \u00e9s egy villan\u00e1sra elp\u00e1r\u00e1sod\u00f3 szem\u00fcveg, de \u0151 val\u00f3j\u00e1ban szinte mindig egyens\u00falyban volt. Nagy kalandorn\u0151k profizmus\u00e1val s\u00e9t\u00e1lt a mag\u00e1nyos \u00f6regs\u00e9g haj\u00f3j\u00e1nak h\u0171v\u00f6s fed\u00e9lzet\u00e9n, sz\u00e9ttekintett a v\u00e9gtelen tengeren, \u00e9s hogy m\u00e1r nem v\u00e1rt r\u00e1 kik\u00f6t\u0151, csak valami k\u00f6dbe vesz\u0151, hom\u00e1lyos sziget, ahol v\u00e9gleg le kell sz\u00e1llnia, ez cs\u00f6ppet sem akad\u00e1lyozta abban, hogy addig is elgy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dj\u00f6n a napfelkelt\u00e9ben, nagyokat szippantson a v\u00edz illat\u00e1b\u00f3l, \u00e9s mindenesetre egyenes tartsa a derek\u00e1t. Azt\u00e1n persze
\nahogy telt az id\u0151, kezdte elveszteni a navig\u00e1ci\u00f3s biztons\u00e1g\u00e1t \u2013 \u00e9s akkor Lili l\u00e1ny\u00e1\u00e9khoz k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt \u2013 el\u0151sz\u00f6r csak t\u00e9lre, hogy ne kelljen f\u0171teni a h\u00e1zat (amit nem is tudott volna m\u00e1r), azt\u00e1n v\u00e9gleg be a v\u00e1rosba. Hogy ott volt a k\u00f6zelben, t\u00f6bbsz\u00f6r l\u00e1ttuk, de a fiatalok isteni \u00f6nz\u00e9s\u00e9vel nem annyiszor, mint kellett volna. Mindenesetre soha nem tett szemreh\u00e1ny\u00e1st. Ha j\u00f6tt\u00fcnk, \u00f6r\u00fclt, k\u00e9rdezett, tan\u00e1csot adott, f\u00e9s\u00fclt,
\nsim\u00edtott, vasalt. Nem \u00edt\u00e9lkezett. Nem min\u0151s\u00edtett \u2013 minket nem. Persze nem mindenkivel volt ilyen k\u00edm\u00e9letes, de a felt\u00e9tlen elfogad\u00e1s meleg\u00e9ben j\u00f3 volt kicsit el\u00fcld\u00f6g\u00e9lni annak, akinek olyan bonyolultra siker\u00fclt a gyerekkora, mint az eny\u00e9m meg a n\u0151v\u00e9rem\u00e9. Hossz\u00fa \u00e9lete sor\u00e1n a legnagyobb feladatot is a r\u00e1 jellemz\u0151 eleganci\u00e1val oldotta meg \u2013 sz\u00e9pen, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl \u00f6regedett meg, hogy azt\u00e1n lassan visszaringjon az a k\u00e9pzeletbeli haj\u00f3 a jelen sz\u00e9less\u00e9gi fok\u00e1b\u00f3l az \u00e9des, hull\u00e1mz\u00f3 m\u00falt hirtelen tiszt\u00e1n felcsillan\u00f3 viz\u00e9re, \u00e9s ott lehorgonyozzon v\u00e9gleg. Elt\u00e9vedt az id\u0151ben, vagy v\u00e1laszt\u00e1s volt ez, mert egyre kev\u00e9sb\u00e9 volt k\u00f6ze a vil\u00e1ghoz, amiben reggel unok\u00e1ja a mobiltelefon cs\u00f6rg\u00e9s\u00e9re \u00e9bredt, \u0151 meg n\u00e9zte a lentr\u0151l egyre s\u0171r\u0171bben elh\u00faz\u00f3 aut\u00f3k f\u00e9nycs\u00f3v\u00e1j\u00e1nak j\u00e1t\u00e9k\u00e1t a lak\u00f3telepi lak\u00e1s tap\u00e9t\u00e1j\u00e1n, amit rettent\u0151 \u00edzl\u00e9stelennek tal\u00e1lt? Ha ismerte, bizonyosan \u00e9rtette \u00e9s \u00e9rt\u00e9kelte is volna az Oscar Wilde hal\u00e1l\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 anekdota kifinomult b\u00e1j\u00e1t, miszerint a koszlott p\u00e1rizsi sz\u00e1llod\u00e1ban az \u00edr\u00f3 hal\u00e1los betegen befordult a fal fel\u00e9, \u00e9s utols\u00f3 mondata ez volt: \u201eVagy \u00e9n megyek, vagy a tap\u00e9ta…\u201d \u0150 oda tartozott, ahova Oscar Wilde \u2013 oda, ahol a r\u00e9szletek finom rendje t\u00fal\u00e9li a meggondolatlanul tolakod\u00f3, \u00f6nhitt, nagy trag\u00e9di\u00e1kat, amelyek t\u00fals\u00e1gosan biztosak a dolgukban. Oda tartozott, \u00e9s ez megtartotta \u2013 mert nemcsak az \u00f6rd\u00f6g b\u00fajik meg a r\u00e9szletekben, hanem az \u00e9let sugaras angyala is.
\nUtols\u00f3 \u00e9veiben m\u00e1r nem dobta \u00e1t semmilyen hull\u00e1mver\u00e9s a jelen partjainak k\u00f6zel\u00e9be.
\nEml\u00e9kszem, amikor egyik kar\u00e1csonykor n\u0151v\u00e9rem\u00e9k nappalij\u00e1ban \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk. Kicsi
\ng\u00f6cs\u00f6rt\u00f6s, m\u00e1jfoltos \u00f6regasszonykeze az eny\u00e9met szorongatta, de aki ink\u00e1bb kapaszkodott, istenemre, nem \u0151 volt.. Zajos csal\u00e1di d\u00e9lut\u00e1n volt, Lili f\u00e9rje nagy hangon viccel\u0151d\u00f6tt, mi nevett\u00fcnk, \u00e9s nagyany\u00e1m is, mert \u0151 a jelenben ugyan m\u00e1r nem vett r\u00e9szt, de \u00e9rtelmes dolgokban, nevet\u00e9sben \u2013 igen. T\u00f6bbsz\u00f6r egym\u00e1s ut\u00e1n megk\u00e9rdezte, f\u00e9rjn\u00e9l vagyok-e, \u00e9s vannak-e gyerekeim. Nem akartam felismerni, hogy hi\u00e1ba v\u00e1laszolok, s \u00fajra \u00e9s \u00fajra elmondtam, hogy igen, \u00e9s a l\u00e1nyok m\u00e1r viszonylag nagyok. K\u00e9k szeme kikerekedett a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gt\u00f3l, csak \u00fagy z\u00e1poroztak r\u00e1m a k\u00e9rd\u00e9sek \u2013 hogyan, mikor, mi\u00e9rt, mi a nev\u00fck, mit csin\u00e1lnak. Elmondtam, \u00e9s nem tettem hozz\u00e1, hogy \u201ede nagyi, hiszen tudod.\u201d Erre ma is j\u00f3 gondolnom. Azt\u00e1n egy kis id\u0151 m\u00falva \u00fajra megk\u00e9rdezte: \u201eCsilluk\u00e1m, neked vannak gyerekeid?\u201d Eln\u00e9ztem a pezsg\u0151t\u0151l felhev\u00fclt arcokat, akik holnap s\u00edelni indulnak, csekket fizetnek be, szilvesztert szerveznek, \u00e9s megreklam\u00e1lj\u00e1k a rosszul m\u0171k\u00f6d\u0151 mosogat\u00f3g\u00e9pet. Nem hallottam a hangjukat, csak ezt a hideg kis kezet \u00e9reztem, amelybe m\u00e9g most is
\nkapaszkodni v\u00e1gyom, pedig l\u00e1m, m\u00e1r integet nek\u00fcnk. Tal\u00e1n nem v\u00e1laszoltam \u00fajra, vagy csak r\u00f6viden, nem mintha nem lett volna hozz\u00e1 t\u00fcrelmem, de meg\u00e9rtettem, hogy nem kell. Csak fogni ezt a kezet, azt kellene m\u00e9g, am\u00edg lehet.
\nAz asztal mellett, ahol \u00fclt\u00fcnk, l\u00e9pcs\u0151 vezetett fel, a gyerekek fel-lerohang\u00e1sztak, \u00e9s azt hiszem, nagyany\u00e1m nem is annyira \u0151ket \u00e9rz\u00e9kelte, csup\u00e1n a forgalmat, a mozg\u00e1st, a testek suhan\u00e1s\u00e1t, n\u0151v\u00e9rem\u00e9k nappalij\u00e1nak t\u00e1gas eleganci\u00e1j\u00e1t. Megszor\u00edtotta hideg kis kez\u00e9vel az eny\u00e9met. \u201eCsilluk\u00e1m, egy sz\u00e1llod\u00e1ban vagyunk? \u2013 k\u00e9rdezte.\u201d \u201eNem\u201d \u2013feleltem, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam nem elcs\u00fcggedni. Egy\u00e9bir\u00e1nt nem hiszem, hogy t\u00fal sok sz\u00e1llod\u00e1ban megfordult volna \u00e9let\u00e9ben. Fiatal l\u00e1nykora erre nem nagyon adott alkalmat, azt\u00e1n meg asszony\u00e9let\u00e9ben sem l\u00e1tom sem f\u00e9nyk\u00e9pen, sem egy\u00e9b eml\u00e9kekben a nyom\u00e1t olyan kir\u00e1ndul\u00e1soknak, amelyek hotelszob\u00e1k k\u00e9nyelmes karossz\u00e9keibe vetn\u00e9k magukat. A monarchia hangulat\u00e1t id\u00e9z\u0151 patin\u00e1s sz\u00e1llod\u00e1k el\u0151ter\u00e9be nem \u0151k ejtett\u00e9k le b\u0151r\u00f6ndjeiket, hogy bejelentkezzenek, azt\u00e1n egy k\u00f6z\u00f6s s\u00e9t\u00e1val felt\u00e9rk\u00e9pezz\u00e9k a k\u00f6rny\u00e9ket. Azt hiszem, leghamarabb a hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n aludt hotelben, valahol a t\u00e1voli Sv\u00e9dorsz\u00e1gban, amikor v\u00e9gre megl\u00e1togathatt\u00e1k a fiukat. Minden bizonnyal m\u00e9lt\u00e1nyolta a skandin\u00e1v vend\u00e9gl\u00e1t\u00e1s hideg profizmus\u00e1t, b\u00e1r nem hiszem, hogy t\u00fal\u00e9rt\u00e9kelte. Az elegancia genetikus k\u00e9pess\u00e9ge volt, term\u00e9szetes k\u00f6zegk\u00e9nt k\u00f6vette \u0151t, b\u00e1rhol is volt. Az\u00e9rt sejtem, hogy egy fotocell\u00e1s ajt\u00f3, egy t\u00e1vir\u00e1nyit\u00f3s tv, egy csupa ablak, csupa n\u00f6v\u00e9ny pihen\u0151sarok a sz\u00e1lloda folyos\u00f3j\u00e1n nem t\u00e9vesztette el a hat\u00e1s\u00e1t. N\u00e9mi \u00f6sszehasonl\u00edt\u00e1st v\u00e9gezhetett is k\u00e9s\u0151bb, amikor n\u00f6vekv\u0151 \u00e9vsz\u00e1mainak kerek \u00e9vfordul\u00f3it \u2013 els\u0151sorban nyugatra szakadt fia nagylelk\u0171 finansz\u00edroz\u00e1s\u00e1val \u2013 a csal\u00e1d a feh\u00e9rv\u00e1ri Velence sz\u00e1lloda kisterm\u00e9ben \u00fcnnepelte meg. De nem hiszem, hogy ilyesmi akkor az esz\u00e9be jutott. \u00dagy r\u00e9mlik, \u0151, az \u00fcnnepelt volt tal\u00e1n a legink\u00e1bb k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 ezeken a csal\u00e1di vacsor\u00e1kon, ahol a jelenben haj\u00f3z\u00f3k r\u00f6vid id\u0151re befutottak ugyanabba a kik\u00f6t\u0151be, \u00e1tr\u00e1ndultak a m\u00e1sik fed\u00e9lzetre, megcsod\u00e1lt\u00e1k a kis matr\u00f3zokat, letelepedtek egym\u00e1s mell\u00e9, \u00e9rt\u00e9kelt\u00e9k az utakat, a sz\u00e9lj\u00e1r\u00e1st, a kil\u00e1t\u00e1sokat, s a kell\u0151 mennyis\u00e9g\u0171 alkohol ut\u00e1n a rokons\u00e1g labilis tagjai nagyhang\u00fa, izgatott, \u00e9rzelmes jelentekbe fullasztott\u00e1k az est\u00e9t, melynek igazi tartalma a k\u00f6sz\u00f6nt\u0151 szavak \u00e9s aj\u00e1nd\u00e9kok nyit\u00e1nya ut\u00e1n v\u00e9gk\u00e9pp eleny\u00e9szett. Tal\u00e1n nem is lehetett ez m\u00e1shogy, minthogy ezeket a csal\u00e1di sz\u00fclet\u00e9snapokat nem \u0151 ig\u00e9nyelte igaz\u00e1n. \u0150 volt az ismer\u0151s l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z, ahol \u00f6sszefuthatnak a lak\u00f3k, akik egy\u00e9bir\u00e1nt nem nagyon \u00e9rnek r\u00e1, de alkalmank\u00e9nt \u00f6r\u00f6mmel k\u00f6sz\u00f6ntik egym\u00e1st annak kock\u00e1zata n\u00e9lk\u00fcl, hogy azt\u00e1n be kellene a m\u00e1sikat invit\u00e1lni a lak\u00e1sukba. \u0150 \u2013 t\u00fal a
\nnyolcvanon \u2013 t\u00e1voli mosollyal \u00fclt az asztalf\u0151n, t\u00fcrelmesen \u00e9s idegen\u00fcl. Igen, azt hiszem, ha a sz\u00e1llod\u00e1ra gondolt, olyan helyre gondolt, ami ideiglenes, b\u00e1rmikor elhagyhat\u00f3, \u00fagy, hogy h\u00e1tra sem n\u00e9z az ember. Egy hely, ahol k\u00e9nyelmes, megnyugtat\u00f3 az \u00e9let, \u00e9s b\u00e1rmikor feladhat\u00f3. Ahol az ember idegen. Nem f\u00e1jdalmasan, szenvedve, csak am\u00fagy t\u00e1rgyszer\u0171en. A helyzetb\u0151l ad\u00f3d\u00f3an. Hogy a kilencvenhez k\u00f6zeledve ilyennek \u00e9rezte unok\u00e1ja kar\u00e1csonyi pomp\u00e1ban csillog\u00f3 nappalij\u00e1t, ma m\u00e1r \u00e9rtem is. Hiszen idegen volt ott, abban a zajos, igyekv\u0151, terveket sz\u00f6v\u0151, perspekt\u00edv\u00e1kra v\u00e1gy\u00f3 vil\u00e1gban, tenyere s\u00f6t\u00e9t kis barlangj\u00e1ban ott szorongatva a m\u00falt aranykulcs\u00e1t, ami nem illett ott semmilyen z\u00e1rba bele. Ott sem, m\u00e1shol sem. Az \u00e9let sz\u00e1lloda lett, mindig t\u00e1voz\u00e1sra k\u00e9sz b\u0151r\u00f6nd\u00f6kkel a sarokban, s azzal a bizonyos f\u00e1jdalommentes, t\u00e1gyszer\u0171 idegens\u00e9ggel. Oly mindegy volt, \u00e9ppen hol, melyik \u00e9p\u00fclet\u00e9ben tal\u00e1lt szabad szob\u00e1t. Hogy ez Lili l\u00e1nya lak\u00f3telepi lak\u00e1s\u00e1ban vagy a cs\u00e1kv\u00e1ri nyugd\u00edjash\u00e1zban volt-e, nem nagyon \u00e9rdekelte, \u00e9s ez persze jelent\u0151sen megk\u00f6nny\u00edtette azok helyzet\u00e9t is, akiknek fontos volt, hogy nyugodtak lehessenek fel\u0151le. Nem lehetett egyed\u00fcl hagyni, mert a szobasz\u00e1mokra m\u00e1r nem eml\u00e9kezett, \u00e9s a kulcsokkal sem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt, kiv\u00e9ve azt az egy aranysz\u00edn\u0171t, ami mindig ott lapult a tenyer\u00e9ben\u2026Cs\u00e1kv\u00e1ron kell\u0151 mennyis\u00e9g\u0171 p\u00e9nz fej\u00e9ben t\u00e9nyleg figyeltek \u00e9s vigy\u00e1ztak r\u00e1. Musz\u00e1j volt ott lennie \u2013 nem \u00e9rt\u00fcnk r\u00e1. Ments\u00e9g\u00fcnkre legyen mondva: \u0151 sem \u00e9rt nagyon r\u00e1nk. T\u00fals\u00e1gosan sokan l\u00e1togatt\u00e1k a m\u00faltb\u00f3l. \u00c9s ha valaki a jelenb\u0151l \u00e9rkezett, hamar felm\u00e9rte, hogy nincs \u00e9rtelme a b\u0171ntudatnak. Nem volt egyed\u00fcl, pontosabban vel\u00fcnk volt csak egyed\u00fcl vagy m\u00e9g pontosabban igaz\u00e1b\u00f3l mi maradtunk
\negyed\u00fcl, miut\u00e1n elhaj\u00f3zott a jelen partjait\u00f3l.
\nT\u00fcnd\u00f6kl\u0151, t\u00e9li naps\u00fct\u00e9sben l\u00e1togattam meg egyszer a cs\u00e1kv\u00e1ri nyugd\u00edjas otthonban.
\nKar\u00e1csony ut\u00e1n volt, s t\u00fal az azzal j\u00e1r\u00f3 \u00e9rzelmi z\u0171rzavaron, l\u00e1tni akartam azt a kedves, sz\u00e9p arc\u00e1t, \u00e9s elbesz\u00e9lgetni vele. Kicsit szorongtam \u2013 vizelet- \u00e9s \u00f6regs\u00e9gszagra sz\u00e1m\u00edtottam a folyos\u00f3kon, a mag\u00e1ny \u00e9s elesetts\u00e9g szinte anyagiasult jelenl\u00e9t\u00e9re. Nehezen is tal\u00e1ltunk oda, keringt\u00fcnk a napban szikr\u00e1z\u00f3 h\u00f3t\u00f3l szinte vakon. Azt\u00e1n megtal\u00e1ltuk \u2013 r\u00e9gi, de karbantartott kis kast\u00e9lyszer\u0171 \u00e9p\u00fclet volt. A rendszerv\u00e1lt\u00e1s el\u0151tti vil\u00e1g kiv\u00e9teles v\u00e1llalkoz\u00e1sak\u00e9nt pulz\u00e1lt mag\u00e1np\u00e9nzb\u0151l. El\u00e9g komoly \u00f6sszeg\u00e9rt lehetett itt kis apartmant \u00e9s napi 24 \u00f3rai szakszer\u0171
\nodafigyel\u00e9st kapni, \u00e9s az alkalmazottak komolyan vett\u00e9k a dolgukat. Ahogy bel\u00e9pt\u00fcnk a hallba \u2013 3 nagy ablakon csorgott be a decemberi nap ragyog\u00e1sa \u2013, a rendben m\u0171k\u00f6d\u0151 dolgok csendes , f\u00f6l\u00e9nyes der\u0171je csapott meg. A recepci\u00f3szer\u0171 pultn\u00e1l mad\u00e1rcsont\u00fa, h\u00f3feh\u00e9r haj\u00fa asszonyka besz\u00e9lgetett egy sz\u00e9p arca romjait m\u00e9g sikeresen \u00f6sszetart\u00f3, k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa n\u0151vel, aki azt mondta kedvesen: \u201eMarika, ma m\u00e1shogy f\u00e9s\u00fclte a haj\u00e1t. De \u00e9rdekes. \u00cdgy eg\u00e9szen m\u00e1shogy fest.\u201d Szerettem ezt a term\u00e9szetess\u00e9get \u2013 semmi felfokozott, ellenszenvesen igyekv\u0151 kedvess\u00e9g, semmi lekezel\u00e9s, otromba sz\u00f3adakoz\u00e1s. Azt is szerettem, hogy Marika volt, \u00e9s nem Marika n\u00e9ni, pl\u00e1ne nem \u201e mama\u201d. (Ha arra gondolok, hogy ap\u00e1mat a k\u00f3rh\u00e1zban \u201epap\u00e1nak\u201d sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k, m\u00e9g ma is \u00f6sszeugrik a gyomrom \u00e9s v\u00e9r z\u00fadul a fejembe\u2026) Marika
\negy\u00e9bk\u00e9nt k\u00e9nyelmes, tiszta ruh\u00e1ban volt \u2013 nem ker\u00fclte el a figyelmemet, hogy nem bontotta meg ezt a k\u00e9pet sem egy felgy\u0171r\u0151d\u00f6tt gall\u00e9r, sem egy leevett bl\u00faz, sem egy lecs\u00faszott vagy fut\u00f3 harisnya. K\u00f6t\u00f6tt kardig\u00e1nja nagy zseb\u00e9b\u0151l f\u00fclhallgat\u00f3 zsin\u00f3rja kandik\u00e1lt el\u0151, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg egy kisr\u00e1di\u00f3\u00e9. Megigaz\u00edtotta a haj\u00e1t a recepci\u00f3s kedves szavaira, s l\u00e1tszott, \u00f6r\u00fcl a dics\u00e9r\u0151 szavaknak, mint egy gyerek. Azt\u00e1n elcsoszogott \u2013 val\u00f3sz\u00edn\u0171leg valamilyen t\u00e1rsalg\u00f3 vagy eb\u00e9dl\u0151 ir\u00e1ny\u00e1ba. Mindenesetre valamilyen k\u00e9sz\u00fcl\u0151 \u00e9tel kellemes illata fel\u00e9\u2026
\nA recepci\u00f3s most fel\u00e9nk ford\u00edtotta kedvess\u00e9g\u00e9t, \u00e9s megk\u00e9rdezte, kit keres\u00fcnk. Amikor
\nmegmondtuk, m\u00e9g jobban felder\u00fclt az arca.
\n\u2013 Idus n\u00e9ni rokonai?
\nSz\u00edven \u00fct\u00f6tt ez az \u201e Idus n\u00e9ni\u201d. Nem k\u00e9ts\u00e9ges, valamir\u0151l lemaradtam \u2013 itt napok, h\u00f3napok teltek el a tudtom n\u00e9lk\u00fcl, ami alatt az \u00e9n nagymam\u00e1m ennek az idegen, kellemes n\u0151nek az Idus n\u00e9nije lett, akit l\u00e1that\u00f3lag szeret. Kedvem lett volna azt mondani neki, hogy csak lassabban, \u0151 az \u00e9n nagymam\u00e1m, \u00e9s ne form\u00e1ljon r\u00e1 t\u00fal sok ig\u00e9nyt. De csak annyit mondtam kicsit ellens\u00e9gesen, hogy igen, \u00e9s megk\u00e9rdeztem, hogy hol tal\u00e1ljuk meg.
\n\u2013 A m\u00e1sodik emeleten van a szob\u00e1ja. A 212-es. Fel lehet menni lifttel is. Ha nem b\u00e1nj\u00e1k, felsz\u00f3lok a folyos\u00f3snak, mondja mrg Idus n\u00e9ninek, hogy l\u00e1togat\u00f3i vannak. Ilyenkor eb\u00e9d el\u0151tt aludni szokott kicsit.
\n\u201eDe t\u00e1j\u00e9kozott vagy!\u201d \u2013 gondoltam egyre ellens\u00e9gesebben \u00e9s lehangoltabban. \u2013 \u201dFogadok, azt nem tudod, milyen isteni vadast tudott f\u0151zni! Ne is rem\u00e9nykedj benne, hogy megkapod t\u0151lem a receptj\u00e9t!\u201d Nem \u00e9rtettem magamat. A n\u0151 \u0151szint\u00e9n kedves volt.
\n\u2013 Ink\u00e1bb gyalog megy\u00fcnk \u2013 mondtam elutas\u00edt\u00f3an, amikor meg akarta mutatni a liftet.
\n\u2013 Rendben \u2013 mosolyodott el, \u00e9s \u00fagy, \u00e1tl\u00e1t rajtam.
\nAmikor benyitottunk, nagyany\u00e1m ott \u00fclt az ablak el\u0151tt, a bez\u00fadul\u00f3 napf\u00e9nybe am\u00fagy is \u00e1ttetsz\u0151en feh\u00e9r haja szinte beleold\u00f3dott. Nem ford\u00edtotta fel\u00e9nk a fej\u00e9t az ajt\u00f3csap\u00f3d\u00e1sra \u2013 m\u00e1r r\u00e9gen megromlott a hall\u00e1sa. A szob\u00e1ban rend volt, nem az \u0151 rendje, k\u00f6teles rend, kivasalt asztalter\u00edt\u0151vel, naponta cser\u00e9lt vir\u00e1ggal a v\u00e1z\u00e1ban. Sz\u00e9pen be volt vetve az \u00e1gy is, idegen k\u00e9z sim\u00edt\u00e1s\u00e1t \u00e9reztem a takar\u00f3 r\u00e1nctalan fel\u00fclet\u00e9n. Az \u00e1gy melletti kis asztalon egyetlen ismer\u0151s, szem\u00e9lyes t\u00e1rgy sem volt, egy r\u00e1di\u00f3 \u00e1llt rajta, a konnektorja nem volt bedugva. \u201eHol a t\u00e9v\u00e9?\u201d \u2013 p\u00e1szt\u00e1ztam v\u00e9gig a szob\u00e1t a szememmel, de nem tal\u00e1ltam. Ez lehangolt: nagyany\u00e1m nagyon
\nszeretett westerneket n\u00e9zni.
\nAhogy oda\u00e9rt\u00fcnk, fel\u00e9nk ford\u00edtotta a fej\u00e9t, nefelejcsk\u00e9k, kicsit mindig k\u00f6nnyez\u0151 szem\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edtott rajtunk:
\n\u2013 Te vagy az, Csilluk\u00e1m? \u2013 k\u00e9rdezte a r\u00e9gi melegs\u00e9ggel, \u00e9s \u00e9n bizakodni kezdtem.
\n\u2013 \u00c9n nagyi. \u00c9s itt van a Feri is, a f\u00e9rjem.
\n\u2013 H\u00e1t f\u00e9rjhez ment\u00e9l, kincsem? \u2013 k\u00e9rdezte felszikr\u00e1z\u00f3 \u00f6r\u00f6mmel.
\n\u2013 M\u00e1r r\u00e9gen, nagyi \u2013 \u00fcltem le elszomorodva. Feri csak \u00e1llt m\u00f6g\u00f6ttem, azt\u00e1n jelezte, hogy kimegy a folyos\u00f3ra. B\u00f3lintottam. Mindegy volt, hol van \u2013 \u00e9s tudtam azt is, hogy az is mindegy, hogy \u00e9n itt vagyok. De persze nem nekem.
\n\u2013 Nincs t\u00e9v\u00e9 a szob\u00e1dban? \u2013 k\u00e9rdeztem.
\n\u2013 Nincs – felelte m\u00e9lys\u00e9ges k\u00f6z\u00f6nnyel. Semmi k\u00f6ze nem volt m\u00e1r ahhoz a vil\u00e1ghoz, ahol valaha annyi \u00f6r\u00f6met szerzett neki egy westernfilm.
\n\u2013 Akkor mit csin\u00e1lsz itt est\u00e9nk\u00e9nt? \u2013 folytattam, de r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1ttam az arc\u00e1n, milyen hi\u00e1baval\u00f3 volt feltenni ezt a k\u00e9rd\u00e9st. A hotelvend\u00e9gek f\u00fcggetlen idegens\u00e9g\u00e9vel n\u00e9zett r\u00e1m.
\n\u2013 Mivel foglalkozik az urad, Ancsik\u00e1m? \u2013 fordult fel\u00e9m, \u00e9s \u00e9n nem jav\u00edtottam ki a nevet. Igyekeztem \u00f6r\u00fclni annak, hogy a n\u0151v\u00e9remmel, \u00e9s nem egy \u00e1pol\u00f3n\u0151vel kever \u00f6ssze.
\n\u2013 Katona \u2013 feleltem, mert m\u00e9g mindig k\u00e9ptelen voltam elengedni a realit\u00e1st.
\n\u2013 Katona\u2026 \u2013 \u00edzlelgette a sz\u00f3t, azt\u00e1n s\u00e1padt arca hirtelen megsz\u00ednesedett. \u2013 L\u00e1nykoromban hozz\u00e1nk is j\u00e1rtak a k\u00f6zeli laktany\u00e1b\u00f3l a tisztek Any\u00e1m persze f\u00e9ltett t\u0151le minket, meg \u00c1gik\u00e1t is\u2026
\n\u2013 Ki az az \u00c1gika? \u2013 sz\u00f3ltam k\u00f6zbe, mert m\u00e9g sosem halottam, hogy eml\u00edtette volna b\u00e1rki.
\n\u2013 H\u00e1t az a kis \u00e1rva l\u00e1ny, akit befogadtunk..
\n\u2013 Err\u0151l most hallok el\u0151sz\u00f6r. Milyen \u00e1rval\u00e1ny? Kit fogadtatok ti be? \u00c9s mikor? \u2013
\n\u00e9rtetlenkedtem.
\n\u2013 H\u00e1t egyik kar\u00e1csony este. Any\u00e1m s\u00fclt kacs\u00e1t k\u00e9sz\u00edtett, mennyeien csin\u00e1lta. Bent
\nseg\u00edtett\u00fcnk neki mind, kint meg rettenetesen s\u00fcv\u00edtett a sz\u00e9l, szakadt a h\u00f3. Azt\u00e1n egyszer csak ott \u00e1llt az ajt\u00f3ban az a kis v\u00e9konyka l\u00e1ny, egysz\u00e1l kardig\u00e1nban, \u00e1tfagyva, vacogva. Elkergett\u00e9k otthonr\u00f3l. Nagyon megsajn\u00e1ltuk, forr\u00f3 v\u00edzbe dugtuk, k\u00f6rbe\u00e1lltuk, elmes\u00e9lt mindent. Hogy\u2019 s\u00edrt any\u00e1m! K\u00f6ny\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk neki, hogy hadd maradhasson vel\u00fcnk, de nem is kellett k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni igaz\u00e1b\u00f3l, mert am\u00fagy is megesett a sz\u00edve rajta\u2026 De sz\u00e9p kar\u00e1csony este volt\u2026
\nEl\u00e9g Andersen mes\u00e9t olvastam ahhoz, hogy tudjam, ki az az \u00c1gika\u2026 Nem voltam olyan \u00e1lnok, hogy megk\u00e9rdezzem, most hol tal\u00e1lom\u2026. Meg persze tudtam is, hol van, ha belen\u00e9ztem nagyany\u00e1m t\u00e1volba vesz\u0151 szem\u00e9be\u2026.\u00c9s azt is tudtam m\u00e1r, mivel telnek itt az est\u00e9k\u2026.
\nK\u00e9rdeztem t\u0151le m\u00e9g \u00e9rtelmetlen\u00fcl ezt-azt, de lassan elhallgattam. Elf\u00e1radtam abban az igyekezetben, hogy \u00e1tkiab\u00e1ljak neki a ker\u00edt\u00e9s t\u00faloldal\u00e1r\u00f3l a m\u00falt t\u00fcnd\u00e9rkertj\u00e9be, \u00e9s nem is siker\u00fclt, \u00fagyhogy lassan berekedtem \u2013 az eln\u00e9mul\u00e1sig. Tulajdonk\u00e9ppen megk\u00f6nnyebb\u00fcltem, amikor v\u00e9gre meg\u00e9rtettem, hogy minden hi\u00e1baval\u00f3. Att\u00f3l kezdve csak n\u00e9ztem ezt a nekem oly dr\u00e1ga arcot s rajta a felejt\u00e9s h\u0171v\u00f6s ragyog\u00e1s\u00e1t. \u201eH\u00e1t \u00edgy \u2013 gondoltam minden f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl. \u2013 \u201eHa szerencs\u00e9s vagyok, majd \u00e9n is ilyen szabad leszek, \u00e9s m\u00e1r nem fog sz\u00e1m\u00edtani semmi. \u00c9s f\u00e1jni sem\u201d Pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e9n is elengedni az asszonyt, akihez annyi minden f\u0171z\u00f6tt, \u00e9s akinek annyi mindent k\u00f6sz\u00f6nhettem. Lehunytam a szemem, egy pillanatra kedvem lett volna itt \u00fclni \u00f6r\u00f6kre.
\nK\u00e9s\u0151bb bej\u00f6tt egy \u00e1pol\u00f3n\u0151, aki gy\u00f3gyszert adott neki. Nagyany\u00e1m meglep\u0151 m\u00f3don
\nfel\u00e9l\u00e9nk\u00fclt, \u00e9s teljesen v\u00e1ratlanul t\u00f6k\u00e9letesen tudat\u00e1ban volt mindennek, bemutatta Csilla unok\u00e1j\u00e1t, \u00e9s m\u00e9g azt is elmondta, hogy a f\u00e9rje katona. \u00c1mulva n\u00e9ztem hirtelen kitisztult szemeit, \u00e9s ugyanilyen \u00e1mulattal hallgattam a kitisztult szavait is. Tal\u00e1n az \u00e1pol\u00f3n\u0151nek a jelenben \u00e9rtelmezhet\u0151 szerepe hozta vissza egy percre m\u00e9g abb\u00f3l a t\u00e1volb\u00f3l, ahov\u00e1 v\u00e9gk\u00e9pp kil\u00e9pett, mindenesetre igyekeztem \u00f6r\u00fclni, hogy egy percre m\u00e9g l\u00e1t engem, miel\u0151tt \u00fajra elfelejt. \u201eTett\u00fcnk neked egy kis s\u00fctit a h\u0171t\u0151be! \u2013
\n\u00e9s l\u00e1ttam, hogy felcsillan a szeme. \u201eMajd j\u00f6v\u00fcnk m\u00e9g!\u201d \u2013 \u00edg\u00e9rtem, t\u00f6k\u00e9letesen feleslegesen.
\nM\u00e1r nem hallotta, mosolya m\u00e1snak sz\u00f3lt, tal\u00e1n a s\u00fctem\u00e9nynek, de semmik\u00e9ppen sem
\nnek\u00fcnk. F\u00e9l\u00e9v m\u00falva pontosan ilyen mosollyal fek\u00fcdt a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon, l\u00e9pegetve abba t\u00e1voli f\u00e9nybe, amely \u00e1thatolhatatlanul k\u00f6r\u00fclvette ott a sz\u00e9ken, amikor az ajt\u00f3b\u00f3l m\u00e9g egyszer visszan\u00e9ztem r\u00e1 \u2013 r\u00e1, aki any\u00e1m anyja volt, \u00e9s any\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n kicsit a mi any\u00e1nk is.<\/p>\n
(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" …A v\u00e1g\u00e1st n\u00e9zte nagyany\u00e1m halott nagyap\u00e1m kez\u00e9n, \u00e9s eml\u00e9kezett r\u00e1, mennyire szerette ezt a f\u00e9rfit, amint \u00e1tv\u00e9rzett k\u00f6t\u00e9ssel a csukl\u00f3j\u00e1n eregette gyan\u00fasan f\u00e9nyl\u0151 szemmel a f\u00fcst\u00f6t. \u201eIgen, ez \u0151\u201d \u2013 n\u00e9zett le a sebre, amely feh\u00e9ren hirdette, hogy nem mindent mos el az id\u0151\u2026 Hogy siratta-e \u00e9s mennyire, meddig, nem tudom. Bizonyosan siratta, hi\u00e1nyzott neki, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-49149","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49149","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=49149"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49149\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=49149"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=49149"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=49149"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}