Jogi \u00e9rtelemben emigr\u00e1ns vagyok. Ma is k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n \u00e9lek, gyakorlatilag \u00e9vek \u00f3ta nem j\u00e1rok vagy csak \u00e1tutaz\u00f3k\u00e9nt megyek Peruba. De ezt nem tekintem trag\u00e9di\u00e1nak, egy\u00e1ltal\u00e1n nem. Nem \u00e9rzem magam idegennek Eur\u00f3p\u00e1ban, teljes m\u00e9rt\u00e9kben itthon \u00e9rzem magam. El\u00e9rtem azt, amire mindig is v\u00e1gytam: kora fiatals\u00e1gom \u00f3ta arr\u00f3l \u00e1lmodtam, hogy vil\u00e1gpolg\u00e1r leszek. Tov\u00e1bb\u00e1 mindig is \u00fagy gondoltam, hogy ez pontosan \u00edgy \u00e1ll az irodalomra is, az irodalomnak nem lehetnek hat\u00e1rai; noha az irodalom nagyon m\u00e9ly gy\u00f6kerekkel k\u00f6t\u00f5dik valamely t\u00e1rsadalomhoz, k\u00f6rnyezethez, r\u00e9gi\u00f3hoz, orsz\u00e1ghoz, ha nem vet\u00fcl ki teljes szabads\u00e1ggal m\u00e1s ter\u00fcletek fel\u00e9, akkor nem l\u00e9p t\u00fal a folkl\u00f3r hat\u00e1r\u00e1n.<\/p>\n
Teh\u00e1t k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n \u00e9lek, de semmik\u00e9ppen sem \u00e9rzem ezt – hogy is fogalmazzak – b\u00fcntet\u00e9snek. \u00c9pp ellenkez\u0151leg, roppant \u00e9lvezem Eur\u00f3p\u00e1t, otthon nekem Eur\u00f3pa. Latin Amerik\u00e1t szint\u00e9n magam\u00e9nak \u00e9rzem, el\u00e9g gyakran felkerestem… Az\u00e9rt k\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy Peruban vannak a gy\u00f6kereim, perui spanyolt besz\u00e9lek, perui a gyakran felid\u00e9zett kamasz- \u00e9s ifj\u00fakorom; de sosem akartam magam perui \u00edr\u00f3nak \u00e9rezni, mert \u00fagy gondolom, hogy ha valaki perui vagy bol\u00edviai vagy spanyol vagy magyar \u00edr\u00f3nak \u00e9rzi mag\u00e1t, az \u00f3ri\u00e1si korl\u00e1tot jelent, azaz az \u00edr\u00f3 val\u00f3j\u00e1ban a lok\u00e1lis szintre reduk\u00e1lja az irodalmat, ami az \u00e9n v\u00e9lem\u00e9nyen szerint ellentmond az irodalomnak.<\/p>\n
(Forr\u00e1s: Nagyvil\u00e1g, 1998\/5)<\/em><\/p>\n Kor\u00e1bbiak:<\/p>\n Mario Vargas Llosa m\u0171hely\u00e9ben (2)<\/a><\/em><\/strong><\/p>\n