M\u00e9rt volt olyan sz\u00edvfacsar\u00f3an sz\u00e9p az \u0151sz abban az \u00e9vben, hogy m\u00e9g \u00e9n is eml\u00e9kszem r\u00e1, b\u00e1r egy\u00e9bk\u00e9nt kev\u00e9s \u00e9les eml\u00e9kem van abb\u00f3l az id\u0151b\u0151l? Aj\u00e1nd\u00e9k volt ez any\u00e1mnak? Megmutatni neki az \u00e9let utols\u00f3, \u00e9rtelmetlen\u00fcl gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1zad\u00e1s\u00e1t a v\u00e9gs\u0151 pusztul\u00e1s el\u0151tt, hogy ne cs\u00fcggedjen, \u00e9s l\u00e1ssa: \u00edgy is lehet \u2013 rem\u00e9nytelen\u00fcl b\u00e1r, de ragyogni a kilobban\u00e1sig?
\nNem tudom \u2013 sz\u00e9p volt. Utols\u00f3 r\u00f3la \u0151rz\u00f6tt \u2013 nem k\u00f3rh\u00e1zi \u2013 eml\u00e9kemben \u0151szi avarban s\u00e9t\u00e1lunk valahol Cs\u00e1kv\u00e1r k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n egy erd\u0151ben. Any\u00e1m kardig\u00e1nban, s mi is csak egy kis pul\u00f3verben \u2013 b\u00e1r m\u00e1r okt\u00f3ber k\u00f6zepe van. A napnak m\u00e9g komoly ereje van, ap\u00e1m r\u00f6vid ujj\u00fa ingre vetk\u0151zik, \u00e9s Ancs\u00e1val labd\u00e1zik. \u00c9n any\u00e1mmal b\u00f3kl\u00e1szom. Csendben van \u2013 ma hallani v\u00e9lem, ahogy bel\u00e9legzi az \u0151szt, ezt a f\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151, sz\u00ednes hanyatl\u00e1st. \u201eMit k\u00edv\u00e1nhatn\u00e9k ezek ut\u00e1n?\u201d \u2013 \u00f3, \u00fagy szeretn\u00e9m hinni, hogy egy percre ezt gondolta, mik\u00f6zben a kezemet fogva l\u00e9pdelt a term\u00e9szet p\u00e1ratlan kegyelm\u00e9ben!…
\nOkt\u00f3ber 22-\u00e9n lett rosszul \u2013 el\u0151tte k\u00e9t nappal \u00edrta az utols\u00f3 level\u00e9t \u00f6ccs\u00e9nek. Arr\u00f3l \u00edr, hogy ap\u00e1m leutazott n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1tj\u00e1val \u00c1brah\u00e1mhegyre olcs\u00f3 (!) balatoni telket n\u00e9zni. Hazat\u00e9r\u0151 ap\u00e1m pedig lelkes \u2013 \u00e9s a lev\u00e9l alapj\u00e1n ez \u00e1tragadt any\u00e1mra. Ap\u00e1m j\u00f3 hangulatban van. Az any\u00e1m szive?Kicsit vacakol, ahogy szokott, de h\u00e1t ki csod\u00e1lja? Okt\u00f3ber 20-\u00e1n 20 fok volt \u2013 h\u00e1t ki b\u00edrja ezt fejf\u00e1j\u00e1s vagy hasonl\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl?…
\nOkt\u00f3ber 22-\u00e9n hajnalban felkeltette ap\u00e1mat \u2013 rettenetesen f\u00e1jt a baloldala. Az \u00fcgyeletes orvos meghallgatta, beinjekci\u00f3zta, a f\u00e1jdalmak nem enyh\u00fcltek. K\u00f3rh\u00e1z \u2013 sz\u00edvbelh\u00e1rtyagyullad\u00e1s. Egy h\u00e9t ut\u00e1n any\u00e1nk jobban lett, megj\u00f6tt az \u00e9tv\u00e1gya is.
\nNagyany\u00e1m \u2013 visszaj\u00f6tt Zsuzs\u00e1\u00e9kt\u00f3l, hogy seg\u00edtsen nek\u00fcnk \u2013 igyekezett az \u00e9telekbe beleadni f\u0151z\u0151tudom\u00e1nya legjav\u00e1t. A k\u00f3rterembe m\u00e9g mindig z\u00fagva d\u0151lt be a napf\u00e9ny d\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt, \u00e9s any\u00e1m r\u00f3lunk besz\u00e9lgetett az egyik h\u00e1l\u00f3t\u00e1rssal. Ap\u00e1m gyakran ben\u00e9zett, \u00e9s megk\u00e9rdezte, mi legyen \u00c1brah\u00e1mheggyel, a telekkel. Any\u00e1m azt felelte: ha hazamegyek, megbesz\u00e9lj\u00fck.
\nNovember m\u00e1sodik\u00e1n, vas\u00e1rnap l\u00e9v\u00e9n, mi is bement\u00fcnk any\u00e1mhoz a d\u00e9lut\u00e1ni l\u00e1togat\u00e1skor. Gesztenyep\u00fcr\u00e9t evett, \u00e9s az iskol\u00e1r\u00f3l k\u00e9rdezett minket. M\u00e9g visszaszaladtam egyszer beintegetni neki, hazaindul\u00e1s el\u0151tt.
\nAlig \u00e9rt\u00fcnk haza a lak\u00e1sba, csengettek. Ap\u00e1m nyitott ajt\u00f3t, mi bent t\u00e9v\u00e9zt\u00fcnk a szob\u00e1ban. A post\u00e1s volt \u2013 t\u00e1viratot hozott. Ap\u00e1m nem gyanakodott \u2013 ugyan m\u00e9rt is tette volna? negyed\u00f3r\u00e1ja l\u00e1tta any\u00e1mat kisimult arccal, mosolyogva, bizakodva.
\nAmikor a post\u00e1s csendesen k\u00f6z\u00f6lte, hogy a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l j\u00f6tt a t\u00e1virat \u2013 hirtelen felrobbant f\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk a k\u00e9k \u00e9g. Ap\u00e1m a konyh\u00e1ba rohant, \u00e9s elkezdte a f\u00f6ldh\u00f6z csapni a t\u00e1ny\u00e9rokat.
\nAncsa sik\u00edtva k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hagyja abba, \u00e9n is sikoltoztam, nagyany\u00e1m lerogyott egy sz\u00e9kre, sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl. Azt\u00e1n megjelentek a szomsz\u00e9dok, ap\u00e1mat lefogt\u00e1k, minket \u00e1tvittek, vizet itattak vel\u00fcnk…
\n(Ha visszagondolok e pillanatra, mindig az jut az eszembe: jobb lett volna csendesen. Ez legf\u00e1jdalmasabb eml\u00e9knek \u00edgy t\u00fal \u00e9les. Ett\u0151l a vad, szilaj f\u00e1jdalomt\u00f3l, amelyben t\u00e1ny\u00e9rok cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lnek, ap\u00e1m hangja siklik fel-le artikul\u00e1latlanul \u2013 nem b\u00edr el\u00e9gg\u00e9 megfakulni. Gyakran gondolom azt, hogy ha m\u00e1r meghalt any\u00e1nk, ett\u0151l az \u00fcvegszil\u00e1nkot permetez\u0151 vihart\u00f3l, amelynek s\u00f6t\u00e9t \u00f6rv\u00e9nye minden alkalommal mag\u00e1val ragad, ha felid\u00e9zem \u2013 igaz\u00e1n eltekinthetett volna a Sors.)
\nValahonnan hihetetlen gyorsas\u00e1ggal el\u0151ker\u00fcltek a bar\u00e1tok. A l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zban \u00f6sszeszaladtak a szomsz\u00e9dok, ap\u00e1m a heves, hangos k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s \u00e9s d\u00fch ut\u00e1n t\u00e1gra ny\u00edlt szemmel \u00fclt a konyh\u00e1ban a hokedlin, \u00e9s n\u00e9zte, ahogy az egyik szomsz\u00e9dasszony \u00f6sszesepri a szil\u00e1nkokat.
\nNagyany\u00e1m ugyanabban p\u00f3zban \u00fclt m\u00e9g mindig az el\u0151szob\u00e1ban. Ap\u00e1m egyik k\u00f6zeli bar\u00e1tja v\u00e1llalkozott r\u00e1, hogy bemegy a k\u00f3rh\u00e1zba any\u00e1m szem\u00e9lyes t\u00e1rgyai\u00e9rt.
\n\u201eEgyel\u0151re nem b\u00edrom l\u00e1tni\u201d \u2013 mondta neki ap\u00e1m, \u00e9s k\u00e9rte, z\u00e1rj\u00e1k kulcsra azt a fi\u00f3kot, amelyikbe majd berakj\u00e1k.
\nA szomsz\u00e9dban kezdt\u00fcnk magunkhoz t\u00e9rni Ancs\u00e1val \u00e9s visszament\u00fcnk. Ap\u00e1mat a konyh\u00e1ban bar\u00e1tok vett\u00e9k k\u00f6rbe, halkan besz\u00e9ltek hozz\u00e1, \u0151 meg n\u00e9ha b\u00f3lintott, levette a szem\u00fcveg\u00e9t, megt\u00f6r\u00f6lte azt is, meg a szem\u00e9t is. Ancs\u00e1val a nagyszob\u00e1ba ment\u00fcnk, felkucorodtunk az \u00e1gyra, szemben egym\u00e1ssal, suttogtunk, remegt\u00fcnk.
\nK\u00e9s\u0151bb megj\u00f6tt Lili is, \u00e9s miut\u00e1n valahogy megpr\u00f3b\u00e1lt nagyany\u00e1nkba lelket verni, bej\u00f6tt, hogy ugyanezt cselekedje meg vel\u00fcnk is.
\nMajdnem \u00e9jf\u00e9l volt m\u00e1r, s Ancsa Lili \u00f6l\u00e9be hajtotta a fej\u00e9t. \u201eB\u00e1r csak m\u00e1r h\u00fasz \u00e9v m\u00falva lenne!\u201d \u2013 mondta, \u00e9s nem s\u00edrt.
\nNem \u00e9rtettem, mit akar ezzel.
\n\u201eAkkor m\u00e1r biztos nem fog f\u00e1jni\u201d \u2013 tette hozz\u00e1. L\u00e1tszott, hogy ez az egyetlen rem\u00e9nye. \u00c9n ezt akkor meglep\u0151en praktikus \u00e9s \u00e9letk\u00e9pes megk\u00f6zel\u00edt\u00e9snek tal\u00e1ltam, \u00e9s elkezdtem Ancs\u00e1val egy\u00fctt rem\u00e9lni, hogy gyorsan h\u00fasz \u00e9v m\u00falva lesz. B\u00e1r egyel\u0151re ez az este sem akart v\u00e9get \u00e9rni. A lak\u00e1sban t\u00fal sok ember volt, t\u00fal sok s\u00f3haj, t\u00fal sok \u201eEr\u0151snek kell
\nlenned, J\u00f3zsik\u00e1m!.\u201d
\nIde-oda forgol\u00f3dtam, a k\u00f6nny sz\u00e9tmarta a b\u0151r\u00f6met a szemem k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s a sezlon er\u0151s sz\u00f6vete is belenyom\u00f3dott az arcomba.
\n\u201eMeg k\u00e9ne \u00e1gyazni!\u201d – s\u00f3hajtotta Lili, \u00e9s \u00f3vatosan felkelt. Ancsa d\u00fch\u00f6sen a fal fele fordult, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r telt meg a szeme k\u00f6nnyel. \u201eNem akarok ebben a lak\u00e1sban aludni!\u201d \u2013 suttogta.
\nNagyany\u00e1m, aki addigra nagy nehezen m\u00e1r bevonszolta mag\u00e1t az el\u0151szob\u00e1b\u00f3l, \u00e9s lassan k\u00e9pes volt remeg\u0151 kez\u00e9vel megtal\u00e1lni az altat\u00f3j\u00e1t a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban, azt mondta az \u00e1gynem\u0171t keres\u0151 Lilinek:
\n\u2013 Holnap vigy\u00e9tek el \u0151ket magatokkal egy kicsit S\u00e1rkeszire \u2013 jobb lesz \u00edgy.
\nMicsoda megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s volt otthagyni azt a lak\u00e1st, ahol ap\u00e1m kez\u00e9b\u0151l t\u00e1ny\u00e9rok rep\u00fcltek, ahol mindenki minket sajn\u00e1lt, ahol any\u00e1m fogkef\u00e9je m\u00e9g ott \u00e1llt a fogmos\u00f3 poh\u00e1rban, \u00e9s ahol be volt hajtva az \u00e1gy melletti kis asztalon a k\u00f6nyv\u00e9ben az \u00e9ppen olvasott lap!
\nAhogy m\u00e1snap a buszon S\u00e1rkeszi fel\u00e9 z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dt\u00fcnk a p\u00e1r\u00e1b\u00f3l makacsul kibuk\u00f3 t\u00fal\u00e9rett \u0151szben, az eg\u00e9sz teljesen val\u00f3sz\u00edn\u0171tlenn\u00e9 v\u00e1lt. Az is j\u00f3 volt, hogy a buszon SENKI NEM TUDTA\u2026
\n\u00c1mb\u00e1r ebben nem voltam biztos, igaz\u00e1b\u00f3l \u00fagy \u00e9reztem, tal\u00e1n valahogy m\u00e9gis l\u00e1tszik rajtunk\u2026
\nAncsa hallgatott, belem\u00e9lyedt a k\u00f6nyv\u00e9be. Figyeltem \u2013 biztos voltam benne, hogy val\u00f3j\u00e1ban ama bizonyos h\u00fasz \u00e9ven dolgozik\u2026
\nAmikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk, \u00e9s a kicsi Peti felk\u00e9redzkedett Lili \u00f6l\u00e9be, odamentem Ancs\u00e1hoz, aki kez\u00e9t a t\u00e9rd\u00e9n \u00f6sszekulcsolva, szinte feln\u0151ttesen \u00fclt Lili\u00e9k doh\u00e1nyz\u00f3asztala mellett. Mell\u00e9\u00fcltem, megfogtam a kez\u00e9t \u00e9s megszor\u00edtottam. Visszaszor\u00edtotta, \u00e9s furcs\u00e1n-komolyan n\u00e9zett r\u00e1m\u2026
\nLili \u00e9s Imi nagyon j\u00f3k voltak hozz\u00e1nk, de az\u00e9rt tudtuk: csak mi ketten…
\nEgy hetet t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk el S\u00e1rkeszin \u2013 nem voltunk ott a temet\u00e9sen. Ap\u00e1m d\u00f6nt\u00f6tt \u00edgy, \u00e9s mai napig h\u00e1l\u00e1s vagyok \u00e9rte.
\nNovember 6-a volt- k\u00f6d permetezett, feloldva a k\u00e9s\u0151 \u0151szi ver\u0151f\u00e9nyt. Az ablak el\u0151tt \u00e1lltam, n\u00e9ztem ki a sziv\u00e1rg\u00f3, f\u00fcst\u00f6lg\u0151 s\u00e1rkeszi udvarra, \u2013 Lili\u00e9k k\u00f3sza kis ty\u00fakjai t\u00e9tov\u00e1n kapirg\u00e1ltak. Az ablak\u00fcvegen p\u00e1ra csorgott. \u201eM\u00e9g a term\u00e9szet is \u0151t siratja\u201d – mondtam, Ancsa fel\u00e9 fordulva, \u00e9s azt gondoltam, ezt nagyon sz\u00e9pen mondom. De Ancsa szinte neheztel\u0151en n\u00e9zett r\u00e1m \u2013 m\u00e1r akkor is jobban \u00e9rezte a k\u00f6zhelyek f\u00fcls\u00e9rt\u0151 sek\u00e9lyess\u00e9g\u00e9t. Az id\u0151, amellyel n\u00e9h\u00e1ny napja olyan szem\u00e9lyes, mondhatni \u00fczleti viszonyba ker\u00fclt\u00fcnk, d\u00e9lben hirtelen s\u00falyosabb\u00e1 v\u00e1lt. Mik\u00f6zben az eb\u00e9det ett\u00fck, mindketten – Ancsa \u00e9s \u00e9n is – arra gondoltunk k\u00e9t \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl, hogy sz\u00e1m\u00edt\u00e1saink szerint m\u00e1r MEGT\u00d6RT\u00c9NT, \u00e9s att\u00f3l kezdve \u00f3vatosan elkezdt\u00fcnk \u201e\u00e9lni\u201d \u2013 Ancsa Petivel j\u00e1tszott, \u00e9n olvastam.
\nLili\u00e9k 5 \u00f3rakor j\u00f6ttek meg \u2013 ap\u00e1mmal. Csendesek voltak, a kis\u00edrt szem\u0171, m\u00e1skor oly \u00e9letvid\u00e1m Lilit \u00e9s Imit m\u00e9g a kisfiuk sem tudta felvid\u00edtani. Imi konyakot t\u00f6lt\u00f6tt mag\u00e1nak, ap\u00e1mat is k\u00edn\u00e1lta, de \u0151 nem k\u00e9rt, azt mondta, m\u00e9g visszamegy\u00fcnk kocsival Feh\u00e9rv\u00e1rra. Engem p\u00e1ni r\u00e9m\u00fclet fogott el – nem akartam hazamenni! Ap\u00e1m l\u00e1tta, \u00e9s m\u00e9g szomor\u00fabb lett.
\n\u2013 Ott vannak a nagyik, mindkett\u0151. Szeretn\u00e9nek m\u00e1r l\u00e1tni benneteket – mondta.
\n\u00d3, hogy irigyeltem Lili\u00e9ket, ami\u00e9rt ott maradhatnak a villanyf\u00e9nyes szob\u00e1ban, mik\u00f6zben nek\u00fcnk be kell sz\u00e1llnunk a hideg Trabantba, amelyb\u0151l csak \u00fagy d\u0151lt ki a b\u00e1nat, amikor ap\u00e1m kinyitotta az ajt\u00f3t, hogy bekucorogjak a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sre!.Any\u00e1m hely\u00e9re Ancsa \u00fclt, \u00e9s \u00fagy besz\u00e9lgetett ap\u00e1mmal csendesen, az \u00faton, mintha feln\u0151tt lett volna. \u00c9n h\u00e1tul hallgattam \u00e9s szorongtam \u2013 istenem, csak ne \u00e9rkezn\u00e9nk meg soha!
\nPersze, meg\u00e9rkezt\u00fcnk \u2013 \u00e9s nem is volt annyira sz\u00f6rny\u0171, mert mind a k\u00e9t nagymama odaadta a marad\u00e9k kedv\u00e9t, hogy meg tudjuk valamennyire bocs\u00e1tani a sorsnak ezt az est\u00e9t, amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e9p\u00fcnk be \u00fagy a lak\u00e1sba, hogy any\u00e1nk m\u00e1r t\u00e9nyleg NINCSEN.
\nA f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban valaki m\u00e1r levette a polcr\u00f3l a pohar\u00e1t, a k\u00f6nyv is elt\u0171nt az \u00e9jjeliszekr\u00e9nyr\u0151l. Renner \u2013 anyai \u2013 nagymam\u00e1m vadast k\u00e9sz\u00edtett, a kedvenc\u00fcnket, a lengyelt\u00f3ti nagymama pedig n\u00e9mi szel\u00edd er\u0151szakot alkalmazva oda\u00fcltetett minket a vacsor\u00e1hoz. Val\u00f3j\u00e1ban \u00e9hesek voltunk \u00e9s v\u00e1gytunk arra vadasra \u2013 csak h\u00e1t nem tudtuk, illik-e az ilyesmi akkor, ha az embernek \u00e9pp eltemett\u00e9k az anyj\u00e1t\u2026
\nNem besz\u00e9lt\u00fcnk r\u00f3la aznap \u2013 vacsora ut\u00e1n anyai nagyany\u00e1m elvitt minket aludni, s hozz\u00e1b\u00fajva, test\u00e9nek meleg p\u00e1r\u00e1j\u00e1ban elgy\u00f6t\u00f6rt lelk\u00fcnk hirtelen megadta mag\u00e1t, szinte azonnal \u00e1lomba mer\u00fclt\u00fcnk. F\u00e9lig k\u00e1b\u00e1n m\u00e9g hallottuk, hogy ap\u00e1m az anyj\u00e1val a konyh\u00e1ban besz\u00e9lget, \u00e9s nagyany\u00e1m pr\u00f3b\u00e1l lelket verni a fi\u00e1ba.
\nAzt\u00e1n az \u00e1lom seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel \u00fajabb nyolc \u00f3ra telt el a h\u00fasz \u00e9vb\u0151l, \u00e9s amikor fel\u00e9bredtem, s\u00fct\u00f6tt a nap.
\nKin\u00e9ztem az ablakon \u2013 \u00f3vatosan, Ancsa m\u00e9g aludt. A napf\u00e9ny r\u00e1esett a k\u00f6dpermett\u0151l \u00e9s harmatt\u00f3l f\u00e9nyl\u0151 levelekre \u2013 ragyogott minden. Megcsapott az \u00e9let l\u00e9legzetakaszt\u00f3 rem\u00e9nye \u2013 \u00e9s hirtelen rettenetesen elkezdtem sajn\u00e1lni \u2013 nem magamat, hanem az \u00e9n fiatal any\u00e1mat, akit\u0151l ezt v\u00e9gleg elvette a sors. Arra gondoltam, hogy \u00e9n ezt l\u00e1thatom, \u00e9s vadast ehetek, \u00e9s visszab\u00fajhatok a paplan langymeleg\u00e9be, \u00e9des kaka\u00f3t ihatok, \u00e9s ha fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m, kint megcsaphatja az arcomat a f\u00e9nyes leveg\u0151.
\n\u0150 meg\u2026 nem mertem tov\u00e1bbgondolni.
\nEb\u00e9d ut\u00e1n ap\u00e1m megk\u00e9rdezte t\u0151l\u00fcnk, szeretn\u00e9nk-e kimenni a temet\u0151be. Sz\u00edvem szerint nemet mondtam volna, de persze nem lehetett. Addigra teljes erej\u00e9vel zuhogott a t\u00e1jra a nap, \u00e9s lobogtatta a koszor\u00fakon \u2013s\u00e1rga, v\u00f6r\u00f6s-feh\u00e9r sz\u00edneiket kibontva \u2013 a gy\u00e1sz vir\u00e1gait.
\nAncsa ap\u00e1m kez\u00e9t fogta, \u00e9s nem n\u00e9zett a s\u00edrra. \u00c9n tov\u00e1bbra is \u2013 tal\u00e1n m\u00e9g ink\u00e1bb \u2013 sajn\u00e1ltam any\u00e1mat- Istenem, milyen mag\u00e1nyos lehet itt, kirekesztve k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk!
\nA temet\u0151 k\u00f6zel volt a Videoton stadionhoz, \u00e9s k\u00f6zel a f\u0151\u00fathoz is \u2013 \u00e9s k\u00e9ptelen voltam feldolgozni azt a kontrasztot, ami e s\u00edr \u00e9s a k\u00f6zelben z\u00fag\u00f3 hatalmas \u00e9let k\u00f6z\u00f6tt volt. Hirtelen m\u00e9lyr\u0151l, h\u00f6r\u00f6gve, k\u00f6h\u00f6gve zokogni kezdtem \u2013 ap\u00e1m ijedten, tehetetlen\u00fcl csit\u00edtott, \u00e9s azt mondta:
\n\u2013 Menj\u00fcnk, majd kij\u00f6v\u00fcnk m\u00e1skor.
\nEste a hajm\u00e1sk\u00e9ri nagymama kor\u00e1n lefek\u00fcdt \u2013 csoda, hogy b\u00edrta ezt a sz\u00edvf\u00e1jdalmat. Ap\u00e1m a konyh\u00e1ban kinyitott egy konyakot, \u00e9s v\u00e1rta a lengyelt\u00f3ti nagymam\u00e1t, aki bej\u00f6tt hozz\u00e1nk j\u00f3 \u00e9jszak\u00e1t k\u00edv\u00e1nni. Ancsa befordult a fal fel\u00e9, b\u00e1r kimondottan \u00e9jszakai bagoly volt, \u00e9s elt\u00e9r\u0151 bioritmusunk \u00e1lland\u00f3 veszeked\u00e9sek forr\u00e1sa volt, l\u00e9v\u00e9n, hogy egy szob\u00e1ban laktunk, az ut\u00f3bbi napokban r\u00e1szokott arra, hogy eg\u00e9szen kor\u00e1n lefek\u00fcdt. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg azt gondolt, \u00edgy hamarabb v\u00e9g\u00e9re \u00e9r annak az id\u0151nek, amikor m\u00e9g nem tud any\u00e1mra f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl gondolni.
\nAmikor Ancsa egyenletes l\u00e9legz\u00e9s\u00e9b\u0151l tudni lehetett, hogy elaludt, s\u00fagva azt mondtam nagyany\u00e1mnak:
\n\u2013 Annyira sajn\u00e1lom anyut! \u2013 \u00e9s akaratlanul csupa k\u00f6nny lett a szemem.
\n\u2013 \u00c9n is \u2013 suttogta vissza, \u00e9s hi\u00e1ba v\u00e1rtam, hogy majd kital\u00e1l valamit, amit\u0151l k\u00f6nnyebb lesz.
\n\u2013 Tudod, mit mondott mindig, ha d\u00e9lut\u00e1n mell\u00e9 fek\u00fcdtem, amikor iskola ut\u00e1n led\u0151lt egy kicsit? \u2013 k\u00e9rdeztem.
\n\u2013 Na mit?
\n\u2013 Hogy aludjunk, mint cica tejf\u00f6lben\u2026
\nBeletelt egy kis id\u0151, mire nagyany\u00e1m meg tudott sz\u00f3lalni.
\n\u2013 Igen\u2026 \u0150\u2026olyan kedves volt\u2026 olyan igaz\u00e1n kedves\u2026 Most m\u00e1r \u2026 pr\u00f3b\u00e1lj meg aludni.
\n\u2013 Nem tudok\u2026 \u2013 ingattam a fejem, de azt nem mertem elmondani, hogy f\u00e9lek. F\u00e9lek elaludni, mert h\u00e1tha k\u00f6zben meghalok. Meg egy\u00e9bt\u0151l is tartottam.
\n\u2013 H\u00e9tf\u0151n megy\u00fcnk \u00fajra suliba, \u00e9s nem tudom, ott mit mondjak.
\n\u2013 Nem kell mondanod semmit \u2013 mondta nagyany\u00e1m. \u2013 Tudnak \u0151k m\u00e1r mindent.
\nH\u00e1t ez az, gondoltam. M\u00e1r nem vagyok k\u00f6z\u00fcl\u00fck val\u00f3. Nagyany\u00e1m elkezdte simogatni a homlokomat, \u00e9s ez a gyeng\u00e9ds\u00e9g most majdnem kib\u00edrhatatlanul f\u00e1jt. Hirtelen belef\u00fartam az arcom az \u00f6l\u00e9be, onnan suttogtam megint:
\n\u2013 \u00dagy sajn\u00e1lom anyut\u2026.
\n\u2013 Tudom, bogaram \u2013 hallottam nagyany\u00e1m hangj\u00e1t. \u2013 De majd k\u00f6nnyebb lesz\u2026. M\u00e9g annyi minden v\u00e1r r\u00e1d. \u00c9s annyi minden fog t\u00f6rt\u00e9nni veled, Annyi minden lehetsz\u2026 Hidd el,k\u00e1rp\u00f3tol majd a sors\u2026.
\nMes\u00e9lt a saj\u00e1t mam\u00e1j\u00e1r\u00f3l, a gyerekkor\u00e1r\u00f3l, mes\u00e9lt addig, am\u00edg v\u00e9gre el nem aludtam. Akkor \u00f3vatosan betakart, \u00e9s kiment a fi\u00e1hoz, aki m\u00e1r t\u00fal volt a m\u00e1sodik konyakon, de az sem haszn\u00e1lt.
\n\u2026Negyven \u00e9v t\u00e1vol\u00e1b\u00f3l n\u00e9zem ezt a kisl\u00e1nyt\u2026 Tudom, v\u00e9gs\u0151 soron nagyany\u00e1mnak igaza volt. Annyi minden t\u00f6rt\u00e9nhet majd vele \u2013 annyi minden lehet majd\u2026 Lehet bel\u0151le majd kiskamasz, s sz\u00e9p lassan be\u00e9r\u0151 fiatal n\u0151, lehet majd szerelmes, lehet anya\u2026 \u00d3, igen \u2013 hiszen kez\u00e9ben az anyj\u00e1t\u00f3l kapott hatalmas \u00e9let, \u00e9s annyi, annyi minden lehet!
\nCsak egy nem lehet m\u00e1r soha: cica a tejf\u00f6lben.<\/p>\n
(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" M\u00e9rt volt olyan sz\u00edvfacsar\u00f3an sz\u00e9p az \u0151sz abban az \u00e9vben, hogy m\u00e9g \u00e9n is eml\u00e9kszem r\u00e1, b\u00e1r egy\u00e9bk\u00e9nt kev\u00e9s \u00e9les eml\u00e9kem van abb\u00f3l az id\u0151b\u0151l? Aj\u00e1nd\u00e9k volt ez any\u00e1mnak? Megmutatni neki az \u00e9let utols\u00f3, \u00e9rtelmetlen\u00fcl gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1zad\u00e1s\u00e1t a v\u00e9gs\u0151 pusztul\u00e1s el\u0151tt, hogy ne cs\u00fcggedjen, \u00e9s l\u00e1ssa: \u00edgy is lehet \u2013 rem\u00e9nytelen\u00fcl b\u00e1r, de ragyogni a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-49575","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49575","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=49575"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49575\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=49575"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=49575"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=49575"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}