Any\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n ap\u00e1m v\u00e9gleg az lett, amit \u00e1ltal\u00e1ban \u00fagy neveznek: labilis alkat. Kibillent egyens\u00faly\u00e1nak lefel\u00e9 h\u00faz\u00f3 serpeny\u0151j\u00e9t az a m\u00e1sik, irt\u00f3zatos serpeny\u0151 r\u00e1ntotta le \u00e9s tartotta a m\u00e9lyben, amelyben any\u00e1m test\u00e9t a k\u00f3rh\u00e1z alagsor\u00e1ban az eny\u00e9szet jeges r\u00e9szv\u00e9tlens\u00e9g\u00e9be tolt\u00e1k. Oda tart \u0151 is \u2013 gondolta ap\u00e1m abban a m\u00e1zs\u00e1nyi novemberben, melynek k\u00f6d\u00e9t t\u00f6bb\u00e9 igaz\u00e1n semmilyen szerelem, csal\u00e1di \u00f6r\u00f6m, szakmai siker nem tudta tart\u00f3san \u00e1tvil\u00e1g\u00edtani. Mindig \u00edgy l\u00e1tom \u00e9rett eml\u00e9keimben: botladozik a fogy\u00f3 \u00e9let k\u00f6d\u00e9ben \u2013 tudva, hogy b\u00e1rmikor felbukkanhat az orra el\u0151tt az a s\u00f6t\u00e9t alag\u00fat, ami majd besz\u00edvja.
\nKisl\u00e1nyai, \u00fagy tal\u00e1lta, val\u00f3j\u00e1ban er\u0151sebbek, mint \u0151, akinek egyre fogy az ideje. M\u00e9g a gyermek\u00fcket gy\u00e1szol\u00f3 any\u00f3s\u00e1t, ap\u00f3s\u00e1t is er\u0151sebbnek l\u00e1tta \u2013 mert egy olyan vil\u00e1gb\u00f3l hozt\u00e1k az idegrendszer\u00fcket, ahol Isten \u00e9rtelmet adott a l\u00e9tez\u00e9snek.
\nA l\u00e1nyok \u00e9s az \u00f6regek ott, a m\u00e1sik szob\u00e1ban minden reggel szomor\u00faan \u00e9bredtek, igaz \u2013 csak egy darabig. De l\u00e1tta, hogyan telik meg a szem\u00fck egy id\u0151 ut\u00e1n k\u00f6nny helyett a j\u00f6v\u0151t tervez\u0151 gondolatok f\u00e9nyeivel. A gyerekeket egyre t\u00f6bbsz\u00f6r foglalkoztatta, mi lesz az iskol\u00e1ban, belegabalyodtak a bar\u00e1ts\u00e1g \u00e9s egy\u00e9b viszonylatok kamaszkori z\u0171rzavar\u00e1ba \u2013 any\u00f3s\u00e1\u00e9k meg
\nmind gyakrabban l\u00e1togatt\u00e1k Zsuzs\u00e1t \u00e9s Lilit, \u00e9s v\u00e1rt\u00e1k, hogy kitavaszodv\u00e1n, Hajm\u00e1sk\u00e9ren v\u00e9gre lakhat\u00f3v\u00e1 tegy\u00e9k \u00fajra a h\u00e1zat. K\u00f6zben persze gyakran s\u00edrtak, de l\u00e1tta ap\u00e1m, hogy az \u0151 gy\u00e1szuk olyan, amilyennek lennie kell \u2013 egy embert sirat\u00f3, egy emberre eml\u00e9kez\u0151, egy embert elenged\u0151.
\nAz \u00f6v\u00e9 kett\u0151s gy\u00e1sz volt \u2013 mag\u00e1t is siratta, mag\u00e1ra is eml\u00e9kezett \u00e9s mag\u00e1t is elengedte v\u00e9gleg; igen, azt a valaha volt f\u00e9rfit, aki m\u00e9g n\u00e9ha tudott a haland\u00f3s\u00e1gb\u00f3l k\u00f6vetkez\u0151 hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1g tudata n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni. Nagyon hi\u00e1nyzott neki any\u00e1m: nemcsak az\u00e9rt, mert szerette, \u00e9s \u0151 volt ifj\u00fas\u00e1ga sz\u00e9ps\u00e9ges m\u00fazs\u00e1ja, gyermekei anyja, egzisztenci\u00e1lis kis csat\u00e1inak m\u00e9rs\u00e9kelten lelkes, de megb\u00edzhat\u00f3 t\u00e1rsa \u2013 hanem mert sokkal b\u00f6lcsebb volt mindig, \u00e9s ap\u00e1m biztos volt benne: tudna valami olyat mondani a hal\u00e1lr\u00f3l, hogy neki viszont \u00e9rtelme legyen tov\u00e1bb \u00e9lnie.
\nR\u00e1ad\u00e1sul ap\u00e1m, ebben a zaklatott, szor\u00edt\u00f3 rem\u00e9nytelens\u00e9gben nem is tudott egy j\u00f3t aludni \u2013 m\u00e9g nyugtat\u00f3val sem, amit ekkor kezdett rendszeresen szedni. Ha nagy nehezen m\u00e9gis \u00f6sszeszedte mag\u00e1t a felkel\u00e9shez, m\u00e9g mindig j\u00f3csk\u00e1n volt mivel birk\u00f3zni. A konyh\u00e1ban any\u00f3sa a t\u0171zhelyre k\u00e9sz\u00edtette a k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151t, csak al\u00e1 kellett gy\u00fajtania \u2013 s ameddig v\u00e1rta, hogy lef\u0151j\u00f6n a k\u00e1v\u00e9, mindig ugyanazt l\u00e1tta: a sz\u00e1mos villanyf\u00e9nyes reggelt, amikor munka el\u0151tt feles\u00e9g\u00e9vel, Cs\u00f6pivel egy\u00fctt k\u00e1v\u00e9ztak. Amikor any\u00e1m azt\u00e1n m\u00e1r nem nagyon mert k\u00e1v\u00e9t inni, akkor is ott \u00fclt ap\u00e1mmal, a h\u00e1tt\u00e9rben sz\u00f3lt a r\u00e1di\u00f3 \u2013 n\u00e9ha elhallgattak, figyeltek valami h\u00edrre, azt\u00e1n any\u00e1m elk\u00e9sz\u00edtette a kaka\u00f3t, amivel \u00e9n szinte mindig leittam a h\u00e1l\u00f3ingem.
\n\u2013 Vajon ma is leissza a kis Cilike mag\u00e1t? \u2013 n\u00e9zett vissza a t\u0171zhely el\u0151tt \u00e1llva, a maga megnyugtat\u00f3 ir\u00f3ni\u00e1j\u00e1val any\u00e1m, \u00e9s ap\u00e1m, ahogy felkapcsolta a villanyt a konyh\u00e1ban, hogy a g\u00e1zra tegye a k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151t, egy pillanatra szinte hallotta \u00fajra a hangj\u00e1t. Persze, villan\u00e1snyi k\u00e1pr\u00e1zat volt csup\u00e1n, azt\u00e1n kihunyt az eml\u00e9k \u2013 a konyha \u00fcresebb volt, mint a legjegesebb univerzum, \u00e9s a l\u00e1nyok m\u00e1r nem itt\u00e1k a kaka\u00f3t.
\nViszont kamaszodtak \u2013 \u00e9s ap\u00e1mnak k\u00fcl\u00f6n b\u00e1nat volt arra gondolnia, hogy ami \u00fagy is olyan rettenetesen neh\u00e9z \u2013 any\u00e1nk hal\u00e1la \u2013, annak feldolgoz\u00e1s\u00e1t, elvisel\u00e9s\u00e9t m\u00e9g ez a diszharm\u00f3ni\u00e1t hoz\u00f3 \u00e9letszakasz is nehez\u00edti. Tudta: k\u00e9ptelen nek\u00fcnk, rajtunk seg\u00edteni, mert maga is s\u00fcrg\u0151s seg\u00edts\u00e9gre szorul. Az a t\u00e1masz, amit a t\u00e9lre n\u00e1lunk marad\u00f3 Renner nagymama \u00e9s nagypapa jelentett, csak a mindennapok t\u00fal\u00e9l\u00e9s\u00e9re volt el\u00e9g, az \u00e9letre nem. Meg azt\u00e1n, valahogy furcsa is volt ez az egy\u00fcttl\u00e9t \u2013 hi\u00e1ba szerette ap\u00e1m annyira a Cs\u00f6pike sz\u00fcleit, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az \u00e9desanyj\u00e1t. M\u00e9giscsak Cs\u00f6pihez tartoztak, illetve hozz\u00e1 is Cs\u00f6pin kereszt\u00fcl tartoztak, \u00e9s most ez az \u201e\u00e1ltala\u201d odalett.
\nNek\u00fcnk viszont nagyon fontos volt, hogy a mag\u00e1t is alig elviselni tud\u00f3, \u00f6sszeroppant ap\u00e1nk helyett\/mellett n\u0151i melegs\u00e9gre menj\u00fcnk haza \u2013 nagymama a d\u00e9lel\u0151tt\u00f6ket azzal t\u00f6lt\u00f6tte, hogy finom eb\u00e9deket k\u00e9sz\u00edtett a konyh\u00e1ban, \u00fcgyelve r\u00e1, hogy a k\u00f6nnyei ne hulljanak bele a levesekbe. Nagyap\u00e1nk a b\u00e1natban leszokott legkedvesebb id\u0151t\u00f6lt\u00e9s\u00e9r\u0151l: a t\u00e9v\u00e9z\u00e9sr\u0151l, \u00e1m december elej\u00e9n reggel nagyany\u00e1m azt l\u00e1tta, hogy \u00fajra kinyitja az \u00fajs\u00e1got.
\nKettej\u00fck k\u00f6z\u00fcl nagyap\u00e1m viselte nehezebben a panellak\u00e1st \u00e9s az ezzel j\u00e1r\u00f3 viszonylagos bez\u00e1rts\u00e1got, naphosszat az ablak el\u0151tt \u00e1llt, az utc\u00e1t p\u00e1szt\u00e1zva. Ha megj\u00f6tt\u00fcnk az iskol\u00e1b\u00f3l, v\u00e1rakoz\u00f3 arccal j\u00f6tt ki k\u00f6z\u00e9nk a konyh\u00e1ba, am\u00edg eb\u00e9delt\u00fcnk, azt\u00e1n csak hallgatta, n\u00e9m\u00e1n, ahogy besz\u00e1moltunk a napunkr\u00f3l. D\u00e9lut\u00e1n nagyany\u00e1m aludt egy kicsit, \u00e9s mi gyakran mell\u00e9 kucorodtunk, vagy a m\u00e1sik \u2013 a nagy \u2013 szob\u00e1ban, ap\u00e1nk \u00edr\u00f3asztal\u00e1n\u00e1l csin\u00e1ltuk a h\u00e1zit. Nagyap\u00e1m az ablakn\u00e1l \u00e1llt \u00f3r\u00e1kig, sz\u00f3tlanul, de amikor megl\u00e1tta ap\u00e1m biciklij\u00e9t, beh\u00faz\u00f3dott \u0151 is a kisszob\u00e1ba.
\nAp\u00e1m \u00e1ltal\u00e1ban kora estig dolgozott \u2013 vad, elsz\u00e1nt munka volt ez, hogy am\u00edg lehet, ne szakadjon r\u00e1 az \u00e9gbolt. Ez legk\u00e9s\u0151bb akkor mindig megt\u00f6rt\u00e9nt, amikor kitolta a gimn\u00e1zium udvar\u00e1r\u00f3l a ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1t, \u00e9s a szit\u00e1l\u00f3 t\u00e9li k\u00f6dben hazafele tartott. Hi\u00e1ba n\u00e9zett fel \u00fagy a h\u00e1z el\u0151tt az els\u0151 emeleti ablakokra, hogy villanyf\u00e9nyt l\u00e1tott \u2013 s\u00f6t\u00e9t volt, jaj, s\u00f6t\u00e9t.
\nBecs\u00f6ngetett, s legt\u00f6bbsz\u00f6r Ancsa nyitott neki ajt\u00f3t, aki valahogy
\nnagyon megn\u0151tt, megkomolyodott. Ap\u00e1m azon vette \u00e9szre mag\u00e1t, hogy szinte kapaszkodik nagyobbik gyermek\u00e9be, mik\u00f6zben egyfolyt\u00e1ban att\u00f3l f\u00e9lt, mikor roppan \u00f6ssze ez a kisl\u00e1ny, aki annyira any\u00e1s volt. Ancs\u00e1ra n\u00e9znie am\u00fagy is f\u00e1jdalmas \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ges volt egyszerre \u2013 any\u00e1m barna, meleg szemei n\u00e9ztek vissza r\u00e1.
\nAncsa igyekezett feln\u0151ni a feladathoz, de h\u00e1t hogyan is p\u00f3tolhatta volna any\u00e1mat? Nem csak arr\u00f3l volt sz\u00f3, hogy b\u00e1r k\u00fclsej\u00e9ben nagyon hasonl\u00edtott r\u00e1, term\u00e9szet\u00e9ben j\u00f3val ink\u00e1bb ap\u00e1m nyugtalanabb habitus\u00e1t hordozta, de m\u00e9g gyermek volt, gy\u00e1sz\u00e1t elnyom\u00f3, elveszetts\u00e9g\u00e9ben feln\u0151ttet j\u00e1tsz\u00f3, k\u00e9ts\u00e9gbeesett gyermek. \u0150 ter\u00edtett meg a vacsor\u00e1hoz ap\u00e1mnak, el is besz\u00e9lgetett vele, mert \u201eKELLETT\u201d, de ebbe hamar belef\u00e1radt, \u00e9s ap\u00e1m szint\u00e9n, mert amir\u0151l besz\u00e9lni szeretett volna, arr\u00f3l egy gyermekkel nem lehetett.
\nNagyany\u00e1m is kij\u00f6tt a konyh\u00e1ba, \u00e9s azt k\u00e9rdezte:\u201eEl\u00e9g meleg a leves, J\u00f3zsik\u00e1m?\u201d \u2013 de a hangja sokkal kev\u00e9sb\u00e9 csengett term\u00e9szetesen, mint amikor m\u00e9g a l\u00e1nya is ott \u00e9lt a lak\u00e1sban…
\nVigasztal\u00f3k a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte l\u00e9v\u0151 n\u0151k k\u00f6z\u00f6tt akadtak volna sz\u00e9p sz\u00e1mmal- ap\u00e1m negyven \u00e9ves volt, m\u00e9g mindig j\u00f3k\u00e9p\u0171, el\u00e9g komoly t\u00e1rsadalmi tekint\u00e9lyt is v\u00edvott m\u00e1r ki mag\u00e1nak a v\u00e1rosban \u2013 \u00e9s meg kellett menteni, ami k\u00f6ztudottan hal\u00e1los fegyver egy n\u0151i sz\u00edvnek. De h\u00e1t egyel\u0151re erre gondolni sem tudott \u2013 vagy ha m\u00e9gis, r\u00f6gt\u00f6n b\u0171ntudata t\u00e1madt. H\u00e1t m\u00e1r elfelejtem? \u2013 k\u00e9rdezte mag\u00e1t\u00f3l, amikor a t\u00e1rs \u00e9s n\u0151 ut\u00e1ni v\u00e1gy lassan \u00fajra k\u00f6vetelni kezdte a hely\u00e9t az \u00e9let\u00e9ben, \u00e9s azt gyan\u00edtom, amikor ezt a v\u00e1gyat, egyre kevesebb sikerrel, megpr\u00f3b\u00e1lta elnyomni, nemcsak az\u00e9rt tette, mert azt gondolta, ezzel megs\u00e9rti azt a szent k\u00f6tel\u00e9ket, amely \u00f6r\u00f6kre any\u00e1mhoz f\u0171zte, hanem mert \u00e1ltal\u00e1ban bizony\u00edt\u00e9k\u00e1t l\u00e1tta annak, hogy mindenkit, majd \u0151t is, bizonyos fokig p\u00f3tolni lehet.
\nK\u00f6zeledett a kar\u00e1csony, a legszomor\u00fabb, amire eml\u00e9kszem. Egy kazett\u00e1s magn\u00f3t kaptunk, amire nagyon r\u00e9gen v\u00e1gytunk, mert rettent\u0151 \u201emen\u0151\u201d dolog volt abban az id\u0151ben, mellesleg nagyon dr\u00e1ga. Ap\u00e1m, aki addig \u00e9letformaszer\u0171en sp\u00f3rolt, most nem sz\u00e1molta a p\u00e9nzt \u2013 nem volt j\u00f6v\u0151, amihez f\u00e9lre k\u00edv\u00e1nta volna rakni.
\nAmikor benyitottunk kar\u00e1csonyeste a nagyszob\u00e1ba, a feld\u00edsz\u00edtett fa alatt err\u0151l a magn\u00f3r\u00f3l sz\u00f3lt a Csendes \u00e9j. Ap\u00e1m igyekezett tartani mag\u00e1t, v\u00e1rakoz\u00f3n n\u00e9zett r\u00e1nk, azt\u00e1n mag\u00e1hoz szor\u00edtott benn\u00fcnket. Nagyany\u00e1m akaratlanul is fojtottan felzokogott. Any\u00e1nk k\u00e9pe a f\u00e1r\u00f3l mosolygott le r\u00e1nk, \u00e9s azt gondoltam, b\u00e1rcsak v\u00e9ge lenne m\u00e1r az eg\u00e9sznek. Igyekezt\u00fcnk \u00f6rvendeni, de h\u00e1t olyan szomor\u00fav olt az eg\u00e9sz \u2013 \u00e9s ap\u00e1m majdnem hogy haragudott r\u00e1nk, ami\u00e9rt tan\u00e1cstalanul \u00e9s \u00e9rdektelen\u00fcl kucorgunk a fotelben. \u201eN\u00e9zz\u00e9tek m\u00e1r meg\u201d \u2013 s\u00fagta halkan Lili, aki Imivel \u00e9s Petik\u00e9vel elj\u00f6tt, hogy az eg\u00e9sz kar\u00e1csony valahogy elviselhet\u0151 legyen, \u00e9s \u00e9n \u00edmmel-\u00e1mmal n\u00e9zegetni kezdtem a kazett\u00e1kat. Ancsa nem mozdult, mintha neheztelt volna ap\u00e1mra, ami\u00e9rt az azt hiszi, b\u00e1rmivel is \u00f6r\u00f6met tud most okozni neki.
\nAp\u00e1m Imivel nekil\u00e1tott a konyaknak \u2013 elhangzott egy-k\u00e9t hangosabb nevet\u00e9s, Imi ugyanis j\u00f3kedv\u0171, csupasz\u00edv f\u00e9rfi volt, aki \u0151szint\u00e9n szerette ap\u00e1mat, \u00e9s f\u00fcty\u00fclt a konvenci\u00f3kra. Nagyany\u00e1m neheztel\u0151n n\u00e9zett fel\u00e9j\u00fck, \u00e9n is szorongva kaptam fel a fejem, \u00e9s n\u00e9ztem Ancs\u00e1ra, aki elsz\u00e1ntan \u00f6r\u00f6mtelen \u00e9s komoly maradt. Este az \u00e1gyban k\u00f6z\u00f6lte velem, hogy nem is \u00e9rdekli az a \u201eh\u00fclye magn\u00f3.\u201d M\u00e1snap, amikor be\u00e1ll\u00edtott egy oszt\u00e1lyt\u00e1rsa, az\u00e9rt megmutatta neki, azt\u00e1n szalagra vett\u00e9k egym\u00e1st, ahogy \u00e9nekelnek \u2013 \u00e9s amikor visszaj\u00e1tszott\u00e1k, ott derengett v\u00e9gre az arc\u00e1n \u00fajra, el\u0151sz\u00f6r any\u00e1nk hal\u00e1la \u00f3ta, egy val\u00f3di gyerekmosoly.
\nAp\u00e1m mellett egyre k\u00e9nyelmetlenebb volt az alv\u00e1s, Ancsa egyre t\u00f6bbsz\u00f6r puffogott, mert nem olvashatott k\u00e9s\u0151 este. Ap\u00e1m idegei nem b\u00edrt\u00e1k a veszeked\u00e9seket, \u00e9s nagyon lehangolta, hogy testv\u00e9rekk\u00e9nt annyit vitatkozunk. Nagyany\u00e1m\u00e9k is belef\u00e1radtak a panel\u00e9letbe, \u00e9s amikor v\u00e9get \u00e9rt a f\u0171t\u00e9sid\u00e9ny, szedel\u0151zk\u00f6dni kezdtek. Nek\u00fcnk, gyerekeknek \u00f6sszeszorult a sz\u00edv\u00fcnk: most azt\u00e1n t\u00e9nyleg egyed\u00fcl maradunk. De azt hiszem, az\u00e9rt az is eszembe jutott, hogy nem kell ezent\u00fal ap\u00e1mat oldalba b\u00f6kni, hogy hagyja abba a horkol\u00e1st. K\u00fcl\u00f6nben is, mondta Renner nagymam\u00e1m, Hajm\u00e1sk\u00e9r csak 38 kilom\u00e9ter. B\u00e1rmikor kivonatozhatunk h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n. H\u00e9t
\nk\u00f6zben meg \u00fagyis rep\u00fclnek a napok…
\nAp\u00e1m vitte ki \u0151ket Trabanttal Hajm\u00e1sk\u00e9rre, ment vele Imi is. \u00c1prilisi sz\u00e9l lengette a vir\u00e1gba borult cseresznyef\u00e1t, t\u00f6r\u00e9keny \u00e9dess\u00e9g \u00faszott a kicsi kertben. Ap\u00e1m egy percre l\u00e1tta is any\u00e1mat egy r\u00e9gi-r\u00e9gi tavaszban, m\u00e9g fiatalon, eg\u00e9szs\u00e9gesen, a sz\u00e9l \u2013 mert Hajm\u00e1sk\u00e9ren szinte mindig f\u00fajt \u2013 lobogtatta any\u00e1m r\u00f6vid ujj\u00fa bl\u00faz\u00e1t \u00e9s szabadon hagyott barna haj\u00e1t. \u00c9pp csereszny\u00e9\u00e9rt \u00e1gaskodott, sud\u00e1r alakja m\u00e9g jobban megny\u00falt, \u00e9s ap\u00e1m eml\u00e9kezett r\u00e1, hogy amint \u00edgy eln\u00e9zte, azt szerette volna mondani, amit Faust: \u201e\u00c1llj meg, pillanat!\u201d\u2026
\nDe az nem \u00e1llt meg, hanem elm\u00falt, v\u00e9gleg, gondolta. Mik\u00f6zben a hideg, bef\u00fclledt szob\u00e1kat \u00e1tszell\u0151ztett\u00e9k, \u0151t is \u00e1tj\u00e1rta valami h\u0171v\u00f6s, tiszta tud\u00e1s \u2013 mintha kit\u00e1rultak volna az ablakok az \u0151 lelk\u00e9ben is, \u00e9s a megf\u00fclledt, s\u00f6t\u00e9t b\u00e1natot kis\u00f6p\u00f6rte volna a j\u00f3zan, szomor\u00fa v\u00e9glegess\u00e9g. Miel\u0151tt visszaindult volna, el\u00fcld\u00f6g\u00e9lt egy kicsit a verand\u00e1n. Any\u00f3sa k\u00e1v\u00e9t hozott neki, l\u00e1that\u00f3an fel\u00e9l\u00e9nk\u00fclt, hogy v\u00e9gre ism\u00e9t a \u201esaj\u00e1tj\u00e1ban\u201d lehet.
\n\u2013 Vigy\u00e1zz az \u00faton, J\u00f3zsik\u00e1m! \u2013 mondta, \u00e9s eln\u00e9zte a f\u00e9rfit, ahogy rem\u00e9ny \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl f\u00fcrk\u00e9szi a t\u00e1volt. Most el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tta azt, hogy J\u00f3zsi majd valahogy t\u00fal lesz rajta. Ez az\u00e9rt f\u00e1jt… De \u00edgy kell lennie.
\n\u2013 Vigy\u00e1zok \u2013 b\u00f3lintott ap\u00e1m, \u00e9s r\u00e1n\u00e9zett az asszonyra, aki vele volt a legnehezebb napokban. \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6k mindent, anyuka.
\n\u2013 Ugyan \u2013 mondta nagyany\u00e1m egyszer\u0171en, \u00e9s le\u00fclt egy percre a veje mell\u00e9. Hallgattak, \u00e9s mindketten tudt\u00e1k, hogy most valaminek v\u00e9ge van. M\u00e9g sokszor fognak majd tal\u00e1lkozni, a gyerekek is sokszor elj\u00f6nnek majd, de az a sud\u00e1r l\u00e1ny, aki csereszny\u00e9t szedve megdobogtatta mindkettej\u00fck sz\u00edv\u00e9t, m\u00e1r nem tudja tov\u00e1bb olyan szorosan \u00f6sszefonni az \u00e9let\u00fcket, mint eddig. Kicsit el is f\u00e1radtak mindketten abban, hogy ezt meg\u00e9rts\u00e9k. De most, hogy megt\u00f6rt\u00e9nt, szinte megk\u00f6nnyebb\u00fcltek.
\nHallott\u00e1k, hogy bent nagyap\u00e1m valamin morogva m\u00e9ltatlankodik.
\n\u2013 Anyuk\u00e1nak sem lesz k\u00f6nny\u0171 \u2013 mondta ap\u00e1m. Azt\u00e1n hozz\u00e1tette, minden meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl: \u2013 De majd j\u00f6v\u00fcnk seg\u00edteni.
\n\u2013 Igen \u2013 hagyta r\u00e1 sz\u00f3rakozott, neh\u00e9z mosollyal nagyany\u00e1m, aki tudta: ezent\u00fal ink\u00e1bb Lili vagy Zsuzsa f\u00e9rj\u00e9t h\u00edvja seg\u00edts\u00e9g\u00fcl. R\u00e1tette a kez\u00e9t egy percre ap\u00e1m\u00e9ra \u2013 mintegy azt k\u00e9rve, hogy ne haragudjon ez\u00e9rt, hiszen nem lehet m\u00e1shogy. K\u00f6zben Imi kij\u00f6tt a h\u00e1zb\u00f3l, \u00e9s megbesz\u00e9lte nagyany\u00e1mmal, hogy m\u00e9g a h\u00e9ten egyszer kiszalad, mert \u00e9pp van mit igaz\u00edtani a falakon. \u201eH\u00e1t \u00edgy\u2026\u201d \u2013 suhant \u00e1t ap\u00e1m agy\u00e1n, am\u00edg n\u00e9zte \u0151ket, \u00e9s esz\u00e9be jutott, milyen elt\u00f6k\u00e9lten t\u00e1rgyalt az orosz tisztekkel egy f\u00e9l\u00e9vvel ezel\u0151tt\u2026 Kij\u00f6tt nagyap\u00e1m is, \u00fajra el\u00e9gedetlenkedni kezdett, nagyany\u00e1m r\u00e1sz\u00f3lt, \u00f6sszekaptak a maguk harag \u00e9s k\u00f6vetkezm\u00e9nyek n\u00e9lk\u00fcli rutinj\u00e1val. B\u00facs\u00faz\u00e1sn\u00e1l csak nagyap\u00e1m s\u00edrt, de h\u00e1t n\u00e1la am\u00fagy is nagyon k\u00f6nnyen \u00e1llt a s\u00edr\u00e1s id\u0151sebb kor\u00e1ban.<\/p>\n
(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Any\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n ap\u00e1m v\u00e9gleg az lett, amit \u00e1ltal\u00e1ban \u00fagy neveznek: labilis alkat. Kibillent egyens\u00faly\u00e1nak lefel\u00e9 h\u00faz\u00f3 serpeny\u0151j\u00e9t az a m\u00e1sik, irt\u00f3zatos serpeny\u0151 r\u00e1ntotta le \u00e9s tartotta a m\u00e9lyben, amelyben any\u00e1m test\u00e9t a k\u00f3rh\u00e1z alagsor\u00e1ban az eny\u00e9szet jeges r\u00e9szv\u00e9tlens\u00e9g\u00e9be tolt\u00e1k. Oda tart \u0151 is \u2013 gondolta ap\u00e1m abban a m\u00e1zs\u00e1nyi novemberben, melynek k\u00f6d\u00e9t t\u00f6bb\u00e9 igaz\u00e1n […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-49617","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49617","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=49617"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49617\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=49617"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=49617"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=49617"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}