…Ap\u00e1m\u00e9k lengyelt\u00f3ti l\u00e1togat\u00e1sa ut\u00e1n egy h\u00f3nappal nagyap\u00e1m csendesen meghalt.
\nAp\u00e1m m\u00e1r nem tudott \u201etov\u00e1bbrend\u00fclni\u201d \u2013 elszorult gyomorral, de fegyelmezetten vette tudom\u00e1sul, hogy nem eg\u00e9szen egy \u00e9v alatt elvesztette a feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s az \u00e9desapj\u00e1t is.
\nM\u00e9g id\u0151ben \u00e9rt le Lengyelt\u00f3tiba ahhoz, hogy ott \u00e1lljon apja \u00e1gya mellett, akinek arc\u00e1n nyoma sem volt a f\u00e9lelemnek. Ap\u00e1m majdhogy nem irigyelte egy pillanatra \u2013 nyilv\u00e1n tudja azt \u2013 azt az egyetlenegyet, a legfontosabbat \u2013, amit \u0151 soha sem fog. Vagy tal\u00e1n csak m\u00e9g nincs itt az ideje, hogy megtudja: nem kell f\u00e9lni? Szinte rem\u00e9nykedve kutatta apja arc\u00e1t, amelynek megbonthatatlan b\u00e9k\u00e9j\u00e9t az egyre szaggatottabb l\u00e9legzetv\u00e9tel sem tudta megzavarni. Amikor azt\u00e1n mindennek v\u00e9ge lett, ap\u00e1m felh\u00edvta Magdit a lengyelt\u00f3ti post\u00e1r\u00f3l. Arra gondolt, rettenetes lenne, ha most nem tudna senkinek sem telefon\u00e1lni, \u00e9s az is j\u00f3 volt, hogy Magdi csak t\u00e9nyszer\u0171 dolgokat k\u00e9rdezett \u2013 mikor lesz a temet\u00e9s, meddig marad. Att\u00f3l, hogy felh\u00edvta, ap\u00e1m valahogy tartozni kezdett hozz\u00e1 \u2013 s ez is j\u00f3 volt. El\u00e9g biztosan tudta m\u00e1r, hogy elveszi, b\u00e1r m\u00e9g nem besz\u00e9ltek r\u00f3la. Magdi megk\u00e9rdezte, lej\u00f6het-e a temet\u00e9sre, \u00e9s \u0151 a valahova megint tartoz\u00e1s hirtelen \u2013 \u00e9s m\u00fal\u00f3 \u2013 lelkesed\u00e9s\u00e9ben azt mondta, hogy persze. A hazafel\u00e9 \u00faton azt\u00e1n volt m\u00f3dja ezt \u00e1tgondolni \u00e9s megb\u00e1nni \u2013 de hiszen ott lesznek a l\u00e1nyok is, mindenki. Tal\u00e1n nem k\u00e9ne, semmik\u00e9ppen sem most k\u00e9ne tal\u00e1lkozniuk.
\nCs\u00fcggedten r\u00e1gy\u00fajtott \u2013megint egy \u00fajabb bonyodalom a nagy szomor\u00fas\u00e1gra, r\u00e1ad\u00e1sk\u00e9nt.
\nV\u00e9g\u00fcl abban egyezett meg Magdival, hogy lej\u00f6n a temet\u00e9sre, de nem marad ott ut\u00e1na, \u00e9s k\u00fcl\u00f6n \u00e9rkezik. Azt m\u00e1r nem merte megkock\u00e1ztatni ap\u00e1m, hogy ott der\u00fclj\u00f6n f\u00e9ny valamire v\u00e9letlen\u00fcl, \u00edgy h\u00e1t temet\u00e9s el\u0151tt k\u00e9t nappal benyitott a szob\u00e1nkba, \u00e9s le\u00fclt az \u00e1gyam sz\u00e9l\u00e9re.
\nAncsa letette a tollat \u2013 \u00e9pp h\u00e1zit \u00edrt.
\n\u2013 Azt akarom mondani nektek, hogy nagypapa temet\u00e9s\u00e9re lej\u00f6n egy ismer\u0151s\u00f6m is\u2026 egy volt tan\u00edtv\u00e1nyom. Magdinak h\u00edvj\u00e1k.
\n\u2013 Minek? \u2013 k\u00e9rdezte Ancsa el\u00e9g nyersen, \u00e9s ap\u00e1m s\u00f6t\u00e9t cs\u00fcgged\u00e9ssel hallotta ki hangj\u00e1b\u00f3l, hogy esze \u00e1g\u00e1ban sem lesz meg\u00e9rt\u0151nek lennie.
\n\u2013 Mert\u2026.ismerte, \u00e9s szeretn\u00e9 neki megadni a tiszteletet.
\n\u2013 Fel\u0151lem! \u2013 ford\u00edtott h\u00e1tat Ancsa, \u2013 csak azt nem \u00e9rtem, ezt nek\u00fcnk mi\u00e9rt kell tudni!
\nDe persze \u00e9rtette. Ap\u00e1m is tudta, hogy \u00e9rti. \u00c9n, mint annyiszor kor\u00e1bban \u00e9s k\u00e9s\u0151bben is, ott fesz\u00fcltem k\u00f6zt\u00fck, b\u00e9k\u00e9re v\u00e1gyva. B\u00e1rcsak m\u00e1r kimenne ap\u00e1m, vagy Ancsa elhallgatna!
\nAp\u00e1m \u00fclt m\u00e9g egy darabig, r\u00e1m n\u00e9zett, rem\u00e9lte, hogy majd mondok valamit, de \u00e9n csak egyet akartam: azt, hogy ez az eg\u00e9sz ne velem t\u00f6rt\u00e9njen.
\nAncsa t\u00fcntet\u0151en sz\u00e1ntotta a toll\u00e1val a pap\u00edrt, ap\u00e1m s\u00f3hajtva fel\u00e1llt.
\n\u2013 Vacsor\u00e1zunk? \u2013 k\u00e9rdezte.
\n\u2013 Nem vagyok \u00e9hes \u2013 kongott Ancsa hangja, \u00e9n meg nem gy\u0151ztem el\u00e9gg\u00e9 helyette is \u00e9hesnek lenni.
\nSajn\u00e1ltam ap\u00e1mat, \u00e9s szok\u00e1somt\u00f3l elt\u00e9r\u0151en \u00f6ssze-vissza fecsegtem ev\u00e9s k\u00f6zben. Ap\u00e1m sz\u00f3rakozottan v\u00e9gszavazott, nem hiszem, hogy nagyon figyelt r\u00e1m\u2026 Siralmas egy vacsora volt, nem vit\u00e1s. Este nem besz\u00e9lt\u00fcnk err\u0151l Ancs\u00e1val \u2013 \u00e9n tal\u00e1n nem is \u00e9rtettem m\u00e9g el\u00e9gg\u00e9, amit \u0151 val\u00f3sz\u00edn\u0171leg \u00f6sszerakott mag\u00e1ban, \u00e9s egyel\u0151re nem b\u00edrt ap\u00e1mnak megbocs\u00e1tani.
\nNyomott csendben utaztunk le a temet\u00e9sre, Ancsa mereven n\u00e9zett ki az ablakon, nem nagyon \u00e1llt sz\u00f3ba ap\u00e1mmal, \u00e9n meg fesz\u00fcltem. J\u00f3 volt v\u00e9gre elvegy\u00fclni a rokonok k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s Kl\u00e1rival tal\u00e1lkozni, akivel n\u00e9ha elfeledkezt\u00fcnk magunkr\u00f3l, \u00e9s majdnem nevetni kezdt\u00fcnk. K\u00f6zben lelkem legm\u00e9ly\u00e9n egyfolyt\u00e1ban att\u00f3l f\u00e9ltem, mikor bukkan fel \u201eaz a n\u0151\u201d. Ancsa ideges, s\u00f6t\u00e9t arccal felelgetett nagyany\u00e1mnak, aki az \u00fatr\u00f3l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt. Temet\u00e9s k\u00f6zben azt\u00e1n elcs\u00edptem ap\u00e1m tekintet\u00e9t \u2013 \u00e9s azt k\u00f6vetve megpillantottam egy fiatal n\u0151t, valahol h\u00e1tul, elvegy\u00fclve az ismer\u0151s\u00f6k k\u00f6z\u00f6tt. Meglep\u0151en csinosnak tal\u00e1ltam, b\u00e1r el\u00e9gg\u00e9 duci volt. Az a fajta n\u0151 volt, akire azt mondj\u00e1k: mutat\u00f3s. Arc\u00e1n a k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 halv\u00e1ny zavara \u00e9s a szerelmesek izgalma \u2013 szinte kiritt, hogy ittl\u00e9te valahogy t\u00f6bbr\u0151l \u00e9s m\u00e1sr\u00f3l is sz\u00f3l, mint a t\u00f6bbiek\u00e9. Legal\u00e1bbis \u00e9n \u00edgy \u00e9reztem, s azt gondoltam, ezt mindenki l\u00e1tja.
\nAncs\u00e1t n\u00e9ztem, aki konokul a kopors\u00f3ra szegezte a tekintet\u00e9t. Szerintem \u0151 n\u00e1lam sokkal hamarabb felfedezte Magdit az emberek k\u00f6z\u00f6tt \u2013 s att\u00f3l kezdve legf\u0151bb t\u00f6rekv\u00e9se az volt, hogy semmik\u00e9pp sem l\u00e1ssa meg m\u00e9g egyszer. Mihelyst v\u00e9ge lett a temet\u00e9snek, rekordsebess\u00e9ggel cs\u00faszott be Imi\u00e9k kocsij\u00e1ba, s \u00e9n l\u00e1ttam, hogy ap\u00e1m tan\u00e1cstalan arccal tekinget sz\u00e9t, benn\u00fcnket keresve.
\nSz\u00e9lsebesen Kl\u00e1ri mell\u00e9 v\u00e1g\u00f3dtam, lehet\u0151leg takar\u00e1sban oldalaztam el a kocsijukig, s f\u00e9l\u00e9nk term\u00e9szetemet legy\u0151zve bek\u00e9redzkedtem. M\u00e9g l\u00e1ttam az ablakb\u00f3l, hogy ap\u00e1m t\u00e9tov\u00e1n megindul Magdi fel\u00e9.
\nEste, amikor elmentek a rokonok, ismer\u0151s\u00f6k, \u00e9s mi is k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk lefek\u00fcdni, nagyany\u00e1m megfogta Ancsa kez\u00e9t:
\n\u2013 Maradjatok m\u00e9g egy percre! \u2013 sz\u00f3lt, \u00e9s b\u00e1r k\u00e9r\u0151n csengett a hangja, valahogy \u00e9rezt\u00fck, hogy ez most parancs. Nagy cs\u00f6nd volt a h\u00e1zban – ap\u00e1m m\u00e1r j\u00f3val kor\u00e1bban lefek\u00fcdt, fejg\u00f6rcse volt. Ancsa v\u00e1gott egy grimaszt. Nagyany\u00e1nk m\u00e9g a fekete koszt\u00fcmj\u00e9ben, \u00e1t se tudott \u00f6lt\u00f6zni, \u00fcnnep\u00e9lyes, komoly \u00e9s \u0151szinte volt. \u00dagy besz\u00e9lt vel\u00fcnk, mint egyenrang\u00faakkal, \u00e9s azt mondta, hogy \u00e9rti, mit \u00e9rz\u00fcnk. Mi t\u00f6bb: meg\u00e9rti. Nyilv\u00e1n nem lehet p\u00f3tolni az \u00e9desany\u00e1nkat, az \u0151 sz\u00edv\u00e9ben sem foglalhatja el senki a hely\u00e9t. Ott van, \u00f6r\u00f6kre. Mindent\u0151l \u00e9s mindenkit\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl. \u00c9s \u00e9desap\u00e1nk is pontosan \u00edgy van ezzel. De mi nemsok\u00e1ra feln\u00f6v\u00fcnk. Lesz \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9let\u00fcnk, csal\u00e1dunk. Ami most sz\u00e9tt\u00f6rt, majd eg\u00e9sz lesz – vagy majdnem. Mert az ember nem mag\u00e1nyra sz\u00fcletett, akkor sem, ha nem lehet m\u00e1r megosztani az \u00e9letet azzal, akivel az ember a legjobban szeretn\u00e9. \u0150 m\u00e1r \u00f6reg, de most, hogy apuka meghalt \u2013 \u00edgy nevezte nagyap\u00e1mat mindig \u2013 megk\u00e9rte az egyik bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n ide hozz\u00e1. Nem mintha p\u00f3tolhatn\u00e1 nagypap\u00e1t \u2013 tov\u00e1bbra is sokat fog vele besz\u00e9lgetni gondolatban, ott l\u00e1tja majd az \u00fcres karossz\u00e9kben, vagy a kertben a fa alatt \u00fajs\u00e1got olvasva. Minden nap, minden percben. \u00c9s biztosan tudja, hogy ott fenn, nagypapa is nyugodtabb sz\u00edvvel n\u00e9z le r\u00e1, hogy van kihez sz\u00f3lnia est\u00e9nk\u00e9nt ebben a m\u00e1sik, f\u00f6ldi vil\u00e1gban a feles\u00e9g\u00e9nek. \u00c9s \u00e9desany\u00e1nk is ezt szeretn\u00e9 l\u00e1tni, ha \u00e9desap\u00e1nkra len\u00e9z\u2026
\nEzen a ponton Ancs\u00e1nak potyogni kezdtek a k\u00f6nnyei, \u00e9s nagyany\u00e1m mag\u00e1hoz \u00f6lelte. \u00c9n is s\u00edrtam – a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st\u0151l, mert l\u00e1ttam, hogy nagyany\u00e1m a gy\u00e1sz letisztult csendj\u00e9ben megtal\u00e1lta a kell\u0151 szavakat bekem\u00e9nyedett n\u0151v\u00e9rem szenved\u0151 lelk\u00e9hez. Magdi nev\u00e9t nem ejtette ki senki, \u00e9s m\u00e9g viszonylag hosszan besz\u00e9lgett\u00fcnk ezut\u00e1n \u2013 de m\u00e1r h\u00e9tk\u00f6znapi dolgokr\u00f3l. Miel\u0151tt lefek\u00fcdt\u00fcnk, m\u00e9g annyit mondott nagyany\u00e1nk:
\n\u2013 Seg\u00edtsetek neki! \u2013 \u00e9s j\u00f3l tudtuk, mire gondol.
\n\u00cdgy azt\u00e1n, valamikor ny\u00e1r v\u00e9ge fel\u00e9, ap\u00e1mnak komolyabb ellen\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl siker\u00fclt minket r\u00e1vennie arra, hogy elmenj\u00fcnk Magdi\u00e9khoz, a G\u0151zmalom utc\u00e1ba egy vas\u00e1rnapi eb\u00e9dre \u2013 amolyan els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sra.
\nAp\u00e1m j\u00f3 taktikai \u00e9rz\u00e9kkel v\u00e1lasztotta ki a helysz\u00ednt \u00e9s a h\u00e1tteret \u2013 kev\u00e9s meghittebb \u00e9s csal\u00e1diasabb helyre eml\u00e9kszem gyermekkoromb\u00f3l, mint erre a kertes h\u00e1zra bent, Feh\u00e9rv\u00e1r sz\u00edv\u00e9ben. Ma m\u00e1r egy lak\u00f3telep van a hely\u00e9n, s tal\u00e1n meg sem tudn\u00e1m tal\u00e1lni, hol volt, ha nem \u00e1llna m\u00e9g a malom, amelyr\u0151l az utca a nev\u00e9t kapta.
\nRagyog\u00f3 vas\u00e1rnap d\u00e9lel\u0151tt volt. V\u00e1rakoz\u00f3n, fesz\u00fclten \u00fclt\u00fcnk Cilike Trabantban, s mindketten, Ancsa \u00e9s \u00e9n is el voltunk sz\u00e1nva arra, hogy elfogadjuk \u201eezt az eg\u00e9szet.\u201d Idegen volt ugyan a h\u00e1z, de r\u00f6gt\u00f6n megtetszett \u2013 csak \u00fagy \u00e1radt bel\u0151le az a kedvess\u00e9g \u00e9s szeretet, amely lak\u00f3it, de
\nlegink\u00e1bb Erzsi n\u00e9nit jellemezte. M\u00e9gis\u2026 ahogy letelepedt\u00fcnk a sz\u00e9pen megter\u00edtett asztal mell\u00e9, ahol mindenki az\u00e9rt \u00fclt ott, hogy minket megh\u00f3d\u00edtson, hogy nek\u00fcnk a kedv\u00fcnkbe j\u00e1rjon, hogy nek\u00fcnk tetsszen \u00e9s minket befogadjon, az eg\u00e9sz helyzet nyilv\u00e1nval\u00f3s\u00e1g\u00e1t\u00f3l olyan rettenetes sz\u00e9gyen \u00e9s zavar lett \u00farr\u00e1 rajtam, hogy potyogni kezdtek a k\u00f6nnyeim. Ett\u0151l csak m\u00e9g ink\u00e1bb zavarba j\u00f6ttem, felpattantam, kiszaladtam az udvarra. Nemsok\u00e1ra Ancsa is k\u00f6vetett, majd ap\u00e1m.
\n\u2013 Hazamegy\u00fcnk – mondta, ahogy l\u00e1tta, hogynem siker\u00fcl visszacsalni benn\u00fcnket az asztalhoz. Bement, mondott valami, s ahogy kinyitotta az ajt\u00f3t, hogy bek\u00f6sz\u00f6nj\u00fcnk, l\u00e1ttam, hogy Magdi halkan s\u00edr. Az eg\u00e9sz nagyon k\u00ednos volt, soha t\u00f6bbet nem akartam, hogy megism\u00e9tl\u0151dj\u00f6n.
\nPedig\u2026 gondoltam azt\u00e1n megnyugodva, olyan helyes kis h\u00e1z, \u00e9s Erzsi n\u00e9ni olyan nagyon kedvesen k\u00e9rdezte meg, hogy t\u00e9nyleg olyan rossz ev\u0151 vagyok-e, ahogy apu \u00e1ll\u00edtja… Orromban \u00e9reztem a h\u00fasleves mennyei illat\u00e1t, \u00e9s m\u00e1r sajn\u00e1ltam, hogy nem k\u00f3stoltam meg.
\nVal\u00f3j\u00e1ban, ut\u00f3lag sajn\u00e1ltam az eg\u00e9szet. Ap\u00e1m is sajn\u00e1lta, Magdi is. Aki egyed\u00fcl t\u00e9nyleg nem, az Ancsa volt; \u0151 n\u00e1lam sokkal fegyelmezettebben viselkedett ugyan a G\u0151zmalom utc\u00e1ban, de fejvesztett zavarom val\u00f3j\u00e1ban j\u00f3l j\u00f6tt neki \u2013 \u0151 ugyanis t\u00e9nyleg mind\u00f6r\u00f6kre h\u00e1tat akart ford\u00edtani mindennek: a kertnek, Erzsi n\u00e9ni p\u00e1ratlan kedvess\u00e9g\u00e9nek, a vas\u00e1rnapi eb\u00e9d csal\u00e1di biztons\u00e1got id\u00e9z\u0151 hangulat\u00e1nak.
\nEzut\u00e1n egy\u2013k\u00e9t h\u00e9tig ap\u00e1m nem ment el est\u00e9nk\u00e9nt otthonr\u00f3l, \u00e9s azt mondta nek\u00fcnk, hogy nem veszi el Magdit, mert l\u00e1tja, hogy ilyesmire mi m\u00e9g nem vagyunk k\u00e9szek.
\nNyomaszt\u00f3 est\u00e9k k\u00f6vetkeztek\u2026 Ancsa hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lt besz\u00e9lgetni lehangolt ap\u00e1mmal, akinek l\u00e1that\u00f3an m\u00e1shol j\u00e1rtak a gondolatai. Hallottam, hogy egyszer hosszan besz\u00e9lget Magdival telefonon, gimn\u00e1ziumi igazgat\u00f3k\u00e9nt azon kiv\u00e9telezett r\u00e9teghez tartozott, akinek volt mag\u00e1ntelefonja. Furcsa volt \u0151t hallani \u2013 egy f\u00e9rfi besz\u00e9lt egy n\u0151vel, nem az ap\u00e1m. Vigasztalta Magdit, s hallottam, hogy Magdi s\u00edr. Megsajn\u00e1ltam. Olyan rem\u00e9nytelen volt ez az eg\u00e9sz \u00edgy, az \u00fajra csak a mi\u00e9nk, kedveszegett, t\u00e1voli ap\u00e1nkkal \u2013 a G\u0151zmalom utca, az a h\u00e1z a napf\u00e9nyes kerttel, a sz\u00e9pen megter\u00edtett asztal, a krumplip\u00fcr\u00e9s t\u00e1l meg a r\u00e1ntott h\u00fasok a kredencen \u2013 maga volt az \u00e9rtelmetlen\u00fcl elj\u00e1tszott rem\u00e9ny.
\nR\u00e1ad\u00e1sul es\u0151sre fordult az id\u0151, m\u00e9g a strandra sem tudtunk kij\u00e1rni, egy-k\u00e9t napra beszorultunk a lak\u00e1sba, s ap\u00e1mnak el kellett mennie valahov\u00e1. Tejbegr\u00edzt ett\u00fcnk Ancs\u00e1val, csom\u00f3s lett, de: na \u00e9s? Kint locsogott az es\u0151, \u00e9n meg el\u0151vettem a vasalnival\u00f3kat. Megk\u00e9pzett el\u0151ttem a j\u00f6v\u0151: f\u0151z\u00fcnk \u2013 rosszul \u2013 ap\u00e1nknak, kivasaljuk \u2013 szint\u00e9n rosszul \u2013 az ingeit, \u00e9s nem megy\u00fcnk el a moziba a t\u00f6bbiekkel, hogy \u0151 ne legyen egyed\u00fcl. Persze, vel\u00fcnk is egyed\u00fcl lesz, \u00e9s mi is vele \u2013 sz\u00f3val val\u00f3j\u00e1ban \u00edgy h\u00e1rmasban siralmasan egyed\u00fcl vagyunk \u2013 mik\u00f6zben lehetne m\u00e1shogy, nagyon is lehetne.
\nAncsa felh\u00fazott l\u00e1bakkal \u00fclt a fotelben egy k\u00f6nyvvel, de ki sem nyitotta, mert \u00e9n elkezdtem besz\u00e9lni. M\u00e1r nem eml\u00e9kszem r\u00e1, hogy pontosan mit, csak arra, hogy eg\u00e9szen hosszan, ihletetten \u00e9rveltem, \u0151 meg nem szak\u00edtott egyetlenegyszer sem f\u00e9lbe. Kint dobolt az es\u0151, melankolikus \u00e9s bens\u0151s\u00e9ges volt az eg\u00e9sz. Ancsa arc\u00e1r\u00f3l egyre ink\u00e1bb olvadt le az ellen\u00e1ll\u00e1s. L\u00e1ttam, hogy \u0151 is belef\u00e1radt, gyerek akart lenni \u0151 is \u00fajra. Forgattuk eleget a r\u00e1nk szakadt sorsot a kez\u00fcnkben, t\u00fal neh\u00e9z volt v\u00e9zna kamaszkarjainknak. Fogj\u00e1k a kez\u00fckbe az arra hivatott feln\u0151ttek, nek\u00fcnk el\u00e9g volt \u2013 \u00e1tadjuk. Ha Magdi, h\u00e1t Magdi. Vagy Erzsi n\u00e9ni, tettem hozz\u00e1. Esetleg: \u00e9s… \u2013 majd megl\u00e1tjuk. Ha m\u00e1r any\u00e1nk nem lehet…
\nAncsa arca f\u00e1jdalmasan megr\u00e1ndult \u2013 tal\u00e1n azt gondolta, most \u00e1rulja el any\u00e1t. \u00c9n nem gondoltam, sosem keveredett bennem a kett\u0151 \u00f6ssze, mert sosem gondoltam, hogy b\u00e1rki a hely\u00e9re \u00e1llhat.
\nA kis szoba megtelt g\u0151zzel, ahogy vasaltam, kinyitottuk az ablakot, kicsit s\u00edrtunk egy\u00fctt az es\u0151 \u00e9s a frissen vasalt ruh\u00e1k illat\u00e1ban. Azt\u00e1n megk\u00f6nnyebb\u00fclten nekil\u00e1ttunk a tejbegr\u00edznek, befaltuk az eg\u00e9szet, csin\u00e1ltunk m\u00e9g egy adagot. Az is csom\u00f3s lett.
\nEste, mikor megj\u00f6tt ap\u00e1nk, el\u00e9je pender\u00fcltem, alig v\u00e1rtam, hogy elmondhassam neki: fel\u0151l\u00fcnk vegye el Magdit. L\u00e1thatta az arcomon a saj\u00e1tos elsz\u00e1nts\u00e1got, mert lehuppant a fotelbe, \u00e9s azt k\u00e9rdezte ijedten:
\n\u2013 M\u00e1r megint mi van?
\nAmikor elmondtam, sokkal kev\u00e9sb\u00e9 volt felszabadult \u00e9s el\u00e9gedett, mint szerettem volna. S\u00f3hajtott, fel\u00e1llt, bement Ancs\u00e1hoz, aki \u00e9ppen rendet rakott a szekr\u00e9ny\u00e9ben.
\n\u2013 T\u00e9nyleg ezt akarod? \u2013 k\u00e9rdezte, \u00e9s Ancsa b\u00f3lintott. Ap\u00e1m megfogta az \u00e1ll\u00e1t, maga fel\u00e9 ford\u00edtotta, n\u00e9zt\u00e9k egym\u00e1st egy darabig, azt\u00e1n ap\u00e1m megsimogatta mindkett\u0151nk fej\u00e9t:
\n\u2013 Tudj\u00e1tok, az\u00e9rt ez nem ilyen egyszer\u0171. Nemcsak nek\u00fcnk vannak \u00e9rzelmeink…
\nErre nem gondoltunk \u2013 m\u00e1rmint hogy Magdi azonm\u00f3d nem rohan, ahogy z\u00f6ld lesz a soromp\u00f3. \u00dagy t\u0171nt, nagyon sz\u00edven tal\u00e1lta az a k\u00f6nnybe f\u00falt vas\u00e1rnapi eb\u00e9d, pontosabban az, ahogyan azt ap\u00e1m \u00e1tford\u00edtotta kapcsolatukra. Egy-k\u00e9t h\u00e9tig nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi, s hi\u00e1ba lest\u00fck, mit csin\u00e1l, hova megy, kinek telefon\u00e1l ap\u00e1nk: mintha nem nagyon igyekezett volna.
\nK\u00e9s\u0151bb megtudtuk, hogy m\u00e9g m\u00e1snap felh\u00edvta Magdit, aki megint s\u00edrt, de azt mondta, ebben az eg\u00e9szben valahogy nem tud hinni. Nem b\u00edr ki m\u00e9g egy h\u00e1traarcot.
\nAzt\u00e1n Erzsi n\u00e9ni h\u00edvta fel ap\u00e1mat a gimn\u00e1ziumban, \u00e9s munka ut\u00e1n tal\u00e1lkoztak egy k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban. Erzsi n\u00e9ni arra k\u00e9rte ap\u00e1mat, pr\u00f3b\u00e1ljon belegondolni az \u0151 helyzet\u00e9be. Van egy l\u00e1nya, aki k\u00f3v\u00e1lyog a b\u00e1natt\u00f3l, \u00e9pp csak \u00e9l. Most telefon\u00e1ltak neki: hogy m\u00e9gis. Holnap esetleg: m\u00e9gse? Ne tegye ezt az ap\u00e1m. Hiszen \u0151 is sz\u00fcl\u0151. Tudja az, milyen: l\u00e1tni az \u00f6sszet\u00f6rt sz\u00edv\u0171 gyermek\u00e9t. Am\u00fagy is \u00e9pp el\u00e9g neki, Erzsi n\u00e9ninek elfogadnia, hogy \u2013 ha \u00fagy alakul \u2013 ilyen komoly felel\u0151ss\u00e9get vesz a l\u00e1nya a v\u00e1ll\u00e1ra ennyire fiatalon. Sz\u00f3val b\u00edzhat benne, hogy komolyan gondolja a dolgot?
\nAp\u00e1m b\u00f3lintott, \u00e9s Erzsi n\u00e9ni megk\u00e9rdezte, a kis Csilla megnyugodott-e m\u00e1r, ap\u00e1m meg azt gondolta: \u201eEzt sosem felejtem el neked \u2013 hogy
\nmegk\u00e9rdezted.\u201d
\nMiel\u0151tt elv\u00e1ltak, Erzsi n\u00e9ni m\u00e9g azt mondta:
\n\u2013 Magdi m\u00e9g csak 22. \u00c9n tudom, hogy m\u00e1r van k\u00e9t gyermeked\u2026 de ugye m\u00e9g lehet egy harmadik is?
\nAp\u00e1m szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl b\u00f3lintott \u2013 pedig tudta, hogy nem lesz. Err\u0151l egy\u00e9bk\u00e9nt Magdival m\u00e1r kor\u00e1bban megegyeztek. De ezt semmik\u00e9pp nem mondhatta el. \u00c9s k\u00fcl\u00f6nben is: k\u00e9t unoka m\u00e1r itt van\u2026
\n\u00dajabb h\u00e9t telt el an\u00e9lk\u00fcl, hogy t\u00f6rt\u00e9nt volna valami, azt\u00e1n a harmadikon egy este ap\u00e1m otthonr\u00f3l h\u00edvta fel Magdit, aki \u00e9pp \u00fcgyeletes volt a k\u00f3rh\u00e1zban. Magdi nem s\u00edrt, ap\u00e1m \u00e9v\u0151d\u00f6tt vele, \u00e9s aznap este el\u0151sz\u00f6r volt eg\u00e9szen vid\u00e1m hossz\u00fa-hossz\u00fa id\u0151 \u00f3ta. M\u00e9g azon a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n \u00fajb\u00f3l megpr\u00f3b\u00e1lkoztunk egy vas\u00e1rnapi eb\u00e9ddel a G\u0151zmalom utc\u00e1ban, sokkal nagyobb sikerrel. Magdi sz\u00fclei \u2013 a b\u00e1jos, kedves Erzsi n\u00e9ni \u00e9s az egyszer\u0171bb lelk\u0171, csupaj\u00f3s\u00e1g N\u00e1ci b\u00e1csi \u2013 levettek a l\u00e1bamr\u00f3l. Ancs\u00e1t kev\u00e9sb\u00e9 \u2013 n\u00e1la ez az eg\u00e9sz ink\u00e1bb d\u00f6nt\u00e9s maradt mindv\u00e9gig, mint v\u00e1laszt\u00e1s. De k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl lett egy \u00faj otthonunk, ahol mindig szeretettel v\u00e1rtak, ahol etettek, este \u00e1gyba b\u00fajtattak, besz\u00e9lgettek vel\u00fcnk. N\u00e9lk\u00fcl\u00fck rettent\u0151en szabadok lett\u00fcnk volna liber\u00e1lis \u00e9s neurotikus ap\u00e1nk mellett. Magdi megmentette \u0151t az \u00f6sszeroppan\u00e1st\u00f3l j\u00f3 id\u0151re \u2013 \u00e9s ez\u00e9rt m\u00falhatatlan h\u00e1l\u00e1val tartozunk neki.
\nDe minket nem tudott \u2013 ehhez t\u00fal fiatal volt, \u00e9s t\u00fals\u00e1gosan lek\u00f6t\u00f6tte ap\u00e1m. A sz\u00fclei tett\u00e9k meg ezt helyette \u2013 az a h\u00e1z ott befogadott minket, az els\u0151 perct\u0151l \u2013 egyetlen t\u00e9gl\u00e1ja sem jelezte, hogy ut\u00f3lag akarnak minket hozz\u00e1tapasztani, a szeretet belesim\u00edtott minket szerkezet\u00e9nek szil\u00e1rd, szel\u00edd rendszer\u00e9be.<\/p>\n
(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" …Ap\u00e1m\u00e9k lengyelt\u00f3ti l\u00e1togat\u00e1sa ut\u00e1n egy h\u00f3nappal nagyap\u00e1m csendesen meghalt. Ap\u00e1m m\u00e1r nem tudott \u201etov\u00e1bbrend\u00fclni\u201d \u2013 elszorult gyomorral, de fegyelmezetten vette tudom\u00e1sul, hogy nem eg\u00e9szen egy \u00e9v alatt elvesztette a feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s az \u00e9desapj\u00e1t is. M\u00e9g id\u0151ben \u00e9rt le Lengyelt\u00f3tiba ahhoz, hogy ott \u00e1lljon apja \u00e1gya mellett, akinek arc\u00e1n nyoma sem volt a f\u00e9lelemnek. Ap\u00e1m majdhogy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-49691","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49691","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=49691"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/49691\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=49691"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=49691"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=49691"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}