Nem a reg\u00e9ny\u00edr\u00f3 v\u00e1lasztja a t\u00e9m\u00e1it, hanem azok v\u00e1lasztj\u00e1k ki \u0151t. Az \u00edr\u00f3 az\u00e9rt \u00edr bizonyos dolgokr\u00f3l, mert bizonyos dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek vele. T\u00e1rgya kiv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1ban csak viszonylagos az \u00edr\u00f3 szabads\u00e1ga, tal\u00e1n nem is l\u00e9tezik. Mindenesetre \u00f6sszehasonl\u00edthatatlanul kisebb, mint az irodalmi forma megv\u00e1laszt\u00e1s\u00e1ban, amiben, azt hiszem, teljes az \u00edr\u00f3 szabads\u00e1ga (\u00e9s a felel\u0151ss\u00e9ge). Az az \u00e9rz\u00e9sem, hogy az \u00e9let – tudom, nagy sz\u00f3 – r\u00e1tukm\u00e1lja a t\u00e9m\u00e1kat az \u00edr\u00f3ra, bizonyos \u00e9lm\u00e9nyek \u00fatj\u00e1n, amelyek nyomot hagynak az \u00edr\u00f3 tudat\u00e1ban vagy tudattalanj\u00e1ban, majd ut\u00e1na addig zaklatj\u00e1k, am\u00edg az \u00edr\u00f3 meg nem szabadul t\u0151l\u00fck, ki nem \u00edrja mag\u00e1b\u00f3l \u0151ket. Aligha kell keresg\u00e9lni a p\u00e9ld\u00e1kat, hogy l\u0151cs\u00f6li r\u00e1 a t\u00e9m\u00e1kat az \u00e9lm\u00e9ny az \u00edr\u00f3ra, hiszen minden \u00edr\u00f3i vallom\u00e1s egybecseng ebben a tekintetben: \u00fagy \u00fcld\u00f6z\u00f6tt, k\u00eds\u00e9rtett ez a t\u00f6rt\u00e9net, ez az alak, ez a helyzet, ez a cselekm\u00e9ny, mint valami szem\u00e9lyis\u00e9gem legm\u00e9ly\u00e9r\u0151l s\u00fcrget\u0151 parancs, meg kellett \u00edrnom, hogy megszabaduljak t\u0151le.<\/p>\n
(Forr\u00e1s: Levelek egy ifj\u00fa reg\u00e9ny\u00edr\u00f3hoz, Eur\u00f3pa, 1999 \/ 22-23. old.)<\/em><\/p>\n Kor\u00e1bbiak:<\/p>\n Mario Vargas Llosa m\u0171hely\u00e9ben (4)<\/a><\/em><\/strong><\/p>\n Mario Vargas Llosa m\u0171hely\u00e9ben (3)<\/em><\/strong><\/a><\/p>\n Mario Vargas Llosa m\u0171hely\u00e9ben (2)<\/em><\/strong><\/a><\/p>\n