Ki-kivonatoztunk Ancs\u00e1val a velencei nyaral\u00f3ba ap\u00e1m\u00e9khoz egy-egy napra, de ritk\u00e1n aludtunk ott, mert el\u00e9g kock\u00e1zatos volt \u2013 ap\u00e1m reggel szinte mindig depresszi\u00f3val k\u00fczd\u00f6tt. Ha m\u00e9gis ottmaradtunk \u00e9jszak\u00e1ra, s Magdin\u00e1l hamarabb fel\u00e9bredtem, ami velem, a kor\u00e1nkel\u0151vel el\u00e9g gyakran megesett, ap\u00e1m majd mindig r\u00e1m telepedett az elm\u00fal\u00e1st ezredszer k\u00f6rbej\u00e1r\u00f3 b\u00e1nat\u00e1val, vagy valamilyen hipochondri\u00e1s t\u00e9vhit\u00e9vel. Fesz\u00edtette az, hogy elmondhassa, amit akar, meg sz\u00e9gyellte is, hogy k\u00e9ptelen nem besz\u00e9lni r\u00f3la. Hamis hangon k\u00e9rdezett err\u0151l-arr\u00f3l \u2013 a v\u00e1lasz fikarcnyit sem \u00e9rdekelte. Azt akarhatta, hogy elmondhassa, ha m\u00e1snak nem, h\u00e1t mag\u00e1nak: \u0151 bizony nem \u00f6nz\u0151, dehogy akar \u0151 mindig a maga testi bajair\u00f3l besz\u00e9lni \u2013 \u00e1mb\u00e1r ugyancsak b\u0151ven lenne mit \u2013, l\u00e1m, engem is hogy kifaggatott…
\nK\u00e9rd\u00e9seire r\u00f6viden, fesz\u00fclten v\u00e1laszoltam, l\u00e1ttam, azt latolgatja, elegend\u0151 ideig volt-e \u00e9rdekl\u0151d\u0151 m\u00e1r ahhoz, hogy v\u00e9gre a maga dolg\u00e1ra t\u00e9rhessen, \u00e9n viszont azt latolgattam, milyen \u00fcr\u00fcggyel mehetn\u00e9k be a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba, h\u00e1tha fel\u00e9bred Magdi addigra, amire kij\u00f6v\u00f6k\u2026 De csak ritk\u00e1n jutottam el od\u00e1ig, valahogy nem tal\u00e1ltam a kell\u0151 magyar\u00e1zkod\u00f3 mondatot, s addig ap\u00e1m m\u00e1r r\u00e1 is \u00e1llt a m\u00e9rlegre, \u00e9s megk\u00e9rt, hogy n\u00e9zzem meg, mennyit mutat \u2013 \u0151 nem j\u00f3l l\u00e1tja. A m\u00e9rleg mindig 100 kil\u00f3 f\u00f6l\u00f6ttet mutatott, ami b\u0151ven elegend\u0151 volt \u00e9s \u00e9ppen lett volna emiatt n\u00e9mi eg\u00e9szs\u00e9ges agg\u00f3dni val\u00f3ja, de \u0151 nem t\u00fal soknak, ink\u00e1bb t\u00fal kev\u00e9snek tal\u00e1lta, mag\u00e1ba roskadva konstat\u00e1lta, hogy fogyott k\u00e9t kil\u00f3t, \u00e9s nyilv\u00e1n \u00e9n is tudom, ez minek a jele. \u2026 \u00c9s ap\u00e1m elmondta\u2026
\nKint \u00e9ppen r\u00e1szabadult a j\u00faliusi nap ragyog\u00e1sa a kertre, m\u00e9g kellemesen h\u0171v\u00f6s volt ahhoz, hogy az ember a reggeli k\u00e1v\u00e9j\u00e1t a teraszon igya meg \u2013 micsoda impresszionista vers lehetett volna a pillanatb\u00f3l!
\nEhelyett ap\u00e1m sz\u00e1zkil\u00f3san, eg\u00e9szs\u00e9gesen \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten bele\u00fclt a vil\u00e1gosk\u00e9k \u00e9gb\u0151l, a mad\u00e1rcsicserg\u00e9sb\u0151l, a g\u0151z\u00f6lg\u0151 k\u00e1v\u00e9 illat\u00e1b\u00f3l \u00e9s a kezemre hull\u00f3 napf\u00e9ny meleg\u00e9b\u0151l \u00f6ssze\u00e1ll\u00f3 PILLANATBA, elvett t\u0151lem f\u00e9nyt, illatot, hangot, meleget, s mindezt \u2013 gondoltam \u2013 a semmi\u00e9rt.
\nDi\u00e1k\u00e9veim alatt, am\u00edg a k\u00f6zel\u00e9ben voltam, rendszeresen meg kellett vele vitatnom az elm\u00fal\u00e1st, \u00e9s meghallgatnom v\u00e9grendelkez\u0151 mondatait. R\u00e1ad\u00e1sul \u00fagy tal\u00e1lta, a k\u00e9t gyermeke k\u00f6z\u00fcl \u00e9n \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem any\u00e1m b\u00f6lcsess\u00e9g\u00e9t \u2013 amiben volt valami, de sajnos t\u00e9nyleg csak valami \u2013, \u00e9s rem\u00e9nykedett, hogy megtal\u00e1lja szavaim k\u00f6z\u00f6tt majd azokat a valaha hallott csendes, okos szavakat, melyeknek var\u00e1zsereje \u2013 erre m\u00e9g tiszt\u00e1n eml\u00e9kezett \u2013 csod\u00e1latos biztons\u00e1ggal m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. De hi\u00e1ba v\u00e1rta: any\u00e1m, ha l\u00e9teztek egy\u00e1ltal\u00e1n \u2013, mag\u00e1val vitte a var\u00e1zsig\u00e9it. \u00c9n ap\u00e1m szel\u00eddebb, t\u00fcrelmesebb gyermekek\u00e9nt gyakorlatilag semmit sem tudtam mondani \u2013 hiszen alapvet\u0151en azt v\u00e1rta volna el t\u0151lem, a tin\u00e9dzserl\u00e1nyt\u00f3l, hogy magyar\u00e1zzam el neki, mi\u00e9rt \u00e9rdemes v\u00e9gig\u00e9lni az \u00e9letet a hal\u00e1l tudat\u00e1ban, pontosabban mondjam el, mik\u00e9nt lehetne azzal megb\u00e9k\u00e9lni, hogy \u2013 meghalunk… Tudom, egyetlen dolog gy\u00f3gy\u00edthatta volna meg: ha azt mondja valaki: hiszen nem halunk meg. De h\u00e1t ezt senki sem mondhatta \u2013 \u00e9s az, hogy ap\u00e1m pont azzal pr\u00f3b\u00e1lt Don Quijote-i harcot folytatni, ami az egyetlen igazi evidencia ebben a mi l\u00e1that\u00f3 dimenzi\u00f3nkban \u2013 nem mindennapi kereszt volt keresztvisel\u00e9shez egy\u00e9bk\u00e9nt sem el\u00e9g er\u0151s \u00e9s al\u00e1zatos v\u00e1ll\u00e1n.
\nSzeretett volna b\u00edzni, de m\u00e9g ink\u00e1bb hinni m\u00e1s dimenzi\u00f3k lehet\u0151s\u00e9geiben, amelyek elismerik ezt a gr\u00e1nitkem\u00e9nys\u00e9g\u0171 evidenci\u00e1t, de h\u00e1t onnan senkivel sem siker\u00fclt tal\u00e1lkoznia\u2026.
\nHa egy\u00e1ltal\u00e1n valaki ismert var\u00e1zsig\u00e9ket, az Magdi volt, var\u00e1zsig\u00e9i pedig semmilyen t\u00fcnd\u00e9rked\u00e9shez nem kapcsol\u00f3dtak, csakis laborvizsg\u00e1latok \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi ismeretek t\u00e9nyeihez.
\nMa is l\u00e1tom, amint \u00e1lmosan ki\u00fcl a k\u00e1v\u00e9j\u00e1val a teraszra (amelynek \u201eNy\u00e1ri reggel\u201d c\u00edm\u0171 \u00edg\u00e9retesen form\u00e1l\u00f3d\u00f3 akvarellj\u00e9t \u00f6sszemaszatolta ap\u00e1m az \u00e1ltala kier\u0151ltetett \u00e9s mindk\u00e9t f\u00e9l r\u00e9sz\u00e9r\u0151l fesz\u00fclt dial\u00f3gussal) \u00e9s a hozz\u00e1\u00e9rt\u0151k szakszer\u0171s\u00e9g\u00e9vel c\u00e1folja meg f\u00e9rje v\u00e9gzetes diagn\u00f3zisait, aki ezalatt \u00fagy itta az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi bennfentes szavait, mint szomjaz\u00f3 a hideg, friss vizet, amely nemcsak enyhet ad, hanem le is h\u0171ti a f\u00e9lelem vad l\u00e1z\u00e1t. De csak arra a napra.
\nMert mindig volt egy m\u00e1snap, \u00e9s mindig volt egy \u00fajabb neh\u00e9z reggel, amikor ugyan\u00fagy nem tudott megbirk\u00f3zni a gondolattal, hogy egyszer viszont majd nem lesz…
\nAp\u00e1m a Magdi seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel valahogy sz\u00e9p lassan m\u00e9gis el tudta ford\u00edtani ONNAN a tekintet\u00e9t, \u00e9s megl\u00e1tta azt, amit mi mindig is j\u00f3l l\u00e1ttunk: a f\u00e9nyben f\u00fcrd\u0151, n\u00f6vekv\u0151 f\u00e1kat, a szomsz\u00e9dban tereget\u0151 Katit, aki a kuty\u00e1ival veszekedett, a fa alatt \u00e1ll\u00f3 kisasztalon az \u00fajs\u00e1gra es\u0151 f\u00e9nyfoltokat; azt\u00e1n meghallotta, ahogy valahol kinyitottak egy r\u00e1di\u00f3t, \u00e9s a t\u00f3r\u00f3l v\u00edz- \u00e9s napolajillatot hozott a sz\u00e9l. Az \u00e9let gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9ge sz\u00e9t\u00e1radt eleddig cs\u00fcggedts\u00e9gt\u0151l b\u00e9na tagjaiba, \u00e9s m\u00e1snap reggelig halad\u00e9kot adott neki. Fogta az ellenz\u0151s sapk\u00e1j\u00e1t, kitolta a biciklij\u00e9t, \u00e9s elindult, hogy \u201emozogjon.\u201d
\nMagdi addigra m\u00e1r \u00f6ssze\u00edrta, mit hozzon visszafel\u00e9 a boltb\u00f3l, b\u00e1r ritk\u00e1n volt el\u00e9gedett, ha ap\u00e1m megj\u00f6tt \u2013 valamit mindig elfelejtett megv\u00e1s\u00e1rolni. Mire elindult, m\u00e1r tombolt a ny\u00e1ri nap \u2013 leizzadva, csatakosan j\u00f6tt meg \u00fagy egy \u00f3ra m\u00falva, el\u00e9gedetten villant a tekintete, ha valaki azt k\u00e9rdezte: \u201e\u00daristen, hogy b\u00edrt\u00e1l ennyit tekerni ebben a melegben?\u201d, m\u00e1rpedig valaki majd mindig megk\u00e9rdezte, mert tudtunk, hogy csak erre v\u00e1r, \u00e9s ez mindig megnyugtatja egy kis ideig a testi hanyatl\u00e1s szorong\u00e1sait\u00f3l l\u00e1ncra vert ap\u00e1mat, azt\u00e1n sz\u00e9p lassan leh\u0171lt, fr\u00f6ccs\u00f6t ivott, \u00e9s el\u0151vette a n\u00e9metet…
\nAp\u00e1m tov\u00e1bbra is szoros kapcsolatot tartott fent any\u00e1m rokons\u00e1g\u00e1val, akik kezdett\u0151l fogva rendk\u00edv\u00fcl nagyvonal\u00faan viselkedtek \u2013 nem eml\u00e9kszem, hogy valaha \u00e9reztem volna azt, hogy elutas\u00edtj\u00e1k Magdit. Persze\u2026 any\u00e1m t\u00f6bb mint t\u00edz \u00e9ve halott volt. Renner-nagymama id\u0151k\u00f6zben meg\u00f6zvegy\u00fclt, de m\u00e9g j\u00f3 er\u0151ben volt, \u0151 is gyakran h\u00edvta meg mag\u00e1hoz a rokons\u00e1got, \u00e9s m\u00e9g ki kellett nyitni az asztalt, hogy mindenki elf\u00e9rjen. Az unok\u00e1k \u2013 mi is, Zsuzsa n\u00e9ni fiai is, \u00e9s k\u00e9s\u0151bb a nyaranta rendszeresen meg\u00e9rkez\u0151 \u201e sv\u00e9dek\u201d: B\u00e9la \u00e9s Andris \u2013 m\u00e1r hozt\u00e1k a p\u00e1rjukat, n\u0151tt a csal\u00e1d.
\nMi\u00f3ta nagyap\u00e1nk meghalt, \u00d6csi b\u00e1csi m\u00e1r nem csak ny\u00e1ron j\u00f6tt haza, hanem Mindszentekre is, \u00e9s olyankor is tele volt a h\u00e1z \u2013 Pestr\u0151l leutaztak temet\u0151ket j\u00e1rni nagyany\u00e1m fi\u00fatestv\u00e9rei, Ern\u0151 \u00e9s Laci b\u00e1csi, akik k\u00e9k szem\u00fckkel, id\u0151s korukban is d\u00e9lceg termet\u00fckkel \u00e9s feh\u00e9r b\u0151r\u00fckkel nagyon hasonl\u00edtottak a h\u00fagukra.
\nMindketten katon\u00e1k voltak a Horthy-korban, d\u0151ltek is a n\u0151sz\u00edvek, b\u00e1r az \u00fari tisztess\u00e9g \u00fagy k\u00edv\u00e1nta, hogy ezzel ne \u00e9ljenek vissza, s nem is tett\u00e9k. \u00dari tisztess\u00e9g\u00fcket, konzervat\u00edv eszm\u00e9iket \u00e9s h\u0171s\u00e9gre \u00e9p\u00fcl\u0151, merev gondolkod\u00e1sm\u00f3djukat \u00f6regkorukban is meg\u0151rizt\u00e9k, s ahogy nagyany\u00e1mmal karonfogva kis\u00e9t\u00e1ltak a temet\u0151be, mintha egy fekete-feh\u00e9r, b\u00fas-\u00e9des, de alapvet\u0151en \u00fcgyesen megrendezett Kar\u00e1dy Katalin-filmben l\u00e9pkedtek volna. L\u00e1that\u00f3an egyik\u0151j\u00fcket sem zavarta, hogy a d\u00edszletek \u2013 a \u201e helysz\u00edn\u201d \u2013 cs\u00f6ppet sem harmoniz\u00e1lt vel\u00fck.
\nA temet\u0151b\u0151l haza\u00e9rve azt\u00e1n mindenki le\u00fclt a tank lerohanta \u201ezongor\u00e1s\u201d szob\u00e1ban \u2013 az id\u0151k\u00f6zben \u00fajj\u00e1\u00e9p\u00edtettben \u2013, Ern\u0151 b\u00e1csi, nagyany\u00e1m id\u0151sebb b\u00e1tyja el-elj\u00e1tszott egy-k\u00e9t valaha divatos dalt, \u00e9s feles\u00e9ge, aki m\u00e9g 60-on t\u00fal is nagyon csinos volt, ell\u00e1gyult arccal n\u00e9zte. Azt\u00e1n any\u00e1m testv\u00e9rei konyakot k\u00edn\u00e1ltak, az eb\u00e9dhez bort is, \u00e9s a f\u00e9rfiak sz\u00e9p lassan becs\u00edptek. Ern\u0151 b\u00e1csi\u00e9k tart\u00f3zkod\u00e1sa felenged\u0151ben volt, az \u00fari tisztess\u00e9gre \u2013 \u00e9s a halottak napja \u00edratlan elv\u00e1r\u00e1saira \u2013 fittyet h\u00e1nyva nagy hangon \u201esztoriztak\u201d \u00e9s nevettek, \u00e9s nemsok\u00e1ra a m\u00e1sik k\u00e9t, val\u00f3ban \u201enagyhang\u00fa\u201d \u2013 ap\u00e1m \u00e9s Imi \u2013 is csatlakozott: \u0151ket az \u00fari tisztess\u00e9g becs\u00fcletk\u00f3dexe sem f\u00e9kezte. \u00d6csi b\u00e1csi is bele-belesz\u00f3lt, de mert Sv\u00e9dorsz\u00e1gban \u00e9lt, furcsa volt neki ez a hangzavar, cs\u00f6ndesebb dial\u00f3gusokhoz szokott. N\u00e9ha az volt az \u00e9rz\u00e9sem, tal\u00e1n zokon is veszi, hogy ezen a napon, amikor eml\u00e9kez\u0151nek \u00e9s szomor\u00fanak kellene lenni, a nagy ritk\u00e1n \u00f6sszetal\u00e1lkoz\u00f3 f\u00e9rfirokonok zajos-nevet\u0151s besz\u00e9lget\u00e9s\u00e9t\u0151l zeng a h\u00e1z\u2026
\nAmit viszont \u00e9n \u00e9lveztem, \u00e9s mindig arra gondoltam: j\u00f3l van ez \u00edgy.
\nOtt kint ,az ablak m\u00f6g\u00f6tt szit\u00e1l\u00f3 alkonyban, k\u00f6dben hadd pihenjenek a halottak a temet\u0151ben. Itt pedig hadd l\u00e1zadjon ellene az \u00e9let \u2013 \u00fagyse sok\u00e1ig teheti\u2026
\nMa is nosztalgi\u00e1val gondolok azokra a villanyf\u00e9nyes, nagy csal\u00e1di \u00f6sszej\u00f6vetelekre, amelyek rendesen azzal v\u00e9gz\u0151dtek, hogy nagyany\u00e1m, ap\u00e1m \u00e9s Imi kik\u00eds\u00e9rt\u00e9k a pestieket \u2013 nagyany\u00e1m testv\u00e9reit \u2013 a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1shoz. Mivel s\u0171r\u0171n \u00e9rkeztek, \u00e9s a szovjet laktanya miatt meg is \u00e1lltak a vonatok, \u00e1ltal\u00e1ban a restit megpillantva a kapatos f\u00e9rfiak \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttek, el\u00e9g lesz a k\u00f6vetkez\u0151 vonatra felsz\u00e1llni. A restiben azt\u00e1n m\u00e9g megittak egy s\u00f6rt, s rendszerint a politik\u00e1ra terel\u0151d\u00f6tt a sz\u00f3.
\nErn\u0151 b\u00e1csi nagy hangon szidta a rendszert. Nagyany\u00e1m k\u00e9t okb\u00f3l is agg\u00f3dva n\u00e9zett k\u00f6rbe: konszolid\u00e1ci\u00f3 ide vagy oda, az\u00e9rt nem k\u00e9ne ezt ilyen ny\u00edltan hangoztatni, gondolta. Komolyabban azonban m\u00e1s aggasztotta: ez az Ern\u0151 meg Laci igaz\u00e1n adhatn\u00e1nak a \u201ekomilf\u00f3ra\u201d jobban…Mit mondanak majd a faluban?… Aggodalm\u00e1t semmilyen m\u00f3don nem \u00e9rintette az a t\u00e9ny, hogy a restiben egy mag\u00e1t m\u00e1r eszm\u00e9letlenre iv\u00f3 vas\u00fati munk\u00e1son k\u00edv\u00fcl nem volt senki\u2026
\nAmikor azt\u00e1n illatos, ropog\u00f3sra vasalt zsebkend\u0151j\u00e9vel b\u00facs\u00fat intett a vonatablakb\u00f3l m\u00e9g kikiab\u00e1l\u00f3 b\u00e1tyjai fel\u00e9, igyekezett k\u00e9t vej\u00e9vel is hasonl\u00f3an kar\u00e1dys s\u00e9taalakulatba szervez\u0151dni, de ez persze rem\u00e9nytelen v\u00e1llalkoz\u00e1s volt. Ap\u00e1m \u00e9s Imi m\u00e1r nem tudtak s\u00e9t\u00e1lni \u00fagy, mint a \u201er\u00e9giek\u201d, viszont sokat nevettek, f\u0151leg Imi, \u00e9s ez bizony Mindszentek est\u00e9j\u00e9n a falu f\u0151utc\u00e1j\u00e1n enyh\u00e9n sz\u00f3lva nem volt \u201ekomilf\u00f3\u201d.
\nM\u00e9g szerencse, hogy nem volt t\u00fal hossz\u00fa az \u00fat, \u00e9s nagyany\u00e1m figyelm\u00e9t szinte r\u00f6gt\u00f6n elterelte a sok rokon. Nagy volt a csal\u00e1d. Egyel\u0151re\u2026<\/p>\n
(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Ki-kivonatoztunk Ancs\u00e1val a velencei nyaral\u00f3ba ap\u00e1m\u00e9khoz egy-egy napra, de ritk\u00e1n aludtunk ott, mert el\u00e9g kock\u00e1zatos volt \u2013 ap\u00e1m reggel szinte mindig depresszi\u00f3val k\u00fczd\u00f6tt. Ha m\u00e9gis ottmaradtunk \u00e9jszak\u00e1ra, s Magdin\u00e1l hamarabb fel\u00e9bredtem, ami velem, a kor\u00e1nkel\u0151vel el\u00e9g gyakran megesett, ap\u00e1m majd mindig r\u00e1m telepedett az elm\u00fal\u00e1st ezredszer k\u00f6rbej\u00e1r\u00f3 b\u00e1nat\u00e1val, vagy valamilyen hipochondri\u00e1s t\u00e9vhit\u00e9vel.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-50517","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/50517","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=50517"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/50517\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=50517"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=50517"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=50517"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}