![\"rododendron\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2016\/05\/rododendron.jpg\")
<\/a>A szerz\u0151 fot\u00f3ja<\/p><\/div>\n
\u00c9s est\u00e9r\u0151l est\u00e9re hazaj\u00f6ttem, le\u00fcltem a fotelbe az ablak mell\u00e9 a konyakommal, \u00e9s n\u00e9ztem ki a csod\u00e1ra, amit nekem mai napig jelent ez a v\u00e1ros.
\nM\u00e9gsem leltem a helyem.
\nAkkor azt \u00edrta nekem vissza az \u00e9n H\u00f6ki bar\u00e1tn\u0151m:
\n\u2013 Annyit m\u00e9sz mindenfel\u00e9, hogy a lelked nem tud ut\u00f3l\u00e9rni, s m\u00e1r otthon sincs. De majd megker\u00fcl, egyszercsak ott lesz.
\n\u00c9s \u00e9n hiszek neki. Hiszek, mert H\u00f6ki nagy ismer\u0151je a mes\u00e9knek, \u00e9s nagy tud\u00f3ja a v\u00e1laszoknak. \u0150 maga is egy mese, mindig mondom is neki. \u00c9s olyan bar\u00e1tai vannak, mint a Samu, a borzas sz\u0151ke fi\u00fa nagy gomb szemekkel, akivel olykor j\u00e1tszania kell, vagy Pofi, az \u00f6ntudatos h\u00e1z\u00f6rz\u0151 meg M\u00e1zli, a maccs-ka. Mert a piros cica nem egy k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges macska, H\u00f6kinek nem lehet csak \u00fagy egy ak\u00e1rmilyen macsk\u00e1ja. M\u00e1zli egy maccs-ka. \u00c9s ilyen bar\u00e1tokkal k\u00f6rbev\u00e9ve, H\u00f6ki sokszor \u00fcl a hint\u00e1n az udvaron, \u00e9s olyan k\u00f6nyveket olvas, hogy azt\u00e1n, ha az emberben mocorog valamif\u00e9le baj, azt \u0151 egy suhint\u00e1ssal el tudja int\u00e9zni hasonl\u00f3 v\u00e1laszokkal.
\nMikor ilyet\u00e9n m\u00f3don \u00edg\u00e9retet kaptam, hogy az a kolontos l\u00e9lek valahonnan majd ut\u00f3l\u00e9r valahol, akkor m\u00e1r b\u00e9k\u00e9sen csomagoltam egy \u00fajabb, ez\u00fattal csak r\u00f6pke \u00fatra. Semmif\u00e9le aggodalmat nem csomagoltam bele, m\u00e9g azt a titkos nyugtalans\u00e1got sem, ami a lelkem elbitangol\u00e1sa miatt r\u00e1m\u00fclt a szob\u00e1ban. Betettem a kab\u00e1tom zseb\u00e9be, \u00e9s egy \u00f3vatlan pillanatban a m\u00e1sik kab\u00e1tot csomagoltam el, emezt meg itthon hagytam a fogason egy v\u00e1llf\u00e1ra l\u00f3gatva. M\u00e1snap vissza\u00e9rkeztem Norv\u00e9gi\u00e1ba. Az\u00e9rt vissza, mert egy h\u00e9ttel azel\u0151tt is ott voltam, \u00e9s nyilv\u00e1n, ott sem tal\u00e1ltam a helyem.
\nValami\u00e9rt az \u00e9g kedveskedni akart nekem, holott es\u0151t, hetet \u00e9s havat \u00edg\u00e9rt a j\u00f3sl\u00e1s, m\u00e9giscsak szel\u00edden s\u00fct\u00f6tt le r\u00e1m a nap, \u00e9s kicsalogatott az alkonyatban a t\u00f3 partj\u00e1ra. Megv\u00e1rta, m\u00edg oda\u00e9rek, \u00e9s akkor elkezdett nekem rajzolni. Olyan volt, mint egy sokr\u00e9teg\u0171 kr\u00e9mes s\u00fctem\u00e9ny. Alul a t\u00f3, felette a cs\u00edk a s\u00f6t\u00e9ted\u0151 fenyves, azt\u00e1n a nap narancss\u00e1rg\u00e1ja, \u00e9s sorra a piros \u00e9s a s\u00e1rga \u00e1rnyalatai, legv\u00e9g\u00fcl a feket\u00e9be fordul\u00f3 mindenf\u00e9le k\u00e9k.
\n\u2013 Azt hiszem, megtal\u00e1lt, te H\u00f6ki\u2026 \u2013 \u00edrtam meg hamar a h\u00edrt.
\n\u2013 Na, l\u00e1tod. Szereti ott. Vagy ott v\u00e1rt r\u00e1d, mert tudta, hogy \u00fagyis visszam\u00e9sz, minek j\u00e1rja kereszt\u00fcl-kasul a f\u00f6ldet.
\nLement a nap, \u00e9s cs\u00edp\u0151s lett a hideg. Lehet, m\u00e9giscsak bev\u00e1ltja a havaz\u00e1st a j\u00f3slat. Egy fiatal l\u00e1ny \u00e9s fi\u00fa szaladt le mellettem a domboldalon a t\u00f3hoz az \u00e1prilisi hideg est\u00e9n, amikor m\u00e1r \u00f6sszeh\u00fazva a kab\u00e1tot magamon is vacogtam kicsit. A l\u00e1ny pillanatok alatt f\u00fcrd\u0151ruh\u00e1ra vetkezett, \u00e9s a napt\u00f3l piros-narancs-indig\u00f3 sz\u00edn\u0171 t\u00f3ba j\u00f3 nagyot csobbant \u00e9l\u00e9nken vis\u00edtva mell\u00e9. Majd kipattant a v\u00edzb\u0151l, mag\u00e1ra kapta a cuccait, \u00e9s s\u00e9t\u00e1ltak tov\u00e1bb a fi\u00faval vid\u00e1man besz\u00e9lgetve, m\u00edg el nem t\u0171ntek a szemem el\u0151l a t\u00f3parti \u00f6sv\u00e9nyen. Mostm\u00e1r \u00e9n is egyens\u00falyban \u00e9reztem magam, \u00e9s kacagtam is a bolond skandikon. A t\u00f3ba ugyan nem ugrottam, egyik porcik\u00e1m sem k\u00edv\u00e1nta, viszont, ha m\u00e1r \u00edgy ism\u00e9t egym\u00e1sra lelt\u00fcnk a lelkemmel, m\u00e1snap magammal vittem a v\u00e1ros feletti hegyekbe, vadorgon\u00e1kat \u00e9s vadkacs\u00e1kat lesni, \u00e9s \u00fcgyesen hazahoztam magammal azt\u00e1n. Hangja sem volt, sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl j\u00f6tt, mint amikor az elk\u00f3borolt ebet viszi haza a gazd\u00e1ja, amaz meg l\u00f3g\u00f3 f\u00fcllel megh\u00fazza mag\u00e1t, \u00e9s igyekszik a gazdi kedv\u00e9re tenni, csak ne orroljon r\u00e1 a kis kaland miatt.
\n\u2013 Mostm\u00e1r bizton tudom, hogy megker\u00fclt \u2013 mondom H\u00f6kinek \u2013 \u00e9s tudod, honnan? Hogy ism\u00e9t s\u00e9t\u00e1lunk az es\u0151ben a rhododendronok k\u00f6zt a Central Parkban, \u00e9s a r\u00f3zsasz\u00edn\u0171 jap\u00e1n-cseresznyef\u00e1k keretezik be a d\u00e9lut\u00e1nt egy sz\u00e9p f\u00e9nyk\u00e9pp\u00e9. Semmi m\u00e1s nem zajol csak a piros madarak \u00e1gr\u00f3l-\u00e1gva ugr\u00e1lva ut\u00e1nunk, \u00e9s feleselve, hogy piu-piu-piu! \u2026 Tudtad egy\u00e9bk\u00e9nt, hogy magyarul a rhododendron a havassz\u00e9pe?\u2026
\nNem faggatom, merre j\u00e1rt, s azt sem k\u00e9rdem, milyen gyakran tervezi majd id\u0151nk\u00e9nt itthagyni engem. Megtanultam annak \u00f6r\u00fclni, ami van, \u00e9s hinni abban, ami lesz. Csak l\u00e9pdel\u00fcnk az alkonyatban az \u00f6sv\u00e9nyen. \u00c9s az \u00fatsz\u00e9li pocsoly\u00e1ban felgyulladnak az esti f\u00e9nyek, az es\u0151 m\u00e1r csak annyira szemerk\u00e9l, hogy aki eddig nem mozdult ki a h\u00e1zb\u00f3l, ezut\u00e1n se mer\u00e9szelje, \u00e9s a k\u00f6dbe burkolt v\u00e1rosra sz\u00e9pen r\u00e1ter\u00fcl az els\u0151 m\u00e1jus este.<\/p>\n