Az 1950-es \u00e9v m\u00e1r Ratosny\u00e1n tal\u00e1lt benn\u00fcnket, az erd\u00e9szeti hivatal melletti szolg\u00e1lati lak\u00e1sban. Gazd\u00e1lkod\u00f3 sz\u00fcleim vagyon\u00e1t borj\u00fanyi koca r\u00f6f\u00f6gte vil\u00e1gg\u00e1 \u00f3lj\u00e1ban.
\nNy\u00e1ri napok egyik\u00e9n kitettek az udvarra s\u00fctk\u00e9rezni, D-vitamin halmoz\u00e1sra. \u201eH\u00e1tha kiegyenesednek karikal\u00e1bai\u201d rem\u00e9nyked\u00e9ssel. A koc\u00e1t is kiengedt\u00e9k, t\u00farja csak az udvart giliszt\u00e1k\u00e9rt. Ap\u00e1m szolg\u00e1latban, any\u00e1m a h\u00e1zban v\u00e9gezte napi teend\u0151it. B\u00f6mb\u00f6l\u00e9semet hallva j\u00f6tt ki a torn\u00e1cra, hogy onnan szinte le\u00e1juljon az udvarra: koc\u00e1nk m\u00e1r a ruh\u00e1imat harapd\u00e1lta r\u00f3lam, sebet ejtve gyermeki combomon. P\u00e1nikreakci\u00f3j\u00e1t any\u00e1m gyakran eml\u00edtette eg\u00e9szen hal\u00e1l\u00e1ig, valah\u00e1nyszor gyermekkoromr\u00f3l mes\u00e9lt. M\u00e1sodpercek t\u00f6red\u00e9ke alatt zuhantak \u00e1t k\u00e9pzelet\u00e9n a gyermekeket felfal\u00f3 diszn\u00f3kr\u00f3l hallott r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9netek. (Deres fejjel m\u00e1r megengedhettem magamnak a morbid \u00f6tletel\u00e9st, r\u00e1k\u00e9rdezve sz\u00fcleimre: mi lett volna, ha akkor felfal a koca, \u0151k pedig, gyermekrabl\u00e1s \u00e1ldozat\u00e1nak tudva be elt\u0171n\u00e9semet, feldolgoztak volna kolb\u00e1sznak, felf\u00fcst\u00f6lnek oldalasnak? 50 \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l is a hideg r\u00e1zta \u0151ket e lehet\u0151s\u00e9g eml\u00edt\u00e9s\u00e9re!)
\n1952 j\u00fanius\u00e1ban Piroska h\u00fagommal gyarapodott a csal\u00e1d. \u00d6r\u00fcltem a testv\u00e9rk\u00e9nek, hogyne \u00f6r\u00fcltem volna! Kellett egy j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rs. J\u00e1t\u00e9kbab\u00e1ra am\u00fagy sem futotta sz\u00fcleim p\u00e9nz\u00e9b\u0151l. Gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k minden garasukat a magyar\u00f3i csal\u00e1di h\u00e1z \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9re.
\nSz\u00fcleim eg\u00e9sz \u00e9let\u00fck\u00f6n kereszt\u00fcl \u00e9p\u00edt\u0151, gy\u0171jt\u0151, gyermekeik j\u00f6v\u0151j\u00e9re gondol\u00f3, azt biztos\u00edtani akar\u00f3 emberek voltak. A maguk k\u00e9nyelm\u00e9re, eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re m\u00e9g akkor sem ford\u00edtottak gondot, amikor azt m\u00e1r nyugodtan megtehett\u00e9k volna. H\u00e1nyszor l\u00e1ttam mindkett\u0151j\u00fcket, magukban vagy napsz\u00e1mosokkal, amint kis sz\u00e9ken \u00fclve vagy t\u00e9rdelve kap\u00e1ltak, gyoml\u00e1ltak a h\u00e1zt\u00e1jiban. M\u00e9rn\u00f6k \u00e9s orvos fiaik hi\u00e1ba vettek volna sz\u00e1mukra f\u00fcrd\u0151jegyet, az Istennek sem akart\u00e1k ig\u00e9nybe venni a pihen\u00e9st. Sz\u00f6k\u0151 \u00e9vente, egyik\u00fck r\u00e1vette mag\u00e1t egy-egy reum\u00e1s vagy vesek\u00f6ves kezel\u00e9sre. Mindig csak egyik\u00fck ment el, a m\u00e1sikuk otthon maradt, nehogy k\u00f6zben meglopj\u00e1k a term\u00e9st, bet\u00f6rjenek a h\u00e1zba. Rabj\u00e1v\u00e1 v\u00e1ltak a megszerzett javaknak, nem akarv\u00e1n ebek harmincadj\u00e1ra juttatni azokat. Kellett a gyermekeknek! T\u00f6bb \u00e9vtizedes szakmai p\u00e1lyafut\u00e1sunk ut\u00e1n is tov\u00e1bb hizlalt\u00e1k sz\u00e1munkra az \u00e9venk\u00e9nti diszn\u00f3t, adtak, egyre csak adtak, heves ellenkez\u00e9s\u00fcnk dac\u00e1ra, egy-egy takaros p\u00e9nzbeli inf\u00fazi\u00f3t.
\n(Csod\u00e1lni sem tudom, ha mi is e szeml\u00e9letet tanultuk el t\u0151l\u00fck: kihajtani magunkb\u00f3l a lehet\u0151 legt\u00f6bbet, h\u00f3nuk al\u00e1 ny\u00falni gyermekeinknek, seg\u00edtve \u0151ket h\u00e1z\u00e9p\u00edt\u00e9sben, karrieralapoz\u00e1sban, hogy gy\u00f6kereiket itthoni f\u00f6ldbe m\u00e9lyessz\u00e9k, min\u00e9l m\u00e9lyebbre, elszak\u00edthatatlanul. Sz\u00e1jukb\u00f3l csengenek vissza valamikori fedd\u00e9seink: \u201eNe hajts\u00e1k magukat annyira, nem kell m\u00e1r azt tenni\u00fck, ford\u00edtsanak magukra is gondot!\u201d)
\nKellett, hogyne kellett volna k\u00e9s\u0151bbre egy j\u00e1tsz\u00f3 pajt\u00e1s, \u00e1m akkor, mindenn\u00e9l jobban \u00f6r\u00fcltem a babal\u00e1togat\u00f3k hozta \u00e9teleknek, s\u00fctem\u00e9nyeknek. Nek\u00fcnk m\u00e9g a f\u00e1nkra, cs\u00f6r\u00f6g\u00e9re is csak nagy ritk\u00e1n futotta, amolyan h\u00edr-\u00e9rt\u00e9k\u0171nek sz\u00e1m\u00edtottak h\u00e1ztart\u00e1sunkban. A \u201ebeteg asszonynak\u201d kij\u00e1r\u00f3 ty\u00fakh\u00fasleves m\u00e1r fejedelmi lakom\u00e1t jelentett. H\u00fast hetente egyszer t\u00e1lalt \u00e9desany\u00e1m, vas\u00e1rnapi eb\u00e9dre. H\u00e1rom h\u00f3napos csirk\u00e9ket v\u00e1gott le, dolgozta fel b\u0151-m\u00e1rt\u00e1sos csirkepaprik\u00e1snak, szek\u00e9rker\u00e9knyi puliszk\u00e1val. \u00c9desap\u00e1mnak a melle h\u00fasa \u00e9s p\u00fcsp\u00f6k falatja j\u00e1rta, nek\u00fcnk a combok, \u00e9desany\u00e1m \u2013 \u201e\u00e9n ezeket szeretem\u201d nyugtat\u00f3 szavaival megsp\u00e9kelve \u2013 k\u00f6vetkezetesen a koldus erny\u0151j\u00e9t, a l\u00e1bakat tette a saj\u00e1t t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1ra. Sok puliszk\u00e1val m\u00e1rtottuk a tejf\u00f6les m\u00e1rt\u00e1st, utolj\u00e1ra, csemeg\u00e9nek hagyva a combok ler\u00e1g\u00e1s\u00e1t.
\nA lecsupasz\u00edtott csontokat t\u00e1ny\u00e9runkr\u00f3l elv\u00e9ve, \u00e9desap\u00e1m m\u00e9g sok\u00e1ig \u00e9lvezettel szopogatta azokat, ler\u00e1gva r\u00f3luk a porcot, rajtuk maradt h\u00fascafatokat. Kuty\u00e1nknak m\u00e1r csak a kiszippantott vel\u0151s csontok maradtak. Nem sokat csemeg\u00e9zhetett rajtuk.
\n(Mily gyakran jut eszembe \u00e9desap\u00e1m, mikor gyermekeink, a vel\u00fck elfogyasztott vas\u00e1rnapi \u201eszponzor\u201d-eb\u00e9djeink alkalm\u00e1val r\u00e1m sz\u00f3lnak: \u201eApja, ne edd el Pamacs kuty\u00e1nk el\u0151l a csontokr\u00f3l a h\u00fast!\u201d…)
\nNem sokkal \u00f6t \u00e9vvel ezel\u0151tti hal\u00e1la el\u0151tt, egy l\u00e1togat\u00e1sunk alkalm\u00e1val, vitt\u00fcnk haza \u00e9desany\u00e1nknak k\u00e9t, eg\u00e9szben kis\u00fct\u00f6tt grill csirk\u00e9t \u2013 hadd legyen az \u00fcnnepi asztalra! Maradt neki is egy fels\u0151 comb, megette, \u00e9s olvadozva mondta: \u201eMilyen j\u00f3 ez a comb, mennyire szeretem!\u201d De h\u00e1t, \u00e9desany\u00e1m \u2013 vetettem a szem\u00e9re \u2013, maga soha sem szerette a combot, mindig nek\u00fcnk adta, csak a l\u00e1bakat, kolduserny\u0151j\u00e9t szerette, fogyasztotta! 58 \u00e9vesen kellett megtudnom, hogy tette azt csal\u00e1dja \u00e9rdek\u00e9ben: jusson nekik a jobbik falat. Azut\u00e1n, am\u00edg m\u00e9g \u00e9lt, elhalmoztuk \u0151t grillen s\u00fct\u00f6tt csirkecombokkal, sokkal, hogy az unok\u00e1inak f\u00e9lretett falatok mellett t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1ra is jusson b\u0151ven.)
\nPiroska is, \u00e9n is \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00e9n! \u2013 k\u00edv\u00e1n\u00f3s gyermekek voltunk. K\u00e9rt\u00fck \u00e9desany\u00e1mat, vegyen nek\u00fcnk sz\u0151l\u0151t, m\u00e1s finoms\u00e1got, amiket a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk lev\u0151k \u00e9ppen ettek. \u201eNincs p\u00e9nz\u00fcnk\u201d \u2013 volt a mindenkori v\u00e1lasza. \u201eDe \u00e9desany\u00e1m, \u00e9n \u00fagy k\u00edv\u00e1nom!\u201d \u201eK\u00e9rj\u00e9l, fiam, k\u00e9rj\u00e9l, ha k\u00edv\u00e1nod!\u201d
\nOda\u00e1lltam h\u00e1t a b\u00e1csik, n\u00e9nik el\u00e9 \u00e9s szab\u00e1lyosan kin\u00e9ztem sz\u00e1jukb\u00f3l a falatot, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl minket is megk\u00edn\u00e1ltak. Ha nem vett\u00e9k a lapot, akkor pedig k\u00e9rtem: \u201eB\u00e1csi, \u00fagy k\u00edv\u00e1nom! Ad nekem is bel\u0151le?\u201d K\u0151sz\u00edv\u0171 kellett volna legyen ahhoz, hogy ne adjon! Szok\u00e1somm\u00e1 v\u00e1lt a k\u00e9reget\u00e9s. Ma is, ha valakit \u00e9tkez\u00e9s k\u00f6zben tal\u00e1lok, \u00e9s nem k\u00edn\u00e1l meg, \u00e9n pedig \u00e9hes vagyok, rendszerint odasz\u00f3lok: \u201e\u00c9n is szeretem, amit eszel, ugye t\u00e1rsulhatok hozz\u00e1d?\u201d \u00c9s h\u00edvatlanul ak\u00e1r, de m\u00e1r \u00fcl\u00f6k is le asztal\u00e1hoz.
\nAnyai d\u00e9dnagyany\u00e1m fiatalon el\u00f6zvegy\u00fclt. Kisgyermek koromban hetven \u00e9v k\u00f6r\u00fcli, \u00f6reg n\u00e9ne volt m\u00e1r. B\u00f6grecs\u00e1rd\u00e1ja j\u00f6vedelm\u00e9b\u0151l nevelte hat gyermek\u00e9t, tartotta el k\u00e9s\u0151bb saj\u00e1t mag\u00e1t. Sz\u00edvesen l\u00e1togattuk vas\u00e1rnaponk\u00e9nt, mert mindig dugott a zseb\u00fcnkbe egy fagyira val\u00f3 apr\u00f3p\u00e9nzt. Igen \u00e1m, de \u00e9n a fagyit akkor is nagyon szerettem. Az Istennek sem volt el\u00e9g az egy adag, amennyire d\u00e9di p\u00e9nzt adott. Odas\u00fcnd\u00f6r\u00f6gtem h\u00e1t rokon leg\u00e9nyekhez, ismer\u0151s feln\u0151ttekhez, tudtukra adv\u00e1n, hogy mennyire k\u00edv\u00e1nom a fagyit! Adtak is a gyermeknek egy-egy osty\u00e1ra val\u00f3t. \u00d6sszej\u00f6tt \u00edgy nekem alkalmank\u00e9nt ak\u00e1r 4-5 fagyi is!
\nGroza Petre \u2013 nem az egykori minisztereln\u00f6k! \u2013 h\u00e1zunkhoz j\u00e1r\u00f3, als\u00f3r\u00e9pai esztenamester volt. \u00c9desap\u00e1mmal m\u00e1r r\u00e9gebben ismert\u00e9k, seg\u00edtett\u00e9k egym\u00e1st. \u0150hozz\u00e1 hajtott\u00e1k ki 10 juhunkat, \u0151 hozta hatalmas, sz\u0151tt oldaltariszny\u00e1j\u00e1ban az ut\u00e1nuk j\u00e1r\u00f3 sajtot, ord\u00e1t. Legel\u0151b\u00e9rl\u00e9skor, cinkos \u00f6sszekacsint\u00e1ssal, \u00e9desap\u00e1m, mert tehette, a k\u00f6v\u00e9rebb legel\u0151ket utalta ki sz\u00e1m\u00e1ra, \u0151 pedig a jobban kisz\u00e1radt, n\u00e9ha megf\u00fcst\u00f6lt sajtot m\u00e9rte ki b\u0151kez\u0171en sz\u00e1munkra. Egyik alkalommal \u00e9ppen akkor toppant be, amikor radin\u00e1z\u00f3 \u2013 \u00fajsz\u00fcl\u00f6ttl\u00e1t\u00f3 \u2013 rokonaink t\u00e1voztak. Tariszny\u00e1j\u00e1b\u00f3l telerakta asztalunkat. \u00c9desany\u00e1m, engem a sarokba utas\u00edtva (els\u0151nek a vend\u00e9get kell k\u00edn\u00e1lni jelsz\u00f3val!) megk\u00edn\u00e1lta: vegyen abb\u00f3l a k\u00e9t t\u00e1ny\u00e9r t\u00e9szt\u00e1b\u00f3l, amit az im\u00e9nt hoztak nek\u00fcnk. Nem k\u00e9rette mag\u00e1t, fogta a t\u00e1ny\u00e9rokat, \u00e9s sorban mindkett\u0151t bele\u00fcr\u00edtette sz\u0151r\u00f6s tariszny\u00e1j\u00e1ba, kinyalva a t\u00e1ny\u00e9rr\u00f3l m\u00e9g a cukrot is. Kiguvadt szemekkel b\u00e1multam tariszny\u00e1j\u00e1ra, majd kiszaladtam az ist\u00e1ll\u00f3ba, ahol keservesen megsirattam azt a t\u00e9szt\u00e1t \u2013 Magyarhonban: s\u00fctit! \u2013, amelyre olyan h\u00e9vvel v\u00e1gytam, ahogyan csak egy 4 \u00e9ves lurk\u00f3 v\u00e1gy\u00f3dhatott. Tanult is \u00e9desany\u00e1m az esetb\u0151l: k\u00e9s\u0151bb mindig f\u00e9lretett sz\u00e1munkra a hozott aj\u00e1nd\u00e9k \u00e9telekb\u0151l, csak azut\u00e1n k\u00edn\u00e1lta meg a vend\u00e9geket. \u00cdgy v\u00e1lt sz\u00e1ll\u00f3ig\u00e9v\u00e9 k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk Petre b\u00e1, aki k\u00e9s\u0151bb, 1961-ben, \u00f6cs\u00e9m egyik keresztapja lett. 7-8 \u00e9vesen pedig hozz\u00e1 k\u00fcldt\u00e9k fel \u00e9desap\u00e1m\u00e9k Tibit az eszten\u00e1ra, rom\u00e1n nyelvet tanulni, szokni a sp\u00e1rtai \u00e9letet. Rom\u00e1nt ugyan nem tanult p\u00e1r kukkon k\u00edv\u00fcl, \u00e1m a juhsajtot az\u00f3ta sem eszi, a puliszk\u00e1t pedig csak \u00edmmel-\u00e1mmal, csal\u00e1dja kedv\u00e9\u00e9rt vagy vend\u00e9gs\u00e9gben, ha azt szolg\u00e1lnak fel. Undorod\u00f3 term\u00e9szet\u00e9nek egy\u00e9b sem kellett, mint l\u00e1tni a sajtk\u00e9sz\u00edt\u00e9s mik\u00e9ntj\u00e9t, puliszk\u00e1val kelni, puliszk\u00e1val fek\u00fcdni. Homlokrakod\u00f3val sem tudt\u00e1k t\u00f6bb\u00e9 munyators\u00e1gra b\u00edrni. Az a h\u00e1rom, eszten\u00e1n t\u00f6lt\u00f6tt h\u00e9t el\u00e9g volt neki egy \u00e9letre. (M\u00e9g csod\u00e1lom is, hogy mindezek dac\u00e1ra megtanult k\u00e9s\u0151bb rom\u00e1nul \u00e9s nem szalad vil\u00e1gg\u00e1, ha a sp\u00e1rtai \u00e9letm\u00f3dr\u00f3l hall…)
\nAmikor \u00e9desap\u00e1m temet\u00e9s\u00e9re elj\u00f6tt Petre b\u00e1 feles\u00e9ge, k\u00e9t fia (\u0151, m\u00e1r s\u00falyos, \u00e1gyhoz k\u00f6t\u00f6tt beteg l\u00e9v\u00e9n nem j\u00f6hetett), feltariszny\u00e1ltam a r\u00e9sz\u00e9re \u2013 szint\u00e9n sz\u0151ttes tariszny\u00e1jukba \u2013 k\u00fcrt\u0151s kal\u00e1csokat, s\u00fclt csirke combokat, h\u00e1zisz\u0151ttes szilvap\u00e1link\u00e1t. Nem hiszem, hogy egy percig is r\u00e1\u00e9rzett volna c\u00e9lz\u00e1somra! Hiszen akkori cselekedete sz\u00e1m\u00e1ra term\u00e9szetes volt, dehogyis gondolta volna, hogy nek\u00fcnk, Veress-gyerekeknek hetekig, h\u00f3napokig nem lesz r\u00e9sz\u00fcnk t\u00f6bb\u00e9 s\u00fctem\u00e9nyben!
\nAkkoriban m\u00e9g a Ratosnya patak mell\u00e9k\u00e1ga mellett laktunk. Vettek nekem egy z\u00f6ld St\u00fcszi-vad\u00e1sz kalapot, hadd legyen a gyermeknek! Magyar\u00f3r\u00f3l utaztunk vissza Ratosny\u00e1ra vonattal. Akkor sem voltam amolyan \u201ej\u00f3 gyermek\u201d, akit ahov\u00e1 le\u00fcltetnek, napok m\u00falt\u00e1n sem kell m\u00e1shol keresni. Futk\u00e1roztam le-fel a f\u00fclk\u00e9tlen kocsiban, grassz\u00e1ltam vadi \u00faj kalapommal, t\u00e1rsalogtam az utasokkal, kin\u00e9zve sz\u00e1jukb\u00f3l az elem\u00f3zsi\u00e1s kos\u00e1rb\u00f3l el\u0151szedett falatokat, m\u00edg csak meg nem k\u00edn\u00e1lt\u00e1k azt az aranyos leg\u00e9nyk\u00e9t. Leh\u00faztam az ablakot, s mert nem tudtam elolvasni a \u201ekihajolni tilos\u201d \u00e9s \u201ekihajolni vesz\u00e9lyes\u201d feliratot \u2013 na, \u00e9s ha tudtam volna, vajon akkor m\u00e1sk\u00e9nt teszek? \u2013, b\u00e1tran kihajoltam az ablakon, s azzal fuccs a kalapomnak, rep\u00fclt is a szerelv\u00e9ny v\u00e9ge fel\u00e9. A hirtelen kapott nyaklevest megb\u00e1n\u00e1s k\u00f6vette, azt meg egy \u00fajabb kalap megv\u00e1s\u00e1rl\u00e1sa.
\nJ\u00e1tszottam egyik nap a patak mellett. A kalapot \u00e9s a kamr\u00e1b\u00f3l el\u0151kurk\u00e1lt vajk\u00f6p\u00fcl\u0151t sorra r\u00e1fektettem a patak hull\u00e1maira, \u00e9lvezv\u00e9n, amint azokon himb\u00e1l\u00f3zva haladnak tova az elk\u00e9pzelt tenger fel\u00e9. Ap\u00e1m m\u00e9g idej\u00e9ben k\u00e9rdezett r\u00e1 a kalapom holl\u00e9t\u00e9re, amit \u00e9n b\u00fcszk\u00e9n nyugt\u00e1ztam: \u201eelment a pi\u2026ba, ott a hull\u00e1mokon, egy\u00fctt a d\u00e9zs\u00e1val, integetettek nekem, hogy t\u00e1j-t\u00e1j!\u201d Hallani lehetett ap\u00e1m m\u00e9rg\u00e9nek forr\u00e1s\u00e1t, amint eldugult kuktafaz\u00e9kk\u00e9nt akart kirobbanni, de a nyaklevest ez\u00fattal meg\u00fasztam. Szaladt a patak Marosba \u00f6ml\u00e9s\u00e9nek pontj\u00e1hoz, ahol egy felszerelt biztons\u00e1gi r\u00e1cs szerencs\u00e9sen kifogta tutajaimat.
\nValamelyik este ett\u00fck a tejbe puliszk\u00e1t, mindennapi vacsor\u00e1nkat. \u00c9desany\u00e1m gyakori betegs\u00e9gei, fert\u0151z\u00e9sei egyik\u00e9t szenvedve, \u00e9tv\u00e1gytalanul, ny\u00e1mmogva kavargatta t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1ban a tejet. Ap\u00e1mnak sem lehetett k\u00f6nny\u0171 napja. Sz\u00e1mon k\u00e9rte any\u00e1m \u00e9tv\u00e1gytalans\u00e1g\u00e1t. Nem l\u00e9v\u00e9n soha sem beteg, nem volt emp\u00e1ti\u00e1ja (persze, \u0151 akkor sem ismerhette e kifejez\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9t!) a betegs\u00e9ggel k\u00fcszk\u00f6d\u0151k ir\u00e1nt. Indulatos szavait \u00e9desany\u00e1m v\u00e9dekez\u0151n h\u00e1r\u00edtotta. Olt\u00e1s helyett olaj a t\u0171zre! Ap\u00e1m \u00f6sszekapta az abrosz n\u00e9gy sark\u00e1t, h\u00e1t\u00e1ra vette az eg\u00e9sz bag\u00e1zst, ki a torn\u00e1cra vele \u00e9s m\u00e1r rep\u00fclt is minden az udvarra, szanasz\u00e9t. Csak a h\u00e1t\u00e1ra csorgott tej maradt helyben. Feled\u00e9keny voltom dac\u00e1ra e jelenetre \u00e9lesen eml\u00e9kszem. Fel is eleven\u00edtettem, ah\u00e1nyszor csak alkalom ad\u00f3dott az eml\u00e9kez\u00e9sre. Azt m\u00e1r nem tudom, h\u00e1ny napnak, \u00e9jszak\u00e1nak kellett eltelnie, m\u00edg indulataikat bec\u00e9z\u0151 szavakkal, odasimul\u00e1ssal oldani tudt\u00e1k. Gondolom, \u00e9desany\u00e1m volt a kezdem\u00e9nyez\u0151. Mindig \u0151 h\u00fazta a r\u00f6videbbet, neki kellett a b\u00e9k\u00fcl\u00e9st elind\u00edtani. Meghajolni a f\u00e9rj elsz\u00e1nt akaratoss\u00e1ga el\u0151tt.
\nAp\u00e1m koll\u00e9g\u00e1i, mikor becs\u00e1mborogtam hivatalukba, nagy el\u0151szeretettel tan\u00edtgatt\u00e1k nekem \u00e1llamunk akkori vezet\u0151inek ragadv\u00e1nyneveit. Eml\u00e9kszem m\u00e9g a Gheorghiu-Dej mellett felsorakoztatott Marx, Engels, Lenin, Chivu Stoica, Ion Gheorghe Maurer \u00e9s m\u00e9g ki tudja kiknek a k\u00e9peire, amint sorba \u00e1ll\u00edtva ott d\u00edszelegtek k\u00f6z\u00e9p\u00fcletek falain, \u00fcnnepi felvonul\u00e1sok transzparensein. Sz\u00edvesen \u00e9s gyorsan tanultam elferd\u00edtett neveiket: Pula tatii, Pizda mamii, Noapte bun\u0103, Poale-n br\u00e2u, Dute-n colo, Hai \u00eencoaie… Amikor azt\u00e1n r\u00e1k\u00e9rdeztek, b\u00fcszk\u00e9n el is mondtam ezeket a neveket. B\u00e1rhol, b\u00e1rmikor, b\u00e1rkinek. M\u00e1ig csod\u00e1lkozom, hogy sz\u00fcleim meg\u00faszt\u00e1k a b\u00f6rt\u00f6nt, hiszen gyermek\u00fck csak otthon tanulhatta e r\u00e9ms\u00e9geket. Pedig \u00e9n val\u00f3ban szerettem azokat a b\u00e1csikat, n\u00e9niket, hiszen \u0151k adtak nekem must\u00e1ros kenyeret t\u00edz\u00f3raira, csirkeh\u00fast a vas\u00e1rnapi asztalra, t\u00e9szt\u00e1t a betegasszonyi l\u00e1togat\u00e1sokra. H\u00e1t hogyne szerettem volna \u0151ket? Akkoriban csak \u00e9desap\u00e1m koll\u00e9g\u00e1inak passz\u00edv ellen\u00e1ll\u00e1sa, j\u00f3zan gondolkod\u00e1sa, \u00f6sszekacsint\u00e1sa, izmusok feletti \u00e1tk\u00f6ny\u00f6kl\u00e9se, \u00f6sszetart\u00e1sa tarthatta meg \u0151t szabad (?) embernek.
\nEgy alkalommal meg is k\u00f6sz\u00f6ntem ezt az igazgat\u00f3j\u00e1nak. Mindig szerettek szerepeltetni, tettem is sz\u00edvesen. Egy m\u00e1jus elsejei felvonul\u00e1skor \u00f6sszegy\u0171ltek az alkalmazottak az erd\u00e9szeti hivatal udvar\u00e1n, v\u00e1rva besorol\u00e1sukat az \u00fcnnepi menetbe. Agyon kellett \u00fctni valamivel az id\u0151t, el\u0151vettek h\u00e1t engem. Labd\u00e1zzunk! Kaphat\u00f3 voltam a j\u00e1t\u00e9kra. Labda helyett toj\u00e1st tettek a kil\u00f6v\u00e9si pontra, az igazgat\u00f3t pedig ama pont el\u00e9 \u00e1ll\u00edtott\u00e1k. K\u00e9rdezt\u00e9k, t\u00e9nyleg bele tudok-e traf\u00e1lni a labd\u00e1ba? Bele \u00e9n, bizonygattam \u00e9s, zsupp, m\u00e1r rep\u00fclt is a toj\u00e1s, egyenesen az igazgat\u00f3 \u00fcnnepi \u00f6lt\u00f6ny\u00e9re! (Vajon mi\u00e9rt nem k\u00e9rtek fel t\u00f6bb\u00e9 hasonl\u00f3 labdaj\u00e1t\u00e9kra? Ez\u00e9rt ment volna el nekem is annyira a kedvem a futballt\u00f3l, hogy m\u00e9g a suli csapat\u00e1ban sem v\u00e1llaltam szerepet soha? Hogy nem v\u00e1ltam a labdaj\u00e1t\u00e9kok szurkol\u00f3j\u00e1v\u00e1?)
\n1952 v\u00e9ge fel\u00e9 elk\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk Ratosnya fels\u0151 kij\u00e1rat\u00e1hoz, egy k\u00edv\u00fclr\u0151l vakolatlan szolg\u00e1lati gerendah\u00e1zba (ism\u00e9telte mag\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9nelem!). Piroska h\u00fagom szerencs\u00e9s volt a p\u00f3ly\u00e1j\u00e1ban, \u00e9n kev\u00e9sb\u00e9, hiszen a v\u00edz is befagyott \u00e9jjelente a konyh\u00e1ban lev\u0151 vizes vederbe. Reggel piszkavassal kellett felt\u00f6rni benne a jeget. Kitakar\u00f3zva, megdermedve \u00e9bresztgettek. Mennyi reuma f\u00e9szkelhette be mag\u00e1t m\u00e1r akkor \u00e9s ottan zsenge derekamba? (K\u00e9s\u0151bbi f\u00fcrd\u0151kezel\u00e9sek el\u0151fut\u00e1rak\u00e9nt, okaik\u00e9nt…)
\nPajt\u00e1nkban Bujorica (rom\u00e1nul annyit tesz, mint ‘bazsar\u00f3zs\u00e1cska’) nev\u0171 tehen\u00fcnk termelte sz\u00e1munkra a tejet, az udvaron kotkod\u00e1k a toj\u00e1sokat, Alci b\u00e1csink kil\u00f3 sz\u00e1mra fogta a Marosb\u00f3l a halat. A kert megtermette a konyhasz\u00fcks\u00e9gletet z\u00f6lds\u00e9gb\u0151l, gy\u00fcm\u00f6lcsb\u0151l. Ferenc J\u00f3ska korabeli sz\u00e9p id\u0151kh\u00f6z hasonl\u00f3ak lehettek azok a gyermek\u00e9vek! Csak lett volna elegend\u0151 p\u00e9nz\u00fcnk annak a rengeteg finoms\u00e1gnak a megv\u00e9tel\u00e9re, amit annyian ettek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, \u00e9s ami\u00e9rt legt\u00f6bbsz\u00f6r csak a ny\u00e1lunk folyt szakadatlanul!
\nSzomsz\u00e9dunk, cs\u00fafnev\u00e9n Giucu-Calului, naphosszat h\u00fazatta Ratosnya patak\u00e1n a r\u00f6nk\u00f6ket. \u00dclt\u00e9ben megevett egy \u00fcstnyi puliszk\u00e1t, hozz\u00e1 2 fej savany\u00fa k\u00e1poszt\u00e1t. Volt is ereje verni cs\u00e1k\u00e1nnyal k\u00e9t lov\u00e1t, ha azok nem tudt\u00e1k kir\u00e1ngatni s\u00e1ncokb\u00f3l a ter\u0171t. \u201e\u00c9tv\u00e1gytalans\u00e1gunkat\u201d \u2013 van-e sz\u00fcl\u0151, akinek sz\u00edve szerinti a csemet\u00e9ik \u00e9tkez\u00e9se? \u2013 \u00fagy r\u00f6vidz\u00e1rlatolt\u00e1k, hogy \u00e9teladagunkat \u00e1tvitt\u00e9k lelea Lenu\u0163a \u00e9s Giucu-Calului szomsz\u00e9dunkhoz, ahol l\u00e1tva a csal\u00e1df\u0151 feneketlen \u00e9tv\u00e1gy\u00e1t, meg azzal a hittel eltelve, hogy a szomsz\u00e9d\u00e9k \u00e9tel\u00e9t essz\u00fck, bizony, sz\u00fcleink \u00f6r\u00f6m\u00e9re \u00e9s megel\u00e9ged\u00e9s\u00e9re, nyakl\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl felfaltuk az \u00e1ltaluk \u00e1tcsemp\u00e9szett \u00e9tkeket.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n Forr\u00e1s: R\u00e9szletek a\u00a0szerz\u0151 \u00c9letszil\u00e1nkok. Egy elmegy\u00f3gy\u00e1sz eml\u00e9kvillan\u00e1sai (Cs\u00edkszereda, 1914, a szerz\u0151 kiad\u00e1sa)\u00a0c\u00edm\u0171\u00a0k\u00f6tet\u00e9b\u0151l;\u00a0a gyermek- \u00e9s ifj\u00fakor\u00e1t bemutat\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny fejezetet k\u00f6z\u00f6lj\u00fck.<\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Az 1950-es \u00e9v m\u00e1r Ratosny\u00e1n tal\u00e1lt benn\u00fcnket, az erd\u00e9szeti hivatal melletti szolg\u00e1lati lak\u00e1sban. Gazd\u00e1lkod\u00f3 sz\u00fcleim vagyon\u00e1t borj\u00fanyi koca r\u00f6f\u00f6gte vil\u00e1gg\u00e1 \u00f3lj\u00e1ban. Ny\u00e1ri napok egyik\u00e9n kitettek az udvarra s\u00fctk\u00e9rezni, D-vitamin halmoz\u00e1sra. \u201eH\u00e1tha kiegyenesednek karikal\u00e1bai\u201d rem\u00e9nyked\u00e9ssel. A koc\u00e1t is kiengedt\u00e9k, t\u00farja csak az udvart giliszt\u00e1k\u00e9rt. Ap\u00e1m szolg\u00e1latban, any\u00e1m a h\u00e1zban v\u00e9gezte napi teend\u0151it.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-52963","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/52963","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=52963"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/52963\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=52963"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=52963"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=52963"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}