A j\u00f3di elemi iskol\u00e1ban M\u00e1rk M\u00e1ria tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nink ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1val, v\u00e1ltott rendszerben folyt a tan\u00edt\u00e1s. S\u00fct\u0151 Gabika nagymam\u00e1ja sikeresen tan\u00edtotta a pion\u00edrindul\u00f3kat (Mint a m\u00f3kus fent a f\u00e1n…) \u00e9s \u201eszeretett\u201d Szt\u00e1lin ap\u00e1nk (nem \u00e9rtett\u00fck mi\u00e9rt kell k\u00e9t ap\u00e1nk legyen!) n\u00f3t\u00e1j\u00e1t, a Hej, te bunk\u00f3cska, te dr\u00e1g\u00e1-t. Most is vessz\u0151nyi pontoss\u00e1ggal f\u00fajom mindkett\u0151t.
\nTan\u00edt\u00f3 n\u00e9nink engem nevezett ki CEC-felel\u0151snek. B\u00e9lyegeket kellett v\u00e1s\u00e1rolni a postahivatalban, s beragasztani a CEC-k\u00f6nyvbe. Nem kellett sok \u00e9cesz ahhoz, hogy kital\u00e1ljam: 20 (nagyon nagy \u00f6sszeg volt az akkoriban!) lejre v\u00e1s\u00e1roltam b\u00e9lyeget, beragasztottam a k\u00f6nyvembe, majd hetente kivettem a betett t\u0151k\u00e9t, s \u00fajra befektettem. Sokszor, nagyon sokszor! \u00c9letem els\u0151 \u00fczleti siker\u00e9t nyugt\u00e1zta a Napsug\u00e1r: \u201eVeress Albert a legkiv\u00e1l\u00f3bb CEC-munkat\u00e1rs\u201d. \u00dajkori kapitalist\u00e1k szelleme lappanghatott bennem?
\nNapsug\u00e1r!… Kedvenc foly\u00f3iratunk volt. Hozta havonta Veress Zolt\u00e1n kit\u0171n\u0151re sikeredett T\u00f3bi\u00e1s \u00e9s Kelemen-j\u00e9t. S m\u00edg Bujorica tehen\u00fcnket legeltettem a s\u00e1nc martj\u00e1n, \u00e9lvezettel \u2013 \u00e9s akkor m\u00e9g k\u00f6nnyed\u00e9n \u2013 tanultam meg a folyam-verseket, adtam el\u0151 azokat hivatalos \u00fcnnepeinken. Annyi vers ut\u00e1n, harmadikos koromban m\u00e1r meg sem kottyant egy h\u00e1rom felvon\u00e1sos sz\u00edndarab \u2013 \u00c9desany\u00e1m, hol vagyok \u00e9n? \u2013 betanul\u00e1sa, melynek utols\u00f3 2 felvon\u00e1s\u00e1t monol\u00f3gban mondtam-j\u00e1tszottam el. Ama nap d\u00e9lut\u00e1nj\u00e1n, melynek reggel\u00e9n Grosszman b\u00e1csi, egy \u00f6reg zsid\u00f3 ember temet\u00e9s\u00e9n voltam. Nem adtak \u201eprescura zseml\u00e9t\u201d, igaz, m\u00e9g gyermeki \u00e9sszel sem v\u00e1rtuk el. Szeg\u00e9ny Grosszman b\u00e1csi, Szt\u00e1linn\u00e1l is szeg\u00e9nyebb ember kellett hogy legyen, hiszen csak faragatlan, heveny\u00e9szetten \u00f6sszet\u00e1kolt feny\u0151deszka kopors\u00f3ra tellett neki. Benne fek\u00fcdt \u0151, gyolcsleped\u0151be csavarva, faforg\u00e1csra fektetve. Ann\u00e1l m\u00e1r a falu sz\u00e9l\u00e9n, szomsz\u00e9dunkban lak\u00f3, napjait k\u00e9reget\u00e9sb\u0151l tenget\u0151 Deszkucn\u00e9 ap\u00f3s\u00e1nak is jobb jutott, \u00e1llap\u00edtottam meg magamban. Barn\u00e1ra m\u00e1zolt kopors\u00f3ban kapart\u00e1k el, benne \u2013 igaz, rongyos ruh\u00e1ban \u2013 fel\u00f6lt\u00f6ztetve, nehogy megf\u00e1zzon a hideg agyagos f\u00f6ldben. Ujjai k\u00f6z\u00e9 m\u00e9g egy gyerty\u00e1t is illesztettek. Szem\u00e9t ugyan nem takart\u00e1k p\u00e9nz\u00e9rm\u00e9k, de mire lettek volna j\u00f3k azok, hiszen ott lent nem v\u00e1s\u00e1rolhatott m\u00e1r semmit sem mag\u00e1nak, gondoltam akkor. \u00c9s mire kellett neki a gy\u00fajtatlan gyertya? Lent m\u00e1r nem tudja meggy\u00fajtani, meg azt\u00e1n l\u00e1tni sem tudna mellette, melegedni sem, hagyt\u00e1k volna ink\u00e1bb nek\u00fcnk, otthon jobban haszn\u00e1lhatn\u00e1nk. Dr\u00e1ga volt \u00e1m a petr\u00f3leum!
\n(Most sem olcs\u00f3, kapni sem igen lehet! Pedig t\u00f6lten\u00e9nk nyaral\u00f3nk l\u00e1mp\u00e1iba, \u201epetr\u00f3los\u201d k\u00e1lyh\u00e1nkba. Ami van, az nagyon-nagyon dr\u00e1ga, t\u00falfinom\u00edtott, literes flakonokba dugaszolva, n\u00e9ha kaphat\u00f3 a falusi szat\u00f3csboltokban. Azt pedig k\u00e1r elpazarolni f\u0171t\u00e9sre, vil\u00e1g\u00edt\u00e1sra. \u00d6r\u00f6kl\u0151dtek h\u00e1t a l\u00e1mp\u00e1k rusztikus d\u00edszt\u00e1rgyaknak, a valamikor dr\u00e1ga p\u00e9nzen vett k\u00e1lyha felesleges lomnak, amit az ember sajn\u00e1l kidobni, elpocs\u00e9kolni. Ker\u00fclgeti ink\u00e1bb, t\u00f6rli r\u00f3la tavaszi nagytakar\u00edt\u00e1skor a port.)
\nAp\u00e1m m\u00e1r kor\u00e1n elkezdte munk\u00e1ra nevel\u00e9semet, a p\u00e9nz \u00e9rt\u00e9k\u00e9nek becs\u00fcl\u00e9s\u00e9t. M\u00e1sodik elemi ut\u00e1ni ny\u00e1ri vak\u00e1ci\u00f3nkban beadott a Fructexport helyi kirendelts\u00e9g\u00e9hez udvarsepr\u0151-gyakornok-helyettes-jel\u00f6ltnek. Seperni az udvart a m\u00e1ln\u00e1t sz\u00e1ll\u00edt\u00f3 emberek ut\u00e1n. Seperni keveset sepertem, ann\u00e1l t\u00f6bbet csimpaszkodtam a tolat\u00f3 kisv\u00e1g\u00e1ny\u00fa szerelv\u00e9ny kocsijainak \u00fctk\u00f6z\u0151ire. A telepf\u0151n\u00f6k megel\u00e9gelve a f\u00e9lszt, ami elkapta, l\u00e1tva mit teszek, bepanaszolt otthon. Nem n\u00e1sp\u00e1ngoltak el, dehogy tett\u00e9k! Ehelyett \u2013 a soros lelkifr\u00f6ccs, tettem vesz\u00e9ly\u00e9nek felvet\u00edt\u00e9se ut\u00e1n \u2013 nyakamba akasztott sz\u0151ttes iskolai tariszny\u00e1mmal, benne darab hideg puliszk\u00e1val szab\u00e1lyosan elcsaptak otthonr\u00f3l. Piroska s\u00edrva szaladt ut\u00e1nam, de visszaparancsolt\u00e1k. \u201eLe is \u00fat, fel is \u00fat, ilyen gyermekre nincs itthon sz\u00fcks\u00e9g\u201d \u2013 eresztett\u00e9k ut\u00e1nam b\u00facs\u00faszavaikat, savany\u00fas\u00e1gnak az \u00e1rva puliszka mell\u00e9. Ha nincs, h\u00e1t nincs, pityeregtem magamban. Dehogyis s\u00edrtam volna hangosan! Nem baj, majd s\u00edrnak ut\u00e1nam, ha nem leszek nekik! \u00dagy elmegyek, hogy t\u00f6bbet r\u00e1m sem tal\u00e1lnak!
\nFelm\u00e1sztam a Lisztes lank\u00e1j\u00e1ra. Bef\u00e9szkel\u0151dve egy mogyor\u00f3bokor alj\u00e1ba, lassan \u00e1lomba sajn\u00e1ltam magam.
\nBercikeeeeeeeeeeeeeeeee, Bercikeeeeeeeeee! \u2013 ilyen ki\u00e1lt\u00e1sokra riadtam fel. Lebuk\u00f3ban volt m\u00e1r a nap. Kin\u00e9zve az \u00e1gak k\u00f6z\u00f6tt, a Lisztes kanyarj\u00e1ban \u00e9desap\u00e1m\u00e9kat l\u00e1ttam j\u00f6nni. Figyelt\u00e9k nagyon a k\u00f6rny\u00e9ket, kerestek engem, nevemet ki\u00e1ltozt\u00e1k. Ahhhaaa, nyugt\u00e1ztam magamban! Bezzeg, most kellek nekik! Biztosan ki kell seperni ism\u00e9t az udvart, kihordani ist\u00e1ll\u00f3b\u00f3l a gan\u00e9t, cipelni Marosb\u00f3l a vizet, gyoml\u00e1lni a kertet, legeltetni a tehenet…
\nHagytam, hadd keressenek.
\n\u00c9hs\u00e9gem eszembe juttatta darabocska puliszka-vagyonomat. Elkezdtem nyugodtan majszolgatni. \u00d6nsajn\u00e1latom k\u00e1r\u00f6r\u00f6mbe csapott \u00e1t: kellett nekik elcsapni engem? Nnna, h\u00e1t csak keressenek! Tett\u00e9k is l\u00f3hal\u00e1l\u00e1ban! Szinte-szinte szaladtak a Maros h\u00eddj\u00e1n, tova a Lisztes sz\u00e1d\u00e1n\u00e1l lev\u0151 vas\u00fati \u0151rh\u00e1zig. Nem sokkal azel\u0151tt kellett a szem\u00e9lynek elrobogni R\u00e9gen fel\u00e9. K\u00e9s\u0151bb mes\u00e9lt\u00e9k: vallatt\u00e1k a soromp\u00f3 \u0151r\u00e9t, nem l\u00e1tott-e arrafel\u00e9? Futottak v\u00e9gig a s\u00ednek ment\u00e9n, remegve, nehogy mellette tal\u00e1ljanak, sz\u00e9ttrancs\u00edrozva!
\nDehogy trancs\u00edrozott el a vonat! Csih\u00e1nyba nem \u00fct a m\u00e9nk\u0171! F\u00e1radtan, k\u00e9ts\u00e9gbeesve le\u00fcltek szusszanni. Akkor l\u00e1tott meg \u00e9desany\u00e1m a szemben lev\u0151 oldalon, amint a bokrok k\u00f6z\u00f6tt bujk\u00e1lva kivillantottam piros r\u00f6vidnadr\u00e1gomat. A S\u00f3lyomk\u0151, ha lezuhan mell\u00fckr\u0151l, akkor sem k\u00f6nnyebb\u00fcltek volna meg jobban! J\u00f6ttek, rohantak, \u00f6lbe kaptak, cs\u00f3kolgattak, babusgattak. Este kedvenc \u00e9telemmel, zs\u00edros keny\u00e9rrel kedveskedtek. Piroska szemei \u00f6r\u00f6mtelten csillogtak, bef\u00e9szkelte mag\u00e1t a h\u00f3nom al\u00e1, cir\u00f3gatott. Szent volt a b\u00e9ke! H\u00e1zimunk\u00e1kt\u00f3l nem, de a c\u00e9gi udvarsepr\u00e9st\u0151l mentes\u00edtettek, szolg\u00e1nak nem adtak t\u00f6bb\u00e9! Akkori tariszny\u00e1mat viszont meg\u0151rizt\u00e9k, k\u00e9s\u0151bb magam is \u0151riztem \u2013 sok\u00e1ig! Tanuls\u00e1gk\u00e9nt a \u201emit szabad, mit nem szabad\u201d-ra! (K\u00e9s\u0151bb, valamikor, orvosk\u00e9nt m\u00e1r, 14-szeri kamionos k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s\u00fcnk valamelyik\u00e9n elkall\u00f3dott a sok csomagol\u00e1s-kicsomagol\u00e1s k\u00f6zepette. Nem \u00fagy az addig benne, vele hordott tanuls\u00e1g…)
\nFlekkenes, miccses felvonul\u00e1sok, sz\u00e1momra \u00e9rthetetlen d\u00edszbesz\u00e9des m\u00e1jus elsej\u00e9k, augusztus huszonharmadik\u00e1k, november hetedik\u00e9k! Gyermeki l\u00e9ny\u00fcnk megannyi \u00f6r\u00f6m\u00fcnnepei. Megny\u00edltak olyankor az am\u00fagy sz\u0171k\u00f6s anyagiak csepeg\u0151 csapjai. \u00c9desap\u00e1m felpakolt benn\u00fcnket, gyermekeket \u2013 h\u00fagomat a keresztvasra, engem a csomagtart\u00f3ra \u2013 frontter\u00fcletekr\u0151l hazamenek\u00edtett ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1ra (Horthy korm\u00e1nyz\u00f3 \u0150excellenci\u00e1ja k\u00e9sei staf\u00edrungj\u00e1ra) \u00e9s karik\u00e1zott vel\u00fcnk munk\u00e1s-piknikek d\u00e9lel\u0151tti sz\u00ednhelyeire. Olyankor j\u00f3llakhattunk azokkal a ritk\u00e1n l\u00e1tott csemege-falatokkal. Mondj\u00e1k, amit gyermekkorunkban megszeret\u00fcnk, azt k\u00e9s\u0151 \u00f6regkorunkig szeretni fogjuk. Nem tudom, ha ez \u00edgy igaz minden esetben vagy sem, de n\u00e1lam bej\u00f6tt: nemcsak a miccset, a flekkent, de a must\u00e1rt is a mai napig nagy \u00e9lvezettel fogyasztom. Lehet\u0151leg keny\u00e9r n\u00e9lk\u00fcl, hogy visszanyerjem akkori \u201egebe\u201d mivoltomat…
\nD\u00e9lut\u00e1nonk\u00e9nt bar\u00e1t-csal\u00e1dokkal vonultunk fel a h\u00e1zunk feletti hegyoldal tiszt\u00e1s\u00e1ra \u2013 a \u201epoj\u00e9nic\u00e1ra\u201d \u2013 meghittebb \u00fcnnepl\u00e9sre, kr\u00f3nikus koplal\u00e1sok engesztel\u00e9s\u00e9re. Mi, gyermekek fa\u00e1gakra szerelt szerkenty\u0171k\u00f6n hint\u00e1ztunk, hengerg\u0151zt\u00fcnk a nagyra n\u0151tt f\u0171ben vagy a frissen kasz\u00e1lt r\u00e9ten. H\u00e1nyszor fel akartam k\u00e9s\u0151bb m\u00e1szni ism\u00e9t arra a tiszt\u00e1sra! M\u00e9gsem tettem, \u0151rizni akarv\u00e1n gyermekkorom romlatlan eml\u00e9keit. Ki tudja, milyennek l\u00e1ttam volna feln\u0151tt fejjel \u00e9s szemmel j\u00e1t\u00e9kaink, \u00e9tkekben val\u00f3 tobz\u00f3d\u00e1saink gyermekkori sz\u00ednhely\u00e9t. Tudtuk, elm\u00e9letben felfogtuk ama \u00fcnnepinek tartott d\u00e1tumok jelent\u00e9s\u00e9t. Vil\u00e1gnapja a munk\u00e1soszt\u00e1lynak (de hiszen \u00e9n is k\u00f6z\u00e9j\u00fck tartoztam m\u00e1r, igaz, csak amolyan sepreget\u0151s, elkergetett munk\u00e1soszt\u00e1lyk\u00e9nt), szovjet felszabad\u00edt\u00e1s (kellett az a szabad\u00edt\u00e1s akkori feln\u0151ttjeinknek?), valamilyen nagy harc els\u0151 napja, amikor a v\u00f6r\u00f6sek elnadr\u00e1golt\u00e1k a feh\u00e9reket… (olyasmi lehetett, gondoltuk akkor, mint amikor csapatokba ver\u0151dve, v\u00e1ltakoz\u00f3 szerencs\u00e9vel mi is \u00f6sszebakal\u00f3dtunk; s ha olyankor nem is, de ilyenkor biztosan benn\u00fcnket is \u00fcnnepelnek, \u00edme, nek\u00fcnk k\u00f6sz\u00f6nhetik a szabad napot, finomabb falatokat, nemde?)
\nPusk\u00e1s Jancsi oszt\u00e1lyt\u00e1rsam a k\u00f6zs\u00e9gi bikaist\u00e1ll\u00f3 alkalmazottj\u00e1nak volt a fia. H\u00e1rom testv\u00e9r\u00e9vel, tereb\u00e9lyes sz\u00e9napadl\u00e1sukon val\u00f3s\u00e1gos csat\u00e1kat v\u00edvhattunk. Pirosk\u00e1val \u00e9s Bendrofan Niculi\u0163\u00e1val, a szemben lak\u00f3 szomsz\u00e9d fi\u00faval voltunk az egyik csapat, Jancsi a h\u00e1rom \u00f6ccs\u00e9vel, Fodor Pityu \u00e9s Nina, szint\u00e9n a szomsz\u00e9dunkb\u00f3l, k\u00fczd\u00f6ttek a m\u00e1sikban. Valahogy \u00edgy alakult, ar\u00e1nytalanra, a k\u00e9t t\u00e1bor. Szab\u00f3 Pityu t\u00fcntet\u0151leg csak k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt figyelte, k\u00f6vette a j\u00e1t\u00e9kainkat. Folyt ugyan a ny\u00e1la a k\u00f6z\u00f6s j\u00e1t\u00e9k\u00e9rt, de azt csak ritk\u00e1n, nagyon \u00e9rdekes csend\u0151r-pand\u00faroz\u00e1sok sor\u00e1n engedte meg mag\u00e1nak. F\u0151k\u00f6nyvel\u0151 fia volt ugyanis! Nagy kar\u00e1csonyf\u00e1s, gazdag angyal\u00fa, mindig sz\u00e9pen \u00f6lt\u00f6ztetett \u00fari fi\u00fa \u2013 soha nem akartunk odamenni k\u00e1nt\u00e1lni, irigykedni a roskad\u00e1sig rakott fa, az alatta lev\u0151 rengeteg aj\u00e1nd\u00e9k l\u00e1tt\u00e1n, amikkel t\u00fcntet\u0151leg eldicsekedett. Hol voltak az \u0151 f\u00e1ja mellett a mieink, a pap\u00edrba csomagolt di\u00f3kkal, gyufasz\u00e1lra t\u0171z\u00f6tt alm\u00e1kkal, avult, t\u00f6redezett d\u00edszekkel, any\u00e1ink k\u00f6t\u00f6tte zoknikkal, keszty\u0171kkel? \u0150sei gazdag emberek lehettek, azok naftalinba rakt\u00e1rozott gyermekruh\u00e1it szedt\u00e9k el\u0151 kofferek m\u00e9ly\u00e9r\u0151l! Nem akart, nem \u00e1llt volna j\u00f3l neki \u201eRongyos G\u00e1rd\u00e1nkhoz\u201d \u2013 a sz\u00f3 eszmei \u00e9s val\u00f3s tartalm\u00e1ban egyar\u00e1nt igaz volt a b\u00fcszk\u00e9n magunkra aggatott jelz\u0151nk! \u2013 tartozni! Ink\u00e1bb megmaradt d\u00f6nt\u0151b\u00edr\u00f3nak, Fazakas Etelk\u00e1val, \u201eS\u00e1nta Uty\u00fak\u00e1nak\u201d cs\u00fafolt oszt\u00e1lyt\u00e1rsunkkal egy\u00fctt, akit s\u00e1ntas\u00e1ga akad\u00e1lyozott, hogy r\u00e9szt vegyen a fi\u00fakra szabott j\u00e1t\u00e9kainkban.
\nLegt\u00f6bbsz\u00f6r kaptunk, de, adtak is! Valamelyik\u00fcnk rendszerint t\u00f6r\u00f6tt m\u00e9csessel vonult a h\u00e1torsz\u00e1g ist\u00e1ll\u00f3j\u00e1ba, a fajbik\u00e1k k\u00f6zels\u00e9g\u00e9nek biztons\u00e1g\u00e1ba. \u00c1mde gyorsan k\u00f6ttettek a b\u00e9keszerz\u0151d\u00e9sek. F\u0151k\u00e9nt, ha kukucsk\u00e1lni settenkedt\u00fcnk, amikor fedez\u00e9sre hoztak egy-egy tehenet, b\u00fagat\u00e1sra koc\u00e1t.
\nVolt akkoriban egy \u00e1llat\u00e1llom\u00e1ny nemes\u00edt\u00e9s\u00e9t c\u00e9lz\u00f3 j\u00f3 rendelet, ennek \u00e9rtelm\u00e9ben l\u00e9tes\u00edtettek nagyobb telep\u00fcl\u00e9seken faj\u00e1llatokkal belakott bikaist\u00e1ll\u00f3kat. El\u00e9g gyorsan kilehelte szebb sorsra \u00e9rdemes lelk\u00e9t ama rendelet. Jancsi\u00e9knak is el kellett k\u00f6lt\u00f6zni\u00fck t\u00e1volabbra, egy orsz\u00e1g\u00fat ment\u00e9n hamarj\u00e1ban felh\u00fazott sz\u00fcks\u00e9glak\u00e1sba. Odalett csat\u00e1roz\u00e1saink, szexu\u00e1lis nevel\u00e9s\u00fcnk sz\u00ednhelyeinek egyike, laposabb\u00e1, \u00e9rtelmetlenebb\u00e9, sz\u00fcrk\u00e9bb\u00e9 v\u00e1ltak napjaink. Ann\u00e1l sz\u00ednesebbekk\u00e9 nemes\u00fcltek vak\u00e1ci\u00f3s magyar\u00f3i nyaral\u00e1saink, ahol a Veress \u00e9s a Nadr\u00e1gsz\u00e1r utca lett a j\u00e1tsz\u00f3ter\u00fcnk. Kuk\u00f3 J\u00f3zsi \u00e9s \u00f6ccse Pista, Kir\u00e1ly Andris \u00e9s Zoli, F\u00fcl\u00f6p Gyurka, Samu Vilmos \u00e9s Attila, Incze Ilonka \u00f6ccs\u00e9vel, Ferivel, unokatestv\u00e9reim \u2013 J\u00e1k\u00e1 Zoli n\u0151v\u00e9r\u00e9vel, nagy Etussal, Csaszi Zoli h\u00fag\u00e1val, kicsi Etussal \u2013 lettek a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e1rsak. \u00cdgy, ragadv\u00e1ny nev\u00fck\u00f6n sz\u00f3l\u00edtottuk \u0151ket. Nem is ismert\u00e9k m\u00e1sk\u00e9nt falut\u00e1rsaik. Nemzed\u00e9kekkel azel\u0151tt ragasztotta \u0151seikre valaki e neveket.
\nK\u00e9t unokah\u00fagom v\u00e1lt kedvenc pap\u00e1s-mam\u00e1s j\u00e1t\u00e9kunk bemutat\u00f3 alany\u00e1v\u00e1, rajtuk tanulm\u00e1nyoztuk a fi\u00fa\u2013l\u00e1ny k\u00f6zti nemi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geket. M\u00edgnem egyik\u00fck 13 \u00e9vesen \u201emegesett\u201d egy n\u00e1l\u00e1n\u00e1l j\u00f3val id\u0151sebb leg\u00e9nyt\u0151l. Mire \u00e9szrevett\u00e9k, m\u00e1r \u201enagy\u201d volt, nem lehetett \u201eangyalcsin\u00e1l\u00e1shoz\u201d folyamodni. Azut\u00e1n t\u00f6bb\u00e9 nem volt m\u00e1r kedv\u00fcnk \u201eszexelni\u201d! Pedig m\u00e9g akkor sem \u00e9rtett\u00fck, ez\u00e9rt cukkoltuk is a l\u00e1nyokat: mi\u00e9rt nincs nekik b\u00fcgy\u00fcrgethet\u0151 pisil\u0151j\u00fck? Biztosan az\u00e9rt kell nekik guggolva pisilni…
\nNyaranta nagy esem\u00e9ny volt a h\u00e9tv\u00e9gi nagymos\u00e1s. Olyankor f\u00fcrdettek, adtak re\u00e1nk tiszta ruh\u00e1t. Este be\u00e1ztatt\u00e1k a szennyest, leped\u0151ket, sz\u0151nyegeket. M\u00e1snap d\u00e9lel\u0151tt l\u00fagos v\u00edzben, szapul\u00f3 \u00fcstben zajlott a szapul\u00e1s. K\u00e9zn\u00e9l lev\u0151, olcs\u00f3 falusi mos\u00f3szer volt az a hamu, amit k\u00e1lyh\u00e1ink hamutart\u00f3ib\u00f3l sorban \u00e1ll\u00e1s, szappanjegy n\u00e9lk\u00fcl lehetett el\u0151kaparni. Utc\u00e1nk gyermekei \u00f6sszecs\u0151d\u00fcltek egy-egy nagymos\u00e1shoz. Hasznoss\u00e1 akarv\u00e1n tenni magunkat, ott s\u00fcrg\u00f6l\u0151dt\u00fcnk, tett\u00fcnk-vett\u00fcnk az udvaron. V\u00e1rtuk az indul\u00e1st a Maroshoz. H\u00faztuk boldogan a ruh\u00e1val rakott kicsi szekeret,seg\u00edtett\u00fcnk a mosott holmik tiszt\u00e1l\u00e1s\u00e1ban, csavar\u00e1s\u00e1ban, f\u0171re ter\u00edt\u00e9s\u00e9ben, szappanoz\u00e1s\u00e1ban. H\u00e1zi f\u0151zet\u0171, mar\u00f3sz\u00f3d\u00e1s szappankock\u00e1k lyukasztott\u00e1k k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl ujjainkat! Am\u00edg a nap melege a v\u00e1sznakat \u201edegesztette\u201d, feh\u00e9r\u00edtette, a mi\u00e9nk lett a foly\u00f3 vize. G\u00fcbben\u0151ket kerest\u00fcnk, ahol vih\u00e1ncolhattunk, \u00faszhattunk, fr\u00f6csk\u00f6lhett\u00fcnk kedv\u00fcnkre. Akkoriban tanultam meg \u00faszni. Eleinte \u201ekutyakapar\u00e1ssal\u201d, k\u00e9s\u0151bb \u201esingel\u00e9ssel\u201d, feln\u0151tt koromban delfinez\u00e9ssel, majd hanyatt \u00fasz\u00e1ssal gazdag\u00edtva st\u00edlusomat. Az uzsonna volt a nap f\u00e9nypontja: leped\u0151nyi kar\u00e9j zs\u00edros keny\u00e9r, szilvalekv\u00e1ros hideg puliszka, szalonna, t\u00far\u00f3 ker\u00fclt ter\u00edt\u00e9kre. Lukulluszi lakom\u00e1z\u00e1sokk\u00e9nt maradtak meg eml\u00e9keimben!
\nNyaranta sz\u0151l\u0151- \u00e9s gy\u00fcm\u00f6lcsfa telep\u00edt\u00e9ssel voltunk elfoglalva. \u00c9n, mint a legkisebb, a v\u00edzhord\u00f3 szerep\u00e9t kaptam. Kant\u00e1ros fazekunkban hordtam is az \u00c1rny\u00e9kfelet f\u00e1kkal telep\u00edt\u0151knek a forr\u00e1s friss viz\u00e9t. Akkor nem gondoltam, hogy a \u201efordulat\u201d ut\u00e1n mi fogjuk \u201esemmi p\u00e9nz\u00e9rt\u201d eladni Bandi\u00e9knak az \u00e1rny\u00e9kf\u00e9li gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6st. \u0150k v\u00e1s\u00e1rolt\u00e1k meg sz\u00fcleim visszaig\u00e9nyelt f\u00f6ldjeit, emeletes h\u00e1z\u00e1t \u2013 amit annak idej\u00e9n sz\u00fcleink \u201elegyen a gyermekeinknek\u201d jelszav\u00e1val \u00e9ppen a Bandi csapata h\u00fazott tet\u0151 al\u00e1!
\nTavaszi f\u0171serked\u00e9skor juhok, b\u00e1r\u00e1nyok legeltet\u00e9se volt d\u00e9lut\u00e1ni feladatunk. J\u00f3 alkalom olvas\u00e1sra, szurdok \u00e9get\u00e9s\u00e9re, \u00fajs\u00e1gpap\u00edrba csavart p\u00e1sztordoh\u00e1ny kipr\u00f3b\u00e1l\u00e1s\u00e1ra. Cs\u00edp\u0151s f\u00fcstje \u00f6r\u00f6kre elvette kedvemet a doh\u00e1nyz\u00e1st\u00f3l. Ha csak ingerelt a r\u00e1gy\u00fajt\u00e1s \u00f6rd\u00f6ge, el\u00e9g volt visszagondolnom ama \u201edoh\u00e1ny\u201d visszatasz\u00edt\u00f3 f\u00fcstj\u00e9re ahhoz, hogy megr\u00f6gz\u00f6tt antinikotinista v\u00e1ljon bel\u0151lem!
\n\u0150sszel a szilva\u00edz f\u0151z\u00e9se ejtett rabul. Raktuk a lass\u00fa t\u00fczet (m\u00f3dja van \u00e1m annak!), cs\u00fccs\u00fclt\u00fcnk a kissz\u00e9ken Varga nany\u00f3m l\u00e1bain\u00e1l. M\u00edg r\u00e9z\u00fcstj\u00e9ben kavargatta az \u00e1ltalunk kimagvalt szilva massz\u00e1j\u00e1t, \u0151 mes\u00e9lt, mes\u00e9lt. \u00c9s mes\u00e9lt… Sz\u00e1jt\u00e1tva hallgattuk k\u00f6nyvekb\u0151l vagy m\u00e1sokt\u00f3l tanult mes\u00e9it, \u00e9lett\u00f6rt\u00e9neteit, sz\u00fcl\u0151falunk esem\u00e9nyeit, nagyap\u00e1nk front- \u00e9s l\u00e1gerbeli t\u00f6rt\u00e9neteit. M\u00e9g, m\u00e9g, biztattuk folytat\u00e1sra!
\n(Manaps\u00e1g Hanga \u00e9s Zsombor-\u00d6rs unok\u00e1im serkentenek \u201em\u00e9g, m\u00e9g!\u201d buzd\u00edt\u00e1ssal \u00fajabb mes\u00e9k kital\u00e1l\u00e1s\u00e1ra! IV. Berci m\u00e9g t\u00falont\u00fal kicsi ahhoz, hogy mes\u00e9lhessek neki…)
\nFeln\u0151ttk\u00e9nt, hossz\u00fa utaz\u00e1saink sor\u00e1n \u2013 hogy csendben maradjanak \u2013 gyermekeinknek mes\u00e9ltem (kedvesen eml\u00e9keznek azokra a t\u00f6rt\u00e9netekre) magam k\u00f6lt\u00f6tte vagy \u00e1tk\u00f6lt\u00f6tt mes\u00e9ket, ballad\u00e1kat, kerek\u00edtettem l\u00e9gb\u0151l kapott helys\u00e9gn\u00e9v magyar\u00e1zatokat, \u00e9lett\u00f6rt\u00e9neteket. H\u00e1nyszor, de h\u00e1nyszor eszembe villantak nany\u00f3m mesemond\u00e1sai, hajdani szilva\u00edzf\u0151z\u00e9sek, nagy kar\u00e9j frissen s\u00fclt lekv\u00e1ros kenyerek!Sz\u00e1szr\u00e9gen 15 kilom\u00e9ternyire volt falunkt\u00f3l. Kollektiviz\u00e1l\u00e1s el\u0151tt oda hajtott\u00e1k a gazd\u00e1k leszerz\u0151d\u00f6tt teheneiket, bik\u00e1ikat. Egyik nap Varga ap\u00f3m, t\u00e9rd\u00e9re \u00fcltetv\u00e9n, megk\u00e9rdezte t\u0151lem, hogy m\u00e1snap kora hajnalban akarok-e tehenet hajtani R\u00e9genbe? Hogy akartam-e? Gyermek\u00e1lmaink netov\u00e1bbja volt egy ilyen lehet\u0151s\u00e9g!
\nEg\u00e9sz nap csak a m\u00e1snapra gondoltam, tervezgettem. Hajnali 4-kor nem kellett \u00e1m engem k\u00f6lteni, talpon voltam m\u00e1r magamt\u00f3l. \u00d6lt\u00f6ztet\u00e9s, csomagol\u00e1s, indul\u00e1s! Ap\u00f3 istr\u00e1ngon vezette R\u00f3zsit, \u00e9n h\u00e1tulr\u00f3l vessz\u0151vel \u00f6szt\u00f6k\u00e9ltem utols\u00f3 \u00fatj\u00e1n a kiszemelt tehenet. Nyakamban a bok\u00e1mig \u00e9r\u0151 elem\u00f3zsi\u00e1s tariszny\u00e1val, \u00f6t \u00e9ves fejjel, fontos szem\u00e9lynek hittem magamat. Sz\u00e1sz-Idecsen, a kerek hegyn\u00e9l \u2013 f\u00e9l\u00faton, ann\u00e1l a hegyn\u00e9l volt a Sz\u00e1szr\u00e9genig \u00e9s vissza gyalogl\u00f3k szabadt\u00e9ri, r\u00f6gt\u00f6nz\u00f6tt vend\u00e9gl\u0151je \u2013 el\u0151ker\u00fcltek a tariszny\u00e1k javai, itt megpihentek, csillap\u00edtott\u00e1k \u00e9hs\u00e9g\u00fcket a v\u00e1ndorok. Megfrustukoltunk, legeltett\u00fck a tehenet, majd bandukoltunk tov\u00e1bb. Javakorabeli reggelre \u00e9rkezt\u00fcnk az akkor orsz\u00e1gszerte Comcar(comer\u0163ul c\u0103rnii)-k\u00e9nt ismert \u00e1tvev\u0151 k\u00f6zponthoz. Besorj\u00e1ztunk a mindenfel\u0151l \u00f6sszecs\u0151d\u00fclt gazd\u00e1k k\u00f6z\u00e9. Telt az id\u0151, topogtunk az udvar felt\u00fart sar\u00e1ban, marha gan\u00e9jban. T\u00f6rt\u00e9nni nem is t\u00f6rt\u00e9nt egy\u00e9b. N\u00e9ha kij\u00f6tt irod\u00e1j\u00e1b\u00f3l Szatm\u00e1ri b\u00e1csi, a k\u00f6zpont bennfentese (f\u0151n\u00f6ke?), nyugalomra intve a t\u00fcrelmetlenked\u0151ket. Alig f\u00e9rt ki az ajt\u00f3n, mintha \u0151t is \u00e1tad\u00e1sra hizlalt\u00e1k volna… K\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00e9semre ap\u00f3m megmagyar\u00e1zta v\u00e1rakoztat\u00e1sunk ok\u00e1t. \u00cdgy akartak kifogni a j\u00f3sz\u00e1gok gazd\u00e1in, akik el\u0151tte val\u00f3 napokon b\u0151ven s\u00f3zt\u00e1k a tehenek takarm\u00e1ny\u00e1t, hogy azok a kellet\u00e9n\u00e9l t\u00f6bbsz\u00f6r\u00f6s mennyis\u00e9g\u0171 vizet magukba t\u00f6mve, emelj\u00e9k tests\u00falykil\u00f3ikat. Tartott\u00e1k h\u00e1t az udvaron a barmokat, \u00e9tlen-szomjan, hadd hugyozz\u00e1k ki a f\u00f6l\u00f6sen besz\u00edvott vizet!
\n\u0150si szok\u00e1s volt e j\u00e1t\u00e9k, ismerte gazda, \u00e1tvev\u0151. M\u00e9gis, id\u0151tlen id\u0151k \u00f3ta j\u00e1tszott\u00e1k: tal\u00e1n-tal\u00e1n kifognak a m\u00e1sikon! K\u00e9s\u0151 est\u00e9re, a vacsoracsillaggal egy\u00fctt \u00e9rkezt\u00fcnk haza. Vacsora, lecsutakol\u00e1s, alv\u00e1s ritk\u00e1n esett annyira j\u00f3l. Hasznoss\u00e1 tudtam tenni magam, mik\u00f6zben \u201evil\u00e1got\u201d j\u00e1rtam, l\u00e1ttam. M\u00e9g ha az a vil\u00e1g akkor csak egy utc\u00e1ra, udvarbels\u0151re korl\u00e1toz\u00f3dott is. (Majdani vil\u00e1gcsavarg\u00e1som els\u0151 mozzanat\u00e1t \u00e9ltem \u00e1t akkor!)
\nEls\u0151 napirendi pontom iskola ut\u00e1n a leck\u00e9k elk\u00e9sz\u00edt\u00e9se, megtanul\u00e1sa volt. Azut\u00e1n a kiosztott h\u00e1zimunka gyors\u00edtott elv\u00e9gz\u00e9se, miut\u00e1n j\u00f6hetett a fic\u00e1nkol\u00e1s, a j\u00e1tszadoz\u00e1s. Rendszerint ez a Veress S\u00e1ndor b\u00e1csi\u00e9k r\u00e9tj\u00e9n vagy az utc\u00e1nkban t\u00f6rt\u00e9nt. Meg bar\u00e1tok sz\u00e9napadl\u00e1sain, udvar\u00e1ban. Csapatunkhoz legt\u00f6bbsz\u00f6r m\u00e1s, kevesebb gyermek\u0171 utc\u00e1kb\u00f3l is hozz\u00e1nk csatlakoztak ottani bar\u00e1taink. Futballoz\u00e1s, pick\u00e1z\u00e1s (big\u00e9z\u00e9s \u2013 kis fadarab nagyobbal val\u00f3 meg\u00fct\u00e9se, felp\u00f6rget\u00e9se a leveg\u0151be, onnan tov\u00e1bb \u00fct\u00e9se min\u00e9l messzebbre; az nyert, aki legt\u00e1volabbra tudta el\u00fctni; a t\u00e1vols\u00e1g m\u00e9r\u00e9s\u00e9t a hosszabb bottal v\u00e9gezt\u00fck), b\u00faj\u00f3cska, csend\u0151r-tolvaj j\u00e1rta akkoriban. \u00c9s zs\u00edros keny\u00e9r, cukrozva vagy an\u00e9lk\u00fcl! Nagyobb szerencs\u00e9vel: szilva\u00edzes! Az \u00edz rendszerint gyorsan elfogyott minden h\u00e1zban: derelye-, puliszka-, gomb\u00f3c-t\u00e1rs\u00edt\u00e1sban k\u00e9pezte alap\u00e9tkeink egyik\u00e9t.
\nAz 5\u20137. elemit Magyar\u00f3n j\u00e1rtam. \u00c9vfolyamunk (1959\u20131962) volt az els\u0151, amelyik szak\u00edtott a sz\u00fcl\u0151k addigi agr\u00e1rk\u00f6zpont\u00fa \u2013 \u201et\u00fard a f\u00f6ldet, eltart t\u00e9ged, te eltartasz minket, amikor m\u00e1r nem t\u00farhatjuk!\u201d \u2013 \u00e9letszeml\u00e9let\u00e9vel. \u00c9ppen befejez\u0151d\u00f6tt falvaink kul\u00e1ktalan\u00edt\u00e1sa, a Duna-csatorn\u00e1n\u00e1l temetett, s\u00e1ncokba l\u0151tt emberekkel t\u0171zdelt \u201e\u00f6nk\u00e9ntes\u201d kollektiviz\u00e1l\u00e1s. Sz\u00fcleink el\u0151tt ny\u00edlt titok volt: kollekt\u00edv gazdas\u00e1gban, legyen annak b\u00e1rmilyen hangzatos elnevez\u00e9se, gyermekeiknek aligha lesz j\u00f6v\u0151je. \u201eK\u00f6z\u00f6s l\u00f3nak t\u00faros a h\u00e1ta!\u201d \u2013 mondogatt\u00e1k egym\u00e1snak, mik\u00f6zben a megold\u00e1son t\u00f6rt\u00e9k a fej\u00fcket. \u00cdgy jutottak el az ISKOLA felfokozott szerep\u00e9hez: kit\u00f6rni a falub\u00f3l, \u00e9rtelmis\u00e9gi p\u00e1ly\u00e1ra, \u00e1llami szolg\u00e1latba juttatni gyermekeiket! Ne sz\u00fcleik f\u00f6ldh\u00f6z ragadt \u00e9let\u00e9t folytass\u00e1k!
\nMa is visszacseng f\u00fclemben \u00e9desap\u00e1m ok\u00edt\u00e1sa: „Tanulj, fiam, ne legy\u00e9l a m\u00e1s szolg\u00e1ja! Ne t\u00fard orroddal a barozd\u00e1t!” (1998. m\u00e1jus 20-\u00e1n, kopors\u00f3ja mellett v\u00e1ltam igaz\u00e1n feln\u0151tt\u00e9, lettem purd\u00e9b\u00f3l vajd\u00e1v\u00e1, \u00e9ltem \u00e1t eg\u00e9sz\u00e9ben tan\u00edt\u00e1s\u00e1nak m\u00e9lys\u00e9ges igaz\u00e1t. G\u00f6rcs\u00f6sen s\u00edrtam, mit sem t\u00f6r\u0151dve a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem lev\u0151k reag\u00e1l\u00e1s\u00e1val. Nyugtatni csak a sirat\u00f3\u00e9nek jellegzetes ritmusa, r\u00edtusa tudott. Elvesztettem azt a szem\u00e9lyt, akit\u0151l a legt\u00f6bbet \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem g\u00e9nekben, gondolkod\u00e1s- \u00e9s cselekv\u00e9s-m\u00f3dban, humor\u00e9rz\u00e9kben, der\u0171l\u00e1t\u00e1sban, kitart\u00e1sban, term\u00e9szetszeretetben.)
\nTan\u00e1rainkr\u00f3l nem sok eml\u00e9kem maradt: G\u00e1ll Vera \u00e9s J\u00f3zsef, \u00d6rd\u00f6g Laci, Fegyverneki J\u00f3zsef, Pap Olga nev\u00e9re eml\u00e9kszem. (2012-ben, a VI. Bolyais \u00d6regdi\u00e1k Vil\u00e1gtal\u00e1lkoz\u00f3n \u00edgy vallottam: tal\u00e1n egyed\u00fcli lehetek azok k\u00f6z\u00fcl, akik k\u00f6sz\u00f6nettel tartoznak a kollektiviz\u00e1l\u00e1snak! A hallgat\u00f3s\u00e1g megd\u00f6bben\u00e9s\u00e9t enyh\u00edteni akarv\u00e1n, sietve tettem hozz\u00e1: mert \u00edgy lehettem orvos, nem maradva a f\u00f6ld m\u0171vel\u00e9s\u00e9nek rabja! Megk\u00f6nnyebb\u00fclten s\u00f3hajtottak fel a teremben re\u00e1m figyel\u0151k.)
\nBeindult h\u00e1t az otthoni biztat\u00e1s, nem egyszer n\u00f3gat\u00e1s: \u201eTanulj, hiszen magadnak tanulsz, vidd t\u00f6bbre, mint \u00e9n!\u201d N\u00e9melyik\u00fcnkn\u00e9l volt foganatja, m\u00e1sokn\u00e1l nem. Engem a sz\u00f3fogad\u00f3k k\u00f6z\u00e9 soroltak. Benne voltam az \u00e9lbolyban. Nem mindenik oszt\u00e1lyt\u00e1rsam \u00f6r\u00f6m\u00e9re. Jegyeimet nem is utol\u00e9rni, ink\u00e1bb csak bosszulni akart\u00e1k. Szomsz\u00e9dom, Zoli j\u00e1tszani h\u00edvott udvarukba. M\u00e1r ott volt n\u00e1luk Feri is a Cig\u00e1nyhegyr\u0151l, egyik ottani bar\u00e1tj\u00e1val. Igaz\u00e1b\u00f3l nem j\u00e1tszani h\u00edvtak. Sz\u00e1mon akart\u00e1k k\u00e9rni buzg\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9semet. \u201eMit gondolsz, pap leszel? Nem is tetszik m\u00e1r a falusi munka?\u201d \u2013 z\u00e1poroztak r\u00e1m k\u00e9rd\u00e9seik. Sz\u00f3t sz\u00f3 k\u00f6vetett, majd bakal\u00f3dni kezdt\u00fcnk. Siker\u00fclt a f\u00f6ldre teperni\u00fck. T\u00f6bbet kaptam, mint adtam, am\u00edg \u2013 siker\u00fclv\u00e9n kikecmeregnem al\u00f3luk \u2013 valahogy kereket oldhattam. Feldagadt pof\u00e1mat otthon eles\u00e9ssel magyar\u00e1ztam ki. (Jut-e Zoli\u00e9k esz\u00e9be vajon akkori kem\u00e9ny megbund\u00e1z\u00e1som most, amikor sorozatos tilt\u00e1som ellen\u00e9re buzg\u00f3n Doktor uraznak?)
\n\u00c9vfolyamunkb\u00f3l tizenh\u00e1rmunknak siker\u00fclt a l\u00edceumi felv\u00e9teli \u2013 nekem a marosv\u00e1s\u00e1rhelyi Bolyai Farkas 2-es sz\u00e1m\u00fa l\u00edceumba. Ennyi fels\u0151bb iskol\u00e1s eladdig \u00f6sszesen nem ker\u00fclt ki falunkb\u00f3l.
\nK\u00f6z\u00fcl\u00fcnk lett tan\u00e1rok k\u00e9s\u0151bb, 12 \u00e9vvel fiatalabb \u00f6cs\u00e9met tan\u00edtott\u00e1k: Krist\u00f3f J\u00f3zsef (Kuk\u00f3), Vajda Istv\u00e1n (R\u00e9geni), megd\u00f6ntve a \u201enem lehetsz pr\u00f3f\u00e9ta a saj\u00e1t haz\u00e1dban\u201d hiedelmet.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n Forr\u00e1s: R\u00e9szletek a szerz\u0151 \u00c9letszil\u00e1nkok. Egy elmegy\u00f3gy\u00e1sz eml\u00e9kvillan\u00e1sai (Cs\u00edkszereda, 2014, a szerz\u0151 kiad\u00e1sa) c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9b\u0151l; a gyermek- \u00e9s ifj\u00fakor\u00e1t bemutat\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny fejezetet k\u00f6z\u00f6lj\u00fck.<\/strong><\/p>\n El\u0151zm\u00e9nyek: Sz\u00fclet\u00e9sem t\u00f6rt\u00e9nete<\/a>; Gyermekvil\u00e1gom (1)<\/a>; Gyermekvil\u00e1gom (2)<\/a>; <\/b><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A j\u00f3di elemi iskol\u00e1ban M\u00e1rk M\u00e1ria tan\u00edt\u00f3 n\u00e9nink ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1val, v\u00e1ltott rendszerben folyt a tan\u00edt\u00e1s. S\u00fct\u0151 Gabika nagymam\u00e1ja sikeresen tan\u00edtotta a pion\u00edrindul\u00f3kat (Mint a m\u00f3kus fent a f\u00e1n…) \u00e9s \u201eszeretett\u201d Szt\u00e1lin ap\u00e1nk (nem \u00e9rtett\u00fck mi\u00e9rt kell k\u00e9t ap\u00e1nk legyen!) n\u00f3t\u00e1j\u00e1t, a Hej, te bunk\u00f3cska, te dr\u00e1g\u00e1-t. Most is vessz\u0151nyi pontoss\u00e1ggal f\u00fajom mindkett\u0151t.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-53030","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/53030","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=53030"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/53030\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=53030"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=53030"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=53030"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}