A negyedik oszt\u00e1ly v\u00e9g\u00e9t k\u00f6vet\u0151 sz\u00fcnid\u0151ben \u00e9desap\u00e1m erdei munk\u00e1ra k\u00fcld\u00f6tt a Br\u00e1d patak\u00e1ra. Fab\u00e9lyegz\u0151 (\u201em\u00e1rk\u00e1l\u00f3\u201d) csoportba sorolt be hatodmagammal klup\u00e1snak (a fa vastags\u00e1g\u00e1nak m\u00e9r\u00e9s\u00e9re haszn\u00e1lt tol\u00f3m\u00e9rce kezel\u0151je). K\u00e9s\u0151bb kilenc tov\u00e1bbi ny\u00e1ri sz\u00fcnid\u0151mben \u2013 m\u00e1r n\u0151s emberk\u00e9nt, els\u0151 egyetemi \u00e9vemet k\u00f6vet\u0151 ny\u00e1ri h\u00f3napokban is \u2013 voltam erdei munk\u00e1s…
\nEls\u0151 alkalommal a legmostoh\u00e1bb k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00e9 ker\u00fcltem. Sz\u00e1ll\u00e1sunk \u201eA\u201d alak\u00fa, m\u00e9terf\u00e1kb\u00f3l rakott kaliba volt. A f\u00f6ldre \u201ecs\u00e9tyin\u00e1t\u201d (feny\u0151\u00e1gakb\u00f3l k\u00e9sz\u00edtett der\u00e9kaljat) helyezt\u00fcnk, bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l t\u00fczet raktunk, amelyet a feln\u0151ttek v\u00e1lt\u00e1sokban \u00e9lesztgettek. M\u00edg talpunkat \u00e9gette a t\u0171z, a derekunkat a hideg mardosta. (Akkor, ott, de a vakolatlan szolg\u00e1lati lak\u00e1sok konyh\u00e1ban is vizet fagyaszt\u00f3 hideg\u00e9vel egy\u00fctt lophatta derekamba az\u00f3ta is ny\u00f6gtet\u0151 reum\u00e1mat. Domokos \u00c1rpi ki\u00f6t\u00f6lte \u201ePiok\u00e1l\u201d der\u00e9k\u00f6vnek, m\u00e1gneses szalagokkal b\u00e9lelt leped\u0151nek, zs\u00f6g\u00f6di borv\u00edzk\u00far\u00e1knak is n\u00e9ha fittyet mutat\u00f3 f\u00e1jdalommal juttatva eszembe azokat az \u00e9veket.)
\nSzombatok egyik\u00e9n haza\u00e9rkezve, csak az \u00fcres lak\u00e1st tal\u00e1ltam. T\u00edz \u00e9ves lelkem minden riadalm\u00e1val futottam szomsz\u00e9dunkhoz, meg\u00e9rdekl\u0151dni, mi t\u00f6rt\u00e9nt a csal\u00e1dunkkal? \u201eElk\u00f6lt\u00f6ztek Magyar\u00f3ra, mostant\u00f3l ott fogtok lakni\u201d \u2013 volt a v\u00e1lasz. Mit tehettem volna, lementem a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1sra, v\u00e1rtam a vonatot, hogy hazajuthassak. Jegyre nem volt p\u00e9nzem, de senki sem k\u00e9rte. Nem is tehette, hiszen k\u00e9t szomsz\u00e9dos kocsi (akkoriban m\u00e9g f\u00e9kez\u0151 torn\u00e1ccal voltak ell\u00e1tva, r\u00f6videk voltak, h\u00edj\u00e1n az utasok sz\u00e1m\u00e1hoz sz\u00fcks\u00e9ges helyeknek) l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n kaptam csak helyet l\u00e1baimnak. Kocsitet\u0151n, benne, torn\u00e1c\u00e1n annyi volt a hazat\u00e9r\u0151 erdei munk\u00e1s, hogy ak\u00e1r egy t\u0171t is leejteni k\u00f6z\u00e9j\u00fck, fel\u00e9rt volna egy b\u0171v\u00e9szmutatv\u00e1nnyal. A mellettem utaz\u00f3, szint\u00e9n kapaszkod\u00f3 feln\u0151tt egyik kez\u00e9vel fogta h\u00e1tizs\u00e1kom hevedereit, \u00fagy seg\u00edtve l\u00e9pcs\u0151n marad\u00e1somat azon a 15 kilom\u00e9teren, amennyit vonatoznunk kellett. Mikor v\u00e9g\u00fcl k\u00e9rd\u0151re vontam \u00e9desap\u00e1mat se sz\u00f3, se besz\u00e9d k\u00f6lt\u00f6z\u00e9s\u00fck ok\u00e1r\u00f3l, jellegzetes, ravaszk\u00e1s mosoly\u00e1val k\u00f6z\u00f6lte: \u201ePr\u00f3b\u00e1ra akartam tenni tal\u00e1l\u00e9konys\u00e1godat, \u00e9letreval\u00f3s\u00e1godat!\u201d
\nH\u00e9tf\u0151nk\u00e9nt, a J\u00f3d-telepi munk\u00e1sboltban pr\u00e9mond\u00e1ztunk, egy h\u00e9tre kisz\u00e1m\u00edtott \u00e9lelmet v\u00e1s\u00e1rolva. H\u00e1tizs\u00e1kunkkal felcipekedt\u00fcnk a ratosnya-pataki \u201emokanyica\u201d plat\u00f3s kocsijaira (k\u00e9s\u0151bb szem\u00e9lykocsit is csatoltak hozz\u00e1, igaz, arra m\u00e1r p\u00e9nz\u00e9rt kellett jegyet v\u00e1ltanunk; maradt h\u00e1t a plat\u00f3s kocsi!), hogy felsz\u00e1ll\u00edtson a Scurtu patak sz\u00e1d\u00e1ig (visszafel\u00e9 kis p\u00e1lyakocsikon robogtunk, hozz\u00e1\u00e9rt\u0151 f\u00e9kez\u0151k vezet\u00e9s\u00e9vel). Oda volt fel\u00e9p\u00edtve az erd\u0151kitermel\u0151 v\u00e1llalat, az IFET el\u0151bb le\u00edrt kalib\u00e1nkn\u00e1l l\u00f3hosszal komfortosabb, k\u00f6r alak\u00fa barakkja. K\u00f6zep\u00e9n dobk\u00e1lyh\u00e1val, k\u00f6rben az elmaradhatatlan cs\u00e9tyin\u00e1val b\u00e9lelt priccsekkel. No meg, a plafonja reped\u00e9seiben megb\u00fav\u00f3 poloskahaddal. Eg\u00e9sz \u00e9jen \u00e1t \u00e9g\u0151 l\u00e1mp\u00e1val v\u00e9dt\u00fck ki t\u00e1mad\u00e1saikat. L\u00e9zerir\u00e1ny\u00edt\u00f3val lehettek felszerelve, \u00fagy be tudt\u00e1k c\u00e9lozni, hov\u00e1 pottyanjanak le: mindig a kiszemelt alv\u00f3 fedetlen b\u0151r\u00e9re. B\u00fajtunk is szapor\u00e1n l\u00f3pokr\u00f3caink al\u00e1! Orrunkat kidugva pr\u00f3b\u00e1ltunk friss leveg\u0151t sz\u00edvni. J\u00f3form\u00e1n l\u00e9legzethez sem jutottunk, s m\u00e1r supp, rajta is volt a hegy\u00e9n \u2013 mindig a leg\u00e9hesebb poloska…
\nF\u00e9rfiak, s\u00fcld\u0151 \u00e9s s\u00fcld\u0151tlen fi\u00fak, csemetekertet takar\u00edt\u00f3 l\u00e1nyok egyvelege lakta a barakkot. \u00c1rny\u00e9ksz\u00e9k (Kazinczy\u00e9k elvet\u00e9lt sz\u00f3\u00faj\u00edt\u00e1sa: megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9si k\u00f6zguggolda!) nem volt, m\u00e9g olyan pottyant\u00f3s sem. Maradt a k\u00f6rnyez\u0151 bokrok v\u00e9delme, pap\u00edr helyett a martilapu, k\u00e9zmos\u00f3nak, bid\u00e9nek a k\u00f6zeli patak vize. (Be sokszor lest\u00fck meg nagyl\u00e1nyok mosakod\u00e1s\u00e1t, gazdag\u00edtva pap\u00e1s-mam\u00e1skod\u00e1ssal szerzett anat\u00f3miai tapasztalatainkat!)
\n1961 nyar\u00e1n Alci b\u00e1csival, \u00e9desany\u00e1m \u00f6ccs\u00e9vel kettesben f\u00e1t b\u00e9lyegezt\u00fcnk a Cofu patak\u00e1n, ahol p\u00e1r h\u00f3napos koromban egyszer m\u00e1r laktam. Ugyanabban a h\u00e1zban \u2013 most munk\u00e1slak\u00e1s \u2013 voltunk elsz\u00e1ll\u00e1solva. Alci b\u00e1csi \u00f6nk\u00e9ntes szabadnapot \u00edt\u00e9lt meg magunknak. Pisztrang\u00e1szni akart a patak egyik mell\u00e9k\u00e1g\u00e1n. Mesterien \u00e9rtett hozz\u00e1. Horoggal, k\u00e9zzel egyar\u00e1nt gazdag zs\u00e1km\u00e1nyt tudott szerezni.
\nIsmerik a k\u00e9zzel t\u00f6rt\u00e9n\u0151 pisztrang\u00e1sz\u00e1s mik\u00e9ntj\u00e9t? Kell hozz\u00e1 egy patak, mell\u00e9k\u00e1ggal. A kisebbik medret, miel\u0151tt be\u00f6mlene a nagyobba, feny\u0151\u00e1gakkal torlaszolj\u00e1k el. Hegy fel\u0151li v\u00e9g\u00e9n k\u0151g\u00e1ttal z\u00e1rj\u00e1k el a vizet. A mederben maradt v\u00edz lecsorog, a halak sz\u00e1razon maradnak, a feny\u0151\u00e1gak sz\u00far\u00f3s t\u0171levelei elriasztj\u00e1k \u0151ket a lehets\u00e9ges menek\u00fcl\u00e9st\u0151l. M\u00e1r csak \u00f6ssze kell gy\u0171jteni a verg\u0151d\u0151 halakat. Ugye, mennyire egyszer\u0171? Ja, hogy nem t\u00f6rv\u00e9nyes? Persze hogy nem az, de h\u00e1t enn\u00fcnk csak kellett! Mi\u00e9rt, tal\u00e1n a term\u00e9nybeszolg\u00e1ltat\u00e1s, a jegyrendszer, a n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9s emberbar\u00e1ti t\u00f6rv\u00e9ny volt?
\nSz\u00f3val, Alci b\u00e1csi hal\u00e1szni ment, engem meg oda\u00e1ll\u00edtott levest f\u0151zni szemes paszulyb\u00f3l. F\u0151ztem is szapor\u00e1n, raktam a t\u00fczet, t\u00f6lt\u00f6ttem a hideg vizet az elf\u0151tt hely\u00e9be. De a paszuly csak nem akart puhulni! Este, mire degeszre t\u00f6lt\u00f6tt hal\u00e1szkosar\u00e1val \u00e9hesen meg\u00e9rkezett, l\u00e1tva az ed\u00e9nyben m\u00e9g mindig zubog\u00f3 vizet, nem \u00e9rtette, mi\u00e9rt nem veszem le a k\u00e1lyh\u00e1r\u00f3l, hiszen m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta meg kellett volna, hogy f\u0151j\u00f6n. K\u0151kem\u00e9nys\u00e9g\u00e9t tapasztalva a paszulynak, r\u00e1k\u00e9rdezett, mik\u00e9nt f\u0151ztem. Elmondtam sz\u00e9pen, l\u00e9p\u00e9sr\u0151l-l\u00e9p\u00e9sre. A hideg vizes ut\u00e1nt\u00f6lt\u00e9seket is. Akkor tudtam meg t\u0151le, hogy a paszulyt csak forr\u00f3 v\u00edzzel szabad p\u00f3tolni, m\u00e1sk\u00e9nt megedz\u0151dnek a szemek. Gyors halvacsor\u00e1val k\u00fcsz\u00f6b\u00f6lte ki a reggel elmaradt felvil\u00e1gos\u00edt\u00e1st.
\nK\u00f6vetkez\u0151 nyarunkon a Borzia v\u00f6lgy\u00e9ben dolgoztunk. Alci b\u00e1csival, Samu Vilmossal, Kocsis Zolival (Csaszi) alkottuk a csoportot. Vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fas felvonul\u00e1si ter\u00fcleten, egykori csat\u00e1k sz\u00ednhelyein r\u00f3ttuk a hegyeket. \u00c9pen maradt, tele t\u00f6lt\u00e9nyt\u00e1sk\u00e1t is tal\u00e1ltunk az egyik fa t\u00f6v\u00e9ben, kiss\u00e9 t\u00e1volabb pedig 4 sz\u00e1rnyas akn\u00e1t. Olyan sz\u00e9pen fek\u00fcdtek egym\u00e1s mellett, mint a n\u00e9gyes ikrek.
\nEb\u00e9delni, ha lehetett, a patak mellett szoktunk. Ut\u00e1na f\u00e9l\u00f3r\u00e1nyit ejt\u0151zt\u00fcnk. Aznap Alcit hagytuk pihenni, mi meg visszasettenkedt\u00fcnk az akn\u00e1khoz \u00e9s c\u00e9lba dobtunk vel\u00fck a patak ir\u00e1ny\u00e1ba. Az akn\u00e1k Alci mellett \u00e9rtek f\u00f6ldet, de szerencs\u00e9nkre\u2013szerencs\u00e9j\u00e9re, nem robbantak. Mennyit \u00e9rhetett az esz\u00fcnk? H\u00e1rmunk\u00e9 egybevetve! Nem volt el\u00e9g leck\u00e9nek, amit tett\u00fcnk. Este, vacsora ut\u00e1n kiszedt\u00fck h\u00fcvely\u00fckb\u0151l a goly\u00f3bisokat, a puskaporb\u00f3l \u201egy\u00fajt\u00f3zsin\u00f3rt\u201d sz\u00f3rtunk a f\u00f6ldre, a mar\u00e9knyi marad\u00e9kot egy, a zsin\u00f3r v\u00e9g\u00e9hez helyezett bef\u0151ttes \u00fcveg al\u00e1 t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck. Meggy\u00fajtottuk a m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9t \u00e9s beh\u00faz\u00f3dva egy fat\u00f6rzs m\u00f6g\u00e9, v\u00e1rtuk a robban\u00e1st. Pont akkor k\u00f6vetkezett be, amikor patakfelel\u0151s keresztap\u00e1m, Husz\u00e1r Pista b\u00e1csi a hivatali szob\u00e1j\u00e1b\u00f3l kil\u00e9pett bag\u00f3zni. Mi nem \u00e1rultuk el otthon a kapott nyakleveseket, \u0151 elhallgatta cs\u00ednytev\u00e9s\u00fcnket. M\u0171k\u00f6d\u00f6tt a munk\u00e1s szolidarit\u00e1s!
\nEgyik \u00e9vben a J\u00f3d pataka \u00fcver\u00e9ben dolgoztunk. A munk\u00e1ra kijel\u00f6lt ter\u00fclet felny\u00falt a \u201epl\u00e1jig\u201d, amolyan hegygerincen h\u00faz\u00f3d\u00f3 \u201eorsz\u00e1g\u00fatig\u201d. Csord\u00e1k tapost\u00e1k a Voivodeas\u00e1nak nevezett legel\u0151ig, rom\u00e1n p\u00e1sztorok \u00e1ltal vezetett orosz hadak ker\u00fcltek rajta valamikor magyar \u00e1ll\u00e1sok m\u00f6g\u00e9 a Szal\u00e1rd v\u00f6lgy\u00e9ben, \u00e1gy\u00fakkal, tankokkal, gyalogs\u00e1ggal. Terepj\u00e1r\u00f3 most is nyugodtan k\u00f6zlekedhetett rajta. Csod\u00e1latosan eltereb\u00e9lyesed\u0151 bor\u00f3kafeny\u0151i egyike alatt id\u0151 feh\u00e9r\u00edtette csontv\u00e1zat tal\u00e1ltunk. Kopony\u00e1j\u00e1n balt\u00e1val has\u00edtott ny\u00edl\u00e1ssal… Erd\u00e9szfolkl\u00f3rb\u00f3l v\u00e1laszthattuk az \u00e1ldozat kil\u00e9t\u00e9t: meg\u00f6lt katona, l\u00e1b al\u00f3l eltett szigor\u00fa erd\u0151p\u00e1sztor, vet\u00e9lyt\u00e1rs juh\u00e1sz, \u201ebandit\u00e1t\u201d vad\u00e1sz\u00f3 rend\u0151r… Kegyelet k\u00e9rte elf\u00f6ldel\u00e9s\u00e9t, amit b\u00e9lyegz\u0151 fejsz\u00e9inkkel \u00e1sott sek\u00e9ly s\u00edrhanttal v\u00e9gezt\u00fcnk el. Ki tudja, hol \u00e9s ki siratta, v\u00e1rta haza a szerencs\u00e9tlent!
\nH\u00e9tv\u00e9geink egyik\u00e9t a Kis-Pietrosz megm\u00e1sz\u00e1s\u00e1ra sz\u00e1ntuk. \u00c9desap\u00e1m, erd\u0151p\u00e1sztor beosztottj\u00e1val, vezet\u0151nknek szeg\u0151d\u00f6tt hozz\u00e1nk. Ismert\u00e9k a Hegyet, ak\u00e1r a tenyer\u00fcket. Els\u0151 nap est\u00e9j\u00e9n, munk\u00e1sok sz\u00e1ll\u00e1s\u00e1n, halorz\u00e1s pisztr\u00e1ng\u00e1ldozatai csillap\u00edtott\u00e1k farkas\u00e9hs\u00e9g\u00fcnket, tankoltak fel kell\u0151 energi\u00e1val a Hegy m\u00e1snapi, v\u00e9gs\u0151 roham\u00e1ra. Cs\u00facs\u00e1n, a N\u00e9met-sisak kr\u00e1ter\u00e9ben vid\u00e1man h\u00f3goly\u00f3zhattunk a m\u00e9g j\u00falius 10-\u00e9n is vastagon megb\u00faj\u00f3 h\u00f3val. Este m\u00e1r m\u00e1sik munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00e1son f\u0151zt\u00fck \u00ednycsikland\u00f3 bogr\u00e1csguly\u00e1sunkat.
\nMindennapjaink est\u00e9in, f\u00e1raszt\u00f3 munk\u00e1snapok betet\u0151z\u00e9sek\u00e9nt, meleg vacsora, babf\u0151zel\u00e9k v\u00e1rta kis csapatunkat. Reggel a munk\u00e1sok odaadt\u00e1k a k\u00f6z\u00f6sen fizetett \u201ek\u00e1jm\u00e1n\u201d (gondoz\u00f3) asszonynak a vacsor\u00e1hoz sz\u00fcks\u00e9ges nyersanyagokat, s est\u00e9re m\u00e1r k\u00e9szen v\u00e1rta mindannyiukat a meleg \u00e9tel. A k\u00e1jm\u00e1n feladata volt m\u00e9g a takar\u00edt\u00e1s, a t\u0171z gy\u00fajt\u00e1sa, \u00e9leszt\u00e9se. Rossz nyelvek szerint m\u00e9g a patakfelel\u0151s\u00f6knek is tetszelegnie kellett. N\u00e9ha, f\u00e9lrel\u00e9p\u00e9sk\u00e9nt, munk\u00e1sok n\u00e9melyik\u00e9vel is megosztva kegyeit.
\nNek\u00fcnk mindenesetre nagy seg\u00edts\u00e9g\u00fcnkre volt. Reggeli tea mell\u00e9 fogyasztott hideg kaj\u00e1nkat szalonna, t\u00far\u00f3, lecs\u00f3, p\u00e1st\u00e9tom, friss z\u00f6lds\u00e9g tet\u00e9zte eb\u00e9dk\u00e9nt. \u00cdgy nem csoda, ha a meleg vacsora jelentette \u00e9tkez\u00e9s\u00fcnk v\u00e1gyott f\u00e9nypontj\u00e1t.
\nFejenk\u00e9nt egy-egy h\u00e1tizs\u00e1k ennival\u00f3val cipekedt\u00fcnk a hegyre, de k\u00e9szlet\u00fcnk az ap\u00e1m hozta plusz egy h\u00e1tizs\u00e1knyival \u00edgy is csak p\u00e9ntekig tartott ki. P\u00e9ntek este, szombat reggel-d\u00e9lben m\u00e1r a t\u00f6bbi munk\u00e1st\u00f3l kunyer\u00e1ltuk a betev\u0151t. Magunkra v\u00e1llalva cser\u00e9ben a mosogat\u00e1st (patakban v\u00e9gezt\u00fck, homokkal, feny\u0151tobozzal). Sz\u00edvattak is eleget \u201efeneketlen bend\u0151m\u201d ok\u00e1n. Nem t\u00f6r\u0151dtem ironikus megjegyz\u00e9seikkel, ann\u00e1l ink\u00e1bb foglalkoztatott a ny\u00e1ron \u00e1t l\u00e1bsz\u00e1rk\u00f6z\u00e9pig zsugorodott k\u00e9t nadr\u00e1gom cser\u00e9j\u00e9nek gondja. Hirtelen megn\u0151ttem, mik\u00f6zben karikal\u00e1baim is kiegyenesedtek. Erre nem sz\u00e1m\u00edtottak otthon, de egy \u00faj ruhadarabbal m\u00e9giscsak \u201efelnadr\u00e1goltak\u201d. Bicepszeim, l\u00e1bizmaim azokban az \u00e9vekben duzzadtak feln\u0151ttkori vastags\u00e1gukra, k\u00e9s\u0151bb sem kellett test\u00e9p\u00edt\u00e9shez folyamodnom ahhoz, hogy \u00e1rny\u00e9kot vethessek a f\u00f6ldre.
\nLelkes voltam, hogyne lettem volna? Olyannyira, hogy egyetemistak\u00e9nt, amikor visszat\u00e9rtem az erdei munk\u00e1ra, m\u00e9g el is dicsekedtem vele az akkori megyei lapban:<\/p>\n
\u201eIdei sz\u00fcnid\u0151mb\u0151l maradt t\u00edz napom, amivel nem tudtam mit kezdeni (\u00f6t egyetemi \u00e9vem alatt ilyesmi m\u00e9g nem fordult el\u0151!). Itt volt az alkalom, hogy v\u00e9gre megval\u00f3s\u00edtsam r\u00e9gi tervemet, s [ism\u00e9t] felvonuljak valamelyik patakv\u00f6lgy erd\u0151rengeteg\u00e9be \u2013 dolgozni…
\nHa valaki volt m\u00e1r hasonl\u00f3 helyzetben, ismeri azt a var\u00e1zser\u0151t, amivel a havas mag\u00e1hoz vonzza-l\u00e1ncolja az olyan embert, aki el\u0151tt t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 m\u00e1r kit\u00e1rulkozott. Most, tizenn\u00e9gy \u00e9v t\u00e1vlat\u00e1b\u00f3l meg\u00e9rtem \u00c9desap\u00e1mat, akit harminch\u00e9t \u00e9vi erd\u00e9szked\u00e9s ut\u00e1n csak hosszas r\u00e1besz\u00e9l\u00e9ssel tudtunk r\u00e1venni a betegnyugd\u00edj elfogad\u00e1s\u00e1ra. De az\u00e9rt, ha eg\u00e9szs\u00e9gi \u00e1llapota engedi, ma is v\u00e9gigcserk\u00e9szgeti az erd\u0151s\u00e9geket \u2013 \u00e1b\u00e9c\u00e9 bet\u0171ik\u00e9nt ismeri azokat. Meg\u00e9rtem ap\u00e1m s\u00f3gor\u00e1t, aki \u00f6tven s valah\u00e1ny \u00e9ves fejjel, s\u00falyos sz\u00edv- \u00e9s agy\u00e9relmeszesed\u00e9ssel sem hajland\u00f3 otthagyni k\u00e9tkezi erdei munk\u00e1j\u00e1t. Meg\u00e9rtem azt a sz\u00e1z meg sz\u00e1z munk\u00e1st is, akinek anyagi \u00e9rdekn\u00e9l t\u00f6bb k\u00e9nyszer\u00edti h\u00e1t\u00e1ra h\u00e9tf\u0151nk\u00e9nt az elem\u00f3zsi\u00e1s h\u00e1tizs\u00e1kot…
\nIsmer\u0151s helyre ker\u00fcltem, a Bisztra v\u00f6lgy\u00e9be. A Cofu patak\u00e1n, falumb\u00e9li munk\u00e1s brig\u00e1d sz\u00e1ll\u00e1s\u00e1n kaptunk h\u00e1l\u00f3helyet p\u00e1r \u00e9jszak\u00e1ra, k\u00e9s\u0151bb m\u00e1s munk\u00e1slak\u00e1sba k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk. A veter\u00e1nok veter\u00e1nk\u00e9nt fogadtak. P\u00e1r sz\u00f3b\u00f3l is \u00e9rtett\u00fck egym\u00e1st. Napk\u00f6zben nem h\u00edg a besz\u00e9d: dolgozni kell, s nem is ak\u00e1rhogyan. Vigy\u00e1zni minden mozdulatra. De este, vacsora ut\u00e1n, lefekv\u00e9s el\u0151tt szabadabban folyik a sz\u00f3. Sz\u0151cs J\u00f3zsef (Borzi), Vita Andr\u00e1s, Lov\u00e1sz Vilmos, (Kak\u00f3ci), Sz\u0151cs Andr\u00e1s, ifj. \u00d6rd\u00f6g Mikl\u00f3s (Kicsi Gyuri), Banga Antal, Banga M\u00e1ria (a takar\u00edt\u00f3- \u00e9s f\u0151z\u0151asszony) \u00e9s m\u00e1sok \u00fclnek az \u00e1gyakon. Felv\u00e1ltva besz\u00e9lnek \u00e9s hallgatnak. R\u00e9gi t\u00f6rt\u00e9netekkel, bety\u00e1r- \u00e9s katonasz\u00f6kev\u00e9ny hist\u00f3ri\u00e1kkal feledtetik a nap f\u00e1radalmait. Sz\u00edvesen hallgatn\u00e1nak mes\u00e9t is, de nem mindennap sz\u00fcletik egy-egy havasi mesemond\u00f3. Kurcsi Minya b\u00e1csit pedig m\u00e1r r\u00e9gen eltemett\u00e9k. Eml\u00e9k\u00e9t tal\u00e1n csak mes\u00e9i legjav\u00e1t tartalmaz\u00f3 k\u00f6nyve \u0151rzi. K\u00e9s\u0151 estig sz\u00e1jt\u00e1tva hallgatom az id\u0151sebbeket. Azt\u00e1n kik\u00f6ny\u00f6k\u00f6l arcunkra a f\u00e1radts\u00e1g. Eltessz\u00fck magunkat m\u00e1snapra.
\nMunkanapjaink egyik\u00e9n messze el kellett kalandoznunk, nem volt id\u0151nk visszat\u00e9rni sz\u00e1ll\u00e1sunkra, \u00f6reg este lett, mire egy eszten\u00e1t tal\u00e1ltunk. B\u00e1csok vend\u00e9gszeretet\u00e9t \u00e9lvezve, k\u00f6z\u00f6s \u00fcst k\u00f6r\u00e9 t\u00e9rdelve, olvasztott sajttal vert\u00fck el \u00e9hs\u00e9g\u00fcnket. A kalibatet\u0151, felette a Tej\u00fat volt a fedel\u00fcnk. Suba alatt, f\u00fcst\u00f6lg\u0151, hideg\u0171z\u0151 t\u0171z mellett hallgattuk az id\u0151nk\u00e9nt felhangz\u00f3 kutyaugat\u00e1st. K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r nem hallottunk semmit: a sub\u00e1val egyszerre aludtunk el. Reggel b\u00e9get\u00e9s, fej\u00e9s, ny\u00e1jterel\u00e9s zaj\u00e1ra \u00e9bredt\u00fcnk. B\u00facs\u00faztunk a juh\u00e1szokt\u00f3l, majd p\u00e1r nap m\u00falva magyar\u00f3i munk\u00e1st\u00e1rsainkt\u00f3l is. Az els\u0151 szarvasb\u0151g\u00e9sek ideje volt, indulnom kellett. \u00c9vnyit\u00f3 cseng\u0151k hangja sz\u00f3l\u00edtott\u201d.<\/p>\n
Erdei munk\u00e1nk nem volt a k\u00f6nnyebbek egyike. Legt\u00f6bben hetente, ritk\u00e1bban hat hetente j\u00e1rtak haza a munk\u00e1sok. (Ez ut\u00f3bbiak t\u00f6bblet p\u00e9nz\u00e9rt vigy\u00e1ztak a sz\u00e1ll\u00e1sra, fusimunk\u00e1val, megrendel\u00e9sre k\u00e9sz\u00edtettek t\u0171zif\u00e1t, sp\u00f3rolt\u00e1k a vonatjegy \u00e1r\u00e1t; h\u00e9tf\u0151nk\u00e9nt valamelyik t\u00e1rsuk v\u00e1s\u00e1rolta, cipelte sz\u00e1mukra fel cser\u00e9ben a pr\u00e9mond\u00e1t.) K\u00f6z\u00f6tt\u00fck tanultam meg \u00e9rt\u00e9kelni, becs\u00fclni a k\u00e9tkezi munk\u00e1t, a munk\u00e1st. N\u00e1luk m\u00e1r csak a gyepmesterek lehettek alantasabb munkak\u00f6rbe sorolva.
\nL\u00e1t\u00e1st\u00f3l-vakul\u00e1sig dolgoztak. Csendesen, mok\u00e1nyul t\u0171rve. Mar\u00e9knyi m\u00e1l\u00e9ba csavart t\u00far\u00f3val (\u201eboc\u201d-kal), ujjnyi szalonn\u00e1val, lila hagym\u00e1val, kiv\u00e9teles alkalmakkor p\u00e1st\u00e9tom- vagy h\u00faskonzervvel csillap\u00edtva \u00e9hs\u00e9g\u00fcket, p\u00f3tolva elvesztett energi\u00e1jukat. \u00dcnnepe volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck az ev\u00e9snek, becs\u00fclete szeg\u00e9nyes \u00e9tkeiknek. Sz\u00e9gyellt\u00fck is h\u00e9tv\u00e9gi kaja-kunyer\u00e1l\u00e1sainkat, tett\u00fck m\u00e9gis az \u201e\u00e9hs\u00e9g nagy\u00far\u201d parancs\u00e1ra.
\nTapasztalhattam mindegyre az egym\u00e1sra utalts\u00e1g sz\u00fclte szolidarit\u00e1st, t\u00e1rsunkra figyel\u00e9st, vigy\u00e1z\u00e1st.
\nA fad\u00f6nt\u00e9s rendk\u00edv\u00fcl vesz\u00e9lyes m\u0171velet. Mintha a sud\u00e1r feny\u0151k, bogos b\u00fckk\u00f6k, sz\u00e1legyenes juharok bosszulni akarv\u00e1n elpuszt\u00edt\u00e1sukat, csak az\u00e9rt sem a v\u00e1rhat\u00f3 ir\u00e1nyba d\u0151lve, avagy d\u0151l\u00e9s\u00fck ut\u00e1n visszar\u00fagva gyakran osztottak hal\u00e1lt \u201eh\u00f3h\u00e9raik\u201d k\u00f6z\u00f6tt. Magyar\u00f3i s\u00edrfeliratok sem mentesek e hal\u00e1lfajta meg\u00f6r\u00f6k\u00edt\u00e9s\u00e9t\u0151l. Az akkoriban \u00fczembe \u00e1ll\u00edtott \u201eDruzsba\u201d m\u00e1rk\u00e1j\u00fa szovjet motorf\u0171r\u00e9sz is j\u00f3csk\u00e1n okozott hal\u00e1lt. M\u0171k\u00f6d\u00e9s k\u00f6zben elszakadt l\u00e1nca v\u00e1gta kett\u00e9 kezel\u0151je kopony\u00e1j\u00e1t. S\u00edrfelirata szint\u00e9n otthoni temet\u0151nkben, r\u00edmbe szedve \u00f6r\u00f6k\u00edti meg tragikus hal\u00e1la mik\u00e9ntj\u00e9t.
\n4-5 kilom\u00e9teres, paraffinnal cs\u00fasz\u00f3ss\u00e1 tett \u201eU\u201d alak\u00fa v\u00e1ly\u00fakban (\u201ekan\u00e1lisban\u201d) eregett\u00e9k v\u00f6lgyek m\u00e9ly\u00e9b\u0151l a m\u00e9teresre v\u00e1gott t\u0171zif\u00e1t (\u201elodb\u00e1t\u201d) oda, ahonnan teherkocsik sz\u00e1ll\u00edthatt\u00e1k az IFET telepeire, hogy onnan vas\u00fati kocsikkal vihess\u00e9k rendeltet\u00e9si hely\u00fckre. Kanyarokban gyakori eset volt a lodb\u00e1k kiugr\u00e1sa a v\u00e1ly\u00fab\u00f3l. S\u00falyuk, sebess\u00e9g\u00fck teljes erej\u00e9vel csap\u00f3dtak k\u00f6rnyez\u0151 f\u00e1knak, k\u00f6veknek, nem ritk\u00e1n figyelmetlen embereknek, akik \u00e9ppen az \u00fatjukba ker\u00fcltek.
\n\u00c9l\u00e9nken eml\u00e9kszem a famunk\u00e1sok elny\u00fajtott \u201eereeeegeeet\u00fc\u00fc\u00fc\u00fcnk!\u201d figyelmeztet\u0151 ki\u00e1lt\u00e1saira, amint azok v\u00e9gigsz\u00e1lltak a v\u00f6lgy tork\u00e1ig. Kellett \u00e1m t\u00e1gulni olyankor a v\u00e1ly\u00fa k\u00f6rny\u00e9k\u00e9r\u0151l!
\nDe nem csak f\u00e1t hordott \u00f6bl\u00e9ben a kan\u00e1lis. M\u00e1ln\u00e1szok, munk\u00e1sok kurt\u00edtott\u00e1k est\u00e9nk\u00e9nt \u00fatjukat \u00fagy, hogy fahas\u00e1bokra kuporodva, egy-egy kem\u00e9nyebb \u00e1gat haszn\u00e1lva f\u00e9kez\u00e9sre, csomagjukat maguk el\u0151tt tartva a lodb\u00e1n, eregett\u00e9k magukat a v\u00f6lgy alj\u00e1ig. Sihedernyi koromban magam sem vetettem meg \u201egyorsvonatoz\u00e1sunk\u201d eme v\u00e1lfaj\u00e1t. Persze, \u00e9desap\u00e1m\u00e9knak soha sem mondtam el h\u0151stetteimet. F\u00e9ltem: \u00f3v\u00f3 fedd\u00e9seikkel porr\u00e1 z\u00fazz\u00e1k mer\u00e9szs\u00e9gemet!
\nSzerettem a m\u00e1rk\u00e1l\u00e1st, sz\u00edvesen v\u00e1rtam ny\u00e1ri sz\u00fcnid\u0151imet, sosem v\u00e1gytam pion\u00edr t\u00e1borba. Vak\u00e1ci\u00f3ink els\u0151 h\u00e9tf\u0151j\u00e9n boldogan \u00e1lltam sorba pr\u00e9mond\u00e1t v\u00e9telezni (elv\u00e9gre a munk\u00e1soszt\u00e1lyhoz tartoztam, nem adagra adt\u00e1k \u2013 v\u00e1s\u00e1rolhattunk, amennyit akartunk; sokan onnan p\u00f3toltuk fel otthoni kamr\u00e1ink sz\u0171k\u00f6ss\u00e9g\u00e9t). \u00c9letc\u00e9lnak viszont nem tekintettem, nem tekinthettem. Tenyereim fejsze, kapa, \u00e1s\u00f3 okozta b\u00fctykei m\u00e1r kor\u00e1n jelezt\u00e9k a k\u00e9tkezi munka nehez\u00e9t. T\u00f6bbre t\u00f6rtem.
\nInk\u00e1bb eszem pill\u00e9reire akartam t\u00e1maszkodni. Erre buzd\u00edtottak sz\u00fcleim, rokonaim is: \u201eLegy\u00e9l valaki, vidd valamire!\u201d. Tanultam h\u00e1t, amennyit csak tudtam.<\/p>\n
Forr\u00e1s: R\u00e9szletek a\u00a0szerz\u0151 \u00c9letszil\u00e1nkok. Egy elmegy\u00f3gy\u00e1sz eml\u00e9kvillan\u00e1sai (Cs\u00edkszereda, 1914, a szerz\u0151 kiad\u00e1sa)\u00a0c\u00edm\u0171\u00a0k\u00f6tet\u00e9b\u0151l;\u00a0a gyermek- \u00e9s ifj\u00fakor\u00e1t bemutat\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny fejezetet k\u00f6z\u00f6lt\u00fck.<\/strong><\/p>\n
![\"veressalbert_02_b\"](\"https:\/\/ujkafe.website\/wp-content\/uploads\/2016\/07\/veressalbert_02_b.jpg\")
<\/a>