{"id":53201,"date":"2016-08-03T05:15:34","date_gmt":"2016-08-03T05:15:34","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=53201"},"modified":"2016-08-03T05:16:06","modified_gmt":"2016-08-03T05:16:06","slug":"szentgyorgyi-n-jozsef-megkostoltak-magyarorszagot","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=53201","title":{"rendered":"Szentgy\u00f6rgyi N. J\u00f3zsef: Megk\u00f3stolt\u00e1k Magyarorsz\u00e1got"},"content":{"rendered":"

(Egy elfeledett k\u00f6nyv nyom\u00e1ban)<\/strong><\/em><\/p>\n

\u00cdrtak egyszer egy j\u00f3 k\u00f6nyvet r\u00f3lunk, magyarokr\u00f3l. F\u00fclsz\u00f6veg\u00e9ben ez \u00e1ll: \u201eAmikor Miguel \u00c1ngel Asturias \u00e9s Pablo Neruda Magyarorsz\u00e1gon j\u00e1rt, a t\u00e1j, a t\u00f6rt\u00e9nelem s a feh\u00e9r asztal trad\u00edci\u00f3i egy\u00fctt v\u00e1ratlan benyom\u00e1st tettek a k\u00e9t nagy latin-amerikai vend\u00e9gre. Ennek a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s felfedez\u0151 \u00fatnak \u00e9lm\u00e9nyeit ny\u00fajtja \u00e1t az olvas\u00f3nak ez a k\u00f6nyv.”<\/em>\u00a0A tov\u00e1bbiakban a k\u00f6nyv megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeit pr\u00f3b\u00e1lom v\u00e1zolni, ahogyan k\u00eds\u00e9r\u0151tolm\u00e1csk\u00e9nt l\u00e1ttam.
\nAz eredeti (azaz a spanyol nyelv\u0171) k\u00f6nyv Comiendo en Hungr\u00eda<\/strong> c\u00edmmel jelent meg 1967-ban; nagyobb r\u00e9sze nem is ker\u00fclt kereskedelmi forgalomba, f\u0151k\u00e9nt a latin-amerikai magyar nagyk\u00f6vets\u00e9geken osztogatt\u00e1k el, im\u00e1zs\u00e9p\u00edt\u00e9si c\u00e9llal. A Corvina magyarul is kiadta egy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, Megk\u00f3stoltuk Magyarorsz\u00e1got<\/strong> c\u00edmmel, sz\u00e9pen illusztr\u00e1lva. Tudom\u00e1som szerint a hatvanas \u00e9vek v\u00e9g\u00e9n a Corvina m\u00e1s nyelveken is megjelentette, angol \u00e9s francia nyelv\u0171 kiad\u00e1s volt is a kezemben. Spanyolul m\u00e9g kal\u00f3zkiad\u00e1st is l\u00e1ttam: Venezuel\u00e1ban mer\u00e9nyelte meg valaki az egys\u00e9ges m\u0171vet, \u00f6nhatalm\u00falag kiemelve bel\u0151le n\u00e9h\u00e1ny r\u00e9szletet. Id\u0151k\u00f6zben a szerz\u0151k meghaltak (1973-ban Neruda, nem eg\u00e9szen egy \u00e9vre r\u00e1 Asturias), az \u00f6r\u00f6k\u00f6s\u00f6k pedig -\u00fagy hallottam – irre\u00e1lis szerz\u0151i jogd\u00edj-k\u00f6vetel\u00e9sekkel vett\u00e9k elej\u00e9t \u00fajabb kiad\u00e1soknak. A k\u00e9t nagy latin-amerikai 1965 nyar\u00e1n, augusztus-szeptemberben j\u00e1rt Magyarorsz\u00e1gon, egy helsinki B\u00e9ke Vil\u00e1gtan\u00e1cs-\u00fcl\u00e9st k\u00f6vet\u0151en (id\u0151sebbek m\u00e9g eml\u00e9kezhetnek e gittegyletre), az Orsz\u00e1gos B\u00e9ketan\u00e1cs vend\u00e9gek\u00e9nt (ilyen is volt, istenbizony). Neruda egyenesen a finnekt\u0151l j\u00f6tt, Asturias viszont a szomsz\u00e9db\u00f3l, Jugoszl\u00e1vi\u00e1b\u00f3l ugrott \u00e1t, ahol azzal pr\u00f3b\u00e1lkozott (hi\u00e1baval\u00f3an), hogy a nemzetk\u00f6zi PEN-klub eln\u00f6k\u00e9nek v\u00e1lasztassa meg mag\u00e1t. Az akkor hatvanegy \u00e9ves Neruda tizen\u00f6t \u00e9vvel kor\u00e1bban, a Pet\u0151fi-centen\u00e1riumon m\u00e1r volt egyszer n\u00e1lunk; az \u00f6t \u00e9vvel id\u0151sebb Asturias – eml\u00e9kezetem szerint – el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rt magyar f\u00f6ld\u00f6n. K\u00f6nyveikb\u0151l azonban ismerhett\u00fck \u0151ket. Aguatemalai k\u00e9t \u00e9v m\u00falva, 1967-ben, a chilei hat \u00e9v m\u00falva, 1971-ben nyerte el a Nobelt.
\nMindketten feles\u00e9gest\u0151l j\u00f6ttek Budapestre. Manaps\u00e1g az ilyesmit \u00fagy h\u00edvj\u00e1k, hogy post-congress tour. Nerud\u00e1t a m\u00e9g mutat\u00f3s (j\u00f3 \u00f6tvenes) Mathilde k\u00eds\u00e9rte el, akihez a k\u00f6lt\u0151 a vil\u00e1gh\u00edres sz\u00e1z szerelmes szonettj\u00e9t \u00edrta \u00f6t-hat \u00e9vvel el\u0151bb. Asturiast pedig a korban is hozz\u00e1ill\u0151 (j\u00f3 hatvanas) Blanca asszony, aki annak idej\u00e9n csak tizenh\u00e9t szerelmes szonettet kapott. Nekem akkor mindketten \u201et\u00falkorosnak” t\u0171ntek: alig voltam t\u00fal a h\u00faszon.<\/p>\n

\"hungria\"<\/a>

A k\u00f6nyv spanyol nyelven eddig h\u00e1rom kiad\u00e1st \u00e9lt meg, 1965- ben \u00e9s 1972-ben Magyarorsz\u00e1gon nyomtatt\u00e1k ki a barcelonai \u201eEditorial Lumen\u201d \u00e1ltal, m\u00edg a leg\u00fajabb kiad\u00e1st 2009-ben a Satiago de Chilei katolikus egyetem adta ki, Dr. Kos\u00e1rka J\u00f3zsef akkori nagyk\u00f6vet \u00e9s N\u00e9meth Zolt\u00e1n konzul munk\u00e1j\u00e1nak eredm\u00e9nyek\u00e9nt<\/em><\/p><\/div>\n

Az ihletet az \u00e9lemedett kor\u00fa m\u00fazs\u00e1k provok\u00e1lt\u00e1k ki. Olyan olcs\u00f3 volt a vil\u00e1gsz\u00ednvonalon varr\u00f3 Rotschild Kl\u00e1ra divatszalon, hogy a k\u00e9t latin h\u00f6lgy eld\u00f6nt\u00f6tte: P\u00e1rizsba sz\u00e1nt ruhat\u00e1r\u00e1t itt eg\u00e9sz\u00edti ki. \u0150k sugalmazt\u00e1k a f\u00e9rjeknek, hogy n\u00e9zzenek ut\u00e1na az elmaradt honor\u00e1riumoknak. Reggelente, amikor a h\u00f6lgyek a V\u00e1ci-utcai divatszalonba mentek, mi – az urak \u00e9s a tolm\u00e1cs – a Nemzeti M\u00fazeum \u00e9p\u00fclet\u00e9be, a Sz\u00e9ch\u00e9nyi-k\u00f6nyvt\u00e1rba vett\u00fck az ir\u00e1nyt, \u00e9s eg\u00e9sz d\u00e9lel\u0151tt b\u00fajtuk a foly\u00f3iratokat. Tal\u00e1ltunk is egy rak\u00e1s Neruda-id\u00e9zetet az irodalmi, szakszervezeti \u00e9s p\u00e1rtkiadv\u00e1nyokban. (Asturias nem volt divatban, munk\u00e1smozgalmi elk\u00f6telezetts\u00e9ge sem volt egy\u00e9rtelm\u0171, k\u00fcl\u00f6nben is reg\u00e9nyeket \u00edrt, nem k\u00f6nnyen id\u00e9zhet\u0151 r\u00f6vid, \u00e1mde ann\u00e1l baloldalibb verseket…) Ezut\u00e1n az \u00e1llami szerz\u0151i jogv\u00e9delemhez ment\u00fcnk, ahol kisz\u00e1molt\u00e1k a jusst – de az nevets\u00e9gesen csek\u00e9ly volt, tal\u00e1n egyetlen ruh\u00e1ra se futotta volna… Akkor mer\u00fclt fel az \u00f6tlet (m\u00e1r nem eml\u00e9kszem, melyik boh\u00e9m latinban), hogy gyorsan kellene valamit \u00edrni, \u00e9s el\u0151re felvenni a jogd\u00edjat. A vacsor\u00e1n\u00e1l – borukat k\u00f3stolgatva – a Nagyok asszonyaikat is bevont\u00e1k a tervezget\u00e9sbe: mir\u0151l lehetne gyorsan, j\u00f3 p\u00e9nz\u00e9rt \u00edrni. \u201eA borr\u00f3l” – mondhatta Neruda. – \u201eEl\u00e9g ihat\u00f3. \u00cdrok r\u00f3la p\u00e1r szerelmes \u00f3d\u00e1t.” – \u201eA-kev\u00e9s p\u00e9nzt hoz.” – morfond\u00edrozhatott Asturias – \u201ePr\u00f3za kell, azt jobban fizetik. Az asszonyoknak nagyon tetszenek a ruh\u00e1k, eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1n pr\u00f3b\u00e1ltak.” – \u201e\u00cdrhatn\u00e1tok az \u00e9telekr\u0151l is” – sz\u00f3lhatott k\u00f6zbe Mathilde – \u201eb\u00e1r el\u00e9g nehezek, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a francia konyha ut\u00e1n.”\u201eSzak\u00e1csk\u00f6nyvet \u00edrjon a f\u00e9rjem? Ez nem az \u0151 szintje. A sv\u00e9d akad\u00e9mikusok k\u00f6rber\u00f6h\u00f6gn\u00e9k.” – mondhatta a Nobel-d\u00edjra \u00e1csing\u00f3z\u00f3 Blanka. A morfond\u00edroz\u00e1sb\u00f3l valahogyan \u00edgy sz\u00fclethetett meg a gasztron\u00f3miai \u00fatik\u00f6nyv \u00f6tlete.
\nA magyar kultur\u00e1lis vezet\u00e9s hat\u00e1rtalan fogad\u00f3k\u00e9szs\u00e9get tan\u00fas\u00edtott. Azonnal tov\u00e1bb is f\u0171zt\u00e9k a gondolatot: v\u00e9gig kell enni Magyarorsz\u00e1got, megk\u00f3stolni a legjobb \u00e9teleket \u00e9s italokat a legjobb helyeken, hogy autentikus \u00e9lm\u00e9nyek alapj\u00e1n lehessen mindent meg\u00edrni. Hamar kialakult a szakmai \u00fatiterv is, \u00e9s komoly \u00f6sszeg\u0171 honor\u00e1riumot csillantottak meg az \u00e9rdemd\u00fas, munk\u00e1ra-harcra k\u00e9sz szerz\u0151k el\u0151tt, megegyeztek a nagyj\u00e1b\u00f3l egyh\u00f3napos alkot\u00f3i id\u0151szakban. Nagy kaland volt ez a n\u00e9gy h\u00e9t nekem, a cs\u00f3r\u00f3 spanyol nyelvszakos tolm\u00e1csnak: k\u00eds\u00e9rgethettem szigorlati t\u00e9teleimet, \u00e9s k\u00f6zben annyit zab\u00e1lhattam meg ihattam, amennyi bel\u00e9m f\u00e9rt. \u00c9s m\u00e9g fizettek is \u00e9rte. R\u00e1ad\u00e1sul seg\u00e9db\u00e1b\u00e1skodhattam egy alkot\u00e1s megsz\u00fclet\u00e9s\u00e9n\u00e9l. Ritk\u00e1n ad\u00f3dik, hogy egy k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 jelen lehessen a M\u0171 fogantat\u00e1s\u00e1n\u00e1l, vil\u00e1gra j\u00f6tt\u00e9n\u00e9l (\u00e9s k\u00e9s\u0151bb tan\u00faja lehessen a boldog kamaszkornak, majd a megv\u00e9n\u00fcl\u00e9snek is).Gasztro-turisztikai felfedez\u0151 \u00fatjaink java r\u00e9sze a f\u0151v\u00e1rosra szor\u00edtkozott, de tett\u00fcnk kisebb-nagyobb vid\u00e9ki kir\u00e1ndul\u00e1sokat is a rendelkez\u00e9sre bocs\u00e1tott szovjet Cadillac-en (Csajk\u00e1n), melybe mindannyian belef\u00e9rt\u00fcnk. Neruda \u00e1ltal\u00e1ban a sof\u0151r mellett \u00fclt, hogy jobban l\u00e1ssa a t\u00e1jat,a t\u00f6bbiek h\u00e1rman a nagy \u00fcl\u00e9sen, mi – a b\u00e9ketan\u00e1csos \u00fatimarsall a p\u00e9nzzel, no meg j\u00f3magam, a tolm\u00e1cs – pedig a lehajthat\u00f3 p\u00f3t\u00fcl\u00e9seken. Nagyon sok \u00e9tteremben megfordultunk. K\u00f6rbej\u00e1rtuk a Balatont (F\u00fcred – T\u00f6lgyfa-cs\u00e1rda, Badacsony – Kisfaludy-h\u00e1z, Tihany – valamilyen z\u00f6ldvend\u00e9gl\u0151), tal\u00e1n Nagyv\u00e1zsony is (a m\u00e1zs\u00e1s k\u00f6sz\u00f6r\u0171k\u00f6vet emelget\u0151 vit\u00e9z k\u00eds\u00e9rtet\u00e9vel). Elment\u00fck Visegr\u00e1dra (M\u00e1ty\u00e1s palot\u00e1j\u00e1nak romjaihoz), a Hortob\u00e1gyra (a h\u00eddi cs\u00e1rd\u00e1ba), Debrecenbe (az Arany Bik\u00e1ba), Kecskem\u00e9tre (barackp\u00e1link\u00e1t inni). A f\u0151v\u00e1rost is bej\u00e1rtuk: bek\u00f3boroltuk: H\u00e1rmashat\u00e1r-hegy, M\u00e1ty\u00e1s-pince, Hung\u00e1ria, Pilvax, Alab\u00e1rdos, Aranyszarvas, Apostolok, Citadella, \u00d3buda, H\u00edd-vend\u00e9gl\u0151, Vasmacska (hogy csak a k\u00f6nyvben meg\u00f6r\u00f6k\u00edtetteket soroljam fel). Muze\u00e1lis dokumentumokat, recepteket \u00e9s \u00e9tlapokat kutattak f\u00f6l a szerz\u0151p\u00e1rosnak; megl\u00e1togattunk egy m\u00e9zeskal\u00e1csost is a m\u0171hely\u00e9ben; megismerkedhettek a k\u00e1v\u00e9h\u00e1zi\u00e9ttermi \u00e9let olyan \u201eseg\u00e9deszk\u00f6zeivel” is, mint a k\u00e1rtya. (APiatnik-f\u00e9le gy\u00e1rban aj\u00e1nd\u00e9kba adott magyar k\u00e1rty\u00e1kat Neruda chilei, Isla Negra-i eml\u00e9kh\u00e1z\u00e1ban l\u00e1ttam viszont – ennek kertj\u00e9ben alussza \u00f6r\u00f6k \u00e1lm\u00e1t a k\u00f6lt\u0151 \u00e9s a j\u00f3 t\u00edz \u00e9v m\u00falva ut\u00e1na halt Mathilde. Ugyanott vannak ki\u00e1ll\u00edtva a magyar v\u00e1s\u00e1rok \u00e9s b\u00facs\u00fak \u201es\u00fctem\u00e9nyes\u00e9t\u0151l” eml\u00e9kbe kapott m\u00e9zeskal\u00e1cs-husz\u00e1r m\u00e1trix-ver\u0151f\u00e1k is.) A magyarra ford\u00edt\u00e1st javar\u00e9szt a Neruda bar\u00e1ti k\u00f6r v\u00e1llalta mag\u00e1ra. Somly\u00f3 Gy\u00f6rgy, Andr\u00e1s L\u00e1szl\u00f3, no meg a \u201ebeszervezett” (a \u201elatin” brancshoz szorosabban nem k\u00f6t\u0151d\u0151) Orb\u00e1n Ott\u00f3. Az el\u0151sz\u00f3-\u00edr\u00f3 Boldizs\u00e1r Iv\u00e1n \u00e9s a kislexikon-szerkeszt\u0151 Hal\u00e1sz Zolt\u00e1n ott szerepel a k\u00f6nyv v\u00e9g\u00e9re beiktatott bar\u00e1ti m\u00e9zeskal\u00e1cs-sz\u00edven, Acz\u00e9l Gy\u00f6rgy \u00e9s K\u00f6bli Gyula p\u00e1rtfunkcion\u00e1riusok, a spanyolos Weiner Judit \u00e9s m\u00e1sok t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1ban. Eml\u00e9kezetem szerint
\nBoldizs\u00e1r akkoriban a PEN-klubot vez\u00e9relte, Acz\u00e9l Gy\u00f6rgy pedig a m\u0171vel\u0151d\u00e9s\u00fcgy m\u00e1sodik emberek\u00e9nt a kult\u00far\u00e1t. K\u00f6bli a p\u00e1rtk\u00f6zpont p\u00e9nzeit kezelte tal\u00e1n. Hal\u00e1szt kult\u00fart\u00f6rt\u00e9neti-gasztron\u00f3miai szak\u00edr\u00f3k\u00e9nt \u201edeleg\u00e1lt\u00e1k”. A Latin-Amerik\u00e1b\u00f3l hazatelep\u00fclt Weinern\u00e9 – aki a nagys\u00e1gos asszonyok t\u00e1rsalkod\u00f3n\u0151jek\u00e9nt lett a csapat tagja – az akkorra m\u00e1r Duna\u00faj-ra \u00e1tkeresztelt Szt\u00e1lin-v\u00e1ros egyik f\u0151\u00e9p\u00edt\u00e9sz\u00e9nek volt a friss \u00f6zvegye. A m\u00e9zeskal\u00e1csba \u00f6r\u00f6k\u00edtettek k\u00f6z\u00fcl n\u00e9h\u00e1nyszor konzult\u00e1ltunk a N\u00e9prajzi M\u00fazeum f\u0151igazgat\u00f3j\u00e1val, Bodrogi Tiborral. Csernus Marianne sz\u00edn\u00e9szn\u0151 szerep\u00e9re nem eml\u00e9kszem; de \u0151t is \u201esz\u00edvbe foglalt\u00e1k”. Somly\u00f3 nemcsak Neruda \u201eh\u00e1zi ford\u00edt\u00f3ja” volt, hanem 1949-es els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1suk \u00f3ta j\u00f3 bar\u00e1t is. Fodor Zolt\u00e1nr\u00f3l semmi sem jut m\u00e1r eszembe. Akivel tal\u00e1n a legt\u00f6bbet besz\u00e9lgett\u00fcnk: Andr\u00e1s L\u00e1szl\u00f3 nincs a piros sz\u00edvbe foglalva. Nincs ott Passuth L\u00e1szl\u00f3 sem (a magyar PEN-klub m\u00e1sik korifeusa), akin\u00e9l egy rossz sz\u00e1j\u00edz\u0171 est\u00e9t t\u00f6lt\u00f6ttek a magas vend\u00e9gek: a Latin-Amerik\u00e1ban (politikai okokb\u00f3l) visszafogottan kiadott Asturiasnak \u00e9s Nerud\u00e1nak egy falnyi polcot megt\u00f6lt\u0151 ottani kiad\u00e1s\u00fa – spanyolra ford\u00edtott – es\u0151istennel meg egy\u00e9b lekt\u0171rrel dicsekedett a h\u00e1zigazda, akir\u0151l a Kettek eladdig nem is hallottak. \u00c9rdekess\u00e9gnek jegyzem meg, hogy a nagy spanyolos h\u00edr\u00e9ben \u00e1llt Passuthot ugyan\u00fagy tolm\u00e1csolnom kellett, mint Somly\u00f3t, de az ut\u00f3bbi csak a besz\u00e9dt\u0151l \u00f3dzkodott, passz\u00edvan igen sokat tudott spanyolul. E – m\u00e1ra m\u00e1r – halott k\u00f6lt\u0151k t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1b\u00f3l csak Andr\u00e1s L\u00e1szl\u00f3 tudott t\u00e1rsalogni spanyolul is, csod\u00e1latosan. A k\u00e9t nagy fellengz\u0151sen \u201elatinos” elokvenci\u00e1val \u00e9s praktikus \u201ekispolg\u00e1ri” apr\u00f3l\u00e9koss\u00e1ggal \u00e1llt hozz\u00e1 a munk\u00e1hoz. \u00dagy l\u00e1ttam: a P\u00e1rizsban edz\u0151d\u00f6tt m\u0171v\u00e9szi boh\u00e9ms\u00e9gen t\u00fal a lelkiismeret \u00e9s a magyarok ir\u00e1nti szimp\u00e1tia t\u00f6lt\u00f6tte el lelk\u00fcket. Meg az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s: magukra sokat ad\u00f3, Nobel-v\u00e1rom\u00e1nyos \u00edr\u00f3emberek voltak, akik nem adhattak ki kez\u00fckb\u0151l f\u00e9rcmunk\u00e1t…Ez a lojalit\u00e1s seg\u00edtette \u0151ket, hogy arr\u00f3l is j\u00f3t \u00edrjanak, ami nem annyira nyerte meg tetsz\u00e9s\u00fcket. Hat\u00e1ssal lehetett r\u00e1juk a magyar kultur\u00e1lis elvt\u00e1rsak szel\u00edd, de \u00e1llhatatos nyom\u00e1sa: sokat szenvedett m\u00e1r ez a magyar n\u00e9p, alig h\u00fasz \u00e9v v\u00e1lasztott el a vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fat\u00f3l, m\u00e9g t\u00edz sem a polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fat\u00f3l – meg\u00e9rdemli, hogy j\u00f3kat \u00edrjanak r\u00f3luk. A k\u00e9t korpulens latin-amerikai polg\u00e1ri \u00e9rtelmis\u00e9gi hagyta r\u00e1szabad\u00edtani mag\u00e1ra a teljes magyar gasztron\u00f3mi\u00e1t; a pantagrueli-gargantuai \u00e9s bacchusi j\u00f3kedvvel, has- \u00e9s torokszeretettel, egyben b\u00f6lcsess\u00e9ggel meg\u00edrt apr\u00f3 sz\u00f6sszenetekb\u0151l \u00f6ssze\u00e1ll\u00f3 opus v\u00e9g\u00fclis egys\u00e9ges m\u0171v\u00e9 form\u00e1l\u00f3dott. (A latinamerikai orsz\u00e1gok b\u00f6lcs\u00e9szkarain mindkett\u0151j\u00fck \u00e9letm\u0171v\u00e9hez sorolj\u00e1k e mostanra m\u00e1r csak virtu\u00e1lisan l\u00e9tez\u0151 alkot\u00e1st.) A k\u00f6nyv Magyarorsz\u00e1gon csak elv\u00e9tve fordul el\u0151, k\u00f6nyvt\u00e1rakban, esetleg antikv\u00e1riumokban. M\u00e9ltatlanul ker\u00fclt irodalmi lomt\u00e1rba, igaz: nem is sokan keresn\u00e9k manaps\u00e1g, a szerz\u0151k pedigr\u00e9je miatt… A k\u00f6nyvet a M\u00e1ria Ter\u00e9zi\u00e1t\u00f3l kapott n\u00e9h\u00e1ny \u00fcveg tokajira mondott – leford\u00edtatlan – latin nyelv\u0171 \u00e1ld\u00e1s ind\u00edtja, a mostani p\u00e1pa XIV-es sorsz\u00e1m\u00fa n\u00e9vad\u00f3 el\u0151dj\u00e9t\u0151l. A Prol\u00f3gus szerz\u0151je Neruda, az epil\u00f3gus\u00e9 Asturias. A k\u00f6lt\u0151 \u00e1ltal\u00e1ban kispr\u00f3z\u00e1t \u00edrt, a reg\u00e9ny\u00edr\u00f3 meg verseket. Ezt a munkamegoszt\u00e1st az els\u0151 bolondos \u00f6tletrohamban eszeltek ki, j\u00f3 bulinak t\u0171nt. Persze, nem ragaszkodtak hozz\u00e1 mereven. Alibam\u00e1jr\u00f3l p\u00e9ld\u00e1ul Neruda verset \u00edrt, a bikav\u00e9rhez is szonettet, a tokajir\u00f3l \u00f3d\u00e1t; a Vasmacsk\u00e1r\u00f3l \u00e9s a Hung\u00e1ri\u00e1r\u00f3l meg Asturias \u00edrt lelkendez\u0151 kispr\u00f3z\u00e1t. Ugyan\u0151 \u00edrta a k\u00f6tet tal\u00e1n legmegsz\u00edvlelend\u0151bb fejezet\u00e9t, a m\u00e1ig \u00e9rv\u00e9nyes antifogy\u00f3k\u00far\u00e1s \u00e9s antifasztf\u00fados ki\u00e1ltv\u00e1nyt \u201eA j\u00f3 ev\u00e9s v\u00e9delm\u00e9ben”. (K\u00e1r, hogy a szerz\u0151i jogok ok\u00e1n nem id\u00e9zhet\u0151, ellenpontozhatn\u00e1 az anorexi\u00e1s wellnessp\u00e1p\u00e1k baroms\u00e1gait.)
\n\u201eEnni j\u00f6tt\u00fcnk ide” – \u00edrja a Prol\u00f3gusban \u0151szinte f\u00fcllent\u00e9ssel Neruda – \u201e\u00c9s ha azt k\u00e9rdik: de mi\u00e9rt nem t\u00f6prengeni, b\u00f6lcselkedni, tanulni? – mi azt felelj\u00fck: tessz\u00fck mi azt is, tett\u00fck is.” \u00c9s \u00edgy folytatja a propoz\u00edci\u00f3t: \u201eE kis k\u00f6nyvben azt mondjuk el a vil\u00e1gnak, amivel boldogan belaktunk. V\u00edg \u00e9s szeretetteljes k\u00f6teless\u00e9g ez. \u00c9s a j\u00f3 \u00edzeket megosztjuk.\u201e A v\u00e9g\u00e9n pedig megcsapja a prolet\u00e1r globaliz\u00e1ci\u00f3 szelleme is: \u201e\u00dclj\u00fcnk h\u00e1t mind, a vil\u00e1g minden n\u00e9pe az asztal k\u00f6r\u00e9, \u00fclj\u00fcnk le a boldog asztalhoz, Magyarorsz\u00e1g asztal\u00e1hoz.” Id\u00e1ig \u00e9rhetett az olvas\u00e1sban a hazai kult\u00farp\u00e1pa, amikor el\u00e9gedetten csettinthetett: m\u00e9gis csak \u00e9rdemes volt a burzsuj \u00f6regl\u00e1nyokat kistaf\u00edrungozni…
\nA Kettek t\u00e9nylegesen \u201eboldog k\u00f6nyvet” \u00edrtak, ev\u00e9sr\u0151l-iv\u00e1sr\u00f3l, j\u00e1t\u00e9kos \u00f6r\u00f6mmel. \u00c9lvezt\u00e9k is, v\u00e9gig; alkot\u00e1s k\u00f6zben j\u00f3l elbolondoztak egym\u00e1ssal \u00e9s k\u00f6rnyezet\u00fckkel. Cs\u00ednytev\u0151 gyerekk\u00e9nt vigyorogtak, amikor p\u00e9ld\u00e1ul ki\u00f6tl\u00f6tt\u00e9k az ilyen mondatokat: \u201eMagyarorsz\u00e1g dolgozik, \u00e9l \u00e9s k\u00fczd, vir\u00e1gzik \u00e9s eszik.\u201e Vagy:
\n\u201eMagyarorsz\u00e1gnak ezer k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le arca van, de egyetlen sz\u00edve, s az \u00fagy dobban, mint a dob.\u201e Manaps\u00e1g egy PR-menedzser hetekig nem tud kital\u00e1lni ilyen k\u00f6zhelyeket, a K\u00e9t Nagyb\u00f3l meg csak \u00fagy \u00f6ml\u00f6tt estefel\u00e9, amikor pap\u00edrra vetett\u00e9k \u00e9lm\u00e9nyeiket. Ebben k\u00f6vetkezetesek voltak: minden d\u00e9lut\u00e1n vagy este – k\u00f6z\u00f6sen -\u201elekott\u00e1zt\u00e1k” az aznapi penzumot. Nulla dies sine linea.
\nAz epil\u00f3gusban Asturias ezt \u00edrja: \u201ea legjobb magyar \u00e9teleket k\u00f3stoltuk v\u00e9gig” – \u00e9s ez \u00edgy igaz. Mint ahogyan az is igaz, hogy k\u00f6zben kiss\u00e9 \u201emegetett\u00e9k”, \u201ebeetett\u00e9k” \u0151ket (ezt \u0151k persze kezdett\u0151l tudt\u00e1k \u00e9s hallgat\u00f3lagosan el is fogadt\u00e1k). \u201eVersben meg\u00e9nekelni, pr\u00f3z\u00e1ban \u00fcnnepelni a j\u00f3 ev\u00e9st, ez volt a borospoharak hev\u00e9ben sz\u00fcletett sz\u00e1nd\u00e9kunk…” (A honor\u00e1riumot am\u00fagy sem illik eml\u00edteni, m\u00e9g epil\u00f3gusban sem.) Neruda is visszafogta mag\u00e1t, oszt\u00e1lyharcos \u00e9s jenkiellenes \u00e9rzelmeit kord\u00e1ban tartotta (csak az Aranyszarvas \u00e9tteremben, \u0151zgida-krokett majszol\u00e1sa k\u00f6zben jutott esz\u00e9be a sz\u00e9parc\u00fa magyarok kapcs\u00e1n, hogy vannak ronda, Johnson-arc\u00fa emberek is..\u00e9s nagy felhev\u00fcl\u00e9s\u00e9ben arra a n\u00e9pfrontos f\u00f6ldrajzi nonszenszre koccintott, \u201ehogy egy tengerbe fusson majd mindegyik foly\u00f3”.)\u201eA leves visszakapja jogait” c\u00edm\u0171 kult\u00fart\u00f6rt\u00e9neti \u00e9s gasztro-pedag\u00f3giai tanulm\u00e1nyb\u00f3l kider\u00fcl, hogy a leveseket \u00e1ltal\u00e1ban nem sokra becs\u00fcl\u0151 latinok P\u00e1rizsban m\u00e1r megszokt\u00e1k a m\u00e9lyt\u00e1ny\u00e9rt, az \u201eegyszerre ehet\u0151 \u00e9s ihat\u00f3” \u00e9telekkel. Egy\u00e9bk\u00e9nt a latinamerikaiak nem egyform\u00e1n viszonyulnak a levesekhez: m\u00edg Argent\u00edn\u00e1ban szinte sosem ker\u00fcl az asztalra l\u00e9, Kolumbi\u00e1ban az a f\u0151 nemzeti eledel, Chil\u00e9ben \u00e9s a karibi szigeteken is s\u0171r\u0171 levesekbe fojtj\u00e1k a halakat \u00e9s m\u00e1s tengeri herkenty\u0171ket. S noha K\u00f6z\u00e9p-Amerik\u00e1ban kev\u00e9s levest fogyasztanak, az europ\u00e9er guatemalainak \u00edzlettek a s\u0171r\u0171 magyar levesek.A puncsszer\u0171 borlevest – mint sok m\u00e1s \u00e9tket is – szem\u00fcnk l\u00e1tt\u00e1ra k\u00e9sz\u00edthette el valamelyik mesterszak\u00e1cs. A komment\u00e1rt Asturias \u201esaj\u00e1t szavaival” lejegyezte, amit azut\u00e1n a magyar m\u0171ford\u00edt\u00f3 visszaford\u00edtott, \u00e9s kij\u00f6tt v\u00e9geredm\u00e9nynek egy karinthys Gangesz-parti bakl\u00f6v\u00e9s. A konyh\u00e1ban f\u0151leg toj\u00e1ssal k\u00e9sz\u00fclt \u00e9dess\u00e9gekhez alkalmazott forr\u00f3 g\u0151z- vagy v\u00edzf\u00fcrd\u0151t spanyolul -etimologiz\u00e1lhatatlanul – \u201ebano de Mar\u00eda”-nak h\u00edvj\u00e1k. Ezt \u00fagy magyar\u00edtott\u00e1k (sz\u00f3 szerint), hogy a borleves \u201eM\u00e1ria-f\u00fcrd\u0151ben k\u00e9sz\u00fcl”…(Tal\u00e1n Marienbad adhatta az ihletet.) Hasonl\u00f3 huncuts\u00e1gok m\u00e1sutt is megestek a ford\u00edt\u00e1s \u00e9s a nyomtat\u00e1s sor\u00e1n: \u201et\u00e1rk\u00e1nyos k\u00e1poszta” a t\u00e1rkonyos helyett, \u201egeorgiai” saslik a gr\u00faz helyett, a vaddiszn\u00f3-guly\u00e1s is val\u00f3sz\u00edn\u0171leg ink\u00e1bb p\u00f6rk\u00f6lt.
\nAsturias Guly\u00e1s c\u00edm\u0171 zengem\u00e9ny\u00e9vel Orb\u00e1n Ott\u00f3 k\u00fczd\u00f6tt meg, f\u00e9rfimunka lehetett. A pr\u00f3za\u00edr\u00f3 latin gourmand versbe szedte, amit a guly\u00e1sr\u00f3l a lelkes szak\u00e1csokt\u00f3l hallhatott. Isten tudja, mi s\u00fclne-f\u0151ne ki ebb\u0151l a liter\u00e1tori receptb\u0151l, ha valaki komolyan venn\u00e9 a konyh\u00e1j\u00e1ban. Szeg\u00e9ny nom\u00e1d leves\u00fcnk kapcs\u00e1n el\u0151j\u00f6tt mindenf\u00e9le h\u00fas, az \u00f6sszes magyar f\u0171szern\u00f6v\u00e9ny meg t\u00e9szta (m\u00e9g a tarhonya is), de m\u00e9g a bugylibicska \u00e9s a faragott pipasz\u00e1r is… Neruda visszafogottabban \u00edrt a hal\u00e1szl\u00e9r\u0151l (off the records: a chilei angolnalevest finomabbnak \u00edt\u00e9lte meg). Alibam\u00e1jat mindenki szerette, az asszonyok is, akik kiss\u00e9 lefitym\u00e1lt\u00e1k a magyar konyha t\u00f6bbi remek\u00e9t, a libam\u00e1jra viszont azt mondt\u00e1k, hogy majdnem olyan j\u00f3, mint a francia, \u00e9s f\u0151leg: nem ker\u00fcl egy vagyonba… (Amagyar foie gras-t Neruda \u00e9nekelte meg, oblig\u00e1t m\u00f3don Somly\u00f3 Gy\u00f6rgy m\u0171ford\u00edtotta becs\u00fclettel, de nem val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy \u00f6sszes m\u0171ford\u00edt\u00e1saiban szerepelteti e m\u00e1jverset…) Asturias apokaliptikus nyit\u00f3verse (\u201eMagyarorsz\u00e1g, ahol keverik a paprik\u00e1t a borssal”), r\u00e9szben a beiktatott latin-amerikai szavakt\u00f3l aff\u00e9le t\u00f6k\u00f6s-m\u00e1kos r\u00e9tess\u00e9 nemes\u00fclt (amibe, Moldov\u00e1t\u00f3l tudhatjuk, Mari n\u00e9ni mindent beleh\u00e1ny).
\nA vil\u00e1gl\u00e1tott k\u00f6lt\u0151nek egy\u00e9bk\u00e9nt sokszor t\u00e1madt \u201ed\u00e9ja vu” \u00e9rzete: hal\u00e1szl\u00e9nkr\u0151l a bouillabaisse jutott esz\u00e9be, az Alab\u00e1rdos f\u0151szak\u00e1csa \u00e1ltal mesterien kardra t\u0171z\u00f6tt \u00e9s meggy\u00fajtott \u201emagyaros” rabl\u00f3h\u00fasr\u00f3l meg a gr\u00faz (georgiai) saslik. Hi\u00e1ba h\u00fazt\u00e1k a tust a mi magyar cig\u00e1nyaink (akik – tan\u00fabizonys\u00e1g r\u00e1 a k\u00f6nyv is – akkor m\u00e9g minden jobb \u00e9tteremben ott ny\u00edretty\u0171ztek, v\u00f6r\u00f6s husz\u00e1rruh\u00e1ban; \u00e9s az Alkot\u00f3k szerint t\u00f6bbezer n\u00f3t\u00e1t tudtak fejb\u0151l).A Kettek j\u00f3l megdics\u00e9rik Kr\u00fady Gyul\u00e1t, az amat\u0151r szak\u00e1csot \u00e9s profi \u00edr\u00f3t (k\u00f6zben sajn\u00e1lkoznak, hogy m\u00e9g nincs leford\u00edtva idegen nyelvekre – tal\u00e1n Andr\u00e1s L\u00e1szl\u00f3 mes\u00e9lhetett r\u00f3la nekik), eml\u00edtik Adyt \u00e9s J\u00f3zsef Attil\u00e1t (akik egy\u00fctt \u00fcld\u00f6g\u00e9lnek a Hung\u00e1ria k\u00e1v\u00e9h\u00e1zban). A Hung\u00e1ria akkor m\u00e9g \u0151rizte r\u00e9gi f\u00e9ny\u00e9t, a Vasmacsk\u00e1ban a harmonik\u00e1s k\u00e9r\u00e9sre latin-amerikai mel\u00f3di\u00e1kat is j\u00e1tszott, az \u00f3budai kocsm\u00e1kat est\u00e9nk\u00e9nt
\nmegt\u00f6lt\u0151 helyb\u00e9liek vid\u00e1man n\u00f3t\u00e1ztak, \u00f3 boldog k\u00e1d\u00e1ri b\u00e9keid\u0151k…<\/p>\n

 <\/p>\n

\"kettek\"<\/a>

A „kettek”: fent Asturias, lent Neruda<\/p><\/div>\n

Kecskem\u00e9ten valami maszk\u00e1s f\u00f6lvonul\u00e1sba cs\u00f6ppent\u00fcnk, m\u00e1r nem eml\u00e9kszem, milyenbe, de a k\u00f6nyvben meg\u00f6r\u00f6k\u00edt\u0151d\u00f6tt, Reile G\u00e9za \u201epolg\u00e1rmesterrel” (akkori rangj\u00e1n: tan\u00e1cseln\u00f6kkel) egyetemben. Az (arany-)homoki borok el\u0151tt az oblig\u00e1t barackp\u00e1link\u00e1b\u00f3l csak keveset fogyasztottunk, az ennyire t\u00f6m\u00e9ny gy\u00f6ny\u00f6r a latinoknak t\u00fal \u201eemberes”. De ezt a hungarikumot legal\u00e1bb nem sz\u00f3lt\u00e1k le, mint a s\u00f6r\u00fcnket. \u201eMagyarorsz\u00e1gon..gy\u00f6ng\u00e9cske a s\u00f6r, ritk\u00e1n tan\u00e1csos inni”- \u00e1llap\u00edtott\u00e1k meg a cseh elvt\u00e1rsakn\u00e1l pilzenivel k\u00e9nyeztetett b\u00e9keharcosok.
\nA borok k\u00f6z\u00fcl csak kev\u00e9s nyerte meg a kit\u0171n\u0151 chilei borokon \u201eszocializ\u00e1l\u00f3dott” \u00e9s a m\u00e9g kit\u0171n\u0151bb francia borokon-pezsg\u0151k\u00f6n f\u00e9rfiv\u00e1 \u00e9rett Kettek tetsz\u00e9s\u00e9t. Az oblig\u00e1t bikav\u00e9rt – amit l\u00e9pten-nyomon r\u00e1juk akartak tukm\u00e1lni – egyenesen r\u00fchellt\u00e9k, titokban meg is szabadultak t\u0151le diszkr\u00e9t f\u00e9lrek\u00f6p\u00e9ssel. T\u00fal savas volt sz\u00e1mukra ez az \u00e1llami gazdas\u00e1gi kutyul\u00e9k. Ha eml\u00e9kezetem nem csal, a kadark\u00e1t t\u00f6bbre becs\u00fclt\u00e9k, de szerett\u00e9k a k\u00f6nnyebb balatoni meg homoki borokat is. A tokajiak k\u00f6z\u00fcl a f\u00e9rfiak els\u0151 sorban a szamorodnit k\u00e9rt\u00e9k, m\u00e9ghozz\u00e1 aperit\u00edvnek (jerez h\u00fangaro, mondt\u00e1k, ami leford\u00edtva annyit jelent, hogy magyar sherry), az asz\u00fat pedig a fogy\u00f3k\u00far\u00e1juk meger\u0151szakol\u00e1s\u00e1n s\u00edrdog\u00e1l\u00f3 – de a finom, franci\u00e1s-b\u00e9csies magyar s\u00fctem\u00e9nyekre er\u0151sen r\u00e1cs\u00e1bult – asszonyaik szopogatt\u00e1k ink\u00e1bb. A k\u00f6nyv – sajnos – csak nek\u00fcnk, magyaroknak \u00e9rdekes, csak nek\u00fcnk kult\u00fart\u00f6rt\u00e9neti kuri\u00f3zum (a hazai olvas\u00f3kat azonban nem b\u0171v\u00f6lte el a k\u00e9t latin – n\u00e9ha \u00e1ls\u00e1gosnak t\u0171n\u0151 \u00e9s felsz\u00ednes – lelkendez\u00e9se). Hat\u00e1rainkon t\u00fal a k\u00f6nyv csak m\u00e9rs\u00e9kelt \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st keltett, k\u00fclf\u00f6ldi im\u00e1zs\u00e9p\u00edt\u00e9sre nem volt teh\u00e1t igaz\u00e1n alkalmas. Ez\u00e9rt a p\u00e1rtk\u00f6zpont is levette a kez\u00e9t a M\u0171r\u0151l. Pedig (igaz, kicsit t\u00fal v\u00f6r\u00f6s) m\u00e9zeskal\u00e1csb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt t\u00fckr\u00f6s sz\u00edvet tart el\u00e9nk; megl\u00e1thatn\u00e1nk benne egykori magunkat. T\u00e9nyleg ilyenek voltunk egy b\u0151 ember\u00f6lt\u0151vel ezel\u0151tt; amilyennek a k\u00e9t nagy irodalm\u00e1r l\u00e1tott benn\u00fcnket. (Forr\u00e1s: Az irodalom visszav\u00e1g – 2006 \/ r\u00e9gi K\u00e1f\u00e9)<\/strong><\/p>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(Egy elfeledett k\u00f6nyv nyom\u00e1ban) \u00cdrtak egyszer egy j\u00f3 k\u00f6nyvet r\u00f3lunk, magyarokr\u00f3l. F\u00fclsz\u00f6veg\u00e9ben ez \u00e1ll: \u201eAmikor Miguel \u00c1ngel Asturias \u00e9s Pablo Neruda Magyarorsz\u00e1gon j\u00e1rt, a t\u00e1j, a t\u00f6rt\u00e9nelem s a feh\u00e9r asztal trad\u00edci\u00f3i egy\u00fctt v\u00e1ratlan benyom\u00e1st tettek a k\u00e9t nagy latin-amerikai vend\u00e9gre. Ennek a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s felfedez\u0151 \u00fatnak \u00e9lm\u00e9nyeit ny\u00fajtja \u00e1t az olvas\u00f3nak ez a k\u00f6nyv.”\u00a0A tov\u00e1bbiakban […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[14,10],"tags":[],"class_list":["post-53201","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-a-regi-kafebol","category-kalandozok"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/53201","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=53201"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/53201\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=53201"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=53201"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=53201"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}