Munkahelyi sz\u00e1momon h\u00edv valaki: anyja meghalt, \u0151 maga nem besz\u00e9li a nyelvet, de f\u00e1jna eldobni a magyar k\u00f6nyveket, \u00e1tvessz\u00fck-e azokat?
\nElvben igen, de… magyar\u00e1zom neki a felt\u00e9teleket. R\u00e9gi megs\u00e1rgult k\u00f6nyveket nem akarnak k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6zni, \u00e1ltal\u00e1ban sz\u00e9tmennek az els\u0151 kinyit\u00e1skor, mindegy, megegyez\u00fcnk valamiben.
\nTenn\u00e9m le, amikor elmondja, mintegy lelki desszertk\u00e9nt a besz\u00e9lget\u00e9shez, a maga megnyugtat\u00e1s\u00e1ra, hogy az\u00e9rt olvas \u0151 magyar irodalmat. P\u00e9ld\u00e1ul \u00e9ppen egy r\u00e9gi kiad\u00e1s\u00fa Dzsok\u00e1jt. J\u00f3kait.
\n\u00cdgy ejti: „dzsok\u00e1j”, ahogy egy sv\u00e9d, aki nincs tiszt\u00e1ban a magyar kiejt\u00e9ssel \u00e9s sv\u00e9d\u00fcl nem meri kiolvasni, ez\u00e9rt seg\u00edts\u00e9g\u00fcl az angolhoz fordul.
\nDzsok\u00e1jt olvas. Vagyis ragaszkodik, a maga m\u00f3dj\u00e1n ragaszkodik a m\u00faltj\u00e1hoz. „Dzsokaj-identit\u00e1s\u00e1hoz”, meghat\u00f3. Ir\u00f3nia n\u00e9lk\u00fcl mondom.<\/p>\n