{"id":54387,"date":"2016-09-12T08:12:28","date_gmt":"2016-09-12T08:12:28","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=54387"},"modified":"2016-09-12T10:36:38","modified_gmt":"2016-09-12T10:36:38","slug":"albert-csilla-az-atkoltoztetett-halott","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=54387","title":{"rendered":"Albert Csilla: Az \u00e1tk\u00f6lt\u00f6ztetett halott"},"content":{"rendered":"

1.<\/strong><\/h1>\n

Ap\u00e1m anyai d\u00e9dsz\u00fclei N\u00e9metorsz\u00e1gb\u00f3l ker\u00fcltek Baj\u00e1ra, \u00e9s otthon nem besz\u00e9ltek magyarul.
\n\u00dckap\u00e1m vas\u00fat\u00e9p\u00edt\u0151 m\u00e9rn\u00f6k volt, \u00e9s mondj\u00e1k: hal\u00e1losan beleszeretett Am\u00e1li\u00e1ba, aki a k\u00e9pek alapj\u00e1n minden bizonnyal a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9vel hatott ilyen element\u00e1risan.
\nAm\u00e1lia sz\u00fclei sz\u00e9p t\u00fcrelmesen v\u00e9gighallgatt\u00e1k a l\u00e1nyk\u00e9r\u0151be \u00e9rkez\u0151 fiatalembert, aki el\u0151tt egyel\u0151re igen bizonytalan j\u00f6v\u0151 \u00e1llt, \u00e9s am\u00fagy is \u00e1lland\u00f3an mozg\u00e1sban volt, ahogy az \u00e1ltala (is) \u00e9p\u00edtett vas\u00fat. Megk\u00f6sz\u00f6nt\u00e9k, hogy a l\u00e1nyukra gondolt, \u00e9s arra k\u00e9rt\u00e9k, ne gondoljon t\u00f6bbet r\u00e1.
\nAm\u00e1lia r\u00e1juk csukta az ajt\u00f3t, amikor el akart\u00e1k neki magyar\u00e1zni, m\u00e9rt is kell ennek \u00edgy lennie, \u00e9s ett\u0151l kezdve \u00f6sszeszor\u00edtott ajakkal h\u00edmzett az ablak el\u0151tti kis asztaln\u00e1l, ahov\u00e1 a legt\u00f6bb f\u00e9ny esett, \u00e9s massz\u00edvan hallgatott.
\nAnyja gyakran mes\u00e9lt neki gyerekkori bar\u00e1tn\u0151ir\u0151l, \u00e9s arr\u00f3l, milyen sz\u00e9p esk\u00fcv\u0151j\u00fck volt. De hi\u00e1ba kutatta a f\u00e9nyben meglehet\u0151sen el\u0151nytelen\u00fcl hat\u00f3, fak\u00f3 arcon az irigys\u00e9g vagy a p\u00e1nik jeleit. Am\u00e1li\u00e1t lek\u00f6t\u00f6tte h\u00edmz\u00e9s, \u00e9s az igyekezet, hogy mindennap v\u00e1ltoztassa az \u00fckap\u00e1mt\u00f3l titokban
\nkapott levelek hely\u00e9t.
\nEgy id\u0151 ut\u00e1n nagyon nyomaszt\u00f3v\u00e1 kezdett v\u00e1lni k\u00e9zimunk\u00e1z\u00f3 alakja ott az asztaln\u00e1l, \u00e9s az apja egyre t\u00f6bbsz\u00f6r \u00e9rezte azt: jobb szeretn\u00e9, ha Am\u00e1lia nem lenne ott a nappaliban, amikor benyit.
\nL\u00e1nya bar\u00e1tn\u0151inek nagy r\u00e9sze m\u00e1r szoptatott, amikor kedve lett volna sz\u00e9tszaggatni az Am\u00e1lia \u00f6l\u00e9ben nyugv\u00f3 ter\u00edt\u0151t, s megk\u00e9rdezte a l\u00e1ny\u00e1t, hallott-e az\u00f3ta valamit arr\u00f3l a m\u00e9rn\u00f6kr\u0151l.
\nAm\u00e1lia letette a h\u00edmz\u00e9st, \u00e9s nem is vette fel t\u00f6bbet.
\nAz apja \u00fagy megk\u00f6nnyebb\u00fclt, amikor l\u00e1nya elmondta neki: rendszeresen kap t\u0151le leveleket, \u00e9s a sz\u00e1nd\u00e9kai tov\u00e1bbra is komolyak, hogy elfelejtett megs\u00e9rt\u0151dni azon, ami\u00e9rt mindez a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt t\u00f6rt\u00e9nt.
\nAz anya azonban megs\u00e9rt\u0151d\u00f6tt helyette is, \u00e9s kijelentette, hogy csak a test\u00e9n \u00e1t.
\nAz apa egykedv\u0171en v\u00e1llat vont, mert tudta, hogy ezeknek a szavaknak semmi \u00e9rtelme, viszont annak igen, hogy v\u00e9gre a nappaliban az asztal fel\u00e9 tudjon n\u00e9zni nyugodtan. Volt n\u00e9h\u00e1ny \u00e9rzelmes,viharos jelenet, ami \u00e1thallatszott Am\u00e1lia szob\u00e1j\u00e1ba is, aki szabadra eresztve elfojtott szenved\u00e9ly\u00e9t, s 8-10 oldalas leveleket \u00edrt a v\u0151leg\u00e9ny\u00e9nek.
\nKis id\u0151be eltelt, am\u00edg Ewald szabads\u00e1got kapott, \u00e9s Stuttgartba \u00e9rt \u2013 a vas\u00fat akkoriban m\u00e1r Magyarorsz\u00e1g k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n j\u00e1rt. Am\u00e1lia nem b\u00e1nta, hogy annyit kellett v\u00e1rnia j\u00f6vend\u0151 f\u00e9rj\u00e9re,mert \u00edgy is csak nehezen tudta befejezni azt, aminek d\u00fch\u00f6dt elsz\u00e1nts\u00e1ggal annak idej\u00e9n neki\u00e1llt, \u00f6sszek\u00e9sz\u00edteni a csal\u00e1d a kelengy\u00e9j\u00e9t. Eml\u00e9kezve a nappali asztalk\u00e1ja mellett elh\u00edmzett rem\u00e9nyvesztett napokra, kibontotta minden egyes zsebkend\u0151b\u0151l, h\u00e1l\u00f3ingb\u0151l, als\u00f3nem\u0171b\u0151l, szalv\u00e9t\u00e1b\u00f3l, pruszlikb\u00f3l le\u00e1nykori monogramj\u00e1t, \u00e9s a Melber szimmetrikusan domborod\u00f3 M-je helyett beleh\u00edmezte Ewald Brock B bet\u0171j\u00e9t.
\nA m\u00e9rs\u00e9kelt eredm\u00e9nnyel bel\u00e9vert gyermeki tisztelet csup\u00e1n arra volt elegend\u0151, hogy mindezt m\u00e1r ne a nappaliban, hanem a saj\u00e1t szob\u00e1j\u00e1ban tegye, de amikor befejezte, t\u00f6bbsz\u00f6r megingott, \u00e9s majdnem kivitte megmutatni, mit v\u00e9gzett. Legink\u00e1bb a h\u00e1zass\u00e1ga f\u00f6l\u00f6tti el\u00e9gedetlens\u00e9g\u00e9t m\u00e9g most is nehezen titkol\u00f3 anyj\u00e1nak szerette volna megmutatni a massz\u00edvan c\u00f6vekel\u0151 B bet\u0171k diadalmas kis f\u00e9lk\u00f6reit, \u00e9s azt k\u00edv\u00e1nta k\u00e9zimunk\u00e1ba oltott bossz\u00fahadj\u00e1rata k\u00f6zben, b\u00e1rcsak egyszer r\u00e1nyitna az anyja. De hi\u00e1ba, hogy nem z\u00e1rta kulcsra az ajtaj\u00e1t, anyja egyszer sem nyitott be hozz\u00e1. T\u00fals\u00e1gosan meg volt b\u00e1ntva, ami\u00e9rt nem csup\u00e1n a l\u00e1nya, hanem a f\u00e9rje is oly el\u00e9gedett ezzel a ki tudja merre tart\u00f3 s mire val\u00f3 m\u00e9rn\u00f6kkel.
\nEwald Brock konkr\u00e9tan egy\u00e9bk\u00e9nt Magyarorsz\u00e1gra tartott, am\u00fagy pedig egy kiv\u00e9telesen boldog \u00e9s r\u00f6vid h\u00e1zass\u00e1g fel\u00e9.
\nAmikor felsz\u00e1lltak a stuttgarti \u00e1llom\u00e1son a vonatra, Am\u00e1lia nem hajolt ki az ablakon a peronon \u00e1ll\u00f3 sz\u00fcleinek m\u00e9g egyszer integetni. Amikor elindultak, \u00e9s a helyette is integet\u0151 Ewald elhelyezkedett vele szemben, ezt mondta:
\n\u2013 Soha t\u00f6bb\u00e9 nem akarom l\u00e1tni Stuttgartot!
\nAzt\u00e1n s\u00edrni kezdett.
\nAkkor \u00e9ppen Baja k\u00f6rny\u00e9k\u00e9ig \u00e9rt el a vas\u00fat, \u00e9s a h\u00e1zas emberr\u00e9 v\u00e1l\u00f3 Ewald le is telepedett ebben a csendes, halv\u00e1ny b\u00e1j\u00fa v\u00e1rosk\u00e1ban, amelynek f\u0151tere m\u00e9g ma is olyan, mintha \u00f6r\u00f6kre meg\u00e1llt volna ott az id\u0151. A temet\u0151 mellett vettek h\u00e1zat, \u00e9s bep\u00f3tolt\u00e1k az elvesztegetett \u00e9veket, fikarcnyit sem t\u00f6r\u0151dve \u2013 vagy tal\u00e1n \u00e9pp az\u00e9rt \u2013 a K\u00e1lv\u00e1ria temet\u0151 k\u00f6veinek els\u00f6pr\u0151 bizonyoss\u00e1g\u00e1val.<\/p>\n

2.<\/strong><\/h2>\n

Kl\u00e1ri unokatestv\u00e9remmel egy decemberi, k\u00f6d\u00f6t szit\u00e1l\u00f3 d\u00e9lut\u00e1n megkerest\u00fck azt a h\u00e1zat, ahol valaha a d\u00e9dsz\u00fcleink, majd gyermekeik, k\u00f6zt\u00fck a nagymam\u00e1nk is lakott. Ritka sz\u00e9p a temet\u0151, a v\u00e1ros sz\u00edv\u00e9ben, h\u00e1zakkal k\u00f6rbev\u00e9ve. M\u00e1r ez \u00f6nmag\u00e1ban megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti a szok\u00e1sos temet\u0151kt\u0151l, amelyeknek \u00fagy has\u00edtanak ki helyet a legt\u00f6bb telep\u00fcl\u00e9sen, hogy szem\u00e9rmesen elker\u00edts\u00e9k a jelen \u00e1rad\u00e1s\u00e1t\u00f3l. Az ember, ha arra s\u00e9t\u00e1l, csak \u00fagy v\u00e9letlen\u00fcl tekint r\u00e1, merthogy \u00e9ppen ott van, \u00e9s mivel nem k\u00e9sz\u00fcl r\u00e1, oly term\u00e9szetess\u00e9ggel fogadja a l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t, ahogyan tal\u00e1n a hal\u00e1l t\u00e9ny\u00e9t is meg kellene pr\u00f3b\u00e1lnia majd egyszer egy b\u00f6lcsebb civiliz\u00e1ci\u00f3nak.
\nMiel\u0151tt a h\u00e1z felfedez\u00e9s\u00e9re indultunk volna, el\u0151sz\u00f6r Ewald Brock \u00fckap\u00e1nk s\u00edrj\u00e1t pr\u00f3b\u00e1ltuk meglelni, \u00e9s meglep\u0151en k\u00f6nnyen r\u00e1 is bukkantunk. Kicsit megd\u0151lt a s\u00edrk\u0151, de j\u00f3l ki lehetett bet\u0171zni a feliratot \u2013 magukra jobban ad\u00f3 mesteremberek kor\u00e1ban k\u00e9sz\u00fclt. Meglepett, hogy Am\u00e1lia nev\u00e9t nem tal\u00e1ltuk a k\u00f6v\u00f6n. Nem eml\u00e9keztem, hogy nagyany\u00e1m eml\u00edtette volna, hol van \u201e Brock \u00f3papa\u201d im\u00e1dott feles\u00e9ge eltemetve. Mindenesetre logikusnak tetszett, hogy egy f\u00e9rfi, aki olyan h\u00e9vvel \u0151rizte a feles\u00e9ge eml\u00e9k\u00e9t, mellette akar nyugodni.
\n\u00c1mde Kl\u00e1ri a csal\u00e1di m\u00faltat sokkal m\u00f3dszeresebben k\u00f6zel\u00edtette meg \u2013 szekr\u00e9nye egyik fi\u00f3kj\u00e1ban r\u00e9gi levelek, t\u00e1viratok, esk\u00fcv\u0151i megh\u00edv\u00f3k \u00e9s gy\u00e1szjelent\u00e9sek lapultak,\u00e9s az ezekb\u0151l kicsom\u00f3zhat\u00f3 t\u00e9nyeket egy f\u00fczetbe jegyezte le. Sz\u00e9tosztotta a genetika nagyany\u00e1nk csal\u00e1di \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9t \u2013 \u0151 racion\u00e1lis volt, nekem a spont\u00e1n rajong\u00e1s jutott…
\n\u00dckany\u00e1nk Stuttgartban van eltemetve, t\u00e1j\u00e9koztatott. Ezt nem \u00e9rtettem. Sosem akart visszamenni N\u00e9metorsz\u00e1gba, ezt a nagymama gyakran elmes\u00e9lte. Sz\u00e1raz hang\u00fa, r\u00f6vid, kem\u00e9ny n\u00e9mets\u00e9ggel pattog\u00f3, t\u00e1rgyszer\u0171 leveleket \u00edrt a sz\u00fcleinek \u2013 egyre ritk\u00e1bban, \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n ahhoz sem volt kedve, hogy hangs\u00falyozza, mennyire boldog ezzel a f\u00e9rfival. M\u00e1r nem izgatta, \u00e9rdekli-e vagy bosszantja a sz\u00fcleit az \u0151 boldogs\u00e1ga, amelyb\u0151l dr\u00e1ga \u00e9veket vettek el t\u0151le, mik\u00f6zben \u2013 ezt is meg\u00e9rezte \u2013 m\u00e1r nem sok ilyen \u00e9v van h\u00e1tra. Magyarul ugyan nem tanult meg sosem rendesen, \u00e9s \u00edgy kiss\u00e9 elz\u00e1rtan \u00e9lt a K\u00e1lv\u00e1ria temet\u0151 melankolikus h\u00e1tter\u00e9ben, de ak\u00e1rh\u00e1nyszor kin\u00e9zett az ablakon, azt az utc\u00e1t l\u00e1tta, amelynek a sark\u00e1n mindennap befordult egy f\u00e9rfi, akit\u0151l gyorsabban vert a sz\u00edve\u2026 Lehet, hogy a v\u00e1rosnak nem nagyon volt k\u00f6ze hozz\u00e1, de neki a v\u00e1roshoz ann\u00e1l ink\u00e1bb. Egy pillanatra sem k\u00ednozta a honv\u00e1gy.
\nEwald Brockot, a f\u00e9rjet azonban ann\u00e1l ink\u00e1bb, tudtam meg Kl\u00e1rit\u00f3l, mik\u00f6zben ki-kih\u00fazogattuk \u00fckap\u00e1nk s\u00edrja mell\u0151l a fagyos gazokat.
\nAmikor Ewald feles\u00e9ge meghalt, \u00e9s \u0151 kifordult a szob\u00e1b\u00f3l, ahol m\u00e9g egyszer v\u00e9gigsim\u00edtott a szoborfeh\u00e9r arcon \u00e9s testen, ami annyi gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9get adott neki, le\u00fclt a szob\u00e1j\u00e1ban egy sz\u00e9kre, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt nem gondolni arra, milyen rettenetesen hossz\u00fa lesz m\u00e9g az \u00e9let. A sorsk\u00e9nt r\u00e1zuhan\u00f3 f\u00e9rfimag\u00e1ny s\u00faly\u00e1t \u2013 \u00fagy \u00e9rezte \u2013 nem lesz k\u00e9pes a magyar kisv\u00e1rosban mindv\u00e9gig \u00e9rzett nyelvi, habitusbeli \u00e9s kultur\u00e1lis mag\u00e1nnyal tet\u00e9zve viselni. Kib\u00e1mult a s\u00f6t\u00e9tbe, a temet\u0151 k\u00e1poln\u00e1j\u00e1nak k\u00f6rvonalaira, \u00e9s nem tal\u00e1lt vigaszt a felt\u00e1mad\u00e1sban.
\nA folyos\u00f3n Annuska izgatott suttog\u00e1s\u00e1t hallotta, s szinte l\u00e1tta, ahogy ott toporog a kis Oszk\u00e1rral az \u0151 ajtaja el\u0151tt, azon tanakodva, mit csin\u00e1lhat odabent a papa. \u201eMi lesz vel\u00fck? \u201d\u2013 gondolta k\u00e9ts\u00e9gbeesetten, mert szerette a gyermekeit, de nem tudta, mit is k\u00e9ne vel\u00fck kezdenie. Esz\u00e9be jutott stuttgarti n\u00e9nje, Anna, aki kor\u00e1bban meg\u00f6zvegy\u00fclt, \u00e9s m\u00e1r felnevelt k\u00e9t fi\u00fat. J\u00f3 volt hirtelen arra gondolni, hogy hazak\u00f6lt\u00f6zik , \u00e9s a testv\u00e9re a n\u0151k sz\u00fcletett tehets\u00e9g\u00e9vel megpr\u00f3b\u00e1lhatja p\u00f3tolni a p\u00f3tolhatatlant, a dr\u00e1ga Am\u00e1li\u00e1t \u2013 ha nem is sz\u00e1m\u00e1ra, de legal\u00e1bb a gyerekeknek. Egy pillanatra majdhogynem k\u00f6nnyebbedett is volna a szor\u00edt\u00e1s a sz\u00edv\u00e9n: \u00fagy van, hazamegy Stuttgartba a gyerekekkel. Csakhogy ez azzal j\u00e1rt, hogy Am\u00e1lia akkor nem nyugodhat Baj\u00e1n, egy olyan f\u00f6ldben, ahol majd a kell\u0151 id\u0151ben, k\u00e9s\u0151bb nem tud elegyedni a porh\u00fcvely\u00fck.
\nA s\u00f6t\u00e9t szoba m\u00e9ly\u00e9n \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt Ewald Brock, hogy Am\u00e1li\u00e1t m\u00e1rpedig Stuttgartban kell eltemetni, s \u00edgy mell\u00e9ker\u00fclhet majd \u0151 is. Az \u00e1thelyez\u00e9s\u00e9t m\u00e1r a temet\u00e9s ut\u00e1n el kellett kezdenie, \u00e9s persze besz\u00e9lni kellett Ann\u00e1val is.
\n\u00cdgy temett\u00e9k el Am\u00e1lia Brockot v\u00e9g\u00fcl Stuttgartban, \u00e9s a f\u00e9rje m\u00e1r a temet\u00e9s ut\u00e1n egy nappal tudta, hogy ezt m\u00e9gse kellett volna. Az esk\u00fcv\u0151j\u00fck \u00f3ta nem j\u00e1rt a sz\u00fcl\u0151v\u00e1ros\u00e1ban, \u00e9s amikor lesz\u00e1llt a vonatr\u00f3l, egy ismeretlen v\u00e1ros peronj\u00e1n \u00e1llt. A r\u00e9gi bar\u00e1tok vagy elt\u0171ntek, vagy az \u0151 szem\u00e9ben szem\u00fcveges, kicsit h\u00e1jas idegenek lettek.
\nAnna n\u0151v\u00e9re sem volt az az odaad\u00f3an egy\u00fctt \u00e9rz\u0151 valaki, \u00e9s sokat panaszkodott arra, mennyi a dolga.
\nA legt\u00f6bb b\u00e1natot \u00e9s \u0151szintes\u00e9get Am\u00e1lia sz\u00fcleinek arc\u00e1r\u00f3l olvashatta le, \u00e9s Ewald Brock azt hazudta nekik, hogy megboldogult feles\u00e9g\u00e9nek nagyon hi\u00e1nyoztak.
\n\u0150 viszont, ezt j\u00f3zanul tapasztalhatta, cs\u00f6ppet sem hi\u00e1nyzott Stuttgartnak, \u00e9s most m\u00e1r azt is tudta, hogy neki sem hi\u00e1nyzott a v\u00e1ros. J\u00f3 volt a t\u00e1voli Baj\u00e1ra gondolnia, \u00e9s amikor elutaz\u00e1sa el\u0151tt kiment a friss s\u00edrhoz, hosszan k\u00e9rte Am\u00e1lia bocs\u00e1nat\u00e1t az\u00e9rt, ami\u00e9rt visszahozta \u0151t, \u00e9s fogadkozott, hogy hal\u00e1la ut\u00e1n \u0151 is visszaj\u00f6n ide, pontosabban mell\u00e9je. De az \u00e9letet, az Am\u00e1lia n\u00e9lk\u00fclit k\u00e9ptelen lenne elviselni azok n\u00e9lk\u00fcl az utc\u00e1k n\u00e9lk\u00fcl, ahol annyi eml\u00e9ke \u00e9l r\u00f3la.
\nHal\u00e1l\u00e1ig s\u00e9t\u00e1lt ezek k\u00f6z\u00f6tt az eml\u00e9kek k\u00f6z\u00f6tt, mik\u00f6zben sz\u00e9p lassan abba is beletanult, hogyan kell a gyermekeivel s\u00e9t\u00e1lni. Fia, Oszk\u00e1r az anyja k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, vonz\u00f3, kalandos lelk\u00e9t \u00f6r\u00f6k\u00f6lte. Ez\u00e9rt azt\u00e1n az apja k\u00e9ptelen volt kicsit l\u00e9ha, felel\u0151tlen term\u00e9szet\u00e9t megf\u00e9kezni, ez az Oszk\u00e1rn\u00e1l id\u0151sebb Annusk\u00e1ra maradt, aki hamar \u00e1tvette a n\u0151i szerepet a csal\u00e1dban. Oszk\u00e1rnak amolyan helyes kis p\u00f3tmam\u00e1ja lett, \u00e9s ahogy n\u0151tt, egyre ink\u00e1bb \u00e9desapja gondoskod\u00f3 gazdasszonya is.
\nEwald Brock gondolatban sokat besz\u00e9lgetett a feles\u00e9g\u00e9vel a szob\u00e1j\u00e1ban est\u00e9nk\u00e9nt,\u00e9s elmondta neki, hogy a gyerekek fel\u0151l ne agg\u00f3djon: eg\u00e9szs\u00e9gesek, \u00e9rtelmesek, t\u00f6bbnyire kezelhet\u0151ek is. Igyekszik \u0151ket egyform\u00e1n szeretni, de megvallja, nem mindig siker\u00fcl. Oszk\u00e1r szem\u00e9ben t\u00fals\u00e1gosan felismeri Am\u00e1lia tekintet\u00e9nek f\u00fcggetlen, kicsit cs\u00fafond\u00e1ros csillog\u00e1s\u00e1t.
\nAm\u00e1lia ilyenkor \u2013 \u00fagy t\u0171nt \u2013, megcs\u00f3v\u00e1lta f\u0151k\u00f6t\u0151s fej\u00e9t, \u00e9s figyelmeztette f\u00e9rj\u00e9t, hogy pedig sokkal jobban kellene \u00e9rt\u00e9kelni Ann\u00e1cska felel\u0151ss\u00e9gteljes viselked\u00e9s\u00e9t. \u201eTudom!\u201d, s\u00f3hajtotta Ewald b\u0171ntudatosan, \u00e9s azt suttogta, hogy megpr\u00f3b\u00e1lja. De erre csak \u00e9lete utols\u00f3 szakasz\u00e1ban ker\u00fclt sor \u2013 m\u00e1rpedig az \u00e9lete hossz\u00fara ny\u00falt.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

1. Ap\u00e1m anyai d\u00e9dsz\u00fclei N\u00e9metorsz\u00e1gb\u00f3l ker\u00fcltek Baj\u00e1ra, \u00e9s otthon nem besz\u00e9ltek magyarul. \u00dckap\u00e1m vas\u00fat\u00e9p\u00edt\u0151 m\u00e9rn\u00f6k volt, \u00e9s mondj\u00e1k: hal\u00e1losan beleszeretett Am\u00e1li\u00e1ba, aki a k\u00e9pek alapj\u00e1n minden bizonnyal a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9vel hatott ilyen element\u00e1risan. Am\u00e1lia sz\u00fclei sz\u00e9p t\u00fcrelmesen v\u00e9gighallgatt\u00e1k a l\u00e1nyk\u00e9r\u0151be \u00e9rkez\u0151 fiatalembert, aki el\u0151tt egyel\u0151re igen bizonytalan j\u00f6v\u0151 \u00e1llt, \u00e9s am\u00fagy is \u00e1lland\u00f3an mozg\u00e1sban volt, ahogy […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-54387","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54387","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=54387"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54387\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=54387"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=54387"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=54387"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}