Val\u00f3j\u00e1ban nem sokat tudok a d\u00e9dsz\u00fcleimr\u0151l \u2013 Ewald Brockr\u00f3l, az \u00fckap\u00e1mr\u00f3l j\u00f3val \u00e9lm\u00e9nyszer\u0171bb a k\u00e9pem.
\nGyakran tapasztalom, hogy \u201ea j\u00f3s\u00e1g, kedvess\u00e9g, a normalit\u00e1s\u201d nem h\u00edr- \u00e9s eml\u00e9k\u00e9rt\u00e9k\u0171, arr\u00f3l nem lehet \u201esztorizni\u201d. Mi elmes\u00e9lni val\u00f3 van azon, hogy betakart\u00e1k az embert, \u00e9s nem er\u0151ltett\u00e9k, hogy s\u00f6t\u00e9tben aludjon, hogy mindig vasalt volt a sok ingecsk\u00e9je, ki volt hegyezve a ceruz\u00e1ja, megf\u00fajva a forr\u00f3 leves, lecser\u00e9lve a vizes borogat\u00e1s a l\u00e1zas homlokon? A mag\u00e1b\u00f3l k\u00f6vetkez\u0151 szeretet ezer \u00e9s ezer tett\u00e9t elmossa az eml\u00e9kezet, bele\u00e9p\u00fcl nyugodt alv\u00e1sunkba, rendesen hordott ruh\u00e1nkba, a pap\u00edrt k\u00f6nnyed\u00e9n sz\u00e1nt\u00f3 ceruz\u00e1nkba, soha meg nem \u00e9getett \u00edny\u00fcnkbe, betegs\u00e9g ut\u00e1n visszanyert er\u0151nkbe. Az \u00e9lhet\u0151 \u00e9let az eml\u00e9ke azoknak az embereknek , akik mellett\u00fcnk \u00e9s m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk \u00e1lltak…
\nM\u00e1s ok\u00e1t nem l\u00e1tom annak, hogy a m\u00faltat m\u00f3dszeresen \u00e1tadni k\u00edv\u00e1n\u00f3 nagyany\u00e1m mi\u00e9rt nem mes\u00e9lt t\u00f6bbet a sz\u00fcleir\u0151l vagy \u00e9ppen mi\u00e9rt nem ragadt meg t\u00f6bb bennem \u0151bel\u0151l\u00fck.
\nNagyany\u00e1m p\u00e1ratlan szem\u00e9lyis\u00e9ge 89 \u00e9vig dics\u00e9rte \u00e9s id\u00e9zte meg d\u00e9dsz\u00fcleimet, de konkr\u00e9tan keveset tudok r\u00f3luk. N\u00e9h\u00e1ny mondatukkal olykor m\u00e9g r\u00e1m k\u00f6sz\u00f6nnek \u2013 de ezeket is a l\u00e1nyukt\u00f3l tudom.
\nHa v\u00e9gigd\u0151l\u00f6k a d\u00edv\u00e1nyon este, \u00e9s szinte megfoghat\u00f3an \u00e9rzem a fizikai \u00e9s lelki megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st , az esti nyugalom perceinek megunhatatlanul \u00e9des pillanatait, szinte mindig eszembe jut, ahogy nagyany\u00e1m az \u0151 \u00e9desanyj\u00e1t id\u00e9zte nekem, mik\u00f6zben betakart az \u00e1gyban: \u201eAz est a nap koron\u00e1ja.\u201d
\nPersze, Brock Anna ezt n\u00e9met\u00fcl mondhatta, \u00e9s annyiszor, hogy l\u00e1ny\u00e1nak \u00e9vtizedek m\u00falva is szinte minden este az esz\u00e9be jutott, nyilv\u00e1n, mert az anyja az \u00e1tlagosn\u00e1l is jobban tudta \u00e9rt\u00e9kelni az esti pihen\u00e9s szer\u00e9ny f\u00e9ny\u0171z\u00e9s\u00e9t…
\nAm\u00edg Szoyka J\u00f3zsef meg nem halt, viszonylagos k\u00e9nyelemben \u00e9s j\u00f3l\u00e9tben \u00e9lt a csal\u00e1d, err\u0151l a f\u00e9nyk\u00e9peken a \u201eboldog b\u00e9keid\u0151k\u201d sz\u00e1munkra v\u00e9gk\u00e9pp elveszett, r\u00e1\u00e9r\u0151s ritmusa pulz\u00e1l. F\u0171z\u0151be szor\u00edtott, kiss\u00e9 m\u00e1r megvastagodott der\u00e9kkal \u00fcl d\u00e9dany\u00e1m, \u00e9s kellemes, szab\u00e1lyos arcvon\u00e1saival nagyon eml\u00e9keztet a m\u00f6g\u00f6tte \u00e1ll\u00f3 k\u00e9t f\u00e9rfi k\u00f6z\u00fcl az id\u0151sebbre, aki szinte d\u00fch\u00f6dten mered a f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151g\u00e9p lencs\u00e9j\u00e9be. Pr\u00f3b\u00e1lom elk\u00e9pzelni azt a ny\u00e1ri (tavaszi?) napot, amikor kivonult, nekik\u00e9sz\u00fclve a k\u00e9pnek a csal\u00e1d a kertbe, a f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9sz a szok\u00e1sos tan\u00e1csokat osztogatva (\u201eItt rep\u00fcl a kismad\u00e1r!\u201d) igyekezett a kell\u0151 p\u00f3zokba \u00e9s mosolyokba rendezni a t\u00e1rsas\u00e1got. Szoyka J\u00f3zsef, aki az \u00f3papa mellette \u00e1llt, \u00e9s szinte \u00e9rezte, mik\u00e9nt fesz\u00fcl meg ap\u00f3sa \u00e9s k\u00e9sz\u00fcl neki valami meggondolatlanul goromba mondatnak, el\u00e9rkezettnek l\u00e1tta az id\u0151t, hogy megsz\u00f3laljon. Valami olyasmit mondhatott, hogy nem kell minden\u00e1ron a kismadarat emlegetni, amely elrep\u00fcl, mert az \u00f3papa egy\u00e9nis\u00e9ge tal\u00e1n \u00e9ppen \u00edgy term\u00e9szetes \u2013 s\u00falyosan, mosolyok n\u00e9lk\u00fcl.
\nA f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9sz gyanakodva felkapta a fej\u00e9t, \u00e9s r\u00e1n\u00e9zett az \u00e1llatorvos \u00farra: mi\u00e9rt ironiz\u00e1l vele, az egyszer\u0171 iparossal? De Szoyka J\u00f3zsef pontosan azzal az egynem\u0171, rend\u00edthetetlen mosoly\u00e1val n\u00e9zett vissza r\u00e1, ahogy ap\u00f3s\u00e1t volt szok\u00e1sa leszerelni, ahogy az \u201eUgyan m\u00e1r, Ewald b\u00e1ty\u00e1m\u201d-ot mondta\u2026
\nA fot\u00f3 \u00edgy minden skandalum n\u00e9lk\u00fcl elk\u00e9sz\u00fclhetett, Ewald Brock pedig, \u00f6nbizalm\u00e1ban meger\u0151s\u00f6dve, b\u0151szen csak az\u00e9rt sem mosolyog, cing\u00e1r veje viszont helyette is. El\u0151tt\u00fck az asszony, akit mindketten im\u00e1dnak, kis sz\u00e9ken \u00fclve, hogy ne takarja a felmen\u0151ket, majd a h\u00e1rom gyerek: Ott\u00f3, Jol\u00e1n \u00e9s Nusika.
\nA gyerekeket \u00e9s a kertet egy\u00e9bir\u00e1nt, az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak sokkal ink\u00e1bb tetsz\u0151 m\u00f3don meg\u00f6r\u00f6k\u00edtette d\u00e9dsz\u00fcleim egykori lak\u00f3ja, a k\u00e9s\u0151bb szakmai berkekben komoly respektust szerz\u0151 csiki fest\u0151m\u0171v\u00e9sz, Nagy Istv\u00e1n is. Ma k\u00fcl\u00f6n m\u00fazeum \u0151rzi az eml\u00e9k\u00e9t Baj\u00e1n, szobrot is \u00e1ll\u00edtottak neki, a d\u00e9dsz\u00fcl\u0151i h\u00e1zat pedig, pontosabban azt, ami a hely\u00e9n \u00e1ll, az\u00e9rt volt olyan k\u00f6nny\u0171 k\u00e9s\u0151bb megtal\u00e1lnunk, mert azon is \u00e1ll egy eml\u00e9kt\u00e1bla, miszerint ott lakott. A tehets\u00e9ges, nagy fest\u0151 rendk\u00edv\u00fcl szeg\u00e9ny volt. Egy kisebb lakr\u00e9szt b\u00e9relt, amely d\u00e9dsz\u00fcleim nagy h\u00e1za mellett \u00e1llt, \u00e9s p\u00e9nz helyett k\u00e9pekkel fizetett, melyeknek nagy r\u00e9sz\u00e9t az \u00f6tvenes \u00e9vekben elhordt\u00e1k, am\u00edg nagyany\u00e1m\u00e9k a hortob\u00e1gyi kitelep\u00edt\u00e9s kil\u00e1t\u00e1stalan napjait morzsolt\u00e1k. A Szoyka-gyerekek Pista b\u00e1csinak h\u00edvt\u00e1k a fest\u0151t, s \u00fagy eml\u00e9keztek, hogy ritk\u00e1n volt vid\u00e1m, \u00e9s ezt a komors\u00e1got r\u00e1vitte k\u00e9pei \u00f6sszet\u00e9veszthetetlen sz\u00ednvil\u00e1g\u00e1ra is. Nem tudom, az elismer\u00e9s \u00e9des\u00edt\u0151 pillanatait meg\u00e9rte-e, de d\u00e9dany\u00e1m bizonyosan el\u00e9gedetten gondolt arra, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen meg\u00f6zvegy\u00fclv\u00e9n, hogy van mit hagynia gyermekeire, ha m\u00e1r \u00edgy egyed\u00fcl maradt.
\nAmikor azt\u00e1n Szoyka J\u00f3zsefet elvitte mindig is \u00e9rz\u00e9keny gyomra, m\u00e1r nagyok voltak ugyan a gyerekek, de m\u00e9g el kellett ind\u00edtani \u0151ket az \u00e9letben, s ez nem volt kis feladat Brock Ann\u00e1nak, mert ott volt sz\u00e1m\u00e1ra a negyedik, a legny\u0171g\u00f6sebb gyerek: \u00f6reg \u00e9desapja is.
\nEz lehetett az fordul\u00f3pont, amikor a musz\u00e1j is mozgatta cselekedeteit, \u00e9s egyre nagyobb s\u00f3hajjal szakadt ki bel\u0151le est\u00e9nk\u00e9nt n\u00e9met\u00fcl \u201eAz est a nap koron\u00e1ja\u201d liturgikus mondata.
\nAmikor azt\u00e1n a f\u00e9l oldal\u00e1ra leb\u00e9nult, apja m\u00e1r halott volt, \u0151 pedig nagyobbik l\u00e1ny\u00e1val, Jol\u00e1nnal lakott. A felpolcozott p\u00e1rn\u00e1kon v\u00e9gigolvasta az \u00f6sszes klasszikus szerz\u0151t, akikre kor\u00e1bban nem volt ideje, \u00e9s ha elf\u00e1radt, gyakran sim\u00edtott v\u00e9gig m\u00e9g eleven jobb kez\u00e9vel az \u00e9rz\u00e9ketlen, g\u00f6rcsbe meredt balon: \u201e\u00d3, de sokat szolg\u00e1ltatok!\u201d \u2013 suttogta.
\nPersze, ezt is mind a nagyany\u00e1mt\u00f3l tudom, aki odaad\u00f3an \u00e1polta \u0151t addig a napig, am\u00edg meg nem \u00e1llt az \u00f6tvenes \u00e9vek h\u00edrhedt fekete aut\u00f3ja a nemzetk\u00f6zi oszt\u00e1lyharccal kapcsolatban aggaszt\u00f3an apatikus, eleg\u00e1ns kab\u00e1tjai ok\u00e1n am\u00fagy is gyan\u00fas j\u00e1r\u00e1sb\u00edr\u00f3 f\u00e9rje h\u00e1za el\u0151tt. F\u00e9l\u00f3r\u00e1t kaptak arra, hogy a legsz\u00fcks\u00e9gesebbeket \u00f6sszecsomagolj\u00e1k. Szoyka Jol\u00e1n elfulladt hang\u00fa k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re, hogy akkor mi lesz az \u0151 b\u00e9na \u00e9desanyj\u00e1val, nem k\u00edv\u00e1ntak v\u00e1laszolni.
\nNagyany\u00e1m sz\u00e1raz, \u00e9g\u0151 szemmel, n\u00e9m\u00e1n dob\u00e1lta bele egy el\u0151r\u00e1ngatott kisb\u00f6r\u00f6ndbe a keze \u00fcgy\u00e9be es\u0151, sokszor teljesen felesleges holmikat, mert szok\u00e1sos racionalizmusa pillanatnyilag teljesen cserbenhagyta. F\u00e9rje megk\u00f6v\u00fclten \u00fclt a konyhasz\u00e9ken, \u00e9s neki nem volt ereje megk\u00e9rnie, hogy \u00e1lljon fel \u00e9s seg\u00edtsen… N\u00e9h\u00e1nyszor neki is ment az ur\u00e1nak, ahogy rohang\u00e1lt \u00e9rtelmetlen\u00fcl egyik szekr\u00e9nyt\u0151l a m\u00e1sikig, igyekezv\u00e9n meg\u0151rizni az \u00e9p esz\u00e9t. A v\u00e9g\u00e9n egy percet kapott, hogy elb\u00facs\u00fazzon az anyj\u00e1t\u00f3l, \u00e9s amikor bel\u00e9pett a szob\u00e1ba, m\u00e9g Brock Anna tekintet\u00e9nek p\u00e1ni r\u00e9m\u00fclete sem laz\u00edtotta meg arca merevs\u00e9g\u00e9t. Hat kis pap\u00edrlapot hagyott a lak\u00e1s k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 pontjain Ilik\u00e9nek, aki \u00e1tj\u00e1rt hozz\u00e1juk seg\u00edteni, rajta Nusika c\u00edm\u00e9vel \u00e9s a k\u00e9r\u00e9ssel, hogy \u00e9rtes\u00edtse valahogy a h\u00fag\u00e1t, de addig is viselje gondj\u00e1t az \u00e9desanyj\u00e1nak.
\nAz egyik ilyen c\u00e9dul\u00e1t anyja \u00e9p kez\u00e9be nyomta, \u00e9s ahogy odahajolt, Brock Anna azt suttogta: \u201e Cunc\u00f3k\u00e1m, megl\u00e1tod, a j\u00f3isten megseg\u00edt\u201d \u2013 Szoyka Jol\u00e1n pedig nem tudta eld\u00f6nteni, hogy ezt mag\u00e1ra vagy r\u00e1juk \u00e9rti, de ahogy \u00e9desanyj\u00e1ra n\u00e9zett, l\u00e1tta, hogy annak szem\u00e9b\u0151l elt\u0171nt a r\u00e9m\u00fclet, \u00e9s \u00fagy simogatja \u0151t v\u00e9gig a tekintet\u00e9vel, ahogy egy sz\u00fcl\u0151 riadt gyermek\u00e9vel teszi.
\n\u201eM\u00e1r nincs id\u0151m, hogy tiszt\u00e1ba rakjalak\u201d \u2013 mondta nagymam\u00e1m, \u00e9s a k\u00f6nnyei Brock Anna h\u00e1l\u00f3ing\u00e9re hullottak.
\n\u201eNem baj, Cunc\u00f3k\u00e1m\u2026 Majd j\u00f6n Ilike… Ne s\u00edrj. Ezeknek ne\u201d \u2013 tette hozz\u00e1, \u00e9s \u00e9p kez\u00e9vel a c\u00e9dul\u00e1t szor\u00edtva let\u00f6r\u00f6lte l\u00e1nya nedves arc\u00e1t Nusika c\u00edme elm\u00e1zol\u00f3dott. D\u00f6r\u00f6mb\u00f6ltek az ajt\u00f3n. Szoyka Jol\u00e1n felegyenesedett, \u00e9s k\u00e9t tenyer\u00e9vel, heves mozdulatokkal sz\u00e1razra d\u00f6rzs\u00f6lte az arc\u00e1t. Azt\u00e1n csak n\u00e9zte az anyj\u00e1t, l\u00e1tta, hogy azt akarja: a l\u00e1nya azt l\u00e1ssa, hogy nem f\u00e9l. \u201eSz\u00f3val b\u00e1tors\u00e1g, azt mondod?\u201d \u2013 k\u00e9rdezte hamis hangon. Brock Anna balfel\u00e9n kicsit eldeform\u00e1l\u00f3dott arccal, k\u00f6nnyes torokkal elmosolyodott. \u00c9p keze megrebbent a takar\u00f3n.
\n\u201eM\u00e9g l\u00e1tjuk egym\u00e1st, \u00e9desany\u00e1m\u201d \u2013 mondta Szoyka Jol\u00e1n minden meggy\u0151z\u0151d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s kifordult, miel\u0151tt anyja betegs\u00e9gt\u0151l k\u00f6nnyen \u00f6nt\u00f6rv\u00e9ny\u0171v\u00e9 v\u00e1l\u00f3 arcizmait visszarendezte volna az igazs\u00e1gba a f\u00e9lelem.
\nBrock Anna hallotta, ahogyan csap\u00f3dik a kocsi ajtaja, azt\u00e1n olyan hatalmas csend lett a h\u00e1zban, hogy alig kapott t\u0151le leveg\u0151t. A tork\u00e1t fesz\u00edt\u0151 s\u00edr\u00e1s \u00e1tszak\u00edtotta a g\u00e1tat. A jobb oldal\u00e1n l\u00e9v\u0151 kis asztalk\u00e1ra Joli odak\u00e9sz\u00edtett p\u00e1r zsebkend\u0151t, de azok hamar \u00e1tnevesedtek. Ut\u00e1na a p\u00e1rnahuzatba t\u00f6r\u00f6lte csurg\u00f3 k\u00f6nnyeit, \u00e9s \u00fcgyetlen f\u00e9lmozdulatait\u00f3l valahogy lesodr\u00f3dott a p\u00e1rna az \u00e1gyr\u00f3l. \u00cdgy csak v\u00edzszintesen tudott fek\u00fcdni, \u00e9s a mennyezetet n\u00e9zte.
\nM\u00e1jus volt, az ablak el\u0151tti gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1k leveleit langyos sz\u00e9l f\u00fajta. Ahogy a levelek \u00e1rnyj\u00e1t\u00e9k\u00e1t figyelte a plafonon, hirtelen arra gondolt, milyen hatalmas az \u00e9let. \u00c9s ha van ennek a hatalmas \u00e9letnek h\u0171s\u00e9ges gyermeke, h\u00e1t az \u0151 l\u00e1nya az. Ett\u0151l kicsit megnyugodott.
\nA levelekr\u0151l azt\u00e1n esz\u00e9be jutott egy ny\u00e1ri reggel, amikor nyitott ablak mellett fek\u00fcdtek az \u00e1gyban, \u00e9s besz\u00e9lgettek a f\u00e9rj\u00e9vel. M\u00e1r megsz\u00fcletett Ott\u00f3ka, \u00e9s \u00e9ppen Jolik\u00e1t v\u00e1rta. Szoyka J\u00f3zsef a kez\u00e9t feles\u00e9ge domborod\u00f3 has\u00e1ra helyezte, szem\u00fcveg\u00e9t pedig feltolta az orr\u00e1n azzal a mozdulattal, amit az asszony annyira kedvelt… Brock Anna nem \u00e9rtette, ahogy mindezt felid\u00e9zte, m\u00e9rt volt a f\u00e9rfin szem\u00fcveg az \u00e1gyban. Tal\u00e1n olvasott el\u0151tte vagy \u00e9pp olvas\u00e1shoz k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt. De miel\u0151tt ezt v\u00e9giggondolta volna, a f\u00e9rfi arc\u00e1t eltakarta az ablak el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 vir\u00e1gz\u00f3 barackfa eml\u00e9ke, arr\u00f3l meg az jutott az esz\u00e9be, ahogy apja nyaranta a leesett \u00e9s s\u00e9r\u00fclt barackokat szedegette egy hord\u00f3ba cefr\u00e9nek. B\u00fcszke volt a tiszta p\u00e1link\u00e1j\u00e1ra, \u00e9s arra is, hogy sosem ivott bel\u0151le. De egyszer Nusika l\u00e1nya megleste, hogy titokban felhajtott k\u00e9t kupic\u00e1val, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n szaladt hozz\u00e1 el\u00fajs\u00e1golni. Leszidta a kisl\u00e1nyt, hogy ne leskel\u0151dj\u00f6n, \u00e1m este az \u00e1gyban a f\u00e9rj\u00e9vel j\u00f3t mulattak a dolgon\u2026
\nEzen azt\u00e1n a b\u00e9na asszony m\u00e9g el is mosolyodott, \u00e9s elaludt.
\n\u00cdgy tal\u00e1lt r\u00e1 f\u00e9l \u00f3ra m\u00falva Ilike, \u00e9s amikor megl\u00e1tta balra h\u00faz\u00f3 sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9n a kis mosolyt, arc\u00e1n pedig a m\u00e9g fel nem sz\u00e1radt k\u00f6nnyeket, t\u00f6rni-z\u00fazni lett volna kedve.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n (R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Val\u00f3j\u00e1ban nem sokat tudok a d\u00e9dsz\u00fcleimr\u0151l \u2013 Ewald Brockr\u00f3l, az \u00fckap\u00e1mr\u00f3l j\u00f3val \u00e9lm\u00e9nyszer\u0171bb a k\u00e9pem. Gyakran tapasztalom, hogy \u201ea j\u00f3s\u00e1g, kedvess\u00e9g, a normalit\u00e1s\u201d nem h\u00edr- \u00e9s eml\u00e9k\u00e9rt\u00e9k\u0171, arr\u00f3l nem lehet \u201esztorizni\u201d. Mi elmes\u00e9lni val\u00f3 van azon, hogy betakart\u00e1k az embert, \u00e9s nem er\u0151ltett\u00e9k, hogy s\u00f6t\u00e9tben aludjon, hogy mindig vasalt volt a sok ingecsk\u00e9je, ki volt […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-54478","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54478","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=54478"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54478\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=54478"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=54478"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=54478"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}