Ap\u00e1m \u00e9desanyja, Szoyka Jol\u00e1n rajong\u00f3 volt \u00e9s realista. Rajong\u00e1s\u00e1nak forr\u00e1sa a sz\u00fcntelen izgalmakat teremt\u0151 val\u00f3s\u00e1g volt.
\nBefel\u00e9 tartva a kertb\u0151l, egy percre le\u00fclv\u00e9n a fonott sz\u00e9kbe, hosszan tartotta a napf\u00e9nybe egy s\u00f3ska level\u00e9t. \u00c9n az asztaln\u00e1l kifest\u0151ztem.
\n\u201eN\u00e9zd csak!\u201d \u2013 fordult fel\u00e9m.
\nPipasz\u00e1r l\u00e1baimat magam al\u00e1 h\u00fazva a sz\u00e9ken, odahajoltam a napf\u00e9nybe tartott lev\u00e9lk\u00e9hez; legel\u0151sz\u00f6r is a ny\u00e1lelv\u00e1laszt\u00e1som indult meg, mert Kl\u00e1ri unokatestv\u00e9remmel rendszeresen legelt\u00fck a vads\u00f3sk\u00e1t a kerti lugasr\u00f3l. \u201eL\u00e1tt\u00e1l m\u00e1r ilyen csud\u00e1t?\u201d \u2013 hallatszott szinte r\u00e9v\u00fcletben. \u2013 \u201eMicsoda harm\u00f3nia! Teljesen szimmetrikus vonalak! Micsoda t\u00f6k\u00e9ly!\u201d
\nMik\u00f6zben \u00e9n egy k\u00f3kadt, nyavaly\u00e1s kis levelet l\u00e1ttam, \u00e9s h\u00e1rom sz\u00f3t sem \u00e9rtettem abb\u00f3l, amit nagyany\u00e1m kipirult arccal, majdhogynem elszavalt nekem\u2026
\nM\u00e9lys\u00e9ges csod\u00e1lat\u00e1t a term\u00e9szet minden r\u00e9szlet\u00e9re kierjesztette. Komoly energi\u00e1kat fektetett p\u00e9ld\u00e1ul abba, hogy meg\u00e9rtesse vel\u00fcnk, mi\u00e9rt nem kell f\u00e9ln\u00fcnk egy herny\u00f3t\u00f3l. B\u00e9k\u00e9sen tartotta a tenyer\u00e9ben, mi meg sik\u00edtoztunk.
\nEzalatt ihletetten \u00e9rvelt amellett, hogy ugyan\u00fagy van szeme, ugyan\u00fagy eszik, \u00e9rzi a napf\u00e9nyt \u00e9s nem szereti, ha b\u00e1ntj\u00e1k, mint b\u00e1rmely \u00e9l\u0151l\u00e9ny \u2013 egysz\u00f3val kedves ismer\u0151s\u00fcnk is lehetne, ha \u00e9ppen \u00edgy akarn\u00e1nk.
\nMi viszont \u00fagy gondoltuk, b\u0151ven el\u00e9g, ha a herny\u00f3 az \u0151 kedves ismer\u0151se, s\u0151t, m\u00e9g az is sok. S gyanakodva figyelt\u00fck, vajon megmossa-e a kez\u00e9t, miut\u00e1n leengedte tenyer\u00e9b\u0151l a kis undorm\u00e1nyt a ny\u00e1ri kert talaj\u00e1ra.
\nMegmosta…
\nM\u00e9lyen hitt a cselekv\u00e9s \u00e9rtelm\u00e9ben, de nem v\u00e1rta el, hogy m\u00e1s is minden \u00e1ron higgyen benne, az igazs\u00e1got viszont m\u00e9g \u00f6nmag\u00e1n\u00e1l is jobban szerette.
\nNem volt \u00f6nz\u0151, \u00e9s nem volt t\u00e9vedhetetlen. Mihelyst reggel fel\u00e9bredt, esz\u00e9be jutott, milyen elk\u00e9peszt\u0151en \u00e9rdekes a vil\u00e1g, \u00e9s am\u00edg el nem aludt, azt csod\u00e1lta egyre: munk\u00e1val, szavakkal, tan\u00edt\u00e1ssal, \u00fajs\u00e1golvas\u00e1ssal, \u00e9s m\u00e9g ezerf\u00e9le m\u00f3don. Felel\u0151snek \u00e9rezte mag\u00e1t az idej\u00e9\u00e9rt, amit kapott, \u00e9s nem csup\u00e1n a jelen\u00e9rt. Egyetlen b\u00e1nata a hal\u00e1la el\u0151tti hetekben is az volt, hogy a j\u00f6v\u0151 felt\u00e9telezhet\u0151en p\u00e1ratlan felfedez\u00e9sei n\u00e9lk\u00fcle fognak v\u00e9gbemenni. De ha m\u00e1r \u00edgy esett, a m\u00e1sik k\u00e9t id\u0151t nem szalasztotta el. Bevallotta: az\u00e9rt mes\u00e9l nek\u00fcnk annyit a nagysz\u00fcleir\u0151l \u00e9s sz\u00fcleir\u0151l, hogy ne felejts\u00fck el, \u00e9s majd a magunk sor\u00e1n tov\u00e1bb mes\u00e9lj\u00fck.
\nRosszcsont h\u00faga mellett amolyan bezzeg gyerek lehetett, de k\u00edv\u00e1ncsi, f\u00fcggetlen szelleme, amit mindig csod\u00e1ltam benne, minden bizonnyal meg\u00f3vta a \u201ekis str\u00e9ber\u201d unalmas szerep\u00e9t\u0151l. A bajai h\u00e1z nyugalmas \u00e9letritmus\u00e1ban, amit csak n\u00e9ha akasztottak meg Brock \u00f3papa untig ismert nagyjelenetei, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl cseperedett \u00e9rtelmes, nyitott, harmonikus fiatal n\u0151v\u00e9. B\u00e1r \u00e9desapja akkor m\u00e1r nem \u00e9lt, bizony\u00e1ra nem valamilyen egzisztenci\u00e1lis meggondol\u00e1s k\u00e9sztette arra, hogy tan\u00edt\u00f3n\u0151i diplom\u00e1t szerezzen. Komoly s\u00falyf\u00f6l\u00f6slege ellen\u00e9re maga is k\u00f6nny\u0171szerrel bevitorl\u00e1zhatott volna egy elfogadhat\u00f3 partival ama hagyom\u00e1nyos kik\u00f6t\u0151be, amelyben Nusika m\u00e1r lehorgonyzott (b\u00e1r v\u00e1lasztottja szerette id\u0151r\u0151l-id\u0151re eloldani a maga horgonyait), Joli azonban ehelyett tanult, diplom\u00e1ja megszerez\u00e9se ut\u00e1n pedig \u00e9ppen arra k\u00e9sz\u00fclt, hogy Franciaorsz\u00e1gba megy a nyelvet gyakorolni,
\nEgy napon arra ment haza, hogy a h\u00e1zuk k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n v\u00e9kony, ismeretlen fi\u00fa n\u00e9z fel r\u00e1. Aki tisztess\u00e9gesen bemutatkozott: Albert J\u00f3zsefnek h\u00edvj\u00e1k, k\u00e9t h\u00f3napja \u00e9rkezett vissza Szib\u00e9ri\u00e1b\u00f3l, ahol h\u00e1rom \u00e9vet t\u00f6lt\u00f6tt hadifogs\u00e1gban. Am\u00fagy Jolika egyik bar\u00e1tn\u0151j\u00e9nek a rokona, a bar\u00e1tn\u0151 meg odabent k\u00e1v\u00e9zott Brock Ann\u00e1val. Azalatt J\u00f3zsi ki\u00fclt elsz\u00edvni egy cigarett\u00e1t. Szib\u00e9ri\u00e1ban ugyanis r\u00e1szokott…
\nHogy m\u00e9g mi minden t\u00f6rt\u00e9nt vele Szib\u00e9ri\u00e1ban, azt Joli z\u00e1poroz\u00f3 k\u00e9rd\u00e9seire sz\u00e9p lassan siker\u00fclt felid\u00e9znie, b\u00e1r jobb szerette volna elfelejteni. De az alig megismert l\u00e1ny mellett, akinek \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t nem tudta leszerelni, mert olyan vonz\u00f3nak \u00e9s hitelesnek tartotta, k\u00e9nytelen volt megszegnie fogadalm\u00e1t, amit akkor tett, amikor a vonat \u00e1tl\u00e9pte a hat\u00e1rt, \u00e9s amikor eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy azokr\u00f3l az \u00e9vekr\u0151l, melyek elrabolt\u00e1k az ifj\u00fas\u00e1g\u00e1t, a j\u00f3kedv\u00e9t \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9t, nem mes\u00e9l senkinek.
\nT\u00e1rsalg\u00e1suk k\u00f6zben Jol\u00e1n maga is tapasztalta, hogy a huszonk\u00e9t \u00e9ves fi\u00fa valahogy m\u00e1sk\u00e9nt besz\u00e9l, mint \u00e1ltal\u00e1ban a fiatalok, de hajlamos volt ezt annak betudni, hogy egyszer\u0171en csak komoly term\u00e9szet\u0171. K\u00e9s\u0151bb meg\u00e9rtette, hogy ez valami ment\u00e1lis hi\u00e1nybetegs\u00e9g, amit csak az \u0151 \u00e9letszeretete tudott ideig-\u00f3r\u00e1ig t\u00fcnetmentess\u00e9 tenni.
\nAlbert J\u00f3zsef nem gondolta, hogy valaki mellett valaha is felszabadultan fog m\u00e9g nevetni, \u00e9s amikor ez m\u00e9gis bek\u00f6vetkezett, jobban megn\u00e9zte mag\u00e1nak Szoyka Jol\u00e1nt. Akit l\u00e1tott, nem igaz\u00e1n hasonl\u00edtott a divatlapok sugallta n\u0151ide\u00e1lhoz, de h\u00e1t mit sz\u00e1m\u00edt ez? \u0150 sosem forgatott divatlapokat.
\nOdahaza, a vask\u00fati csal\u00e1d asztal\u00e1n legfeljebb kis pap\u00edrfecnik hevertek, azokon pedig kimutat\u00e1sok arr\u00f3l, hogyan alakul a bev\u00e9tel-kiad\u00e1s.
\nSz\u00fclei igyekv\u0151, bigott parasztemberek voltak, a sv\u00e1b szorgalom \u00e9s z\u00e1rk\u00f3zotts\u00e1g s\u00f6t\u00e9t aur\u00e1ja k\u00f6vette \u0151ket mindenhov\u00e1. J\u00f3zsi fi\u00fakat is csak az els\u0151 vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa forg\u00f3szele szippantotta ki ebb\u0151l a b\u0171vk\u00f6rb\u0151l. Szerencs\u00e9j\u00e9re, szinte r\u00f6gt\u00f6n fogs\u00e1gba esett. \u0150 maga ahhoz a jeges szelekt\u0151l s\u00fcv\u00f6lt\u0151 h\u00e1rom \u00e9vhez a vil\u00e1g vacogtat\u00f3 messzes\u00e9g\u00e9ben nem nagyon tudta a szerencse sz\u00f3t hozz\u00e1kapcsolni. Csak akkor gondolt el\u0151sz\u00f6r arra, hogy tal\u00e1n olyannak is tekintheti sors\u00e1t, amikor a temet\u0151ben s\u00e9t\u00e1lva annyi oszt\u00e1lyt\u00e1rsa nev\u00e9t l\u00e1tta viszont a s\u00edrk\u00f6veken. De legink\u00e1bb akkor jutott az esz\u00e9be, hogy tal\u00e1n m\u00e9g megbocs\u00e1tja valaha Szib\u00e9ri\u00e1t az \u0151 szigor\u00fa fegyelemmel tisztelt Isten\u00e9nek, amikor Szoyka Jol\u00e1nt el\u0151sz\u00f6r alaposabban szem\u00fcgyre vette a bajai h\u00e1z nappalij\u00e1ban.
\nAc\u00e9lk\u00e9k szem\u0171, kellemes arc\u00fa l\u00e1nyt l\u00e1tott, aki sokat nevetett \u00e9s a jelek szerint el\u00e9g sokat evett is. Mindkett\u0151t teljesen fesztelen\u00fcl. A fi\u00fa elb\u0171v\u00f6lve n\u00e9zte, mennyire kerek neki a vil\u00e1g. Tal\u00e1lkozott m\u00e1r olyan emberekkel, akik ilyen irigyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 m\u00f3don szerett\u00e9k az \u00e9letet \u00e9s benne magukat, de olyannal m\u00e9g nem, aki mag\u00e1n k\u00edv\u00fcl m\u00e1sokat is ennyire \u0151szint\u00e9n komolyan vett volna. Szoyka Jol\u00e1nnak m\u00e1r akkor megvolt a k\u00e9pess\u00e9ge arra, hogy m\u00e1sokra figyelve meg tudjon feledkezni mag\u00e1r\u00f3l. Ez tetszett \u00e9s h\u00edzelgett is a fi\u00fanak, tart\u00f3zkod\u00e1sa boldogan f\u00f6lengedett. R\u00e1ad\u00e1sul nem szerette a sov\u00e1ny l\u00e1nyokat. A sov\u00e1nys\u00e1g \u00f6r\u00f6kre \u00f6sszekapcsol\u00f3dott benne a szib\u00e9riai foglyok ki\u00e1ll\u00f3 lapock\u00e1ival, azt pedig \u00f6r\u00f6kre el akarta felejteni. Szoyka Jol\u00e1n, viselked\u00e9s\u00e9ben \u00e9s megjelen\u00e9s\u00e9ben maga volt a hi\u00e1nyt nem ismer\u0151 \u00e9let. Albert J\u00f3zsef pedig v\u0151leg\u00e9nyk\u00e9nt hat\u00e1rozottan arra k\u00e9rte, ne fogy\u00f3k\u00far\u00e1zzon, b\u00e1r a l\u00e1ny nagyon szeretett volna kicsit eleg\u00e1nsabban festeni az esk\u00fcv\u0151i ruh\u00e1j\u00e1ban.
\nA bajai nappaliban m\u00e9g nem volt sz\u00f3 esk\u00fcv\u0151r\u0151l: addig jutottak csak, hogy a s\u00e1pk\u00f3r\u00f3s sv\u00e1b fi\u00fa \u00fajra tanulta a nevet\u00e9st, \u00e9s \u00f3vatosan \u0151 is k\u00e9rdezgetni kezdte a l\u00e1nyt. Kider\u00fclt, hogy Joli szeptemberben Franciaorsz\u00e1gba k\u00e9sz\u00fcl, amit\u0151l Albert J\u00f3zsef s\u00e1padt arca m\u00e9g s\u00e1padtabb lett.
\n\u00c1prilis volt. \u00dagy s\u00e9t\u00e1lt haza a vend\u00e9gs\u00e9gb\u0151l unokatestv\u00e9r\u00e9vel, hogy alig tudott a szavaira figyelni; l\u00e1zasan j\u00e1rt az agya, mit is kellene tennie, hogy Jolit valami m\u00f3don itthon tartsa. Haza\u00e9rve el\u0151kereste az \u00e9rtes\u00edt\u00e9st arr\u00f3l, hogy a hadifogs\u00e1g miatt \u00e9veket elszalaszt\u00f3 fiataloknak az \u00e1llam gyors\u00edtott elj\u00e1r\u00e1sban lehet\u0151v\u00e9 teszi vizsg\u00e1ik let\u00e9tel\u00e9t.
\nKi\u00fclt a kapu el\u0151tti kis padra, hogy egyszer\u0171en k\u00f6z\u00f6lje terveit a sz\u00fcleivel. A katonas\u00e1g el\u0151tt a sz\u00fcl\u0151k ugyanis elv\u00e1rt\u00e1k, hogy fiuk \u00e1tvegye az egy\u00e9bk\u00e9nt sz\u00e9pen gyarapod\u00f3 gazdas\u00e1got, sv\u00e1b l\u00e1nyt vegyen feles\u00e9g\u00fcl, m\u00e9lyen vall\u00e1sos nevel\u00e9sben r\u00e9szes\u00edtse sz\u00fcletend\u0151 gyerekeit, majd egy cs\u00f6ndes,
\nfizikai munk\u00e1ban \u00e9s komolys\u00e1gban letudott \u00e9let ut\u00e1n a sv\u00e1b temet\u00e9seket jellemz\u0151 v\u00e9gtelen\u00fcl nyomaszt\u00f3 sirat\u00e1ssal eressz\u00e9k le kopors\u00f3j\u00e1t a f\u00f6ldbe… Szib\u00e9ria ut\u00e1n viszont, s ezt a sz\u00fclei is bel\u00e1tt\u00e1k, ez az elk\u00e9pzel\u00e9s semmiv\u00e9 lett. A harcmez\u0151k val\u00f3s\u00e1ga, Szib\u00e9ria fagyos puszt\u00e1i sz\u00e9tszaggatt\u00e1k az \u00f6r\u00f6kl\u00f6tt sors elt\u00e9phetetlennek t\u0171n\u0151 rostjait. J\u00f3zsi fiuk aggaszt\u00f3an idegen\u00fcl \u00e9s szabadon t\u00e9rt haza. Sz\u00fclei nem olyanfajta emberek voltak, akik harcolnak a nyilv\u00e1nval\u00f3 ellen \u00e9s elfogadt\u00e1k ezt a v\u00e1ltoz\u00e1st. A fekete fejkend\u0151s asszony \u00edgy azt\u00e1n ellenvet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl hallgatta, mit tervez ez a sz\u00e1m\u00e1ra ismeretlen fiatal f\u00e9rfi, akinek arcvon\u00e1sai m\u00e9gis csak megegyeztek az \u0151 valamikori engedelmes J\u00f3zsij\u00e1val.
\nA terve \u00edgy hangzott: k\u00e9t h\u00f3nap alatt leteszi az \u00e9retts\u00e9git, \u00e9s gyors\u00edtott iramban, fele id\u0151 alatt, persze \u00e1llami enged\u00e9llyel, megszerzi a jogi diplom\u00e1t. \u201eAhogy gondolod, fiam\u201d \u2013 mondta halkan az anyja , aki fel\u00e9t sem \u00e9rtette a grandi\u00f3zus tervnek, csup\u00e1n annyit tudott, hogy b\u00e9rest kell keresni\u00fck a tov\u00e1bbiakban. Szorongva a f\u00e9rj\u00e9re n\u00e9zett, mennyire romlott el annak a kedve, de az a kalapj\u00e1t a szem\u00e9be h\u00fazta, \u00e9s a t\u00e1volt f\u00fcrk\u00e9szte. Azt\u00e1n pip\u00e1ra gy\u00fajtott, \u00e9s csak annyit jegyzett meg, hogy h\u00e1t akkor bizony nagyon kell igyekezni…
\nUgyanis j\u00fanius v\u00e9g\u00e9n vannak az \u00e9retts\u00e9gi vizsg\u00e1k.
\nA fi\u00fa olyan iramban kezdett el tanulni, amit csak az egyre m\u00e9ly\u00fcl\u0151 szerelem \u00e9s egy igaz\u00e1n eleven elme tett elviselhet\u0151v\u00e9.
\nSzoyka Jol\u00e1n\u00e9khoz gyakran ment l\u00e1togat\u00f3ba, \u00e9s amikor letette a l\u00e1ny el\u00e9 az \u00e9retts\u00e9gi bizony\u00edtv\u00e1ny\u00e1t \u00e9s az \u00e9rtes\u00edt\u0151t arr\u00f3l, hogy a jogi tanulm\u00e1nyait megkezdheti szeptemberben \u00e9s k\u00e9t \u00e9v alatt el is v\u00e9gezheti, a l\u00e1ny elismer\u0151en n\u00e9zett r\u00e1. Igy hatottak r\u00e1 a szellem teljes\u00edtm\u00e9nyei, \u00e9s hom\u00e1lyosan \u00e9rezte, hogy ehhez most r\u00e9szben neki is k\u00f6ze van, b\u00e1r m\u00e9g egyetlen sz\u00f3 sem esett k\u00f6zt\u00fck a szerelemr\u0151l.
\n\u2013 Nagyon elsz\u00e1nt \u2013 mosolygott a m\u00e9g mindig t\u00fal s\u00e1padt fi\u00fara.
\n\u2013 Megvan r\u00e1 az okom \u2013 mondta az, \u00e9s v\u00e1rakoz\u00f3n f\u00fcrk\u00e9szte a l\u00e1nyt. Joli nem is okozott csal\u00f3d\u00e1st:
\n\u2013 El \u00e1rulja, mi az?
\n\u2013 H\u00e1t maga \u2013 v\u00e1gta r\u00e1, \u00e9s hirtelen er\u0151s sz\u00edvdobog\u00e1sa lett.
\nJoli hallgatott, b\u00e1r sejtette, hogy J\u00f3zsi valami ilyesmit fog mondani. L\u00e1zasan j\u00e1rt az agya, mit feleljen erre a tal\u00e1nyos v\u00e1laszra, amiben benne volt ugyan az \u00f6sszes d\u00e9lut\u00e1ni l\u00e1togat\u00e1s ki nem mondott \u00fczenete, de az\u00e9rt… .
\n\u2013 Ezt meg hogy \u00e9rti? \u2013 k\u00e9rdezett r\u00e1 ny\u00edltan.
\nAlbert J\u00f3zsef nem volt a szavak embere, de tudta, hogy ez az egyetlen es\u00e9lye, hogy Joli ne sz\u00e1lljon fel szeptemberben a P\u00e1rizsba tart\u00f3 vonatra.
\n\u2013 Ahogy mondtam. Mindent mag\u00e1\u00e9rt csin\u00e1lok. Mag\u00e1\u00e9rt tanulok, mag\u00e1\u00e9rt kelek fel reggel az \u00e1gyb\u00f3l \u00e9s fekszem le este, mag\u00e1\u00e9rt besz\u00e9lek \u00e9s hallgatok.
\n\u201e F\u0151leg hallgat\u201d \u2013 gondolta fanyarul Joli.
\n\u2013 Mag\u00e1\u00e9rt \u00e9lek, mert egy\u00e9bk\u00e9nt nem lenne nagy kedvem hozz\u00e1 \u2013 folytatta a fi\u00fa. – Maga n\u00e9lk\u00fcl az eg\u00e9sznek nincs semmi \u00e9rtelme. K\u00e9rem, ne menjen el Franciaorsz\u00e1gba…
\nSzoyka Jol\u00e1n tudat\u00e1ban volt annak, mekkora er\u0151 kellett ahhoz, hogy e fi\u00fanak az egy\u00e9bk\u00e9nt legt\u00f6bbsz\u00f6r t\u00e1rgyszer\u0171, okos szavai ilyen intimit\u00e1sig melegedjenek. H\u00edzelgett neki, hogy \u0151 tudta ezt az er\u0151t felszabad\u00edtani, \u00e9s tetszett is a kicsit keleties, cs\u00f6ppet sem sv\u00e1b arc. Amit J\u00f3zsi k\u00e9rt, igaz\u00e1b\u00f3l nem lepte meg, legfeljebb azon lep\u0151d\u00f6tt meg, hogy mennyire nem. \u00dajabban, ha P\u00e1rizsra gondolt, m\u00e1r nem \u00e9rezte azt a lelkesed\u00e9st, mint r\u00e9gen. Valah\u00e1nyszor anyja valami praktikus int\u00e9zni val\u00f3 ok\u00e1n sz\u00f3ba hozta, majdhogynem inger\u00fclt lett, \u00e9s igyekezett m\u00e1sra terelni a sz\u00f3t. Pedig m\u00e1r minden: sz\u00e1ll\u00e1s, vonatjegy, program el volt int\u00e9zve.
\nEz ut\u00e1n a csendben elhadart vallom\u00e1s ut\u00e1n m\u00e1r tudta, mi\u00e9rt vesztette el az \u00e9l\u00e9nk \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t Franciaorsz\u00e1g ir\u00e1nt. De az\u00e9rt m\u00e9g megk\u00e9rdezte:
\n\u2013 M\u00e9gis, mit mondjak az \u00e9desany\u00e1mnak, mi\u00e9rt nem megyek most egyszerre ki P\u00e1rizsba?
\n\u2013 Mert menyasszony \u2013 v\u00e1gta r\u00e1 gyorsan Albert J\u00f3zsef, finom f\u00e9lmosollyal.
\nEz a mer\u00e9sz \u00e9s burkolt le\u00e1nyk\u00e9r\u00e9s levette a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l Szoyka Jol\u00e1nt. Nem l\u00e1tta m\u00e9g igaz\u00e1n b\u00e1tornak sosem a fi\u00fat, \u00e9s ett\u0151l most olyan vonz\u00f3an f\u00e9rfiasnak t\u0171nt, hogy teljesen elgyeng\u00fclt t\u0151le.
\n\u2013 Maga most megk\u00e9rte a kezemet? \u2013 k\u00e9rdezte n\u00e9mileg mag\u00e1hoz t\u00e9rve.
\n\u2013 Igen \u2013 mosolygott a fi\u00fa tov\u00e1bbra is, mert el\u00e9g \u00e9les esz\u0171 volt ahhoz, hogy tudja, mit jelent a l\u00e1ny eleddig sosem tapasztalt, kedves zavara. \u2013 \u00c9s ha igent mond, akkor szerintem t\u00e9rj\u00fcnk \u00e1t a tegez\u0151d\u00e9sre – tette m\u00e9g hozz\u00e1 j\u00f3zanul.
\nA l\u00e1ny lassan visszanyerte az egyens\u00faly\u00e1t, \u00e9s a j\u00e1t\u00e9kos kedv\u00e9t.
\n\u2013 H\u00e1t j\u00f3 \u2013 d\u0151lt h\u00e1tra a sz\u00e9ken. \u2013 Nem b\u00e1nom, tegez\u0151dj\u00fcnk\u2026 Persze\u2026.- \u00e1llt fel a sz\u00e9kr\u0151l \u2013 az\u00e9rt \u00e9desany\u00e1mat is megk\u00e9rdezem, nem b\u00e1nja-e.
\nBrock Anna pedig nem b\u00e1nta.
\nJoli arc\u00e1b\u00f3l, amely r\u00e1 nem jellemz\u0151 m\u00f3don m\u00e1r kor\u00e1bban is megfesz\u00fclt, ha a p\u00e1rizsi \u00fatj\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt vele, m\u00e1r r\u00e9gen kital\u00e1lta azt, amit a l\u00e1nya csak most tudott mag\u00e1ban \u00f6sszerakni. Emellett tetszett neki a fi\u00fa elsz\u00e1nts\u00e1ga, amivel k\u00fczd\u00f6tt Joli\u00e9rt. R\u00f6gt\u00f6n tiszt\u00e1zta is vele, hogy csak a jogi diploma megszerz\u00e9se ut\u00e1n veheti fels\u00e9g\u00fcl.
\nSzoyka Jol\u00e1n \u00e9s Albert J\u00f3zsef k\u00e9t \u00e9vig j\u00e1rtak jegyben. A fi\u00fa negyed\u00e9venk\u00e9nt elsaj\u00e1t\u00edtotta egy teljes \u00e9v anyag\u00e1t \u2013 sz\u00ednjelessel, \u00e9s els\u0151 \u00fatja a vizsg\u00e1k ut\u00e1n r\u00f6gt\u00f6n a bajai h\u00e1zba vezetett, ahol letette a bizony\u00edtv\u00e1ny\u00e1t az asztalra. Joli b\u00fcszk\u00e9n mutatta \u00e9desanyj\u00e1nak, \u00e9s mik\u00f6zben megeb\u00e9deltek, J\u00f3zsi elmes\u00e9lte, milyen vizsgak\u00e9rd\u00e9seket kapott. Ut\u00e1na \u2013 ha j\u00f3 id\u0151 volt \u2013 a kerti padon k\u00e1v\u00e9ztak.
\nAlbert J\u00f3zsef ekkor m\u00e1r nem gy\u00fajtott r\u00e1: leszokott r\u00f3la.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/p>\n
(R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ap\u00e1m \u00e9desanyja, Szoyka Jol\u00e1n rajong\u00f3 volt \u00e9s realista. Rajong\u00e1s\u00e1nak forr\u00e1sa a sz\u00fcntelen izgalmakat teremt\u0151 val\u00f3s\u00e1g volt. Befel\u00e9 tartva a kertb\u0151l, egy percre le\u00fclv\u00e9n a fonott sz\u00e9kbe, hosszan tartotta a napf\u00e9nybe egy s\u00f3ska level\u00e9t. \u00c9n az asztaln\u00e1l kifest\u0151ztem. \u201eN\u00e9zd csak!\u201d \u2013 fordult fel\u00e9m. Pipasz\u00e1r l\u00e1baimat magam al\u00e1 h\u00fazva a sz\u00e9ken, odahajoltam a napf\u00e9nybe tartott lev\u00e9lk\u00e9hez; legel\u0151sz\u00f6r […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-54784","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54784","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=54784"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54784\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=54784"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=54784"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=54784"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}