Nem tudom, vajon a hossz\u00fa jegyess\u00e9g k\u00e9nyelmes, de a szokottn\u00e1l t\u00e9tlenebb id\u0151szak\u00e1ban megfordult-e Szoyka Jol\u00e1n fej\u00e9ben, hogy \u00e9ppens\u00e9ggel P\u00e1rizsban is lehetne, vagy tov\u00e1bb fejleszthetn\u00e9 jelent\u00e9keny muzik\u00e1lis tehets\u00e9g\u00e9t. A j\u00f3m\u00f3d\u00fa jog\u00e1szfeles\u00e9g st\u00e1tusza biztosan tetszett neki, \u00e9s k\u00f6nnyen bele is tal\u00e1lt a k\u00e9s\u0151bbiekben, valamilyen lappang\u00f3 vesztes\u00e9g\u00e9rzetet az\u00e9rt hordozhatott mag\u00e1ban, mert gyakran elmes\u00e9lte, mi\u00e9rt nem tanult meg t\u00f6k\u00e9letesen zongor\u00e1zni \u00e9s franci\u00e1ul.
\nN\u00e9met\u00fcl viszont foly\u00e9konyan besz\u00e9lt, \u00e9s amikor Albert J\u00f3zsef bemutatta a sz\u00fcleinek, alkalma is volt haszn\u00e1lni.
\nAnyja, Brock Anna annyira b\u00fcszke volt a t\u00f6k\u00e9letes magyars\u00e1g\u00e1ra, hogy jobban szeretett Jolival is \u00fagy besz\u00e9lni. J\u00f6vend\u0151 any\u00f3sa, ap\u00f3sa viszont komor sv\u00e1b n\u00e9mets\u00e9ggel tette fel feszes, udvarias k\u00e9rd\u00e9seit. Joli eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy minden\u00e1ron megnyeri \u0151ket. Ny\u00edltan, kedvesen felelgetett, sz\u00e1mos kis gesztussal jelezte, mily nagyra tartja \u0151ket, hogy ilyen igyekv\u0151ek, komolyak \u2013 \u00e9s persze, hogy a J\u00f3zsi sz\u00fclei.
\nAz anya azon kapta mag\u00e1t, hogy el\u0151veszi a csal\u00e1di f\u00e9nyk\u00e9peket, amiket pedig m\u00e9g a n\u0151v\u00e9r\u00e9nek sem szokott megmutatni, Joliban pedig megvolt a kell\u0151 b\u00f6lcsess\u00e9g ahhoz, hogy el\u0151sz\u00f6r a k\u00e9pen l\u00e1that\u00f3 fiatalasszony ruh\u00e1j\u00e1t dics\u00e9rje, csak azut\u00e1n terelje a sz\u00f3t a karj\u00e1n \u00fcl\u0151 csecsem\u0151re.
\nAz sem esett nehez\u00e9re, hogy megk\u00e9rje a pap\u00e1t, mutassa meg a kertj\u00e9t, \u00e9s komoly \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel hallgatta, milyen term\u00e9st \u00edg\u00e9rnek a f\u00e1k.
\nAmikor n\u00e9h\u00e1ny tal\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n J\u00f3zsi \u00fagy l\u00e1tta, val\u00f3ban felder\u00fcl az arca a sz\u00fcleinek Joli l\u00e1tt\u00e1n, maga is elmosolyodott. J\u00f3 volt arra gondolnia, hogy ennek a l\u00e1nynak a kedv\u00e9\u00e9rt majd neki is ki fogj\u00e1k nyitni az ajt\u00f3kat azok, akikhez \u0151 nem tudna bekopogtatni.
\n1925 \u00e1prilis\u00e1ban h\u00e1zasodtak \u00f6ssze.
\nSzoyka Jol\u00e1n Albert J\u00f3zsef k\u00e9r\u00e9s\u00e9re egy kil\u00f3t sem adott le. Nagy szerencs\u00e9j\u00e9re a divat kedvezett a t\u00fals\u00falyos n\u0151knek. Cs\u00edp\u0151n\u00e9l elv\u00e1gott, b\u0151 red\u0151z\u00e9s\u0171, modern ruh\u00e1t viselt, \u00e9s egyel\u0151re f\u00e9lrerakta \u00f6n\u00e1ll\u00f3sod\u00e1si amb\u00edci\u00f3it. Nagyany\u00e1m ugyanis sosem lett a sz\u00f3 szokv\u00e1nyos \u00e9rtelm\u00e9ben eltartott, h\u00e1ztart\u00e1sbeli vagy ilyesmi. \u00c9l\u00e9nk szellem\u00e9vel, f\u00e9rj\u00e9t messze meghalad\u00f3 t\u00e1rsalg\u00e1si k\u00e9szs\u00e9g\u00e9vel, \u00e1tlagon fel\u00fcli m\u0171velts\u00e9g\u00e9vel, olvasotts\u00e1g\u00e1val Albert J\u00f3zsef gyorsan felfel\u00e9 \u00edvel\u0151 jog\u00e1szi p\u00e1ly\u00e1j\u00e1nak egyik tart\u00f3pill\u00e9re lett.
\nA j\u00f3m\u00f3d nem tudta k\u00e9t v\u00e1llra fektetni nagyany\u00e1m \u00e1gaskod\u00f3, vibr\u00e1l\u00f3 egy\u00e9nis\u00e9g\u00e9t \u2013 sz\u00e1mos dologban megmutatkozott, hogy a feles\u00e9g \u00e9s anya h\u00e1tt\u00e9rt biztos\u00edt\u00f3 hagyom\u00e1nyos szerep\u00e9re csak r\u00e9szben alkalmas, ebben nem tud \u00e9s nem is k\u00edv\u00e1n azokban kiteljesedni. Alig \u00e9rdekelte p\u00e9ld\u00e1ul a konyha \u2013 kiv\u00e9ve a s\u00fctem\u00e9nyeket, b\u00e1r ott is els\u0151sorban a kuri\u00f3zumnak sz\u00e1m\u00edt\u00f3 \u00ednyencs\u00e9gekkel szeretett k\u00eds\u00e9rletezni. Gyerekei megsz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n r\u00f6gt\u00f6n vad fogy\u00f3k\u00far\u00e1ba kezdett, \u00e9s a k\u00e9pek tan\u00fas\u00e1ga szerint \u00e9vei n\u00f6vekv\u0151 sz\u00e1m\u00e1val egyenes ar\u00e1nyban olvadtak le r\u00f3la a kil\u00f3k, \u00e9s v\u00e1lt egyre csinosabb\u00e1. Edz\u0151terem h\u00edj\u00e1n r\u00e1 volt b\u00edzva a tal\u00e1l\u00e9konys\u00e1g\u00e1ra. Gyuf\u00e1sdobozokkal kezdte: tartalmukat sz\u00e9tsz\u00f3rta a lak\u00e1sban, \u00e9s mire felszedegette \u0151ket, m\u00e1r f\u00e1jtak a hasizmai. Amikor a r\u00f6vid haj divatba j\u00f6tt, az els\u0151k k\u00f6z\u00f6tt ment el a fodr\u00e1szhoz, \u00e9s nem tartotta fontosnak, hogy ezt megbesz\u00e9lje a f\u00e9rj\u00e9vel. Albert J\u00f3zsef a hivatalb\u00f3l haza\u00e9rve sz\u00f3rakozottan \u00fclt le az eb\u00e9dhez, \u00e9s csak a m\u00e1sodik fog\u00e1sn\u00e1l vette \u00e9szre, hogy a feles\u00e9ge nem hord m\u00e1r kontyot. Letette a kanalat \u00e9s mag\u00e1ra z\u00e1rta a szob\u00e1j\u00e1t. K\u00e9t h\u00e9tig sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl ker\u00fclgett\u00e9k egym\u00e1st a h\u00e1zban, \u00e9s Joli igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g b\u00edrta volna egy kis ideig, mert mindig is k\u00fczd\u0151 term\u00e9szet volt. Nem birta viszont Brock Anna n\u00f6vekv\u0151 nyugtalans\u00e1g\u00e1t: anyja szinte belebetegedett a h\u00e1zat elbor\u00edt\u00f3 cs\u00f6nd fesz\u00fclts\u00e9g\u00e9be.
\nEste bekopogtatott a f\u00e9rj\u00e9hez, aki a gy\u0151ztes alig titkolt el\u00e9gt\u00e9tel\u00e9vel engedte be. Szoyka Jol\u00e1n vizsg\u00e1l\u00f3dva k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, \u00e9s k\u00e9t cigarettacsikket l\u00e1tott az \u00e9vek \u00f3ta nem haszn\u00e1lt \u00fcveghamutart\u00f3ban. Sz\u00e1razon megjegyezte, hogy mindig is ostobas\u00e1gnak tartotta a doh\u00e1nyz\u00e1st, \u00e9s kinyitotta az ablakot. Majd megfordult, \u00e9s csendesen azt mondta:
\n\u2013 D\u00f6ntsd el, J\u00f3zsi, mi\u00e9rt vett\u00e9l el feles\u00e9g\u00fcl. \u00c9n semmik\u00e9ppen sem az\u00e9rt mentem hozz\u00e1d, hogy becsukd el\u0151ttem az ajt\u00f3t, \u00e9s k\u00e9t h\u00e9tig ne besz\u00e9lj velem. Tudd meg, jobban \u00e9rzem magam r\u00f6vid hajjal. Sose k\u00e9rtem, hogy n\u00f6veszd meg a szak\u00e1lladat, hab\u00e1r szerintem j\u00f3l \u00e1llna. Ezut\u00e1n sem fogom. Hogy minden ny\u00e1ron kopaszra borotv\u00e1ltatod a fejedet a nyaral\u00e1sunk el\u0151tt, szint\u00e9n elviselem, b\u00e1r nem tetszik. De tetszik az, ahogy besz\u00e9lgetsz velem est\u00e9nk\u00e9nt a munk\u00e1dr\u00f3l, \u00e9s szeretem, hogy az any\u00e1mnak k\u00f6nyveket v\u00e1s\u00e1rolsz. Pr\u00f3b\u00e1llak \u00e9rteni, \u00e9s ha el\u00e9g oknak tal\u00e1lod a v\u00e9gs\u0151 eln\u00e9mul\u00e1sra azt, hogy nincs hossz\u00fa hajam, akkor azt is meg\u00e9rtem, \u00e9s vele egy\u00fctt azt is, hogy nem j\u00f3l \u00edt\u00e9ltelek meg…
\nA f\u00e9rj nem sz\u00e1m\u00edtott ilyen csendes, \u0151szinte \u00e9s v\u00e9gleges mondatokra \u2013 ennyire az\u00e9rt nem volt fontos ez az eg\u00e9sz, a n\u00e9mas\u00e1g \u00e1ll\u00f3h\u00e1bor\u00faj\u00e1ban
\nis igaz\u00e1b\u00f3l csak benne ragadt \u00e9s m\u00e1r belef\u00e1radt volt. Az, hogy a feles\u00e9ge most egy\u00e1ltal\u00e1n nem mutatott harci kedvet, csak szomor\u00fas\u00e1got, viszont megijesztette. Odament hozz\u00e1 \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtott dauerolt haj\u00e1n:
\n\u2013 K\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl m\u00e9g \u00edgy is t\u00f6bb, mint az eny\u00e9m\u2026 \u2013 Azt\u00e1n, hogy Joli csak nem mosolyodott el, m\u00e9g hozz\u00e1tett: \u2013 K\u00e9rj bocs\u00e1natot, hogy megb\u00e1ntottalak.
\nEz mindig hatni szokott; k\u00e9t dolgot is beismert vele: 1. tudom, hogy mi, f\u00e9rfiak nem vagyunk k\u00e9pesek bocs\u00e1natot k\u00e9rni; 2. \u00e9n most a magam m\u00f3dj\u00e1n m\u00e9gis megpr\u00f3b\u00e1lom.
\nDe Joli arca m\u00e9g mindig nem rezd\u00fclt. Rutinn\u00e1l itt most egy kicsit t\u00f6bbre volt sz\u00fcks\u00e9g. Albert J\u00f3zsef megfogta feles\u00e9ge kez\u00e9t, \u00e9s a szem\u00e9be n\u00e9zett:
\n\u2013 Azt nem tudom meg\u00edg\u00e9rni, hogy nem borotv\u00e1ltatom a fejem n\u00e9ha kopaszra. De ha te meg\u00edg\u00e9rn\u00e9d, az az\u00e9rt megnyugtatna.
\nAz asszony v\u00e9gre elmosolyodott.
\n\u2013 J\u00f3\u2026 Te pedig ne szokj vissza a doh\u00e1nyz\u00e1sra.
\nA f\u00e9rfi meg\u00edg\u00e9rte, azt\u00e1n megk\u00f6nnyebb\u00fclten elsz\u00edvott egy cigarett\u00e1t a verand\u00e1n, am\u00edg a feles\u00e9ge te\u00e1t vitt be az anyj\u00e1nak, \u00e9s el\u00fajs\u00e1golta: kib\u00e9k\u00fcltek.
\n…\u00dagy mes\u00e9lte nek\u00fcnk el nagyany\u00e1nk ezt az \u00f6sszez\u00f6rd\u00fcl\u00e9s\u00fcket, mint az els\u0151t \u00e9s egyetlent hossz\u00fa h\u00e1zass\u00e1guk t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben. K\u00e9t h\u00e9t ijeszt\u0151en hossz\u00fa lehetett hadi\u00e1llapotnak, s bizony\u00e1ra ez az ijedts\u00e9g emelte ki a feled\u00e9sb\u0151l. Az egyetlen k\u00f6vetkezm\u00e9nye az lett, hogy nagyap\u00e1m ett\u0151l kezdve alkalomszer\u0171en r\u00e1-r\u00e1gy\u00fajtott, hab\u00e1r az\u00e9rt igyekezett figyelni is az eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re, l\u00e9v\u00e9n, hogy azt Szib\u00e9ria nagyon meggyeng\u00edtette.. Volt egy-k\u00e9t rend\u00edthetetlen elk\u00e9pzel\u00e9se: p\u00e9ld\u00e1ul, hogy egyszer egy \u00e9vben kopaszra kell ny\u00edratnia a fej\u00e9t (\u201e Hogy pihenjen \u00e9s szell\u0151zz\u00f6n a fej\u201d) \u00e9s minden \u00e9vszakban egy hetet b\u00f6jt\u00f6lnie kell (\u201eHogy pihenjen \u00e9s tisztuljon a test\u201d). A ritu\u00e1l\u00e9kban am\u00fagy \u00f6r\u00f6m\u00e9t lelte… A spontaneit\u00e1st r\u00e1b\u00edzta kezdem\u00e9nyez\u0151 szellem\u0171 feles\u00e9g\u00e9re, \u00e9s \u00e9lvezettel szeml\u00e9lte, vagy \u2013 ha zavarta – igyekezett nem \u00e9szrevenni.
\nEgysz\u00f3val j\u00f3l \u00e9ltek \u2013 a sz\u00f3 anyagi \u00e9rtelm\u00e9ben is. Csurg\u00f3n- ahov\u00e1 Baj\u00e1r\u00f3l
\nelk\u00f6lt\u00f6ztek \u2013 t\u00e1gas, eleg\u00e1ns h\u00e1zban laktak, s az asztalon nem voltak kimutat\u00e1sok bev\u00e9telekr\u0151l \u00e9s kiad\u00e1sokr\u00f3l. Soha nem besz\u00e9ltek otthon a p\u00e9nzr\u0151l, \u00e9s ilyen eleg\u00e1ns k\u00f6z\u00f6nnyel akkor sem k\u00f6nny\u0171 hozz\u00e1 viszonyulni, ha van bel\u0151le el\u00e9g. Szoyka Jol\u00e1nt azonban val\u00f3ban nem foglalkoztatta,
\nf\u00e9rjenek meg \u00e9pp el\u00e9g idej\u00e9t elvette, hogy megkeresse, a t\u00f6bbit r\u00e1b\u00edzta az asszonyra. Ha jobban r\u00e1\u00e9rt volna, \u0151 tal\u00e1n n\u00e9ha kisz\u00e1molja, mennyibe ker\u00fclnek azok a f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6k, asztaldekor\u00e1ci\u00f3k, krist\u00e1lypoharak, ker\u00e1mial\u00e1mp\u00e1k, d\u00edszp\u00e1rn\u00e1k, amelyek az er\u0151lk\u00f6d\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli j\u00f3l\u00e9t d\u00edszleteik\u00e9nt megjelentek vagy kicser\u00e9l\u0151dtek, de h\u00e1t ehhez haza\u00e9rve m\u00e1r nem \u00e9rzett semmi k\u00e9sztet\u00e9st. Ezeket a finom, min\u0151s\u00e9gi t\u00e1rgyakat legfeljebb sv\u00e1b sz\u00fclei p\u00e1szt\u00e1z\u00f3 tekintete v\u00e1ltotta \u00e1t \u2013 szerint\u00fck egy\u00e9bk\u00e9nt feleslegesen kidobott \u2013 forintokra , ha nagy n\u00e9ha megl\u00e1togatt\u00e1k \u201efontos emberr\u00e9\u201d v\u00e1lt fiukat, aki m\u00e9g mindig kezet cs\u00f3kolt az anyj\u00e1nak. A
\nsp\u00f3rol\u00e1s pr\u00f3zai elsz\u00e1nts\u00e1g\u00e1ban megkem\u00e9nyed\u0151 arcukra r\u00f6gt\u00f6n ki\u00fclt a zsigeri ellenkez\u00e9s, ha meny\u00fck azt aj\u00e1nlotta, menjenek el eb\u00e9delni egy \u00e9tterembe. Szerett\u00e9k Jolit, de az, hogy elfogadjanak egy ilyen megh\u00edv\u00e1st, amely nyilv\u00e1nval\u00f3an sz\u00e1mos forinttal r\u00f6vid\u00edti meg a fiukat, fel\u00e9rt volna az \u00f6ntagad\u00e1ssal. Nem is \u00e9rtett\u00e9k, mit akar ezzel, mikor r\u00e1ad\u00e1sul remek szak\u00e1csn\u0151je volt. Mellesleg arr\u00f3l is megvolt a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fck, hogy a meny\u00fck szak\u00e1csn\u0151t tart, de semmik\u00e9ppen sem gondolt\u00e1k, hogy joguk van ezt kinyilv\u00e1n\u00edtani J\u00f3zsi fiuk el\u0151tt, aki t\u00e1rsadalmilag oly m\u00e9rt\u00e9kig f\u00f6l\u00f6tt\u00fck \u00e1llt. Joli l\u00e1tta, hogy hi\u00e1ba magyar\u00e1zn\u00e1 el, m\u00e9rt szerette volna \u0151ket \u00e9tterembe vinni azon a praktikus szemponton k\u00edv\u00fcl, hogy k\u00e9nyelmesebb. \u0150 ap\u00f3sa, any\u00f3sa feket\u00e9n gubbaszt\u00f3, elfog\u00f3dott alakj\u00e1t eln\u00e9zve arra gondolt, kicsit kinyitja azt a vil\u00e1got, amit \u0151k az igyekv\u00e9s vasfegyelm\u00e9be z\u00e1rtak. De hamar r\u00e1j\u00f6tt, hogy nincs ajt\u00f3 ezen a vil\u00e1gon \u2013 \u00e9s nem az\u00e9rt nincs, mert ezt m\u00e9rte ki a sors, hanem mert nem akarnak rajta kil\u00e9pni.
\n\u00cdgy azt\u00e1n be\u00e9rte azzal, hogy a szak\u00e1csn\u0151vel k\u00fcl\u00f6nleges \u00e9teleket k\u00e9sz\u00edttetett. Any\u00f3sa zavartan piszk\u00e1lta a mandul\u00e1s, anan\u00e1szos pulykamellet \u00e9s a rafin\u00e1lt \u00edz\u0171 sz\u00f3szt, ap\u00f3sa pedig a tork\u00e1t k\u00f6sz\u00f6r\u00fclte minden falat el\u0151tt. Szoyka Jol\u00e1n nagyot s\u00f3hajtott, \u00e9s meghagyta a konyh\u00e1n: m\u00e1snap p\u00f6rk\u00f6lt legyen galusk\u00e1val \u00e9s uborkasal\u00e1t\u00e1val, majd megk\u00e9rte any\u00f3s\u00e1t, hogy mondja el M\u00e1rt\u00e1nak, a szak\u00e1csn\u0151nek, hogyan is k\u00e9sz\u00edti \u0151 azt a finom foszl\u00f3s kal\u00e1csot\u2026
\nVoltak persze olyanok is, akik nagyobb elismer\u00e9ssel fogadt\u00e1k a nagyvonal\u00fa vend\u00e9gl\u00e1t\u00e1st \u2013 ilyen volt Nusika, Jol\u00e1n Pesten \u00e9l\u0151 h\u00faga. A k\u00e9t testv\u00e9r kapcsolata, b\u00e1r egym\u00e1st\u00f3l t\u00e1vol \u00e9ltek, s mindkett\u0151j\u00fcknek volt m\u00e1r f\u00e9rje, gyereke, kiv\u00e9telesen szoros \u00e9s meghitt maradt. Mi\u00f3ta az esz\u00e9t tudta, ott ugrabugr\u00e1lt, kacs\u00e1zott, botladozott mellette megb\u00edzhatatlan h\u00fagocsk\u00e1ja, akit \u00f6ssze kellett id\u0151nk\u00e9nt szedni a f\u00f6ldr\u0151l, de olyan b\u00e1josan \u00e9s b\u0171ntudatosan tudott ilyenkor v\u00e1llat vonni, hogy stabilabb n\u0151v\u00e9re egyenletesebben cs\u00f6rgedez\u0151 ereiben forr\u00f3n felbuzgott a r\u00e9szv\u00e9t. Azonk\u00edv\u00fcl egyvalamiben k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl hiteles volt \u2013 m\u00e9gpedig Joli ir\u00e1nti ragaszkod\u00e1s\u00e1ban. Ezt egy\u00e9bk\u00e9nt Albert J\u00f3zsef sem vitatta, csak fanyarul annyit gondolt hozz\u00e1, hogy ez vastagon meg\u00e9ri neki, pl\u00e1ne hogy olyan vacak otthon a helyzete.
\nNusika j\u00f3k\u00e9p\u0171 f\u00e9rje \u00e1lland\u00f3an f\u00e9lrel\u00e9pett, \u00e9s erre egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e9g \u0151 sem tudott v\u00e1llat vonni. Gyakran leutazott Baj\u00e1ra majd Csurg\u00f3ra a n\u0151v\u00e9r\u00e9hez, hogy kicsit egyens\u00falyba ker\u00fclj\u00f6n, meg hogy r\u00e1\u00e9bressze f\u00e9rj\u00e9t a t\u00e1voll\u00e9t\u00e9vel, mit is jelent neki a feles\u00e9ge meg a csal\u00e1dja. Sajnos r\u00e1\u00e9bresztette, \u00e9s Nusika Pestr\u0151l olyan leveleket kapott a bar\u00e1tn\u0151it\u0151l, amik ut\u00e1n Jolinak hossz\u00fa \u00f3r\u00e1kig kellett lelket vernie a h\u00fag\u00e1ba, azt\u00e1n elvitte egy cukr\u00e1szd\u00e1ba kr\u00e9mest enni, hogy kicsit k\u00e1rp\u00f3tolja a gal\u00e1d s\u00f3gor miatti b\u00e1nat\u00e1\u00e9rt. Albert J\u00f3zsef b\u00e1natosan n\u00e9zett ut\u00e1nuk, \u00e9s az volt a hat\u00e1rozott benyom\u00e1sa, hogy t\u00fal sokszor \u00e9s t\u00fal nagy odaad\u00e1ssal emeli fel a f\u00f6ldr\u0151l a feles\u00e9ge a h\u00fag\u00e1t, aki \u00edgy v\u00e9gleg elvesz\u00edti az es\u00e9lyt arra, hogy azt mag\u00e1t\u00f3l is meg tudja tenni. De ezt csak egyszer hozta sz\u00f3ba a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban, amikor lefekv\u00e9shez k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtek.
\nJoli \u00e9pp a haj\u00e1t f\u00e9s\u00fclte, ami tov\u00e1bbra is r\u00f6vid volt, de m\u00e1r r\u00e9g tetszett a f\u00e9rfinak. Az asszony kez\u00e9ben meg\u00e1llt a f\u00e9s\u0171, \u00e9s amikor arc\u00e1t f\u00e9rje
\nfel\u00e9 ford\u00edtotta, k\u00f6nnyek voltak a szem\u00e9ben:
\n\u2013 J\u00f3zsi, de h\u00e1t \u0151 a testv\u00e9rem!
\nA f\u00e9rfi ezt az \u00e9sszer\u0171s\u00e9get n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u0151 kijelent\u00e9st nem volt merre mozd\u00edtsa. Azt\u00e1n meg nagyon sz\u00e9pnek l\u00e1tta a feles\u00e9g\u00e9t, amint ott \u00e1llt selyemh\u00e1l\u00f3ingben, kif\u00e9s\u00fclt hajjal \u00e9s ragyog\u00f3 szemmel… Albert J\u00f3zsef megindult az asszony fel\u00e9. \u00cdgy esett, hogy v\u00e9g\u00fcl is Nusik\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhette \u00e9lete egyik legszebb \u00e9jszak\u00e1j\u00e1t…
\nNusika a maga gyakori \u00e9s hossz\u00fara ny\u00fal\u00f3 rokonl\u00e1togat\u00e1saira rendszerint k\u00e9t gyerek\u00e9t is mag\u00e1val hozta, Ott\u00f3k\u00e1t \u00e9s \u00c9vit. Albert J\u00f3zsef\u00e9knek is k\u00e9t gyermek\u00fck volt: a kisl\u00e1ny, Panni volt az id\u0151sebb, J\u00f3zsika k\u00e9t \u00e9vvel r\u00e1 sz\u00fcletett. \u00c1ll\u00edt\u00f3lag amikor nagymam\u00e1m \u00e9desap\u00e1mat v\u00e1rta, k\u00e9t\u00e9ves kisl\u00e1nya komoly m\u00e1jbetegs\u00e9get kapott, \u00e9s majd elem\u00e9sztette az anyj\u00e1t a b\u00e1nat \u00e9s az aggodalom. K\u00e9s\u0151bb meg, nagymam\u00e1m annak az ok\u00e1t kutatva, mi\u00e9rt rettegett ap\u00e1m olyan t\u00falzottan a betegs\u00e9gekt\u0151l, \u00fagy v\u00e9lte, hogy m\u00e1r az anyam\u00e9hben egy\u00fctt kellett rettegnie a kisl\u00e1ny\u00e1t f\u00e9lt\u0151 anyj\u00e1val.
\nA gyerekek ezzel szerencs\u00e9re mit sem t\u00f6r\u0151dtek, s legt\u00f6bbsz\u00f6r \u00f6nfeledten hanc\u00farozva belakt\u00e1k (-nevett\u00e9k, -szaladt\u00e1k) a nagy csurg\u00f3i szob\u00e1kat. Nyaranta a csal\u00e1d elutazott a tengerre, \u00e9s Albert J\u00f3zsef fia fej\u00e9t is
\nleborotv\u00e1ltatta, ami nagyon nyilv\u00e1nval\u00f3v\u00e1 tette, mennyire hasonl\u00edt a kisfi\u00fa Brock \u00f3pap\u00e1ra.
\nPanni arc\u00e1n szerencs\u00e9sen keveredett anyja ac\u00e9lk\u00e9k szeme apja \u00e1lmos, kicsit egzotikus von\u00e1saival, finom sz\u00e9ps\u00e9gg\u00e9 egyes\u00fclve. Ap\u00e1m \u2013 az \u00f6ccse \u2013 e sz\u00e9ps\u00e9gb\u0151l csak annyit \u00e9rz\u00e9kelt, hogy az iskol\u00e1ban a felette j\u00e1r\u00f3 fi\u00fak arr\u00f3l faggatt\u00e1k, van-e k\u00e9pe Pannir\u00f3l. Sajnos, nem volt, viszont felaj\u00e1nlotta, hogy szerez t\u0151le al\u00e1\u00edr\u00e1st.
\n\u00c1mde Pannit nem nagyon lehetett k\u00e9tes dolgokba beler\u00e1ngatni. Valamilyen \u00fcr\u00fcggyel m\u00e9gis siker\u00fclt r\u00e1venni, hogy egy pap\u00edrlapra legal\u00e1bb h\u00fasszor le\u00edrja a nev\u00e9t, \u00e9s m\u00e1snap az iskolai sz\u00fcnetekben a Pannit v\u00e1gyakozva szimpatiz\u00e1l\u00f3 fi\u00faknak \u2013 szerinte nyomott \u00e1ron \u2013 eladta az al\u00e1\u00edr\u00e1sokat.
\nPanni ezt valahogy megtudta, \u00e9s megvet\u0151en csak annyit mondott este az \u00f6ccs\u00e9nek: kis pisis, aki semmit nem tud a szerelemr\u0151l, \u00e9s jobban tenn\u00e9, ha a tanul\u00e1sba fektetne ennyi energi\u00e1t.
\nAp\u00e1m v\u00e1llat vont, \u00e9s sz\u00ednes \u00fcveggoly\u00f3kat szerzett. Amikor megmutatta, mi lett a p\u00e9nzb\u0151l, a l\u00e1ny szemreh\u00e1ny\u00f3n megjegyezte: \u0151 is \u00e9rdemelt volna valamit, hiszen ha \u00fagy vessz\u00fck, val\u00f3j\u00e1ban \u0151 kereste meg neki a p\u00e9nzt. J\u00f3zsi ezzel messze nem \u00e9rtett egyet, szerinte ilyen brili\u00e1ns \u00f6tlet Panninak, a j\u00f3 kisl\u00e1nynak sose jutott volna esz\u00e9be.
\n\u201eKi a szerelemhez \u00e9rt, ki a p\u00e9nzcsin\u00e1l\u00e1shoz, nem igaz?\u201d- vigyorgott a n\u0151v\u00e9r\u00e9re.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Nem tudom, vajon a hossz\u00fa jegyess\u00e9g k\u00e9nyelmes, de a szokottn\u00e1l t\u00e9tlenebb id\u0151szak\u00e1ban megfordult-e Szoyka Jol\u00e1n fej\u00e9ben, hogy \u00e9ppens\u00e9ggel P\u00e1rizsban is lehetne, vagy tov\u00e1bb fejleszthetn\u00e9 jelent\u00e9keny muzik\u00e1lis tehets\u00e9g\u00e9t. A j\u00f3m\u00f3d\u00fa jog\u00e1szfeles\u00e9g st\u00e1tusza biztosan tetszett neki, \u00e9s k\u00f6nnyen bele is tal\u00e1lt a k\u00e9s\u0151bbiekben, valamilyen lappang\u00f3 vesztes\u00e9g\u00e9rzetet az\u00e9rt hordozhatott mag\u00e1ban, mert gyakran elmes\u00e9lte, mi\u00e9rt nem tanult meg t\u00f6k\u00e9letesen […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-54945","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54945","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=54945"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/54945\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=54945"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=54945"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=54945"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}