Jamrich Zolt\u00e1n, aki feles\u00e9g\u00e9t am\u00fagy a tenyer\u00e9n hordta, egyre gyakrabban j\u00f6tt haza komoran a b\u00edr\u00f3s\u00e1gr\u00f3l, \u00e9s egyre rosszabbul aludt. \u00c9jszaka az \u00fcgyiratokat tanulm\u00e1nyozta, telef\u00fcst\u00f6lte a szob\u00e1t, fel-al\u00e1j\u00e1rk\u00e1lt, s\u00f3hajtozott, \u00e9s Panni nem tudott nyugodtan olvasni. A f\u00e9rfi egyre ny\u00fazottabb \u00e9s t\u0171n\u0151d\u0151bb lett az arca,alig tudott figyelni , ha vacsora k\u00f6zben besz\u00e9lgettek. Azt\u00e1n egy este csendesen le\u00fclt, a kab\u00e1tj\u00e1t le se vetette, \u00e9s azt mondta:
\n\u2013 M\u00e1t\u00f3l nem dolgozom a b\u00edr\u00f3s\u00e1gon.
\nPannit tov\u00e1bbra is kev\u00e9s dolog \u00e9rdekelte, b\u00e1r a magyar szakba belekezdett, \u00e9s el\u00e9g nagy \u00f6r\u00f6m\u00e9t lelte a tanul\u00e1sban. De a f\u00e9rfi megk\u00ednzott, furcsa arca most felkeltette az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t.
\n\u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nt? Kiraktak? Nem b\u00edrod tov\u00e1bb energi\u00e1val?
\n\u2013 Azzal sem. De legf\u0151k\u00e9pp gyomorral. Van, ami m\u00e1r semmi\u00e9rt sem \u00e9ri meg…
\nSzavaib\u00f3l a b\u00e1tors\u00e1g szabad illata \u00e1radt Panni fel\u00e9, aki el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lta igaz\u00e1n vonz\u00f3nak a f\u00e9rj\u00e9t. K\u00e9sz\u00edtett egy er\u0151s te\u00e1t, \u00e9s Jamrich Zolt\u00e1n r\u00e9szletesen besz\u00e9lt neki a koncepci\u00f3s perekr\u0151l, amelyekhez \u00fcgy\u00e9szk\u00e9nt assziszt\u00e1lnia kellett… volna.
\n1950-et \u00edrtak, \u00e9s Jamrich Zolt\u00e1n a feles\u00e9g\u00e9vel nemsok\u00e1ra Si\u00f3fokra k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, ahol jogtan\u00e1csos lett egy v\u00e1llalatn\u00e1l. A hatalom m\u00e9lys\u00e9gesen csal\u00f3dott benne. K\u00fcl\u00f6n megbocs\u00e1thatatlan volt, hogy m\u00e9gsem tal\u00e1ltak rajta fog\u00e1st. J\u00f3 \u00fcr\u00fcgyet tal\u00e1lhatott kib\u00fajni az \u00fcgy\u00e9szi munka gyomorforgat\u00f3 elv\u00e1r\u00e1sai el\u0151l, m\u00e9ghozz\u00e1 t\u00f6rv\u00e9nyileg feddhetetlent, mert nem vitte el ut\u00e1na a fekete aut\u00f3, \u201ecsak\u201d jog\u00e1szi karrier\u00e9n bicsaklott meg.
\nA fekete aut\u00f3 elvitte viszont a nagysz\u00fcleimet, m\u00e9g abban az \u00e9vben, nem sokkal azut\u00e1n, hogy Panni\u00e9k elk\u00f6lt\u00f6ztek Csurg\u00f3r\u00f3l. Az \u00f6regek tudt\u00e1k, v\u00e1rt\u00e1k, m\u00e9gsem hitt\u00e9k igaz\u00e1n, hogy ez megeshet vel\u00fck is, annak ellen\u00e9re, hogy Albert J\u00f3zsef term\u00e9szet\u00e9n\u00e9l fogva ink\u00e1bb pesszimista volt.
\nSzoyka Jol\u00e1n \u00e9sszer\u0171s\u00e9g\u00e9t is sokkol\u00f3an meglepte az a pillanat, amikor az \u00c1V\u00d3 \u00e9ppen az \u0151 ajtajukon d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lt. Mindketten t\u00falvoltak m\u00e1r az \u00f6tvenen, b\u00e1r az asszonyon alig rombolt az id\u0151, \u00e9s a b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t sem vette el, mint a f\u00e9rjnek. De amikor a gumicsizm\u00e1s f\u00e9rfiak, f\u00e9lrel\u00f6kve \u0151t, kiv\u00e1gt\u00e1k a nappali ajtaj\u00e1t, elzsibbadt mindk\u00e9t karja \u00e9s l\u00e1ba, \u00e9s kev\u00e9s hi\u00e1nyzott, hogy \u00f6ssze ne essen. Hirtelen megizzad\u00f3 tenyer\u00e9t g\u00e9piesen t\u00f6r\u00f6lgette a szokny\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s n\u00e9zte, hogyan hamuzik bele az egyik \u00e1v\u00f3s az asztalon l\u00e9v\u0151 herendi v\u00e1z\u00e1ba.
\nKetten voltak a l\u00e1togat\u00f3k, b\u0151rkab\u00e1tot viseltek, a l\u00e1bukat feltett\u00e9k a tonettsz\u00e9kekre. Ez egy\u00e9bk\u00e9nt nem sz\u00e1m\u00edtott \u2013 az asszony nem k\u00f6t\u0151d\u00f6tt sosem a t\u00e1rgyakhoz. Tudta, nincs \u00e9rtelme sem k\u00e9rdezni, sem tiltakozni. M\u00e9gis b\u00edzott benne, hogy nem azt fogja hallani, amit azt\u00e1n egyik\u0151j\u00fck szenvtelen arccal fel\u00e9je fordulva m\u00e9gis csak kimondott:
\n\u2013 Na, kapkodj\u00e1k magukat, elvt\u00e1rsn\u0151. Egy id\u0151re pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k ki, milyen az, ha nem ilyen puccos h\u00e1zban laknak. J\u00f3 sok prolet\u00e1rt kellett ahhoz kizs\u00e1km\u00e1nyolniuk, hogy \u00edgy \u00e9ljenek. F\u00e9l\u00f3r\u00e1t kapnak…
\n\u2013 Mire? \u2013 pr\u00e9selte ki Szoyka Jol\u00e1n mag\u00e1b\u00f3l, aki hirtelen teljesen berekedt.
\n\u2013 Itt mi k\u00e9rdez\u00fcnk \u2013 mondta a m\u00e1sik, \u00e9s karj\u00e1t keresztbe fonta a mell\u00e9n. T\u00f6mpe ujjai sehogy sem illettek a f\u00e9nyes, barna b\u0151rkab\u00e1thoz. \u2013 Pakoljon ink\u00e1bb, mert ketyeg az \u00f3ra.
\n\u2013 Any\u00e1m a szomsz\u00e9d szob\u00e1ban fekszik, b\u00e9n\u00e1n. Vele mi lesz? \u2013 suttogta az asszony.
\n\u2013 \u0150t nem vissz\u00fck \u2013 sz\u00f6gezte le a f\u00e9rfi, \u00e9s a csikket eltaposta a sz\u0151nyegen..
\nSzoyka Jol\u00e1n g\u00e9piesen, remeg\u0151 k\u00e9zzel el\u0151kotort egy b\u0151r\u00f6nd\u00f6t az egyik \u00e1gy al\u00f3l, amelybe gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl dob\u00e1lta a kinyitotta a szekr\u00e9nyekb\u0151l el\u0151vett holmikat. Milyen hiteltelennek t\u0171ntek a szem\u00e9ben azok a filmjelenetek, melyekben csal\u00f3d\u00e1st\u00f3l hirtelen felindult emberek hajig\u00e1ltak \u00edgy a t\u00e1sk\u00e1jukba, amit csak \u00e9rtek. \u00dagy v\u00e9lte, ilyen fejetlen\u00fcl nem pakol az ember, mert ennek m\u00e9g felindulva sincs semmi \u00e9rtelme. Arca l\u00e1ngolt, mik\u00f6zben ide-odarohang\u00e1lt a szob\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt, ell-elsuhanva f\u00e9rje mellett, aki dermedten \u00fclt a konyhasz\u00e9ken. Nem volt ereje besz\u00e9lni hozz\u00e1, \u00e9s nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt azzal, hogy seg\u00edt-e neki vagy sem. K\u00e9ptelen volt az agya kell\u0151 egyens\u00falyt tal\u00e1lni a csomagol\u00e1shoz. \u00cdgy sz\u00e1mos feleslegesnek tetsz\u0151 dolog ker\u00fclt a b\u0151r\u00f6ndbe, amir\u0151l k\u00e9s\u0151bb \u00fagy hitte, hogy nem v\u00e9letlen\u00fcl estek a keze \u00fcgy\u00e9be. A francia kissz\u00f3t\u00e1r p\u00e9ld\u00e1ul kedvenc id\u0151t\u00f6lt\u00e9se lett reggelente, amikor a t\u00f6bbiek m\u00e9g aludtak A hajnal m\u00e1r halv\u00e1nyan
\nmegvil\u00e1g\u00edtotta a Hortob\u00e1gy kop\u00e1r horizontj\u00e1t, de neki mindig akadt egy-k\u00e9t kellemes perce, miel\u0151tt a nap elvak\u00edtotta volna P\u00e1rizs f\u00e9nyeit.
\nPedig amikor a zoknik, als\u00f3nem\u0171k, harisny\u00e1k, cip\u0151k, nadr\u00e1gtart\u00f3k, ingek, szokny\u00e1k, t\u00f6r\u00fclk\u00f6z\u0151k, zsebkend\u0151k k\u00e9ts\u00e9gbeesett, kusza egyveleg\u00e9be behaj\u00edtott n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6nyvet, k\u00f6zt\u00fck a francia sz\u00f3t\u00e1rt, azt sem tudta, meg\u00e9rik-e m\u00e9g a k\u00f6vetkez\u0151 napfelkelt\u00e9t. L\u00e1zas, vak sz\u00e1guldoz\u00e1sa k\u00f6zben f\u00e9rje egyszer csak megfogta a karj\u00e1t, \u00e9s meg\u00e1ll\u00edtotta. Joli \u00fcres, \u00e9g\u0151, majdnem \u0151r\u00fclt tekintettel n\u00e9zett r\u00e1.
\n\u2013 Tedd el a Bibli\u00e1t is \u2013 mondta a f\u00e9rfi.
\n\u2013 Ezt most… \u00e9n nem\u2026 – suttogta az asszony, \u00e9s \u00fagy \u00e9rezte, sz\u00e9tfesz\u00fcl. \u2013 Be kell mennem any\u00e1mhoz. Keresd meg te\u2026
\n\u2013 \u00c9n k\u00e9ptelen vagyok r\u00e1… \u2013 ingatta a fej\u00e9t a f\u00e9rfi.
\nSzoyka Jol\u00e1n nem volt mit kezdjen e v\u00e1lasszal, mert s\u00fcrg\u0151sen be kellett mennie a b\u00e9na anyj\u00e1hoz, \u00e9s \u00fagy elb\u00facs\u00faznia t\u0151le, hogy \u00e9rdemes legyen m\u00e9g \u00e9lni ut\u00e1na is \u2013 ha hagyj\u00e1k.
\nAhogy benyitott, anyja kiss\u00e9 deform\u00e1l\u00f3dott arc\u00e1t igyekezett fel\u00e9 ford\u00edtani, \u00e9s szemeiben leplezetlen r\u00e9m\u00fclet \u00fclt. Szoyka Jol\u00e1n vill\u00e1mgyorsan igyekezett kiutat tal\u00e1lni. Remeg\u0151 k\u00e9zzel, de olvashat\u00f3an fel\u00edrta t\u00f6bb kis pap\u00edrlapra Ilik\u00e9nek, aki az eb\u00e9det hozta a b\u00edr\u00f3s\u00e1g \u00e9tkezd\u00e9j\u00e9b\u0151l \u00e9s
\nbeseg\u00edtett nekik, hogy keresse meg Nusit. Az \u00e1gyhoz l\u00e9pett, hogy anyja \u00e9p kez\u00e9be is beletegyen egy ilyen pap\u00edrlapot. Ahogy odahajolt, s\u00edrni kezdett. Anyja \u00e9p kez\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edtott l\u00e1nya arc\u00e1n.
\nSzoyka Jol\u00e1n igyekezett nem gondolni arra, mi lesz, ha elmegy, de k\u00e9ptelen volt el\u0171zni a gondolatot: anyja mag\u00e1ra hagyva, tehetetlen\u00fcl fog itt fek\u00fcdni, m\u00edg el nem j\u00f6n az eb\u00e9did\u0151, \u00e9s az m\u00e9g
\nlegal\u00e1bb k\u00e9t \u00f3ra.
\n\u201eM\u00e1r nincs id\u0151m, hogy tiszt\u00e1ba tegyelek\u201d – zokogta bele a p\u00e1rn\u00e1ba. Anyja megsimogatta a haj\u00e1t, \u00e9s azt mondta: \u201eNem baj, Cunc\u00f3k\u00e1m. Majd j\u00f6n Ilike.\u201d Azt\u00e1n \u00e9p kez\u00e9vel t\u00f6r\u00f6lni kezdte l\u00e1nya k\u00f6nnyeit. A tenyer\u00e9be cs\u00fasztatott kis pap\u00edrlap \u00e9rdesen s\u00farl\u00f3dott a nedves b\u0151r\u00f6n…
\nD\u00f6r\u00f6mb\u00f6ltek az ajt\u00f3n, megl\u00f3dult a v\u00e9r a gyomr\u00e1ban, \u00e9s felegyenesedett. Annyi mindent kellett volna elmondania ebben a f\u00e9l pillanatban ennek a feh\u00e9r haj\u00fa asszonynak, aki szinte mindig szel\u00edds\u00e9ggel fogadta a neh\u00e9zs\u00e9geket, bele\u00e9rtve a legnagyobb keresztet, a leb\u00e9nul\u00e1s\u00e1t is.
\nN\u00e9zte anyj\u00e1t, aki megpr\u00f3b\u00e1lt b\u00e1tor\u00edt\u00f3an mosolyogni. F\u00e9lszeg, gy\u00f6trelmes z\u0171rzavart okozott ez az er\u0151fesz\u00edt\u00e9s f\u00e9lig b\u00e9na arc\u00e1n. De \u00e9pp ez k\u00f6nny\u00edtette meg Szoyka Jol\u00e1n dolg\u00e1t: most innen kimennie, am\u00edg anyja arca elb\u00edr ezzel a mosollyal.
\nTudta, hogy utolj\u00e1ra l\u00e1tja ezt az asszonyt, akinek annyit k\u00f6sz\u00f6nhet, \u00e9s aki annyi kezet tartott a kez\u00e9ben az utols\u00f3 pillanatban. Csak rem\u00e9lni tudta, hogy ha m\u00e1r \u0151 nem teheti, lesz, aki majd az anyja kez\u00e9t fogja.
\n\u201eM\u00e9g l\u00e1tjuk egym\u00e1st, \u00e9desany\u00e1m\u201d – mondta sz\u00edntelen hangon, \u00e9s szinte felt\u00e9pte az ajt\u00f3t. Kint j\u00f3 lett volna meg\u00e1llni az ajt\u00f3 el\u0151tt, de er\u0151sen ord\u00edtozott az egyik f\u00e9rfi, hogy lent berreg m\u00e1r az aut\u00f3. Sz\u00e9lsebesen beviharzott m\u00e9g a v\u00e9c\u00e9be, azt\u00e1n felkapta a b\u0151r\u00f6nd\u00f6t, felr\u00e1ngatta a f\u00e9rj\u00e9t a konyhasz\u00e9kr\u0151l, \u00e9s vonszolta \u00e1t a szob\u00e1kon az ajt\u00f3ig.
\n\u00datk\u00f6zben a b\u0151r\u00f6nddel levert az egyik polcr\u00f3l egy k\u00f6nyvet. A Biblia volt. Felvette, f\u00e9rje kez\u00e9be nyomta…
\nKint a m\u00e1jusi sz\u00e9l csapott az arcukba. Tudta, hogy az \u00f6sszeh\u00fazott ablakok m\u00f6g\u00f6tt a szemk\u00f6zti h\u00e1z lak\u00f3i \u0151ket figyelik, ahogy \u0151k is tett\u00e9k kor\u00e1bban, nemegyszer. Rem\u00e9lte, hogy mihelyst elindul az aut\u00f3, lesz aki elszaladjon Ilik\u00e9hez a b\u00edr\u00f3s\u00e1g konyh\u00e1j\u00e1ra.
\nA vol\u00e1n m\u00f6g\u00e9 lez\u00f6kken\u0151 k\u00e9t b\u0151rkab\u00e1tos azonnal r\u00e1gy\u00fajtott, s az asszony l\u00e1tta, amint f\u00e9rje a kez\u00e9t g\u00f6rcs\u00f6sen a sz\u00e1j\u00e1ra szor\u00edtva pr\u00f3b\u00e1lja visszagy\u00f6m\u00f6sz\u00f6lni a tork\u00e1ba a f\u00fcstt\u0151l felt\u00f6r\u0151 k\u00f6h\u00f6g\u00e9st. Kiny\u00fajtotta a karj\u00e1t, megszoritotta a f\u00e9rfi kez\u00e9t, mik\u00f6zben a visszafojtott k\u00f6h\u00f6g\u00e9s m\u00e9ly robajjal kirobbant az \u00fcl\u00e9sbe s\u00fcppedt, cs\u00fcggedt testb\u0151l. Kev\u00e9s hi\u00e1nyzott ahhoz, hogy h\u00f6rg\u0151, csukl\u00f3, ir\u00e1ny\u00edthatatlan zokog\u00e1sba ne v\u00e1ltson, de az asszony – tekintet\u00e9t a f\u00e9rfira szegezve – ugyanazt parancsolta, amit az anyja neki: \u201eNe s\u00edrj. Ezeknek ne. \u201d
\nAlbert J\u00f3zsef a zsebkend\u0151t a sz\u00e1ja el\u00e9 tartva, pontosan olvasott feles\u00e9ge tekintet\u00e9b\u0151l, az egyetlenb\u0151l, amely Szib\u00e9ria ut\u00e1n el tudta vele hitetni, hogy \u00e9rdemes \u00e9lni. Jol\u00e1n keze sz\u00e1raz \u00e9s meleg volt, mint az \u00e9let, \u00e9s a f\u00e9rfi hideg, nyirkos tenyer\u00e9t \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is belet\u00f6r\u00f6lte a m\u0171b\u0151r\u00fcl\u00e9sbe. A hom\u00e1lyban is l\u00e1tta, hogy az asszony meglep\u0151en fiatal, \u00e9s TUDTA, hogy ak\u00e1rhov\u00e1 viszi is \u0151ket ez a kocsi, ezzel a n\u0151vel \u0151 az \u00e9letbe tart.
\nSzoyka Jol\u00e1n keze felitta a f\u00e9rfi b\u0151r\u00e9nek r\u00e9m\u00fclt ver\u00edt\u00e9k\u00e9t, \u00e9s k\u00f6zben a f\u00fcgg\u00f6ny r\u00e9s\u00e9n \u00e1t a csurg\u00f3i h\u00e1zakat n\u00e9zte, a h\u00e9tk\u00f6znapi utc\u00e1kat \u00e9s embereket. Arra gondolt, milyen k\u00fcl\u00f6nleges, sosem felejthet\u0151 \u00e9s rettenetess\u00e9g\u00e9ben is fontos ez a d\u00e9lel\u0151tt az \u00e9let\u00e9ben, mik\u00f6zben a buszmeg\u00e1ll\u00f3ban m\u00e1sok r\u00e1di\u00f3m\u0171sorokr\u00f3l besz\u00e9lgetnek. H\u00e1ny ember f\u00e1jdalma suhanhatott el ugyan\u00edgy az \u0151 gyan\u00fatlan, vak sz\u00edve mellett az elm\u00falt \u00e9vekben, h\u00e1ny emberi szem k\u00e9ts\u00e9gbeesett sugara pattanhatott vissza r\u00f3la, amint az \u00e9let l\u00e9nyegesnek tetsz\u0151 dolgaival elfoglaltan ugyan\u00edgy ment az utc\u00e1n, meg se l\u00e1tva (vagy meg sem akarva l\u00e1tni?) a nagy, s\u00f6t\u00e9t aut\u00f3t, \u201ea velem ez \u00fagysem fordulhat el\u0151\u201d \u00f6r\u00f6k t\u00e9ved\u00e9s\u00e9vel \u00e1m\u00edtva mag\u00e1t. Majdhogynem megrend\u00fclten nyugodt volt a felismer\u00e9st\u0151l, hogy ezent\u00fal m\u00e1r nem csaphat le r\u00e1 a sors ennyire k\u00e9sz\u00fcletlen\u00fcl, mert \u0151 m\u00e1r TUDJA\u2026Ahogy az aut\u00f3 elsiklott az iskola el\u0151tt, ahov\u00e1 a gyerekei j\u00e1rtak, gondolatban h\u00e1l\u00e1t adott, ami\u00e9rt feln\u0151tt a l\u00e1nya \u00e9s a fia annyira, hogy m\u00e1r nem \u00e9ltek vel\u00fck. Rakott szokny\u00e1s kisl\u00e1nyok keltek \u00e1t a zebr\u00e1n, a kocsi meg\u00e1llt, s \u0151 eln\u00e9zte a nevetg\u00e9l\u0151, t\u00e1sk\u00e1jukat l\u00f3b\u00e1l\u00f3 gyerekeket. Pannira gondolt, arra, hogy milyen mesze van m\u00e1r a l\u00e1nya a valamikori cserfes, a dolgait rettent\u0151 komolyan vev\u0151 di\u00e1kl\u00e1nyt\u00f3l, meg arra, hogy h\u00e1l’istennek most konkr\u00e9tan is messze van \u2013 s v\u00e9lhet\u0151en biztons\u00e1gban Si\u00f3fokon.
\nJ\u00f3zsi, a fia meg\u2026 Pesten, a tervezett angol helyett \u00e9pp most kezdett el orosz nyelvet tanulni a b\u00f6lcs\u00e9szkaron, \u00e9s ez rem\u00e9lhet\u0151leg el\u00e9g j\u00f3 pont lesz a sz\u00e1m\u00e1ra ahhoz, hogy b\u00e9k\u00e9n hagyj\u00e1k. Fia am\u00fagy is\u00a0elfogad\u00f3bb ezzel az \u00faj vil\u00e1ggal, amit bizony\u00e1ra \u00e9rt\u00e9kelni fognak.
\nA f\u00e9rje ugyan vigasztalhatatlan volt, hogy J\u00f3zsi egy olyan nyelvet fog tanulni, aminek hallat\u00e1n \u0151 m\u00e9g mindig l\u00e1tja, hogy a h\u00f3ra hull\u00f3 v\u00e9r mik\u00e9nt fagyott meg szinte azonnal, de a fia ezt m\u00e1r nem fogja l\u00e1tni, gondolta.
\nNeki ez Puskin nyelve, \u00e9s lelkesedik \u00e9rte. Tal\u00e1n igaza is van \u2013 Puskin \u00e9s Szt\u00e1lin is oroszok, ahogy Mozart \u00e9s Hitler osztr\u00e1kok, \u00e9s \u0151k meg ez a k\u00e9t f\u00fcst\u00f6t ereget\u0151, fokhagymaszag\u00fa f\u00e9rfi \u2013 magyarok.
\nAz aut\u00f3 egy hortob\u00e1gyi tany\u00e1ra tartott vel\u00fck, ahol az alatt a k\u00e9t \u00e9v alatt, am\u00edg nagysz\u00fcleim a f\u00f6ldeken dogoztak a sokszor sivataginak tetsz\u0151 \u00e9gbolt k\u00edm\u00e9letlen f\u00e9ny\u00e9ben, sz\u00e1mos hasonl\u00f3 sors\u00fa kitelep\u00edtett csal\u00e1ddal tal\u00e1lkoztak. El kellett telnie vagy k\u00e9t h\u00f3napnak, hogy ne \u00e9bredjenek azzal a torokszor\u00edt\u00f3 f\u00e9lelemmel, vajon a teheraut\u00f3 val\u00f3ban a f\u00f6ldekre, \u00e9s nem egy b\u00f6rt\u00f6n\u00e9p\u00fcletbe vagy egy betonnal k\u00f6r\u00fclvett udvarra sz\u00e1llitja \u0151ket, ahol minden olyan hirtelen \u00e9s \u00e9rthetetlen\u00fcl v\u00e9get \u00e9r, ak\u00e1rcsak a r\u00e9gi \u00e9let\u00fck.
\nNagyap\u00e1m ezekr\u0151l az \u00e9vekr\u0151l sz\u00f3l\u00f3, r\u00e1nk maradt leveleib\u0151l mintha \u00fagy tetszene, \u0151 m\u00e1r nem tanult meg \u00fajra mosolyogni. De ez tal\u00e1n nem is v\u00e1rhat\u00f3 egy hatvanhoz k\u00f6zeled\u0151 f\u00e9rfit\u00f3l, akit nem csup\u00e1n t\u00e1rsadalmilag z\u00faztak \u00f6ssze, hanem a fizikai gy\u00f6trelmek, az \u00f6reged\u00e9s \u00e9s egy kellemetlen, l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1ban is m\u00e9ltatlan b\u0151rbetegs\u00e9g testileg is porig al\u00e1zott. K\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l \u00edrt levelei tele vannak a testi t\u00fcnetek miatti aggodalommal, s emellett mag\u00e1nyra, pokr\u00f3c viselked\u00e9s\u0171 orvosokra, gy\u00f3gyszerhi\u00e1nyra panaszkodik, meg hogy nem tud egy igaz\u00e1n j\u00f3 borotv\u00e1t beszerezni. \u00d3vatos, idegen szemek szelekt\u00e1l\u00f3 jelenl\u00e9t\u00e9t is felt\u00e9telez\u0151 sorainak visszafogott kedvetlens\u00e9g\u00e9n is \u00e1tsziv\u00e1rog azonban a legnagyobb hi\u00e1ny \u2013 Joli, az \u0151 er\u0151s \u00e9s er\u0151t ad\u00f3 asszonya, aki addigra m\u00e1r kisebb iskol\u00e1t szervezett a kitelep\u00edtettek gyerekeinek, \u00e9s akivel a b\u0151rkab\u00e1tos f\u00e9rfiak is sz\u00edvesen besz\u00e9lgettek.
\nNagyany\u00e1m n\u00e9met-, \u00e9nek- \u00e9s rajz\u00f3r\u00e1kat \u201eadott\u201d rendszeresen egy hortob\u00e1gyi pajt\u00e1ban – k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen ha arra gondolok, hogy nyolcvannyolc \u00e9ves kor\u00e1ban is ezt tette. Ha valamin csod\u00e1lkozom, az az, hogy \u0151,a \u201e Nagy Tov\u00e1bbad\u00f3\u201d, err\u0151l is \u00e9s az eg\u00e9sz k\u00e9t \u00e9vr\u0151l hallgatott. Amikor ezekr\u0151l az \u00e9vekr\u0151l nek\u00fcnk, unok\u00e1knak besz\u00e9lhetett volna, akkor az tal\u00e1n csak egyszer\u0171en nem t\u0171nt a sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9szszer\u0171nek.
\nA hatvanas\/hetvenes \u00e9vek fordul\u00f3j\u00e1n j\u00e1rtunk: mi akkoriban november hetedik\u00e9n \u00e9s m\u00e1jus elsej\u00e9n felvonul\u00e1sokat n\u00e9zt\u00fcnk, kisdobosok \u00e9s \u00fatt\u00f6r\u0151k voltunk, s j\u00f3magam komolyan hittem abban, hogy minden kommunista \u2013 s ha orosz, \u00fagy pl\u00e1ne \u2013 csakis j\u00f3t akar nek\u00fcnk.
\n\u00c9desany\u00e1mmal egyszer a feh\u00e9rv\u00e1ri vir\u00e1g\u00f3ra k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n s\u00e9t\u00e1ltunkban arr\u00f3l besz\u00e9lgett\u00fcnk, hogyan is halt meg Pet\u0151fi S\u00e1ndor. Any\u00e1m egy gimn\u00e1ziumban tan\u00edtott, nekem pedig az \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ban az aktu\u00e1lis tan\u00e1rn\u00e9ni \u00e9ppen Pet\u0151fi \u00e9let\u00e9t oktatta. Roppant elvar\u00e1zsolt ennek a k\u00f6lt\u0151nek a romantikus forradalmis\u00e1ga (k\u00e9s\u0151bb megtudtam: nem csak engem, hanem sokakat!), az eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t valahogy \u00fagy k\u00e9pzeltem el, hogy lobog\u00f3 hajjal \u00e9s z\u00e1szl\u00f3kkal rohan lobog\u00f3 z\u00e1szl\u00f3k fel\u00e9, kiragadja az ellens\u00e9ges z\u00e1szl\u00f3nyeleket a gonosz kezekb\u0151l, \u00e9s utols\u00f3 lehelet\u00e9vel is a haz\u00e1t \u00e9s a vil\u00e1gszabads\u00e1got \u00e9ltetve, a legh\u0151siesebb m\u00f3don ter\u00fcl el egy hatalmas csatat\u00e9ren.
\nB\u00e1r a tan\u00e1rn\u0151 nem mondta, \u00fagy k\u00e9pzeltem tov\u00e1bb\u00e1, hogy az ellens\u00e9g katon\u00e1i megrend\u00fclten n\u00e9zik a v\u00e9res testet, amint a szabads\u00e1g z\u00e1szlajai k\u00f6z\u00f6tt fekszik, \u00e9s ennyi h\u0151siess\u00e9gt\u0151l megsz\u00e9gyen\u00fclve sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl leteszik a fegyvert.
\nHa meg nagyon elkapott a h\u00e9v, m\u00e9g azt is hozz\u00e1k\u00e9pzeltem az el\u0151bbiekhez, hogy az ellens\u00e9ges sereg t\u00e1bor\u00e1ban m\u00e9ly megvet\u00e9st\u0151l s\u00fajtva bolyong, majd v\u00e9gez mag\u00e1val az az osztr\u00e1k katona, aki kioltotta ezt a nagyszer\u0171 \u00e9letet. Amikor any\u00e1m kijav\u00edtott ott a vir\u00e1g\u00f3ra el\u0151tt, \u00e9s k\u00f6z\u00f6lte, hogy a katona nem osztr\u00e1k, hanem orosz \u2013 koz\u00e1k \u2013 volt, elakadt a l\u00e9legzetem.
\n\u201eDe h\u00e1t az oroszok j\u00f3k\u201d \u2013 \u00e9rveltem cs\u00edp\u0151b\u0151l, \u00e9s nagyon b\u00edztam any\u00e1m v\u00e1lasz\u00e1ban. Any\u00e1m az oroszokra vonatkoz\u00f3 kategorikus kijelent\u00e9semet nem k\u00edv\u00e1nta vitatni, viszont ismerte a t\u00e9nyeket. \u201eTudod, ez egy kicsit ann\u00e1l bonyolultabb. Akkor \u00e9ppen ellen\u00fcnk harcoltak, \u00e9s az ellens\u00e9get h\u00e1bor\u00faban nem k\u00edm\u00e9lik.\u201d
\nEz egyel\u0151re t\u00fal sok volt nekem, hogy megem\u00e9sszem, annyi forradalmi jelenetet v\u00edzion\u00e1l\u00f3, boldog fant\u00e1zi\u00e1l\u00e1ssal a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt. L\u00e1zasan, hangosan gondolkodtam: \u201eJ\u00f3, de ez m\u00e1r r\u00e9gen volt, igaz? Most m\u00e1r teljesen m\u00e1s a helyzet, nem?\u201d- s n\u00e9mi d\u00f6bbent hallgat\u00e1s ut\u00e1n, csupa rem\u00e9ny szememet any\u00e1m megrebben\u0151, fanyar villan\u00e1s\u00fa szemeibe akasztottam, \u0151 pedig szeretett annyira, hogy ink\u00e1bb nem v\u00e1laszolt, csak arra k\u00e9rt, hogy h\u00fazzam fel a lecs\u00faszott t\u00e9rdzoknit a l\u00e1bamon.
\n\u00c9s ha \u0151 felm\u00e9rte, akkor a n\u00e1la j\u00f3val racion\u00e1lisabb any\u00f3sa val\u00f3sz\u00edn\u0171leg m\u00e9g ink\u00e1bb felm\u00e9rte, hogy az a bizonyos vil\u00e1gt\u00f6rt\u00e9nelmi helyzet most nem alkalmas arra, hogy Hortob\u00e1gy eml\u00e9k\u00e9vel megzavarja gyermekkorunk egynem\u0171 k\u00e9p\u00e9t a helyes vil\u00e1grendr\u0151l. Egyel\u0151re \u2013 gondolhatta tal\u00e1n, s azt\u00e1n valahogy a vil\u00e1gt\u00f6rt\u00e9nelem aktu\u00e1lis \u00e1ll\u00e1sa hal\u00e1la napj\u00e1ig sem s\u00fcrgette el\u00e9gg\u00e9 azt, hogy m\u00e9gis valljon arr\u00f3l a k\u00e9t \u00e9vr\u0151l.
\nPedig akkor m\u00e1r j\u00f3csk\u00e1n feln\u0151tt\u00fcnk, \u00e9s sejtettem, hogy \u2013 ha volt esze \u2013 Pet\u0151fi \u00e9pp \u00fagy \u00e9letben akart maradni egy csatat\u00e9ren, mint mindenki m\u00e1s.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n (R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Jamrich Zolt\u00e1n, aki feles\u00e9g\u00e9t am\u00fagy a tenyer\u00e9n hordta, egyre gyakrabban j\u00f6tt haza komoran a b\u00edr\u00f3s\u00e1gr\u00f3l, \u00e9s egyre rosszabbul aludt. \u00c9jszaka az \u00fcgyiratokat tanulm\u00e1nyozta, telef\u00fcst\u00f6lte a szob\u00e1t, fel-al\u00e1j\u00e1rk\u00e1lt, s\u00f3hajtozott, \u00e9s Panni nem tudott nyugodtan olvasni. A f\u00e9rfi egyre ny\u00fazottabb \u00e9s t\u0171n\u0151d\u0151bb lett az arca,alig tudott figyelni , ha vacsora k\u00f6zben besz\u00e9lgettek. Azt\u00e1n egy este csendesen le\u00fclt, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-55543","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/55543","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=55543"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/55543\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=55543"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=55543"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=55543"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}