\u00c9vtizedekig \u00fcltem egy apr\u00f3 sz\u00e9ken, a k\u00e1lyha mellett. Minden nap \u00fcnnepl\u0151-feket\u00e9be \u00f6lt\u00f6ztem. A templomba is k\u00e9sz\u00fcltem, de nem mentem el soha. A cip\u0151h\u00faz\u00e1s \u00e9s f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00e9s, az egyszer\u0171 m\u0171veletek bonyodalma megakad\u00e1lyozott. K\u00e1bults\u00e1g, sz\u00e9d\u00fclet, gyenges\u00e9g \u00e9s r\u00e9m\u00fclet foglya voltam \u00e9n abban az id\u0151ben. Azt sem tudom, h\u00e1ny \u00e9ves vagyok. \u00c9vsz\u00e1zadok s\u00falya alatt kopott el testem, az \u00e1lland\u00f3 \u00e1tv\u00e1ltoz\u00e1sokban megt\u00f6retett a lelkem. Most pedig, amikor a f\u00e9lelmek halmaz\u00e1b\u00f3l kiemelkedtem, v\u00e9gre \u00e9rtem, hogy nem sz\u00e1m\u00edthattam meg\u00e9rt\u00e9sre, k\u00f6ny\u00f6r\u00fcletre.
\nJelenemben r\u00e1csod\u00e1lkozom a gondolataim m\u00e9ly\u00e9r\u0151l sz\u00fcks\u00e9gszer\u0171en felt\u00f6r\u0151 eml\u00e9kk\u00e9pekre. S\u00f3vir\u00e1gsz\u00edn szem\u0171, szomor\u00fa kisgyermek voltam. Nehezen tanultam meg j\u00e1rni. \u00c9desany\u00e1m, gyakori botladoz\u00e1somat l\u00e1tva figyelmeztetett, tanuljak meg egyed\u00fcl l\u00e9pegetni. Azt\u00e1n csendesen hozz\u00e1f\u0171zte: mindenki egyed\u00fcl j\u00e1rja v\u00e9gig az \u00e9letet. A sz\u00edvem pedig megtelt a tehetetlens\u00e9g keser\u0171s\u00e9g\u00e9vel.
\nMagas k\u0151h\u00e1zban laktunk. A vastag falak t\u00f6v\u00e9ben csodaf\u00fcvek n\u0151ttek. Szedtem is bel\u0151l\u00fck egy csokornyit, s j\u00f3l elrejtettem, mert m\u00e1r besz\u00e9lt\u00e9k a faluban, hogy lej\u00e1r\u00f3ban a csodaf\u00fcvek ideje. Ha j\u00f6v\u0151re m\u00e1r nem n\u0151nek, azt jelenti, neh\u00e9z id\u0151k j\u00f6nnek. Akkor majd tal\u00e1n el\u0151vehetem \u00e9s csod\u00e1kat tehetek.
\nEgy odvas fa belsej\u00e9ben volt az \u00e9let s\u00f3s vize. Abb\u00f3l is mer\u00edtettem egy b\u00f6gr\u00e9vel, s lep\u00e1roltam a kemence tetej\u00e9n. S\u00f3krist\u00e1lyokban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtem, amikor az eb\u00e9ddel a mez\u0151re k\u00fcldtek. A f\u00fcves \u00f6sv\u00e9nyen mez\u00edtl\u00e1b l\u00e9pdeltem lenge, ny\u00e1ri ruh\u00e1ban. K\u00f6nny\u0171nek, l\u00e9giesnek \u00e9reztem a testem. A f\u00f6ld sz\u00e9naillat\u00fa lehelet\u00e9ben tal\u00e1lkoztam el\u0151sz\u00f6r Vele. Kedvem szerint h\u00edvtam volna a boglya \u00e1rny\u00e9k\u00e1ba, hogy fejts\u00fck meg a markomban lapul\u00f3 krist\u00e1lyok titk\u00e1t. De nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. Csak f\u00e9lre\u00e1lltam, kipirultan, az \u00f6sv\u00e9ny sz\u00e9l\u00e9re. Tal\u00e1n mondott is valamit \u0151 nekem, m\u00edg arca sz\u00e9t\u00e1radt a forr\u00f3 f\u00e9nyben.
\nSokszor nem \u00e9rtem, mit is mond a kedvesem, ez\u00e9rt nem is v\u00e1laszolhatok, csak n\u00e9zem, n\u00e9zem. Szav\u00e1t sem hallhatom, hiszen \u00e9ppen mennyd\u00f6r\u00f6g. Zokogva recsegnek a f\u00e1k, gy\u00e1szruh\u00e1ba \u00f6lt\u00f6zik a vil\u00e1g. Vill\u00e1mlik. Kosaram mell\u00e9 g\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6m. H\u00e1tamat a v\u00e9n k\u00f6rtefa t\u00f6rzs\u00e9nek vetem, amely \u0151rzi tal\u00e1lkoz\u00e1sunk titk\u00e1t, hiszen \u0151 is feh\u00e9r vir\u00e1gszirmok t\u00e1nc\u00e1r\u00f3l \u00e1lmodik. A s\u0171r\u0171 es\u0151f\u00fcgg\u00f6nyt\u0151l nem l\u00e1thatom a t\u00f6bbieket. De van-e itt egy\u00e1ltal\u00e1n valaki? Es\u0151 mossa a marad\u00e9k b\u00e1tors\u00e1gom. Hideg vizes rettenetben remegve verg\u0151d\u00f6m el az erd\u0151 sz\u00e9l\u00e9ig. A megdagadt Homor\u00f3d viszi a f\u00e1kat, h\u00e1zakat, r\u00e9m\u00fclt \u00e1llatokat. Viszi a ribiszkebokrot, amit m\u00e9g a nagyap\u00e1m \u00fcltetett. K\u00f6v\u00e9r piros szemek seg\u00e9lyk\u00e9r\u0151en n\u00e9znek fel\u00e9m. Piros szemek minden\u00fctt…
\nAmikor otthonr\u00f3l elsz\u00f6ktem, semmi sem \u00e9rdekelt, legkev\u00e9sb\u00e9 az any\u00e1m \u00e1tka. Akkor hi\u00e1ba hivatkoztak tizenhat \u00e9vemre, \u00fagy \u00e9reztem, az \u00e9n lelkem egyid\u0151s az id\u0151vel. V\u00e1gyainkb\u00f3l vir\u00e1g\u00e9let sarjadt. B\u00f6lcs\u0151 f\u00f6l\u00e9 hajolva felfedezt\u00fck piriny\u00f3 \u00e9letek csod\u00e1it. Nagyon f\u00e9ltettem a gyerekeket, szinte term\u00e9szetellenes agg\u00f3d\u00e1ssal. \u00c9letem l\u00e9nyege a sok munka \u00e9s gond lett. \u0150 pedig be\u00fclt a kocsm\u00e1ba, a mindennapi f\u00e9ldecire \u00e9s pip\u00e1ra. \u00c9n is szerettem a doh\u00e1ny illat\u00e1t.
\nAznap alattomos nyugtalans\u00e1ggal k\u00f6zeledett az este. Lefektettem a gyerekeket \u00e9s v\u00e1rtam \u0151t. F\u00e9ltem, mert nem lehetett tudni, az ut\u00f3bbi id\u0151ben mi \u0171zte, kergette el itthonr\u00f3l. Az ablak z\u00f6rren\u00e9s\u00e9re \u00f6sszerezzentem. J\u00e1nos volt, az utc\u00e1nkb\u00f3l. Azt mondta: P\u00e9ter elhagyott engem\u2026 Akkor \u00fagy \u00e9reztem, hogy meg akarok halni, mert szenved\u00e9semnek, f\u00e9lelmeimnek nincsen m\u00e9rhet\u0151 m\u00e9lys\u00e9ge. Seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt sikoltoztam, de csak rideg falak meredtek r\u00e1m hidegen \u00e9s k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sen. Nem eml\u00e9kszem, hogyan ker\u00fcltem a k\u00fatba. De nem volt szerencs\u00e9m, a sz\u00e1razs\u00e1g miatt elapadt a vize. S\u00f3vir\u00e1gok k\u00f6z\u00f6tt \u00fcltem, melyek sz\u00e9tfolytak k\u00f6nnyeim \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l. K\u00e1r volt engem onnan kih\u00fazni, mert ott lent meghalt sz\u00e1momra az \u00e9letem jelen ideje.
\nAz \u00fajra megtal\u00e1lt id\u0151 titokzatos csendj\u00e9ben moccanni sem merek. Fentr\u0151l \u201eszeml\u00e9lem\u201d kih\u0171l\u0151, b\u00e9nul\u00f3 testemet. H\u00f3feh\u00e9r haj\u00fa, k\u00f3cos \u00e9s r\u00fat \u00f6regasszony vagyok. Hallom, im\u00e1ra sz\u00f3l\u00edt a templom harangja. Pillanatok alatt fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m \u00fcnnepl\u0151 feket\u00e9be. Sietek, hiszen hallik m\u00e1r az ismer\u0151s orgonasz\u00f3. Most boldog vagyok, de ugyan kinek is mondhatn\u00e1m el ezt? A magass\u00e1gba emelkedtem \u00e9s meg\u00e9rintettem a v\u00e9gtelent\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\u00c9vtizedekig \u00fcltem egy apr\u00f3 sz\u00e9ken, a k\u00e1lyha mellett. Minden nap \u00fcnnepl\u0151-feket\u00e9be \u00f6lt\u00f6ztem. A templomba is k\u00e9sz\u00fcltem, de nem mentem el soha. A cip\u0151h\u00faz\u00e1s \u00e9s f\u00e9s\u00fclk\u00f6d\u00e9s, az egyszer\u0171 m\u0171veletek bonyodalma megakad\u00e1lyozott. K\u00e1bults\u00e1g, sz\u00e9d\u00fclet, gyenges\u00e9g \u00e9s r\u00e9m\u00fclet foglya voltam \u00e9n abban az id\u0151ben. Azt sem tudom, h\u00e1ny \u00e9ves vagyok.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-55632","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/55632","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=55632"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/55632\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=55632"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=55632"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=55632"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}