A hortob\u00e1gyi f\u00f6ldek csatater\u00e9n v\u00e9g\u00fcl odahurcolt nagysz\u00fcleim nem estek el, hab\u00e1r gyakorlatlan civilekk\u00e9nt sorozt\u00e1k be \u0151ket, hogy szolg\u00e1lj\u00e1k a proletari\u00e1tus oszt\u00e1lyharc\u00e1t \u2013 na, nem a k\u00f6zmunk\u00e1jukkal, hiszen abban komolyabb n\u00e9pgazdas\u00e1gi hasznot nem igaz\u00e1n produk\u00e1ltak. Az \u0151 strat\u00e9giai szerep\u00fck az el\u00e9gt\u00e9tel szolg\u00e1ltat\u00e1sa volt: megt\u00f6rt, al\u00e1zatos, elbizonytalanod\u00f3 alakjuk a repedezett hortob\u00e1gyi f\u00f6ld felett g\u00f6rnyedve, s besz\u00edvva annak sz\u00e1raz, f\u0171poros leveg\u0151j\u00e9t, izmos\u00edtotta azok \u00f6ntudat\u00e1t, akikbe t\u00fals\u00e1gosan beleiv\u00f3dott volna a sz\u00e1rmaz\u00e1s \u00e9s az ehhez sz\u00e1zadok \u00f3ta kapcsol\u00f3d\u00f3 el\u0151jogok tisztelete. A c\u00e9l mindenk\u00e9pp az utols\u00f3 f\u00fcggetlen \u00e9s b\u00e1tor mozdulat, gondolat \u00e9s tekintet elv\u00e9reztet\u00e9se volt, a betakar\u00edtand\u00f3 kukorica csak j\u00f3val ezut\u00e1n k\u00f6vetkezett.
\nHa a b\u0151rkab\u00e1tosok vagy a k\u00f6rny\u00e9kbeli parasztok n\u00e9ha messzir\u0151l meg\u00e1lltak, \u00e9s n\u00e9zt\u00e9k \u0151ket, az embernek olyan \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt, mintha r\u00f3maiak n\u00e9zn\u00e9k egy diadalmenetben a m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gukt\u00f3l megfosztott , rabl\u00e1ncra vert germ\u00e1n \u00e9s gall kir\u00e1lyokat. A szersz\u00e1mok \u00e9s n\u00f6v\u00e9nyek nap nap ut\u00e1n felsebezt\u00e9k ezeknek az \u00fcgyetlen f\u00f6ldmunk\u00e1soknak a kez\u00e9t, s a kiserken\u0151 v\u00e9r mintha k\u00e1r\u00f6rvend\u0151en azt sugallta volna: no l\u00e1m, ugye l\u00e1tj\u00e1tok, hogy ez is piros, \u00e9s nem k\u00e9k?
\nEzt ugyanis mindenk\u00e9ppen meg kellett jegyeztetni ezekkel a csendben verg\u0151d\u0151, n\u00e9ha bosszant\u00f3an hallgatag emberekkel, \u00e9s \u00f6r\u00fclhettek, hogy a v\u00e9r sz\u00edn\u00e9nek demokratikus igazs\u00e1g\u00e1t viszonylag kev\u00e9s v\u00e9ront\u00e1s p\u00e9ld\u00e1j\u00e1val tiszt\u00e1zt\u00e1k vel\u00fck egyszer \u00e9s mindenkorra.
\nLehet, hogy az egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9s nem vert gy\u00f6keret abban, aki n\u00e9zte \u0151ket, teret engedni ennek nem is volt tan\u00e1csos, ez\u00e9rt is csak nagyon ritk\u00e1n \u00e9s k\u00f6zvetetten ha tett\u00e9k.
\nAmikor azt\u00e1n a b\u0151rkab\u00e1tosok el\u0151sz\u00f6r k\u00edn\u00e1lt\u00e1k meg doh\u00e1nnyal a f\u00e9rfiakat, mindenki felfigyelt megv\u00e1ltozott hangjukban a t\u00fals\u00e1gosan is nyilv\u00e1nval\u00f3 igyekezetre. M\u00e1r tudt\u00e1k, b\u00e1r r\u00e1di\u00f3t nem hallgathattak, hogy Szt\u00e1lin meghalt. Nekik is vigy\u00e1zzban \u00e9s n\u00e9m\u00e1n kellett 5 percig \u00e1llniuk \u00e9s eml\u00e9kezni r\u00e1, s magukban meg is fogadt\u00e1k, hogy sosem felejtik el, amit ez a t\u00e1voli kegyetlen ember nekik megtan\u00edtott \u2013 sorsr\u00f3l, hatalomr\u00f3l \u00e9s arr\u00f3l, hogy milyen nagy \u00e9s f\u0151leg, hogy milyen par\u00e1ny az ember.
\nM\u00e1rcius volt, s k\u00e9s\u0151bb a ny\u00e1r m\u00e1r a k\u00f6zelg\u0151 \u2013 viszonylagos \u2013 szabads\u00e1g \u00edg\u00e9ret\u00e9t\u0151l volt \u00e9des. Akkor t\u00f6rt\u00e9nt, valamikor augusztus elej\u00e9n az az omin\u00f3zus guly\u00e1sf\u0151z\u00e9s is, ahol egy bizonyos Szid\u00f3nia nem kavarta meg id\u0151ben a bogr\u00e1cs alj\u00e1t.
\nTal\u00e1n egyfajta b\u00facs\u00favacsora lehetett, de t\u00e9ny, hogy szeptemberben nagyany\u00e1m\u00e9kat Kutasra k\u00f6lt\u00f6ztett\u00e9k, \u00e9s nagyap\u00e1m p\u00e9nzt\u00e1ros lett a helyi takar\u00e9ksz\u00f6vetkezetben. Kl\u00e1ri unokatestv\u00e9rem \u0151rzi a r\u00f3la k\u00e9sz\u00fclt munkahelyi jellemz\u00e9st, amelyben megb\u00edzhat\u00f3, munk\u00e1j\u00e1t tisztess\u00e9ggel v\u00e9gz\u0151, csendes \u00e9s lelkiismeretes hivatalnoknak \u00edrj\u00e1k le. (Sz\u00edvem szorul, elk\u00e9pzelve, hogy nagy m\u00falt\u00fa jog\u00e1sz-nagyap\u00e1m mily nagyon igyekezhetett megfelelni a regn\u00e1l\u00f3 hatalom elv\u00e1r\u00e1sainak, mik\u00f6zben lesz\u00e1molta a bank\u00f3kat a p\u00e9nzt\u00e1rablak el\u0151tt \u00e1ll\u00f3 embereknek.)
\n\u00dagy k\u00e9pzelem, a munkaid\u0151 kezdet\u00e9t\u0151l addig a pillanatig, am\u00edg haza\u00e9rve bele nem huppant a fotelbe, egyetlen c\u00e9l uralta perceit: csak nem hib\u00e1zni! Sem a sz\u00e1ml\u00e1kkal, sem a szavakkal, sem a viselked\u00e9ssel, sem egy szem\u00f6ld\u00f6kr\u00e1ndul\u00e1ssal. T\u00fals\u00e1gosan \u00f6sszet\u00f6rt\u00e9k ahhoz, hogy megl\u00e1ssa: jelent\u0151sen v\u00e1ltozott a helyzet, \u00e9s ha vizslatj\u00e1k is kutat\u00f3 tekintetek n\u00e9ha, ink\u00e1bb az eltelt k\u00e9t \u00e9v nyomait lesik rajta, s azt, mennyire akarn\u00e1 eml\u00e9keit m\u00e1sokkal megosztani.
\nH\u00e1t – nem akarta, \u00e9s nem akarta a feles\u00e9ge sem. M\u00e1ssal voltak elfoglalva. Meg kellett szervezni\u00fck \u00faj \u00e9let\u00fcket, mert f\u00e9rje energi\u00e1it teljesen elsz\u00edvta a \u201enemhib\u00e1zni\u201d g\u00f6rcs\u00f6s igyekezete.
\nAmint Kutason lepakoltak a kis szoba-konyh\u00e1s, sz\u00e1mukra kiutalt lakr\u00e9szben, az asszony Csurg\u00f3ra utazott, hogy elhozza az ott hagyott b\u00fatorokat \u00e9s \u00e9rt\u00e9kt\u00e1rgyakat. Ilike \u2013 akivel felvette a kapcsolatot \u2013 m\u00e1r megk\u00e9rte sof\u0151r fi\u00e1t, hogy seg\u00edtsen, Szoyka Jol\u00e1n pedig a kev\u00e9ske hortob\u00e1gyi keresm\u00e9ny\u00fckb\u0151l v\u00e1s\u00e1rolt egy sz\u00e9p b\u0151rp\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1t a fi\u00fanak, k\u00f6sz\u00f6nve neki a fuvart meg a cipeked\u00e9st.
\nFelraknival\u00f3 viszont alig akadt. A h\u00e1zukban m\u00e1r m\u00e1sok laktak, a b\u00fatorok nagy r\u00e9sze pedig elt\u0171nt. A Nagy Istv\u00e1n-k\u00e9peknek h\u0171lt helye volt, \u00e9s Ilike annyi biztat\u00f3t tudott csak mondani, hogy Nusika egyszer leutazott, \u00e9s akkor sok mindent elvitt, hogy ne ker\u00fclj\u00f6n idegen kezekbe. N\u00e9h\u00e1ny holmit Ilike fi\u00e1nak a gar\u00e1zs\u00e1ban raktak le \u2013 mint egy kis kom\u00f3dot, egy sz\u00e9p t\u00f6lgyfa\u00edr\u00f3asztalt, egy ruh\u00e1sszekr\u00e9nyt, meg az eb\u00e9dl\u0151asztalt a
\ntonettsz\u00e9kekkel, ezeket m\u00e9gis csak el tudt\u00e1k vinni Kutasra.
\nIndul\u00e1s el\u0151tt m\u00e9g megeb\u00e9deltek az Ilike konyh\u00e1j\u00e1ban, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n az \u00e9desanyj\u00e1r\u00f3l k\u00e9rdezett, aki akkor m\u00e1r t\u00f6bb, mint egy \u00e9ve halott volt. Ilike nem tartotta fontosnak elmondani, milyen nagyon szorongott Brock Anna
\natt\u00f3l, hogy Pestre menjen, \u00e9s azt a v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t is megtartotta mag\u00e1nak, hogy szerinte m\u00e9g most is \u00e9lne, ha Jol\u00e1nnal, a nagyobbik l\u00e1ny\u00e1val maradhat.
\n\u201eSz\u00e9p hal\u00e1la volt, elaludt\u201d \u2013 ezt mondta ink\u00e1bb, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n sz\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl a keser\u0171 mosoly pontosan \u00fagy h\u00faz\u00f3dott meg, ahogy b\u00e9na anyja sz\u00e1ja k\u00f6r\u00fcl, valah\u00e1nyszor Ilike azzal vigasztalta: l\u00e1tni fogja m\u00e9g nagyobbik gyermek\u00e9t.
\nIlike azt\u00e1n a b\u00edr\u00f3 \u00farr\u00f3l, egykori munkat\u00e1rs\u00e1r\u00f3l k\u00e9rdezett, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n ironikusan kijav\u00edtotta \u201e elvt\u00e1rs\u201d-ra, hozz\u00e1t\u00e9ve: \u201eIlike, higgye el nekem, jobb, ha ezt t\u0151lem tanulja meg, \u00e9s nem kap olyan hathat\u00f3s leck\u00e9t a helyes sz\u00f3haszn\u00e1latb\u00f3l, mint mi.\u201d
\n\u201eNem \u00e1ll a sz\u00e1mra\u201d – ingatta a fej\u00e9t Ilike. – Nekem \u0151 mindig b\u00edr\u00f3 \u00far marad\u201d.
\nSzoyka Jol\u00e1nnak esz\u00e9be jutott, hogy a minap, amikor beszaladt a kutasi takar\u00e9ksz\u00f6vetkezetbe valami\u00e9rt, mennyire megd\u00f6bbentette az a hajlott h\u00e1t\u00fa, buzg\u00f3 kishivatalnok, akit a p\u00e9nzt\u00e1rban l\u00e1tott \u00e9s aki a f\u00e9rje. J\u00f3 lett volna Ilike szem\u00e9vel l\u00e1tni a f\u00e9rfit, de nem \u00e1ltatta mag\u00e1t. Megsimogatta Ilike kez\u00e9t, \u00e9s f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl, csendesen azt mondta: \u201eMaga, Ilike, semmit sem v\u00e1ltozott. De mi igen.\u201d
\n\u201eFogok \u00e9n m\u00e9g k\u00e1v\u00e9t f\u0151zni a b\u00edr\u00f3 \u00farnak\u201d \u2013 makacskodott Ilike, aki annak idej\u00e9n a csurg\u00f3i b\u00edr\u00f3s\u00e1gon val\u00f3ban gyakran f\u0151z\u00f6tt k\u00e1v\u00e9t a jog\u00e1sz uraknak. \u201eAz meglehet\u201d – hagyta r\u00e1 Szoyka Jol\u00e1n mosolyogva. \u2013 Majd ha elj\u00f6v\u00fcnk ide l\u00e1togat\u00f3ba.\u201d
\nM\u00e9g megk\u00e9rdezte, hogy a huga, Nusika vajon az \u0151 J\u00f3zsi fi\u00e1val j\u00f6tt-e, le a k\u00e9pek\u00e9rt meg a holmik\u00e9rt. Logikusnak tetszett, mert egyetemista fia akkor m\u00e1r egy \u00e9ve a h\u00fag\u00e1n\u00e1l lakott.
\nIlike azt felelte, hogy Nusika \u00c9vivel, a l\u00e1ny\u00e1val j\u00f6tt le. Aki nagyon ny\u00fazott volt, de h\u00e1t a h\u00e1rom gyereke meg a tan\u00edt\u00e1s mellett nem is csoda. A f\u00e9rje, az a G\u00e9za sem lehet valami nagy gr\u00e1llovag, hogy le sem j\u00f6tt seg\u00edteni.
\nJ\u00f3zsit nem l\u00e1tta az\u00f3ta Csurg\u00f3n, pedig sz\u00edvesen megs\u00fct\u00f6tte volna neki azt a kapros-t\u00far\u00f3st, amit \u00fagy szeretett kiskor\u00e1ban. De azt a b\u00edr\u00f3 \u00far is nagyon szerette, \u00fagyhogy ha nem baj\u2026
\nSzoyka Jol\u00e1n tov\u00e1bb \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt: mi \u00fajs\u00e1g a csurg\u00f3i b\u00edr\u00f3s\u00e1gon. \u201eLapulnak\u201d \u2013 suttogta Ilike megvet\u0151en, \u00e9s legyintett. \u2013 \u201e A sok b\u00f3logat\u00f3 J\u00e1nos. Szinte m\u00e1r nincs is ott senki a r\u00e9giek k\u00f6z\u00fcl. Nem is \u00e9rtem, mit keresek m\u00e9g ott. El kellene mennem nyugd\u00edjba. Csak m\u00e9g azt szeretn\u00e9m kiv\u00e1rni, hogy a b\u00edr\u00f3 \u00far visszaj\u00f6jj\u00f6n.\u201d
\nSzoyka Jol\u00e1n fel\u00e1llt: \u201eArra ne v\u00e1rjon, Ilike. Menjen csak sz\u00e9pen nyugd\u00edjba. R\u00e1szolg\u00e1lt.\u201d
\nA teheraut\u00f3 el\u0151tt b\u00facs\u00fazkodva Ilike m\u00e9g megk\u00e9rdezte: a tekintetes asszony mihez kezd ott Kutason. \u201eJoli a nevem, Ilike\u201d \u2013 mondta szel\u00edd hat\u00e1rozotts\u00e1ggal Szoyka Jol\u00e1n. \u2013 \u201eBeiskol\u00e1ztak valami tanfolyamra, ahol tudom\u00e1nyos szocializmust fogok tanulni. Azt\u00e1n, ha azt elv\u00e9gezetem, tan\u00edthatok, elv\u00e9gre tan\u00edt\u00f3n\u0151 vagyok…\u201d
\nIlike beszaladt a h\u00e1zba, mert a s\u00fctem\u00e9nyes t\u00e1lca majdnem lemaradt. \u00datk\u00f6zben Szoyka Jol\u00e1n pr\u00f3b\u00e1lt v\u00e9gleg elb\u00facs\u00fazni a csurg\u00f3i utc\u00e1kt\u00f3l, de nehezen ment, mert Ilike sof\u0151r fia mindegyre arr\u00f3l besz\u00e9lt, milyen neh\u00e9z lak\u00e1shoz jutni, pedig \u00e9pp n\u0151s\u00fclni k\u00e9sz\u00fcl. Az asszony ekkor h\u00e1tat ford\u00edtott a csurg\u00f3i h\u00e1zaknak. Elk\u00f6sz\u00f6ntek azok t\u0151le m\u00e1r r\u00e9gen, gondolta k\u00e9s\u0151bb… Kutason a f\u00e9rje azzal az \u00fajonnan felvett, \u00e9rdektelen hallgat\u00e1s\u00e1val fogadta, amit\u0151l az asszony n\u00e9ha olyan inger\u00fclt \u00e9s lehangolt lett, hogy kedve lett volna megr\u00e1znia a f\u00e9rfit.
\nAlbert J\u00f3zsef nem tett megjegyz\u00e9st arra, hogy elhordt\u00e1k a t\u00e1rgyaikat. Mintha m\u00e9g az otthon\u00e1ban sem merne v\u00e9lem\u00e9nyt nyilv\u00e1n\u00edtani. Csendben tologatt\u00e1k ide-oda a marad\u00e9k b\u00fatort a par\u00e1nyi helyen, az ov\u00e1lis eb\u00e9dl\u0151asztal nem f\u00e9rt be a zsebkend\u0151nyi konyh\u00e1ba, mire a szoba k\u00f6zep\u00e9re rakt\u00e1k, ami szinte meg is telt vele. M\u00e9g beer\u0151ltett\u00e9k a kom\u00f3dot meg a ruh\u00e1sszekr\u00e9nyt, de az \u00edr\u00f3asztalnak m\u00e1r csak az el\u0151szobasarokban tal\u00e1ltak helyet. Ott viszont \u00f6r\u00f6k\u00f6s huzat volt, \u00edgy nem sok es\u00e9lyt l\u00e1ttak arra, hogy valaha is haszn\u00e1lni fogj\u00e1k.
\nK\u00e9s\u0151 \u0151sz volt, \u00e9s csak a szob\u00e1ban f\u0171t\u00f6ttek. Az asszony megpr\u00f3b\u00e1lta elrendezni a kom\u00f3dban azt a kev\u00e9s kis t\u00e1rgyat, amij\u00fck megmaradt \u00e9s azon j\u00e1rt az agya, mit fog venni a boltban, ami j\u00f3l mutatna majd a vitrinben. \u00d3vatosan, fokozatosan \u00e1tadta mag\u00e1t a tervezget\u00e9s teljesen elfelejtett \u00e9rz\u00e9s\u00e9nek. F\u00e9rje az ov\u00e1lis eb\u00e9dl\u0151asztaln\u00e1l a t\u00far\u00f3s-kapros lep\u00e9nyt ette. \u201eJ\u00f3zsi nem volt lent Nusival\u201d – mes\u00e9lte Szoyka Jol\u00e1n fel\u00e9je fordulva. A f\u00e9rfi hallgatott.
\nSzoyka Jol\u00e1n kez\u00e9ben meg\u00e1llt a t\u00f6rl\u0151rongy, lerakta a kis \u00fcvegv\u00e1z\u00e1t. A fak\u00f3 okt\u00f3ber d\u00e9lut\u00e1ni f\u00e9ny a f\u00e9rfi \u00f6reged\u0151 arc\u00e1ra esett. F\u00fclt\u00f6v\u00e9n\u00e9l \u00e9s az ingb\u0151l kics\u00fasz\u00f3 csukl\u00f3n\u00e1l a b\u0151rbetegs\u00e9g\u00e9re haszn\u00e1lt lila sz\u00edn\u0171 folyad\u00e9k halv\u00e1ny nyomai viritottak. Moh\u00f3n evett, mint kor\u00e1bban soha. Szem\u00fcvege lecs\u00faszott az orr\u00e1n, nadr\u00e1gzseb\u00e9b\u0151l nagy ruhazsebkend\u0151 kandik\u00e1lt ki. Az asszonynak \u00f6sszeszorult a sz\u00edve. Kiment konyh\u00e1ba, ivott egy poh\u00e1r vizet, \u00e9s a f\u00e9rje el\u00e9 is letett egy poh\u00e1rral. A f\u00e9rfi feln\u00e9zett, a dioptria megnagy\u00edtotta gyenge, k\u00e9k szemeit, \u00e9s a benn\u00fck tany\u00e1z\u00f3 rem\u00e9nytelens\u00e9get.
\n\u2013 Majd kialakul \u2013 mondta az asszony.
\n\u2013 Ki.
\n\u2013 Csak\u2026nem cs\u00fcggedni\u2026 Hiszen te mondtad ezt mindig, eml\u00e9kszel?
\nA f\u00e9rfi nagy kortyokban itta a vizet, majd h\u00e1trad\u0151lt a sz\u00e9ken, \u00e9s \u2013 v\u00e9gre! \u2013 fanyarul elmosolyodott:
\n\u2013 Valami r\u00e9mlik\u2026 T\u00e9nyleg ilyen b\u00f6lcsess\u00e9geket tudtam \u00e9n r\u00e9gen? Az a helyzet, hogy m\u00e1r teljesen elfelejtettem \u0151ket.
\n\u2013 Majd \u00fajra megtanulod \u2013 szor\u00edtotta meg a karj\u00e1t a feles\u00e9ge.
\n\u2013 Nem tudom\u2026 \u2013 suttogta a f\u00e9rfi a poharat forgatva.
\n\u2013 De \u00e9n igen – v\u00e1gta r\u00e1 az asszony, \u00e9s hirtelen elhat\u00e1roz\u00e1ssal el\u0151h\u00fazta a szatyra m\u00e9ly\u00e9b\u0151l Ilike h\u00e1zip\u00e1link\u00e1j\u00e1t.
\n\u2013 Egyel\u0151re csak vizespoharunk van, de sebaj \u2013 mondta, s lecsavarta a kupakot.
\n\u2013 Nem t\u00fal er\u0151s? – k\u00e9rdezte a f\u00e9rfi aggodalmasan.
\n\u2013 De \u2013 mosolygott vissza a feles\u00e9ge elsz\u00e1ntan. Albert J\u00f3zsef kurt\u00e1n, sz\u00e1razon felnevetett. Levette a szem\u00fcveg\u00e9t, megt\u00f6r\u00f6lgette a zsebkend\u0151vel, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r gondolt arra hossz\u00fa id\u0151 ut\u00e1n, hogy tal\u00e1n m\u00e9g sincs v\u00e9ge mindennek.
\n33
\n– Ide vele! Mire iszunk? – mondta azon a r\u00e9gi hangon, amit csak Joli ismert, ha nagy n\u00e9ha bele tudta vinni valami kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9szszer\u0171be \u00e9s bolondosba merevebb term\u00e9szet\u0171 f\u00e9rj\u00e9t.
\n\u2013 Az \u00e9letre?
\n\u2013 Valami megb\u00edzhat\u00f3bbra, k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m. Mondjuk, van\u00edliafagylalt?
\n\u2013 H\u00e1t j\u00f3\u2026.- egyezett bele boldogan az asszony.
\nKoccintottak, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n megk\u00e9rdezte:
\n\u2013 De m\u00e9rt pont van\u00edliafagylalt? Nem is szereted…
\n\u2013 \u00c9n nem, de Pannika nagyon szerette, \u00e9s a csurg\u00f3i cukr\u00e1szd\u00e1ban remek\u00fcl csin\u00e1lt\u00e1k. Tal\u00e1n vihetn\u00e9nk Panninak, ha felkeress\u00fck\u2026
\n\u2013 Ugyan, elolvadna \u00fatk\u00f6zben \u2013 mondta az asszony, kicsit elkedvetlenedve. Panni terhes volt, nehezen viselte, \u00e9s m\u00e1r k\u00e9t hete, hogy k\u00e9sz\u00fcltek hozz\u00e1. \u00dagy besz\u00e9lt\u00e9k meg, J\u00f3zsi fiuk is leutazik Panni\u00e9k zam\u00e1rdi vill\u00e1j\u00e1ba, ami el\u00e9g nagy volt egy ilyen n\u00e9pes \u00e9s minden bizonnyal nevezetes tal\u00e1lkoz\u00e1shoz. De Szoyka Jol\u00e1n, aki annyiszor elk\u00e9pzelte azt a semmihez sem hasonl\u00edthat\u00f3 boldogs\u00e1got, amikor \u00fajra l\u00e1thatja a gyermekeit, most valahogy ink\u00e1bb szorong\u00e1st \u00e9rzett.
\n\u2013 Mi van? \u2013 k\u00e9rdezte a f\u00e9rje, aki visszaz\u00f6kkent kor\u00e1bbi hangulat\u00e1ba.
\n\u2013 Az \u00e9let n\u00e9ha olyan bonyolult- s\u00f3hajtotta a feles\u00e9ge.
\n_ H\u00e1t nem ezt mondtam \u00e9pp az el\u0151bb?
\n_ Nem, te azt mondtad, hogy megb\u00edzhatatlan.
\n-\u2026\u00e9s bonyolult. De most \u00e9ppen mit\u0151l is?
\n\u2013 Hagyjuk \u2013 legyintett az asszony, \u00e9s felhajtott m\u00e9g egy kupic\u00e1val.
\n\u2013 Holnap f\u00e1jni fog a fejed \u2013 figyelmeztette a f\u00e9rje.
\nM\u00e1snap mindketten pokoli fejf\u00e1j\u00e1ssal \u00e9bredtek. Szoyka Jol\u00e1n l\u00e1tta, hogyan \u00f6regszik vissza a f\u00e9rje egy nap alatt, de m\u00e1r tudta, hogy az ellenkez\u0151 ir\u00e1nyba is k\u00e9pes m\u00e9g mozogni. Egyel\u0151re ennyit el\u00e9g is volt tudnia. Elkezdte k\u00e9sz\u00edteni a lelk\u00e9t a tal\u00e1lkoz\u00e1sra a gyerekeivel.
\nJ\u00f3 k\u00e9t \u00e9ve nem l\u00e1tta \u0151ket. A kezdeti elrendelt hallgat\u00e1s ut\u00e1n rendszertelen id\u0151k\u00f6z\u00f6kben kezdtek levelek j\u00f6v\u00f6getni a hortob\u00e1gyi kitelep\u00edtettekhez, \u00e9s mindk\u00e9t gyermeke viszonylag rendszeresen besz\u00e1molt mag\u00e1r\u00f3l a sz\u00fcleinek.
\nJ\u00f3zsi elkezdte az orosz szakot az egyetemen, bek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt Nusik\u00e1hoz \u2013 a kamr\u00e1t alak\u00edtott\u00e1k \u00e1t a sz\u00e1m\u00e1ra, kapott bel\u00e9 egy kemping\u00e1gyat, \u00e9s lelkesen tanulta az \u00f3szl\u00e1v nyelvt\u00f6rt\u00e9netet. Egyik csoportt\u00e1rs\u00e1t egyre t\u00f6bbsz\u00f6r emlegette a leveleiben \u2013 Id\u00e1nak h\u00edvt\u00e1k, \u00e9s J\u00f3zsi szerint k\u00e9tszer t\u00f6bb az esze, mint \u0151neki. Anyja sejtette, amit sejtett, f\u0151leg miut\u00e1n J\u00f3zsi k\u00fcld\u00f6tt egy k\u00e9pet a sug\u00e1rz\u00f3an sz\u00e9p, kreol arc\u00fa l\u00e1nyr\u00f3l. N\u00e9mely level\u00e9ben J\u00f3zsi sajg\u00e1sra panaszkodott a ves\u00e9je t\u00e1j\u00e1n, \u00e9s ebb\u0151l megtudta, hogy a fia alapvet\u0151en semmit sem v\u00e1ltozott.
\nAnyja nem tartotta c\u00e9lszer\u0171nek beavatni az orsz\u00e1g\u00e9p\u00edt\u00e9s l\u00e1z\u00e1t\u00f3l lelkes fi\u00e1t kitelep\u00edt\u00e9s\u00fck megal\u00e1z\u00f3 r\u00e9szleteibe, ez\u00e9rt ink\u00e1bb \u0151 k\u00e9rdezett a fia pesti \u00e9let\u00e9r\u0151l, \u00e9s arr\u00f3l, hogyan f\u00e9r meg a nagyn\u00e9nj\u00e9vel \u00e9s annak csal\u00e1dj\u00e1val. \u201eG\u00e9za egy barom\u201d \u2013 volt J\u00f3zsi lakonikus v\u00e1lasza. De am\u00fagy semmi gond. Ritk\u00e1n van otthon, \u00e9s az alv\u00e1shoz b\u0151ven el\u00e9g az a kemping\u00e1gy. Annus n\u00e9ni minden este elr\u00e1gcs\u00e1l egy fokhagym\u00e1t, azt\u00e1n hajnalig hallgatja a r\u00e1di\u00f3t, ami \u00e1thallatszik a kamr\u00e1ba. De nem \u00e9rdekes…
\nEgyszer az\u00e9rt lehet, hogy vesz neki egy f\u00fcldug\u00f3t. Egyel\u0151re azonban nem nagyon tud k\u00f6lteni. Szoyka Jol\u00e1n sajg\u00f3 sz\u00edvvel gondolt a fi\u00e1ra, akinek anyagi neh\u00e9zs\u00e9gei vannak, de \u00e9rezte a sorokb\u00f3l, hogy ez a fiatalkori p\u00e9nztelens\u00e9g majdhogynem helyi saj\u00e1toss\u00e1ga fia egyetemi \u00e9let\u00e9nek…
\nPanni l\u00e1nya hossz\u00fa leveleket \u00edrt neki, gy\u00f6ngybet\u0171kkel, minden kis apr\u00f3s\u00e1gr\u00f3l hosszan \u00e9s lelkiismeretesen besz\u00e1molva… P\u00e9ld\u00e1ul, hogy Si\u00f3fokon betonozz\u00e1k a j\u00e1rd\u00e1t, a Balaton nagyon h\u00edn\u00e1ros azon a r\u00e9szen, ahol bemennek a v\u00edzbe; hogy barackf\u0151z\u00e9skor meg\u00e9gette az \u00edny\u00e9t, meg hogy Zolt\u00e1n r\u00e1szokott arra, hogy Zam\u00e1rdib\u00f3l j\u00e1r be dolgozni Si\u00f3fokra, kicser\u00e9lt\u00e9k a nagy fotel k\u00e1rpitj\u00e1t, \u00e9s megtanult zserb\u00f3t s\u00fctni a szomsz\u00e9d n\u00e9nit\u0151l\u2026
\nK\u00f6zben, elv\u00e9tve n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3 a magyar szakr\u00f3l, amit m\u00e1r majdnem elv\u00e9gzett, sz\u00ednjelessel. Amikor terhes lett, sz\u00fclei m\u00e9g a kitelep\u00edt\u00e9s utols\u00f3 heteit morzsolt\u00e1k, \u00edgy arr\u00f3l is besz\u00e1molt egyik utols\u00f3 oda c\u00edmzett level\u00e9ben, hogy naponta kih\u00e1nyja a reggelit, \u00e9s k\u00ednz\u00f3an k\u00edv\u00e1nja a gesztenyemassz\u00e1t, amit nem lehet kapni a zam\u00e1rdi boltban, Zolt\u00e1n viszont mindig elfelejt hozni Si\u00f3fokr\u00f3l.
\nSzoyka Jol\u00e1n eml\u00e9kezett r\u00e1, hogy Jamrich Zolt\u00e1n soha semmit nem felejtett el, pl\u00e1ne nem egy n\u0151, f\u0151leg egy terhes n\u0151 k\u00edv\u00e1ns\u00e1g\u00e1t teljes\u00edteni, \u00e9s ha \u00edgy esett, akkor vagy Panni nem osztja meg ezt a k\u00ednz\u00f3 v\u00e1gyat a f\u00e9rj\u00e9vel, vagy a f\u00e9rj\u00e9ben kopik lassan a figyelmess\u00e9g.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n (R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A hortob\u00e1gyi f\u00f6ldek csatater\u00e9n v\u00e9g\u00fcl odahurcolt nagysz\u00fcleim nem estek el, hab\u00e1r gyakorlatlan civilekk\u00e9nt sorozt\u00e1k be \u0151ket, hogy szolg\u00e1lj\u00e1k a proletari\u00e1tus oszt\u00e1lyharc\u00e1t \u2013 na, nem a k\u00f6zmunk\u00e1jukkal, hiszen abban komolyabb n\u00e9pgazdas\u00e1gi hasznot nem igaz\u00e1n produk\u00e1ltak. Az \u0151 strat\u00e9giai szerep\u00fck az el\u00e9gt\u00e9tel szolg\u00e1ltat\u00e1sa volt: megt\u00f6rt, al\u00e1zatos, elbizonytalanod\u00f3 alakjuk a repedezett hortob\u00e1gyi f\u00f6ld felett g\u00f6rnyedve, s besz\u00edvva annak […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-55640","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/55640","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=55640"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/55640\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=55640"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=55640"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=55640"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}