November els\u0151 vas\u00e1rnapj\u00e1n utaztak le Zam\u00e1rdiba.
\nAz \u00e9vszakhoz k\u00e9pest szokatlanul meleg, ver\u0151f\u00e9nyes nap volt- a vonat ablaka mellett elsuhan\u00f3 t\u00e1j a k\u00e9s\u0151 \u0151sz sz\u00ednes, \u00e9rett k\u00e1pr\u00e1zat\u00e1ban ragyogott. N\u00e9ztek ki az ablakon, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n \u00e9rezte, hogy remeg a gyomra. Nem igaz\u00e1n \u00e9rtette, mi\u00e9rt, de nem szerette volna elod\u00e1zni a meg\u00e9rkez\u00e9st. Amikor azt\u00e1n lesz\u00e1lltak, \u00e9s a peronon megl\u00e1tta nyolcadik h\u00f3napban l\u00e9v\u0151 l\u00e1ny\u00e1t \u00e9s Jamrich Zolt\u00e1nt, meg\u00e9rtette az el\u0151zm\u00e9nyeket.
\n\u00dagy \u00e1lltak ott, mint k\u00e9t idegen, a nehezen mozg\u00f3 Panni v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l f\u00e1jdalmasan \u00e9s m\u00e9gis logikusan \u2013\u00e9s \u00fagy tetszett, v\u00e9glegesen \u2013 hi\u00e1nyzott a f\u00e9rfik\u00e9z. Ezt Szoyka Jol\u00e1n m\u00e1r akkor is sejtette, amikor Panni szerelem n\u00e9lk\u00fcl f\u00e9rjhez ment, de m\u00e9gis jobb lett volna nem l\u00e1tni most, ebben a pillanatban, amelyben v\u00e9gre teret engedhetett a benne l\u00e9v\u0151 kikezdhetetlen szeretetnek, mik\u00f6zben m\u00e9g csak nyom\u00e1t sem l\u00e1tta valami hasonl\u00f3nak a h\u00e1zast\u00e1rsak k\u00f6z\u00f6tt.
\nIgyekezett a helyzet jelent\u0151s\u00e9ge szerint megindultan \u00e9s mosolyogva k\u00f6zeledni a k\u00e9t fiatal, mag\u00e1nyos ember fel\u00e9, \u00e9s ahogy oda\u00e9rtek, Jamrich Zolt\u00e1n ismeretlen\u00fcl felh\u0151s \u00e9s figyelmetlen arca fokozatosan tal\u00e1lt vissza a r\u00e9gi kedvess\u00e9gbe \u00e9s figyelmess\u00e9gbe.
\nPanni hosszan \u00f6lelte apja nyak\u00e1t, de nem s\u00edrt, anyja pedig Zolt\u00e1nnal az \u00fatr\u00f3l besz\u00e9lgetett. Veje kicsit megh\u00edzott, s ez h\u00e1tr\u00e1nyba hozta az arc\u00e1t. Egy\u00e9bk\u00e9nt ugyanolyan j\u00f3modor\u00fa \u00e9s j\u00f3indulat\u00fa volt, hangja vele sz\u00fcletett j\u00f3s\u00e1g\u00e1t csak Pannihoz sz\u00f3lva tomp\u00edtotta le valami \u00f6szt\u00f6nszer\u0171 rem\u00e9nytelens\u00e9g.
\nA zam\u00e1rdi villa \u00f6t percnyi s\u00e9ta volt a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1st\u00f3l, Panni haladt el\u0151l az apj\u00e1val, Szoyka Jol\u00e1n pedig m\u00e9gis csak l\u00e1thatott l\u00e1nya v\u00e1ll\u00e1n egy minden szempontb\u00f3l elb\u0171v\u00f6lt\/elfogult f\u00e9rfikezet.
\nJ\u00f3zsi egy k\u00e9s\u0151bbi vonattal \u00e9rkezett, \u00e9s Panni az anyj\u00e1val s\u00e9t\u00e1lt ki az \u00e1llom\u00e1sra el\u00e9je.
\nAlbert J\u00f3zsefet alaposan elf\u00e1rasztotta az \u00fat, a verand\u00e1n k\u00e1v\u00e9t ivott vej\u00e9vel, \u00e9s jog\u00e1szbesz\u00e9lget\u00e9sbe mer\u00fcltek. A vonat k\u00e9sett. A korai kel\u00e9s, a k\u00e9tszeri s\u00e9ta, az idegi fesz\u00fclts\u00e9g sok volt a terhes asszonynak – Panni kimer\u00fclten le\u00fclt a peronon a padra. Anyja v\u00e9gigsim\u00edtott a pocakj\u00e1n.
\n– Mozgol\u00f3dik?
\n– El\u00e9g sokat. B\u00e1r most \u00e9ppen nem\u2026 – mondta Panni, de nem n\u00e9zett az anyj\u00e1ra, s m\u00e9g kev\u00e9sb\u00e9 saj\u00e1t domborod\u00f3 has\u00e1ra. Hallgatni szeretett volna.
\nA hangosbemond\u00f3 megsz\u00f3lalt, a t\u00e1volban felvillant a mozdony f\u00fcst\u00f6s feje. Fel\u00e1lltak.
\n– Aludni tudsz? – k\u00e9rdezte Szoyka Jol\u00e1n?
\n– Persze \u2013 j\u00f6tt a v\u00e1lasz, \u00e9s l\u00e1nya a k\u00f6zelg\u0151 vonatot n\u00e9zte. Hirtelen az anyj\u00e1nak \u00fagy t\u0171nt, j\u00f3 lenne elh\u00faznia a s\u00ednek k\u00f6zel\u00e9b\u0151l, de Panni m\u00e1r mag\u00e1t\u00f3l h\u00e1tral\u00e9pett.
\nFiatal f\u00e9rfi ugrott le a vonatr\u00f3l, s Szoyka Jol\u00e1n egy pillanatra elgy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt a fi\u00e1ban, miel\u0151tt az a karj\u00e1ba futott volna a r\u00e1 jellemz\u0151 hevess\u00e9ggel. Hossz\u00fa haj\u00e1t h\u00e1trasim\u00edtotta m\u00e9g teljesen r\u00e1nctalan, magas homlok\u00e1b\u00f3l. Kock\u00e1s, kicsit fak\u00f3, de frissen vasalt ing\u00e9t begy\u0171rte v\u00e9kony derek\u00e1ba, drapp ballonkab\u00e1tja szinte a f\u00f6ldig \u00e9rt. L\u00e1that\u00f3lag j\u00f3l megt\u00f6m\u00f6tt aktat\u00e1sk\u00e1t l\u00f3b\u00e1lt a kez\u00e9ben, a kab\u00e1t nagy zseb\u00e9b\u0151l szegf\u0171fejek kandik\u00e1ltak ki. Ahogy megl\u00e1tta anyj\u00e1t, elmosolyodva h\u00fazta el\u0151 a kis szegf\u0171csokrot a zseb\u00e9b\u0151l, de mire az asszonyhoz \u00e9rt, szemei megteltek k\u00f6nnyel. Szoyka Jol\u00e1n l\u00e1tta, hogy mi\u00f3ta nem l\u00e1tta, a fiatal fi\u00fab\u00f3l f\u00e9rfi lett, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r z\u00fagott fel benne Hortob\u00e1gy miatt a m\u00e1r r\u00e9g \u00e9rtelmetlennek \u00edt\u00e9lt \u00e9s elnyomott harag. Mag\u00e1hoz szor\u00edtotta n\u00e1la j\u00f3 m\u00e1sf\u00e9l fejjel magasabb fi\u00e1t, majd hagyta, hadd \u00f6lelje \u00e1t egym\u00e1st a k\u00e9t testv\u00e9r.
\nPanni addig szenvtelen arca megsz\u00ednesedett a szeretett\u0151l, el\u00e9gedetten n\u00e9zte magas, j\u00f3k\u00e9p\u0171 \u00f6ccs\u00e9t.
\n– Anya, lefogyt\u00e1l \u2013 \u00e1llap\u00edtotta meg J\u00f3zsi. Majd, kiss\u00e9 kaj\u00e1n villan\u00e1ssal, n\u0151v\u00e9re fel\u00e9 fordulva: – De te nem\u2026
\nFelnevettek. Panni megk\u00e9rdezte:
\n– Mi van abban a t\u00e1sk\u00e1ban? J\u00f3l megpakoltad.
\n– Szovjet irodalom jegyeztek. Refer\u00e1tumot kell \u00edrnom Majakovszkijr\u00f3l.
\n– Csak nem akarsz itt is tanulni?
\n– Nem itt, de a vonaton\u2026.
\nEgy\u00e9bk\u00e9nt m\u00e1s is volt a t\u00e1sk\u00e1ban: jelent\u00e9ktelen, \u00e1m egy p\u00e9nztelen egyetemista fi\u00fat\u00f3l meghat\u00f3 apr\u00f3 aj\u00e1nd\u00e9kok; f\u00e9s\u0171 az anyj\u00e1nak, kis cs\u00f6rg\u0151 Panni\u00e9k gyerek\u00e9nek, egy doboz illatos cigaretta Zolt\u00e1nnak, \u00e9s egy t\u00f6lt\u0151toll apj\u00e1nak.
\nSzoyka Jol\u00e1n felmeleg\u00edtette a Kutason el\u0151re megf\u0151z\u00f6tt t\u00f6lt\u00f6tt k\u00e1poszt\u00e1t \u00e9s megs\u00fct\u00f6tte a f\u00e9rfiak kedvenc\u00e9t, az aranygalusk\u00e1t. Sod\u00f3val ett\u00e9k – bent a h\u00e1zban -, a novemberi napnak nem volt ereje m\u00e1r kora d\u00e9lut\u00e1n a kinti \u00fcld\u00f6g\u00e9l\u00e9shez. J\u00f3zsival az anyja megbesz\u00e9lte, hogy felmennek hozz\u00e1 Pestre l\u00e1togat\u00f3ba. Nusik\u00e1val is tal\u00e1lkozni kellene m\u00e1r.
\nAlbert J\u00f3zsef megjegyezte, lehet, hogy \u0151 majd m\u00e1skor megy. Hadd besz\u00e9lgesse ki mag\u00e1t a feles\u00e9ge a h\u00fag\u00e1val. Azt\u00e1n J\u00f3zsi az egyetemr\u0151l mes\u00e9lt , \u00e9s Panninak is esz\u00e9be jutott egy t\u00f6rt\u00e9net arr\u00f3l, hogyan szigorlatozott le egyik csoportt\u00e1rsa valami legend\u00e1san rettegett tan\u00e1rn\u00e1l. Albert J\u00f3zsef aludt egy \u00f3r\u00e1t az egyik szob\u00e1ban, ahol a spalett\u00e1kkal Panni el\u0151z\u0151leg bes\u00f6t\u00e9titett. Miel\u0151tt kiment volna, apja, aki m\u00e1r az \u00e1gyon fek\u00fcdt, megfogta a kez\u00e9t, \u00e9s n\u00e9zte l\u00e1nya terhess\u00e9gt\u0151l kicsit megny\u00falt, sz\u00edv\u00e9nek oly kedves arc\u00e1t a m\u00e9g nyitott szobaajt\u00f3b\u00f3l besz\u00fcremked\u0151 f\u00e9nyben.
\nZolt\u00e1n figyelmes, odaad\u00f3 h\u00e1zigazda volt: k\u00e1v\u00e9t f\u0151z\u00f6tt, mosogatott, k\u00edn\u00e1lt. Indul\u00e1s el\u0151tt megegyeztek abban, hogy ha Panni megsz\u00fcl, Szoyka Jol\u00e1n p\u00e1r h\u00e9tre lej\u00f6n seg\u00edteni.
\nD\u00e9lut\u00e1n 5 k\u00f6r\u00fcl mentek ki az \u00e1llom\u00e1sra \u2013 a sz\u00fcl\u0151k a kutasi, J\u00f3zsi a pesti vonathoz. A pesti j\u00f6tt el\u0151bb, \u00e9s J\u00f3zsi a vonatablakb\u00f3l hosszasan integetett. Rakonc\u00e1tlan haja mindegyre a homlok\u00e1ba hullott.
\nNemsok\u00e1ra befutott Albert J\u00f3zsef\u00e9k vonata is. Az ablakb\u00f3l kihajolva Szoyka Jol\u00e1n ell\u00e1tta m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny aggodalmas \u00e9s praktikus tan\u00e1ccsal l\u00e1that\u00f3lag elf\u00e1radt, elkedvetlenedett l\u00e1ny\u00e1t, \u00e9s kitart\u00f3an integetett, m\u00edg a h\u00e1zasp\u00e1r k\u00e9t kis pontt\u00e1 nem v\u00e1lt a t\u00e1volban.
\nCsak akkor \u00e9rezte, mennyire kimer\u00fclt, amikor v\u00e9gre \u0151 is elhelyezkedett.
\nNem besz\u00e9lgettek az \u00faton. \u00c9s egyetlen sz\u00f3 sem esett eg\u00e9sz nap a Hortob\u00e1gyr\u00f3l; j\u00f3l van \u00edgy, gondolt\u00e1k. Igaz, van, ami nincs j\u00f3l, de azzal meg nincs mit kezdeni.
\nNovemberben Szoyka Jol\u00e1n felutazott megl\u00e1togatni a fi\u00e1t, \u00e9s tal\u00e1lkozni oly r\u00e9gen nem l\u00e1tott h\u00fag\u00e1val. Nehezen egyeztetett id\u0151pontot Nusival, aki pr\u00f3b\u00e1lta \u00fagy int\u00e9zni a dolgot, hogy G\u00e9za ne legyen otthon. Nyugodtan akart besz\u00e9lni a testv\u00e9r\u00e9vel. Kil\u00e1t\u00e1sban volt egy t\u00f6rt\u00e9nelem tant\u00e1rgyverseny az iskol\u00e1ban, ami egy szombaton nemcsak G\u00e9z\u00e1nak, hanem \u00c9vik\u00e9nek is eg\u00e9sz napos programot jelentett. Nusi igyekezett rendbe kapni a lak\u00e1st, \u00e9s rakott krumplit f\u0151z\u00f6tt, amihez elfelejtett kolb\u00e1szt venni, J\u00f3zsi nagy b\u00e1nat\u00e1ra, aki Pesten ritk\u00e1n evett igaz\u00e1n a kedv\u00e9re val\u00f3t. Azzal vigasztalta mag\u00e1t, hogy anyja biztosan hoz mag\u00e1val n\u00e9mi s\u00fctem\u00e9nyt.
\nSzoyka Jol\u00e1n, ismerv\u00e9n a h\u00fag\u00e1t, nemcsak s\u00fctem\u00e9nyt hozott, hanem hideg s\u00fcltet is, tov\u00e1bb\u00e1 kisebb aj\u00e1nd\u00e9kokat \u00c9vike gyerekeinek. R\u00f6gt\u00f6n felt\u0171nt neki, hogy Nusi a nagy lak\u00e1s t\u00e1gas nappalija helyett a konyha-eb\u00e9dl\u0151, a J\u00f3zsinak \u00e1talak\u00edtott kamra \u00e9s a valamikori kis csel\u00e9dszoba izol\u00e1lt h\u00e1romsz\u00f6g\u00e9re korl\u00e1tozta mozg\u00e1ster\u00fcket, \u00e9s ebb\u0151l kik\u00f6vetkeztette, hogy h\u00faga saj\u00e1t lak\u00e1s\u00e1nak elhanyagolhat\u00f3, s\u00f6t\u00e9tebb h\u00e1nyad\u00e1ban m\u00e1r-m\u00e1r sz\u00e1m\u0171zet\u00e9sben \u00e9l.
\nBoldogan szor\u00edtotta mag\u00e1hoz testv\u00e9r\u00e9t, aki nem sokat v\u00e1ltozott, bele\u00e9rtve \u00fcdv\u00f6z\u00fclt mosoly\u00e1t, amely \u00e9ppoly hiteltelen volt Jolinak, mint m\u00e1skor, de mivel Nusika \u00f6lt\u00f6tte mag\u00e1ra, az \u0151 neh\u00e9z sors\u00fa, szeles Nusija, h\u00e1t szerette ezt is. Berakta a s\u00fclteket a h\u0171t\u0151be, \u00e9s l\u00e1tta, hogy \u00e9teles ed\u00e9nyek sorakoznak a polcokon, az als\u00f3 r\u00e9gi\u00f3ban pedig Nusika elmaradhatatlan kef\u00edrjei meg n\u00e9h\u00e1ny, m\u00e1r roml\u00e1snak indult parizerszelet.
\nNusi teh\u00e1t tov\u00e1bbra sem f\u0151z…
\nH\u00faga szob\u00e1j\u00e1ban el\u0151sz\u00f6r a k\u00e9t \u00e1gyra n\u00e9zett, \u00e9s megk\u00e9rdezte, melyikben fek\u00fcdt az anyjuk. Nusi megmutatta:
\n\u2013 De h\u00e1t m\u00e9g egy h\u00f3napig sem tartott…
\nJoli n\u00e9zte a sz\u0171k szoba ablak\u00e1n kereszt\u00fcl, hogyan \u00e1ztatja a hideg novemberi es\u0151 a h\u00e1ztet\u0151ket, \u00e9s arra gondolt: \u201eTal\u00e1n \u00edgy van j\u00f3l!\u201d De ki nem mondta. Ezt Nusi mondta ki helyette, ha nem is teljesen \u00edgy…
\n– Ha arra gondolok, mi v\u00e1rt volna r\u00e1 esetleg, ha huzamosabb ideig itt van, n\u00e9ha szinte nem is b\u00e1nom.
\n\u00c9s elmondta az \u0151 s\u00f6t\u00e9t titk\u00e1t \u00c9vike f\u00e9rj\u00e9r\u0151l, aki \u0151t m\u00e1r nem, de \u00c9vit m\u00e9g mindig veri, hi\u00e1ba tagadja a l\u00e1nya, \u00e9s haszn\u00e1l er\u0151s, \u00e1m rossz min\u0151s\u00e9g\u0171 sminket.
\nSzoyka Jol\u00e1nnak \u00f6sszeszorult a sz\u00edve \u00e9s az \u00f6kle. Egyik a sz\u00e1nalomt\u00f3l, m\u00e1sik a haragt\u00f3l, de az\u00e9rt t\u00fcrelemre intette a h\u00fag\u00e1t, \u00e9s meg\u00edg\u00e9rte, hogy a f\u00e9rj\u00e9vel majd megbesz\u00e9li, mit is lehetne tenni jogilag az \u00fcgyben.
\nNyilv\u00e1n ki kellene rakni, ingatta a fej\u00e9t Nusika szomor\u00fa mosollyal. De h\u00e1t hogyan is tehetn\u00e9 ennek ki az unok\u00e1it? Akik m\u00e1r nagyok \u00e9s van szem\u00fck… Riadtak, f\u00e9lnek az apjukt\u00f3l… \u00c9vi viszont szereti ezt a vadbarmot. \u00dagyhogy\u2026
\nNusika s\u00f3hajtott \u00e9s neki\u00e1llt k\u00e1v\u00e9t f\u0151zni.
\nSzoyka Jol\u00e1n csak l\u00e1togat\u00e1sa v\u00e9g\u00e9n merte megk\u00e9rdezni, hol vannak a k\u00e9pek \u00e9s azok az \u00e9rt\u00e9kt\u00e1rgyak, amiket a h\u00faga elhozott Csurg\u00f3r\u00f3l. Nusi hirtelen v\u00f6r\u00f6ss\u00e9 v\u00e1l\u00f3 arc\u00e1r\u00f3l leolvashatta, hogy a t\u00f6bbs\u00e9g ilyen-olyan \u00faton elv\u00e1ndorolt az\u00f3ta, a k\u00e9pek viszont ott voltak a kamra nagy di\u00f3faszekr\u00e9nye m\u00f6g\u00f6tt…
\nA legk\u00e9zenfekv\u0151bb megold\u00e1s a helyzetre az lett volna, ami r\u00e9gen m\u00e1r gyakorlatt\u00e1 v\u00e1lt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck: elh\u00edvni \u0151t a maguk nyugodalmasabb, szeretetteli otthon\u00e1ba, csakhogy az egyel\u0151re nem l\u00e9tezett. Szoyka Jol\u00e1nban valami hom\u00e1lyos b\u00e1nat sajdult meg erre a gondolatra, de most ink\u00e1bb Nusiban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6d\u00f6tt, aki hi\u00e1nyosan ter\u00edtett meg, els\u00f3zta a rakott krumplit \u00e9s szok\u00e1s szerint ezen nagyon meglep\u0151d\u00f6tt.
\nA temet\u0151be m\u00e1r csak J\u00f3zsival villamosozott ki, a h\u00faga templomba ment. A szinte egym\u00e1sba \u00e9r\u0151 s\u00edrok k\u00f6z\u00f6tt \u2013 \u00fagy \u00e9rezte – nincs j\u00f3 helyen az \u0151 mindig csendet kedvel\u0151, vid\u00e9ki lelk\u0171 anyja… Szit\u00e1lni kezdett a k\u00f6d, ahogy az \u00e1llom\u00e1sra tartva a villamost v\u00e1rt\u00e1k, \u00e9s l\u00e1tta, hogy a fia szeretne valamit mondani.
\n– Valami baj van?- k\u00e9rdezte.
\n– Nem, csak lesz ott valaki… majd a D\u00e9liben, ha oda\u00e9r\u00fcnk.
\n– \u00c9rtem\u2026 \u00c9s ki az?
\n– Az az Ida, akir\u0151l\u2026
\n– Sz\u00e9p neve van \u2013 jegyezte meg Szoyka Jol\u00e1n.
\n– Nemcsak a neve sz\u00e9p – mondta J\u00f3zsi halkan, \u00e9s az anya \u00e9rezte fia hangj\u00e1ban a visszafojtott v\u00e1gyat, hogy besz\u00e9ljen neki err\u0151l a l\u00e1nyr\u00f3l. Neh\u00e9z sz\u00edvvel \u00e1llt ott, \u00e9s k\u00e9ptelen volt megk\u00e9rdezni, mit is kell tudnia err\u0151l a bizonyos Id\u00e1r\u00f3l, csak annyit b\u00edrt kiny\u00f6gni:
\n– K\u00e9pzelem.
\nDe val\u00f3j\u00e1ban egyed\u00fcl szeretett volna lenni a fi\u00e1val a b\u00facs\u00fa pillanataiban. Lehangolta, hogy egy ismeretlen l\u00e1ny arra v\u00e1r a D\u00e9liben, hogy beleg\u00e1zoljon ebbe a pillanatba.
\nA v\u00e1r\u00f3teremben \u00fcl\u0151 l\u00e1ny bel\u00e9p\u00e9s\u00fckkor k\u00f6nyvet olvasott. V\u00e9kony, finom mosollyal n\u00e9zett szerelme \u00e9desanyj\u00e1ra, \u00e9s halv\u00e1ny zavarral a hangj\u00e1ban mutatkozott be. Szoyka Jol\u00e1n a padra ejtett k\u00f6nyvre sand\u00edtott – Renner Ida t\u00f6lt\u0151tollal h\u00fazogatott benne al\u00e1 sorokat. Di\u00e1kl\u00e1nyos volt az eg\u00e9sz k\u00fclseje. A v\u00e1r\u00f3terem meleg\u00e9ben kigombolta a kab\u00e1tj\u00e1t, nyak\u00e1n meglaz\u00edtotta a s\u00e1lat, csak a sv\u00e1jci sapk\u00e1t nem vette le hull\u00e1mos, gesztenyebarna haj\u00e1r\u00f3l. Egy ismer\u0151s\u00e9n\u00e9l j\u00e1rt Bud\u00e1n, magyar\u00e1zta, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n kis, f\u00e1jdalmas \u00fct\u00e9ssel a sz\u00edv\u00e9ben arra gondolt a meghat\u00f3 k\u00fclsej\u0171, majdnem gyerekl\u00e1nyt n\u00e9zve, hogy \u00fagy l\u00e1tszik, nagyon megkem\u00e9nyedhetett a sz\u00edve ott a Hortob\u00e1gyon. Lenyelve az ett\u0151l r\u00e1t\u00f6r\u0151 szomor\u00fas\u00e1g k\u00f6nnyeit, kez\u00e9t ny\u00fajtotta. A l\u00e1ny kicsit elpirulva mutatta tintafoltos ujjait:
\n– \u00dagy sajn\u00e1lom, ereszt a tollam\u2026
\n– Nem baj \u2013 v\u00e1gta r\u00e1 mosolyogva Szoyka Jol\u00e1n, megragadta a v\u00e9kony, tintapac\u00e1s kezet, \u00e9s melegen megszor\u00edtotta. Majd elment jegyet v\u00e1ltani, \u00e9s \u00fatk\u00f6zben zsebkend\u0151j\u00e9vel csak a k\u00f6nnyeit t\u00f6r\u00f6lte le, a tintafoltot a kez\u00e9r\u0151l nem. Vissza\u00faton belesett a v\u00e1r\u00f3terem ablak\u00e1n, \u00e9s l\u00e1tta, hogy J\u00f3zsi \u00e9s Ida a k\u00f6nyv f\u00f6l\u00e9 hajolva besz\u00e9lgetnek. A l\u00e1ny magyar\u00e1zott valamit komolyan, fia pedig igyekv\u0151n, rajongva n\u00e9zte…
\nSzoyka Jol\u00e1n alig kapott leveg\u0151t Gyorsan megfordult, visszament az \u00e1llom\u00e1s bej\u00e1rat\u00e1hoz, \u00e9s vett h\u00e1rom adag s\u00fclt geszteny\u00e9t, hogy legyen mivel megk\u00f6sz\u00f6nnie \u00e9s elrejtenie azt a furcsa megrend\u00fclts\u00e9get, ami v\u00e1ratlanul \u00e1tj\u00e1rta.
\nJ\u00f3zsi sziszegve h\u00e1ntotta le a forr\u00f3 h\u00e9jat, \u00e9s tette a l\u00e1ny tenyer\u00e9be a geszteny\u00e9ket, aki kicsit labd\u00e1zott a s\u00e1rg\u00e1s, illatos,m\u00e9g mindig t\u00fal meleg goly\u00f3kkal, miel\u0151tt a sz\u00e1j\u00e1ba vette volna. Az egyik r\u00e1ncos geszteny\u00e9cske leesett a pad mell\u00e9, a fiatalok egyszerre hajoltak le \u00e9rte, \u00f6sszekoccant a fej\u00fck. Felnevettek, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1nnak nagyokat kellett nyelnie, hogy f\u00e9ken tartsa a tork\u00e1t fesz\u00edt\u0151 boldogs\u00e1got. Dobol\u00f3 sz\u00edvvel \u00fclt, alig hallotta, amit a fia mondott neki. Szeretett volna m\u00e1r egyed\u00fcl lenni az \u00fajra megtal\u00e1lt \u00e9lettel.
\nAmikor v\u00e9gre elindult vele a vonat, a kab\u00e1tja m\u00f6g\u00e9 b\u00fajva, alv\u00e1st m\u00edmelve v\u00e9gre csendben els\u00edrhatta azt a sok k\u00f6nnyet, amit az elm\u00falt napokon mag\u00e1ba fojtott. Arra gondolt, vajon mikor lesz \u00fajra otthonuk.
\nErre 1959-ig kellett v\u00e1rni, amikor a f\u00e9rj\u00e9t rehabilit\u00e1lt\u00e1k \u00e9s kinevezt\u00e9k a lengyelt\u00f3ti b\u00edr\u00f3s\u00e1g eln\u00f6k\u00e9v\u00e9.
\nLengyelt\u00f3ti lett \u00e9let\u00fck utols\u00f3 \u00e1llom\u00e1sa, s sz\u00e1momra \u00f6r\u00f6kre s\u00f6t\u00e9tz\u00f6ld n\u00f6v\u00e9nyek er\u0151s \u00e9s h\u0171v\u00f6s illat\u00e1ban \u00e1ll. Az\u00f3ta m\u00e1r elmozdult abb\u00f3l a term\u00e9keny, r\u00e1\u00e9r\u0151s pulz\u00e1l\u00e1sb\u00f3l, ami valamikor annyira a saj\u00e1tja volt- s ha nagyritk\u00e1n- \u00e1ltal\u00e1ban egyszer egy \u00e9vben, halottak napj\u00e1n, m\u00e9g \u00e1tl\u00e9pem a hat\u00e1rait, a Balatonbogl\u00e1rt\u00f3l Lengyelt\u00f3tiig tart\u00f3 \u00fat v\u00e1ltozatlanul gyomrot kavar\u00f3 hull\u00e1mvas\u00fatja ut\u00e1n egy idegen kisv\u00e1ros provinci\u00e1lis forgalm\u00e1ba \u00e9rek be.
\nNagysz\u00fcleim h\u00e1za hely\u00e9n \u00e9vek \u00f3ta egy be\u00e9p\u00edtetlen telek t\u00e1tong. Ezt meg k\u00e9ne m\u00e1r bocs\u00e1tanom az id\u0151nek. Egyel\u0151re nem megy… \u00c9rthetetlen ball\u00e9p\u00e9sk\u00e9nt porzik szemembe az \u00fcress\u00e9g ott, ahol valaha a t\u00e1gas, s\u00f6t\u00e9t h\u00e1z \u00e1llt, melynek falai tele voltak sal\u00e9tromfoltokkal \u00e9s a gyerekkor kikezdhetetlen b\u0171b\u00e1j\u00e1val. Nagy, buja kert vette k\u00f6r\u00fcl, b\u00e1r ma azt gondolom, nem is annyira buja, hanem ink\u00e1bb egyszer\u0171en csak gondozatlan volt: elszabadultak benne a sz\u00ednek, a vir\u00e1gz\u00e1sok \u00e9s illatok, mert nagysz\u00fcleim m\u00e1r f\u00e1radtak voltak ahhoz, hogy a kert\u00e9szked\u00e9sbe beletanuljanak, a nagyany\u00e1m \u00e1ltal felfogadott emberek pedig \u00f3rab\u00e9rben csak \u00edmmel-\u00e1mmal v\u00e1gtak l\u00e1that\u00f3 \u00f6sv\u00e9nyeket az ind\u00e1k, kacsok rengeteg\u00e9ben, hogy m\u00e9g id\u0151ben oda\u00e9rjenek a konyh\u00e1ba az eb\u00e9dhez \u00e9s \u201eJoli n\u00e9ni\u201d legend\u00e1s meggybor\u00e1hoz.
\nA valamikori tekintetes asszonyb\u00f3l, a j\u00e1r\u00e1sb\u00edr\u00f3 eleg\u00e1ns feles\u00e9g\u00e9b\u0151l a falu \u201eJoli n\u00e9nije\u201d lett, \u00e9s \u0151 ezt cseppet sem b\u00e1nta. Miut\u00e1n sikeresen \u00e9s az \u00e9letr\u0151l vallott felfog\u00e1s\u00e1t fikarcnyit sem \u00e9rint\u0151en v\u00e9gig\u00fclte a tudom\u00e1nyos szocializmus szemin\u00e1riumokat, majd rezzen\u00e9stelen arccal eldar\u00e1lta a vizsg\u00e1kon azokat a t\u00e9teleket, amikhez semmilyen m\u00f3don nem volt k\u00f6ze, alkalmasnak tal\u00e1ltatott arra, hogy a lengyelt\u00f3ti \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ban k\u00e9mi\u00e1t tan\u00edtson \u00e9s \u00e9nekkart szervezzen. Ezenk\u00edv\u00fcl a falu lakosai hamarosan felfedezt\u00e9k, hogy Joli n\u00e9ni foly\u00e9konyan besz\u00e9li a n\u00e9metet. Amikor m\u00e1r vagy az \u00f6t\u00f6dik sz\u00fcl\u0151 k\u00f6rny\u00e9kezte meg, Szoyka Jol\u00e1n megn\u00e9zte, h\u00e1nyan f\u00e9rnek el a tonettasztala mellett. Ett\u0151l kezdve hetente k\u00e9tszer kisebb csoportokban v\u00e1ltoz\u00f3 \u00e9letkor\u00fa gyerekek \u00e9rkeztek a h\u00e1zba, \u00e9s pakolt\u00e1k ki a f\u00fczetet, tolltart\u00f3t az asztalra. Az asztalf\u0151n Joli n\u00e9ni vigy\u00e1zta, korm\u00e1nyozta a n\u00e9met kult\u00fara \u00e9s nyelv fel\u00e9 t\u00f6rekv\u0151, billeg\u0151 kis haj\u00f3ikat, s v\u00e1ltoz\u00f3an dagad\u00f3 vitorl\u00e1jukat lelkes \u00e9s k\u00f6vetkezetes tan\u00edt\u00e1s\u00e1nak egyenletesen f\u00faj\u00f3 szel\u00e9be fogta be. Kar\u00e1csony el\u0151tt el\u00e9nekelt\u00e9k az \u201eO, Tannenbaum\u201d-ot, s a kamaszfi\u00fak boldog vigyorral kieresztett hangj\u00e1nak elszabadulni k\u00e9sz z\u0171rzavar\u00e1t mindig visszar\u00e1ntotta a sz\u00e9tes\u00e9s sz\u00e9l\u00e9r\u0151l a tan\u00e1r n\u00e9ni szenved\u00e9lyig szalad\u00f3, sz\u00e9p, er\u0151s szopr\u00e1nja. F\u00e9l\u00e9vente vizsg\u00e1zni kellett, ilyenkor feh\u00e9r ingben jelentek meg a gyerekek, \u00e9s nagyany\u00e1m nem mulasztotta el megjegyezni, ha valamelyik fi\u00fa nem k\u00f6t\u00f6tt nyakkend\u0151t, vagy valamelyik kisl\u00e1ny szokny\u00e1j\u00e1n lecs\u00faszott a cipz\u00e1r. Vizsga ut\u00e1n s\u00fctem\u00e9nnyel \u00e9s m\u00e1lnasz\u00f6rppel k\u00edn\u00e1lta a megszeppent nebul\u00f3kat, akik sz\u00e9p lassan magukhoz t\u00e9rtek a vizsgadrukkb\u00f3l, \u00e9s b\u00fcszk\u00e9n n\u00e9zegett\u00e9k a vizsga eml\u00e9k\u00e9re kapott kis k\u00f6nyvjelz\u0151ket, amelyeken a gy\u00f6ngybet\u0171kkel odakanyar\u00edtott n\u00e9met k\u00f6zmond\u00e1sokat t\u00f6bbnyire nem \u00e9rtett\u00e9k.
\nNagyany\u00e1m pedig nagy \u00e9lvezettel leford\u00edtotta nekik azokat, azt is hozz\u00e1f\u0171zve, m\u00e9rt is \u00e9pp ezt a b\u00f6lcsess\u00e9get v\u00e1lasztotta az illet\u0151 delikvensnek.
\nHa ilyenkor \u00e9ppen Lengyelt\u00f3tiban voltam, alig v\u00e1rtam, hogy a gyerekek elmenjenek, \u00e9s \u00e9n is ehessek a marad\u00e9k s\u00fctib\u0151l. \u00c1ltal\u00e1ban csal\u00f3dnom kellett: mindent felfaltak a nagy megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9sben.<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n (R\u00e9szlet egy k\u00e9sz\u00fcl\u0151 csal\u00e1dreg\u00e9nyb\u0151l)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" November els\u0151 vas\u00e1rnapj\u00e1n utaztak le Zam\u00e1rdiba. Az \u00e9vszakhoz k\u00e9pest szokatlanul meleg, ver\u0151f\u00e9nyes nap volt- a vonat ablaka mellett elsuhan\u00f3 t\u00e1j a k\u00e9s\u0151 \u0151sz sz\u00ednes, \u00e9rett k\u00e1pr\u00e1zat\u00e1ban ragyogott. N\u00e9ztek ki az ablakon, \u00e9s Szoyka Jol\u00e1n \u00e9rezte, hogy remeg a gyomra. Nem igaz\u00e1n \u00e9rtette, mi\u00e9rt, de nem szerette volna elod\u00e1zni a meg\u00e9rkez\u00e9st. Amikor azt\u00e1n lesz\u00e1lltak, \u00e9s a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-56170","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/56170","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=56170"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/56170\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=56170"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=56170"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=56170"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}