Ahol van f\u00e9ny, ott van \u00e1rny\u00e9k is \u2013 de abb\u00f3l a messzes\u00e9gb\u0151l, ahonnan az \u00e9n mindig der\u0171s nagymam\u00e1m id\u0151s\u00f6d\u0151 arc\u00e1b\u00f3l, egyenes derek\u00fa, de a roml\u00e1s jeleit hordoz\u00f3 test\u00e9b\u0151l vissza pr\u00f3b\u00e1lom gy\u00farni azt a l\u00e1nyt, aki volt, abb\u00f3l a messzes\u00e9gb\u0151l csak TUDOM, de nem l\u00e1tom az \u00e1rnyakat.
\nR\u00e9gi f\u00e9nyl\u00e9peket l\u00e1tok \u2013 red\u0151k, szalagok, hajtincsek t\u00f6k\u00e9letes egyens\u00falya ragyog. Az \u00e9let\u00fat kijel\u00f6lve, \u00e9s az a fiatal l\u00e1ny a k\u00e9pen egy cs\u00f6ppet sem kesereg azon, hogy majd nem tudja megval\u00f3s\u00edtani \u00f6nmag\u00e1t a t\u0171zhely mellett. Feje csak \u00fagy zsong a t\u0171zhely csinos\u00edt\u00e1s\u00e1nak apr\u00f3 kis \u00f6tleteit\u0151l, \u00e9s fogalma sincs arr\u00f3l, mit jelent a sz\u00f3: sz\u00fcfrazsett. Ezt egy\u00e9bk\u00e9nt k\u00e9s\u0151bb sem tanulja meg, akkor sem, amikor kibomb\u00e1zz\u00e1k az otthon\u00e1b\u00f3l, \u00e9s akkor sem, amikor a h\u00e1bor\u00fa v\u00e9g\u00e9n, idegen f\u00f6ld\u00f6n, menek\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben sz\u00fcl, m\u00e1r t\u00fal a negyvenen, de m\u00e9g akkor sem, amikor izmos, felt\u0171rt ingujj\u00fa munk\u00e1sn\u0151karok vaskos, lehangol\u00f3 romantik\u00e1ja t\u00f6r utat a f\u00e9nyk\u00e9peken.
\nUgrik, bukd\u00e1csol, sz\u00f6kell a v\u00e1ltoz\u00f3 kor orm\u00f3tlan szikl\u00e1in, s mint egy kecses torn\u00e1szl\u00e1ny a sz\u00ednes szalagot, feje f\u00f6l\u00f6tt tartja-menti-lengeti fiatals\u00e1g\u00e1ban \u00f6sszerakott ide\u00e1lj\u00e1t a n\u0151i szerepr\u0151l.
\nJ\u00f3 arra gondolnom, hogy sosem akart egyenl\u0151 lenni a f\u00e9rfiakkal (sem) \u2013 ezt a felvet\u00e9st tal\u00e1n meg sem \u00e9rtette volna \u2013; hogy elmondhatatlanul \u00e9rdektelen volt sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9s feminista \u00e9rtelmez\u00e9se, \u00e9s hogy legf\u0151bb v\u00e1llal\u00e1s\u00e1ban t\u00f6k\u00e9letes karriert futott be.
\nNagyany\u00e1m sz\u00fcfrazsett ugyan soha nem akart lenni, de egy virgoncabb, boldogabb sorsra sz\u00e1nt Tatj\u00e1n\u00e1t (\u00e1 la Puskin) az\u00e9rt bev\u00e1llalt, ha \u00e9ppen szemreval\u00f3 volt a fiatalember. Nagyap\u00e1m pedig az volt, s tal\u00e1n m\u00e9g a flegm\u00e1ja is hasonl\u00f3an sz\u00edvd\u00f6gleszt\u0151en hatott, ak\u00e1r az Anyegin\u00e9. \u00c1m a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g is tetemes volt a reg\u00e9nyalakokhoz k\u00e9pest. Nagymam\u00e1m \u2013hab\u00e1r cukros-h\u00edg t\u00f6rt\u00e9neteken (is) nevelkedett, soha nem t\u00e9vesztette \u00f6ssze azt, amit olvasott a val\u00f3s\u00e1ggal. Pontosan l\u00e1tta azon a bizonyos b\u00e1lon, hogy a v\u00e9kony, eleg\u00e1ns fiatalember b\u00e1r \u00fagy tesz, mint aki hal\u00e1losan unatkozik, ugyanakkor logikusan nem k\u00e9ne ott lennie, ha nem akarna valamit. \u00c9s kezdem\u00e9nyez\u00e9sre ugyan l\u00e1that\u00f3lag nem adja fej\u00e9t, de az\u00e9rt az csak \u00fagy van, hogy a \u201emegk\u00f6zel\u00edthetetlen\u201d sz\u00f3 szavatoss\u00e1gi ideje a megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s aktus\u00e1ig tart. No meg abba sem kell belehalni, ha m\u00e9gsem. Ennek ellen\u00e9re, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az \u00darin\u0151 aktu\u00e1lis sz\u00e1ma helytelen\u00edt\u0151 komment\u00e1rokkal inform\u00e1lta volna a nagy\u00e9rdem\u0171t arr\u00f3l az esetr\u0151l, hogy az enyingi b\u00e1lban Miletics Ida odaperd\u00fclt egy ismeretlen fiatalember el\u00e9, sz\u00f3ba elegyedett vele, s annak udvarias, kurta kis mosolyain egyens\u00falyozott mindaddig, am\u00edg szeles, kipirult kis arcocsk\u00e1j\u00e1t\u00f3l v\u00e9g\u00fcl a kurta mosoly\u00fa vesztette el egyens\u00faly\u00e1t, olyannyira, hogy akarata ellen\u00e9re megk\u00e9rdezte: \u201eFelk\u00e9rhetem egy t\u00e1ncra? \u201d\u2026
\nAhogy mondani szokt\u00e1k, a t\u00f6bbi m\u00e1r t\u00f6rt\u00e9nelem. R\u00e9szleteit nem tudom. Az eredm\u00e9ny\u00e9t ismertem \u2013 a n\u00e9gy sz\u00e9p, j\u00f3l nevelt gyereket, k\u00f6zt\u00fck az \u00e9n \u00e9desany\u00e1mat. S b\u00e1r sz\u00e1momra nagyap\u00e1m v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen \u00f6regnek hatott, de ebben a cs\u00f6k\u00f6ny\u00f6s, k\u00fcl\u00f6nc f\u00e9rfiban nagy ritk\u00e1n megl\u00e1ttam azt a hajdanit is, akivel egy fiatal n\u0151 t\u00e1ncolni k\u00edv\u00e1nt.
\nDe ezt ritk\u00e1n, nagyon ritk\u00e1n… Ink\u00e1bb csak akkor, ha a bels\u0151 szoba d\u00edv\u00e1ny\u00e1n enyhe borzong\u00e1ssal forgattam a f\u00e9nyk\u00e9peket, \u00f6sszevetve a kem\u00e9ny\u00edtett inggall\u00e9r f\u00f6l\u00f6tti \u00f6ntudatos f\u00e9rfifej vonzerej\u00e9t a gangon \u00fcl\u0151 \u00f6regember hasonl\u00f3, de m\u00e1r sz\u00e9tes\u0151ben l\u00e9v\u0151 von\u00e1saival.
\nAz a f\u00e9rfi, akit \u00e9n ismertem, k\u00f6nnyen els\u00edrta mag\u00e1t, \u00e9s mindig v\u00e1rt valakit. Hallgatags\u00e1ga az \u00e9vek sor\u00e1n, ahogy elhagyt\u00e1k sorra a h\u00e1zat a gyermekei, \u0151t pedig az ifj\u00fas\u00e1ga, szab\u00e1lyos \u00e9letform\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. Nem eml\u00e9kszem r\u00e1, hogy valaha nagy csal\u00e1di \u00f6sszej\u00f6veteleken a sz\u00f3 klasszikus \u00e9rtelm\u00e9ben t\u00e1rsalogni l\u00e1ttam volna. V\u00e1ratlan. heves figyelmeztet\u00e9seket tett arra vonatkoz\u00f3an, hogy az egyik unoka mindj\u00e1rt leesik a l\u00e9pcs\u0151r\u0151l, vagy hogy a m\u00e1siknak ki k\u00e9ne f\u00fajnia az orr\u00e1t… Sokat veszekedett, nem tetszett neki ez a \u201erongyos \u00e9let\u201d, se a t\u00fals\u00e1gosan h\u00edgra siker\u00fclt tejbegr\u00edz, \u00e9s
\na t\u00fal hideg pad a gangon, a rossz ir\u00e1nyb\u00f3l t\u00e1mad\u00f3 sz\u00e9l \u00e9s a rosszul szelel\u0151 k\u00e1lyha… \u00c1ltal\u00e1ban az volt a benyom\u00e1som, hogy nem nagyon tetszenek neki a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte l\u00e9v\u0151 emberek \u2013 a gyerekeket kiv\u00e9ve.
\nMellett\u00fcnk, a k\u00f6zel\u00fcnkben lem\u00e1llott r\u00f3la a kelletlens\u00e9g \u00e1larca, \u00e9s m\u00f6g\u00f6tte ott \u00e1llt egy f\u00e9rfi, aki m\u00e9g \u00e9l\u00e9nken eml\u00e9kezett a gyerekkor\u00e1ra. Kiskoromban, est\u00e9nk\u00e9nt gyakran benyitott hozz\u00e1m, \u00e9s a f\u00fclembe s\u00fagta, hogy reggel felt\u00e9tlen\u00fcl n\u00e9zzek majd a p\u00e1rn\u00e1m al\u00e1. A titokzatos ember ugyanis majd besurran hozz\u00e1m, megn\u00e9zi, j\u00f3 kisl\u00e1ny vagyok-e, aki rendesen \u00e9s sz\u00e9p nyugodtan alszik, \u00e9s amennyiben el\u00e9gedett velem, felt\u00e9tlen\u00fcl becsusszant valami aj\u00e1nd\u00e9kot a p\u00e1rn\u00e1m al\u00e1. \u00c9s r\u00f3lam, a lelkes kis str\u00e9berr\u0151l, aki rettent\u0151en koncentr\u00e1lt, hogy az elk\u00e9pzelt j\u00f3s\u00e1gnak megfelel\u0151en aludjon \u00e9s viselkedjen, a titokzatos ember sosem felejtkezett meg. A fura csak az volt, hogy akkor is ott j\u00e1rt n\u00e1lam, ha \u00e1lmomban t\u00f6rt\u00e9netesen f\u00f6ls\u00edrtam, \u00e9s valahogy csak \u00e1tmacer\u00e1ltam az \u00e9desany\u00e1mat. Ha valaki, h\u00e1t nagyap\u00e1m bizonyosan tudta, milyen fontos lenne beteg, egyre sov\u00e1nyabb asszonyl\u00e1ny\u00e1nak pihennie, m\u00e9gse \u00e1ll\u00edtotta meg a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6mn\u00e9l azt a f\u00e9rfit, hogy felvil\u00e1gositsa arr\u00f3l: most azt\u00e1n t\u00e9nyleg nem \u00e9rdemlem meg, mint renitens \u00e9jszakai s\u00edrdog\u00e1l\u00f3, hogy a p\u00e1rn\u00e1ja al\u00e1 cs\u00fasztassanak egy kakasos nyal\u00f3k\u00e1t, egy nyuszis napt\u00e1rt vagy egy sz\u00e9p k\u00e9peslapot.
\nNagyap\u00e1m egy\u00e9b sz\u00e9d\u00edt\u0151 var\u00e1zslatokat is tudott. Ny\u00e1pic kis unok\u00e1i voltak, tal\u00e1n csak az egy n\u0151v\u00e9remet kiv\u00e9ve, aki kidagadt azzal a helyes durc\u00e1s kis arc\u00e1val az \u00f6sszes fodros babaruh\u00e1b\u00f3l. \u00c9n, k\u00e9t fi\u00fa-unokatestv\u00e9remmel egy\u00fctt rem\u00e9nytelen\u00fcl v\u00e9zn\u00e1k \u00e9s rossz \u00e9tv\u00e1gy\u00faak voltunk. Piszk\u00e1ltuk a kaj\u00e1t, nem a finny\u00e1ss\u00e1g, hanem az \u00e9tkez\u00e9s ir\u00e1nti v\u00e9gtelen k\u00f6z\u00f6ny t\u00e1vols\u00e1gtart\u00e1s\u00e1val. Kis test\u00fcnkben m\u00e9g nem robbantak a hormonok. \u00c9n kir\u00e1lyl\u00e1nyokr\u00f3l olvastam a d\u00edv\u00e1nyon, Attila \u00e9s Zoli, az unokatestv\u00e9reim b\u00e9k\u00e1kat ugrattak a kertben, \u00e9s ha le is \u00fclt\u00fcnk az asztal mell\u00e9, inainkban ott fesz\u00fclt a v\u00e1gy min\u00e9l hamarabb visszajutni a d\u00edv\u00e1nyhoz \u00e9s a kert b\u00e9k\u00e1kkal teli dzsungel\u00e9hez.
\nCsapnival\u00f3an rosszul ett\u00fcnk, pedig eg\u00e9sz \u00e9letemben nem tal\u00e1lkoztam senkivel, aki jobban f\u0151z\u00f6tt volna nagymam\u00e1mn\u00e1l. K\u00e9s\u0151bb kin\u0151ttem a s\u00e1pk\u00f3ross\u00e1got, \u00e9s lelkes csod\u00e1l\u00f3ja lettem nagymam\u00e1m konyham\u0171v\u00e9szet\u00e9nek \u2013 b\u00e1r az \u00e9tkez\u00e9s ir\u00e1nti k\u00f6z\u00f6nyb\u0151l sosem gy\u00f3gyultam ki igaz\u00e1n.
\nEgy sz\u00f3, mint sz\u00e1z: sov\u00e1ny, szeles kis gyerekek voltunk akkoriban, akik mes\u00e9t \u00e9s kalandokat nyeltek nagykan\u00e1llal az \u00e9tel helyett. Nagyap\u00e1m, aki napjai nagy r\u00e9sz\u00e9t a kert el\u0151tti magas verand\u00e1n \u00fcld\u00f6g\u00e9lve t\u00f6lt\u00f6tte, eln\u00e9zegetve j\u00e1tsz\u00f3 unok\u00e1it, h\u00e1ttal a pocs\u00e9k vil\u00e1gnak, egyszer csak \u00e9szrevette, amikor torna\u00f3r\u00e1sdit j\u00e1tszottunk a kertben, \u00e9s ide-oda hadon\u00e1sztunk a n\u0151v\u00e9rem \u2013 tornatan\u00e1rn\u0151nk \u2013 ihletett dirig\u00e1l\u00e1s\u00e1t k\u00f6vetve, hogy karjaink ijeszt\u0151en v\u00e9zn\u00e1k, \u00e9s sz\u00f6rnyen ki\u00e1ll a lapock\u00e1nk is. Nem volt kenyere a nevel\u0151 c\u00e9lzat\u00fa sz\u00f3noklat, a feny\u00edt\u00e9st soha, semmilyen form\u00e1ban nem alkalmazta \u00e9s sz\u00fcleimt\u0151l is zokon vette, m\u00e1s m\u00f3dszereket eszelt ki, mert m\u00e1r csak a var\u00e1zslat sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9ben old\u00f3dott fel ideig-\u00f3r\u00e1ig az \u00f6regs\u00e9g keser\u0171 \u00edze. Azt a hajdan\u00e1n elgurult 50 fill\u00e9rest, amin valaha egy gomb\u00f3c fagyit lehetett venni, belegy\u00faratta nagyany\u00e1mmal a barackos gomb\u00f3c t\u00e9szt\u00e1j\u00e1ba, \u00e9s valamelyik v\u00edzben rotyog\u00f3 gomb\u00f3c lassan szil\u00e1rdul\u00f3, s\u00edkos test\u00e9ben ott f\u00e9nyesedett h\u00edvogat\u00f3n, hallgatagon, mint ahogy azt a j\u00f3 titkok teszik. Az eb\u00e9dn\u00e9l azt\u00e1n nagyap\u00e1m kelletlen\u00fcl feszeng\u0151, giliszta kis unok\u00e1inak el\u00e1rulta, hogy mit rejt a gomb\u00f3cok egyike. A kaland \u00e9des szele csapta meg unott kis arcunkat. K\u00e9tpof\u00e1ra ett\u00fcnk, \u00e9s mire valamelyik\u00fcnk foga meg\u00e9rezte a f\u00e9m csod\u00e1latos \u00edz\u00e9t, m\u00e1r mozdulni is alig tudtunk, annyi t\u00e9szta fesz\u00fclt a hasunkban. Irigykedt\u00fcnk a szerencs\u00e9sre, de boldog\u00edt\u00f3 volt tudni, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb nagymam\u00e1nk \u00fajra gomb\u00f3cot fog f\u0151zni. Nagyap\u00e1m szfinxarc\u00e1n pedig ilyenkor felfakadt az el\u00e9gedetts\u00e9g v\u00e9kony kis mosolya.
\nEgy\u00e9bk\u00e9nt szinte soha nem mosolygott.
\n\u00dclt a verand\u00e1n, \u00e9s n\u00e9zte a szemk\u00f6zti dombot,
\namelynek fonalszer\u0171 vonal\u00e1n kis bogarakk\u00e9nt iparkodtak a KGST-orsz\u00e1gok aut\u00f3i. Napokon \u00e1t eln\u00e9zte ezt a kis cs\u00edkot, mert egyszer \u2013 ebben soha nem k\u00e9telkedett \u2013 az egyik kis bog\u00e1r majd sz\u00e9p lassan egyre nagyobb lesz, \u00e1tv\u00e1ltozik egy k\u00e9k Trabantt\u00e1, benne a l\u00e1nya \u00e9s a veje \u00fcl majd a k\u00e9t kisl\u00e1nnyal, akiket be lehet gyorsan terelni a kamr\u00e1ba, \u00e9s megmutatni nekik a mad\u00e1rtejet, amit nagyany\u00e1m minden nap elk\u00e9sz\u00edtett, h\u00e1tha valaki befut alapon.
\n\u00cdgy l\u00e1tom magam el\u0151tt mindig: sapk\u00e1j\u00e1t homlok\u00e1ba h\u00fazza, lez\u00e1rva az utakat maga fel\u00e9, \u00e9s k\u00e9mlelve m\u00e9gis a h\u00e1z\u00e1ba vezet\u0151t, amely elhozza otthon\u00e1ba azokat, akiket \u00fagy v\u00e1r, \u00e9s akiket az \u00fcdv\u00f6zl\u00e9s n\u00e9h\u00e1ny mozgalmas perce ut\u00e1n ugyan\u00fagy elz\u00e1r mag\u00e1t\u00f3l.
\nVajon, mire gondolhatott, amikor homlok\u00e1n egy \u00e9r gyan\u00fas hull\u00e1mz\u00e1ssal megfesz\u00fclt, \u00e9s tudni lehetett, hogy s\u00edr? Fiatal kor\u00e1ban nagyon tudott lumpolni, egyszer f\u00e9lf\u00fcllel hallottam, hogy Si\u00f3fokr\u00f3l a kaszin\u00f3b\u00f3l talig\u00e1val vitt\u00e9k haza az ildomos viselked\u00e9s szuperlat\u00edvusz\u00e1ra p\u00e1ly\u00e1z\u00f3 nagymam\u00e1m m\u00e9lys\u00e9ges d\u00f6bbenet\u00e9re. T\u00e1n ezt siratta? Azt a j\u00f3 szag\u00fa, harmatos hajnali leveg\u0151t, amelybe belekeveredett a Balaton \u00e9s az ifj\u00fas\u00e1g illata?
\nA hajm\u00e1sk\u00e9ri h\u00e1z ablaka el\u0151tt m\u00e1r eg\u00e9szen m\u00e1s hajnalok kop\u00e1r f\u00e9ny\u00e9ben b\u00edbel\u0151d\u00f6tt a gyapj\u00famell\u00e9ny gombjaival, miel\u0151tt kil\u00e9pett a Bakony h\u0171v\u00f6s\u00e9be. A haja, ami zil\u00e1ltan az arc\u00e1ba hullt ott a talig\u00e1n \u2013 \u201e mon dieu\u201d!, ki\u00e1ltott volna fel nagymam\u00e1m, ha tudott volna franci\u00e1ul, \u00e9s olyan vonz\u00f3v\u00e1 tette lumps\u00e1g\u00e1ban is, sz\u00fcrke csutakk\u00e9nt tapadt \u00f6sszer\u00e1ncolt homlok\u00e1ra. Karjai, amelyekkel a talig\u00e1r\u00f3l felt\u00e1p\u00e1szkodott, majd benyitott a konyh\u00e1ba, ahol a kel\u0151 nap foltjaiban (\u00edgy k\u00e9pzelem) ott tett-vett a feles\u00e9ge, \u00e9s a komilf\u00f3ra m\u00e9g mindig nagyon figyelve, egy rossz sz\u00f3t nem sz\u00f3lt bor- \u00e9s doh\u00e1nyszag\u00fa f\u00e9rj\u00e9re, akire \u00e9rthetetlen m\u00f3don egy\u00e9bk\u00e9nt t\u00e9nyleg nem is haragudott, sz\u00f3val a karjai, amelyekkel \u00e1t\u00f6lelte az asszonyt, \u00e9s amelyek l\u00e9legzet\u00fckkel egy\u00fctt egyre nehezebbek lettek a reggel m\u00e9ly\u00fcl\u0151 \u00e9dess\u00e9g\u00e9t\u0151l, ezek a karok sz\u00e1radt fa\u00e1gakk\u00e9nt l\u00f3gtak a hajm\u00e1sk\u00e9ri verand\u00e1n a sz\u00e9ke mellett, \u00e9s a legmelegebb reggel sem tudott \u00e9dess\u00e9get csurgatni bel\u00e9j\u00fck. Akkori fiatal gyerekk\u00e9nt el sem tudtam k\u00e9pzelni ann\u00e1l nagyobb pechet, mint hogy valaki ilyen \u00f6reg, \u00e9s biztos voltam benne, hogy t\u00e9nyleg ez\u00e9rt s\u00edr. De lehetett erre ezer m\u00e1s oka is.
\nSirathatta a fi\u00e1t, akit 56-ban maga k\u00fcld\u00f6tt el ebb\u0151l a zavaros orsz\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s aki att\u00f3l kezdve olyan nagyon hi\u00e1nyzott neki. Sirathatta nagyobbik l\u00e1ny\u00e1t, aki egy nem neki val\u00f3 f\u00e9rj mellett verg\u0151d\u00f6tt az \u00f6nfelad\u00e1ssal fel\u00e9r\u0151 rossz v\u00e1laszt\u00e1s csapd\u00e1j\u00e1ban. Sirathatta az elveszett h\u00e1zat, ahol a napfoltos konyh\u00e1ban kiesett nagymam\u00e1m kez\u00e9b\u0151l a kiskan\u00e1l. Sirathatta, hogy \u00f6regkor\u00e1ban egy olyan h\u00e1zban kell \u00e9lnie, amelynek oldalerk\u00e9ly\u00e9r\u0151l Magyarorsz\u00e1g legnagyobb orosz laktany\u00e1j\u00e1ra kell r\u00e1l\u00e1tnia. Sirathatta az orsz\u00e1got, ami tele volt hasonl\u00f3 laktany\u00e1kkal. Azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb, amikor a Trabantban m\u00e1r csak a veje j\u00f6tt meg a l\u00e1nyokkal, siratta, holt\u00e1ig siratta az \u0151 kisebbik, halott l\u00e1ny\u00e1t.
\nAkkor azt\u00e1n v\u00e9gleg meg is t\u00f6rt. Addig akadnak eml\u00e9keim, amelyekben nem olyan \u00f6reg, m\u00e9g sz\u00e9tcsap k\u00f6zt\u00fcnk, fel-felneszel \u00f6nk\u00e9ntes n\u00e9mas\u00e1g\u00e1b\u00f3l, \u00e9s am\u00fagy f\u00e9rfiasan helyrerakja a dolgokat.
\nAny\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n m\u00e1r csak a gyenges\u00e9g eml\u00e9keit l\u00e1tom k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. Tal\u00e1n legink\u00e1bb azt, amelyikben \u00f6sszeolajozott j\u00e9gerals\u00f3ban \u00e1ll a k\u00e1lyha mellett…<\/p>\n