Amikor \u00e9n Te lettem\u2026 Te mondod magamnak: a nyavalya esett bel\u00e9d \u00fajra?! \u00dagy \u00fclsz az asztaln\u00e1l, mintha kar\u00f3t nyeltem volna. Kanalad meg\u00e1ll a leveg\u0151ben, m\u00e1r az ev\u00e9s is f\u00e1raszt. Lak\u00e1sodban, amely most idegen, b\u00e1buk\u00e9nt j\u00e1rsz-kelsz. Ha lefekszel, l\u00e1bujjhegyen j\u00e1rnak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Dobh\u00e1rty\u00e1m fal\u00e1n konyhai ed\u00e9nyek cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lnek, \u00e9s ez maga a rettenet. Minden idegsz\u00e1lad megfesz\u00fcl, m\u00edg \u00e9brenl\u00e9temet felv\u00e1lt\u00f3 \u00e1lmodra v\u00e1rok. Agyad k\u00e9nye-kedve szerint pergeti \u00e9letem fontosabb k\u00e9peit: szenved\u00e9seimet \u00e9s csal\u00f3d\u00e1saidat, amelyeket n\u00e9ma k\u00f6nnyekkel temetek sz\u00fcntelen, hogy harmadnapra felt\u00e1madj\u00e1l, felt\u00e1madjanak\u2026
\nK\u00f6zben a gyerekem fels\u00edr. A fal fel\u00e9 fordulsz. Szemh\u00e9jamat g\u00f6rcs\u00f6sen szor\u00edtod. Most tal\u00e1n siker\u00fcl elaludnom, gondolod, de rem\u00e9nytelen. A szomsz\u00e9dasszony tiszt\u00e1ba teszi v\u00f6r\u00f6sbarna csecsem\u0151met. Tudod, sokdimenzi\u00f3s szem\u00fcveg\u00e9n kereszt\u00fcl \u00f6sszefolyva l\u00e1tja a mar\u00e9knyi szoba vil\u00e1g\u00e1t.
\n\u00c9n mondom: \u00e9lsz\u2026 De senkinek sem mondhatod el f\u00e9lelmeim ok\u00e1t. A besz\u00e9d is f\u00e1raszt t\u00e9ged. Gondolataid szertelenek, mondataid szertefoszlanak. Te \u00e1llok az ablakn\u00e1l, \u00e9n pedig fekszel \u00e1tszellem\u00fclt k\u00f6nnyeds\u00e9gben. \u00c9rdekl\u0151d\u00e9ssel szeml\u00e9lj\u00fck egym\u00e1st, hogy min\u00e9l jobban megismerkedhess\u00fcnk, pedig am\u00fagy erre vagyunk \u00edt\u00e9lve. A hallgat\u00e1s m\u00e9lys\u00e9geir\u0151l elm\u00e9lked\u00fcnk m\u00e1r h\u00fasz esztendeje. Vajon mi v\u00e1r a j\u00f6v\u0151ben, amikor a Sz\u00f3 diadal\u00e1t \u00fcli?
\nMindig ugyanabban az \u00f3r\u00e1ban j\u00f6n a rosszull\u00e9t. \u00c9rkez\u00e9s\u00e9t \u00e9rz\u00e9kenyen jelzi sz\u00edved, fulladozol, hideg ver\u00edt\u00e9k\u2026 Elzsibbad a fejed, benne minden gondolat. Egy pillanatra meg is halsz, ha \u00e9lt\u00e9l egy\u00e1ltal\u00e1n. D\u00f6rzs\u00f6lik j\u00e9gcsap-ujjaidat, l\u00e1badat, massz\u00edrozz\u00e1k fejedet. Te, hallom, nem tudj\u00e1k, mi a diagn\u00f3zis. Amikor el\u0151sz\u00f6r t\u00f6rt r\u00e1m a baj, a fiamt\u00f3l szerettem volna elb\u00facs\u00fazni, \u00e9rezni akartam tejszag\u00fa b\u0151r\u00e9t, l\u00e1tni szerettem volna g\u00f6nd\u00f6r buksij\u00e1t, z\u00f6ldben j\u00e1tsz\u00f3 tekintet\u00e9t. A vil\u00e1g legszebb k\u00e9p\u00e9t v\u00e1ghattam volna \u00f6ssze fiam mozdulataib\u00f3l. Nem jelent meg a k\u00e9p\u2026 pedig mennyire szerettem volna \u0151rizgetni, valahol az \u00f6r\u00f6k id\u0151ben. Jajgat\u00f3 asszonyok j\u00f6nnek, szir\u00e9na hangj\u00e1t hallani\u2026 K\u00f6rny\u00e9kez a v\u00e9g, h\u00e1t csod\u00e1t rem\u00e9l\u0151 foh\u00e1szom k\u00fcld\u00f6m hozz\u00e1d: -\u2026\u00e1lmaink f\u00f6l\u00f6tt \u0151rk\u00f6d\u0151, pihen\u00e9s\u00fcnk\u00e9rt felel\u0151s \u00dar, sz\u00e1nj meg, hiszen l\u00e1tod nyomorult sorsunkat. K\u00e1b\u00e1n, tehetetlen\u00fcl feksz\u00fcnk l\u00e1bad el\u0151tt. K\u00fcldj jeleket, hogy cselekedhess\u00fcnk, \u00e9s hossz\u00fa, nyugodt \u00e9letr\u0151l \u00e1lmodozhassunk. Ha te vagy \u00e9s l\u00e1tsz is minket, seg\u00edts rajtunk. Adj \u00e1lmokat, megteheted, mell\u00e9 add meg kenyer\u00fcnket\u2026
\nM\u00e9g \u00e9lsz, de f\u00e9lek. Ezt neked kell folytatnod. Ha tudn\u00e1m\u2026 K\u00e9rlelsz\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Amikor \u00e9n Te lettem\u2026 Te mondod magamnak: a nyavalya esett bel\u00e9d \u00fajra?! \u00dagy \u00fclsz az asztaln\u00e1l, mintha kar\u00f3t nyeltem volna. Kanalad meg\u00e1ll a leveg\u0151ben, m\u00e1r az ev\u00e9s is f\u00e1raszt. Lak\u00e1sodban, amely most idegen, b\u00e1buk\u00e9nt j\u00e1rsz-kelsz. Ha lefekszel, l\u00e1bujjhegyen j\u00e1rnak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem. Dobh\u00e1rty\u00e1m fal\u00e1n konyhai ed\u00e9nyek cs\u00f6r\u00f6mp\u00f6lnek, \u00e9s ez maga a rettenet. Minden idegsz\u00e1lad megfesz\u00fcl, m\u00edg \u00e9brenl\u00e9temet […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-56536","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/56536","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=56536"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/56536\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=56536"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=56536"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=56536"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}