{"id":5658,"date":"2010-11-03T21:18:58","date_gmt":"2010-11-03T21:18:58","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=5658"},"modified":"2010-11-03T21:18:58","modified_gmt":"2010-11-03T21:18:58","slug":"plasztelin-perforal-kilencevesen-4","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=5658","title":{"rendered":"Plasztelin perfor\u00e1l: Kilenc\u00e9vesen – 4."},"content":{"rendered":"

\"\"<\/a><\/p>\n

Csel\u00e9nyi B\u00e9la igen plasztikusan \u00edrta le plasztelin-\u00e9lm\u00e9ny\u00e9t kilenc\u00e9ves kor\u00e1b\u00f3l a K\u00e1f\u00e9ban, Elekes Ferenc szinte a szociogr\u00e1fus szem\u00e9vel v\u00e1laszolt r\u00e1: hogyan gazd\u00e1lkodott \u0151 Sim\u00e9nfalv\u00e1n ugyancsak kilenc\u00e9ves kor\u00e1ban. A K\u00e1f\u00e9 (kafe.hhrf.org) perfor\u00e1l rovata is err\u0151l k\u00e9rdez: mit csin\u00e1lt\u00e1l,\u00a0 s abb\u00f3l, amit csin\u00e1lt\u00e1l, mire eml\u00e9kszel kilenc\u00e9ves korodb\u00f3l?
\nA be\u00e9rkezett sz\u00f6vegeket folyamatosan k\u00f6z\u00f6lj\u00fck a K\u00e1f\u00e9 oldal\u00e1n.<\/strong> <\/em><\/p>\n

(Salma Guly\u00e1s figur\u00e1i)<\/em><\/p>\n

Kom\u00e1n J\u00e1nos: A PEDAG\u00d3GUS SZAM\u00c1R<\/strong><\/p>\n

Kilenc\u00e9ves korom eml\u00e9keinek h\u00e1za el\u00e9g gazdag. Tal\u00e1n az\u00e9rt, mert akkor \u00f6t h\u00f3napot fek\u00fcdtem a marosv\u00e1s\u00e1rhelyi k\u00f3rh\u00e1zban egy vesz\u00e9lyes vakb\u00e9lm\u0171t\u00e9t ut\u00e1n. De most nem err\u0151l szeretn\u00e9k besz\u00e9lni.<\/p>\n

Akkoriban az egyik ny\u00e1ri alapfoglalkoz\u00e1som m\u00e1r a keny\u00e9rkereset neh\u00e9z munk\u00e1j\u00e1hoz f\u0171z\u0151d\u00f6tt. A S\u00e1ros patak mellett, a szentp\u00e1li \u00e1llom\u00e1ssal ellent\u00e9tes oldalon, t\u00fal a vas\u00faton, egy j\u00f3kora ter\u00fcleten kert\u00e9szetet l\u00e9tes\u00edtettek, melynek a pip\u00e1s Gyula b\u00e1csi, az a nagydarab ember volt a mindenese. Akkor volt a bajusza, hogy m\u00e1r az is tekint\u00e9lyt k\u00f6vetelt. Sohasem l\u00e1ttuk pipa n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s szerint\u00fcnk m\u00e9g alv\u00e1s idej\u00e9n is pip\u00e1zott, mert amikor led\u0151lt a gerend\u00e1b\u00f3l \u2013 deszk\u00e1b\u00f3l \u00f6sszet\u00e1kolt kert\u00e9szlak \u00e1gy\u00e1ra, akkor is f\u00fcst\u00f6lt a pip\u00e1ja, pedig nevettet\u0151 horkol\u00e1sa egy igazi alv\u00e1sr\u00f3l tan\u00faskodott. Egy kicsit g\u00f6rb\u00e9n j\u00e1rt, tal\u00e1n az\u00e9rt, mert nem akart kiv\u00e1lni a f\u00e9rfiak sokas\u00e1g\u00e1b\u00f3l, de egyenes gerinc\u0171, \u0151szintesz\u00e1j\u00fa ember volt, pedig szerette a p\u00e1link\u00e1t, ami a mi falunk ismerete szerint a f\u00fcllent\u0151, megb\u00edzhatatlan emberek itala volt. Mindig egy kezes-l\u00e1bas sz\u00fcrke munkaruh\u00e1ban j\u00e1rt. Sohasem l\u00e1ttam m\u00e1s holmit rajta. K\u00e9s\u0151bbi eml\u00e9kezetemben is egy ilyenszer\u0171 szoborm\u00e1sk\u00e9nt jutott eszembe. A t\u00e1voli rokonok k\u00f6z\u00e9 tartozott, aki – a mi nyomor\u00fas\u00e1gos csal\u00e1di \u00e1llapotunk ismer\u0151jek\u00e9nt – engem is f\u00f6lvett a murokgyoml\u00e1l\u00f3 nagyobbacska gyerekek k\u00f6z\u00e9. Akkor a kilencedik \u00e9v k\u00fcsz\u00f6b\u00e9t m\u00e1r \u00e1tl\u00e9ptem, j\u00f3csk\u00e1n bent voltam a tizedik el\u0151szob\u00e1j\u00e1ban, de fizikailag igen fejlett \u00e9s minden mezei munk\u00e1ra alkalmazhat\u00f3, szorgalmas k\u00f6ly\u00f6knek bizonyultam. Ha dics\u00e9rtek, m\u00e9g magamn\u00e1l is t\u00f6bb voltam, azaz \u2013 ahogy n\u00e1lunk mondj\u00e1k \u2013 \u201em\u00e9g mag\u00e1n is t\u00faltesz\u201d. Nem kellett noszogatni engem, \u00e9s sohasem maradtam le a nagyobbak mellett a murokgyoml\u00e1l\u00e1sban, mik\u00f6zben a murokev\u00e9sben is b\u00edrtam a versenyt. Ez mindannyiunk sz\u00e1m\u00e1ra anyagi t\u00e1mogat\u00e1s jelentett, mert csak a szeg\u00e9nyebb gyerekek dolgoztak a kert\u00e9szetben. Eb\u00e9dkor a f\u0151tt toj\u00e1s \u00e9s a szalonna mell\u00e9 hagym\u00e1t \u00e9s ubork\u00e1t, k\u00e9s\u0151bb paprik\u00e1t \u00e9s paradicsomot is adott a j\u00f3sz\u00edv\u0171 Gyula b\u00e1csi. Hanem, amikor el\u00e9rkezett a h\u00f3nap v\u00e9ge, \u00e9s a fizet\u00e9s napja is bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt- n\u00e9h\u00e1ny napos k\u00e9sedelemmel – p\u00e9nz helyett mintegy k\u00e9t-h\u00e1rom kil\u00f3 cukrot kaptunk egy h\u00f3napi gyoml\u00e1l\u00e1s\u00e9rt, kap\u00e1l\u00e1s\u00e9rt. Amilyen rosszul esett nekem ez az elismer\u00e9s, \u00e9pp olyan nagy vagy m\u00e9g nagyobb lehetett \u00e9desany\u00e1m \u00f6r\u00f6me, aki mindig p\u00e9nzsz\u0171k\u00e9ben szenvedett. Egy m\u00e1sik kellemetlen \u00e9s mulattat\u00f3 eml\u00e9kem a kert\u00e9szet szamar\u00e1hoz f\u0171z\u0151dik. J\u00e9zus mennybeviv\u0151 j\u00f3tev\u0151j\u00e9nek egyik ut\u00f3da h\u00fazta azt a kapag\u00e9pet, mellyel a sork\u00f6zi gyomot puszt\u00edtottuk. K\u00f6lcs\u00f6n adt\u00e1k a szomsz\u00e9dos, csap\u00f3i kert\u00e9szetnek. Azt a feladatot kaptuk Gyula b\u00e1csit\u00f3l, hogy az egyik munkat\u00e1rsammal, Pityuval hozzuk haza a szamarat. M\u00e9g kora d\u00e9lel\u0151tt volt, amikor elindultunk a h\u00e1rom kilom\u00e9ternyire fekv\u0151 szomsz\u00e9d faluba. M\u00e1r ismert\u00e9k j\u00f6vetel\u00fcnk c\u00e9lj\u00e1t. K\u00f6telet k\u00f6t\u00f6ttek a nyak\u00e1ra, melynek a v\u00e9g\u00e9n az \u00e9n markomra vigy\u00e1zott a bog, h\u00e1tulr\u00f3l pedig Istv\u00e1n, Pityu noszogatta egy hossz\u00fa derek\u00fa labod\u00e1val a r\u00e1\u00e9r\u0151s \u00e1llatot. Visszafel\u00e9 menet, amint a mi falunk hat\u00e1r\u00e1ba \u00e9rt\u00fcnk, a k\u00f6vecses orsz\u00e1g\u00faton egy teheraut\u00f3 k\u00f6zeledett. Amikor mind\u00f6ssze t\u00edzm\u00e9ternyire lehetett t\u0151l\u00fcnk, a szam\u00e1r egy v\u00e1ratlan r\u00e1ngat\u00e1ssal kikapta a k\u00f6t\u00e9l v\u00e9g\u00e9t a kezemb\u0151l, \u00e9s nekiiramodott a hat\u00e1rnak. Nyomba ut\u00e1na eredt\u00fcnk, de a k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk makacskod\u00f3 t\u00e1vols\u00e1g kitart\u00f3bbnak bizonyult, mint ahogy hirtelen gondoltuk. Az elkesered\u00e9s csak \u00e9pp, hogy bemutatkozott, mert – amint a f\u00fcves r\u00e9ten \u00e1tszaladtunk – a mi szamarunk elt\u0171nt a kukoric\u00e1sban, ahol nyoma veszett. Tal\u00e1n egy magaslatr\u00f3l – a kukorica mozg\u00e1sa szerint – jobban lehetett volna k\u00f6vetni. Rem\u00e9nytelen\u00fcl futk\u00e1roztunk \u00f6ssze-vissza, \u00e9s m\u00e9g a nev\u00e9t sem tudtuk, \u00edgy mindenf\u00e9le sz\u00f3l\u00edtgat\u00e1sunk, keresztel\u00e9s\u00fcnk hi\u00e1baval\u00f3nak bizonyult. N\u00e9ha egym\u00e1st sz\u00f3l\u00edtottuk, nehogy mi is elvesz\u00edts\u00fck egym\u00e1st. Mintegy k\u00e9t\u00f3r\u00e1nyi keresg\u00e9l\u00e9s ut\u00e1n, nagy f\u00e1radtan le\u00fclt\u00fcnk az egyik kukoric\u00e1s v\u00e9g\u00e9be. B\u0151gtem, \u00e9s amikor \u00e9szrevettem, hogy a Pityu eszterh\u00e9ja is csepereg, m\u00e9g jobban r\u00e1zend\u00edtettem. K\u00f6zben a d\u00e9li harangsz\u00f3 is elhallgatott, \u00e9s nek\u00fcnk is m\u00e1r csak a szipog\u00e1sra futotta az er\u0151nkb\u0151l. \u00dagy \u00fclt\u00fcnk a nagy b\u00e1nat k\u00f6zep\u00e9n, mint a kotl\u00f3 a toj\u00e1sokon, meg sem moccantunk. De minket is megsajn\u00e1lhatott a szam\u00e1r, ak\u00e1rcsak a seg\u00e9lyk\u00e9r\u0151 Krisztust, mert a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt egyszer csak kidugta a fej\u00e9t a kukoric\u00e1sb\u00f3l, \u00e9s mintha meg\u00f6rvendett volna a tal\u00e1lkoz\u00e1snak, visszhangz\u00f3 i\u00e1z\u00e1ssal k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt. Nagy volt az \u00f6r\u00f6m, \u00e9s m\u00e9g nagyobb a kacag\u00e1sa. Nem ment\u00fcnk vissza az orsz\u00e1g\u00fatra, hanem egy mezei \u00faton ballagtunk be a faluba. A mindig csintalankod\u00f3 Pityu, a falu h\u00edress\u00e9ge azzal az \u00f6tlettel \u00e1llott el\u0151, hogy fel\u00fcl a szam\u00e1r h\u00e1t\u00e1ra, mert, ha net\u00e1n \u00fajfent megbokrosodna, akkor nem kell ism\u00e9t keresg\u00e9ln\u00fcnk. M\u00e1r a katolikus templom k\u00f6zel\u00e9ben voltunk, amikor egy nagy fekete kutya m\u00e9rges ugat\u00e1ssal rontott fel\u00e9nk. A k\u00f6t\u00e9l ism\u00e9t kirep\u00fclt a kezemb\u0151l, vele a szam\u00e1r \u00e9s rajta Pityu. K\u00f6zben a kutya, mint aki elv\u00e9gezte a dolg\u00e1t, abbahagyta az ijesztget\u00e9st, \u00e9s cs\u00f6ndesen visszaballagott gazd\u00e1ja kapuja el\u00e9. Az ingyenes sz\u00ednpadi jelenetnek el\u00e9g sok n\u00e9z\u0151je volt. A szam\u00e1r hirtelen meg\u00e1llt, mintha egy nagy f\u00e9ket nyomott volna, Pityu pedig mintegy n\u00e9gym\u00e9ternyit rep\u00fclt \u2013 cs\u00faszott a poros-k\u00f6vecses \u00faton. Amikor f\u00f6l\u00e1llott, az arc\u00e1n \u00e9s a t\u00e9rdein nagyon folyt a v\u00e9r, m\u00e9g jobban az orr\u00e1n, annyira, hogy az ijedts\u00e9gem jajvesz\u00e9kelni kezdett, mire n\u00e9h\u00e1nyan, f\u00e9rfiak \u00e9s asszonyok, nyomban a sebes\u00fclth\u00f6z szaladtak. Az egyik rokona hazavitte a les\u00e1ntult, csupa v\u00e9r, szipog\u00f3 munkat\u00e1rsam. A szam\u00e1r, mint akit b\u0171n\u00e9rzet terhel, mell\u00e9m j\u00f6tt, \u00e9s mintha azt akarta volna mondani, fel\u00e9m csapva megl\u00f3b\u00e1lt fej\u00e9vel a k\u00f6telet: \u201dgyere, menj\u00fcnk!\u201d. Miut\u00e1n elindultunk, imm\u00e1r f\u00e9szket rakott bel\u00e9m ijedts\u00e9g. Mi lesz, ha megint megbokrosodik a szam\u00e1r? Egy v\u00e1ratlan \u00f6tlet lett a seg\u00edt\u0151t\u00e1rsam. \u00c1tsiett\u00fcnk a vesz\u00e9lyes orsz\u00e1g\u00faton, \u00e9s a temet\u0151 mellett, a vas\u00fat ment\u00e9n ballagtunk a kert\u00e9szet fel\u00e9. \u00c9s ism\u00e9t p\u00f3rul j\u00e1rtunk, azaz \u00e9n ker\u00fcltem a p\u00f3rba, mert a mellett\u00fcnk elrobog\u00f3 tehervonat d\u00fcb\u00f6rg\u00e9se megint megbokros\u00edtotta a civiliz\u00e1ci\u00f3 iskol\u00e1j\u00e1b\u00f3l kimaradt szamarat, mely bizony\u00e1ra valami rettent\u0151 \u00e9letvesz\u00e9lyt \u00e9rezhetett a szokatlan zajban. Nem engedtem el a k\u00f6telet, \u00e9s emiatt hasra esve h\u00fazott a porban, majd a f\u0171ben. Szerencs\u00e9mre, hamarosan visszat\u00e9rt a csend, \u00e9s az \u00e9n szamaram is lelassult, majd meg\u00e1llt, h\u00e1tra n\u00e9zett, v\u00e1rt, mint aki tudja, hogy m\u00e9giscsak egy helyre tartozunk. L\u00e1thatta, hogy megint mit m\u0171velt. Mindk\u00e9t t\u00e9rdemb\u0151l folyt a v\u00e9r, a l\u00e1bsz\u00e1raimat is \u00f6sszekarcoltam, a nadr\u00e1gom megfestette a f\u0171, ami\u00e9rt nagyon b\u00e1nk\u00f3dtam, mert tudtommal az volt az egyetlen ny\u00e1ri nadr\u00e1gom.\u00a0 Megn\u00e9zett \u00e9s elb\u0151d\u00fclt, mintha sajn\u00e1lkoz\u00f3 bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9s\u00e9t akarta volna meg\u00e9rtetni \u00e1rtatlan \u00e1ldozat\u00e1val. Mind\u00f6ssze n\u00e9gy-\u00f6tsz\u00e1z m\u00e9ternyire voltunk a kert\u00e9szett\u0151l. M\u00e1r csak a S\u00e1ros patakn\u00e1l kellett egy r\u00f6vid ideig \u00e1lldog\u00e1lnunk, ahol szomj\u00fas\u00e1g\u00e1t olthatta. N\u00e9mi makacskod\u00e1s ut\u00e1n a k\u00f6t\u00e9l akarat\u00e1nak is engedelmeskedve, minden tov\u00e1bbi baj n\u00e9lk\u00fcl \u00e9rt\u00fcnk c\u00e9lba. A nap \u00f3r\u00e1ja m\u00e1r k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1nt mutatott. Gyula b\u00e1csi n\u00e9mi bosszankod\u00e1ssal k\u00f6nyvelte el az elvesztegetett id\u0151t, majd fejcs\u00f3v\u00e1l\u00f3 \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel hallgatta v\u00e9gig a v\u00e9res t\u00f6rt\u00e9net besz\u00e1mol\u00f3j\u00e1t. Hazak\u00fcld\u00f6tt. Az esem\u00e9nyek otthon sem szereztek \u00f6r\u00f6m\u00f6t nekem. M\u00e1snap sz\u00f3tlanul, mint a megvertek, \u00fagy dolgoztunk a kert\u00e9szetben. A pajkos, nagysz\u00e1j\u00fa Pityu is megn\u00e9mult. Egy feln\u0151tt ep\u00e9sen megjegyezte: imm\u00e1r megnevelte a szam\u00e1r, ha a sz\u00fclei nem tudt\u00e1k megnevelni.<\/p>\n

Plasztelin perfor\u00e1l: Kilenc\u00e9vesen \u2013 1.<\/a><\/p>\n

Plasztelin perfor\u00e1l: Kilenc\u00e9vesen – 2.<\/a><\/p>\n

Plasztelin perfor\u00e1l: Kilenc\u00e9vesen \u2013 3.<\/a><\/p>\n


\n<\/a><\/h1>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Csel\u00e9nyi B\u00e9la igen plasztikusan \u00edrta le plasztelin-\u00e9lm\u00e9ny\u00e9t kilenc\u00e9ves kor\u00e1b\u00f3l a K\u00e1f\u00e9ban, Elekes Ferenc szinte a szociogr\u00e1fus szem\u00e9vel v\u00e1laszolt r\u00e1: hogyan gazd\u00e1lkodott \u0151 Sim\u00e9nfalv\u00e1n ugyancsak kilenc\u00e9ves kor\u00e1ban. A K\u00e1f\u00e9 (kafe.hhrf.org) perfor\u00e1l rovata is err\u0151l k\u00e9rdez: mit csin\u00e1lt\u00e1l,\u00a0 s abb\u00f3l, amit csin\u00e1lt\u00e1l, mire eml\u00e9kszel kilenc\u00e9ves korodb\u00f3l? A be\u00e9rkezett sz\u00f6vegeket folyamatosan k\u00f6z\u00f6lj\u00fck a K\u00e1f\u00e9 oldal\u00e1n. (Salma Guly\u00e1s figur\u00e1i)<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[9],"tags":[],"class_list":["post-5658","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-korkerdes"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5658","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5658"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5658\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5658"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=5658"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=5658"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}