Vastaliga \u2013 k\u00f6zh\u00edrr\u00e9 t\u00e9tetik \u2013 fennhangon k\u00f6zli, zs\u00f6rt\u00f6l\u0151dve a helyb\u00e9li vil\u00e1ggal, hogy a magyardell\u0151i f\u00f6ldeket-port\u00e1kat m\u00e1s nyelv\u0171ek, \u201ej\u00f6ttmentek”, bev\u00e1ndorl\u00f3k v\u00e1s\u00e1rolj\u00e1k f\u00f6l \u2013 bag\u00f3\u00e9rt. Volt m\u00e1r erre p\u00e9lda a t\u00f6rt\u00e9nelemben. Erd\u00e9lyszerte. \u00c9s \u0151 ez ellen tiltakozik. M\u00e9g sz\u00e1nt\u00e1s-vet\u00e9s-boron\u00e1l\u00e1s k\u00f6zben is. Egyed\u00fcl. A k\u00e9t marh\u00e1val. Forg\u00f3ek\u00e9s vastalig\u00e1j\u00e1t \u2013 egyed\u00fcl neki volt ilyen eszk\u00f6ze \u2013 elt\u00fcntette. A helyi kollekt\u00edva nem tudta r\u00e1tenni a kez\u00e9t, mert m\u00e9g idej\u00e9ben el\u00e1sta, j\u00f3l bezs\u00edrozva. A k\u00f6rt\u00f6vefa mell\u00e9, ugyeb\u00e1r. Akkoriban az a h\u00edr kapott sz\u00e1rnyra, hogy eladta a f\u00e9nyes k\u00e9tkerek\u0171t \u2013 okosan \u2013, amit most \u00fajra gazd\u00e1san babusgat. Agyongy\u00f6t\u00f6rten is. Bezzeg, ereje telj\u00e9ben! Akkor \u00e9rezte j\u00f3l mag\u00e1t, amikor istenesen elf\u00e1radt. Az eredm\u00e9nyes munka dand\u00e1rja ut\u00e1n min\u0151 fens\u00e9ges volt a pihen\u00e9s, milyen m\u00e9ly volt az alv\u00e1s, h\u0171s, mint a k\u00fat vize, \u00e9s m\u00e9gis meleg! Sz\u00edvmeleg. Puha, mint kisded kor\u00e1ban az \u00e9desanya\u00f6l. Most? Hangos \u00f6nbiztatgat\u00e1ssal kap \u00fajra \u00e9s \u00fajra er\u0151re. Egyre nehezebben. Szusszan\u00e1snyi sz\u00fcnetekben n\u00e9zi mag\u00e1t, n\u00e9zegeti a vastaliga forg\u00f3 ek\u00e9j\u00e9nek makul\u00e1tlan f\u00e9nyes t\u00fckr\u00e9ben, \u00e9s alig ismer \u00f6nmag\u00e1ra. Beesett, bar\u00e1zd\u00e1s arca sz\u00fcrke, mint a poszt\u00f3, mint a k\u00e9s\u0151 \u0151szi parlag, mint a t\u00e9gl\u00e1nak val\u00f3 palaf\u00f6ld. A nap is eg\u00e9szs\u00e9gtelen\u00fcl s\u00fct, szennyesen, szmogosan, f\u0151leg mostan\u00e1ban, nap, mint nap, s\u00f3hajtja pip\u00e1z\u00e1s k\u00f6zben. Megfesz\u00edtve pr\u00f3b\u00e1l kitart\u00f3 lenni, de! Ereje fogyt\u00e1n.
\nIdeje fogyt\u00e1n.
\nDoh\u00e1nya fogyt\u00e1n.
\nMajd hoz a fia \u201edr\u00e1ga Magyarorsz\u00e1g -rol. Er\u0151t azt nem, bezzeg. Az a bizonyos december 5-ei svung majdnem \u0151t is elseperte. Az \u201easszany” ebbe halt bele. Ebbe, biza. Kinek kaparsz, Vastaliga, kinek? – szegezik a k\u00e9rd\u00e9st horpaszod\u00f3, lecsurd\u00e1szott izm\u00fa mell\u00e9nek. \u00c9s hi\u00e1ba mondja a fia, \u00e9desap\u00e1m, \u00e9desap\u00e1m, hagyja a csurd\u00e9 nyavaj\u00e1ba a f\u00f6ldeket, h\u00e1 hi\u00e1nyzik ez mag\u00e1nak? A r\u00e1ks\u00faj ott egye meg \u0151ket. Eltartom \u00e9n mag\u00e1t, dr\u00e1ga \u00e9desap\u00e1m, el \u00e9n azt\u00e1n. Ne dolgozzon egy l\u00e9p\u00e9st se, csak pip\u00e1zzon, ha j\u00f3l esik, \u00e9s olvasson, mert olvasni mindig is szeretett, vagy s\u00e9t\u00e1ljon, ha ehhez szottyan kedve. \u00c9rezze j\u00f3l mag\u00e1t. \u00c9lvezze az \u00e9letet. De hi\u00e1ba mindez. Az \u00f6reg Vastaliga sem enged a negyvennyolcb\u00f3l! \u0150 azt\u00e1n pl\u00e1ne nem. A magyardell\u0151i \u00faj sz\u00e9kely kapu fel\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1ra gondol, na \u00fagy\u00e9, hogy lehet, mindent lehet csak akarni kell \u2013 je zoaje (igen biza)… A templom al\u00e1 temetett husz\u00e1rok tisztelet\u00e9re eml\u00e9km\u0171vet (is) \u00e1ll\u00edttatott az el\u0151z\u0151 pap, m\u00e9ghozz\u00f3 kopjaf\u00e1sat. A mostani, egy m\u00e9g fiatalabb, m\u00e9g tev\u00e9kenyebb tiszteletes \u00far, Csorbai Lor\u00e1nd (1741-t\u0151l \u0151 a 28. lelk\u00e9sz) hirdeti az ig\u00e9t Magyardell\u0151n, f\u00fcst\u00f6l\u00f6g engesztel\u0151sen az \u00f6reg Vastaliga. Karik\u00e1kat, nyolcas karik\u00e1kat, de ha jobban megn\u00e9zi az ember, tal\u00e1n negyvennyolcas karik\u00e1kat ereget. S k\u00f6zben zsibbad a keze. F\u00e1j a feje. Z\u00fag a f\u00fcle, z\u00fagva z\u00fag, vajon mit\u0151l, mi z\u00fag benne? Mintha harangokat, vagy ink\u00e1bb kar\u00e1csonyi csengetty\u0171ket vern\u00e9nek f\u00e9lre. \u00c9s min\u0151 k\u00e9s\u0151n veszi \u00e9szre, hogy a vastaliga szarv\u00e1ra akasztott, ide-oda t\u00e1ncol\u00f3 mobiltelefon \u201ecsengereng\u201d – dallamra, amit m\u00e9g a fia hozott neki, hogy mindegyre sz\u00f3k\u00f6zelbe ker\u00fclhessen az \u00e9desapj\u00e1val. Egyir\u00e1ny\u00fa forgalom ez \u2013 sz\u00f3forgalom, \u00fagy \u00e9rtve, hogy az \u00f6reg sosem h\u00edvja a fi\u00e1t, me neki ez m\u00e1 igen komplik\u00e1lt. Hogy s mint eg\u00e9szs\u00e9ge fel\u00f6l a fia \u2013 egyke gyermeke – \u00e9rdekl\u0151dik, \u0151 hall\u00f3z mindegyre, most is. Az \u00f6reg nem \u00e1rulja el, hogy a bar\u00e1zd\u00e1ban g\u00f6rnyed, de akarata ellen\u00e9re csak cs\u0151be szalad. H\u00f3, Ruzsi, h\u00f3! Hogy a nyavaja \u00e1lljon bel\u00e9d! S mire \u00e9szbe kap, m\u00e1r k\u00e9s\u0151. Nincs ki\u00fat. Dorg\u00e1l\u00f3sdit j\u00e1tszanak… Az anyaorsz\u00e1gba \u201emenek\u00fclt”, j\u00f3 beoszt\u00e1s\u00fa, sz\u00f3fogad\u00f3 gyermekkel, de! V\u00e9g\u00fcl, mint mindig, most is visszab\u00e9k\u00fclnek az apa-fi\u00fai szeretet sz\u00e9p szerfelettis\u00e9g\u00e9be. Na j\u00f3, na, mondja az \u00f6reg. K\u00e9s\u0151bb pedig: na halljunk oda, te! \u2013 dics\u00e9ri j\u00f3 sz\u00f3val, kal\u00e1csosan a fi\u00e1t, amikor az a munkahelyi el\u0151l\u00e9ptet\u00e9s\u00e9t tolm\u00e1csolgatja a j\u00f3 \u00f6regnek, aki \u00f3va inti, hogy maradjon a sz\u00edntiszta becs\u00fcletess\u00e9g \u00fatj\u00e1n \u2013 parasztosan. D\u00e9lcegen. Merthogy! A hazugs\u00e1g lejt\u0151j\u00e9n nem lehet meg\u00e1llni. Nincs gatyaf\u00e9k. Ijeszt\u0151 nagy a gyorsul\u00e1s, persze hogy lefel\u00e9… m\u00e9g sz\u00e9p. Cs\u00fasz\u00f3s az a kaptat\u00f3, araszolgatja intelmeit, \u00e9s bal kez\u00e9vel \u00edrja al\u00e1 a k\u00e9kl\u0151 leveg\u0151\u00e9gben. Ut\u00f3irat is j\u00e1r hozz\u00e1, hogy te engem ne f\u00e9lts fiam, t\u00f6r\u0151dj magaddal, a csal\u00e1doddal, a j\u00f3 d\u00f3g\u00fa, \u00fcgyes menyemmel, \u00e9s a m\u00e1r \u00e1merik\u00e1s unok\u00e1mmal, egyem meg a lelk\u00e9t. Milyen b\u00fcszke vagyok r\u00e1, Istenem, de milyen, h\u00e1t f\u0151leg az\u00e9rt, mert \u00f6szt\u00f6nd\u00edjasan de\u00e1koskodik ott t\u00fal, t\u00fal az egetver\u0151 nagy v\u00edzen. \u00c9s eml\u00e9kez\u00e9s k\u00f6zben nem is sejti, hogy odahaza, az \u00e1ltala mesterelt faj\u00e9n postal\u00e1d\u00e1ban mintha-mintha unok\u00e1ja k\u00e9peslapja v\u00e1rakozna. A pintyes f\u00e9szek mellett, mert m\u00e9g a mad\u00e1rcsal\u00e1dnak is megtetszett az \u00f6sszkomfortos, sz\u00e9p, \u00fcgyiben faragott, elh\u00edres\u00fclt postal\u00e1da. S ahogy naponta, est\u00e9re kelve, ereszkedik haza az Agyaglyuk szakad\u00e1sos-suvad\u00e1sos kanyarulat\u00e1n\u00e1l, fiatal kor\u00e1ra gondol vissza, l\u00e9pten-nyomon, esm\u00e9nt-esm\u00e9nt, Istennek h\u00e1la, m\u00e1r nem szaggat annyira az elkajszult dereka, mint percekkel el\u0151tte. Leg\u00e9nykor\u00e1ban, a szek\u00e9rrel itt d\u0151lt fel el\u0151sz\u00f6r, pedig akkor nem ilyen \u00fat tekerv\u00e9nyesedett, nem ilyen t\u00f6nkrement-rossz, mered\u00e9lyes, es\u0151mos\u00e1sos, mint most. Csakhogy! Akkor min\u0151 nagy volt a lend\u00fclet, \u00f3 min\u0151 nagy, Istenem. \u00c9gig\u00e9r\u0151sen hatalmas. Most… Balra a Cs\u00f3k\u00e1s patak h\u00fcs\u00e9be igyekv\u0151 \u00f6rv\u00e9ny mellett, a hajdani pozsg\u00e1san kicsattan\u00f3, pirosl\u00f3 galagony\u00e1st keresg\u00e9li, hi\u00e1ba. Ezt is bottal \u00fct\u00f6tte az \u201e\u00fcd\u0151”, de a hely, az ott van, ott azt\u00e1n, csak m\u00e1sk\u00e9pp berendezve. A r\u00e9gi, rendszeret\u0151, gondos-ped\u00e1ns term\u00e9szet \u00e1ltal, persze.<\/p>\n