Egy ideje, est\u00e9nk\u00e9nt \u201eesm\u00e9nt” ugat\u00e1sszer\u0171 hangokat hall, m\u00e9lyr\u0151l, avagy a magasb\u00f3l j\u00f6v\u0151, hamb\u00e1r-\u00f6bl\u00f6s hangokat. Ak\u00e1rcsak most. M\u00e9g otthon is. A faluban. Hossz\u00fa sz\u00fcnet ut\u00e1n. Pedig az els\u0151 fura ugat\u00e1sr\u00f3l most m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp megfeledkezett. Mintha nem is lett volna.
\nZ\u00fag a f\u00fcle, tata, viccel\u0151dnek vele a kis l\u00e9tsz\u00e1m\u00fa semmittev\u0151k, akik munka h\u00edj\u00e1n otthagyt\u00e1k a v\u00e1rost, haza j\u00f6ttek, visszasomford\u00e1ltak az elmenek\u00fcl\u0151k, azok akik \u201emenek\u00fcljetek a falub\u00f3l… menek\u00fcljetek…” v\u00e9szki\u00e1lt\u00e1sokra hallgatva a kasz\u00e1t a kalap\u00e1ccsal cser\u00e9lt\u00e9k fel, de ennyi kalap\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n az egykor oly \u0151szint\u00e9n adakoz\u00f3 f\u00f6ld megm\u0171vel\u00e9s\u00e9hez m\u00e1r nem f\u0171lik a foguk. \u00dagy szoktak el t\u0151le, hogy m\u00e9g meg se szokhattak, \u00e9s most tengnek-lengnek… H\u00e1 mivel sz\u00e1ntsunk, Vastaliga tata? A k\u00f6rm\u00fcnkkel? Minden szersz\u00e1m odalett, bekebelezte a kollekt\u00edva. \u00c9s ebben sajnos, igazuk van. A k\u00f6z\u00f6s felboml\u00e1sa ut\u00e1n mindent elk\u00f3tyavety\u00e9ltek, minden mozd\u00edthat\u00f3t. A t\u0171z k\u00f6zeliek. M\u00e9g a kov\u00e1csm\u0171hely felszerel\u00e9seit is elherd\u00e1lt\u00e1k a meleged\u0151k – na de kik azok, kik? Csak susmutol a fogyatkoz\u00f3 \u0151si falu, senki sem meri n\u00e9ven nevezni a m\u00e9g \u00e9l\u0151, n\u00e9ven nevezend\u0151ket… – senki. M\u00e9g most sem. Csak bizalmas csal\u00e1di k\u00f6rben mondj\u00e1k, k\u00f6r\u00fcltekint\u0151en, minthogyha a falnak is f\u00fcle lenne, halkabbra fogva mondj\u00e1k, hogy ezek biza lopott holmik \u00e1raib\u00f3l vetettek \u00e1gyat gyermekeiknek, akik most sem n\u00e9lk\u00fcl\u00f6znek. Mindenki tudja, kikr\u0151l van sz\u00f3, de \u201enem l\u00e1l\u00e1j\u00e1k el”, hossz\u00fa esztend\u0151k f\u00e9lsze m\u00e9g nem k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt ki bel\u0151l\u00fck. Mintha att\u00f3l tartan\u00e1nak, hogy visszakanyarodik az a k\u00f6z\u00f6s, r\u00f6g\u00f6s, r\u00e9gi \u00fat. Rossz \u00e1lomk\u00e9nt. Az akkori \u201edemokr\u00e1cia” az \u00fajra, erre a bl\u00e1-bl\u00e1-ra is r\u00e1nyomja b\u00e9lyeg\u00e9t. Unde d\u00e1j, si unde kr\u00e1pe (ide v\u00e1gsz, \u00e9s t\u00fal reped). No meg: \u201eNe sz\u00f3lj sz\u00e1m, nem f\u00e1j fejem.” A k\u00e1rvallottak k\u00f6z\u00e9p-koroszt\u00e1lybeli gyermekei egy-k\u00e9t decire val\u00f3t, persze, itt-ott, a k\u00f6zs\u00e9gben, a szomsz\u00e9d helys\u00e9gekben m\u00e9g megkeresnek – k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le kulimunk\u00e1kkal, hogy est\u00e9nk\u00e9nt a \u201eb\u00f3t” el\u0151tt eligy\u00e1k. \u00c1tkoz\u00f3dva. Akik viszont \u201ej\u00f3kor v\u00f3tak j\u00f3 helyen”, teljesen m\u00e1sk\u00e9nt v\u00e9lekednek. Akik \u00e9lhetetlenek, hitv\u00e1nyak voltak a kollekt\u00edv\u00e1ban, most is azok maradtak, a k\u00f6z\u00f6s felboml\u00e1sa ut\u00e1n. Hitv\u00e1ny, semmih\u00e1zi lett mindenki, velem egy\u00fctt, mert elkajszult a falu, el, a nagy-nagy szovjetizmus hurr\u00e1j\u00e1ban – perlekedik Vastaliga… me \u00e9n is hib\u00e1s vagyok abban, hogy idejutottunk. Ebek harmincadj\u00e1ra. De, hogy lehetett volna ennek elej\u00e9t venni, hogy, hm! Maholnap a semmih\u00e1ziakb\u00f3l senkih\u00e1ziak lesznek, lesz\u00fcnk, hisz m\u00e9g egyp\u00e1r esztend\u0151 \u00e9s magyar sz\u00f3t se lehet hallani a hajdanvolt magyar Magyardell\u0151n. \u201eFogy a falu, n\u0151 a temet\u0151”, cser\u00e9l\u0151dik, korcsosodik a vil\u00e1g… Ism\u00e9tl\u0151sen. Hov\u00e1 jutunk. Merre tart ez a falu. Az a falu, melyet r\u00e9gen Kicsi Magyarorsz\u00e1gnak neveztek. Amikor m\u00e9g \u201espiccen” volt. \u00d3, lume, lume…
\nS\u00e1nt\u00edt a cs\u00e1beli, h\u00f3 te! K\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesen emeli fel a j\u00f3sz\u00e1g bal els\u0151 l\u00e1b\u00e1t, a k\u00f6rme k\u00f6z\u00e9 szorult valami, el\u0151 a zsebb\u0151l a bicsak, mi lehet az, piszk\u00e1lja, piszk\u00e1lgatja: s\u00f6r\u00f6skupak! Rozsd\u00e1s s\u00f6r\u00f6skupak, itt, a Csup-tet\u0151n, m\u00e9g j\u00f3, hogy nem a Sz\u0151l\u0151-tet\u0151n, hogy ker\u00fclhetett ide, h\u00e1, hogy, micsoda k\u00e9rd\u00e9s, t\u00e1n m\u00e9g a kenyeret ad\u00f3 birtok is z\u00fcllik…, na, na, mit besz\u00e9lek, a term\u0151f\u00f6ld szent \u00e9s s\u00e9rthetetlen, tekint fel az \u00e9gre. A felh\u0151bar\u00e1zd\u00e1kat m\u00e1r elgerebly\u00e9zte az id\u0151. Mindent elnyel, mindent, \u00e9s mindenkit…
\nAz uzsannya (uzsonna) m\u00e9g j\u00f3lesik, mondhatni, el\u00e9g j\u00f3l, de este, hazaereszked\u00e9s k\u00f6zben csikorog a dereka, a meggy\u00f6t\u00f6rt test anyagf\u00e1radt, csontos ereszt\u00e9ke, f\u0151leg a t\u00e9rde, kattog. Bicsaklik a nyolcasul\u00f3 szek\u00e9r kereke, meg k\u00e9ne kenni, meg \u00e1m, csakhogy tavattazs\u00edr m\u00e1r nem kaphat\u00f3 ebben a nagy eur\u00f3pai uni\u00f3s botba. Mintha ker\u00e9k n\u00e9lk\u00fcl forogna a vil\u00e1g. Merre forog, merre. Az Agyag-lyuk sem a r\u00e9gi, a v\u00edzmosta, t\u00e1tong\u00f3 szakad\u00e9k, horhos mellett m\u00e1r el sem f\u00e9rnek a marh\u00e1k. Parlagon a f\u00e9l hat\u00e1r, csak a jobb fekv\u00e9s\u0171 f\u00f6ldeket b\u00e9rlik – \u00f6sszesz\u00e1ntva. Az elszigetelt, hepehup\u00e1s, katlanos hely senkit sem \u00e9rdekel. Nem \u00fagy, mint r\u00e9gebb, mert akkor egy talpalatnyi f\u00f6ld se maradt m\u0171veletlen\u00fcl. Ismeretlen fogalom volt az ugar. A leggirhesebb f\u00f6ldek r\u00e1ncait is kisim\u00edtott\u00e1k. Kisim\u00edtottuk. Most? K\u00e9tm\u00e9teres burj\u00e1n minden\u00fctt. Vadvir\u00e1gosan. Hapci!
\nAz \u00fcr\u00f6mben \u00f6r\u00f6m. A k\u00e9zi farag\u00e1s\u00fa postal\u00e1d\u00e1ban, a k\u00e9t toj\u00e1s mellett – t\u00e9nyleg ott az unoka \u00fcdv\u00f6zl\u0151lapja, \u00c1merik\u00e1b\u00f3. Hunyorg\u00f3 szem\u00e9ben k\u00f6nny. A h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9 termett, juhsajt sz\u00edn\u0171, t\u00f6mzsi, ol\u00e1dell\u0151i Gyorgya, vagyis a legjobb bar\u00e1tja, kebelbar\u00e1tja olvassa hangosan a sorokat, t\u00f6k\u00e9letes magyars\u00e1ggal. Nem csoda, egy\u00fctt szolg\u00e1ltak a magyarokn\u00e1l – katona, pontosabban: honv\u00e9dcimbor\u00e1k. A fekete g\u00fany\u00e1s, k\u00eds\u00e9rtetk\u00e9nt elhalad\u00f3, Vinkli nan\u00f3 k\u00f6sz\u00f6nt r\u00e1juk, de nem hallott\u00e1k. Hallod, cimbora, hallod? Mit, te, cimbora? Napok \u00f3ta hallom, igaz, hogy csak id\u0151nk\u00e9nt – ezeket az ugat\u00e1sszer\u0171, m\u00e9ly hangokat, morg\u00e1st, morajl\u00e1st, vagy mi a r\u00e1ks\u00falyt… Megint z\u00fag a f\u00fcled, cimbora, vajon mi z\u00fag benne. A temet\u0151 csak nem ugat.
\nViszont! A hargit\u00e1s sz\u00e9kelys\u00e9gb\u0151l ide is hamar eljutott a h\u00edr, miszerint Ceausescu utols\u00f3 \u00e9v\u00e9ben, a havasok k\u00f6zt, a frissiben odak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt katonas\u00e1g t\u00fcz\u00e9rei esetenk\u00e9nt akkor\u00e1kat robbantgattak, hogy rengett bel\u00e9 a k\u00f6rny\u00e9k. M\u00e9g az \u00c1rp\u00e1d-cs\u00facs is bele-belenyekkent – \u00e9s hogy elrettent\u00e9s gyan\u00e1nt volt mindez. Hisz\u00e9kenys\u00e9g dolg\u00e1ban az\u00f3ta v\u00e1ltozott a gyermek fekv\u00e9se… A gyakorlatok v\u00e9gs\u0151 c\u00e9lja \u00e1ll\u00edt\u00f3lag az lett volna – a f\u0151pr\u00f3b\u00e1k ut\u00e1n -, hogy sz\u00e9trobbants\u00e1k a sz\u00e9kelys\u00e9get. Az\u00f3ta itt is minden k\u00fcl\u00f6n\u00f6snek t\u0171n\u0151, nem szokv\u00e1nyos zajra jobban figyelnek az emberek. \u00c9s sok mindent elhisznek, amit azel\u0151tt fel se vettek… Persze, Gyorgya cimbora kap\u00e1sb\u00f3l c\u00e1folta ezt, merthogy h\u00e1t az \u0151 elrom\u00e1nosodott ny\u00e1muj\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, futott v\u00e9gig akkor is, most is Vastaliga agy\u00e1ban a gondolat, ami csak gondolat maradt, hisz senki sem tudta bizony\u00edtani, ak\u00e1rcsak a mostani furcsa zajt. Ez\u00e9rt hallgatott el Vastaliga.
\nMiut\u00e1n otthon kifogt\u00e1k a marh\u00e1kat, Gyorgya is seg\u00e9dkezett, ell\u00e1tt\u00e1k \u0151ket, a padra \u00fclve, borozgat\u00e1s k\u00f6zben \u00f6nt\u00f6tte ki a lelk\u00e9t – az utols\u00f3 cseppig. Koccintgat\u00e1sok k\u00f6zepette. A magyardell\u0151i f\u00f6ldeket illet\u0151en, a falut illet\u0151en, \u0151szint\u00e9n azt, hogy maholnap mind kihalnak a magyarok Magyardell\u0151n. Sz\u00e9pen, kertel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, mer\u00e9szen diskur\u00e1ltak, am\u00fagy a legelfajzottabb politik\u00e1r\u00f3l is. Vigasztalta Vastalig\u00e1t Gyorgya, m\u00e1r amennyire az vigasztal\u00e1snak sz\u00e1m\u00edt, hogy ebben az uni\u00f3s \u00fcstben, t\u00e9gelyben a rom\u00e1nok is \u00fagy j\u00e1rnak, mint a helyb\u00e9li magyarok, csak egy kicsit od\u00e9bb… Kiknek \u00e1ll majd a vil\u00e1g – soron k\u00f6vetkez\u0151kben? Ism\u00e9tlik mindegyre – k\u00eds\u00e9rtetiesen: Cig\u00e1nyok\u00e9 itt a j\u00f6v\u0151. Rom\u00e1knak nevezik \u0151ket. A rom\u00e1nok vlachok voltak, ol\u00e1hok. A szlov\u00e1kok pedig t\u00f3tok, \u00e9s a felsorol\u00e1st folytatni lehetne. Jobban visszacurikkolva. Na, de hov\u00e1 lettek a szovjetek? A nagy Szovjetuni\u00f3. H\u00e1t, igen, ez is igaz. Csak nem vagy idegengy\u0171l\u00f6l\u0151, te cimbora? Isten ments! \u00c9n csak az igazat mondom. S mit \u00e9rsz vele. Na vajon, mit. S ha nem besz\u00e9l\u00fcnk r\u00f3la, az jobb? Mindenr\u0151l besz\u00e9lni kell, f\u0151leg a legs\u00falyosabb \u00fcgyekr\u0151l. Meddig hallgassunk m\u00e9g? Meg k\u00e9ne \u00e9rtetni az emberekkel, hogy semmit se mism\u00e1soljanak el, nem szabad \u00fagy viselkedni, mintha nem is l\u00e9tezne, mert minden a zsiger\u00fcnkben van. Ez nem politika, cimbora, ez az \u00e9let maga. A leg\u00e9get\u0151bb k\u00e9rd\u00e9s. Sz\u00f3lni kell r\u00f3la, miel\u0151tt v\u00e9gleg elkapna a g\u00e9psz\u00edj. M\u00e9g ha nem haszn\u00e1l, akkor is. Mert m\u00e9g az eml\u00e9kez\u00e9s is eml\u00e9kezik, m\u00edg ember \u00e9l a f\u00f6ld\u00f6n. Nem lehet \u00f6sszeboron\u00e1lni \u0151ket. F\u0151leg er\u0151szakkal nem. Mi lett a kollekt\u00edvb\u0151l, na, mi? H\u00e1t igen. Tudod te, honv\u00e9d-cimbora, az a helyzet, hogy minket egy kicsit k\u00e9s\u0151bb kap el a g\u00e9psz\u00edj, persze, nem a Doxa-f\u00e9le g\u00e9psz\u00edj, ha m\u00e9g eml\u00e9kszel r\u00e1. H\u00e1 hogyne, hogyne, csak azt k\u00e9rdem \u00e9n t\u0151led, ez az id\u0151z\u00edt\u00e9s mi\u00e9rt nem \u00fagy m\u0171k\u00f6dik, mint mondjuk a vonat, amelyik k\u00e9s\u0151bb j\u00f6n, az megy el hamarabb. Mondand\u00f3ja vastagabb r\u00e9sz\u00e9t csak gondolta Vastaliga, nem akarv\u00e1n megb\u00e1ntani lelki cimbor\u00e1j\u00e1t, aki most azzal vigasztalta, hogy l\u00e1tod-l\u00e1tod, egyb\u00e9li cimbora, ha nem cs\u00e1ra, hanem \u00fajb\u00f3l h\u00e9jszre fordult volna a vil\u00e1g, az unok\u00e1d most nem tanulhatna a vil\u00e1g t\u00fals\u00f3 fert\u00e1ly\u00e1n – Amerik\u00e1ba. \u00c9s ez milyen igaz. H\u00e1t, ha \u00edgy vessz\u00fck, igen. A \u201ef\u00e9lrom\u00e1n” cimbora hull\u00e1mhossz\u00e1ra \u00e1llv\u00e1n, t\u00e9nyleg el kellett ismernie az \u00e1ltala mondottakat, mert! Nem is olyan siralmas a helyzet, mint \u201eahogy te elk\u00e9pzeled”, \u00e9s sorolja a magyardell\u0151iek jav\u00e1ra \u00edrand\u00f3kat, sz\u00edv-sz\u00f3beli cimbor\u00e1san. Csakhogy! Mi a sz\u00f6sz?!<\/p>\n
(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n Forr\u00e1s: Csinger\u00e1j. Szeretem a cig\u00e1nyokat. Dokumentumszer\u0171 novellareg\u00e9ny. Hungarovox, Budapest, 2015<\/em><\/p>\n El\u0151zm\u00e9nyek: 1. r\u00e9sz<\/a>, 2. r\u00e9sz,<\/a>\u00a03. r\u00e9sz<\/a><\/strong><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Egy ideje, est\u00e9nk\u00e9nt \u201eesm\u00e9nt” ugat\u00e1sszer\u0171 hangokat hall, m\u00e9lyr\u0151l, avagy a magasb\u00f3l j\u00f6v\u0151, hamb\u00e1r-\u00f6bl\u00f6s hangokat. Ak\u00e1rcsak most. M\u00e9g otthon is. A faluban. Hossz\u00fa sz\u00fcnet ut\u00e1n. Pedig az els\u0151 fura ugat\u00e1sr\u00f3l most m\u00e1r v\u00e9gk\u00e9pp megfeledkezett. Mintha nem is lett volna.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-57148","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57148","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=57148"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57148\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=57148"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=57148"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=57148"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}