{"id":57304,"date":"2016-12-22T06:26:22","date_gmt":"2016-12-22T06:26:22","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=57304"},"modified":"2016-12-22T06:26:22","modified_gmt":"2016-12-22T06:26:22","slug":"levinschi-szavuly-attila-feltamasztasa-21","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=57304","title":{"rendered":"Levinschi Sz\u00e1vuly Attila \u201cfelt\u00e1maszt\u00e1sa\u201d (21)"},"content":{"rendered":"<h2><strong>Levinschi Sz\u00e1vuly Attila: Reg\u00e9ny \/ II.<\/strong><\/h2>\n<p>Abban az id\u0151ben D-ben volt dolgom n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tig. Azazhogy nem volt semmi dolgom, csak oda vonultam vissza, hogy rendbeszedjem magam, \u00e9s el\u0151rukkoljak valami zseni\u00e1lis \u00f6tlettel. Lepkesz\u00e1rnyamon megfakult a por, a nappal kegyetlen, er\u0151s f\u00e9nye sz\u00e9toszlatta a l\u00e1bujjhegyenl\u00e9pt\u0171, titkos var\u00e1zs-\u00e9jszak\u00e1t, hossz\u00fa, f\u00f6ldig\u00e9r\u0151 csillagf\u00e9ny csuh\u00e1mat, harmat-k\u00f6penyemet; \u00e9s hirtelen ott \u00e1lltam, p\u0151r\u00e9n, levetk\u0151zve, rejtekhely n\u00e9lk\u00fcl, egyetlen \u00e9pk\u00e9zl\u00e1b gondolat n\u00e9lk\u00fcl, mint egy nagy, h\u00e1t\u00e1ra esett, kalimp\u00e1l\u00f3 bog\u00e1r. V\u00e1ls\u00e1gba ker\u00fcltem, err\u0151l akartam besz\u00e9lni Torresnek, de odav\u00e1g nekem egy ezrest, \u00e9s igaz\u00e1b\u00f3l nem erre volt sz\u00fcks\u00e9gem. Mindenf\u00e9le val\u00f3s\u00e1gos \u00e9s k\u00e9pzelt hat\u00e1rid\u0151k szor\u00edtottak, mint \u00f6sszesz\u00e1radt csizm\u00e1k, a vonaton h\u00fagyszag volt, \u00e9s amint kig\u00f6rd\u00fclt az \u00e1llom\u00e1sr\u00f3l, egyszerre olyan mag\u00e1nyosnak \u00e9reztem magam, ahogy csak az \u00e9rezheti igaz\u00e1n, aki mellett n\u00e9h\u00e1ny perce m\u00e9g volt valaki. D.-b\u0151l k\u00e9tnaponk\u00e9nt felh\u00edvtam Nat-et, \u00fagy hi\u00e1nyzott, hogy az m\u00e1r f\u00e1jt, a hangja csendes volt, simogat\u00f3, mint a hull\u00f3 falevelek simogat\u00e1sa a hajadban, vagy mint a felh\u0151k \u00e9rint\u00e9se a v\u00edzt\u00fckr\u00f6n, egy elhagyott, eldugott, jeltelen kisv\u00e1rosban.<!--more--><br \/>\nKit\u00e1rt l\u00e9lekkel haladtam mindenf\u00e9le ir\u00e1nyokba; sz\u0171k, k\u00f6vezett utc\u00e1k, megroggyant kapualjak, j\u00e1tsz\u00f3terek, \u00e9s \u00f6reg plat\u00e1nok. Napf\u00e9nyes kik\u00f6t\u0151 volt D, \u00e9jjelente simogat\u00f3 &#8211; csendes, de rosszindulat\u00faan harap\u00f3s is, mihelyt eleredt az es\u0151; gy\u00edkszer\u0171en ny\u00e1lk\u00e1s, hideg, a t\u00f3cs\u00e1kban \u00fagy \u00fclt meg a hold, mint egy felpuffadt, \u00fcres, orr, szem \u00e9s sz\u00e1j n\u00e9lk\u00fcli arc.<br \/>\nNaponta \u00edrtam n\u00e9h\u00e1ny oldalt, \u00e9s naponta \u00f6sszet\u00e9ptem \u0151ket; v\u00e1rtam, hogy a nagy \u00f6tlet fejbek\u00f3lintson valahonnan. \u00c1m amint tal\u00e1ltam valamit, ami \u00e9rdekesnek t\u0171nt, k\u00f6zelebbhajolva, jobban megpiszk\u00e1lva elvesztette minden var\u00e1zs\u00e1t. Azt hiszem, a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sommal volt a baj legink\u00e1bb; olyan \u00e9rdektelen voltam, hogy az m\u00e1r szinte ord\u00edtott. Egysz\u00f3val, kem\u00e9nyen bele\u00e1lltam a f\u00f6ldbe. Csak az vigasztalt, ha Natra gondoltam.<br \/>\nEgyik d\u00e9lel\u0151tt szokatlanul kor\u00e1n keltem. Kimentem a t\u00e9rre, alig m\u00falt nyolc, galambok sz\u00e1lltak, \u00e9s valaki a kockak\u00f6veket seperte. Olyb\u00e1 t\u0171nt egy pillanatra, mint egy miniat\u0171riz\u00e1lt Szent M\u00e1rk t\u00e9r, a maga id\u0151tlen hangulat\u00e1val; egy zsebredughat\u00f3s Szent M\u00e1rk t\u00e9r, amit \u00e1lland\u00f3an ott hordasz magadn\u00e1l, \u00e9s amikor m\u00e1r nagyon hi\u00e1nyzik, el\u0151veszed, hogy leporold r\u00f3la az elm\u00falott id\u0151t. \u00c1tv\u00e1gtam a t\u00e9ren, az \u00fajs\u00e1g\u00e1rus \u00e9pp most pakolt ki. Vettem egy \u00fajs\u00e1got, ami nem volt szok\u00e1som. A harmadik oldalon hirdet\u00e9s \u00e1llott egy v\u00e9rengz\u0151 pszichopat\u00e1r\u00f3l, aki n\u0151ket er\u0151szakol \u00e9s darabol fel a messzi f\u0151v\u00e1rosi \u00e9jszak\u00e1ban.<br \/>\nEste felh\u00edvtam Natet. Sok\u00e1ig szaroztak a telefonnal, am\u00edg a sz\u00e1mot behozt\u00e1k. Nat az \u00e1gyban volt, Pascalt olvasott vagy Berdejevet: Nagyon meg\u0151r\u00fclt. Figyelj, mondtam, \u00e9s beolvastam neki a hirdet\u00e9s sz\u00f6veg\u00e9t, vigy\u00e1zz, hogy m\u00e1szk\u00e1lsz k\u00e9s\u0151 este az \u00faton, tiszta h\u0171lye vagy, mondja \u0151 \u00e9s nevet, szeretem a nevet\u00e9s\u00e9t, tiszta, ak\u00e1r a hegyi patakok vize, n\u00e9ha felcsobban, kerek moh\u00e1s k\u00f6veken g\u00f6rd\u00fcl \u00e1t; szeretlek, mondja, &#8211; \u00c9n is szeretlek Nat, dr\u00e1ga kicsi Nat, \u00e9s ha lehet ne fek\u00fcdj le mindenkivel, terveim vannak veled&#8230;<br \/>\n\u00c9rdekes temet\u0151kertje volt D. -nek. N\u00e9hol f\u00e1k-bokrokkal ben\u0151tt, li\u00e1nok sz\u0151tt\u00e9k \u00e1t, r\u00e9gi \u00e9s \u00faj s\u00edrk\u00f6vek, m\u00e1rv\u00e1ny \u00e9s korhadt fakeresztek v\u00e1ltott\u00e1k egym\u00e1st. A v\u00e1ros f\u00f6l\u00f6tt volt, egy dombon, melynek cs\u00facsa csupasz szikl\u00e1kra n\u00e9zett. Keskeny, k\u00f6vezett \u00f6sv\u00e9ny kanyargott kifel\u00e9, a kopors\u00f3t v\u00e1llon vitt\u00e9k a v\u00e1rosbeliek. Az eg\u00e9sznek misztikus, k\u00f6z\u00e9pkori hangulata volt, \u00e9s valahogy annyira latin, hogy ezt az \u00e9rz\u00e9st a d\u00fas n\u00f6v\u00e9nyzet sem tudta elnyomni; az ember minduntalan k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett, Calabri\u00e1t id\u00e9zte vagy Gubbi\u00f3t, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is a repedezett napf\u00e9nyfeh\u00e9r\u00edtette szikl\u00e1kat kereste a tekintet\u00e9vel. Szerettem ezt a helyet.<br \/>\n\u00dcltem a k\u00f6v\u00f6n, egy odvas fakeresztnek vetett h\u00e1ttal, \u00e9s visszaeml\u00e9keztem a r\u00e9gm\u00faltra, amikor ugyan\u00edgy keresztnek vetett h\u00e1ttal a csillagoknak duruzsoltunk eg\u00e9sz \u00e9jszaka, egy m\u00e1sik id\u0151ben, egy m\u00e1sik \u00e1llom\u00e1s\u00e1n az \u00e9letemnek. Akkor m\u00e9g nem f\u00e9ltem \u00e9jszaka a temet\u0151kertben, csak mostan\u00e1ban, mi\u00f3ta egyszer egy bokor mellett elhaladva kiv\u00e1ncsis\u00e1gb\u00f3l sz\u00e9th\u00faztam az \u00e1gakat, \u00e9s a ny\u00e1lk\u00e1s, pen\u00e9szes rejtekhelyr\u0151l a hal\u00e1l hom\u00e1lyos, undor\u00edt\u00f3, torz vigyor\u00fa k\u00e9pe n\u00e9zett vissza r\u00e1m, f\u00e9nye nappal, mik\u00f6zben odakint madarak csiviteltek, b\u00e1r\u00e1nyok lantja kolompolt egy neml\u00e9tez\u0151 mez\u0151n \u00e9s az utols\u00f3 f\u0171sz\u00e1l is az \u00e9let \u00f6r\u00f6m\u00e9nek vil\u00e1gossz\u0151ke f\u00e9ny\u00e9ben f\u00fcrd\u00f6tt.A f\u00e1kr\u00f3l levelek hullnak egy sz\u00e9lfuvallatra; egy m\u00e1sik helyen, egy m\u00e1sik v\u00e1rosban egy s\u00edrkert el\u0151tt \u00e1llunk Nattal. A f\u00f6ld m\u00e9lye trag\u00e9di\u00e1t rejt &#8211; fiatal l\u00e1nyt, aki m\u00e9reggel seg\u00edtette \u00e1t mag\u00e1t a Titokvil\u00e1gba. Nat ott helyben egy t\u00f6rt\u00e9netet eszel ki egy sz\u00e9p, t\u00f6r\u00e9keny zsid\u00f3 l\u00e1nyr\u00f3l, aki szerelmes egy fi\u00faba, \u00e1m a fi\u00fa sz\u00fclei nem akarnak zsid\u00f3t a csal\u00e1dba; akkor m\u00e9g egyszer, utolj\u00e1ra tal\u00e1lkoznak, mondja Nat, mik\u00f6zben finoman a karomra t\u00e1maszkodik, a vil\u00e1gosk\u00e9k ruha van rajta, kis angyalokkal, amit\u0151l \u00e9szbont\u00f3an sz\u00e9p, kis angyalok vannak a tekintet\u00e9ben is, amint mes\u00e9li, hogy a l\u00e1ny megm\u00e9rgezi mag\u00e1t, a fi\u00fa meg felv\u00e1gja az ereit vagy elesik a h\u00e1bor\u00faban, \u00e9s \u00e9n k\u00e9tszeresen megborzongok, egyr\u00e9szt mert a t\u00f6rt\u00e9net igaz, azzal a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel, hogy a fi\u00fa volt a zsid\u00f3, \u00e9s a l\u00e1ny sz\u00fclei ellenezt\u00e9k, ami kis elt\u00e9r\u00e9s ahhoz k\u00e9pest, hogy Nat m\u00e9g sohasem j\u00e1rt itt \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9netet sem hallotta, \u00edgy olyan volt az eg\u00e9sz, mintha a megholtt\u00f3l kapta volna az \u00fczenetet; m\u00e1sr\u00e9szt, mert szomor\u00fa volt ugyan, mik\u00f6zben mes\u00e9lt, de l\u00e1tszott rajta, hogy \u00e9lvezte a t\u00f6rt\u00e9netet, ahogy Shakespeare-t, vagy a Triszt\u00e1n \u00e9s Izold\u00e1t \u00e9lvezte, a trag\u00e9di\u00e1t mag\u00e1t. Romantikus t\u00falf\u0151t\u00f6tts\u00e9g\u00e9ben mindig az volt az igazi, ami a v\u00e9gleteket ostromolta, a megdics\u0151\u00fcl\u00e9st, a hal\u00e1lt, menek\u00fclt mindatt\u00f3l, ami a konvencion\u00e1lisat, a sz\u00fcrkes\u00e9get jelentette, szertelens\u00e9g\u00e9ben a nagy orosz puszt\u00e1khoz hasonl\u00edtott. M\u00e1s alkalmakkor meg annyira konvencion\u00e1lis volt, hogy az m\u00e1r szinte f\u00e1rasztott; mindig ugyanazon sark\u00e1t ker\u00fclte meg az \u00e9p\u00fcletnek, mindig ugyan\u00fagy. Ha fekete macsk\u00e1val tal\u00e1lkozott, gyorsan h\u00e1rom l\u00e9p\u00e9st tett h\u00e1trafel\u00e9, keresztet vetett, majd \u00e1tugorta a helyet, ahol akkor \u00e1llt, amikor a macsk\u00e1t megpillantotta; azt mondta, hogy \u00edgy elt\u00f6r\u00f6li, megnemt\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 teszi a tal\u00e1lkoz\u00e1s pillanat\u00e1t.<br \/>\nEml\u00e9kszem, azon az est\u00e9n, amikor a temet\u0151b\u0151l bej\u00f6tt\u00fcnk, sok\u00e1ig \u00fclt\u00fcnk egym\u00e1ssal szemben egy csendes kocsm\u00e1ban. N\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st, a t\u00e9rdeink \u00f6ssze\u00e9rtek, \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n a kez\u00fcnk is. Eg\u00e9szen olyan volt, mintha most tal\u00e1lkoztunk volna el\u0151sz\u00f6r, hogy megtegy\u00fck a szerelem els\u0151, t\u00e9tova l\u00e9p\u00e9seit, egy pillanatra sz\u00e9tporlott az egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151. K\u00e9t idegen, de m\u00e1r az id\u0151k kezdet\u00e9t\u0151l egym\u00e1snak rendelt ember \u00fclt ott. Nat tekintet\u00e9ben boldog szomor\u00fas\u00e1g \u00e9s v\u00e9gtelen szeretet b\u00fajk\u00e1lt. Azt\u00e1n felhajtottunk n\u00e9h\u00e1ny f\u00e9ldecit, m\u00e9g mindig n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st, Nat folyamatosan ber\u00fagott \u00e9s rosszul lett, de tekintet\u00e9b\u0151l nem t\u0171nt el a szomor\u00fa v\u00e1gyakoz\u00e1s, Iphigenia volt a tekintet\u00e9ben \u00e9s Cordelia, \u00e9s a sz\u00e1rnyal\u00f3 \u00e9s megcsalatott h\u0151s\u00f6k; a f\u00e9nyre t\u00f6r\u0151 \u00e9s a l\u00e1ngokba hull\u00f3 lepke ez\u00fcsf\u00e1tyola. Akkor m\u00e9g nem tudtam hov\u00e1 tegyem ezt a tekintetet. Mindezek ellen\u00e9re Nat nem volt bor\u00fas teremt\u00e9s, szem\u00e9ly\u00e9b\u0151l \u00e1lland\u00f3 f\u00e9ny sug\u00e1rzott, tavasza volt azoknak, akikkel tal\u00e1lkozott; felvillan\u00f3 s\u00e1rga f\u00e9nygy\u0171r\u0171 a magk\u00ednzott Krisztus feje k\u00f6r\u00fcl, csak \u0151 nem tudott err\u0151l. \u00c1lland\u00f3 f\u00e9nykeres\u00e9se m\u00e9ly ortodox hit\u00e9n alapult, hogy a szenved\u00e9s megtiszt\u00edt, megv\u00e1lt \u00e9s felemel. \u00d6r\u00f6k\u00f6sen val\u00f3 \u00e9s k\u00e9pzelt b\u0171nei keser\u00edtett\u00e9k, amelyek l\u00e1zad\u00e1s \u00e9s konvenci\u00f3k k\u00f6z\u00f6tti verg\u0151d\u00e9s\u00e9b\u0151l ad\u00f3dtak, \u00e9pp ez\u00e9rt \u00fajb\u00f3l \u00e9s \u00fajb\u00f3l elk\u00f6vette \u0151ket. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s vonz\u00f3d\u00e1sa a szentekhez ellens\u00falyoz\u00f3ja volt m\u00e9lys\u00e9ges perverzi\u00f3ra val\u00f3 hajlam\u00e1nak, amely f\u0151leg a szexualit\u00e1sban nyilv\u00e1nult meg. Szem\u00e9lyis\u00e9g\u00e9nek hol egyik, hol a m\u00e1sik oldala v\u00e1lt uralkod\u00f3v\u00e1; csod\u00e1latos oszcill\u00e1ci\u00f3 a madonna \u00e9s a kurva, a megfesz\u00edtett J\u00e9zus \u00e9s az \u0151t elad\u00f3 J\u00fad\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt, mintha csak a Megv\u00e1lt\u00f3 \u00e9s az Elk\u00e1rhoz\u00f3 egyazon arc f\u00fcgg\u00f6nye m\u00f6g\u00e9 rejt\u0151z\u00f6tt volna.<br \/>\nK\u00e9s\u0151bb megk\u00e9rdeztem a temet\u0151\u0151rt a m\u00e9regitta l\u00e1ny t\u00f6rt\u00e9net\u00e9r\u0151l \u00e9s kider\u00fclt, hogy Nat verzi\u00f3ja volt helyes, \u00e9s \u00e9n tudtam rosszul az esetet. Ez elbizonytalan\u00edtott, s\u0151t megijesztett kiss\u00e9, de ugyanakkor vonzott is; meger\u0151s\u00edtett hitemben, hogy Natnak l\u00e1tnoki k\u00e9pess\u00e9gei vannak.<\/p>\n<p>D. -ben val\u00f3 id\u0151z\u00e9sem nem volt olyan gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6z\u0151, mint ahogy elk\u00e9pzeltem. Ink\u00e1bb csak t\u00e9nferegtem hossz\u00fa k\u00f6penyemben, faust-i csukly\u00e1mban, benyom\u00e1sokat gy\u0171jt\u00f6ttem, arcokat, vil\u00e1gok t\u00f6rmel\u00e9k\u00e9t rakt\u00e1roztam vagy selejteztem, de k\u00f6zben r\u00e1j\u00f6ttem, hogy hamisill\u00fazi\u00f3kban ringatom magam azt k\u00e9pzelve, hogy Nat jelenl\u00e9te akad\u00e1lyoz a munk\u00e1mban, \u00e9s ha elt\u00e1volodok t\u0151le, minden rendbej\u00f6n. Min\u00e9l t\u00f6bb id\u0151 telt el, ann\u00e1l jobban hi\u00e1nyzott, \u00fagyhogy a v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r ord\u00edt\u00e1ss\u00e1 tereb\u00e9lyesedett bennem hi\u00e1nya; akkor vonatra sz\u00e1lltam, hogy visszat\u00e9rjek a f\u0151v\u00e1rosba. A vonaton besz\u00e9dbe elegyedtem egy l\u00e1nnyal, aki Rilk\u00e9t olvasott, amikor lesz\u00e1llt, hirtelen \u00e9n is lesz\u00e1lltam vele, \u00e9s n\u00e1la t\u00f6lt\u00f6ttem az \u00e9jszak\u00e1t. V\u00e1ratlanul t\u00f6rt\u00e9nt az eg\u00e9sz, m\u00e1ig sem tudom, mi\u00e9rt tettem; egyetlen \u00fajjal sem \u00e9rintettem a l\u00e1ny test\u00e9t, \u00e9s b\u00e1rhogy t\u00f6rtem a fejem, nem tudtam visszaeml\u00e9kezni a nev\u00e9re sem. Nat nagyon er\u0151s volt bennem \u00e9s nem hagyta mag\u00e1t legy\u0151zni. Amikor meg\u00e9rkeztem, k\u00e9s\u0151 este volt. Nat kint \u00fclt az erk\u00e9lyen, \u00e9s a csillagokat b\u00e1multa. Tudtam, hogy ilyenkor sok\u00e1ig kint van. Eszembe jutott valami. \u00d3vatosan visszah\u00faztam az ajt\u00f3t, \u00e9s lementem k\u00e9t emeletet Torreshez. Egy gaty\u00e1ban j\u00f6tt-ment a szob\u00e1ban, fel\u00e1llt az asztalra, \u00e9s Rimbaud-t szavalt Bethnek, aki a k\u00f6rm\u00e9t piszk\u00e1lta, \u00e9s morcos volt, ak\u00e1r a hatnapos zivatar; kora reggeli \u00e9bred\u00e9s egy sz\u00e9t\u00e1zott, nyomott, m\u00e1snapos vil\u00e1gban. Nagyon meg\u00f6rvendtek nekem, legal\u00e1bbis Torres, Bethnek id\u0151re volt sz\u00fcks\u00e9ge, hogy kim\u00e1sszon a hangulat\u00e1b\u00f3l. Nem v\u00e1rtam meg, elk\u00e9rtem a par\u00f3k\u00e1j\u00e1t, Beth a sz\u00ednm\u0171v\u00e9szeti f\u0151iskol\u00e1ra j\u00e1rt, ott akasztotta le Torres; r\u00f6vid, sz\u0151ke par\u00f3ka volt, a f\u00fcrd\u0151ben, az \u00e1ll\u00f3t\u00fck\u00f6r el\u0151tt \u00e1t\u00f6lt\u00f6ztem, kisminkeltem magam \u00e9s szem\u00fcveget raktam. V\u00e9geredm\u00e9nynek nem volt rossz, teljesen \u00fagy n\u00e9ztem ki, ahogy akartam; mint ahogy azt az er\u0151szakol\u00f3s fick\u00f3t le\u00edrt\u00e1k az \u00fajs\u00e1gban, akir\u0151l a hirdet\u00e9st beolvastam Natnak. Lementem a lifttel, \u00e9s a kij\u00e1ratn\u00e1l majd a nyakam t\u00f6rtem a szem\u00fcveg miatt, alig l\u00e1ttam valamit. Odac\u00f6vekeltem Nat erk\u00e9lye al\u00e1 \u00e9s b\u00e1mulni kezdtem felfel\u00e9. A villanyoszlop f\u00e9nye \u00e9pp r\u00e1mesett, j\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtott. Nem lehettem valami \u00e9tv\u00e1gygerjeszt\u0151 jelens\u00e9g a foszforeszk\u00e1l\u00f3 ceruz\u00e1val h\u00fazott cs\u00edkkal a k\u00e9pem k\u00f6zep\u00e9n. Nat nyomban \u00e9szrevett, de \u00fagy tett, mintha nem l\u00e1tna, egy ideig csak a szeme sark\u00e1b\u00f3l pillantgatott. \u00c1m lassan fel kellett adnia azt a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1st, mert olyan kih\u00edv\u00f3an \u00e1lltam ott, hogy egy halott is hideglel\u00e9st kapott volna, majd elkezdtem fel-al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lni, m\u00e9g mindig \u0151t fix\u00edrozva. Becs\u00fclet\u00e9re legyen mondva, nyomban felismert, de j\u00f3 t\u00edz percig hagyta, hogy folytassam az el\u0151ad\u00e1st, \u00e9s csak akkor j\u00f6tt le, amikor reperto\u00e1rom v\u00e9g\u00e9re jutva, kezemmel f\u00e9lre\u00e9rthetetlen mozdulatokat kezdtem tenni szexu\u00e1lis aj\u00e1nlatokra, \u00e9s mindenf\u00e9le nyakelv\u00e1g\u00e1sokra ezt k\u00f6vet\u0151en. \u00c1m akkor pillanatokon bel\u00fcl a nyakamban volt, \u00e9s \u00fagy szor\u00edtott, ahogy csak \u0151 tudott \u00e9s egy isz\u00e1kos haverem, mint aki \u00e9vsz\u00e1zadok \u00f3ta \u00e9hezett melegre, \u00f6lel\u00e9sre, olyan k\u00e9ts\u00e9gbeesett mag\u00e1nakakar\u00e1ssal, mint a leveg\u0151\u00e9rt fuldokl\u00f3, hogy t\u00f6bb alkalommal elgondolkoztam: vajon nem megj\u00e1tsz\u00e1s az eg\u00e9sz, lehet \u00edgy akarni valakit, \u00e9ltem a gyan\u00faperrel, hogy a h\u0151sszerelmest j\u00e1tsza, mindez nem is nekem sz\u00f3l, csak az \u00f6lel\u00e9s ig\u00e9ny\u00e9nek, mik\u00f6zben ki tudja mikre gondol, de azt\u00e1n elsz\u00e9gyelltem magam, eszembe jutott eg\u00e9sz csod\u00e1latos szerelm\u00fcnk. J\u00f3 negyed\u00f3ra mozdulatlan \u00f6sszetapad\u00e1s ut\u00e1n felment\u00fcnk a szob\u00e1ba, \u00e9s ott t\u00e1ncolt vel\u00fcnk fel-al\u00e1 az \u00e1gy, a mennyezet, az eg\u00e9sz \u00e9jszaka. Arcunkat csillagp\u00edrba vonta a szem\u00fcnkb\u0151l ki\u00e1rad\u00f3 h\u00e1la \u00e9s szeretet; az \u00f6r\u00f6m ext\u00e1zisa.<\/p>\n<p>(Folytatjuk)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Levinschi Sz\u00e1vuly Attila: Reg\u00e9ny \/ II. Abban az id\u0151ben D-ben volt dolgom n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tig. Azazhogy nem volt semmi dolgom, csak oda vonultam vissza, hogy rendbeszedjem magam, \u00e9s el\u0151rukkoljak valami zseni\u00e1lis \u00f6tlettel. Lepkesz\u00e1rnyamon megfakult a por, a nappal kegyetlen, er\u0151s f\u00e9nye sz\u00e9toszlatta a l\u00e1bujjhegyenl\u00e9pt\u0171, titkos var\u00e1zs-\u00e9jszak\u00e1t, hossz\u00fa, f\u00f6ldig\u00e9r\u0151 csillagf\u00e9ny csuh\u00e1mat, harmat-k\u00f6penyemet; \u00e9s hirtelen ott \u00e1lltam, p\u0151r\u00e9n, [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-57304","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57304","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=57304"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57304\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=57304"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=57304"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=57304"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}