{"id":57352,"date":"2016-12-24T06:23:25","date_gmt":"2016-12-24T06:23:25","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=57352"},"modified":"2016-12-24T06:23:25","modified_gmt":"2016-12-24T06:23:25","slug":"levinschi-szavuly-attila-feltamasztasa-22","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=57352","title":{"rendered":"Levinschi Sz\u00e1vuly Attila \u201cfelt\u00e1maszt\u00e1sa\u201d (22)"},"content":{"rendered":"

Levinschi Sz\u00e1vuly Attila: Reg\u00e9ny \/ III.<\/strong><\/h2>\n

A k\u00f6vetkez\u0151 hetekben v\u00e9gigbarangoltuk Torres-el a f\u0151v\u00e1rost. Torres egy illusztr\u00e1tort keresett a mesek\u00f6nyv\u00e9hez, \u00e9n meg n\u00e9h\u00e1ny novell\u00e1t pr\u00f3b\u00e1ltam elhelyezni a lapokban. Natnak vizsg\u00e1i voltak a filmrendez\u00e9sszakon, eg\u00e9sz nap a sulit b\u00fajta, meg a k\u00f6nyveket, filmszalagokat hordott haza \u00e9s k\u00f6r\u00fcltekerte vel\u00fck a h\u00e1zat. \u00c9n abban az id\u0151ben a f\u00fcrd\u0151k\u00e1dban aludtam, pezsg\u0151t ittam meg konyakot, nem r\u00e9g cser\u00e9lt\u00fcnk lak\u00e1st, azel\u0151tt m\u00e1shol b\u00e9relt\u00fcnk; ez a Csajkovszkijon volt, t\u00e1gas, vil\u00e1gos hod\u00e1ly. A f\u00fcrd\u0151t nem v\u00e1lasztott\u00e1k le a h\u00e1l\u00f3t\u00f3l, a k\u00e1d ott volt a szoba k\u00f6zep\u00e9n, a sz\u00e9les, sz\u00e1rnyas ablakhoz k\u00f6zel, pomp\u00e1san ki lehetett l\u00e1tni az emeletr\u0151l az utc\u00e1ra. Onnan, a k\u00e1db\u00f3l figyeltem Natet, a forr\u00f3 v\u00edz g\u0151z\u00e9n kereszt\u00fcl, amint k\u00e9s\u0151 estig dolgozik, teleaggatja az \u00e1gyat, az ablakot negat\u00edvokkal. F\u00e9lhom\u00e1ly volt a szob\u00e1ban, csak egy halv\u00e1nyv\u00f6r\u00f6s f\u00e9ny vil\u00e1golt. Nat el\u0151re hajolt, az \u00e1gyon \u00fclt felh\u00fazott l\u00e1bakkal, el\u0151tte sz\u00e1rad\u00f3 filmszalagok. Csak egy trik\u00f3ban volt, az \u00e9n hobby felirat\u00fa trik\u00f3mban, m\u00f6g\u00f6tte sz\u00e9tomlott a tomp\u00edtott v\u00f6r\u00f6ss\u00e9g, haj\u00e1ban csipkebogy\u00f3 f\u00e9ny \u00e9gett; vermillon, els\u0151 v\u00e9r \u00e9s kiskuty\u00e1k nyelv\u00e9nek sz\u00edne.
\nK\u00e9s\u0151bb, mikor befejezte a szalagvagdos\u00e1st, odab\u00fajtam mell\u00e9. Azzal az ismer\u0151s, kiskuty\u00e1s mozdulattal vackol\u00f3dott az oldalamhoz, amit annyira szerettem, a feje a v\u00e1llamra simult, az egyik combj\u00e1val mag\u00e1hoz szor\u00edtott, arc\u00e1t az arcomhoz; mikor elaludt, \u00f6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6tt a karjaimban, az anyam\u00e9h biztons\u00e1g\u00e1t kereste \u00f6ntudatlanul. Egyike volt k\u00f6z\u00f6s mag\u00e1nyunk ritkasz\u00e9p pillanatainak, f\u00e9rfi \u00e9s n\u0151 legbens\u0151bb, misztikus kapcsolat\u00e1nak sz\u00e9lcsendben feln\u00f6v\u0151 gyertya l\u00e1ngja, feldereng\u0151 f\u00e9nyk\u00f6r a falakon.
\nSzerettem a reggeleket ebben a nagy hod\u00e1lyban. \u00c9bred\u00e9skor m\u00e9zsz\u0151ke f\u00e9ny \u00f6ml\u00f6tt v\u00e9gig a szob\u00e1ban, vil\u00e1gosaranyban f\u00fcr\u00f6szt\u00f6tte a parkettet; minden az \u00e9let els\u0151dleges \u00f6r\u00f6m\u00e9t\u0151l vibr\u00e1lt, a harm\u00f3ni\u00e1ba sz\u00fcletett f\u00e9nyt\u0151l. Az ablakok, az Aljosa baba a sarokban, a frissen v\u00e1gott vir\u00e1gok az \u00e1ll\u00f3v\u00e1z\u00e1ban a feh\u00e9r fal el\u0151tt, a zongora l\u00e1ba, meg Nat sz\u00e9tter\u00fclt haja a p\u00e1rn\u00e1mon; \u00e9g\u0151 napraforg\u00f3k egy egzaltikus Van Gogh festm\u00e9nyen; hossz\u00fa, \u00e9l\u0151, v\u00e9gtelenbe fut\u00f3 sz\u00ednek, hat\u00e1rn\u00e9lk\u00fcli mez\u0151kben. Minden felfokozott volt \u00e9s \u00e1lomszer\u0171, m\u00e9g az es\u0151 is m\u00e1sk\u00e9pp esett, simult vagy suttogott, vagy hangosan zen\u00e9lt, \u00e9s egy furcsa, r\u00e9g elfelejtett \u00edzre eml\u00e9keztetett a sz\u00e1jpadl\u00e1son, illatra az orrlyukakban, \u00e9s a szoba megtelt man\u00f3kkal, koboldokkal; az es\u0151verte ablak t\u00fck\u00f6r volt, amelyben sz\u00e9tfoly\u00f3 \u00f6nmagad l\u00e1ttad, szemeidben mosolygott a f\u00e9ny, vagy f\u00e1z\u00f3san b\u00fajtak meg el\u00e1zott, remeg\u0151 lepk\u00e9k az \u00e9gd\u00f6rren\u00e9sre. Amikor r\u00e1tal\u00e1ltunk a lak\u00e1sra Nat-tel, nyomban tudtuk, hogy ez az, amit keres\u00fcnk.
\nMegt\u00f6rt\u00e9nt n\u00e9ha, hogy Nat fel\u00e9bredt, a tenger szel\u00e9nek illat\u00e1val a b\u0151r\u00e9n. A tiszta, z\u00f6ld v\u00edzek\u00e9vel, \u00e9s a szoba megtelt hull\u00e1mver\u00e9ssel, \u00e9s a tengeri alak furcsa, kimerev\u00edtett tekintet\u00e9vel. Nat csak \u00fclt az \u00e1gyon, a homokon, \u00e9s azt mondta mindig ilyenkor, hogy a tengerr\u0151l \u00e1lmodott. Mikor megcs\u00f3koltam, \u00fagy \u00e9reztem, mintha finom, apr\u00f3szem\u0171 homok csikordulna meg \u00e9les kis fogai k\u00f6z\u00f6tt; de ezen csak nevetett, \u00e9s elism\u00e9telte azt, amit \u00e9n mondtam neki valamikor arr\u00f3l, hogy a tenger kezdet\u00fcnk \u00e9s v\u00e9g\u00fcnk, k\u00f6z\u00f6s b\u00f6lcs\u0151nk \u00e9s nyoszoly\u00e1nk, hull\u00e1mv\u00e1gt\u00e1nk, d\u00fch\u00fcnk \u00e9s k\u00f6dalbatrosz sz\u00e1rny\u00fa szemfed\u0151nk. Sz\u00ednek voltunk a hull\u00e1mok h\u00e1t\u00e1n, s\u00e1rga \u00e9s z\u00f6ld, alg\u00e1k \u00e9s napraforg\u00f3, a turkeszt\u00e1ni illata, \u00e9s a feh\u00e9ren \u00f6ml\u0151 nimfapatak. A feh\u00e9r habtar\u00e9j perem\u00e9n egyens\u00falyoz\u00f3, egyt\u0151r\u0151lfakad\u00f3, sz\u00e9tv\u00e1l\u00f3-\u00f6sszefon\u00f3d\u00f3 sz\u0151l\u0151inda, a m\u00e9lybezuhan\u00e1s el\u0151tti, h\u00e1tgerincment\u00e9n v\u00e9gigfut\u00f3 j\u00f3les\u0151-megborzong\u00f3 \u00e9rz\u00e9s pillanat\u00e1ban. Nat vizsgadolgozata is a tengerr\u0151l sz\u00f3lt. Egy b\u00e1rka ringott a korahajnali hull\u00e1mokon, \u00f6reg volt, moh\u00e1s, a moha k\u00f6z\u00f6tt s\u00f3f\u00e9rgek \u00e9s m\u00e1s tengeri herkenty\u0171k motoszk\u00e1ltak, oldal\u00e1r\u00f3l albatrosz n\u00e9zett a m\u00e9lybe; test\u00e9n szorosan csavarodott egy mikorfonzsin\u00f3r. A b\u00e1rka – mi voltunk.
\nAzon a napon, a vizsga ut\u00e1n megv\u00e1rtam Nat-et az Auguszt\u00f3w kertmozi el\u0151tt. Tudtam, hogy ideges lesz, mivel az eredm\u00e9nyeket csak egy h\u00e9t m\u00falva hirdetik majd, \u00e9s els\u0151 dolga az, amint ide\u00e9r, hogy bev\u00e1gjon egy f\u00e9l vodk\u00e1t, \u00e9s \u00f6sszecs\u00f3koljon a szokott \u201enem is tudom, mi lenne velem n\u00e9lk\u00fcled\u201d felki\u00e1lt\u00e1ssal.
\nAmint v\u00e1rtam, egyszercsak odakapta valami a tekinetetemet az Auguszt\u00f3w bej\u00e1rat\u00e1hoz. Kij\u00f6tt valaki bentr\u0151l, \u00e9s egy pillanatra \u00fagy t\u0171nt, ismer\u0151s valahonnan; \u00e1m mire jobban megfigyelhettem volna, elt\u0171nt a kinti t\u00f6megeben. Nem volt id\u0151m elgondolkodni a dolgon, mert a pinc\u00e9r j\u00f6tt, meghajtott h\u00e1ttal \u00e9s feh\u00e9r abrosszal a karj\u00e1n, kicser\u00e9lte a pecs\u00e9tes ter\u00edt\u0151t, \u00e9s megk\u00e9rdezte, mit \u00f3hajtok. Majd k\u00e9s\u0151bb valamit mondtam, de ezt nem \u00e9rtette; \u00e1m ekkor meg\u00e9rkezett Nat is, kopott fekete f\u00e9rfi b\u0151rkab\u00e1tja \u00e9s k\u00f3p\u00e9sapk\u00e1ja volt rajta, al\u00f3la kioml\u00f3 hajf\u00fcrtjei \u00e9letre keltett\u00e9k a haldokl\u00f3 nyarat. Meghozt\u00e1k vill\u00e1ml\u00f3 s\u00e1rga f\u00e9ny\u00e9t az aranynak, a frissen meszelt h\u00e1zakr\u00f3l visszaver\u0151d\u0151 nyal\u00e1bjait a h\u00edmszem\u0171, k\u00f6rm\u00f6ket n\u00f6vel\u0151 k\u00eds\u00e9rt\u00e9snek.
\nEgy \u00fcveg bort k\u00e9rt\u00fcnk, az utc\u00e1ra hideg ereszkedett, a mozi el\u0151tti b\u00e1r szabadt\u00e9ri volt, az arcok mind r\u00e9szegebbek lettek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, a helyet lassan \u00f6k\u00f6lbeszorul\u00f3 kezek \u00e9s megcsikordul\u00f3 fogak vett\u00e9k birtokukba.
\n– Bunk\u00f3 csapat. – mondta Nat. – Neon\u00e1cik, \u00fajgazdag fics\u00farok \u00e9s valuta\u00fcz\u00e9rek gy\u00fclev\u00e9sz hada. Valamikor j\u00f3 g\u00e1rda j\u00e1rt ide.
\n– Menj\u00fcnk innen. – \u00e1lltam fel.
\nEgy alak mell\u00e9nk szeg\u0151d\u00f6tt valami melld\u00f6nget\u0151 sz\u00f6veggel mag\u00e1r\u00f3l meg a haverjair\u00f3l.
\n– A kurva any\u00e1d, te gy\u00f6k\u00e9r. – mondta Nat gondolkoz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. – Kopj le innen, vagy sz\u00e9tverem a fejed a literes\u00fcveggel.
\nA legangyalibb mosoly\u00e1val tudott ilyeneket mondani, \u00e9s ez legt\u00f6bbsz\u00f6r le is fagyasztotta a k\u0151agy\u00faakat. A leg\u00e1rtatlanabb k\u00e9k gyerekszemei voltak, tiszta eg\u00fcket, forr\u00e1suk m\u00e9lyk\u00e9k viz\u00e9t fel nem zavarta semmi, feh\u00e9rje hib\u00e1tlan, rejtett gy\u00f6ngyszem volt egy l\u00f3tuszkehelyben. Szavai vonagl\u00f3 k\u00edgy\u00f3csap\u00e1sok vagy s\u00e1rgadinnye illat\u00fa \u00e9bred\u00e9sek; mez\u00edtl\u00e1bas s\u00e9ta a napf\u00e9nyes avaron.
\nMagunk m\u00f6g\u00f6tt hagytuk az Auguszt\u00f3w-ot, amit mi egym\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt csak A.-nak nevezt\u00fcnk, \u00e9s \u00e1tv\u00e1gtunk a buszmeg\u00e1ll\u00f3hoz. Ott dekkoltunk egy darabig, m\u00edg meg\u00e9rkezett egy r\u00f6hejlila busz, az oldal\u00e1ra fel volt ping\u00e1lva nagybet\u0171kkel, Extasy. Ez volt a mi j\u00e1ratunk. Egy lila busz, a neve Extasy. Az egyed\u00fcli ilyen a v\u00e1rosban. Amikor meg\u00e9rkezett, j\u00f3 kedv\u00fcnk t\u00e1madt, vih\u00e1ncolni kezdt\u00fcnk. Nat mindig ezzel \u00e9rkezett, hallgat\u00f3lagosan v\u00e1lasztottuk ki, cinkosan, mintegy v\u00e9letlen\u00fcl, csak mi tudtunk r\u00f3la, hogy ez a mi buszunk, a t\u00f6bbi utas el\u0151tt megj\u00e1tsz\u00f3dtuk a nagylelk\u0171 tulajdonost, aki maga el\u00e9 engedi a vend\u00e9geit. J\u00f3 m\u00f3ka volt, Nat csak a legritk\u00e1bb esetben \u00fclt m\u00e1s j\u00e1ratra. Eml\u00e9kszem, egyszer nem j\u00f6tt a lila busszal, azt hittem, valami baj t\u00f6rt\u00e9nt, \u00f6t meg\u00e1ll\u00f3t rohantam, am\u00edg r\u00e1tal\u00e1ltam egy templom l\u00e9pcs\u0151j\u00e9n \u00fcld\u00f6g\u00e9lt \u00e9s a cip\u0151je orr\u00e1t b\u00e1multa, forr\u00e1sszem\u00e9nek sz\u00f6glet\u00e9ben megb\u00fajt valami bels\u0151 nyugtalans\u00e1g; a templom kicsiny volt, otthonos, m\u00e9zeskal\u00e1cs h\u00e1zik\u00f3, bent f\u00e9lhom\u00e1ly \u00e9s nagyany\u00e1ink magasra vetett \u00e1gy\u00e1nak nyugalma, vil\u00e1gj\u00e1r\u00f3 v\u00e1ndor-l\u00e9pteink visszav\u00e1r\u00f3 h\u0171s sz\u00fcl\u0151i szoba a faluv\u00e9geken. A megt\u00f6rt friss keny\u00e9r illata \u00e9s valami megnevezhetetlen, megnyugtat\u00f3, a mindennapi rohan\u00e1sb\u00f3l kiszak\u00edt\u00f3, magasbar\u00f6ppent\u0151 b\u00f3dulat lengte be a helyet, a pap alacsony kis k\u00f6pc\u00f6s emberke volt, aranyozott t\u00f3g\u00e1ban, halkan zsolozsm\u00e1zott. Amint megl\u00e1tott, karbafont kezekkel el\u00e9m j\u00f6tt, \u00e9s meg\u00e1llt a s\u00falyos, fat\u00e1bl\u00e1s ajt\u00f3 mellett. Sz\u00e9lesen, pirospozsg\u00e1san r\u00e1m mosolygott. Mosolya megnyugtat\u00f3 volt, aty\u00e1s, mint maga a templom is, ahol szolg\u00e1lt, de arca gyors egym\u00e1sut\u00e1nban h\u00e1romszor egy szat\u00edr, egy borissza korhely \u00e9s egy hal\u00e1los csapd\u00e1t rejt\u0151 s\u00f6t\u00e9t katakomba alakj\u00e1t vete fel; amikor letekintettem, \u00e9szre vettem, hogy a t\u00f3ga alatt, a l\u00e1bain felkunkorodott orr\u00fa n\u0151i papucsot visel, fel\u00fcl r\u00f6vidujj\u00fa inget \u201eNice Girls Come Back in Better\u201d felirattal, ujjai enyh\u00e9n ragadoz\u00f3szer\u0171en g\u00f6rb\u00fcltek r\u00e1 karjaira. Gyorsan kimentem, \u00e9s hazavittem Nat-et.
\n\u00datk\u00f6zben motyogott valamit a papr\u00f3l, \u00e9s valami f\u00e9lre\u00e9rthetetlen aj\u00e1nlatr\u00f3l, hab\u00e1r lehet, hogy ezt csak \u0151 tal\u00e1lta ki, \u00e9s nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi egy\u00e9b, mint amit \u00e9n is l\u00e1ttam; de akkor is k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy a hely ugyanolyan hat\u00e1ssal volt mindkett\u0151nkre. Nat, aki sz\u00edntiszta \u00f6szt\u00f6nl\u00e9ny volt, intuit\u00edve k\u00e9pess\u00e9ge volt az igazs\u00e1g minden el\u0151zetes okfejt\u00e9s, levezet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcli k\u00f6zvetlen, \u00e9lm\u00e9nyszer\u0171 felismer\u00e9s\u00e9re, sok\u00e1ig hordozta mag\u00e1ban ezt az epiz\u00f3dot. M\u00e9lys\u00e9ges ortodox vall\u00e1soss\u00e1ga, amely a h\u00e9tk\u00f6znapokban m\u00e9g \u0151el\u0151tte is (vagy \u0151el\u0151tte f\u0151leg) rejtve maradt (egy id\u0151ben Nietzche-t v\u00e1dolta, \u00e9s kijelentette, hogy nincs valami nagy v\u00e9lem\u00e9nnyel J\u00e9zusr\u00f3l) \u00e9s alkalmi, \u00f6nv\u00e1ddal tel\u00edtett templomok k\u00f6r\u00fcli t\u00e9nferg\u00e9s\u00e9ben nyilv\u00e1nult meg, mint most, vagy vizsg\u00e1k el\u0151tti foh\u00e1szokban, s\u0171r\u0171 keresztvet\u00e9sekben, az \u00f6rd\u00f6g m\u0171v\u00e9nek tartotta az esetet, \u00e9s ekkor jelentette ki el\u0151sz\u00f6r azt a sz\u00f3t, hogy \u201epossessed\u201d.
\nNem akartam, hogy a fej\u00e9be vegye ezt a h\u00fclyes\u00e9get, els\u0151sorban, mert hajlamos volt a tragikumra, a sorsszer\u0171 megv\u00e1ltotathatatlans\u00e1gban val\u00f3 hitre, \u00e9s kap\u00f3ra j\u00f6tt t\u00e9ma lett volna megj\u00e1tszani az \u00f6rd\u00f6g \u00e1ltal birtokoltat, an\u00e9lk\u00fcl, hogy egy szalmasz\u00e1lat is mozd\u00edtson ennek ellent\u00e9tje \u00e9rdek\u00e9ben; m\u00e1sodszor, mert ez a mentalit\u00e1s egyenl\u0151 volt a lass\u00fa \u00f6npuszt\u00edt\u00e1ssal. Gyerekkori \u00e1lmainak angyala \u0151 maga volt, mindazzal az \u00e1rtatlans\u00e1ggal, b\u00e1jjal felruzh\u00e1zva, ami ehhez sz\u00fcks\u00e9ges; tavaszt\u00fcnd\u00e9r volt, percnyi \u00fcde z\u00f6ld, friss leveg\u0151 egy zs\u00fafolt aut\u00f3buszon; \u00e9s mindenki err\u0151l besz\u00e9lt, aki csak l\u00e1tta nagy masnival, kez\u00e9ben t\u00e1sk\u00e1t l\u00f3b\u00e1lva, vir\u00e1gos ruh\u00e1csk\u00e1kban v\u00e9gigmenni az utc\u00e1kon, \u00fagyhogy \u0151 mag\u00e1nak sem volt neh\u00e9z ezt elhinnie. \u00c1m mostan\u00e1ban, ha a t\u00fck\u00f6rbe tekintett, angyali k\u00e9pm\u00e1sa m\u00f6g\u00f6tt mindindultan felsejleni v\u00e9lte az egyens\u00falyveszt\u00e9s d\u00e9mon\u00e1t, ilyenkor Sesztovr\u00f3l besz\u00e9lt, a szl\u00e1v lelkek \u00f6nmarcangol\u00f3 \u00fatkeres\u00e9s\u00e9r\u0151l; Dosztojevszkij istentagad\u00f3 istenhit\u00e9r\u0151l, vagy \u00e9ppen Diogen\u00e9sznek az Egyens\u00falyt\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelm\u00e9r\u0151l – pontosan att\u00f3l az Egyens\u00falyt\u00f3l, amely elveszt\u00e9s\u00e9nek lehet\u0151s\u00e9ge borzad\u00e1llyal t\u00f6lti el az \u00e1tlagembert.
\nAzon az est\u00e9n csak \u00fclt az \u00e1gy tetej\u00e9n, felh\u00fazott l\u00e1bakkal, maga el\u00e9 meredve, sz\u0151k\u00e9n, \u00e9nnekem meg simogatnom kellett, karomba vennem, \u00e9s arr\u00f3l sugdosnom, hogy ez az eg\u00e9sz nem igaz, hogy a Mindens\u00e9g kett\u0151s \u00e9s egyazon dologban megb\u00fajik annak ellent\u00e9te is; hogy az isten \u00f6rd\u00f6g k\u00e9p\u00e9be csak figyelmeztet\u00e9sb\u0151l rejt\u0151zik, \u00e9s hogy egy angyal \u0151, akit persze, hogy szeretne a gonosz birtokolni, de semmi es\u00e9lye, \u00e9s m\u00e1s ilyen gyereks\u00e9geket. J\u00f3 m\u00f3ka is lehetett volna, de kicsit t\u00fall\u0151ttem a c\u00e9lon, mert a meg\u00e9rz\u00e9seimr\u0151l besz\u00e9ltem amely szerint \u0151 egy angyali teremt\u00e9s. \u00e9s mivel mind\u00e9g hallgatott a meg\u00e9rz\u00e9seimre, elhitte v\u00e9g\u00fcl, hogy igazam van, olyannyira, hogy aznap este m\u00e9g szeretkezni sem akart velem, nehogy bemocskol\u00f3djon.
\nAz Auguszt\u00f3w ut\u00e1n j\u00f6tt\u00fcnk az Extasyval, k\u00e9s\u0151 volt, alig n\u00e9h\u00e1nyan voltak rajta. Egy terhes n\u0151t l\u00e1ttam, diform alakja tasz\u00edtott \u00e9s vonzott egyszerre, \u00e9rett, arc\u00e1tlanul magamutat\u00f3 nagy s\u00e1rga gy\u00fcm\u00f6lcs volt, a f\u00e1r\u00f3l val\u00f3 lepottyan\u00e1s el\u0151tt egy pillanattal, hars\u00e1ny, szem\u00e9rmetlen, \u00e9s m\u00e9gis h\u00edvogat\u00f3. Meg\u00e9rintett a Hold, az asszonys\u00e1g \u00f6r\u00f6k miszt\u00e9riuma, amelyet a f\u00e9rfi megsejthet ugyan, de teljesen nem vehet r\u00e9szt benne soha. Nat akkor mondott valamit, ami el\u0151sz\u00f6r nagyon megd\u00f6bbentett; hogy a terhess\u00e9g sz\u00e1m\u00e1ra a hal\u00e1l jelk\u00e9pe. \u00d6szt\u00f6nszer\u0171en mondta, mik\u00f6zben \u00f6sszeborzongott egy m\u00e9lyb\u0151l felt\u00f6r\u0151, rejtett k\u00f6dgomoly \u00e9rz\u00e9s hat\u00e1s\u00e1ra, lelk\u00e9ken v\u00e9gtelen t\u00e1jair\u00f3l, szikkadt mez\u0151k\u00f6n, mocsarakon, \u00e9s hajnali csendes tengereken \u00e1t \u00e9rkez\u0151, \u0151s-megsejt\u00e9s\u00e9vel valami fizikai l\u00e9ten t\u00fali vil\u00e1gnak, ahol m\u00e1sok a t\u00f6rv\u00e9nyek \u00e9s\u00a0 szimb\u00f3lumok.
\nA sz\u00fclet\u00e9s hal\u00e1lt jelent, klauz\u00far\u00e1t, a sz\u00e1rnyal\u00f3 szellem anyagbas\u00fclyed\u00e9s\u00e9t, finom cizell\u00e1lt, elef\u00e1ntcsontsz\u00edn t\u00f6rt-lepke sz\u00e1rny\u00fa verg\u0151d\u00e9s\u00e9t a mat\u00e9ria bolyg\u00f3iban.
\nAzon az \u00e9jszak\u00e1n a v\u00e9gletekig ment\u00fcnk, a hal\u00e1l \u00f6sv\u00e9nyein, a holdbeli f\u00fcgg\u0151kertek ametisztba faragott f\u00e1ir\u00f3l havaz\u00f3 leheletfinom krist\u00e1lylevelek, \u00e9s a v\u00e1gy felmereved\u0151, v\u00e9gig\u00f6ml\u0151 op\u00e1lfeh\u00e9r \u00e1rk\u00e1djai alatt. B\u00f3dult k\u00f6z\u00f6s utaz\u00e1s a b\u00edbor v\u00e9gtelen, \u00e9rz\u00e9ki \u00e1rnyalatai k\u00f6z\u00f6tt, mik\u00f6zben egy csiga szarv\u00e1nak hegy\u00e9n egyens\u00falyoztunk, szem\u00e9nek krist\u00e1lyg\u00f6mbj\u00e9be tekintve talpunk elv\u00e1laszt\u00f3dott a f\u00f6ldt\u0151l, magunk az anyagt\u00f3l. Csillagmilli\u00f3kat r\u00f6p\u00fclt\u00fcnk, mozdulatlanok voltunk, \u00e9s \u00f6ssze\u00f6lelkezt\u00fcnk fent, a mennyezet magas\u00e1ban, mialatt testeink, mint elhagyott \u00fcres r\u00e1kp\u00e1nc\u00e9lok hevertek sz\u00e9tsz\u00f3rva az \u00e1gyon, a f\u00f6v\u00e9nyen, a k\u00e9tnem\u0171, tejfeh\u00e9r l\u00e1va ny\u00fal\u00e1nk oszlopcsarnokai alatt.
\nCsak az\u00e9rt t\u00e9rt\u00fcnk vissza, mert folyton hallottunk magunkat egym\u00e1st sz\u00f3l\u00edtgatni, \u00e9s Nat fel\u00e9m fordulva, elny\u00falva az oldalamon remeg\u0151 ajkakkal suttogta meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, hogy a hal\u00e1l egy hatalmas orgazmus, egy hatalmas orgazmus… Egy hatalmas orgazmus a hal\u00e1l… A hal\u00e1l…
\nS\u00edrt.<\/p>\n

V\u00e9gigment\u00fcnk a Calderonon, majd befordultunk a G.-re. A G. sark\u00e1n volt egy alternat\u00edv el\u0151ad\u00e1s egy b\u00e9relt teremben, azt akartuk megn\u00e9zni. El\u00e9g laza arcok voltak ott, whiskyt ittak meg Budweisert, a l\u00e1nyok gy\u00f6mb\u00e9rt, gin-tonikot, \u00e9s hatalmas f\u00fcst\u00f6t eregettek.
\nAz els\u0151 el\u0151ad\u00f3 el\u0151vette \u00e9s leporolta Pascal filoz\u00f3fi\u00e1j\u00e1t; n\u00e9h\u00e1nyan az\u00e9rt j\u00f3l megpadl\u00f3zt\u00e1k a t\u00e9m\u00e1t. Egy m\u00e1sik Kirkegaardr\u00f3l besz\u00e9lt, \u00e9s Huxley v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t piszk\u00e1lta, miszerint a reg\u00e9ny felette \u00e1ll s filoz\u00f3fi\u00e1nak, \u00e9s Dosztojevszkij az\u00e9rt sz\u00e1zszor m\u00e9lyebb Kirkegaardn\u00e1l, mert reg\u00e9nyeket \u00edr.
\nA sr\u00e1cra a sz\u00fcnetben figyeltem fel, a b\u00e1rpultn\u00e1l \u00fclt, esetlen\u00fcl, szem\u00fcvegesen, lel\u00f3gatta a l\u00e1bait, \u00e9s folyton Nat-et b\u00e1multa. Amikor Nat vagy \u00e9n odan\u00e9zt\u00fcnk v\u00e9letlen\u00fcl, elkapta a tekintet\u00e9t, zavarba j\u00f6tt a szem\u00fcveg\u00e9t igazgatta, vagy a pohara perem\u00e9t piszk\u00e1lta a k\u00f6rm\u00e9vel; kivil\u00e1gra az a p\u00f6rsen\u00e9ses, maszturb\u00e1l\u00f3s t\u00edpus volt, nagydarab, puha, h\u00e1jas. Sz\u00f3rakoztatott is, meg ideges\u00edtett is a b\u00e1mul\u00e1s\u00e1val, de azt\u00e1n megfeledkeztem r\u00f3la. Nat figyelemre sem m\u00e9ltatta az eg\u00e9szet. Az el\u0151ad\u00e1s ut\u00e1n be\u00fclt\u00fcnk a H.-ba. Ez egy m\u0171v\u00e9szlebuj, az \u00f6tvenes \u00e9vek P\u00e1rizs\u00e1t id\u00e9zi, a La Tabou-t, Sartre, Pr\u00e9vert exisztencializmus\u00e1t, elfuser\u00e1lt agy\u00fa m\u0171v\u00e9szek, rem\u00e9nyteljes, kiugr\u00e1sra v\u00e1r\u00f3 csemet\u00e9k vedelik a bort a vihar el\u0151tti sz\u00e9lcsendben, r\u00e9genvolt nagyhalak \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban lubickolva; arr\u00f3l \u00e9rtekezve, s\u00fagva, ny\u00f6gve, ord\u00edtva, hogy ki\u00e9 lesz majd a l\u00e1tom\u00e1s, eny\u00e9m, tied, \u00f6v\u00e9k, amely tov\u00e1bb viszi az \u00f6r\u00f6ks\u00e9get, az avantgardizmust, sz\u00fcrrealizmust, b\u00e1rmit, a porban fetrengve, ok\u00e1dozva, mint pocsoly\u00e1ban, mert pocsolya minden jelenleg, egy\u00fctt\u00e9rz\u0151en b\u00f3logatnak, de a t\u0171z hi\u00e1nyzik bel\u0151l\u00fck, ha nem, akkor meg \u00e9ppen megj\u00e1tssz\u00e1k maguk, hogy egy elt\u00e9vedt, a szellem pisl\u00e1kol\u00f3 f\u00e9nyk\u00f6r\u00e9be sz\u00e9d\u00fclt idegen pipit leszerelnek. De mindez\u00e1ltal j\u00f3 hely volt a H.; mindenki dobta az agy\u00e1t, hogy ne maradjon ki a bulib\u00f3l, \u00e9s arr\u00f3l besz\u00e9lt, hogy holnap majd igaz\u00e1n neki kezd a nagy m\u0171nek, annak az igazinak, amivel egy csap\u00e1sra l\u00e1ngra lobbantja \u00e9s \u00e1talak\u00edtja majd a vil\u00e1got. Sz\u00edvf\u00e1jdalmasan \u00fcltek egy poh\u00e1r sz\u00e9tfolyt v\u00f6r\u00f6sbor mellett, vagy fek\u00fcdtek a kertek \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, ahol a l\u00e1nyok, ezek az alkalmi, szeret\u0151 irgalmasn\u0151v\u00e9rek, meg\u00e1lmodott angyalok beteljes\u00edt\u0151i, gyeng\u00e9d, h\u00f3feh\u00e9r k\u00e9zzel tartott\u00e1k homlokaikat, mik\u00f6zben \u0151k a felejt\u00e9s d\u00e9monaival csat\u00e1ztak, \u00e9s megjel\u00f6lt\u00e9k \u00fatmutat\u00f3ul a massz\u00edv kertsasokat, mint a f\u00e1k t\u00f6v\u00e9t a kuty\u00e1k. A l\u00e1nyok a H.-ban mind vir\u00e1gosak voltak, vagy testreszorul\u00f3 feket\u00e9k, ahogy Gr\u00e9co \u00f3ta egyfolyt\u00e1ban divat, \u00e9des italokat ittak, eltartott kisujjal fogt\u00e1k a likr\u00f6spoharat \u00e9s arisztokratikusan dekadens mozdulttal a finoman megmunk\u00e1lt szipk\u00e1t; Nat olyan volt k\u00f6zt\u00fck, mint Gogol szelleme, v\u00e9gleteket ostroml\u00f3 \u0151s-orosz dinoszaurusz. Vodk\u00e1t ivott, hossz\u00fa, kopott, megfakult b\u0151rkab\u00e1tot viselt, meghajlott tart\u00e1sban \u00fclt, mindk\u00e9t karj\u00e1val sz\u00e9lesen felk\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve az asztalra, nyugodtan. Ha szorongott, vagy fesz\u00fclt volt, \u00f6sszeh\u00fazta mag\u00e1t a sz\u00e9ken, l\u00e1bait keresztbe, kez\u00e9t a gyomr\u00e1ra kulcsolta, vagy haj\u00e1ba temetkezett. T\u00e1vol \u00e1llt t\u0151le minden affekt\u00e1l\u00e1si p\u00f3z, vagy hasonl\u00f3k, zsebkend\u0151j\u00e9t mindig elhagyta, \u00e9s minden g\u00e1tl\u00e1s vagy lelkiismeretfurdal\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl f\u00fajta bele az orr\u00e1t pul\u00f3vere ujj\u00e1ba; olyankor el\u0151szeretettel \u00e1llt meg mim\u00f3zalelk\u0171, la femme fatale-t j\u00e1tsz\u00f3 cserepesvir\u00e1gok asztala el\u0151tt. \u0150 maga mezei vir\u00e1g volt, a szabad sz\u00e9l gyermeke, f\u00e9nyben, es\u0151ben f\u00fcrd\u0151. Vad orosz puszta \u00e9s gyeng\u00e9d l\u00f3tuszszirom, jeges sarkvid\u00e9k \u00e9s l\u00e1ngban \u00e1ll\u00f3 hegycs\u00facs. M\u00e1gnes. \u00dagy csap\u00f3dtak hozz\u00e1 az emberek, mint a legyek a l\u00e9gypap\u00edrhoz, de \u0151 egyetlen finom, a nagyhalak nyugodt lebeg\u00e9s\u00e9re eml\u00e9keztet\u0151 mozdulattal les\u00f6p\u00f6rte \u0151ket \u00e9s tov\u00e1bbment. Vil\u00e1g\u00e1ba nem siker\u00fclt behatolniuk. Ereje a mindennem\u0171 elv\u00e1r\u00e1sokkal szembeni m\u00e1r-m\u00e1r vall\u00e1sos m\u00e9lys\u00e9g\u0171 k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g\u00e9b\u0151l, semlegess\u00e9g\u00e9b\u0151l eredt. Csak \u00e9n tudtam, milyen vulk\u00e1nok \u00e9s szakad\u00e9kok ny\u00edlnak minden pillanataban a lelk\u00e9ben, \u00e9s mennyire m\u00e9lys\u00e9gesen a \u201eki hal meg \u00e9rtem\u201d tragikum\u00e1val v\u00e1gyik a szeretetre.
\nNemegyszer hetekig hevert a teljes inaktivit\u00e1s \u00e1llapot\u00e1ban, \u00e9s sajn\u00e1lta mag\u00e1t. Minden kit\u00f6r\u00e9se, f\u00e9nyresz\u00fcletetts\u00e9ge ellen\u00e9re is kontemplat\u00edv teremt\u00e9s volt ink\u00e1bb, roppant nehez\u00e9re esett b\u00e1rmit is csin\u00e1lni, b\u00e1rminek \u00e9rdek\u00e9ben; fontos hat\u00e1rozatokat hozni, ugyan\u00fagy, mint felel\u0151ss\u00e9get v\u00e1llalni. Ilyenkor csak \u00fagy elvolt, mint a bef\u0151tt, azzal, hogy az elker\u00fclt probl\u00e9ma majd csak megoldja \u00f6nmag\u00e1t, \u00e9s csak valami intenz\u00edv em\u00f3ci\u00f3s hat\u00e1s tudta kir\u00e1ngatni ebb\u0151l az \u00e1llapotb\u00f3l, amire hasonl\u00f3k\u00e9ppen reag\u00e1lt, mint a finoman a nyak m\u00f6g\u00e9 cs\u00fasztatott j\u00e9gdarabra. El\u0151sz\u00f6r felh\u00e1bor\u00edtotta, majd alkot\u00e1sra \u00f6szt\u00f6n\u00f6zte, \u00e9s olyan dolgok sz\u00fclettek t\u0151le, mint a F\u00e9nyretasz\u00edtott, amelyet egym\u00e1s ut\u00e1n h\u00e1romszor j\u00e1tszottak le az F.M.A.-n. Egy emberr\u0151l sz\u00f3l, egy humanoidr\u00f3l ink\u00e1bb, mert Nat munk\u00e1iban \u00f6nmaga sz\u00e1m\u00e1ra nincs neme, aki a s\u00f6t\u00e9tben t\u00e9velyegve l\u00e9ny\u00e9nek m\u00e1sik r\u00e9sz\u00e9re tal\u00e1l, amely v\u00e9g\u00fcl kil\u00f6kd\u00f6si, taszig\u00e1lja \u0151t a f\u00e9nyre. F\u00e9lelmetesen j\u00f3 t\u00e9ma a j\u00f3 \u00e9s rossz lehet\u0151s\u00e9geir\u0151l egy emberen bel\u00fcl, az \u00f6nmarcangol\u00f3 keres\u00e9sr\u0151l, a keres\u00e9sr\u0151l, \u00e9s a magasabbrend\u0171vel val\u00f3 ismerked\u00e9s els\u0151 t\u00e9tova l\u00e9p\u00e9seir\u0151l. A s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gb\u0151l a hom\u00e1lyon \u00e1t, a f\u00e9ny fel\u00e9. Nat persze nem ment el a vet\u00edt\u00e9sre, mert nem \u00e9rzi j\u00f3l mag\u00e1t, a figyelem k\u00f6zpontj\u00e1ban; olyankor nyugtalann\u00e1 v\u00e1lik, fesz\u00fcltt\u00e9, k\u00e9ptelenn\u00e9 b\u00e1rmilyen megalkuv\u00e1sos, b\u00f3logat\u00f3 kortyolgat\u00e1sra.
\nAzon az \u00e9jszak\u00e1n nyugtalanul aludt, teste meleg volt, forr\u00f3. Megsimogattam a mell\u00e9t, mellbimb\u00f3i fel\u00e1gaskodtak az \u00e9rint\u00e9sre.<\/p>\n

(Folytatjuk)<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Levinschi Sz\u00e1vuly Attila: Reg\u00e9ny \/ III. A k\u00f6vetkez\u0151 hetekben v\u00e9gigbarangoltuk Torres-el a f\u0151v\u00e1rost. Torres egy illusztr\u00e1tort keresett a mesek\u00f6nyv\u00e9hez, \u00e9n meg n\u00e9h\u00e1ny novell\u00e1t pr\u00f3b\u00e1ltam elhelyezni a lapokban. Natnak vizsg\u00e1i voltak a filmrendez\u00e9sszakon, eg\u00e9sz nap a sulit b\u00fajta, meg a k\u00f6nyveket, filmszalagokat hordott haza \u00e9s k\u00f6r\u00fcltekerte vel\u00fck a h\u00e1zat. \u00c9n abban az id\u0151ben a f\u00fcrd\u0151k\u00e1dban aludtam, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-57352","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57352","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=57352"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57352\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=57352"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=57352"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=57352"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}