El\u0151bb az \u00f3\u00e9vet mutatt\u00e1k, vagyis azt, ami \u00e9ppen m\u00falik el. V\u00f6r\u00f6s \u00fcvegre volt festve az \u00e9vsz\u00e1m, l\u00e1mp\u00e1val h\u00e1tulr\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtva. A l\u00e1mpa tulajdonk\u00e9ppen egy doboz belsej\u00e9ben, s a dobozt \u00e9jf\u00e9lkor megford\u00edtott\u00e1k. Akkor, amikor a templomban a harangoz\u00e1st elkezdt\u00e9k.
\nNagy ribilli\u00f3 t\u00e1madt abban a percben: a templom a kult\u00farh\u00e1z k\u00f6zel\u00e9ben, \u00e9s voltak, akik rak\u00e9t\u00e1t l\u0151ttek fel, kisebb t\u0171zij\u00e1t\u00e9k kerekedett bel\u0151le, hangoskod\u00e1s k\u00f6vette mindenik kil\u00f6v\u00e9st. Bent meg \u00faj\u00e9v bek\u00f6veztekor csujjogat\u00e1ssal b\u00facs\u00faztatt\u00e1k azt, ami elm\u00falt. A megford\u00edtott doboz t\u00faloldal\u00e1n z\u00f6ld h\u00e1tt\u00e9rrel az \u00faj \u00e9vsz\u00e1m jelent meg.
\n„Z\u00f6lddel, persze, az a rem\u00e9ny sz\u00edne” – gondolta Vadmalac, aki n\u00e9m\u00e1n figyelte a t\u00e1rsas\u00e1got, melyhez akarva-akaratlan tartozott. Az \u00f3\u00e9vhez k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb \u00e9rzelmi sz\u00e1lak nem f\u0171zt\u00e9k, m\u00e9gis megsajn\u00e1lta, hogy a v\u00f6r\u00f6s l\u00e1mpa el\u00e9 ker\u00fclt.
\n„Hova lesznek el?” – tette fel mag\u00e1nak a k\u00e9rd\u00e9st. „Hova lettek el a kor\u00e1bbiak? Gy\u0171jti valaki \u0151ket?”<\/p>\n