{"id":57519,"date":"2016-12-31T06:37:27","date_gmt":"2016-12-31T06:37:27","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=57519"},"modified":"2016-12-31T06:37:27","modified_gmt":"2016-12-31T06:37:27","slug":"levinschi-szavuly-attila-feltamasztasa-24","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=57519","title":{"rendered":"Levinschi Sz\u00e1vuly Attila \u201cfelt\u00e1maszt\u00e1sa\u201d (24)"},"content":{"rendered":"

Levinschi Sz\u00e1vuly Attila: Reg\u00e9ny \/ V.<\/strong><\/h2>\n

A Kreuzal sark\u00e1n voltunk, a naplemente el\u0151tt egy pillanattal. Pl\u00e1t\u00f3i szerelmemmel tal\u00e1lkoztam, a l\u00e1nnyal, aki hossz\u00fa ideig volt kiz\u00e1r\u00f3lagos birtokosa tudatom \u00e9lesed\u0151 t\u00fcsk\u00e9inek. Napsugaras nevet\u00e9se volt, amely sok\u00e1ig megbabon\u00e1zott, \u00e9s mindig visszag\u00f6rb\u00edtgette finoman hegyesed\u0151 karmait fel\u00e9je repdes\u0151 kolibriv\u00e1gyaimnak. Az \u00e9vek folyam\u00e1n n\u0151test\u00e9t egyetlen alkalommal \u00e9rintettem, a nyugv\u00f3 v\u00edz felsz\u00edn\u00e9n finoman landol\u00f3 falev\u00e9l \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel. \u0150sz volt a tekintet\u00fcnkben, h\u00e1zast\u00e1rsaknak, f\u00e9rjnek \u00e9s feles\u00e9gnek nevezt\u00fck egym\u00e1st, \u00e9s egy felejthetetlen \u00e9jszak\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egy falusi templomban, ahov\u00e1 \u00f6nmagunk keres\u00e9se \u00e9s a h\u00e9tk\u00f6znapok egym\u00e1sut\u00e1nis\u00e1ga el\u0151l menek\u00fclt\u00fcnk be, megv\u00e1rva, m\u00edg k\u00edv\u00fclr\u0151l a h\u00e1tgerincment\u00e9t megborzongat\u00f3, \u00e9les csikordul\u00e1ssal r\u00e1nkz\u00e1rj\u00e1k az ajt\u00f3t. A tal\u00e1lkoz\u00e1s, mint mindig, elvett egy kicsit a l\u00e9lekzetemb\u0151l; h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt felmagaslottak a Kreuzal sz\u00f6k\u0151k\u00fatjai, \u00e9s \u0151 a nyakamba ugrott, amivel els\u0151sorban a mellettem gyan\u00fatlanul \u00e1ll\u00f3 Natet vette c\u00e9lba. Amikor tov\u00e1bbment, tan\u00faja voltam Nat egyik legelemibb d\u00fchkit\u00f6r\u00e9s\u00e9nek. Megfogadta, hogy meg\u00f6l, ha m\u00e9g egyszer hasonl\u00f3 eset t\u00f6rt\u00e9nik, \u00e9s ekkor m\u00e9g csak nem is j\u00e1tszotta meg mag\u00e1t; szem\u00e9b\u0151l fekete vizek b\u00e9n\u00edt\u00f3an m\u00e9ly \u00e1radata \u00f6ml\u00f6tt el\u0151, \u00e9s t\u00f6rt haj\u00f3k v\u00e1zait, mint valami uszad\u00e9kf\u00e1t sodorva, meghozta legels\u0151 nyomaszt\u00f3 \u00e9jszak\u00e1nkat. Csak hajnal fel\u00e9 t\u0171ntek el a neh\u00e9z, hideg h\u00edn\u00e1rkarok, ekkor egy ablakon bekandik\u00e1l\u00f3 f\u00e9nynyal\u00e1b hat\u00e1s\u00e1ra, amely megpihent egym\u00e1sran\u00e9z\u0151 tekinteteinkben, nyom n\u00e9lk\u00fcl felsz\u00edv\u00f3dtak a plafonban.<\/p>\n

A h\u00e9t v\u00e9g\u00e9n Beth-tel meg Torresszel buliztam. Volt n\u00e9h\u00e1ny alak m\u00e9g Torresn\u00e9l a filol\u00f3gi\u00e1r\u00f3l meg az \u00f6sszehasonl\u00edt\u00f3 vall\u00e1skutat\u00e1sr\u00f3l. Nem Torres szok\u00e1sos t\u00e1rsas\u00e1ga volt. N\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1r Black Label meg nem tudom mik ut\u00e1n iszony\u00fa s\u00fcket sz\u00f6vegel\u00e9sbe mer\u00fcltek a vall\u00e1s meg a hit probl\u00e9m\u00e1ir\u00f3l, \u00fagyhogy lementem a buszmeg\u00e1ll\u00f3ba, hogy megv\u00e1rjam Natet, az Extasyval. Nem voltak rossz fejek, de mindent megtettek, hogy t\u00falharsogj\u00e1k a m\u00e1sikat, vagy hogy beintsenek neki a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fckkel, tiszt\u00e1ra olyan volt az eg\u00e9sz, mintha l\u00e1thatatlan n\u00f6st\u00e9nyeknek j\u00e1rt\u00e1k volna a tud\u00e1s melld\u00f6nget\u0151, kakaskukor\u00e9kol\u00f3 h\u00edmt\u00e1nc\u00e1t, vagy t\u00e1n buzik voltak, \u00e9s mint megvil\u00e1gosult, l\u00e1nyk\u00e9p\u0171 angyalok, rengeteg agyuk megvillogtat\u00e1s\u00e1val pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k elcs\u00e1b\u00edtani egym\u00e1st, mert n\u0151 az nem volt egy sz\u00e1l sem, Beth-en k\u00edv\u00fcl, aki k\u00f6rbej\u00e1rt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, n\u00e9ha levetette mag\u00e1t a div\u00e1nyra, a mennyezetet b\u00e1multa, \u00e9s t\u00fcntet\u0151en unatkozott.
\nMind ez volt a baj ezekkel a kezd\u0151 sr\u00e1cokkal, hasraestek \u00f6nmaguk agy\u00e1t\u00f3l, att\u00f3l, hogy gondolkodni k\u00e9pesek, \u00e9s azt hitt\u00e9k, hogy csak vel\u00fck eshet ez meg. A hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sukt\u00f3l b\u0151gtem le teljesen; nem elmondt\u00e1k a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fcket, hanem minden\u00e1ron r\u00e1d akart\u00e1k tukm\u00e1lni, mint egyetlen, \u00e9rv\u00e9nyes, \u00f6r\u00f6k igazs\u00e1got. Elragadta \u0151ket a tud\u00e1s lehet\u0151s\u00e9ge, \u00e9s nyomban kiv\u00e1lasztottnak gondolt\u00e1k magukat; minden, ami \u00f6nmagukon k\u00edv\u00fcl\u00e1llt, teljesen szar volt a szem\u00fckben, \u00e9s mint ilyen, eml\u00edt\u00e9sre sem m\u00e9lt\u00f3. Az ilyenek, l\u00e1zban \u00e9g\u0151 tekintettel eg\u00e9sz \u00e9jjel k\u00e9pesek agit\u00e1lni, \u00fagyhogy egy alkalommal nem \u00e1llhattam meg, \u00e9s azt mondtam egyik\u00fcknek, hogy fantasztikus, isteni az eszmefuttat\u00e1sa, de egyszer pr\u00f3b\u00e1lja meg este, farokr\u00e1z\u00e1s k\u00f6zben, egyik \u00fajj\u00e1val a segg\u00e9ben elm\u00e9lkedni az \u00e9let nagy k\u00e9rd\u00e9seir\u0151l; el fog \u00e1mulni, mikor r\u00e1j\u00f6n, hogy ez az a titkos poz\u00edci\u00f3, amely transzcendent\u00e1lisan serkenti az elmem\u0171k\u00f6d\u00e9st, \u00e9s megannyi zsenit adott a vil\u00e1gnak.
\nA gyerek persze teljesen paff lett, Nattel meg eg\u00e9sz \u00faton hazafel\u00e9 a k\u00e9p\u00e9n r\u00f6h\u00f6gt\u00fcnk, valah\u00e1nyszor csak felid\u00e9zt\u00fck. Nem led\u00f6bbenteni akartam, csak r\u00e1vezetni \u00f6nmaga fontoss\u00e1g\u00e1nak fel\u00fclvizsg\u00e1l\u00e1s\u00e1ra, amelyhez pont a meglep\u00e9s az egyik legjobb m\u00f3dszer. Nem tudom, siker\u00fclt-e a dolog, de ut\u00e1na sz\u00e9les \u00edvben elker\u00fclte a t\u00e1rsas\u00e1gunkat. Mire visszat\u00e9rt\u00fcnk Nattel, el\u0151ker\u00fclt n\u00e9h\u00e1ny l\u00e1ny valahonnan; egyik\u00fck vadkendert hozott, a g\u00e1zk\u00e1lyha s\u00fct\u0151j\u00e9ben sz\u00e1r\u00edtott\u00e1k, \u00e9s J\u00e9zusr\u00f3l besz\u00e9lt meg Morrisonr\u00f3l, meg valami bizonytalan k\u00f6rvonal\u00fa, lebeg\u0151, nagy feh\u00e9r ballonr\u00f3l, amit \u0151 a szem\u00e9lyis\u00e9gek v\u00e9gtelens\u00e9g\u00e9t \u00e9breszt\u0151\u00f3r\u00e1val, amely szerinte a galileai P\u00e9ter Hajnalt jelz\u0151, h\u00e1romszorosan kukor\u00e9kol\u00f3 kakas\u00e1t helyettes\u00edtette.
\n– Ezt hogy \u00e9rted? – k\u00e9rdezte Torres el\u0151rehajolva, mik\u00f6zben figyelmesen n\u00e9zte a l\u00e1ny arc\u00e1t, mintha egy hirtelen trill\u00e1zni kezd\u0151 kit\u00f6m\u00f6tt mad\u00e1rgy\u0171jtem\u00e9nyt b\u00e1mulna valahol, egy ornitol\u00f3giai szert\u00e1r hom\u00e1ly\u00e1ban. Natra pillantottam, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy neki tetszik az \u00f6tlet.
\n– Az \u00e9breszt\u0151\u00f3ra az \u00e1rul\u00e1s, a megtagad\u00e1s szimb\u00f3luma. Az \u00e1lomvil\u00e1g megtagad\u00e1sa, a realit\u00e1sra val\u00f3 \u00e9bred\u00e9s. Ez az \u00e9breszt\u0151\u00f3ra cs\u00f6ng\u00f6tt, kukor\u00e9kolt P\u00e9terben, mikor vesz\u00e9lyben l\u00e1tta b\u0151r\u00e9t – magyar\u00e1zta a l\u00e1ny. – A ponthozk\u00f6t\u00f6tts\u00e9g hamis biztons\u00e1g\u00e9rzet\u00e9t adja egy sz\u00e9tfoly\u00f3, \u00e1lland\u00f3 mozg\u00e1sra \u00e9p\u00fcl\u0151 vil\u00e1gban. A megalkuv\u00e1s, \u00e1lmaid el\u00e1rul\u00e1sa minden reggelen, \u00e9s a t\u00f6megben val\u00f3 tunya, er\u0151tlen elvegy\u00fcl\u00e9s lehet\u0151s\u00e9ge.
\n– Nofene. – fortyant fel Torres. – Ezt nekem mondod? Mit tudsz te ezekr\u0151l a dolgokr\u00f3l? L\u00e1tt\u00e1l m\u00e1r, eg\u00e9sz k\u00f6zelr\u0151l, lass\u00edtott k\u00e9pben, valakit \u00f6sszeomlani? L\u00e1tt\u00e1l m\u00e1r szalmasz\u00e1lba kapaszkod\u00f3, foldokl\u00f3 emberroncsokat, \u00e1lmaikat vonszolva az utc\u00e1n \u00f6nmaguk par\u00f3di\u00e1jak\u00e9nt \u00e9s mindenki m\u00e1s r\u00e9m\u00fclet\u00e9re, azzal \u00e1ltatva magukat, hogy most, igen most, vagy holnap, vagy holnaput\u00e1n igaz\u00e1n siker\u00fcl, de hogy mi, azt m\u00e1r nem tudj\u00e1k, hisz oly r\u00e9gen \u00e1lmodt\u00e1k, hogy m\u00e1r teljesen kiment a fej\u00fckb\u0151l, \u00e9s nem maradt semmi m\u00e1s a hely\u00e9n, csak a hat\u00e1rtalan undor \u00e9s az \u00e1llati f\u00e9lelem; a f\u00e9lelemnek hat\u00e1rt szabhatnak a k\u00e9pzeletben azzal a d\u00e9delgetett gondolattal, hogy szabadok b\u00e1rmikor kil\u00e9pni ebb\u0151l a meg\u00e9rthetetlen vil\u00e1gb\u00f3l; egy k\u00f6t\u00e9l mindig akad. Nem, \u0151k a hal\u00e1lt\u00f3l nem f\u00e9lnek, azt lebratyizz\u00e1k, csak az \u00e9lett\u0151l; ismerek valakit, aki m\u00e1r t\u00edz \u00e9ve ism\u00e9tli ugyanazt, hogy ci\u00e1nk\u00e1li, \u00e9s hazamegy \u00e9s beveszi, \u00edgy l\u00e1tta valami k\u00e9mfilmben, na bumm, \u00e9s gondold el, t\u00e9nyleg hiszi, hogy megteszi, pedig egy csepp ci\u00e1nk\u00e1lija sincs, \u00e9s \u00e9ppen ez tartja \u00e9letben.
\n– Ez \u00edgy egy kicsit \u00f6sszevissza van, mondta a l\u00e1ny, – mit akarsz mondani tulajdonk\u00e9ppen?
\nTorres r\u00e1b\u00e1mult.
\n– Megk\u00e9rdezted m\u00e1r valamelyik\u00fcket, mi a v\u00e9lem\u00e9ny\u00fck nekik az \u00e1lmokr\u00f3l? Azokr\u00f3l az \u00e1lmokr\u00f3l, amelyekr\u0151l te itt \u00f6sszevissza pr\u00e9dik\u00e1lsz: az \u00f6v\u00e9kr\u0151l vagy a m\u00e1sok\u00e9r\u00f3l? Ne is tedd, mert legjobb esetben szembek\u00f6pnek. Az \u00f6v\u00e9k m\u00e1r nincs, elt\u0171ntek, elvitte erej\u00fcket is, a m\u00e1sok\u00e9ra meg r\u00e1legyintenek, mert tudj\u00e1k, hogy az is elm\u00falik. Csuklanak, h\u00e1nynak \u00e9s s\u00edrnak, \u00e9s elv\u00e9konyult \u00f6kleiket r\u00e1zz\u00e1k \u00f6nmaguk, az \u00e9g, \u00e9s minden k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck l\u00e9v\u0151 fel\u00e9, \u00e9s mi\u00e9rt? Na, mi\u00e9rt? Mert ez az \u00e9let, kisany\u00e1m. K\u00f6nny\u0171 az apuka meg anyuka \u00f6l\u00e9nek h\u00e1romszob\u00e1s\u00e1b\u00f3l az \u00e1lmokr\u00f3l sz\u0151ni p\u00f3kh\u00e1l\u00f3kat, \u00e9s sz\u00e1monk\u00e9rni a m\u00e1sok\u00e9t, de kellett m\u00e1r v\u00e1lasztanod az \u00e1lmod \u00e9s az \u00e9leted \u00e9s a szeretteid \u00e9lete k\u00f6z\u00f6tt?
\nMeglep\u0151dtem Torres kirohan\u00e1s\u00e1n, \u0151 azt\u00e1n igaz\u00e1n \u00f6nz\u0151 teremtm\u00e9ny volt a jav\u00e1b\u00f3l; de mindamellett, hogy m\u0171v\u00e9szi v\u00e9n\u00e1ja hozta ezeket a sz\u00f6vegeket, ez\u00fattal \u0151szintes\u00e9get v\u00e9ltem kicsend\u00fclni a hangj\u00e1b\u00f3l. \u00dagy le is hengerelte vele a csajt, mint egy fas\u00edrtot. Szeg\u00e9ny nehezen szedte \u00f6ssze mag\u00e1t, \u00e9n k\u00f6zben elismer\u00e9ssel ad\u00f3ztam Torresnek, hogy a l\u00e1nyt bosszantsam; mik\u00f6zben j\u00f3l sz\u00f3rakoztam magamban, mert tudtam, hogy Torres is \u00e1lmod\u00f3, \u00e9s esze \u00e1g\u00e1ban sincs komolyan venni, amiket \u00f6sszehordott, egyszer\u0171en csak, mint mindenki, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten keresi a k\u00f6z\u00e9putat \u00e1lom \u00e9s realit\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt.
\n– B\u00e1rmit csin\u00e1lsz, azt csak eg\u00e9szen lehet csin\u00e1lni, – sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl a l\u00e1ny, – \u00e9n csak ennyit akartam mondani.
\n– \u00c9s mondd, te eg\u00e9szen \u00e1lmodsz? Hogy teszed?
\nTorres hangj\u00e1ban most m\u00e1r g\u00fany volt.
\n– \u00cdgy. – mondta a l\u00e1ny, hirtelen felugorva, \u00e9s farkasszemet n\u00e9zett Torresszel, mik\u00f6zben \u00fajjaival t\u00e1granyitotta egyik szem\u00e9t, – l\u00e1tod, \u00edgy. Tetszik?
\n– Persze, nagyon. – mondta Torres, legyintett, \u00e9s lopva k\u00f6r\u00fclpillantott, hogy l\u00e1ssa a t\u00f6bbiek arc\u00e1n, kinek a mutatv\u00e1ny\u00e1t fogj\u00e1k megtapsolni. Minthogy ez elmaradt, k\u00f6rbej\u00e1rt kiss\u00e9, \u00e9s felhajtott n\u00e9h\u00e1ny poh\u00e1rral. Az arcok egyre jobban el\u00e1ztak, a l\u00e1ny most Natnek kezdett fejtegetni valamit, k\u00f6zelebb \u00fcltem; arr\u00f3l besz\u00e9lt, hogy a Gondolat senki\u00e9. Nem l\u00e9tezik az \u00e9n gondolatom, mint birtokos\u00e9, vagy a ti\u00e9d. A gondolat a vil\u00e1gegyetemben sz\u00e1ll\u00f3 por, amit egyes emberek elkapni k\u00e9pesek. K\u00e9t ember ugyanolyan benyom\u00e1soknak kit\u00e9ve m\u00e9gsem \u201efog ki\u201d ugyanolyan gondolatot, mivel l\u00e9tezik a \u201ediversification infinit\u00e9 des chouses\u201d.
\n\u00c9rdekesen besz\u00e9lt, k\u00eds\u00e9r\u0151 k\u00e9zmozdulatai a vir\u00e1gos mez\u0151k\u00f6n csapong\u00f3 pillang\u00f3k r\u00f6pt\u00e9re eml\u00e9keztettek.
\n– \u00c9n azt mondom, hajad l\u00e1gy hajnali f\u00e9nyben, te azt mondod, l\u00e1gy hajnali f\u00e9nnyel a hajadban; ugyanazt akarjuk mindketten elmondani, \u00e9s m\u00e9gsem ugyan\u00fagy, nem? – fejezte be, kurt\u00e1n felnevetett, \u00e9s r\u00e1gy\u00fajtott egy Marlboro-ra. Megtorn\u00e1sztatta fel-le a l\u00e1bait, a farmere szakadt volt \u00e9s beatnikesen kopott. Finom vonal\u00fa \u00fajjai k\u00f6z\u00f6tt kereken f\u00fajta ki a szivarf\u00fcst\u00f6t, \u00e9s r\u00e1m n\u00e9zett egy hossz\u00fa pillant\u00e1ssal; megt\u00e9vesztette hossz\u00fa hajam, \u00e9s \u00e1lomszer\u0171, tetetetten hanyag mozdulatom, amivel let\u00f6r\u00f6ltem egy k\u00e9pzeletbeli pontot a homlok\u00e1r\u00f3l; a t\u00e1voli exotikus India aj\u00e1nd\u00e9k\u00e1t. K\u00e9s\u0151bb t\u00e1ncolt egy sr\u00e1ccal, \u00e9s s\u00e9rt\u0151d\u00f6tt volt a tekintete.
\nHajnal fel\u00e9 Torres falhoz v\u00e1gott n\u00e9h\u00e1ny poharat, fel\u00e1llt az asztalra \u00e9s egysz\u00e1l halv\u00e1nys\u00e1padt kombin\u00e9ban a szellem \u00f6r\u00f6kl\u00e9t\u00e9r\u0151l, meg valami transzcendent\u00e1lis csillog\u00e1sr\u00f3l tartott el\u0151ad\u00e1st, mik\u00f6zben Beth-et a szomsz\u00e9d szob\u00e1ban tapogatt\u00e1k.
\n– Figyeljetek, – mondta Torres, – amikor Ferlinghetti az Elme Vid\u00e1mparkj\u00e1r\u00f3l besz\u00e9l, akkor egyben elmondja azt is, mi az ami meg\u00f6li, kicsontvel\u0151zi a szellemet, csak oda kell figyelni, az emberroncsok a m\u00e1zolt kocsikban az \u00faton, mindig ugyanazok, mindig ugyanazon a v\u00e9gtelen \u00faton, \u00e9n nem vagyok pinairigy, igyunk a szerelemre, gondoljatok az \u00f6sszes kiny\u00fajtott kezekre, k\u00e9rlek, az \u00e9rint\u00e9sre, az \u00f6lel\u0151 karokra, amelyekben van er\u0151 a mag\u00e1hoz szor\u00edt\u00e1sra, \u00e9s m\u00e9gis, n\u00e9ha t\u00e9tov\u00e1n l\u00f3g az oldalunk mellett, ennyi a mi t\u00e9rbeli kiterjed\u00e9s\u00fcnk, mit tehetn\u00e9nk, gondolj\u00e1tok meg, az istenek t\u00f6bbre k\u00e9pesek…
\nPatetikus lett, elcsuklott a szava, mindj\u00e1rt j\u00f6v\u00f6k, mondta, leugrott az asztalr\u00f3l. kir\u00e1ngatta az ips\u00e9t Beth mell\u0151l a szob\u00e1b\u00f3l \u00e9s lerugdalta a l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n. Amikor felj\u00f6tt, v\u00e9rzett a keze, leverte a korl\u00e1ton, \u00e9s eg\u00e9sz test\u00e9ben remegett.
\n– H\u00fclye vagy, mondta neki Beth, nem volt semmi, \u00e9s l\u00e1tszott rajta, hogy t\u00e9nyleg nem volt semmi, egyszer\u0171en j\u00f3 em\u00f3ci\u00f3kat akart, egy kis \u00e9rzelmi kir\u00e1ndul\u00e1st a vesz\u00e9lyz\u00f3n\u00e1ba; tudod, hogy szeretlek, mi\u00e9rt kellett ezt tenned, mi\u00e9rt, na, gyere ide kis buta.
\nVodk\u00e1t \u00f6nt\u00f6tt Torreskez\u00e9re, megcs\u00f3kolta \u00e9s bebugyol\u00e1lta, mik\u00f6zben Torres bepisil\u0151 poz\u00edci\u00f3ban \u00fclt a d\u00edv\u00e1ny sark\u00e1n, \u00e9s \u00e9n l\u00e1ttam, hogy Beth-nek tetszett ez az eg\u00e9sz, mi t\u00f6bb, Natnek is tetszett, a t\u00f6bbi l\u00e1ny arc\u00e1t elker\u00fcltem, nem volt kedvem mindegyiken ugyanazt felfedezni; a h\u00e1tgerinc\u00fck ment\u00e9n v\u00e9gigfut\u00f3, j\u00f3les\u0151, szembent\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 n\u0151hatalom\u00e9rz\u00e9st, amelynek \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban a f\u00e9lt\u00e9keny h\u00edm megverekszik kiszemelt p\u00e1rj\u00e1\u00e9rt. Hab\u00e1r, egyik\u00fck azt mondta f\u00e9lhangosan, ha az \u0151 sr\u00e1ca tenne ilyet, kitenn\u00e9 a sz\u0171r\u00e9t, de ahogy eln\u00e9zetem, vagy a csaj nem volt igazi n\u0151, vagy nem is volt palija.
\nAmikor hazament\u00fcnk, azazhogy felm\u00e1sztunk az emeletre, m\u00e1r vil\u00e1gosodott odakint. A falak feh\u00e9rek voltak, csak az ajt\u00f3k \u00fcltek meg minden\u00fctt, mint nagy, s\u00f6t\u00e9t, fogatlan sz\u00e1jak, harap\u00e1sra k\u00e9szen, a bent alv\u00f3k l\u00e9legzete fullaszt\u00f3, nyirkos p\u00e1r\u00e1ba burkolta az \u00e1lmokat.
\nFal\u00e1b\u00fa, f\u00e9lszem\u0171 kal\u00f3z-Mikul\u00e1s, v\u00e9rz\u0151 bokacsonkjain t\u00e1ncol\u00f3 boh\u00f3c, \u00e9s csupaszra beretv\u00e1lt kuty\u00e1k a sz\u00ednpadon; amint kil\u00e9p\u00fcnk a liftb\u0151l, szemben vel\u00fcnk kiny\u00edlik az ajt\u00f3, rivaldaf\u00e9ny \u00e9s cirkuszi muzsika-m\u0171sor csap ki a r\u00e9seken, a szoba mennyezet\u00e9t k\u00f6r\u00fcllebegi egy ny\u00faltl\u00e1b\u00fa, h\u00edmtest\u0171 balerina; egy k\u00e9z z\u00f6rg\u0151 tejes\u00fcveget tesz ki a k\u00fcsz\u00f6bre. Nat a karomra t\u00e1maszkodik, ford\u00edtom a kulcsot az ajt\u00f3nk z\u00e1rj\u00e1ban. Odabent, az \u00e9gvemaradt villany s\u00e1rga f\u00e9nyk\u00f6r\u00e9ben f\u00e1radtan verdes egy lepke.
\nHaza\u00e9rkezt\u00fcnk.<\/p>\n

\u00a0 (Folytatjuk)<\/em><\/p>\n

A sorozat el\u0151z\u0151 r\u00e9szei itt olvashat\u00f3k<\/a><\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Levinschi Sz\u00e1vuly Attila: Reg\u00e9ny \/ V. A Kreuzal sark\u00e1n voltunk, a naplemente el\u0151tt egy pillanattal. Pl\u00e1t\u00f3i szerelmemmel tal\u00e1lkoztam, a l\u00e1nnyal, aki hossz\u00fa ideig volt kiz\u00e1r\u00f3lagos birtokosa tudatom \u00e9lesed\u0151 t\u00fcsk\u00e9inek. Napsugaras nevet\u00e9se volt, amely sok\u00e1ig megbabon\u00e1zott, \u00e9s mindig visszag\u00f6rb\u00edtgette finoman hegyesed\u0151 karmait fel\u00e9je repdes\u0151 kolibriv\u00e1gyaimnak.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-57519","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57519","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=57519"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/57519\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=57519"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=57519"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=57519"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}