Eb\u00e9dn\u00e9l Vadmalac kifejtette, hogy \u0151 valakinek az arc\u00e1b\u00f3l meg tudja \u00e1llap\u00edtani, ki \u00f6ln\u00e9 meg \u0151t, amennyiben \u00fagy hozn\u00e1 a sors. Az arcb\u00f3l meg a pillant\u00e1s\u00e1b\u00f3l.
\nKismalac \u00e9rdekl\u0151d\u0151 szemmel n\u00e9zett az apj\u00e1ra, Malack\u00e1t is meglepte a k\u00e9rd\u00e9sfelvet\u00e9s, de csak a koma sz\u00f3lt, illetve k\u00e9rdezett.
\n„Pusk\u00e1ra gondolsz? H\u00e1bor\u00fa?”
\n„Puska, t\u0151r, k\u00e9s, kapa, hogy a k\u00e1 bet\u0171n\u00e9l maradjunk.”
\n„Hm” – volt a koma reakci\u00f3ja. Meg ez: „Ismer\u0151s\u00f6kre vagy ismeretlenekre gondolsz?”
\n„Olyankor mindenki idegen” – ezt v\u00e1laszolta sokat sejtet\u0151en Vadmalac. S m\u00e9g tett a t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1ra k\u00e9t t\u00f6ltel\u00e9ket.
\nAmit Malacka j\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9ssel nyugt\u00e1zott, mert azt jelentette, hogy j\u00f3 a f\u0151ztje.
\n„N\u00e9zz r\u00e1m – mondta ekkor a koma. Kih\u00fazta mag\u00e1t, hegyes f\u00fcl\u00e9t az \u00e9gnek emelte, megsimogatta sz\u0151r\u00e9t a pof\u00e1j\u00e1n, \u00e9s megk\u00e9rdezte: „Szerinted \u00e9n is gyilkos lehetn\u00e9k?”<\/p>\n