Be\u00fcltem a moziba \u2013 sokadszor is \u2013 megn\u00e9zni a \u201eLa La Land\u201d-et, \u00e9s amikor kij\u00f6ttem, sz\u00e1lling\u00f3zott a h\u00f3. A b\u00e9k\u00e9s h\u00f3szit\u00e1l\u00e1sban v\u00e1gtam \u00e1t a Gramercy hangulatos kisutc\u00e1in. Ezek a l\u00e9pcs\u0151felj\u00e1ratos h\u00e1zak ak\u00e1rmikor k\u00e9pesek levenni a l\u00e1bamr\u00f3l, \u00e9s ha a hangulat h\u00f3hull\u00e1s mellett m\u00e9g kinn felejtett \u00fcnnepi f\u00e9nyekkel is fokozva van, valami megfoghatatlan boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt\u0151dik fel a l\u00e9lek, hogy szinte t\u00e1ncra perd\u00fcl, vagy csak halkan dudor\u00e1szik a l\u00e9p\u00e9sek kopog\u00e1sainak \u00fctem\u00e9n a j\u00e1rda m\u00e9g nem h\u00f3lepte aszfaltj\u00e1n.<\/p>\n
Fenn \u00e1lltam a 72. utca dombnyi magass\u00e1g\u00e1ban a Central Park tava f\u00f6l\u00f6tt \u2013 ahol ny\u00e1ron a vadkacs\u00e1k \u00e9s vadludak lebzselnek, \u00e9s komiszkodnak a cs\u00f3nakh\u00e1zn\u00e1l uzsonn\u00e1z\u00f3 n\u00e9pekkel, am\u00edg azok meg nem osztj\u00e1k a falatot vel\u00fck\u2026 \u2013 \u00e9s el\u0151ttem a l\u00e1mp\u00e1k sora volt a feh\u00e9r gy\u00f6ngyf\u0171z\u00e9r az \u00f6sv\u00e9nyen kanyarogva lefel\u00e9 a t\u00f3hoz. Onnan tekintettem vissza. Vissza az eg\u00e9sz esztend\u0151re, amit hetek \u00f3ta mindenki csak temetni akart, elfelejteni, elhajtani. \u00c9s sz\u00eddt\u00e1k, \u00e9s szapult\u00e1k, minden nagyobb bajt neki tulajdon\u00edtottak. Pedig h\u00e1t mi v\u00e9tke lehet egy esztend\u0151nek\u2026 S ahogyan ott \u00e1lltam, \u00e9s visszatekintettem, sz\u00e1momra teljesen egy\u00e9rtelm\u0171 volt, hogy \u00e9n szerettem. Nekem kifejezetten kedves volt az elm\u00falt \u00e9v, mindennel, amit adott s mindennel, amit hozott, mindennel, amire lehet\u0151s\u00e9get ny\u00fajtott. Boldog voltam az elm\u00falt esztend\u0151ben. Nem h\u00fazogattam \u00e1t idegesen a napokat a kalend\u00e1riumban, hogy hamarabb fogyjanak, nem foglalkoztam azzal, milyen gyorsan vagy nem gyorsan telik. Fel\u00e9t ennek az \u00e9vnek az any\u00e1mmal t\u00f6ltehettem New Yorkban, \u00e9s k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le mes\u00e9s helysz\u00edneken. F\u00e9l\u00e9v sok, tal\u00e1n a legt\u00f6bb, amit \u00e9rdemben egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egyhuzamban valaha is az \u00e9letben. K\u00e9tszer is hazautazhattam sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldemre, bele\u00e9rtve azt a meglepet\u00e9sekkel \u00e9s \u00f6r\u00f6mtal\u00e1lkoz\u00e1sokkal megpakolt b\u0151s\u00e9gkosarat, ami a ny\u00e1ri vak\u00e1ci\u00f3m volt.<\/p>\n
S ha ez nem lenne el\u00e9g, sz\u00e1znegyvennyolc napot t\u00f6lt\u00f6ttem \u00faton, sz\u00e1llod\u00e1kban, rep\u00fcl\u0151g\u00e9pen a vil\u00e1g f\u00f6l\u00f6tt a hazautaz\u00e1saimon k\u00edv\u00fcl. \u00dajabb gombost\u0171ket t\u0171zhettem a vilgt\u00e9rk\u00e9pemre, izgalmas kalandokkal lettem gazdagabb a m\u00e1r kor\u00e1bban is ismer\u0151s helyeken, \u00e9s beiktattam a list\u00e1mra Bostont, a b\u0171n\u00f6s v\u00e1rost, Las Vegast, P\u00e1rizst, \u00e9s a fjordok kir\u00e1lyn\u0151j\u00e9t, Bergent is. Zsusk\u00e1val is folytattuk angliai csavarg\u00e1sainkat, \u00e9s megismerhettem Brightont meg Wakehurst Place-t.<\/p>\n
Azt\u00e1n v\u00e9gre megtal\u00e1ltam az utam egy m\u00e1sik mesevil\u00e1g fel\u00e9, ami els\u0151re nagyon nem akar\u00f3dzott el\u0151ttem kit\u00e1rulkozni. Ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, le is \u00edrtam: nem szeretem. Ilyent pedig nem szoktam elhamarkodottan le\u00edrni. Kanyarg\u00f3s dimbes-dombos kisutc\u00e1kban kaptattam fel \u00e9rte a Hollywood Hillsre, \u00e9s lihegtem fel kora reggel Studio Citybe. K\u00e9tszer z\u00e1rtak be \u00e9jszaka a Griffith Parkba, meg kellett m\u00e1rt\u00f3znom Malibuba is cseppet, \u00e9s \u00e9jszaka kilom\u00e9tereket gyalogoltam Santa Monic\u00e1n \u00e1t, f\u00f3k\u00e1kat n\u00e9ztem egy m\u00e1sik \u00e9jjelen Redondo Beach-en, \u00e9s egy dalt f\u00fcty\u00f6r\u00e9szhettem a Hermosa Beach m\u00f3l\u00f3j\u00e1n, miut\u00e1n a s\u00fclt krumplit a Lighthouse Caf\u00e9n\u00e1l magamba toltam. Kellett, hogy megmutass\u00e1k nekem az utat a lelk\u00e9hez, \u00e9s mostm\u00e1r soha nem veheti el t\u0151lem senki sem ezt a csod\u00e1t: La La Landet.<\/p>\n
Visszaford\u00edtottam a tekintetem, \u00e9s len\u00e9ztem a v\u00f6lgybe, ahol a t\u00f3 pihent a Fifth Avenue elcsendes\u00fcl\u0151 \u00e9jszakai morg\u00e1sa k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben, \u00e9s amikor az \u00f6reg Andersenhez \u00e9rtem, \u00f3vatosan, hogy a vadkacs\u00e1ja fej\u00e9r\u0151l \u00e9s az \u00f6v\u00e9r\u0151l se r\u00e1zzam le a fiatal h\u00f3r\u00e9teget, beles\u00fagtam a f\u00fcl\u00e9be: mennyire boldog vagyok. \u00c9s k\u00f6rben\u00e9ztem, az \u00e9n rajong\u00e1sig szeretett v\u00e1rosom, New York \u00f6lelt k\u00f6rbe \u00e9s szipork\u00e1zta r\u00e1m sok apr\u00f3 f\u00e9ny\u00e9t s a megnyugtat\u00f3 szeretet\u00e9t.<\/p>\n
Azt\u00e1n hazas\u00e9t\u00e1ltam, \u00e9s neki\u00fcltem egym\u00e1s ut\u00e1n kibontogatni ezeket a kis \u00e9kszerdobozokat, a mes\u00e9kkel teli kis pakkokat egyenk\u00e9nt.<\/p>\n