Kom\u00e1ja j\u00f6tt a h\u00edrrel, hogy gy\u00fclekeznek a k\u00f6zpontban. „Gy\u00fclekeznek”, nem merte a sz\u00e1j\u00e1ra venni a sz\u00f3t, hogy „t\u00fcntetnek”. Valami\u00e9rt \u00f3vakodott t\u0151le, tal\u00e1n mert a sz\u00f3 igen k\u00f6zel \u00e1llt a „kit\u00fcntet”-hez, m\u00e1s sz\u00f3val „kontamin\u00e1lt”.
\nA koma nem eg\u00e9szen \u00e9rtette, mi annak a jelent\u00e9se, de sz\u00edvesen haszn\u00e1lta. Mert ha modern, h\u00e1t biztosan igaz.
\nVadmalacot meglepte a sz\u00f3, illetve hogy t\u00fcntet\u00e9sre ker\u00fcl sor, elernyedt m\u00e1r a lelke is, ami\u00f3ta nem fejezhette ki v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get \u00e9rint\u0151 dolgokr\u00f3l, mi m\u00e1st mondhatott volna, r\u00e1ad\u00e1sul pattog\u00f3 azonnal, mint hogy: „Megy\u00fcnk!”
\n\u00dagy lett \u00e9rtve, hogy \u0151k az eg\u00e9sz csal\u00e1d, meg a koma.
\nNo de a vacsora… Malacka \u00e9ppen k\u00e9sz lett a rizses h\u00fassal, a l\u00e1bost f\u00e9lreh\u00fazta, a gyerekeknek leszelt egy-egy kar\u00e9j kenyeret, s megkente szilvaizzel.<\/p>\n