…A tengerparton voltam \u00e1lmomban… \u00c9n, aki a reum\u00e1m miatt eg\u00e9sz \u00e9letemben gy\u00f3gyf\u00fcrd\u0151ket \u00e9s a hegyvid\u00e9ket j\u00e1rtam, el tudj\u00e1tok ezt k\u00e9pzelni!? De ebben \u00fagy volt, hogy a tengerparton vagyok. Z\u00fag a v\u00edz, olyan zajjal, mintha a gy\u00e1rban, a kov\u00e1csm\u0171helyben lenn\u00e9nk. A hull\u00e1mok \u00e9ppeg \u00fagy csap\u00f3dnak neki a partnak, mint valami l\u00e9gkalap\u00e1csok. Fsss-bumm! Fsss-bumm! \u00c9ppeg \u00fagy f\u00e9lek, mint gyermekkoromban, amikor \u00e9jjel a temet\u0151 mellett vitt az utam. Mit mondjak, tele volt a gaty\u00e1m a r\u00e9m\u00fclett\u0151l. \u00c9s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g… az a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g… bek\u00f6t\u00f6tt szemmel is t\u00f6bbet l\u00e1tn\u00e9k benne, olyan. \u00dagy k\u00e9pzelj\u00e9tek el, mint amikor a Megl\u0151tt idej\u00e9n elvett\u00e9k volt a villanyt az utc\u00e1nkban, na, olyasmi. Menegetek, s nem l\u00e1tom, hov\u00e1 l\u00e9pek. De megyek el\u0151re, mert mennem kell. Valaki ezt parancsolta nekem, hogy ne \u00e1lljak egyhelyben… mert ha nem mozdulok, ahol a fejem, ott a l\u00e1bam is, ahogy mondani szokt\u00e1k. Az is lehet, valaki pisztolycs\u00f6vet nyomott a hal\u00e1nt\u00e9komhoz, m\u00e1r nem eml\u00e9kszem \u00e9ppeg. Manaps\u00e1g minden lehets\u00e9ges, na! \u00dagyhogy menegetek, mit csin\u00e1lhatn\u00e9k? Haljak meg ink\u00e1bb, mint egy marha, a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben? A tenger ek\u00f6zben b\u0151g, olyan r\u00e9mes hangon, hogy a h\u00fasom csom\u00f3kba kapja \u00f6ssze mag\u00e1t a csontjaimon. \u00dagy t\u0171nik, ezer l\u00e1nccal csapkodja a partot. Kapkodom a l\u00e1bam rendesen el\u0151le. Nem is tudom, mit\u0151l v\u00e9dem, azt sem, musz\u00e1j-e \u00edgy elugr\u00e1ljak, de ezt csin\u00e1lom, ilyen vagyok \u00e9n, megfondolt, annyira legal\u00e1bb, amennyire takar\u00e9kos a feles\u00e9gem. Lehet, hogy senki nincs ott l\u00e1ncokkal, de tudj\u00e1tok-e, mire gondoltam? V\u00e1rjak, hogy atyaistenesen l\u00e1ss\u00e1k el a bajom, \u00e9s ut\u00e1na \u00f3vatoskodjak? Neeeem… Eg\u00e9szs\u00e9gesebb a megfondolts\u00e1g, mondom magamban. \u00c9s ahogy \u00edgy r\u00e9m\u00fcld\u00f6z\u00f6k, azt se tudva, mit\u0151l, \u00e9s ahogy \u00edgy \u00f3vakodok, azt se tudva, kit\u0151l, egyszerre csak, l\u00e1m, megjelenik odafentr\u0151l egy f\u00e9nysug\u00e1r. Ahogy \u00e1lomban szokott, mit akartok! Felkelt a Hold, mondom magamban. De nem, amikor jobban megn\u00e9zem, mit l\u00e1tnak szemeim: valamif\u00e9le t\u0171z s\u00fct onnan fentr\u0151l, egy kicsit ferd\u00e9n, vastag sug\u00e1rban, hogy k\u00e9t ember elf\u00e9rne benne. Amikor megjelent, olyan vak\u00edt\u00f3 volt, hogy a kezemmel eltakartam a szemem, mint a filmekben, t\u00e9nyleg. Olyasmi volt, mint az agron\u00f3mus aut\u00f3j\u00e1nak a f\u00e9nysz\u00f3r\u00f3ja, amikor loptunk a mez\u0151r\u0151l, \u00e9s a szem\u00fcnkbe s\u00fcttetett vele. Aszonnal odakapom a kezem a szememhez. Amikor azt\u00e1n egy cseppet hozz\u00e1-szokok, k\u00f6r\u00fcln\u00e9zek, merre van a ny\u00falcip\u0151, hogy magamra kapjam. \u00dagy, mint amikor az agron\u00f3mus kergetett az Ar\u00f3j\u00e1val. A tengert l\u00e1tom. A hatalmas hull\u00e1mokat, ahogy r\u00e1m mordulnak. \u00c9s abban a pillanatban a hull\u00e1mok k\u00f6z\u00f6tt megl\u00e1tom az \u00fczemi p\u00e1rttitk\u00e1rt, ahogyan felbukkan, \u00e9s elkezd ord\u00edtani nekem, mert nem jegyzedeltem ki nemtom, melyik plen\u00e1ris \u00fcl\u00e9st. De el is t\u0171nik hamar a hatalmas hull\u00e1mok alatt, h\u00e1rom-n\u00e9gyszer akkor\u00e1k voltak, mint maga, Pet-rica \u00far, \u00fagyhogy egy cseppet fell\u00e9legezhetek. Ha a maga tehets\u00e9ge meglenne nekem, Petrica \u00far, lefesten\u00e9m ezt az eg\u00e9szet, komolyan. Ilyen gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 hull\u00e1mokat nem cs\u00edp el az ember b\u00e1rmikor. Remek\u00fcl n\u00e9zne ki az eb\u00e9dl\u0151ben a falon, a kanap\u00e9 felett.
\n…Megvizslatom \u00e9n jobban a k\u00f6rny\u00e9ket, de l\u00e1nc sehol. Pf\u0171, milyen t\u00f6kfej vagyok! Csak \u00e9n hallom a cs\u00f6rg\u00e9s\u00fcket, \u00fagy, bent a f\u00fclemben, mik\u00f6zben forgol\u00f3dok az \u00e1gyban, hogy v\u00e9g\u00fcl k\u00f6telet sodrok a lepegy\u0151b\u0151l. A v\u00edznek viszont… hogy is mondjam, olyan a sz\u00edne, mint a mosogat\u00f3l\u00e9nek. Mintha valamif\u00e9le szennyv\u00edz lenne, legal\u00e1bbis \u00fagy t\u0171nik nekem. R\u00e9padarabok is \u00faszk\u00e1lnak benne, par\u00e9jlevelek \u00e9s kaporsz\u00e1lak, valahogy \u00fagy, mint mosogat\u00e1s k\u00f6zben a levesest\u00e1lakban l\u00e9v\u0151 marad\u00e9k. Miut\u00e1n megszeml\u00e9lem alaposan, hogy n\u00e9z ki, csak akkor kezd el b\u0171zleniiii… De b\u0171zleni, ember, nem vicc! Fordul ki a belem t\u0151le. \u00bbH\u00e9, te, hov\u00e1 m\u00e9sz?\u00ab, vesz lyukra valaki. \u00c9n hallgatok. \u00bbGyere, egy\u00e9l vel\u00fcnk, z\u00f6lds\u00e9gleves van\u00ab, cs\u00e1b\u00edtgat a hang. \u00c9n majd’ leb\u00e9nulok a f\u00e9lelemt\u0151l, nem egy\u00e9b. \u00bbNa, j\u00f6ssz vagy nem?\u00ab, reccsen r\u00e1m. \u00bb\u00c9n nem igaz\u00e1n szeretem a z\u00f6lds\u00e9glevest\u00ab, mondom, hogy kih\u00fazzam magam valahogy. \u00bbK\u00e9t nap m\u00falva az \u00f6rd\u00f6g\u00f6t is megzab\u00e1ln\u00e1d\u00ab, feleli a hang, \u00e9s r\u00f6h\u00f6gni kezd. De micsoda r\u00f6h\u00f6g\u00e9s! Mintha peng\u00e9t h\u00fazna v\u00e9gig a h\u00e1tamon! \u00bbK\u00e9t \u00e9v m\u00falva pedig az \u00f6regapj\u00e1t is felfalod!\u00ab, teszi hozz\u00e1, \u00e9s r\u00f6h\u00f6g megint, ezerrel.
\nElkezdek rohanni. De \u00fagy, hogy perzsel a l\u00e9legzetem. Azt hiszem, ek\u00f6zben izzadtam le annyira, hogy csuromvizes lett a lepegy\u0151 alattam reggelre. Amikor m\u00e1r nem b\u00edrom szusszal, le\u00fcl\u00f6k egy k\u0151re. Na de a k\u0151 al\u00f3l kisz\u00f3l egy m\u00e9zesm\u00e1zos hang: \u00bbEhehej!, tudom \u00e9n, hogy mag\u00e1csk\u00e1nak a csirkecibere \u00edzlik, nem ez a z\u00f6lds\u00e9glevesnek mondott mosogat\u00f3l\u00e9\u00ab. \u00dagy ugrottam fel, mint akit megcs\u00edpett a dar\u00e1zs. \u00bbDe ez\u00e9r’ h\u00e1romszor egym\u00e1s ut\u00e1n kukor\u00e9kolnod kell\u00ab, folytatja a hang. \u00c9s abban a pillanatban, verjen meg az Isten, ha nem \u00edgy volt, t\u00e9nyleg elkezdek kukor\u00e9kolni. \u00c9n magam is elcsod\u00e1lkozok, \u00e1lmomban, hogy milyen hangom van ehhez. Olyan sz\u00e9pen kanyarg\u00f3zik el\u0151 az \u00e9nek a torkomb\u00f3l, hogy legsz\u00edvesebben nem is hagyn\u00e1m abba. De azt\u00e1n amikor negyedszerre zend\u00edtek r\u00e1, puff!, b\u0171z\u00f6s b\u00f6f\u00f6g\u00e9sf\u00e9le lesz bel\u0151le.
\n\u00c9s akkor, tezsv\u00e9r, elkezd m\u00e9g er\u0151sebben h\u00e1nykol\u00f3dni a tenger, mintha ugatna. Ugat, \u00e9s habot f\u00faj. \u00bbH\u00e9, Relu Covalciuc, te azt\u00e1n ostoba vagy!\u00ab, ki\u00e1ltja becsm\u00e9rl\u0151en a hang, ugyanaz, amelyik azel\u0151tt m\u00e9zesm\u00e1zaskodott. \u00c9s azt\u00e1n elkezd r\u00f6h\u00f6gni, hars\u00e1nyan, sz\u00e9gyentelen\u00fcl. Habzik, \u00fagy hahot\u00e1zik. Ami engem illet, mit is mondjak, restellkedem, hogy ilyen balf\u00e9knek j\u00f6ttem ki, de ez van, gondolom, s \u00fagy teszek, mint akinek se k\u00e9p, se hang. A hab viszont, t\u00f6rje ki a nyavalya, ahogy kijut a partra, ty\u00fakk\u00e1 v\u00e1ltozik. Egy csom\u00f3 feh\u00e9r, f\u00e9nyl\u0151 ty\u00fak, k\u00e1b\u00e9 \u00f6tkil\u00f3sak egyenk\u00e9nt. F\u00e9l \u00f3ra alatt tele vel\u00fck a part. Am\u00edg szem ell\u00e1t, ty\u00fak \u00e9s ism\u00e9t ty\u00fak. Nyugodtan s\u00e9t\u00e1lgatnak fel-al\u00e1, kapirg\u00e1lnak, csipegetnek – \u00e9ppeg mint az \u00e9n ty\u00fakjaim az udvarban. Meg se paritty\u00e1zz\u00e1k, hogy \u00e9n ott vagyok. Kagyl\u00f3kat, homokszemeket \u00e9s f\u0171sz\u00e1lakat kapdosnak fel, tudj\u00e1tok, olyan tengeri f\u0171sz\u00e1lakat. N\u00e9ha tal\u00e1lnak egy-egy r\u00e9padarabk\u00e1t vagy kaporsz\u00e1lat is. \u00bbTi\u00e9d az \u00f6sszes, Relu Covalciuc\u00ab, mondja az els\u0151 hang, kim\u00e9rten. \u00bbL\u00e1tod \u0151ket, j\u00f3ember?\u00ab B\u00f3lintok, hogy l\u00e1tom. \u00bbEgyt\u0151l egyig a ti\u00e9d, ember! Sz\u00e9pen b\u00e1nj vel\u00fck!\u00ab B\u00f3lintok, hogy igenis, sz\u00e9pen fogok b\u00e1nni vel\u00fck. \u00bbTapogasd meg a begy\u00fcket, hogy ettek-e, \u00e9s massz\u00edrozd meg a l\u00e1bacsk\u00e1ikat, j\u00f3ember. Vizsg\u00e1ld meg, nem tetvesek-e, \u00e9s \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt m\u00e9rd meg a l\u00e1zukat.\u00ab, teszi hozz\u00e1 a hang, alaposan, komolyan. \u00c9n \u00f6sszezavarodottan n\u00e9zek a ty\u00fakokra, olyan kedvesek sz\u00e1momra, hogy majd’ felfalom a szememmel, de nincs merszem k\u00f6zel\u00edteni hozz\u00e1juk. Tan\u00e1cstalanul \u00e1llok egyik l\u00e1bamr\u00f3l a m\u00e1sikra. \u00bbNa, munk\u00e1ra, gyer\u00fcnk! Azt hiszed, a semmi\u00e9rt etet\u00fcnk? Mindenkinek aszerint, amennyit tud, amennyi sz\u00fcks\u00e9ge van\u00ab, mondja a hang egy kicsit \u00e9rdesebben, de az\u00e9rt m\u00e9g bar\u00e1ts\u00e1gosan. Nem zavar\u00f3, hogy \u00fagy mondjam, de az\u00e9rt el\u00e9gg\u00e9 \u00fagy vesz el\u0151, mint annak idej\u00e9n a p\u00e1rtn\u00e1l… \u00dagyhogy hallgatok. Mi a nyavaly\u00e1t mondhatn\u00e9k? \u00bbGyer\u00fcnk, elvt\u00e1rs, mert lek\u00e9sed a programot\u00ab, sz\u00f3l r\u00e1m a hang, egy kicsit kem\u00e9nyebben. Amikor jobban sz\u00e9tn\u00e9zek, l\u00e1tom, hogy a ty\u00fakok elkezdenek n\u0151ni, mintha vizet sz\u00edvn\u00e1nak fel, nagyobbak, egyre nagyobbak, mintha pump\u00e1ln\u00e1 \u0151ket valaki. V\u00e9g\u00fcl \u00f3ri\u00e1sira n\u0151nek, k\u00e1b\u00e9 k\u00e9tszer akkor\u00e1ra, mint maga, Petrica \u00far; lehet, egy napon majd megrajzolja \u0151ket. A partot teljes hossz\u00e1ban hatalmas, \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 ty\u00fakok lepik el, nyugodtan kapirg\u00e1lva. \u00c1t lehet l\u00e1tni rajtuk, mint az ablak\u00fcvegen, mert \u00fcresek. \u00bbL\u00e1tod, Covalciuc elvt\u00e1rs, l\u00e1tod?, korhol szel\u00edden, aty\u00e1skod\u00f3an a hang. A szovjet ty\u00fak nagyobb, mint az amerikai. Mi\u00e9rt nem hitt\u00e9l nek\u00fcnk, amikor mondtuk? K\u00e1r, hogy meg is kellett mutatnunk neked…\u00ab \u00c9n, komoly lelkifurdal\u00e1s k\u00f6zepette, elsz\u00e9gyellem magam, \u00e9s lehajtott fejjel hallgatok. V\u00e1rom, hogy elm\u00falik a hangb\u00f3l a harag, \u00e9ppeg mint annak idej\u00e9n. \u00bbAz \u00f6sszes a ti\u00e9d, Covalciuc elvt\u00e1rs. Mindegyik a te menyasszonyod, elvt\u00e1rs! A P\u00e1rt sz\u00e1m\u00e1ra kedves vagy. A P\u00e1rt szeret t\u00e9ged, fogalmad nincs, mennyit k\u00f6lt r\u00e1d a P\u00e1rt!\u00ab, lelkes\u00fcl fel a hang mind jobban. \u00bbVigy\u00e1zz r\u00e1juk, elvt\u00e1rs! Tapogasd meg a begy\u00fcket, hogy ettek-e, \u00e9s massz\u00edrozd meg a l\u00e1bukat. N\u00e9zd meg, nem tetvesek-e, \u00e9s f\u0151k\u00e9nt m\u00e9rd meg a l\u00e1zukat \u00f3r\u00e1nk\u00e9nt.\u00ab
\nNe gondolj\u00e1tok, hogy nem \u00f6rvendtem. \u00dagy \u00e9reztem, l\u00e1m csak, van valaki, aki a gondomat viseli. Csak azt a l\u00e1zm\u00e9r\u00e9ses dolgot nem nagyon \u00e9rtem, de l\u00e9pj\u00fcnk t\u00fal rajta. \u00bb\u00c9s hadd mondjak el egy titkot is, elvt\u00e1rs: egyt\u0151l egyik sz\u00fczek. P\u00e1rttagok is, \u00fagyhogy egyet se f\u00e9lj!\u00ab Ett\u0151l lefagyok. \u00bbGyer\u00fcnk, elvt\u00e1rs, l\u00e1ss hozz\u00e1, minden felt\u00e9telt megteremtett\u00fck ahhoz, hogy megmutathasd, hogyan n\u00f6velhet\u0151 az egy hekt\u00e1rra es\u0151 toj\u00e1stermel\u00e9s!\u00ab – \u00e9s elkezd hahot\u00e1zni, mintha ugatna, hogy a zsigereim is beleremegnek. Egyb\u0151l r\u00e1j\u00f6ttem: az els\u0151 \u00e9s a m\u00e1sodik hang egy \u00e9s ugyanaz. Minden porcik\u00e1mban reszketni kezdek. Tiszta szerencse, hogy felr\u00e1zott a feles\u00e9gem: \u00bbHagyjad m\u00e1r a ty\u00fakokat a J\u00f3isten gondvisel\u00e9s\u00e9re, ember, holnap majd foglalkozunk vel\u00fck\u00ab.
\nDe h\u00e1t nem a ty\u00fakokr\u00f3l volt sz\u00f3, hanem az eg\u00e9sz \u00e9letemr\u0151l. K\u00e1ba fejjel \u00e9s kisz\u00e1radt sz\u00e1jjal \u00e9bredtem. \u00dcltem a fenekemen, \u00e1t akartam gondolni az eg\u00e9szet, de a fejem teljesen \u00fcres volt odabentr\u0151l. Megittam egy poh\u00e1r bort, \u00e9s visszafek\u00fcdtem. Az asszony addigra \u00fagy aludt m\u00e1r, mint a bunda.
\nElk\u00e9pzelhetitek, mennyi agg\u00f3d\u00e1ssal aludtam \u00e9n akkor, hogy ilyen marhas\u00e1got \u00e1lmodhattam. Mondtam m\u00e1r nektek, oan vaok, mint az \u00e1llatok, mindent meg\u00e9rzek. \u00c9s azt hiszem, hi\u00e1ba kem\u00e9nyked\u00fcnk most, a kommunizmus egy napon visszat\u00e9r. Na, akkor szeretn\u00e9m \u00e9n megn\u00e9zni azt a sok szarev\u0151t, aki most ott ny\u00fczs\u00f6g az \u00fajs\u00e1gokban \u00e9s a t\u00e9v\u00e9kben, hogyan h\u00fazza ki mag\u00e1t a slamasztik\u00e1b\u00f3l? Mintha l\u00e1tn\u00e1m, hogy paritty\u00e1val kell s\u00fclt h\u00fast post\u00e1zzak nekik a k\u0151ker\u00edt\u00e9sen t\u00falra Zsilav\u00e1n. Ezek, akikb\u0151l folyik most a hazugs\u00e1g, ezek r\u00f6h\u00f6gtek \u00e1lmomban, azt hiszem. Ezek, akiknek az sem j\u00f6tt \u00f6ssze, hogy legal\u00e1bb kimeszelj\u00e9k a t\u00f6mbh\u00e1zakat, amiket Ceausescu fel\u00e9p\u00edtett, nemhogy \u00fajakat h\u00fazzanak fel…
\nM\u00e1r nem sokat aludtam ez ut\u00e1n, olyan h\u00e1rom, f\u00e9l n\u00e9gy k\u00f6r\u00fcl fel\u00e9bredtem. Meg\u00e9reztem valamit. Mert oan vaok, mint az \u00e1llatok. Fel\u00e9bredtem, \u00e9s nem tudtam m\u00e1r lehunyni a szemem egy szikr\u00e1nyit se. Valami f\u00e9lelem volt bennem, de hom\u00e1lyosan. Kimentem az udvarra, ellen\u0151rizzem a ty\u00fakketrecet. Minden rendben volt, senki nem lopta el \u0151ket, nem hallatszott semmi gyan\u00fas. Az \u00e9gbolt gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt, telistele csillaggal: mintha a Fennval\u00f3 sz\u00e9tsz\u00f3rt volna egy mar\u00e9knyi ragyog\u00f3 magszemet. Visszat\u00e9rtem a meleg fekhelyre, Geta mell\u00e9, aki \u00fagy horkolt, mint egy f\u00far\u00f3g\u00e9p. De az \u00e1lom m\u00e1r nem tal\u00e1lt r\u00e1m.
\n\u00c9s ahogy \u00edgy \u00fcld\u00f6g\u00e9lek, mindenf\u00e9le gondolat \u00e9s k\u00e9p fut \u00e1t az agyamon, h\u00e1t nnna!, ahogy ez t\u00f6rt\u00e9nik, amikor \u00e9pp semmi dolgunk a vil\u00e1gon. Egyszer csak \u0151r\u00fclt \u00f6tletem t\u00e1mad! Mi lenne, ha szerezn\u00e9k egy meglepet\u00e9st a ty\u00fakocsk\u00e1imnak?, mondom magamban. \u00c9s att\u00f3l a perct\u0151l kezdve nincs t\u00f6bb\u00e9 nyugtom. Befogom az orr\u00e1t az asszonynak, hogy csillapodjon egy cseppet, mert addigra m\u00e1r \u00fagy hangzott, mint a nyolcas f\u00far\u00f3 a sv\u00e9d ac\u00e9lban, smirglizte az agyamat rendesen, egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudtam \u00f6sszpontos\u00edtani. Levetem a pizsam\u00e1mat, \u00e9s tapogat\u00f3zva megkeresem a ruh\u00e1imat. Kimegyek a konyh\u00e1ba, hogy ne s\u00f6t\u00e9tben kelljen fel\u00f6lt\u00f6zn\u00f6m. M\u00e9g volt egy \u00f3ra hajnalhasadt\u00e1ig. Mit csin\u00e1ljak addig? Odateszek egy k\u00e1v\u00e9t. ‘Sze \u00edgy szoktam meg egy ideje: a diszn\u00f3nak se adok enni, am\u00edg egy k\u00e1v\u00e9csk\u00e1t meg nem iszom. Rossz szok\u00e1s, de nem tudok t\u0151le szabadulni. Mi van, a nagysz\u00fcleink ittak-e k\u00e1v\u00e9t? S fel tudtak-e kelni reggel morgol\u00f3d\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl? Ittak a nyavaly\u00e1t, k\u00e1v\u00e9t nem, mert azt se tudt\u00e1k, hol \u00e1ll a fej\u00fck, annyi dolguk volt! A k\u00e1v\u00e9 a lust\u00e1knak val\u00f3 \u00e9s azoknak, akiknek olyan a munkahely\u00fck, hogy semmi tennival\u00f3juk ott. \u00c9n a gy\u00e1rban kaptam r\u00e1 a k\u00e1v\u00e9ra. Ott egyfolyt\u00e1ban voltak ilyen \u00fcres percek: am\u00edg megj\u00f6tt a nyersanyag, \u00e1lltunk; de ahelyett, hogy \u00e1lljunk s v\u00e1rjunk, megittunk egy rezs\u00f3n f\u0151tt k\u00e1v\u00e9csk\u00e1t. Amikor megj\u00f6tt a nyersanyag, \u00e1ramsz\u00fcnet lett. Mit tehett\u00fcnk? Megittunk egy k\u00e1v\u00e9csk\u00e1t. Mire ism\u00e9t lett \u00e1ram, el\u00e9rkezett vele az eb\u00e9dsz\u00fcnet is. Faltunk valamennyit, azt\u00e1n hopp!, egy k\u00e1v\u00e9cska. Sz\u00fcnet ut\u00e1n elromlott a g\u00e9p, mert na, el\u00e9g r\u00e9gi volt, nem volt mit kezdeni vele. Am\u00edg megj\u00f6tt a karbantart\u00f3 g\u00e9p\u00e9sz, aki el\u00e9gg\u00e9 nehezen mozdult, m\u00e9g legur\u00edtottunk egyet. Miut\u00e1n megjav\u00edtotta, el\u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk vele egy p\u00e1linka \u00e9s egy k\u00e1v\u00e9 mellett, ha m\u00e9g b\u00edrtuk c\u00e9rn\u00e1val, hogy mes\u00e9lje el, mi volt a probl\u00e9ma a g\u00e9ppel. \u00c9s \u00edgy tov\u00e1bb. \u00c9n azt hiszem, ez\u00e9rt volt annyira keresett a k\u00e1v\u00e9 annak idej\u00e9n, mindenkinek akadtak ilyen pillanatai, amikor nem volt semmi tennival\u00f3, \u00e9s valahogyan agyon kellett csapni az id\u0151t. \u00c9s \u00edgy sz\u00e9pen r\u00e1szoktunk… Most m\u00e1n egy temet\u00e9st sem tudsz \u00fagy megtartani, hogy ne k\u00edn\u00e1lj k\u00f6rbe a v\u00e9g\u00e9n egy k\u00e1v\u00e9csk\u00e1t, a halottas kal\u00e1ccsal egy\u00fctt.
\n\u00dagyhogy mondom magamnak: f\u0151zzek csak hamar egy k\u00e1v\u00e9csk\u00e1t! Am\u00edg a csirk\u00e9csk\u00e9k fel\u00e9brednek, van m\u00e9g egy \u00f3ra, m\u00e1sf\u00e9l…
\nEl\u00e9veszem a nyeles kann\u00e1t a konyhakredencr\u0151l, mindig oda van let\u00e9ve, f\u00e9lig tele zaccal. Mert ilyen az \u00e9n asszonyom, takar\u00e9kos. Nem dobja ki a zaccot, csak miut\u00e1n m\u00e9g k\u00e9tszer-h\u00e1romszor kif\u0151zi, hogy a k\u00e1v\u00e9 \u00f6reganyj\u00e1t is el\u0151h\u00edvja bel\u0151le. Ha marad zacc a csuprokban, f\u0151leg amikor a nagy, negyedes b\u00f6gr\u00e9kb\u0151l isszuk a k\u00e1v\u00e9t, a kiskan\u00e1llal \u00f6sszegy\u0171jti a v\u00e9g\u00e9n, \u00e9s visszarakja az eg\u00e9szet a kann\u00e1ba. \u00bbK\u00e1r lenne, ha elveszne ez a dr\u00e1ga j\u00f3 zacc!\u00ab, mondogatja mindig. \u00c9s miut\u00e1n k\u00e9tszer-h\u00e1romszor kif\u0151zi, m\u00e9g akkor sem dobja ki, ahov\u00e1 \u00e9ri, hanem r\u00e1teszi a vir\u00e1gok t\u00f6v\u00e9re, mert k\u00e1r lenne, ha a szem\u00e9tben k\u00f6tne ki, szokta mondani. \u00dagyhogy \u00e9n is a zaccot tettem oda f\u0151ni, egy nagy kanna csabv\u00edzben. Lett is bel\u0151le egy hord\u00f3nyi k\u00e1v\u00e9, s ahogy j\u00f3 temp\u00f3san kortyolgatom, gondolkozgatok, mint egy pihent agy\u00fa. \u00bbVajon minek l\u00e1tnak engem a ty\u00fakok? Ezer k\u00f6z\u00fcl vajon felismern\u00e9nek-e? Lehet-e teljes bizalmam benn\u00fck? Hisznek-e \u0151k Istenben? Ugyanaz az Isten\u00fck vajon, mint a mi\u00e9nk? Van-e a ty\u00fakoknak mennyorsz\u00e1guk?\u00ab A k\u00e1v\u00e9 mell\u00e9 kit\u00f6lt\u0151k magamnak egy poh\u00e1rka rozsp\u00e1link\u00e1t is, nem egy\u00e9b\u00e9rt, csak hogy ne unatkozzon egymag\u00e1ban odalent. \u00bbVajon tudj\u00e1k \u0151k, hogy \u00e9n ember vaok? Mit sz\u00f3lnak ahhoz, hogy nincs sz\u00e1rnyam, nincs cs\u0151r\u00f6m, nincs begyem? Vajon nem vagyok-e cs\u00fanya a szem\u00fckben? Hogyan \u00e9rtik meg, amikor besz\u00e9lek hozz\u00e1juk?\u00ab Hiszen \u00e9rtenek engem. Amikor azt mondom nekik: \u00bbGyertek, csirk\u00e9csk\u00e9im, ide, ide, apuk\u00e1hoz!\u00ab, egyb\u0151l ott teremnek, az udvar b\u00e1rmelyik zegzug\u00e1ban bujk\u00e1ln\u00e1nak is addig. Nem is fogj\u00e1tok elhinni nekem, vagy azt gondolj\u00e1tok, hogy egy cseppet megzakkantam, de mintha sajn\u00e1ltam volna akkor, hogy \u00e9n is nem vagyok ty\u00fak. \u00dagy \u00e9reztem, szeretn\u00e9m, ha \u00e9n is ebben a helyzet\u00e1llapotban lehetn\u00e9k, vagyis ty\u00fak. Mit tudom \u00e9n, mi\u00e9rt? Lehet, az \u00e9hgyomorra megivott k\u00e1v\u00e9 miatt… De akkor, abba a pillanatba, szerettem volna, ha pih\u00e9m n\u0151, azt\u00e1n tollam, ha bef\u00e9szkel\u0151dhetn\u00e9k a kotl\u00f3 al\u00e1, a j\u00f3 melegbe, am\u00edg kicsi vaok, csipegethessem a v\u00edzbe m\u00e1rtott lisztet, valaki mindig \u00fagy \u00fcgyeljen r\u00e1m, mint a kotl\u00f3, \u00e9s amikor vill\u00e1mlik, hanyatt-homlok h\u00fazzak el egy igazi sz\u00e1rny v\u00e9delm\u00e9be, valahov\u00e1 a h\u00e1ts\u00f3 r\u00e9sz\u00e9hez. Szerettem volna a tollaim k\u00f6z\u00e9 dugott fejjel szundik\u00e1lni, hogy a seggem se f\u00e1jjon semmi\u00e9rt, senki ne nyaggasson t\u00f6bb\u00e9, \u00e9s erre a nyomor\u00fa nyugd\u00edjra se legyen sz\u00fcks\u00e9gem. Hogy t\u00f6bb\u00e9 ne kelljen fizetnem a sz\u00e1ml\u00e1kat a telefon\u00e9rt, \u00e1ram\u00e9rt, g\u00e1z\u00e9rt, v\u00edz\u00e9rt \u00e9s k\u00e1belt\u00e9v\u00e9\u00e9rt. Ne menjek t\u00f6bb\u00e9 szavazni. Ne h\u00fazzam fel magam a h\u00edrad\u00f3t n\u00e9zve…<\/p>\n
(Befejez\u00e9se k\u00f6vetkezik)<\/em><\/p>\n A k\u00f6nyvr\u0151l, a fordit\u00f3r\u00f3l itt olvashatunk<\/strong><\/a><\/p>\n