El tudj\u00e1tok ti k\u00e9pzelni egy\u00e1ltal\u00e1n, milyen csod\u00e1latos a ty\u00fak \u00e9lete? Fel-al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lgat naphosszat, siets\u00e9g \u00e9s gondok n\u00e9lk\u00fcl, n\u00e9ha felkap a cs\u0151r\u00e9be egy-egy herny\u00f3csk\u00e1t vagy egy magocsk\u00e1t, ami addig egy forg\u00e1cs alatt rejt\u0151z\u00f6tt, sand\u00e1n n\u00e9zel\u0151dik felfel\u00e9, amikor elh\u00faz az \u00e9gen a permetez\u0151 rep\u00fcl\u0151g\u00e9p, megvan az \u00e9tele reggel, d\u00e9lben \u00e9s este, amikor h\u0171v\u00f6sebb lesz, bevackol\u00f3dik egy sarokba a fi\u00fa- \u00e9s l\u00e1nytestv\u00e9rei k\u00f6z\u00e9, vel\u00fck egy\u00fctt melegedik, mert \u0151k nem \u00f6nz\u0151ek, mint az emberek, akiket csak a saj\u00e1t szem\u00e9tdombjuk \u00e9rdekel, \u0151 viszont akkor szuny\u00f3k\u00e1l, amikor kedve t\u00e1mad r\u00e1, m\u00e1skor hanc\u00farozik egy virkonc herny\u00f3val, felkapja a cs\u0151r\u00e9be \u00e9s szalad vele, elengedi \u00e9s ism\u00e9t elkapja, hol a k\u00f6zep\u00e9t\u0151l fogva cs\u00edpi el, hol a fej\u00e9t\u0151l, ahogy \u00e9pp j\u00f3lesik neki, semmi t\u00e9v\u00e9!, semmi telefon!, semmi g\u00e1zsz\u00e1mla!, h\u00e1t mit akarhatna m\u00e9g? Lehet r\u00f6h\u00f6gni rajtam, de azon a reggelen, k\u00e1b\u00e1n az \u00e1lmoss\u00e1gt\u00f3l, im\u00e1dkozni kezdtem v\u00e9g\u00fcl: \u00bbUramistenem, ha l\u00e9tezik a ty\u00fakok mennyorsz\u00e1ga, k\u00e9rlek, engem is oda vigy\u00e9l!\u00ab
\nAm\u00edg vil\u00e1gos lett, \u00edgy illogattam a k\u00e1v\u00e9t, \u00e9s arra gondoltam, milyen j\u00f3 is ty\u00faknak lenni. Eg\u00e9szen felhev\u00fclt az agyam, mint a kotl\u00f3 \u00fclepe, ahogy mondani szokt\u00e1k. Amikor felemelkedtem a s\u00e1mlir\u00f3l, ink\u00e1bb lebegtem, szinte nem is \u00e9rte a l\u00e1bam a padl\u00f3t. Mintha sz\u00e1rnyam n\u0151tt volna, de olyan, amelyik el\u00e9gg\u00e9 bizonytalanul tart meg egyel\u0151re. Hallottam, ahogy kukor\u00e9kol a kakas Auror\u00e1n\u00e1l az udvarban. Kil\u00e9pek a h\u00e1zb\u00f3l, m\u00e9lyre sz\u00edvom a hajnali leveg\u0151t. Nyersolajszaga van, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg az \u00e9jjel azt rakodtak ki az \u00e1llom\u00e1son. Odamegyek a ty\u00fakketrechez, l\u00e1bujjhegyen, hogy ne zavarjam meg \u0151ket, meg\u00e1ll\u00f3k ott, f\u00fclelek. A csirk\u00e9csk\u00e9k karicsolnak. \u00c9bredeznek. Meglepet\u00e9st akarok szerezni nekik. Kiengedem \u0151ket a kertbe virradatkor, amikor a f\u00f6ld ny\u00fcs\u00f6g a giliszt\u00e1kt\u00f3l. M\u00e9g \u00fagy is, hogy tudom, nincs leszedve az \u00f6sszes paradicsom, \u00e9s biztosan \u00f6ssze fogj\u00e1k csipdesni, mindenk\u00e9pp azon vagyok, legyen meg t\u0151lem ez az \u00f6r\u00f6m\u00fck. Amilyen betegek, egy csepp husika eg\u00e9szen rendbe szedheti \u0151ket. F\u00e9lreveszem a forgatty\u00fas tengelyt a ketrec bej\u00e1rat\u00e1t\u00f3l, kinyitom az ajt\u00f3csk\u00e1t. \u00c9jjelre mindig teszek nehez\u00e9ket az ajt\u00f3csk\u00e1hoz, nehogy g\u00f6r\u00e9ny vagy valami m\u00e1s bemenjen. El\u00e9gg\u00e9 \u00e9l\u00e9nken j\u00f6nnek el\u0151, nagy kedvvel r\u00e1zz\u00e1k meg magukat, \u00fagy n\u00e9z ki, a penicillin j\u00f3t tett nekik. Toll\u00e1szkodnak, csipdesik a sz\u00e1rnyuk alatt a pih\u00e9ket, tiszt\u00e1lkodnak, rendbe teszik magukat, fogalmuk sincs k\u00f6zben arr\u00f3l, milyen aj\u00e1nd\u00e9k v\u00e1r r\u00e1juk. \u00bbEhehej, gyertek csak apuk\u00e1val, van egy meglepet\u00e9sem sz\u00e1motokra\u00ab, mondom nekik, \u0151k pedig t\u00fcrelmetlen\u00fcl \u00f6sszesereglenek a l\u00e1bamhoz. Kinyitom el\u0151tt\u00fck a vasbeton keretes, dr\u00f3th\u00e1l\u00f3s kertkaput, \u00e9s biztatgatom \u0151ket: \u00bbGyertek, csirk\u00e9csk\u00e9im!\u00ab. Nem kell k\u00e9tszer mondanom, mint a sas, \u00fagy csapnak le a kertre, el\u00f6z\u00f6nlik a paradicsom- \u00e9s paszuly\u00e1gy\u00e1sokat, a ki\u00fcres\u00edtett krumplif\u00e9szkeket \u00e9s az uborkaind\u00e1k s\u0171r\u0171j\u00e9t. Nem kell kapirg\u00e1lniuk, futt\u00e1ban kapdoss\u00e1k fel a giliszt\u00e1kat, le\u00edrhatatlan \u00f6r\u00f6mmel.
\nNagyon b\u00fcszke voltam az akci\u00f3mra!… Egyszer csak azt veszem \u00e9szre viszont, hogy a csirk\u00e9csk\u00e9im d\u00f6bbenten r\u00e1zz\u00e1k a fej\u00fcket, cs\u0151r\u00fckben a giliszt\u00e1val. Fel\u00e9t lenyelik, fel\u00e9t od\u00e9bb haj\u00edtj\u00e1k. K\u00f6zelebb megyek, n\u00e9zem. A ty\u00fakjaim mintha leb\u00e9nultak volna. \u00c9s amikor k\u00f6r\u00fcln\u00e9zek, esk\u00fcsz\u00f6m, szinte a torkomba k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a gyomrom. Az eg\u00e9sz kert nemhogy ny\u00fcsg\u00f6tt, hanem egyenesen ny\u00f6g\u00f6tt a giliszt\u00e1kt\u00f3l. Szakadjon r\u00e1m az \u00e9g, ha \u00e9letemben valaha is l\u00e1ttam annyi giliszt\u00e1t egy helyen. Mintha j\u00e9ges\u0151 esett volna, csak herny\u00f3kkal, nem egy\u00e9b! A ty\u00fakok hanyatt-homlok rohannak vissza az udvarba, r\u00e9m\u00fclten. \u00c9n csak \u00e1llok mozdulatlanul, \u00e9s n\u00e9zek ki a fejemb\u0151l. Egyes giliszt\u00e1k ny\u00e1lk\u00e1sak, vastagok, mint az ujjam, ink\u00e1bb k\u00edgy\u00f3khoz hasonl\u00edtanak, m\u00e1sok apr\u00f3k \u00e9s \u00e9l\u00e9nkek, mint a b\u00e9lf\u00e9rgek. Visszafordulok a rakt\u00e1rba, felszerelkezek egy p\u00e1r gumicsizm\u00e1val \u00e9s egy lap\u00e1ttal. Takar\u00edtsam el a giliszt\u00e1kat, gondolom magamban. Mer\u00edtek egy lap\u00e1tnyit a legapr\u00f3bbj\u00e1b\u00f3l, \u00e9s \u00e1tdobom a ty\u00fakketrecbe, gondoltam, ha sz\u00e9tsz\u00f3rom ott, \u00e9s \u00edgy kevesebbnek l\u00e1tszik, h\u00e1tha felcsipegetik. Egy francot! Hozz\u00e1juk se ny\u00falnak. \u00c9s m\u00e9g mondja valaki, hogy a ty\u00fakok nem \u00e9rz\u00e9kenyek! N\u00e9zem a kertben azt a bugyog\u00e1st, \u00e9s nem tudom, mit csin\u00e1ljak. Gondolom, n\u00e9zzem meg, a t\u0151szomsz\u00e9dom, Mitru kertj\u00e9ben is ugyanez van-e. \u00c1tg\u00e1zolok a gilisztarengetegen, mintha s\u0171r\u0171 sepr\u0151ben l\u00e9pegetn\u00e9k, am\u00edg oda nem \u00e9rek, hogy ben\u00e9zhessek a szomsz\u00e9d kertbe. Ott tiszta minden, mint a t\u00fck\u00f6r. Ty\u0171, az \u00e1ld\u00f3j\u00e1t! Igaz, n\u00e1lam se minden\u00fctt van egyform\u00e1n ugyanannyi, ink\u00e1bb olyan form\u00e1ban t\u00f6m\u00f6r\u00fclnek, mint egy hegygerinc, egy hossz\u00fak\u00e1s vonulat, amely \u00e1tl\u00f3san kett\u00e9v\u00e1gja a kertet. Biztosan volt j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny teherkocsira val\u00f3 undoks\u00e1g ott akkor, nem t\u00falzok. Ut\u00e1na valamennyire elfogytak, de m\u00e9g mindig teny\u00e9rnyi magas a vonulatuk. Ha nem gur\u00edtasz le egy poh\u00e1r p\u00e1link\u00e1t el\u0151tte, l\u00e1tni sem b\u00edrod \u0151ket. Csak k\u00e9pzelj\u00e9tek el, ahogyan \u00e1llok ott, reggel \u00f6tkor, t\u00f6kig beles\u00fcppedve abba a vonagl\u00f3 ny\u00fczsg\u00e9sbe, \u00e9s azon t\u00f6prengek, mi a nyavaly\u00e1t csin\u00e1ljak vel\u00fck. Hordjam ki \u0151ket talicsk\u00e1val? De hov\u00e1 vinn\u00e9m?… H\u00edvjak egy billen\u0151aut\u00f3t? De ki az, aki megrakja a teheraut\u00f3j\u00e1t ezekkel a k\u00edgy\u00f3-fajzatokkal?… Lelocsolom \u0151ket petr\u00f3leummal \u00e9s meggy\u00fajtom, ez j\u00e1rt az eszemben. S\u0151t, volt olyan pillanat is, amikor legsz\u00edvesebben kih\u00edvtam volna a rend\u0151rs\u00e9get. Na de h\u00e1t azt hiszitek, azok kij\u00f6ttek volna? Ha legal\u00e1bb nem gyilkoss\u00e1g, a kisujjukat sem mozd\u00edtj\u00e1k. Amikor a napf\u00e9ny megvil\u00e1g\u00edtotta a kertet, az \u00f6sszetekeredett giliszt\u00e1k \u00fagy csillogtak, mint egy halast\u00f3 felsz\u00edne. Hull\u00e1mzottak, mint a v\u00edzt\u00fck\u00f6r, verg\u0151dtek, de a f\u00f6ldbe sehogy se akar\u00f3dzott visszamenni\u00fck. Apr\u00f3, feh\u00e9r herny\u00f3k, mint a petrezselyem gy\u00f6kere, de nagyok, k\u00f6t\u00e9lvastags\u00e1g\u00faak is, \u00f6sszetekeredve, mint valami jegygy\u0171r\u0171k; feh\u00e9r csom\u00f3kat visel\u0151k, amelyikekbe belehas\u00edtott valamikor az \u00e1s\u00f3, de c\u00e9klav\u00f6r\u00f6sek \u00e9s olyan s\u00f6t\u00e9tlil\u00e1k is, mint a feles\u00e9gem ajka, amikor felidegesedik. Minden nem\u0171 \u00e9s fajzat\u00fa giliszta, egym\u00e1s hegy\u00e9n-h\u00e1t\u00e1n. Amikor a naps\u00fct\u00e9snek ereje lett, mintha megfogyatkoztak volna. Azok, amelyikek fel\u00fcl maradtak, petyh\u00fcdten hevertek, mint valami meredt \u00e9telmarad\u00e9k.
\nK\u00e9s\u0151bb, amikor lementem a pinc\u00e9be t\u00far\u00f3\u00e9rt, mit l\u00e1tnak szemeim!, gilisztasereg ott is; de mintha nem olyan sok lenne, mint a kertben. A pinc\u00e9m ki van k\u00f6vezve, \u00fagyhogy oda csak azok jutottak be, amelyikek \u00e1tfurakodtak a k\u00f6vek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s kibukkantak a d\u00f6ng\u00f6lt padl\u00f3b\u00f3l. A t\u00far\u00f3val \u00e9s savany\u00fas\u00e1ggal teli \u00fcvegeken csupa izmos, \u00e9l\u00e9nk, \u00e9rdes b\u0151r\u0171 giliszta. A s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g \u00e9s a h\u0171v\u00f6ss\u00e9g j\u00f3t tett nekik, m\u00e9g sz\u00e9p! A krumpli, a zeller \u00e9s a v\u00f6r\u00f6s c\u00e9kla halmait szint\u00e9n elbor\u00edtott\u00e1k a cs\u00f6m\u00f6rs\u00e9gek, folyamatosan \u00f6ssze- \u00e9s sz\u00e9ttekeredve, mintha fitoktatni akart\u00e1k volna az uralmukat. A zakuszk\u00e1s \u00fcvegeknek, amelyeket m\u00e9g nem volt id\u0151m felrakni a polcra, csak a teteje l\u00e1tszott ki m\u00e1r. Amikor kiemeltem az egyik \u00fcveget onnan, olyant cuppant, mint amikor egy c\u00f6veket h\u00faz ki az ember az iszapb\u00f3l. Lassacsk\u00e1n, sepr\u0171vel \u00e9s szem\u00e9tlap\u00e1ttal kihordtam onnan n\u00e9h\u00e1ny v\u00f6d\u00f6rnyi giliszt\u00e1t, nem is tudom, mennyit, de mind a kertbe vittem \u0151ket. H\u00e1t hov\u00e1 vihettem volna m\u00e1shov\u00e1? Most m\u00e1r, istennek h\u00e1la, a pinc\u00e9be nem \u00e9rkezik olyan sok ut\u00e1np\u00f3tl\u00e1s, olyan f\u00e9lv\u00f6d\u00f6rnyi naponta, ez m\u00e1r semmis\u00e9g. Mintha a kertben is csillapodna a roham… \u00dagy gondolom, amikor be\u00e1ll a fagy, elpusztulnak majd. Term\u00e9szetes tr\u00e1gya, nem?”
\nTicu Zidaru sz\u00e9les, kim\u00e9rt mozdulatokkal keresztet vet, \u00e1lm\u00e9lkod\u00f3 arccal.
\nRelu Covalciuc felh\u00f6rpinti egy hajt\u00e1sra, ami m\u00e9g a pohar\u00e1ban van.
\nPetrica \u00far nem tud r\u00e1tal\u00e1lni a mosoly\u00e1ra, \u00f6nuralom, csod\u00e1lkoz\u00e1s \u00e9s undor k\u00f6z\u00f6tt ingadozik, amit\u0151l pillanatnyilag el\u00e9gg\u00e9 bamba arckifejez\u00e9se van.
\nHrib ap\u00f3 sajn\u00e1lja, hogy lez\u00e1rult a t\u00f6rt\u00e9net, \u00e9s f\u0151leg azt, hogy nem volt v\u00e9gkifejlete. Hogy vigasztal\u00f3djon, r\u00e1gy\u00fajt egy k\u00f6vetkez\u0151 cigarett\u00e1ra arr\u00f3l a millim\u00e9ternyi, nedves csikkr\u0151l, amelyet egy f\u0171sz\u00e1l hurk\u00e1ba szor\u00edtva tart a kez\u00e9ben.
\nCostel Spataru, aki nem volt jelen a mes\u00e9l\u00e9s kezdet\u00e9t\u0151l, egy kicsit f\u00e9lrees\u0151bb helyen \u00fcld\u00f6g\u00e9l, a t\u00e9gl\u00e1b\u00f3l rakott szeg\u00e9lyen, k\u00e9t tenyer\u00e9be t\u00e1masztott fejjel. Nem volt annyi ideje kor\u00e1bban, hogy hozzon mag\u00e1nak a cs\u0171rb\u0151l egy fatusk\u00f3t.
\nMiut\u00e1n Relu Covalciuc befejezni a mondand\u00f3j\u00e1t, a csend \u00fagy hull r\u00e1 a t\u00e1rsas\u00e1gra mint valami \u00e1lc\u00e1z\u00f3h\u00e1l\u00f3. De nem sok id\u0151re. F\u00e9l\u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb a sz\u00e1jakr\u00f3l a lakatok m\u00e1r egy ideje lehulltak, \u00e9s mindenki egyszerre besz\u00e9l. Egyik\u00fck sem a m\u00e1sikhoz int\u00e9zi szavait, \u00e9s nem is hallgatja a m\u00e1sikat. Besz\u00e9lgetnek.
\nAz utc\u00e1r\u00f3l a benti fecseg\u00e9s \u00fagy hallszik, mintha egy ed\u00e9nyb\u0151l \u00e9pp futna ki a benne l\u00e9v\u0151 \u00e9tel.<\/p>\n
A k\u00f6nyvr\u0151l, a fordit\u00f3r\u00f3l itt olvashatunk<\/strong><\/em><\/a><\/p>\n Forr\u00e1s: Dan Lungu: Ty\u00fakok a mennyben. Reg\u00e9ny. Pont Kiad\u00f3, Budapest, 2016. Ford\u00edtotta Szonda Szabolcs<\/strong><\/p>\n El\u00f3zm\u00e9nyek: els\u0151 r\u00e9sz<\/a>, m\u00e1sodik r\u00e9sz<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" El tudj\u00e1tok ti k\u00e9pzelni egy\u00e1ltal\u00e1n, milyen csod\u00e1latos a ty\u00fak \u00e9lete? Fel-al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lgat naphosszat, siets\u00e9g \u00e9s gondok n\u00e9lk\u00fcl, n\u00e9ha felkap a cs\u0151r\u00e9be egy-egy herny\u00f3csk\u00e1t vagy egy magocsk\u00e1t, ami addig egy forg\u00e1cs alatt rejt\u0151z\u00f6tt, sand\u00e1n n\u00e9zel\u0151dik felfel\u00e9, amikor elh\u00faz az \u00e9gen a permetez\u0151 rep\u00fcl\u0151g\u00e9p, megvan az \u00e9tele reggel, d\u00e9lben \u00e9s este, amikor h\u0171v\u00f6sebb lesz,<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-59214","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-regeny"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/59214","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=59214"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/59214\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=59214"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=59214"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=59214"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}