Egy cukr\u00e1szd\u00e1ban \u00fcltek: Malacka, Vadmalac, meg a kom\u00e1ja. Kint s\u00fct\u00f6tt a nap, h\u00e1t Vadmalac r\u00e1\u00e9r\u0151sen filozof\u00e1lt. Arr\u00f3l, hogy a vaddiszn\u00f3k felejtenek. Hogy minden visszar\u00e1z\u00f3dik. A foly\u00f3k a medr\u00fckbe visszat\u00e9rnek.
\nIlletve, hogy a T\u00f6lgyes t\u00f6rt\u00e9net\u00e9ben mindig… Kiv\u00e1rt, kint s\u00fct\u00f6tt a nap.
\nB\u00e1rmilyen b\u00e9k\u00e9sen mondta, kom\u00e1ja megijedt a j\u00f3slatt\u00f3l. Semmi konkr\u00e9t dolog nem jutott az esz\u00e9be, Hogy p\u00e9ld\u00e1ul bez\u00fazz\u00e1k a cukr\u00e1szda ajtaj\u00e1t, hogy \u0151ket elvezetik, a k\u00f6zeli foly\u00f3ba l\u00f6vik, nem, csak a f\u00e9lelem t\u00f6rt r\u00e1, ak\u00e1r a l\u00e9gnyom\u00e1s.
\nAzt\u00e1n fenyeget\u0151 s\u00f6t\u00e9t felh\u0151k takart\u00e1k be az eget. Az eg\u00fcket. Valami p\u00e9ld\u00e1ul \u00e1tfestette n\u00e1luk a demokr\u00e1ci\u00e1t. Valaki tankokat k\u00fcld\u00f6tt be, kereszt\u00fcl boz\u00f3ton, cserj\u00e9n. Valaki azt k\u00e9pzelte mag\u00e1r\u00f3l, hogy mindenhat\u00f3, elkezdett dekr\u00e9tumokkal dob\u00e1l\u00f3zni.
\nValakik horogkeresztet rajzoltak, Vadmalac m\u00e1st nem tudott, mag\u00e1hoz szor\u00edtotta Malack\u00e1t meg Kismalacot.<\/p>\n