– Vigy\u00e1zz! – rikoltotta el mag\u00e1t az ajt\u00f3hoz legk\u00f6zelebb \u00fcl\u0151 k\u00e1pl\u00e1r. A katon\u00e1k felpattantak, a cined\u00e9nyekhez \u00fct\u0151d\u0151 kanalak cs\u00f6rg\u00e9se fokozatosan halkult. Az \u00e9lelmez\u00e9s\u00e9rt felel\u0151s \u0151rmester bel\u00e9pett, vizslaszem\u00e9t k\u00f6rbej\u00e1ratta a kopaszra ny\u00edrt fejeken. Els\u00e9t\u00e1lt a hossz\u00fa asztalok mellett, mustr\u00e1lgatta a reszket\u0151 alanyokat, majd az asztalunkhoz l\u00e9pett.
\n– A m\u00e9rn\u00f6k uraknak is sz\u00f3lt a parancs! Baj van a hall\u00e1sukkal? – \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, mik\u00f6zben a b\u00fcntet\u00e9s kiszab\u00e1s\u00e1n gondolkozott.
\nAz uraz\u00e1s s\u00e9rt\u00e9s volt, ennyi er\u0151vel ak\u00e1r n\u00e9pellenest is mondhatott volna. B\u00e1ntam, hogy Mircs\u00e1ra hallgattam. Sz\u00edvesen fel\u00e1lltam volna, de m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt.
\n– A katon\u00e1t \u00e9tkez\u00e9s k\u00f6zben m\u00e9g a gener\u00e1lis sem zavarhatja – tagolta Mircsa – h\u00e1t m\u00e9g egy felfuvalkodott h\u00f3lyag. De ha m\u00e1r \u00fagyis idedugta az orr\u00e1t, akkor v\u00e1laszoljon itt, mindenki el\u0151tt! Mi\u00e9rt lopj\u00e1k ki a h\u00fast az \u00e9tel\u00fcnkb\u0151l? Mert a katonai szab\u00e1lyzat – ekkor Mircsa az \u0151rmester orra al\u00e1 tartotta a katona k\u00f6teless\u00e9geir\u0151l \u00e9s jogair\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 v\u00f6r\u00f6s k\u00f6nyvecsk\u00e9t – t\u00f6bb kal\u00f3ri\u00e1ra, \u00e9s naponta legal\u00e1bb egyszeri h\u00fas\u00e9telre jogos\u00edtja f\u00f6l a n\u00e9phadsereg katon\u00e1j\u00e1t.
\nAz \u00e9g\u0151v\u00f6r\u00f6s bor\u00edt\u00f3j\u00fa k\u00f6nyv a vegyi fert\u0151tlen\u00edt\u00e9s tanterm\u00e9nek a polc\u00e1n hevert. A kutya sem n\u00e9zett bele Mircs\u00e1n k\u00edv\u00fcl, aki elalv\u00e1s el\u0151tt passzusokat olvasott fel bel\u0151le.
\nHajnali atomt\u00e1mad\u00e1s sem \u00e9rhette v\u00e1ratlanabbul az \u0151rmestert! Szeme \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt, z\u00e1rk\u00e1t, hadit\u00f6rv\u00e9nysz\u00e9ket \u00e9s hasonl\u00f3 rettenetes k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket emlegetve h\u00e1tr\u00e1lt az ajt\u00f3ig. Hangja falzettbe csapott, ujj\u00e1t r\u00e1nk emelte, majd elt\u0171nt a s\u00f6t\u00e9t ny\u00edl\u00e1sban.
\nA be\u00e1llt csendben hallani lehetett, ahogy Mircsa t\u00f6rt a fekete keny\u00e9rb\u0151l, majd a darabot a sz\u00edntelen l\u00e9be m\u00e1rtotta.
\nM\u00e1snap semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sem t\u00f6rt\u00e9nt azon k\u00edv\u00fcl, hogy a babf\u0151zel\u00e9kben a kavicsok mellett tekint\u00e9lyes h\u00fasdarabokat is tal\u00e1ltunk. Hetek teltek el, de a be\u00edg\u00e9rt megtorl\u00e1s elmaradt, a feljav\u00edtott t\u00e1pl\u00e1l\u00e9k megszokott\u00e1 v\u00e1lt, az incidens feled\u00e9sbe mer\u00fclt.
\nA tov\u00e1bbiakban a v\u00f6r\u00f6s \u00fatmutat\u00f3 el\u0151\u00edr\u00e1sai szellem\u00e9ben katon\u00e1skodtunk. A parancs elhangz\u00e1sa ut\u00e1n Mircsa kigombolta a zubbony\u00e1t, \u00e9s elm\u00e9ly\u00fclten lapozgatott. Ilyenkor t\u00fcrelmesen v\u00e1rtunk. Ha Mircsa b\u00f3lintott, akkor engedelmeskedt\u00fcnk, ha nem, akkor tov\u00e1bb \u00e1csorogtunk. (Arra m\u00e1r nem eml\u00e9kszem, hogy t\u00f6rv\u00e9nyes volt-e a legk\u00f6v\u00e9rebb kiskaton\u00e1t g\u00e1z\u00e1larcban, v\u00e1ll\u00e1n h\u00e1rom pusk\u00e1val menetel\u0151 egys\u00e9g\u00fcnk k\u00f6r\u00fcl futtatni.) A v\u00f6r\u00f6s szab\u00e1lygy\u0171jtem\u00e9nyb\u0151l szerzett tud\u00e1snak volt k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151 az is, hogy a zs\u00fafolt h\u00e1l\u00f3termekben lebontott\u00e1k az emeletes \u00e1gyakat, \u00e9s a gaty\u00e1ban-ingben alv\u00e1s ut\u00e1n vadonat\u00faj pizsam\u00e1kat kaptunk. A tisztek ker\u00fclt\u00e9k a konfront\u00e1ci\u00f3t, a d\u00e9lut\u00e1ni csesztet\u00e9st ping-pongoz\u00e1s \u00e9s szabadfoglakoz\u00e1s v\u00e1ltotta fel.
\nA b\u00e9kebeli hangulat vihar el\u0151tti csendnek bizonyult. Egy z\u00fazmar\u00e1s reggel a jelent\u00e9st\u00e9tel ut\u00e1n valamennyi\u00fcnket bezavartak a tanterembe. A kintr\u0151l besz\u0171r\u0151d\u0151 hangokb\u00f3l \u00edt\u00e9lve valami rendk\u00edv\u00fcli esetr\u0151l volt sz\u00f3. A k\u00e1pl\u00e1r vez\u00e9nyszav\u00e1ra felpattantunk, \u00e9s vigy\u00e1zzba v\u00e1gtuk magunkat. A parancsnokunk bel\u00e9pett, \u00e9s az \u00e1lland\u00f3an vigyorg\u00f3 Mircs\u00e1ra mutatott. – Az \u00e1llambiztons\u00e1g \u0151rnagya hivat. Fegyelmezetlen viselked\u00e9sedet okold a tov\u00e1bbiak\u00e9rt! – mondta rosszul leplezett k\u00e1r\u00f6r\u00f6mmel.
\nAz \u00e1llamrend v\u00e9delm\u00e9t szolg\u00e1l\u00f3 szervet olyan kiv\u00e9teles esetben szokt\u00e1k kih\u00edvni, mint p\u00e9ld\u00e1ul a b\u00fcntet\u0151sz\u00e1zadban let\u00f6ltend\u0151 szolg\u00e1lat. Mircsa arc\u00e1r\u00f3l elt\u0171nt a vigyor, tart\u00e1sa megroggyant. N\u00e9zt\u00fcnk hajlott h\u00e1t\u00e1t, amint alvaj\u00e1r\u00f3k\u00e9nt k\u00f6vette a parancsnokot.
\nAhogy telt az id\u0151, \u00fagy n\u0151tt a val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ge, hogy Mircs\u00e1t t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1tjuk. Eb\u00e9dre kiengedtek minket a teremb\u0151l. N\u00e9m\u00e1n kanalaztuk a k\u00e1posztalevest, a k\u00e1pl\u00e1rok elfelejtett\u00e9k ugr\u00e1ltatni az \u00fajoncokat. Utas\u00edt\u00e1s h\u00edj\u00e1n csoportokba ver\u0151dve cigarett\u00e1ztunk az udvaron, amikor kiny\u00edlt a f\u0151\u00e9p\u00fclet ajtaja, kil\u00e9pett rajta Mircsa \u00e9s egy magas, \u0151sz hal\u00e1nt\u00e9k\u00fa \u0151rnagy. R\u00e1n\u00e9z\u00e9sre k\u00e9t ismer\u0151s, aki \u00e9vek \u00f3ta nem tal\u00e1lkozott, \u00e9s most mindenr\u0151l be akar sz\u00e1molni egym\u00e1snak. A kapun\u00e1l elid\u0151ztek, azt\u00e1n v\u00e1llvereget\u0151s b\u00facs\u00fat vettek.
\nMircsa egyenesen fel\u00e9nk tartott.
\n– Mit\u0151l szartatok be? – k\u00e9rdezte a r\u00e9gi vigyorral az arc\u00e1n.
\n– Ugyan mit\u0151l, Vaddiszn\u00f3k\u00e1m! – j\u00f6tt meg Franci hangja. – Mi az\u00e9rt izgultunk, hogy b\u00facs\u00fat vehess\u00fcnk t\u0151led, erre te… Hadd ne firtassuk, hogy p\u00e1r \u00f3r\u00e1val ezel\u0151tt ki volt jobban berezelve!
\nMircs\u00e1nak ett\u0151l m\u00e9g jobb kedve kerekedett.
\n– Szerencs\u00e9mre m\u00e1r a kihallgat\u00e1s elej\u00e9n a sz\u00e1rmaz\u00e1som fel\u0151l \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt. Hol sz\u00fclettem? Mondom, Pitestiben.
\n– Pitestiben? – k\u00e9rdezte.
\n– Nem pontosan, hanem mellette, egy nagyobb k\u00f6zs\u00e9gben.
\n– Pont abban a k\u00f6zs\u00e9gben?
\n– Nem \u00e9ppen ott, hanem egy k\u00f6zeli faluban. Mondom a nev\u00e9t.
\n– A felv\u00e9gen, vagy az alv\u00e9gen?
\n– A felv\u00e9gen.
\nN\u00e9z, n\u00e9z, azt\u00e1n azt mondja:
\n– Tudd meg, hogy hasonl\u00edtasz ap\u00e1dra.
\nA besz\u00e1mol\u00f3 t\u00f6bbi r\u00e9szlet\u00e9re v\u00e1rnunk kellett, ugyanis a tekint\u00e9ly\u00e9ben megt\u00e9p\u00e1zott parancsnok kizavarta az egys\u00e9get a gyakorl\u00f3t\u00e9rre. Egyed\u00fcl maradtam a kasz\u00e1rny\u00e1ban, huszon\u00f6t vegyi fert\u0151tlen\u00edt\u0151 g\u00e9pkocsi menetlevel\u00e9t kellett meg\u00edrnom. M\u00e9g bele sem kezdtem, amikor a kaput\u00f3l felh\u00edvtak. Az \u00f6r\u00f6k zsugori Danit kerest\u00e9k.
\nA kapus f\u00fclk\u00e9j\u00e9ben pirospozsg\u00e1s asszonyka v\u00e1rt, kez\u00e9ben egy \u00f3ri\u00e1si kos\u00e1rral. Fogalmunk sem volt r\u00f3la, hogy Dani n\u0151s. Egy \u00f3ra m\u00falva indul vissza a vonatja, nem tudja megv\u00e1rni, am\u00edg a f\u00e9rje vissza\u00e9rkezik a terepgyakorlatr\u00f3l. R\u00f6vid t\u00f6preng\u00e9s ut\u00e1n gondjaimra b\u00edzta a csomagot. – Liba van benne – mondta. \u00c1tvettem, \u00e9s \u00fcnnep\u00e9lyesen biztos\u00edtottam a hi\u00e1nytalan tov\u00e1bb\u00edt\u00e1sr\u00f3l. Az \u00e9tkezd\u00e9ben csak a fl\u00fagos kantinos tart\u00f3zkodott. Az emberem volt, ami\u00f3ta egy f\u00e1jdalomcsillap\u00edt\u00f3val kiseg\u00edtettem. Megk\u00e9rtem, hogy tegye be a pakkot a rakt\u00e1rba, \u00e9s rajtam k\u00edv\u00fcl m\u00e1snak oda ne adja.
\nVacsora el\u0151tt v\u00e1zoltam Mircs\u00e1nak \u00e9s Francinak a helyzetet. Aznap babf\u0151zel\u00e9ket kaptunk. Norm\u00e1lis esetben ez luxusnak sz\u00e1m\u00edtott, de most \u00e9tv\u00e1gytalans\u00e1gra hivatkozva felaj\u00e1nlottam a k\u00f6znek a r\u00e9szemet. J\u00f3form\u00e1n be sem fejeztem a mondatot, Dani m\u00e1r kanalazta is az \u00e9telem. Franci k\u00e9r\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl Dani el\u00e9 tolta a t\u00e1ny\u00e9rj\u00e1t. Mircsa eg\u00e9sz test\u00e9ben r\u00e1zk\u00f3dott a r\u00f6h\u00f6g\u00e9st\u0151l. Dani k\u00e9t kan\u00e1lcsap\u00e1s k\u00f6zben leh\u00fcly\u00e9zte, majd nekil\u00e1tott az \u0151 porci\u00f3j\u00e1nak is.
\nMegv\u00e1rtuk, am\u00edg Dani v\u00e9gez mind a n\u00e9gy fejadaggal. Fel\u00e1lltam, \u00e9s hoztam a csomagj\u00e1t, benne a vil\u00e1g legk\u00edv\u00e1natosabb lib\u00e1j\u00e1val.
\nHo-kacsa-1.jpg
\nR\u00e1vetett\u00fck magunkat a s\u00fcltre, \u00e9s darabokra t\u00e9pt\u00fck. Francinak csak a szem\u00fcvege l\u00e1tszott ki a libacomb m\u00f6g\u00fcl.
\n– Rendes gyerek vagy te, Dani! – mondta teli sz\u00e1jjal Mircsa. – Ne szer\u00e9nykedj, legal\u00e1bb egy sz\u00e1rnyat k\u00f3stolj meg!<\/p>\n