Gr\u00f3f\u00far befordult a V\u00edkend parkol\u00f3j\u00e1ba.
\nEgy f\u00e9l \u00f3r\u00e1val ezel\u0151tt m\u00e9g a diszn\u00f3h\u00edzlalda m\u00f6g\u00f6tti \u00f3ri\u00e1s tr\u00e1gyadombot turk\u00e1lta giliszt\u00e1t keresve. Erre a c\u00e9lra egy vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fas t\u00e1bori \u00e1s\u00f3t rendszeres\u00edtett. Orosz volt-e, vagy n\u00e9met, ma m\u00e1r neh\u00e9z lenne eld\u00f6nteni- mindkett\u0151 rossz-, az \u00f3szeren vette m\u00e9g a hatvanas \u00e9vekben. Az\u00f3ta mindig ezzel t\u00farja a tr\u00e1gy\u00e1t, ha hal\u00e1szni megy.
\nA dermedt giliny\u00f3kat egy r\u00e9gi alum\u00ednium \u00e9telhord\u00f3ba h\u00e1nyta egy kev\u00e9s \u00e9rett tr\u00e1gy\u00e1val egy\u00fctt.
\nD\u00e9lut\u00e1n n\u00e9gy \u00f3ra, a napkorong alja m\u00e1r hozz\u00e1koccant a jeddi hegy feny\u0151ihez.
\nNapfordul\u00f3, az \u00e9v legr\u00f6videbb napja. Indig\u00f3k\u00e9k \u00e9gbolt, f\u00e9lhold a feje f\u00f6l\u00f6tt, m\u00ednusz \u00f6t fok.
\nIde\u00e1lis menyhalaz\u00e1shoz.<\/p>\n
Sehol egy l\u00e9lek, a parkol\u00f3 teljesen \u00fcres, csak az \u00e9jjeli\u0151r rozzant sz\u00fcrke Skod\u00e1ja szomorog egy t\u00f3cs\u00e1ban, a dr\u00f3tker\u00edt\u00e9s mellett.
\nSemmi jele annak, hogy holnap Szenteste. Ilyenkor h\u00f3, recseg\u0151 hideg kellene; meg befagyott foly\u00f3n korcsoly\u00e1z\u00f3 gyermekek, forralt bor a kocsm\u00e1kban, l\u00e9kv\u00e1g\u00e1s a holt\u00e1gban, csuka \u00e9s f\u0171r\u00e9szhal*-fog\u00e1s.
\n\u00c9vek \u00f3ta nincs m\u00e1r ilyen, mintha a F\u00f6ld kibillent volna norm\u00e1lis p\u00e1ly\u00e1j\u00e1r\u00f3l.
\nSzomor\u00faan k\u00f6nyvelte el mag\u00e1ban, hogy alighanem nem a F\u00f6ld a hib\u00e1s, megvan az teremtve rendesen, csak minket, embereket hib\u00e1zott el kiss\u00e9 a Teremt\u0151.
\nEl\u0151kotorta a botot, a r\u00e9gi cserk\u00e9sz-h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1t \u00e9s \u00e1tbaktatott a Turbina-\u00e1rok gyalogh\u00eddj\u00e1n, a strand ker\u00edt\u00e9se mellett, le a foly\u00f3hoz.
\nA strand ker\u00edt\u00e9s\u00e9n bel\u00fcl, m\u00e9g \u00fagy k\u00e1b\u00e9 t\u00edz \u00e9ve, egy sor feny\u0151f\u00e1t \u00fcltettek, amelyek mostanra sz\u00e9pen kin\u0151tt\u00e9k magukat, de… a l\u00e1tv\u00e1nyt\u00f3l f\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett a l\u00e1ba: k\u00e9t feny\u0151 der\u00e9kban lef\u0171r\u00e9szelve d\u00f6nt\u00f6tte romba a feny\u0151s\u00f6v\u00e9ny eleganci\u00e1j\u00e1t.
\nIgen, holnap Szenteste, de ki vetemedik ilyenre most, amikor val\u00f3s\u00e1gos kar\u00e1csonyfa-d\u00f6mping van a piacon s szinte minden utcasarkon?
\nNagyb\u00e1tyj\u00e1t\u00f3l hallott egy t\u00f6rt\u00e9netet, aki a h\u00e1bor\u00fa alatt \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k volt Szegeden…<\/p>\n
– Tudod, fiam, engem nem soroztak be, mint ap\u00e1dat, mert \u00e9n m\u00e1r n\u0151s voltam, gyerek is volt s a vasutasok civilben teljes\u00edthettek szolg\u00e1latot, hisz mind\u00fcnkre sz\u00fcks\u00e9g volt, jobban, mint valaha.
\nNagy volt a forgalom, Szeged nagy vas\u00fati csom\u00f3pontnak sz\u00e1m\u00edtott, nagy volt a felel\u0151ss\u00e9g is, meg katon\u00e1s a fegyelem.
\nMinden reggel hatra mentem szolg\u00e1latba- nem munk\u00e1ba, fiam, hanem szolg\u00e1latba! – s bizony este hatig, vagy m\u00e9g tov\u00e1bb volt feladat \u00e1lland\u00f3an.
\n– Negyvenh\u00e1rom kar\u00e1csonya k\u00f6zeledett. Abban az \u00e9vben szolg\u00e1lat k\u00f6zben m\u00e9g nem kellett eldugdosni itt-ott a deport\u00e1l\u00e1sra megparancsolt vagonokat, a front is messze volt m\u00e9g, de r\u00e9mes szanit\u00e9c-szerelv\u00e9nyek futottak be n\u00e9ha…
\n– Na, de nem err\u0151l akarok mes\u00e9lni Neked…<\/p>\n
Feny\u0151f\u00e1t kellett szerezni \u00e9s ez akkoriban nem volt k\u00f6nny\u0171. Csemp\u00e9sztek ugyan az erd\u00e9lyi vonatokon a kalauzok meg a mozdonyvezet\u0151k, de \u00e9n nem vehettem bel\u0151le, mert sok volt a spicli, ink\u00e1bb szemet hunytam… j\u00f6n a kar\u00e1csony, ott vannak a gyerekek, feny\u0151fa n\u00e9lk\u00fcl nem kar\u00e1csony a kar\u00e1csony.
\n– Akkor m\u00e9g nem sejtettem, hogy de bizony lehet kar\u00e1csony feny\u0151 n\u00e9lk\u00fcl is.
\n– Na, de nem err\u0151l akarok mes\u00e9lni Neked.<\/p>\n
– K\u00e9t nap volt m\u00e9g Szentest\u00e9ig, feny\u0151t sem olcs\u00f3n sem dr\u00e1g\u00e1n nem tudtam szerezni.
\nEkkor jutott eszembe, hogy szolg\u00e1latba menet, egy elhagyatott kertben t\u00f6bb- pont kar\u00e1csonyf\u00e1nak val\u00f3- feny\u0151t l\u00e1ttam.
\n– Fiam, \u00e9s addig sose loptam \u00e9letemben, csak egyszer – majd azt is elmes\u00e9lem -, de most nem volt mit tenni. Szolg\u00e1latb\u00f3l j\u00f6vet, magamhoz vettem a f\u0171t\u0151h\u00e1zb\u00f3l egy r\u00f3kaf\u0171r\u00e9szt, elrejtettem a kab\u00e1tom al\u00e1 \u00e9s remeg\u0151 gyomorral elbotork\u00e1ltam a kiszemelt kertig. Tizenegy \u00f3ra lehetett m\u00e1r.
\n– Csak a f\u00e9lhold vil\u00e1g\u00edtott a fejem f\u00f6l\u00f6tt, hideg volt \u00e9s bok\u00e1ig \u00e9r\u0151 friss h\u00f3. Egyetlenegy p\u00e1r l\u00e1bnyomot l\u00e1ttam a j\u00e1rd\u00e1n, s amikor a kert mell\u00e9 \u00e9rtem, a l\u00e1bnyom megsz\u0171nt.
\nAkkor vettem \u00e9szre, hogy valaki \u00e1tm\u00e1szott a ker\u00edt\u00e9sen – el\u0151ttem.
\nF\u00f6l se ocs\u00fadtam elkesered\u00e9semb\u0151l, amikor kicsit arr\u00e9bb, a t\u00e9glaker\u00edt\u00e9s f\u00f6l\u00f6tt \u00e1trep\u00fclt egy feny\u0151fa.
\n– Fiam, \u00e9n egy pillanatig sem gondolkodtam – pedig kellett volna – h\u00f3nom al\u00e1 kaptam a f\u00e1t \u00e9s hazav\u00e1gtattam vele, kulcsra z\u00e1rtam a kaput, eldugtam a f\u00e1t a szenespinc\u00e9be \u00e9s miut\u00e1n kif\u00fajtam magam… jutott eszembe, hogy mi lesz, ha az a valaki, aki helyettem kiv\u00e1gta azt a feny\u0151t a h\u00f3nyomok alapj\u00e1n megtal\u00e1l?
\nA kapu mellett v\u00e1rtam m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny percet, de senki se j\u00f6tt.
\nM\u00e1snap hajnalban \u00f6t \u00f3ra ut\u00e1n, a \u201etettes mindig visszat\u00e9r a tett sz\u00ednhely\u00e9re\u201d szerint, k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s k\u00e9pet v\u00e1gva elgyalogoltam a h\u00e1z el\u0151tt \u00e9s arra a szeg\u00e9ny, elkeseredett emberre gondoltam, aki helyettem ellopta azt a feny\u0151t, s mikor kim\u00e1szott a ker\u00edt\u00e9sen m\u00e9gis h\u0171lt hely\u00e9t tal\u00e1lta.
\n– De talpraesett emb\u00f6r lehetett, mert l\u00e1ttam, hogy a kertb\u0151l k\u00e9t feny\u0151fa hib\u00e1dzik.<\/p>\n
\u00cdgy mondta a b\u00e1tyja, hogy \u201eemb\u00f6r\u201d, pedig \u0151maga nem is volt sz\u00f6gedi.<\/p>\n
* s\u00fcg\u00e9r<\/p>\n