A tan\u00e1r \u00far irodalmi \u00f3r\u00e1t adott \u00e9s a szellemekr\u0151l magyar\u00e1zott.
\n– N\u00e9zz\u00e9k, – mondotta – a szellemeket nem \u00fagy kell felfogni, hogy azok val\u00f3ban vannak. Mint ahogy maguk, vagy \u00e9n, vagy \u00e9desanyjuk a nagys\u00e1gos asszony van. Amikor p\u00e9ld\u00e1ul Hamletnek megjelenik az \u00e9desapja szelleme… Idefigyel, Juliska, k\u00e9rem?
\n– Hogyne, tan\u00e1r \u00far… – csapott r\u00e1 a kisl\u00e1ny \u00e9s elpirult.
\n– \u00c9rti, Pistuka?
\n– \u00c9rtem, tan\u00e1r \u00far, – mondta nyugodtan a fi\u00fa \u00e9s kiegyenesedett.<\/p>\n
A verand\u00e1n \u00fcltek, forr\u00f3 ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1n. Izz\u00f3 f\u00e9ny sug\u00e1rzott \u00e1t a vadsz\u0151l\u0151n, mely s\u0171r\u0171n k\u00f6r\u00fclfolyta a verand\u00e1t. Tikkaszt\u00f3 h\u0151s\u00e9g volt. A fiatal tan\u00e1r m\u00e1r egy j\u00f3 f\u00e9l\u00f3r\u00e1ja buzg\u00f3n \u00e9s \u00e1lmos\u00edt\u00f3n magyar\u00e1zott Shakespearer\u0151l \u00e9s a Hamletr\u0151l. A sarokban \u00fclt az anyjuk s olvasott. S\u00e1rga, k\u00f6nny\u0171 pongyol\u00e1ja lecs\u00faszott a v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l, festett ajka, f\u00e9nyesre lakkozott k\u00f6rmei ragyogtak a ny\u00e1rban. R\u00f6vidrev\u00e1gott fekete haja kiss\u00e9 el\u0151rebukott sov\u00e1ny, fi\u00fas, er\u00e9lyes arc\u00e1ra, ahogy a k\u00f6nyv f\u00f6l\u00e9 hajolt. Ritk\u00e1n pillantott fel a k\u00f6nyvb\u0151l, Hans Heinz Ewers leg\u00fajabb reg\u00e9ny\u00e9b\u0151l, mik\u00e9nt a gyerekek meg\u00e1llap\u00edtott\u00e1k ma reggel, amikor anyjuk \u00e9s a tan\u00e1r \u00far hosszan \u00e9s hevesen vitatkoztak r\u00f3la. A tan\u00e1r \u00far irodalmi ellenfele volt a divatos szerz\u0151nek, anyjuk azonban a v\u00e9delm\u00e9re kelt.<\/p>\n
– Nem lehet csupa Goeth\u00e9t olvasni, – vetette oda az asszony – \u00e9s azt\u00e1n ny\u00e1r van \u00e9s maga csak ir\u00e1ny\u00edtsa a gyerekek irodalmi \u00edzl\u00e9s\u00e9t. A magam\u00e9val \u00e9n meg vagyok el\u00e9gedve. Maga tal\u00e1n nincs? – vetette oda reggel \u00e9s szok\u00e1sa szerint a tan\u00e1r \u00far elpirult. A reggeliz\u0151-szob\u00e1ba bel\u00e9pett Pestre utaz\u00f3 apjuk, a vit\u00e1z\u00f3k elhallgattak, a gyerekek pedig odalop\u00f3ztak az asztalra dobott k\u00f6nyvh\u00f6z s megn\u00e9zt\u00e9k \u00edr\u00f3j\u00e1t. Elhat\u00e1rozt\u00e1k, hogy hozz\u00e1 fognak f\u00e9rk\u0151zni \u00e9s elolvass\u00e1k. Azokat a n\u00e9met szavakat, amelyeket nem \u00e9rtenek meg, majd megk\u00e9rdezik a tan\u00e1r \u00fart\u00f3l. Legal\u00e1bb haszn\u00e1t veszik.<\/p>\n
\u00dagyis t\u00f6nkretette a nyarukat. Nem el\u00e9g volt t\u00e9len az iskola, most m\u00e9g ny\u00e1ron is folytathatj\u00e1k. Az asszony ragaszkodott a tan\u00e1r \u00far lej\u00f6vetel\u00e9hez a birtokra. Hogy’ \u00f6r\u00fcltek m\u00e1r tavaszt\u00f3l kezdve a vak\u00e1ci\u00f3nak! A halast\u00f3nak, a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6snek, a kert\u00e9szked\u00e9snek, a tenisznek! Most azt\u00e1n itt kell \u00fclni minden d\u00e9lut\u00e1n a verand\u00e1n \u00e9s tanulni. Azt\u00e1n meg \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n sohasem lehetnek egyed\u00fcl. Mindig vel\u00fck van a tan\u00e1r \u00far \u00e9s tan\u00edt \u00e9s magyar\u00e1z \u00e9s idegen nyelveken besz\u00e9l. Holnap m\u00e1r \u00e1tt\u00e9rnek az angolra. Mi k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g van akkor a t\u00e9l meg a ny\u00e1r k\u00f6zt?<\/p>\n
Egym\u00e1sra n\u00e9ztek, ajkuk lebiggyedt. Pista homlok\u00e1n gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt a verejt\u00e9k, Juliska alig tudta nyitva tartani szem\u00e9t. \u00c9s a s\u00e1padt, sz\u0151ke fiatal tan\u00e1r dallamos m\u00e9ly hangj\u00e1n rend\u00fcletlen\u00fcl magyar\u00e1zott:
\n– K\u00eds\u00e9rtetek nincsenek. Bizony\u00e1ra hallott\u00e1k m\u00e1r azt a sz\u00f3t, hogy: v\u00edzi\u00f3. A multkor mondtam el, hogy Goethe \u00f6nmag\u00e1val tal\u00e1lkozott. A zaklatott, szenved\u00e9lyes, tragikus helyzetbe ker\u00fclt l\u00e9lek olyan jelens\u00e9geket l\u00e1t, amelyeket m\u00e1s nem, csak \u0151 vesz \u00e9szre. Olyan ez, mint az \u00e1lom. Az \u00e1lmod\u00f3 val\u00f3s\u00e1gos embereknek \u00e9rzi az \u00e1lomk\u00e9peket, de m\u00e1s nem tud r\u00f3luk. Pistuka, p\u00e9ld\u00e1ul, nem tudhat arr\u00f3l, amir\u0151l Juliska \u00e1lmodik, ha csak el nem mondja, \u00e9n sem tudhatok, teszem fel, arr\u00f3l, amir\u0151l \u00e9desanyjuk, a nagys\u00e1gos asszony \u00e1lmodik…
\n– Hogy’ mondja? – k\u00e9rdezte szigor\u00fa mosollyal az asszony.
\n– Azt hittem, \u00fagy el van mer\u00fclve nagys\u00e1gos asszony a fens\u00e9ges Ewersben…
\n– De nagyon haragszik erre a szeg\u00e9ny n\u00e9metre!
\nA tan\u00e1r \u00far lehajtotta fej\u00e9t. – Szeg\u00e9ny n\u00e9met… – mormolta. – Hogy sajn\u00e1lja… a n\u00e9metet…
\nArc\u00e1t el\u00f6nt\u00f6tte a p\u00edr, az asszony hangosan felnevetett. A nevet\u00e9s b\u00e1tors\u00e1got \u00f6nt\u00f6tt a gyerekekbe, fel\u00e1lltak.
\nA tan\u00e1r \u00far m\u00e9g r\u00e1juk sz\u00f3lt: – K\u00eds\u00e9rtetek teh\u00e1t nincsenek. M\u00e1s k\u00e9rd\u00e9s azt\u00e1n az, hogy a szenved\u00e9lyes l\u00e9leknek ezeket a v\u00edzi\u00f3it a k\u00f6lt\u0151 megszem\u00e9lyes\u00edti. \u00c9rtik? A stilisztik\u00e1b\u00f3l m\u00e1r tanult\u00e1k, mi az a perszonifik\u00e1ci\u00f3, \u00fagy-e? Noh\u00e1t. F\u00e1radtak? El\u00e9g lesz m\u00e1ra, nagys\u00e1gos asszony?
\nAz asszony h\u00e1trad\u0151lt a kerti sz\u00e9ken. – Meleg van… – s\u00f3hajtotta b\u00e1gyadtan. – Menjetek uzsonn\u00e1zni gyerekek.<\/p>\n
A gyerekek egym\u00e1sba karoltak \u00e9s cs\u00f6ndesen kimentek. Hallgattak. Mindkett\u0151nek motoszk\u00e1lt valami a fej\u00e9ben. B\u00e1rmilyen unalmasak is ezek a ny\u00e1ri tanul\u00e1sok, a tan\u00e1r \u00far ma k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl nagyon \u00e9rdekes dolgokat mondott. Nincsenek k\u00eds\u00e9rtetek? Biztos, hogy nincsenek, de az\u00e9rt… m\u00e9gis vannak. A tizenegy\u00e9ves Pista vitatkozni kezdett tizenh\u00e1rom\u00e9ves n\u0151v\u00e9r\u00e9vel. Lehetetlen, bizonygatta, hogy Hamlet nem apja szellem\u00e9t l\u00e1tja. Hamlet is \u00e1lmodik?… Akkor… akkor…? \u00c1lom \u00e9s val\u00f3s\u00e1g k\u00eds\u00e9rtetiesen \u00f6sszeolvadt most a k\u00e9t elkeseredett gyermek lelk\u00e9ben.
\nKiballagtak a kertbe s m\u00e9g mindig elmer\u00fclten vit\u00e1ztak. Szerettek volna \u0151szint\u00e9n besz\u00e9lni valakivel err\u0151l a nyomaszt\u00f3 k\u00e9rd\u00e9sr\u0151l, de a jelenl\u00e9v\u0151k k\u00f6z\u00fcl senkihez sem volt bizalmuk. Esz\u00fckbe jutott, hogy volt n\u00e1luk tavaly egy szak\u00e1csn\u0151, akit \u00bba k\u00f6v\u00e9r Zsuzsi\u00ab-nak h\u00edvtak s aki elmondotta kint a csel\u00e9deknek, hogy a l\u00e1nya sz\u00f6rnyethalt egy k\u00eds\u00e9rtett\u0151l. Ny\u00e1ri \u00e9jszaka ben\u00e9zett az ablak\u00e1n a volt jegyese, akit h\u0171tlen\u00fcl elhagyott, mialatt az kint j\u00e1rt a h\u00e1bor\u00faban. Ben\u00e9zett az ablakon \u00e9s a k\u00f6v\u00e9r Zsuzsi l\u00e1nya meghalt. Egyet sikoltott \u00e9s v\u00e9ge volt. Pedig m\u00e1r hamarosan gyereke is lett volna, – mondta a Zsuzsi. Mert h\u00e1t elhagyta a r\u00e9gi v\u0151leg\u00e9ny\u00e9t \u00e9s m\u00e1shoz ment. Pedig tal\u00e1n az sem volt k\u00eds\u00e9rtet, ezt is a Zsuzsi mondta, csak mert a menyecske mindig r\u00f3la besz\u00e9lt, a falubeli l\u00e1nyok meg leg\u00e9nyek vele ijesztgett\u00e9k. Aki t\u00e1n elesett a h\u00e1bor\u00faban, mert sohasem j\u00f6tt vissza. \u00c9s t\u00e1n az egyik mag\u00e1ra szedett egy leped\u0151t, arc\u00e1t bekente liszttel \u00e9s oda\u00e1llt az ablak al\u00e1, amikor s\u00fct\u00f6tt a hold.<\/p>\n
Hallgattak. A le\u00e1ny belevetette mag\u00e1t egy hint\u00e1ba, a fi\u00fa lassan lengette. Egyszerre megsz\u00f3lalt a fi\u00fa: – Lisztet kellene szerezni a konyh\u00e1ban…
\nEgy pillanat alatt kivir\u00e1gzott benn\u00fck a nagyszer\u0171 terv. Ma \u00e9jszaka \u0151k fognak leck\u00e9t adni a tan\u00e1r \u00farnak a k\u00eds\u00e9rtetek tan\u00e1b\u00f3l. Beleb\u00fajnak a leped\u0151j\u00fckbe, arcukat bekenik liszttel s ablaka al\u00e1 s\u00e9t\u00e1lnak, amikor r\u00e1juk s\u00fct a hold. De j\u00f3 vicc volna, ha megr\u00e9m\u00fclne a tan\u00e1r \u00far \u00e9s sikolt\u00e1saival felvern\u00e9 a h\u00e1zat. J\u00f3t lehetne rajta nevetni. Mert mi\u00e9rt r\u00e9m\u00fclt meg, ha nincs k\u00eds\u00e9rtet?
\nIzgatottan tervezgettek, alaposan megh\u00e1nyt\u00e1k-vetett\u00e9k a legapr\u00f3bb r\u00e9szleteket is. A vacsor\u00e1n\u00e1l mindketten \u00e1lmoss\u00e1got sz\u00ednleltek \u00e9s kor\u00e1n lefek\u00fcdtek. A s\u00f6t\u00e9tben lest\u00e9k, hogy mikor cs\u00f6ndesedik el a h\u00e1z. Kin\u00e9ztek az ablakon, a z\u00f6ld f\u00e1kra d\u00fasan zuhogott a feh\u00e9r f\u00e9ny. B\u00f3d\u00edt\u00f3 illatok g\u0151z\u00f6l\u00f6gtek fel a lomha f\u00f6ldb\u0151l, egy hang nem hallatszott az eg\u00e9sz k\u00e1bult vid\u00e9ken.
\n\u00c1gyukr\u00f3l leh\u00fazt\u00e1k a leped\u0151t \u00e9s egym\u00e1sra t\u0171zt\u00e9k. Juliska \u00fcgyesen dolgozott; \u00fagy magukra tekerte a leped\u0151t, hogy csak a szem\u00fck l\u00e1tszott ki, de azt is megm\u00e1rtogatt\u00e1k a finom lisztben. Azt\u00e1n elindultak.<\/p>\n
Mereven, lassan, m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gosan mentek. Kis test\u00fck kifesz\u00fclt, csak a l\u00e1buk mozgott, katon\u00e1san, halkan. Ajkukat \u00f6sszeszor\u00edtott\u00e1k, szem\u00fck t\u00fczesen kimeredt. L\u00e9lekzeni is alig mertek s ha megreccsent a padl\u00f3, hosszan meg\u00e1lltak.
\nKi\u00e9rtek az eb\u00e9dl\u0151be, inn\u00e9t ny\u00edlt a tan\u00e1r \u00far szob\u00e1ja. M\u00e1r indultak a veranda fel\u00e9, hogy lejuthassanak a kertbe \u00e9s a tan\u00e1r \u00far ablaka fel\u00e9 libegjenek, amikor zajt hallottak. Hirtelen meg\u00e1lltak, a falhoz h\u00faz\u00f3dtak. Az eb\u00e9dl\u0151 s\u00f6t\u00e9t volt, a veranda vadsz\u0151l\u0151je visszaveri a holdf\u00e9nyt.
\nNem tudtak tov\u00e1bb menni, a zaj megism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt, \u0151k jobboldalt \u00e1llottak, a tan\u00e1r \u00far ajtaja k\u00f6zel\u00e9ben, a falhoz lapulva. A zaj balr\u00f3l j\u00f6tt. Ajt\u00f3 nyikorgott, nagyon halkan. Valaki kinyitotta a baloldali ajt\u00f3t, anyuka h\u00e1l\u00f3szob\u00e1j\u00e1nak ajtaj\u00e1t \u00e9s valaki n\u00e9m\u00e1n meg\u00e1llott. Ki az? Apuka? Apuka Pestre utazott. A szobal\u00e1ny? Akkor mi\u00e9rt ily \u00f3vatos, mi\u00e9rt nem mozog b\u00e1trabban, hangosabban?
\nFesz\u00fclten figyel\u0151 f\u00fcl\u00fck most meg\u00e9rtette, hogy valaki betette a baloldali ajt\u00f3t \u00e9s l\u00e1bujjhegyen fel\u00e9j\u00fck indul. Gyorsan, sietve, kiss\u00e9 lihegve. Hallj\u00e1k a l\u00e9lekzet\u00e9t. S a s\u0171r\u0171 s\u00f6t\u00e9tben felvirrad egy hossz\u00fa, feh\u00e9r folt. Egyre n\u0151. Libeg, t\u00e1ncol, \u00e1tsiklik a szob\u00e1n. Egyre k\u00f6zelebb \u00e9r hozz\u00e1juk. \u0150ket keresi? \u0150ket \u00fcld\u00f6zi? Ki az? K\u00eds\u00e9rtet?<\/p>\n
Sz\u00e1juk kiny\u00edlt a s\u00f6t\u00e9tben, sz\u00edv\u00fck r\u00e9m\u00fclten vert. Megr\u00e9m\u00fcltek arra a gondolatra, hogy dobog\u00f3 sziv\u00fck el\u00e1rulja \u0151ket. A feh\u00e9r \u00e1rny\u00e9k egyre k\u00f6zeledett. Honn\u00e9t tudhatja, hogy itt vannak?
\nMost m\u00e1r eg\u00e9szen mellett\u00fck van. Tapogat\u00f3dzik. Mingy\u00e1rt hozz\u00e1juk \u00e9r… Nem. A kilincset keresi. A tan\u00e1r \u00far ajtaj\u00e1nak kilincs\u00e9t. Most lenyomja. Az ajt\u00f3 ny\u00edlik. Kit\u00e1rul. \u00c9s a hold szel\u00edd sugara r\u00e1\u00f6mlik anyjuk idegesen mosolyg\u00f3 arc\u00e1ra, feh\u00e9r selyem ing\u00e9re.
\nAz ajt\u00f3 csendesen bez\u00e1rult s a k\u00e9t gyerek r\u00e9m\u00fclten fogta meg egym\u00e1s kez\u00e9t. Ott \u00e1lltak a s\u00f6t\u00e9tben \u00e9s v\u00e1rtak. Nem hallottak semmit. Akkor sz\u00e9p csendesen, b\u00fasan visszamentek a szob\u00e1jukba \u00e9s le\u00fcltek \u00e1gyuk sz\u00e9l\u00e9re. Fogt\u00e1k egym\u00e1s kez\u00e9t \u00e9s n\u00e9ztek maguk el\u00e9. A le\u00e1ny szeme k\u00f6nnyekt\u0151l volt nedves. V\u00e9g\u00fcl megsz\u00f3lalt a fi\u00fa:
\n– Anyuka is k\u00eds\u00e9rtetet j\u00e1tszik.
\nS a le\u00e1ny hosszan s\u00f3hajtott.<\/p>\n
Forr\u00e1s: F\u00f6ldi Mih\u00e1ly: Valakit szeretni kell. Novell\u00e1k. Athenaeum, Budapest, 192? (MEK) A szerz\u0151 (1894-1943) orvos, \u00edr\u00f3, \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, kritikus. A magyar l\u00e9lektani reg\u00e9ny egyik neves m\u0171vel\u0151je.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A tan\u00e1r \u00far irodalmi \u00f3r\u00e1t adott \u00e9s a szellemekr\u0151l magyar\u00e1zott. – N\u00e9zz\u00e9k, – mondotta – a szellemeket nem \u00fagy kell felfogni, hogy azok val\u00f3ban vannak. Mint ahogy maguk, vagy \u00e9n, vagy \u00e9desanyjuk a nagys\u00e1gos asszony van. Amikor p\u00e9ld\u00e1ul Hamletnek megjelenik az \u00e9desapja szelleme… Idefigyel, Juliska, k\u00e9rem? – Hogyne, tan\u00e1r \u00far… – csapott r\u00e1 a kisl\u00e1ny […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-61632","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/61632","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=61632"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/61632\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=61632"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=61632"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=61632"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}