Ha visszagondolt eddigi \u00e9let\u00e9re, az eltelt \u00f3r\u00e1k, hetek, \u00e9vek f\u00f6lold\u00f3dtak a v\u00e9ge\u00e9rhetetlen utaz\u00e1sban. Egyetlen szesz\u00e9lyesen k\u00edgy\u00f3z\u00f3 \u00fatnak t\u0171nt az \u00e9lete. A vas\u00fathoz, aszfalthoz tapad\u00f3 t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekb\u0151l – az ismeretlen v\u00e9gs\u0151 ir\u00e1nyon k\u00edv\u00fcl-hi\u00e1nyzott b\u00e1rmely c\u00e9lszer\u0171s\u00e9g. A f\u00fclk\u00e9ben ketten \u00fcltek. A l\u00e1nya lelkesen indult az \u00fatra, m\u00edg \u0151t rettenetes fejf\u00e1j\u00e1s gy\u00f6t\u00f6rte: nem mert a j\u00f6v\u0151be bepillantani, mint a r\u00e9gi id\u0151kben. Egyetlen k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga volt, t\u00fal\u00e9lni ezt az utat is, a meg\u00e9rkez\u00e9sig. A kilom\u00e9terek olyan lassan fogytak, mint annak idej\u00e9n gyermekkor\u00e1nak \u00e9vei ott a faluban, ahol n\u00e9ha meg is \u00e1llt az id\u0151. A l\u00e1ny tizenh\u00e9t \u00e9ves lehetett. Nagy barna szem\u00e9ben ott bujk\u00e1lt valami huncut \u00f6r\u00f6m, ami ler\u00f6vid\u00edti, legy\u0151zi az utat. Laz\u00e1n \u00fclt, nem mereven, mint az anyja, akinek izmait megfesz\u00edtette az aggodalom. A l\u00e1ny arra gondolt, hogy \u0151 mindenben m\u00e1s lesz, mint a mama. Nem tudta volna megfogalmazni, csak \u00e9rezte titkon, hogy ez a m\u00e1ss\u00e1g-\u00fat \u00f6nmaga fel\u00e9 vezet. Egyik\u00fcknek sem okozott meglepet\u00e9st a tal\u00e1lkoz\u00e1s: a tri\u00f3-anya, l\u00e1nya, fia-\u00f6r\u00f6me felszikkadt a visszautaz\u00e1s izgalm\u00e1ban. \u00dagy \u00fcltek vonatra megint, mint akik m\u00e1r haza\u00e9rkeztek. Az otthon biztons\u00e1g\u00e1t, nyugalm\u00e1t visszaadta a tal\u00e1lkoz\u00e1s. Cs\u00f6ndes riadalommal, egym\u00e1shoz k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dva figyelt\u00e9k f\u00fclkebeli utast\u00e1rsaikat: a csal\u00e1di f\u00e9nyk\u00e9ppel hadon\u00e1sz\u00f3 f\u00e9lesz\u0171 cig\u00e1nyt, hipnotiz\u00e1lni k\u00e9pes feles\u00e9g\u00e9t \u00e9s a szutykos, l\u00e9pten – nyomon idegen kezekbe-l\u00e1bakba akad\u00f3 l\u00e1rm\u00e1s purd\u00e9kat. Az anya nem mert elaludni, de meg\u00e9rezte, hogy ez az \u00e9brenl\u00e9t, ak\u00e1r a cig\u00e1nycsal\u00e1d zajong\u00e1sa, m\u00e1r nem term\u00e9szetes. L\u00e1nya nyitott szemmel \u00e1lmodott mellette, fia pedig \u00fagy tett, mintha a kez\u00e9ben lev\u0151 vaskos k\u00f6nyvbe mer\u00fclne. \u00c9s akkor megsz\u00f3lalt Paulina, a sz\u00far\u00f3s szem\u0171 cig\u00e1nyasszony: – \u00c1ldott az \u00dar, aki hozz\u00e1m ir\u00e1ny\u00edtott titeket, mert nagy veszedelem v\u00e1r r\u00e1tok a kar\u00e1csonyi \u00fcnnepeken. Asszony, ki egy nagy csal\u00e1d gyermeke vagy, csupa szenved\u00e9sben t\u00f6lt\u00f6d napjaidat, egy percnyi nyugtod nincs: MEG\u00c1TKOZTAK T\u00c9GED! De ez az \u00e1tok lepergett r\u00f3lad, mert a lelked tiszta\u2026 Engedd, hogy megcs\u00f3koljam a kezed. NEM VAGY BOLDOG! Az \u00e1tok r\u00f3lad gyermekeidre sz\u00e1llt, ez\u00e9rt van a sok b\u00e1nat miattuk. Itt a z\u00f6ld szem\u0171 fiad, beteg, azt is megmutatom, hol f\u00e1j neki, de te ne agg\u00f3dj, mert h\u00e1rom nap telt\u00e9vel meggy\u00f3gyul. Tudd meg, hogy h\u00edres ember lesz bel\u0151le \u00e9s sok\u00e1ig fog \u00e9lni. El ne feledd soha, amit neked \u00e9n megj\u00f3soltam. Hossz\u00fa haj\u00fa, sz\u0151ke l\u00e1nyt l\u00e1tok mellette, a fiad j\u00f6vend\u0151beli feles\u00e9ge. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck n\u00e9gy gyermek. A l\u00e1nyod boh\u00e9m l\u00e9lek, sok bar\u00e1tja, bar\u00e1tn\u0151je. Nem tud meg\u00e1llapodni a szerelemben. A villanyt a t\u00f6bbi f\u00fclk\u00e9be m\u00e1r eloltott\u00e1k, csak itt \u00e9gett, megvil\u00e1g\u00edtva a cig\u00e1nyasszony keskeny sz\u00e1j\u00e1t, a benne megvillan\u00f3 aranyfogakkal. Az utols\u00f3 pofozkod\u00e1sba belealv\u00f3 purd\u00e9k az \u00fcl\u00e9s sark\u00e1ba g\u00f6mb\u00f6ly\u00f6dtek. A feket\u00e9bbik m\u00e9g \u00e1lm\u00e1ban is fogta a kisebbiknek a f\u00fcl\u00e9t. A folyos\u00f3n a f\u00e9lesz\u0171 cig\u00e1ny hadon\u00e1szott a csal\u00e1di f\u00e9nyk\u00e9ppel, de senki sem figyelt r\u00e1. Akkor Paulina elk\u00e9rte az asszony jegygy\u0171r\u0171j\u00e9t. \u0150 engedelmesen, mintegy var\u00e1zssz\u00f3ra leh\u00fazta, s a cig\u00e1nyn\u00e9 fekete tenyer\u00e9be tette. Tudta, hogy soha t\u00f6bb\u00e9 nem fogja viszontl\u00e1tni a gy\u0171r\u0171t, m\u00e9gis furcsa megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st \u00e9rzett: az \u00fat v\u00e9get \u00e9rt, \u00e9s \u0151 \u00fajra gyermek, ott a faluban, s az aranyl\u00f3 napf\u00e9nyben elindul\u2026 Ez a gy\u0171r\u0171 megv\u00e1lt t\u00e9ged a sok vesz\u00e9lyt\u0151l \u2013 mormolta Paulina – ahogy haza\u00e9rt\u00e9l, gondolj vissza az \u00fatra, amelyt\u0151l a fejed is megf\u00e1jdult, \u00e9s a gy\u0171r\u0171 ott lesz el\u0151tted az asztalon. Akkor majd gondolj r\u00e1m, aki megszabad\u00edtott a gonoszt\u00f3l\u2026 Soha senkinek nem \u00e1rult\u00e1k el a gy\u0171r\u0171 titk\u00e1t. Az asszonynak el\u00e9g volt, ha az ujj\u00e1t \u00f6vez\u0151 feh\u00e9r hi\u00e1nycs\u00edkra n\u00e9zett \u00e9s elm\u00falt a fejf\u00e1j\u00e1sa. L\u00e1nya elhitte Paulina j\u00f3slat\u00e1t, hogy a gy\u0171r\u0171 sok szenved\u00e9st\u0151l v\u00e1ltotta meg \u0151ket. Fia \u00e9vek m\u00falt\u00e1n is csak azt f\u00e1jlalta, hogy a sz\u0151ke l\u00e1ny, akir\u0151l Paulina besz\u00e9lt, \u00e9ppen olyan hisz\u00e9keny \u00e9s sz\u00e9d\u00edthet\u0151 volt, mint az anyja, aki n\u00e9h\u00e1ny hiteget\u0151 sz\u00f3\u00e9rt k\u00e9pes volt odaadni a jegygy\u0171r\u0171j\u00e9t.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ha visszagondolt eddigi \u00e9let\u00e9re, az eltelt \u00f3r\u00e1k, hetek, \u00e9vek f\u00f6lold\u00f3dtak a v\u00e9ge\u00e9rhetetlen utaz\u00e1sban. Egyetlen szesz\u00e9lyesen k\u00edgy\u00f3z\u00f3 \u00fatnak t\u0171nt az \u00e9lete. A vas\u00fathoz, aszfalthoz tapad\u00f3 t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sekb\u0151l – az ismeretlen v\u00e9gs\u0151 ir\u00e1nyon k\u00edv\u00fcl-hi\u00e1nyzott b\u00e1rmely c\u00e9lszer\u0171s\u00e9g. A f\u00fclk\u00e9ben ketten \u00fcltek. A l\u00e1nya lelkesen indult az \u00fatra, m\u00edg \u0151t rettenetes fejf\u00e1j\u00e1s gy\u00f6t\u00f6rte: nem mert a j\u00f6v\u0151be bepillantani, mint a […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[23],"tags":[],"class_list":["post-61636","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-rovidproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/61636","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=61636"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/61636\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=61636"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=61636"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=61636"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}