A Hatvani-utcai h\u00e1znak, amelyben a hires b\u00e9csi t\u00e1ncosn\u0151 lakott, a kapuj\u00e1ba befordult egy f\u00e9rfi. K\u00f6rszak\u00e1llt hordott, mint nemes bar\u00e1tja \u00e9s p\u00e1rtfog\u00f3ja, Sz\u00e9chenyi Istv\u00e1n gr\u00f3f, sud\u00e1rba sz\u00f6k\u0151 alakj\u00e1n fekete magyar ruha volt, a jobb kez\u00e9ben elef\u00e1ntcsont gombos p\u00e1lcika, de egy sz\u00e1l veres r\u00f3zsa is. A r\u00f3zs\u00e1nak a neve Souvenir de Maimaison volt \u00e9s abb\u00f3l a fajt\u00e1b\u00f3l val\u00f3, amit a nagy Napoleon cs\u00e1sz\u00e1r els\u0151 hitvese, a boldogtalan Josephine annyira kedvelt. A f\u00e9rfit D\u00f6brentey G\u00e1bornak hivt\u00e1k.<\/p>\n
A tan\u00e1r ur a kapu alatt balr\u00f3l megkopogtatta az ajt\u00f3t, amelyet Elssler Fanny gyorsan kinyitott.
\n– Ah, \u00f6n az, tan\u00e1r ur? J\u00f3 napot kiv\u00e1nok.
\n– A kez\u00e9t cs\u00f3kolom m\u00fcv\u00e9szn\u0151.
\n\u00c9s D\u00f6brentey \u00e1tadta a t\u00e1ncosn\u0151nek az egy sz\u00e1l vir\u00e1got. Azut\u00e1n helyet foglalt \u00e9s – eb\u00e9d ut\u00e1ni id\u0151 volt – ivott a t\u00f6r\u00f6k k\u00e1v\u00e9b\u00f3l, amit Fanny a Hofrath cs\u00e9sz\u00e9iben szolg\u00e1lt f\u00f6l. A besz\u00e9lget\u00e9s kiss\u00e9 nehezen indult meg. Gyakran van ez ugy, ha tud\u00f3s f\u00e9rfiu sz\u00e9p le\u00e1ny asztal\u00e1n\u00e1l \u00fcl. \u00c9s ha Fanny okos n\u0151 is volt \u00e9s sokat is tanult a Hofrath-t\u00f3l (akkort\u00e1jt eg\u00e9sz Eur\u00f3p\u00e1nak egyik legels\u0151 esze); m\u00e9gis hogyan \u00f6nthette volna el\u0151tte sz\u00f3ba D\u00f6brentey azt, ami az agyvelej\u00e9t ugysz\u00f3lv\u00e1n \u00e1lland\u00f3an foglalkoztatta. Az Akad\u00e9mi\u00e1nak \u00e9s a Lexikonnak az \u00fcgyei, a Sz\u00e9chenyi tervei vagy nagy mester\u00e9nek, Kazinczynak a hagyom\u00e1nyai – hogyan is \u00e9rthetett ezekhez a K\u00e4rntnerthor-Strasse szinh\u00e1z\u00e1nak a ballerin\u00e1ja? A magyar nyelv pall\u00e9roz\u00e1s\u00e1\u00e9rt inditott munka – mit lehet err\u0151l mondani a g\u00f6r\u00f6g frizur\u00e1ju le\u00e1nyz\u00f3nak, aki \u00e9ppen hogy hib\u00e1san k\u00f6sz\u00f6nni tud magyarul.
\nIgaz lett volna valami, ami szavakban k\u00f6z\u00f6s gondolatutra terelheti a kettej\u00fck fej\u00e9t, a tan\u00e1r ur nagy, kopaszod\u00f3 \u00e9s a le\u00e1nynak kicsiny \u00e9s \u00e1lland\u00f3an \u00e1lmadoz\u00f3 fej\u00e9t. Ez az \u00fcgy, a Rondell\u00e1\u00e9 lett volna, a dunaparti szinh\u00e1z\u00e9, amelynek igazgat\u00e1s\u00e1t a v\u00e1rmegye ideiglenesen D\u00f6brentey professzorra bizta \u00e9s amelynek deszk\u00e1in mint k\u00e9t el\u0151kel\u0151 \u00e9s csod\u00e1lt vend\u00e9g jelent meg est\u00e9nkint a vil\u00e1g legszebb k\u00e9t l\u00e1ba, az Elssler Fanny l\u00e1bacsk\u00e1ja. Csakhogy \u00e9ppen a szinh\u00e1zr\u00f3l, amelyhez balsors\u00e1ra vez\u00e9nyelt\u00e9k ki igazgat\u00f3nak a tan\u00e1r urat, \u00e9ppen a szinh\u00e1zr\u00f3l nem akar\u00f3dzott a tapintatos D\u00f6brenteynek nyilatkozni. De v\u00e9gre is eljutott od\u00e1ig. Fanny segitette oda. A b\u00e9csi t\u00e1ncosn\u0151, ki igen cseveg\u0151 kedv\u00fc h\u00f6lgy volt (sz\u00e9pen \u00e9s kellemesen is tudott csacsogni), hogy sz\u00f3t vegyen ki a tan\u00e1r urb\u00f3l, megk\u00e9rdezte \u0151t:
\n– Nos tan\u00e1r ur, mit sz\u00f3l Pest v\u00e1rosa az uj francia pirouette-t\u00e1ncomhoz?
\nD\u00f6brentey elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u00f6tt, de egyben f\u00f6l is l\u00e9legzett. A k\u00e9k porcell\u00e1n cs\u00e9sz\u00e9t hirtelen a t\u00e1ny\u00e9rk\u00e1j\u00e1ra helyezte.
\n– Hogyan? M\u00e1r tudja a kisasszony! No, csakhogy nem \u00e9n vagyok az els\u0151, akit\u0151l hallania kell.
\n– Mi? Mit, hogy tudok-e m\u00e1r? – k\u00e9rdezte most Fanny \u00e9s riadt kiv\u00e1ncsis\u00e1ggal n\u00e9zett az ujra meg ujra elv\u00f6r\u00f6s\u00f6d\u0151 D\u00f6brenteyre.
\n– Azt k\u00e9rem, hogy… H\u00e1t igaz\u00e1n nem tudja? …No de hiszen ostobas\u00e1g az eg\u00e9sz \u00e9s \u00e9n meg is mondottam a magam\u00e9t a nemes uraknak… Meg azt\u00e1n nem is lesz nagy baj bel\u0151le… majd sz\u00f3lok Stefi gr\u00f3fnak…
\n– Mi? Mi az? – k\u00e9rdezte ujra Fanny \u00e9s arca feh\u00e9r lett, mint az a m\u00e1rv\u00e1nyb\u00f3l val\u00f3 kis szobor, amit a Hofrath k\u00e9szittetett az \u0151 l\u00e1bair\u00f3l.
\n– Az t\u00f6rt\u00e9nt m\u00fcv\u00e9szn\u0151… igen… a burgerek morogtak \u00e9s ma m\u00e1r a v\u00e1ros is, a v\u00e1rmegye is r\u00e1m \u00fczent, m\u00e1r mint a Rondella igazgat\u00f3j\u00e1ra \u00fczent… r\u00e1m, hogy… a… amit az el\u00e9bb tetszett mondani, a francia pirouette-t\u00e1nc s\u00e9rti az \u0151… ne tess\u00e9k haragudni… erk\u00f6lcs\u00fcket.
\nFanny nyugodtan n\u00e9zett a tan\u00e1r urra, aki mintha belebetegedett volna abba, amit mondott, nagy kinnal ide-oda csavargatta a sz\u00e9p \u00f6reged\u0151 f\u00e9rfifej\u00e9t. Fanny ugy n\u00e9zett az \u0151 tiszta gyermekszem\u00e9vel, mint a n\u00e9gyesztend\u0151s kis baba, akinek sejtelme sincsen arr\u00f3l, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g is van erk\u00f6lcs meg nem erk\u00f6lcs k\u00f6z\u00f6tt.
\n– \u00c9n ezt a t\u00e1ncot P\u00e1risban tanultam a signorina Taglionit\u00f3l. \u0150 hat h\u00f3napig j\u00e1rta az olasz oper\u00e1ban \u00e9s senki meg nem \u00fctk\u00f6z\u00f6tt rajta. S\u0151t egy izben maga a kir\u00e1ly X. K\u00e1roly \u0151 fels\u00e9ge meg is dics\u00e9rte.
\nNyugodtan, minden viharz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl mondta ezt a b\u00e9csi t\u00e1ncosn\u0151, mintha t\u00e1vol \u00e1llana az \u00fcgyt\u0151l. A tan\u00e1r ur f\u00e1jdalmas zavar\u00e1ban magyar\u00e1zgatni igyekezett a Pest \u00e9s P\u00e1ris v\u00e1rosa k\u00f6z\u00f6tti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get, restelkedve bocs\u00e1natot k\u00e9rt a burgerek ostobas\u00e1ga \u00e9s a tan\u00e1cs \u00e9rtelmetlens\u00e9ge miatt. Minden m\u00e1sodik mondata pedig az volt, hogy \u0151 az eg\u00e9szt\u0151l t\u00e1vol \u00e1ll, \u0151 a m\u00fcv\u00e9szn\u0151 p\u00e1rtj\u00e1n van, \u0151 m\u00e1r d\u00e9lel\u0151tt is veszekedett a spiszerekkel, innen pedig megy t\u00fcst\u00e9nt Sz\u00e9chenyihez, aki majd eligazitja a dolgot. Fanny, aki a j\u00f3 gyermek \u00e9rz\u00e9s\u00e9vel szivb\u0151l sajn\u00e1lta a szenved\u0151 tan\u00e1r urat, csillapitani igyekezett \u0151t. Mondta, hogy \u0151 nem b\u00e1nja, az eg\u00e9sz dolgot, f\u00f6l sem veszi \u00e9s ha nem akarj\u00e1k \u0151t, m\u00e9g az est\u00e9li haj\u00f3val B\u00e9csbe utazik.
\n– Akkor ez a r\u00f3zsa mindj\u00e1rt a bucsu r\u00f3zs\u00e1ja is lesz, professzor ur, ugy-e? – k\u00e9rdezte \u00e9s kez\u00e9t engesztel\u0151en, de teljes gyermeki \u00e1rtatlans\u00e1ggal a tan\u00e1r ur kez\u00e9re tette.
\nMost meg az id\u0151s\u00f6d\u0151 f\u00e9rfi lett olyan, mint egy gyermek. De \u0151 m\u00e1sk\u00e9nt volt gyermek, mint Fanny. Azzal a pirul\u00e1ssal, amit csak gimn\u00e1zist\u00e1kn\u00e1l lehet l\u00e1tni, amikor az ember v\u00e9letlen\u00fcl \u00e9s mit sem sejtve, ejti ki el\u0151tt\u00fck az ide\u00e1ljuk nev\u00e9t, visszakapta a kez\u00e9t, amelyen pedig olyan puhaszeliden pihent a Fanny kacs\u00f3ja. A tan\u00e1r ur azut\u00e1n nagy zavarodottan a bolyhos sz\u0151nyegbe sz\u0151tt vir\u00e1gos gyepet b\u00e1multa, majd zavar\u00e1ban a s\u00e9tap\u00e1lcik\u00e1ja elef\u00e1ntcsontgombj\u00e1t kezdte r\u00e1gni.
\n– Mi lelte, tan\u00e1r ur? – k\u00e9rdezte Fanny.
\n– Semmi sem, kisasszony!… Csak \u00e9ppen… Tudja mit, – sz\u00f3lt azt\u00e1n olyan hangon, ami csak akkor j\u00f6n ki a torokb\u00f3l, amikor a sziv ver\u00e9se od\u00e1ig is f\u00f6l\u00e9r, – k\u00e9rem kisasszony ne utazz\u00e9k el. Maradjon itt \u00e9s l\u00e9pjen f\u00f6l est\u00e9re… Tegye meg az \u00e9n kedvem\u00e9rt, Fannyka.
\nD\u00f6brentey ezut\u00e1n vizet t\u00f6lt\u00f6tt a b\u00e9csi porcell\u00e1nkancs\u00f3b\u00f3l a pohar\u00e1ba \u00e9s nagy szomjuhozva ivott.
\n– Megtenn\u00e9m… de h\u00e1t… mi\u00e9rt? L\u00e1ssa \u00e9n nem haragszom \u00e9s maga pedig mi\u00e9rt tenn\u00e9 ki mag\u00e1t kellemetlens\u00e9geknek, tan\u00e1r ur?
\nD\u00f6brentey most er\u0151sen, sziv\u00f3san k\u00e9rlelte a b\u00e9csi frajl\u00e1t, aki m\u00e9g sohsem l\u00e1tta ennyire fiatalnak \u00e9s makacsnak a tan\u00e1r urat. (Egy percig az \u00f6reg szerelmes Hofrathja jutott esz\u00e9be.) V\u00e9gre is, maga sem tudta mi\u00e9rt, Fanny r\u00e1hagyta:
\n– J\u00f3l van. Ma est\u00e9re f\u00f6ll\u00e9pek. De azut\u00e1n nehogy engem szidjon majd, tan\u00e1r ur.
\nD\u00f6brentey fel\u00e1llt, kezet cs\u00f3kolt Fannynak.
\n– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Nagyon k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m ezt \u00f6nnek, kisasszony.
\nFanny, aki levelet volt irand\u00f3 Hofrathnak, m\u00e1r nem b\u00e1nta volna, ha D\u00f6brentey t\u00e1vozik.
\n– Est\u00e9re eg\u00e9szen biztosan elj\u00f6v\u00f6k a Rondell\u00e1ba, tan\u00e1r ur, – mondta \u00e9s f\u00f6l\u00e1llt a himzett selyemh\u00e1tu sz\u00e9k\u00e9b\u0151l. D\u00f6brentey ezt \u00e9szrevette. Egy f\u00e1j\u00f3sat csuklott, azt\u00e1n megk\u00e9rdezte:
\n– H\u00e1t m\u00e1r k\u00fcld, Fannyka?… \u00c9s \u00e9ppen most, hogy Pesten marad… az \u00e9n k\u00e9r\u00e9semre.
\nA f\u00e9lig nyitott f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6n a szob\u00e1ba sz\u00f6k\u00f6tt az eb\u00e9d ut\u00e1ni nap sugara. \u00c9s ez az \u0151szeleji szelid napsug\u00e1r olyan k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen vil\u00e1gitotta meg a tan\u00e1r urnak az arc\u00e1t, amely most boldog is volt \u00e9s szenved\u0151 is \u00e9s a mely, \u00e1mb\u00e1r hogy fakul\u00f3 szak\u00e1ll k\u00f6ritette most olyan volt, mint a serd\u00fcl\u0151 kamasz\u00e9, hogy Fanny egyszerre mindent meg\u00e9rtett. Lehajtotta a fej\u00e9t.
\n– Tan\u00e1r ur, \u00e9n Gentz Fridrik\u00e9 vagyok.
\nCsak ennyit mondott egyszer\u00fcen.
\n– Tudom, – hebegte D\u00f6brentey (most m\u00e1r \u0151 is f\u00f6l\u00e1llott a sz\u00e9kr\u0151l), \u00e9s sosem is mertem volna megmondani.
\n– Nem baj, tan\u00e1r ur – mondta Fanny (most \u0151 le\u00fclt \u00e9s D\u00f6brenteynek is intett, hogy \u00fclj\u00f6n le) – hiszen maga nagyon finoman adta tudtomra… \u00c9s ugy-e nem haragszik re\u00e1m?
\nD\u00f6brentey, az emberek rendes p\u00e1rbesz\u00e9d\u00e9t\u0151l elt\u00e9r\u0151en nem a k\u00e9rd\u00e9sre felelt. Besz\u00e9lt, most m\u00e1r nem olyan akadoz\u00f3an, mint az el\u0151bb, de ann\u00e1l hevesebben.
\n– Tudtam, hogy nem lett volna szabad magamat el\u00e1rulni… \u00c9s l\u00e1ssa Fannyka kisasszony, sok\u00e1ig is k\u00fczd\u00f6ttem magammal. Pedig m\u00e1r az els\u0151 este, amikor f\u00f6ll\u00e9pett… \u00c9n akkor ott \u00fcltem az els\u0151 sorban \u00e9s mag\u00e1n halv\u00e1nyk\u00e9k szokny\u00e1cska volt… Feh\u00e9r r\u00f3zs\u00e1t viselt a kebl\u00e9ben \u00e9s szafirf\u00fcgg\u0151k voltak a f\u00fcl\u00e9ben. Azok, amiket a mult vas\u00e1rnapon is hordott… Eml\u00e9kszik? Tudtam, hogy nem szabad… tudtam, hogy \u0151r\u00fclts\u00e9g… Minden este el akartam maradni a szinh\u00e1zb\u00f3l, de egyszer sem birtam… Tegnap m\u00e1r az ajt\u00f3ban visszafordultam, hogy nem megyek be… de nem birtam… nem… Tudja Fannyka, ez az\u00e9rt van, mert m\u00e9g sohasem szerettem… Most van el\u0151sz\u00f6r… \u00e9s utolj\u00e1ra is… ezt tudom… \u00e9s m\u00e1r elmultam negyven \u00e9ves…
\nFanny szeme kerekre nyilt, mint a gyermek\u00e9, aki olyat hall, amit m\u00e9g soha azel\u0151tt \u00e9s ami csod\u00e1latos er\u0151vel t\u00f6lti be az agyvelej\u00e9t.
\n– Igaz ez, tan\u00e1r ur. Most szeret el\u0151sz\u00f6r?
\n– Igen!… Haragszik r\u00e1m?
\nMost meg Fanny volt az, aki nem a k\u00e9rd\u00e9sre felelt. A tan\u00e1r urra n\u00e9zett \u00e9s ugy l\u00e1tta, hogy annak az arca, a sz\u00e1ja, a szeme m\u00e9g nem mulott el tizenhat \u00e9ves. A vir\u00e1ghoz nyult Fanny, hirtelen nagy er\u0151vel elpirult.
\n– De hisz ez nagyon sz\u00e9p lehet, – mondta azut\u00e1n, de m\u00e1r nem a rendes hangj\u00e1n. – Ilyent m\u00e9g sohsem mondtak nekem.
\n– Nem!? Hiszen a Hofrath is… bocs\u00e1sson meg \u00e9rdekl\u0151dtem ir\u00e1nta, h\u00e1rom h\u00f3nap \u00f3ta csak a maga dolgaival foglalkoztam… A Hofrath is az \u00e9n koromban volt, amikor mag\u00e1t megszerette Fannyka kisasszony.
\n– Gentz nem igy adta ezt tudtomra…
\n– Nem?
\n– \u00c9s a t\u00f6bbi sem, Schwarzenberg sem, az angoul\u00e9me-i herceg sem, akiket az \u0151 kedve\u00e9rt kikosaraztam.
\n– H\u00e1t szereti a Hofrathot? – k\u00e9rdezte most D\u00f6brentey nagyon busan.
\n– A f\u00e9rjemnek tekintettem mindig, b\u00e1r mint tudja, nem vagyunk megesk\u00fcdve. \u0150 szedett f\u00f6l a szeg\u00e9nys\u00e9gb\u0151l, \u0151 tanittatott. \u00c9s \u0151 nagyon okos ember \u00e9s hozz\u00e1m mindig nagyon j\u00f3 is volt.
\n– Ugy-e – mondta akadozva a tan\u00e1r ur, – \u0151 m\u00e1s, mint \u00e9n. F\u00e9nyesebb modoru. Metternich \u0151 hercegs\u00e9g\u00e9nek a bar\u00e1tja… \u00c9s \u00e9n most nagyon nevets\u00e9ges voltam?
\n– \u00d6n nagyon rokonszenves ember, tan\u00e1r ur, – sz\u00f3lt Fanny \u00e9s m\u00e9lyen, mintha az arc\u00e1t rejteni akarn\u00e1, lehajtotta a fej\u00e9t.
\n(Azut\u00e1n m\u00e9g halkan s\u00f3hajtott is a b\u00e9csi t\u00e1ncosn\u0151.)
\n– Engem… engem ugy-e sohsem fog szeretni? Nem fog szeretni tudni? – sz\u00f3lt D\u00f6brentey.
\nFanny most f\u00f6lemelte a fej\u00e9t. Az arca m\u00e9g mindig v\u00e9rv\u00f6r\u00f6s volt (de nem bizonyos, hogy csak az\u00e9rt, mert az el\u0151bb a fej\u00e9t lehajtotta). Hosszan, nedves n\u00e9z\u00e9ssel tekintett a tan\u00e1r ur szem\u00e9be, az ajk\u00e1t egy kicsit cs\u00fccs\u00f6ritette, mintha valakit cs\u00f3kolna. Azut\u00e1n a fogsora k\u00f6z\u00e9 vonta a k\u00e9t ajk\u00e1t.
\n– Gentzet ugy becs\u00fcl\u00f6m, mintha a hites uram volna, – mondta ezut\u00e1n.
\nNagy csend j\u00f6tt. A m\u00fcv\u00e9szn\u0151 k\u00e9tszer-h\u00e1romszor a fej\u00e9t r\u00e1zta, mintha valami csuny\u00e1t, b\u00e1nt\u00f3t akarna onnan bel\u00fclr\u0151l kikergetni. F\u00f6lugrott. Megkem\u00e9nyitette az arc\u00e1t.
\n– Meggondoltam a dolgot, tan\u00e1r ur! M\u00e9gis utazom ma este, – sz\u00f3lt ezut\u00e1n.
\nD\u00f6brentey nem merte k\u00e9rlelni.
\n– Menjek?
\n– Ha maradna tan\u00e1r ur… akkor tal\u00e1n m\u00e9g sokat besz\u00e9ln\u00e9nk… \u00e9s akkor mindez m\u00e1r nem volna olyan sz\u00e9p, mint eddig volt.
\nA kez\u00e9t nyujtotta D\u00f6brenteynek. Az elborul\u00f3 szemmel lehajolt, hogy megcs\u00f3kolja. De pillant\u00e1sa hirtelen egy nagy smaragdos gy\u00fcr\u00fcre esett, amelynek k\u00f6v\u00e9be k\u00e9t nagy cifra bet\u00fc volt v\u00e9sve. Egy F \u00e9s egy G. Fanny l\u00e1tta, amit D\u00f6brentey l\u00e1tott \u00e9s balkez\u00e9vel lehuzta ujj\u00e1r\u00f3l a gy\u00fcr\u00fct, de mik\u00f6zben ezt tette, a fej\u00e9t f\u00e9lreforditotta. D\u00f6brentey most megcs\u00f3kolta a b\u00e9csi t\u00e1ncosn\u0151 kicsiny kez\u00e9t.
\n– Isten vele, Fannyka, – mondta azut\u00e1n a kalapj\u00e1t vette \u00e9s a botj\u00e1t.
\nFanny balkez\u00e9vel a gy\u00fcr\u00fct a k\u00e1v\u00e9z\u00f3 asztalka cs\u00e9sz\u00e9i k\u00f6z\u00e9 vetette, er\u0151sen, ugy, hogy a porcell\u00e1nhoz \u00fct\u0151d\u0151 arany csengett is.
\n– De ugy-e, tan\u00e1r ur, – mondta ugy, hogy \u00e9rezni lehetett a hangsz\u00e1lain usz\u00f3 k\u00f6nnyeket, – ugy-e, \u00e9n sohsem kac\u00e9rkodtam mag\u00e1val?… Mert az\u00e9rt, hogy a szinh\u00e1zn\u00e1l vagyok, \u00e9n nem vagyok rossz…
\n– Fannyka, maga egy szent; – sz\u00f3lt D\u00f6brentey \u00e9s sietve t\u00e1vozott a szob\u00e1b\u00f3l, amelyben a t\u00e1ncosn\u0151 m\u00e9g sok\u00e1ig \u00e1llt mozdulatlanul \u00e9s olyan szemmel, mintha feneketlen m\u00e9lys\u00e9gbe tekintene.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Lakatos L\u00e1szl\u00f3: A francia menyasszony. Elbesz\u00e9l\u00e9sek. Athenaeum. Modern K\u00f6nyvt\u00e1r. 1913 (MEK) * A szerz\u0151 (1882-1944) banktisztvisel\u0151b\u0151l lett \u00edr\u00f3, \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, m\u0171ford\u00edt\u00f3. Franciaorsz\u00e1gi emigr\u00e1ci\u00f3ban, a Gestapo \u00fcld\u00f6z\u00e9se el\u0151l \u00f6ngyilkoss\u00e1gba menek\u00fcl.<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A Hatvani-utcai h\u00e1znak, amelyben a hires b\u00e9csi t\u00e1ncosn\u0151 lakott, a kapuj\u00e1ba befordult egy f\u00e9rfi. K\u00f6rszak\u00e1llt hordott, mint nemes bar\u00e1tja \u00e9s p\u00e1rtfog\u00f3ja, Sz\u00e9chenyi Istv\u00e1n gr\u00f3f, sud\u00e1rba sz\u00f6k\u0151 alakj\u00e1n fekete magyar ruha volt, a jobb kez\u00e9ben elef\u00e1ntcsont gombos p\u00e1lcika, de egy sz\u00e1l veres r\u00f3zsa is. A r\u00f3zs\u00e1nak a neve Souvenir de Maimaison volt \u00e9s abb\u00f3l a fajt\u00e1b\u00f3l […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-61672","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/61672","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=61672"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/61672\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=61672"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=61672"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=61672"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}