Kardoss \u00e9ppen azon gondolkodott, miel\u0151tt elaludt volna, hogy lehet egy hotelszoba olyan m\u0171v\u00e9sziesen piszkos \u00e9s hogy a legk\u00f6zelebbi t\u00edz \u00e9vben milyen magasan n\u0151 meg a por az asztalon, ha m\u00e1r most k\u00e9t ujjnyi vastag? Vannak itt is probl\u00e9m\u00e1k, tudja isten, el is gondolkodik rajta az ember. M\u00e1r a villanyl\u00e1mp\u00e1t is el akarta f\u00fajni. De ny\u00edlott az ajt\u00f3 s bel\u00e9pett Madoss, h\u00edrlap\u00edr\u00f3. Sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl oda\u00fclt a Kardoss \u00e1gy\u00e1ra:
\n\u2013 Bocs\u00e1ss meg, nem tudok aludni. Felj\u00f6ttem hozz\u00e1d. K\u00edv\u00e1ncsi voltam itt vagy-e m\u00e9g s mikor utazol?
\n\u2013 \u00c9n? Hiszen nincs k\u00e9t napja, hogy j\u00f6ttem.
\n\u2013 \u00c9s m\u00e9g mindig itt vagy. Fiam, m\u00e9g nem k\u00e9s\u0151. Csomagolj, utazz vissza.
\n\u2013 Megbolondult\u00e1l?
\n\u2013 Aki h\u00e1rom napig itt van, az \u00f6r\u00f6kk\u00e9 itt marad. \u00c9s aki itt marad, az elveszett ember.
\n\u2013 N\u00e9zd, Lajos, a te bolonds\u00e1god igaz\u00e1n sok. Mint egy megkerg\u00fclt Jeremi\u00e1s, \u00fagy j\u00f3solod te nekem Jeruzs\u00e1lem pusztul\u00e1s\u00e1t. Tudom, mit akarsz. A kis v\u00e1ros szintj\u00e9re nyomja le, aki f\u00f6l\u00e9 k\u00edv\u00e1nkozik. De \u00e9n m\u00e9g egyszer megpr\u00f3b\u00e1lom.
\n\u2013 Te, Kardoss. \u00c9n ma este megint sokat ittam. Ma \u00fagy ber\u00fagtam, mint a… Nem fejezem be, mert te egy finom vagy. Kardoss, \u00e9n most \u00fagy l\u00e1tom a dolgokat, mintha ki lenn\u00e9nek f\u00fcr\u00f6sztve. Olyan tiszt\u00e1n. Bocs\u00e1ss meg, nem tehetek r\u00f3la, de \u00e9n… \u00e9n szeretlek t\u00e9ged.
\nKardoss mint egy nagy gyerek fel\u00fclt az \u00e1gy\u00e1ban, mag\u00e1hoz szor\u00edtotta a Madoss fej\u00e9t \u00e9s gy\u00e9r haj\u00e1t elsim\u00edtotta a homlok\u00e1b\u00f3l.
\n\u2013 Csod\u00e1lkozol, hogy \u00e9n a kuvikmadara vagyok. Lehet, hogy neked van igazad. \u2013 tette hozz\u00e1 Madoss n\u00e9mi gondolkod\u00e1s ut\u00e1n. \u2013 \u00c9n, \u00e9n hazudok, beleharapok a p\u00e1rn\u00e1ba s rossz s\u00e1rga fogaimmal t\u00e9pem ki a der\u00e9kaljb\u00f3l a tollat, azt mondom, hogy nekem van igazam \u00e9s legal\u00f3l tiszta, v\u00edzsz\u00edn\u0171 k\u00f6nnyhullat\u00e1ssal s\u00edr egy kisfi\u00fa, hogy nekik van igazuk, az okos, komoly b\u00e1csiknak \u00e9s n\u00e9niknek. \u00c9s sokszor azt besz\u00e9lem be magamnak, hogy mindenki gonosz, csak \u00e9n vagyok, \u00e9n, \u00e9n a j\u00f3, pedig \u0151k a j\u00f3k, az \u00e1ldottak, az egyetlenek. \u00c9s hogy szeretem \u00e9s hogy irigylem \u0151ket… K\u00e9pzeld csak, \u00e1gyuk felett ott a h\u00e1zi \u00e1ld\u00e1s. K\u00e9pzeld csak, h\u0171v\u00f6s, nagyszer\u0171en vasalt, szort\u00edrozott feh\u00e9rnem\u0171k a siffonban. Az asztalon vir\u00e1g. \u00c9s h\u00edmzett papucsuk van, csibukoznak \u00e9s reg\u00e9nyeket olvasnak, \u00e1s\u00edtanak \u00e9s asszonyaikkal nyomatj\u00e1k ki a mitesszereiket \u00e9s kijelentik, hogy nincs a vil\u00e1gon nagyobb boldogs\u00e1g, mint a t\u00fcsszent\u00e9s. Nevetsz?… Ne nevess, fiam, ne nevess, mert megbolondulok, hiszen ez az \u00e9let \u00e9rtelme, sava, telje, csillaga, minden. \u00c9s \u00e9n? A vackomon. \u00c9s te? Aki v\u00e9gig t\u00f6rted magad Abessz\u00edni\u00e1ban vagy hol a fen\u00e9ben, hogy a v\u00e9g\u00e9n beevezz e nagyszer\u0171 boldogs\u00e1gba…
\n\u2013 \u00c9n? Munk\u00e1ra j\u00f6ttem, h\u00edd\u00e9p\u00edt\u0151nek, nem filiszternek \u201eVagy bolondok voltunk s elvesz\u00fcnk egy sz\u00e1lig, vagy az a mi hit\u00fcnk, mind val\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik* \u2013 Nem j\u00f3l id\u00e9zed, nem baj. Fiam, te \u00fagy n\u00e9zel r\u00e1m, mintha nem \u00e9rten\u00e9l. Nem baj, nem baj. \u00c9n se \u00e9rtem magam. Ha \u00e9n egyszer a szivembe l\u00e1tn\u00e9k… De nincs szivem, csak gyomrom van. A szivem kipukkant, mint a luftballon, s a gyomrom sem sok\u00e1ig b\u00edrja.
\n\u2013 Lajos, te k\u00e9pzelt ellens\u00e9gekkel hadakozol. Semmivel sem vagy megel\u00e9gedve. Keresd a hib\u00e1t magadban \u00e9s ne keresd m\u00e1sokban. Nem tal\u00e1lod. Nem is tal\u00e1lhatod, mert \u00fagy vagy megszerkesztve, hogy ne is tal\u00e1ld meg. \u00c9s akkor r\u00e1fogod, hogy a v\u00e1ros a te ellens\u00e9ged. Mit mondjak? a v\u00e1ros. Valami k\u00f6dd\u00e9 s\u0171r\u0171s\u00edtett nyom\u00e1s, melyet nem tudok kitapintani. A v\u00e1ros. Emberek, megszokotts\u00e1g, egyhelyben \u00fcl\u00e9s. \u00c9s l\u00e1tom, hogy veled is kikezdett ez a konok… Mint a sz\u00edvbajosnak, megdagadnak a l\u00e1baid, m\u00e9g nem is l\u00e1tod. Milyen hom\u00e1lyos, nem lehet meg\u00edrni, nem kapom a sz\u00f3t, hol az a nyomorult enciklop\u00e9dia?… Nem mondhatom, hogy az emberek. Nem mondhatom, hogy a falak. T\u00f6bb. Emberek \u00e9s falak \u00e9s int\u00e9zm\u00e9nyek \u00e9s \u00e1t\u00f6r\u00f6kl\u00f6tt szok\u00e1sok \u00e9s t\u00e1rsadalom.
\n\u2013 De hiszen ez minden\u00fctt \u00edgy van. T\u00fal kell tennie mag\u00e1t az embernek.
\n\u2013 Ezt nem tudom. Egyetlen megmaradt ill\u00fazi\u00f3m, hogy nem minden\u00fctt van \u00edgy. Ah, utazni…
\n\u2013 H\u00e1t utazz el.
\n\u2013 Hova gondolsz? Akkor igaz\u00e1n mindent elvesz\u00edtek. Ezt az egyetlenegy ill\u00fazi\u00f3mat is.
\n\u2013 Besz\u00e9lj vil\u00e1gosabban.
\n\u2013 \u00d3, vil\u00e1gosabban, ha tudn\u00e9k. Nem ismerem a vil\u00e1goss\u00e1got. N\u00e9zd, kiny\u00fajtom a karom, visszal\u00f6k a leveg\u0151 is, b\u00f6rt\u00f6n.
\n\u2013 Egy \u00edr\u00f3 mindig ki tudja mag\u00e1t fejezni.
\n\u2013 \u00c9n nem vagyok \u00edr\u00f3. Ami\u00e9rt n\u00e9h\u00e1ny rosszul megirt t\u00e1rc\u00e1t nyomd\u00e1ba adtam?! H\u00e1t mond, honnan ismerjem \u00e9n a vil\u00e1got? Egyik alakom olyan, mint a m\u00e1sik. \u00c9n f\u00fartam \u00e9letet az \u00e1rny\u00e9kokba, a magam\u00e9t. T\u00e9ged se l\u00e1tlak. \u00dagy \u00e9lsz bennem, mint egy elfut\u00f3 szeg\u00e9ny figura. Vak vagyok, v\u00e9gig tapogatlak a kezemmel. Mit tudom \u00e9n, hogy mit \u00edrok? Hogy hol v\u00e9gz\u0151d\u00f6l te \u00e9s hol kezd\u0151d\u00f6k \u00e9n? Nem az\u00e9rt \u00edrok, hogy Marosv\u00e1s\u00e1rhelyen egy cvikkeres \u00fariember beletaposson a lelkembe \u00e9s f\u00f6l\u00e9nyesen elki\u00e1ltsa mag\u00e1t: \u201emegtal\u00e1ltam ennek az embernek a rejt\u00e9ly\u00e9t. A rejt\u00e9ly a k\u00f6vetkez\u0151: nincs mondanival\u00f3ja.” Persze, hogy nincs. Persze, hogy tehetetlen\u00fcl \u00e1llok a vil\u00e1ggal szemben \u00e9s dadogok \u00e9s sz\u00fck\u00f6l\u00f6k \u00e9s keresek egy megv\u00e1lt\u00f3 ig\u00e9t, de nincs szavam, mert nem tudom kifejezni magamat. \u0150k igen, \u0151k nagyszer\u0171en, form\u00e1ban, kritikai elme\u00e9llel szedik sz\u00e9t a vil\u00e1g kis esem\u00e9nyeit. De \u00e9n csak dadogom, mint a sz\u00e9l\u00fct\u00f6tt: a v\u00e1ros, a v\u00e1ros… Bocs\u00e1ss meg.
\n\u2013 Sz\u00f3val, nem lehet reg\u00e9nyt \u00edrni.
\n\u2013 H\u00e1t fontos az? Meg\u00e9lni meg\u00e9l az ember. Fiam, reggeledik \u00e9s \u00e9n j\u00f3zanodom, adj m\u00e9g egy cigarett\u00e1t \u00e9s egy koron\u00e1t, hogy kocsin menjek haza. P\u00e1!<\/p>\n
Fiatal le\u00e1nyok az arany d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n vihogva mentek a katonauszod\u00e1ba. A helybeli patr\u00edciusok p\u00f6tt\u00f6m gyerekei a hatty\u00fakat etett\u00e9k kiflivel. Ne vel\u0151n\u0151k k\u00f6r\u00fcl jog\u00e1szgyerekek legyeskedtek, \u00f6reg urak p\u00e1don \u00fcld\u00f6g\u00e9ltek, mellre sz\u00edtt\u00e1k a napot, \u00fajs\u00e1got olvastak. A teniszp\u00e1ly\u00e1kr\u00f3l vid\u00e1m, rak-kettes had k\u00f6zelgett. A pereces gyerek hossz\u00fa p\u00f3zn\u00e1ra f\u0171z\u00f6tt pereceivel szaladt \u00e1t a s\u00e9tat\u00e9ren. Kardoss P\u00e1l nyugodt, f\u00f6l\u00e9nyes testtart\u00e1ssal s\u00e9t\u00e1lt v\u00e9gig az all\u00e9n, mellette egy tehets\u00e9gesnek mondott, eg\u00e9szen fiatal ember, Ligeti Ern\u0151, aki intervj\u00fat bonyol\u00edtott le \u00e9ppen akkor Kardossal. \u00dagy volt, hogy a korm\u00e1ny k\u00f6zben lemondott. Mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u00f6tt, hogy a v\u00e1rosi k\u00f6zgy\u0171l\u00e9sen Fentey, mint korm\u00e1nyp\u00e1rti exponens lecs\u00faszott \u00e9s az ellenz\u00e9ki Hirsch \u00d6d\u00f6nnek, akkori id\u0151k egyik legkit\u00fcn\u0151bb p\u00e9nz\u00fcgyi tekint\u00e9ly\u00e9nek sanszai emelkedtek. Ann\u00e1l csod\u00e1latosabbnak tetszett, hogy az ismeretlen Kardossnak siker\u00fclt a v\u00e1rosaty\u00e1k minden pr\u00fcszk\u00f6l\u00e9se ellen\u00e9re is eredm\u00e9nyeket el\u00e9rni. A Kardos n\u00e9v forgalomba ker\u00fclt. Ligeti intervjuj\u00e1ban \u00e9pen a koncesszi\u00f3-\u00fcgy r\u00e9szleteit k\u00e9rdezte ki, amikor a m\u00e1sik oldalon felt\u0171nt Fentey vez\u00e9rigazgat\u00f3 le\u00e1ny\u00e1val, Katink\u00e1val \u00e9s C\u00e9z\u00e1rral, az ugyancsak v\u00e1rosszerte ismert orosz ag\u00e1rral. Fentey direkt \u00e1tj\u00f6tt a m\u00e1sik oldalr\u00f3l \u00e9s hevesen megszor\u00edtotta a Kardoss kez\u00e9t.
\n\u2013 Gratul\u00e1lok, b\u00e1r savany\u00fa arccal. \u00dagy l\u00e1tszik szerencs\u00e9je van mag\u00e1nak Kolozsv\u00e1ron. Na most j\u00f6jj\u00f6n, a l\u00e1nyom egy eudenci\u00e1t kegyeskedett mag\u00e1nak enged\u00e9lyezni.
\n\u2013 Katinka? \u2013 pirult el Kardos \u00e9s boldog volt. Szerette Katink\u00e1t, minden tudatos \u00e9s \u00f6ntudatlan v\u00e1gya fel\u00e9 cs\u00f6rtetett. Csak hogy nem mert k\u00f6zeledni \u00e9s most v\u00e1ratlanul… Vajjon mi t\u00f6rt\u00e9nhetett?
\nLigeti \u00e9s Fentey h\u00e1tramaradtak. Katinka zavarba j\u00f6tt. Kardoss m\u00e9g ink\u00e1bb. Amikor kereszt\u00fcl verg\u0151dtek a pillanatnyi zavaron, Katinka megk\u00e9rdezte:
\n\u2013 Ki volt az a fiatalember, akivel tegnap este a Tosca el\u0151ad\u00e1sa alatt l\u00e1ttam?
\n\u2013 N\u00e9zze, \u00e9n mindennap legal\u00e1bb sz\u00e1z emberrel \u00e9rintkezem.
\n\u2013 De nem. Tegnap este, amikor feln\u00e9zett a p\u00e1holyunkba, \u2013 ne tagadja, \u00fagy is l\u00e1ttam, \u2013 egy fiatalember volt mag\u00e1val. Azt mondj\u00e1k, Thuen-Hohenstein herceg.
\n\u2013 \u00dagy van.
\n\u2013 Nem akartam elhinni… Bocs\u00e1sson meg, m\u00e9gis csak furcsa, hogy j\u00f6n \u0151 mag\u00e1hoz?
\n\u2013 Mit tal\u00e1l rajta oly furcs\u00e1nak?
\n\u2013 Ne \u00e9rtsen f\u00e9lre. De ezek a hercegek oly exlusivok.
\n\u2013 A herceg nekem legjobb bar\u00e1tom. P\u00e1risban ismerkedtem meg vele. Most Konstantin\u00e1polyba utazik \u00e9s onnan Afrik\u00e1ba. Nagyon szeret engem, amibe r\u00e9sze van k\u00f6nyveimnek is.
\n\u2013 K\u00f6nyveket is \u00edrt?
\n\u2013 \u00datle\u00edr\u00e1sokat, technikai m\u0171veket.
\n\u2013 Hiszen akkor maga nagy ember. Igaz\u00e1n nem is hittem volna…
\n\u2013 Igen… Mondja csak Katinka, megengedi, hogy \u00edgy sz\u00f3l\u00edtsam, mondja meg \u0151szint\u00e9n: magamnak vagy bar\u00e1tomnak k\u00f6sz\u00f6nhetem-e, hogy sz\u00f3ba \u00e1ll velem?
\n\u2013 De Kardoss…
\n\u2013 Teh\u00e1t a bar\u00e1tomnak. A rangnak. A c\u00edmnek, az el\u0151kel\u0151s\u00e9gnek… \u00c9s nem a munk\u00e1nak \u00e9s nem a tudom\u00e1nynak.
\n\u2013 Nem \u00fagy van. Lehet, hogy elfogult voltam mag\u00e1val szemben. De a papa is mondta…
\n\u2013 A papa is azt mondta, ha nincs jobb, el\u00e9gedj\u00fcnk meg a Kardossal. A papa is tudja, hogy nexusaim vannak. A papa tudja, hogy fel lehet haszn\u00e1lni \u00e9s a papa m\u00e9g sok mindent tud…
\n\u2013 De azt nem, amit \u00e9n.
\n\u2013 \u00c9s az?
\n\u2013 Hogy maga egyid\u0151ben nagyon \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt ut\u00e1nam. \u00c9s… \u00e9s egy kicsit szerelmes is voltam mag\u00e1ba.
\nKardoss t\u00e1molygott.
\n\u2013 Lehets\u00e9ges ez? T\u00f6r\u0151d\u00f6tt maga velem egy cseppet is?!
\n\u2013 Nem ismeri a n\u0151ket. De hagyjuk. Besz\u00e9lj\u00fcnk m\u00e1sr\u00f3l.
\nA legbut\u00e1bb n\u0151nek is siker\u00fcl megf\u0151zni a legokosabb embert is,\u2013 ha egyszer nagyon akarja. A f\u00e9rfiaknak el\u00e9g, ha meghallgatj\u00e1k \u0151ket. \u00c9ppen a kolozsv\u00e1ri h\u00e1zass\u00e1gok mutatj\u00e1k, hogy a f\u00e9rfiak intelligencia dolg\u00e1ban nem nagyon v\u00e1logat\u00f3sak.
\nKardoss besz\u00e9lni kezdett, mind jobban el\u00e1radt a szava. Katinka b\u00f3lintott a fej\u00e9vel, szem\u00e9t \u00e1lmodozva felejtette a \u201enagy emberen”. K\u00e9s\u0151bb Ligeti elv\u00e1lt \u00e9s bement a szerkeszt\u0151s\u00e9gbe. Fentey a fiatalokhoz csatlakozott \u00e9s a Kardoss v\u00e1ll\u00e1ra \u00fct\u00f6tt.
\n\u2013 Volna egy j\u00f3 \u00f6tletem, \u00f6cs\u00e9m. Vill\u00e1t akarok \u00e9p\u00edttetni. Csin\u00e1ljon nekem tervrajzot.
\nFentey Katinka kapva-kapott az \u00f6tleten.
\n\u2013 \u00dagy van, vill\u00e1t kell csin\u00e1lni…
\nKardoss tervezi. Noha Kardoss megrendel\u00e9sre, el\u0151\u00edrt polg\u00e1ri \u00edzl\u00e9snek megfelel\u0151en nem nagyon szokott kisv\u00e1rosi vill\u00e1kat fabrik\u00e1lni, hiszen amb\u00edci\u00f3i sokkal t\u00e1gasabb horizont fel\u00e9 mutattak, Katinka szem\u00e9be n\u00e9zett \u00e9s \u0151, aki a Rhummel-hidat verte \u00fajb\u00f3l a keletalg\u00e9riai szakad\u00e9kok f\u00f6l\u00e9, most hagyta mag\u00e1t a Fentey\u00e9k ny\u00e1rspolg\u00e1ri, smokkoskod\u00f3, St\u00fadi\u00f3t kopiroz\u00f3, leut\u00e1nz\u00f3, telhetetlen, \u201ecsak az\u00e9rt is, hogy a m\u00e1sik pukkadjon\u201d \u00f6tletei ut\u00e1n vezettetni. Katinka ir\u00e1nt fel\u00e9bredt szerelm\u00e9nek hat\u00e1sa alatt kr\u00e9t\u00e1t vett el\u0151 \u00e9s az egyik padon m\u00e1r odavetette az els\u0151 pl\u00e1numot. \u00dari szoba, kisszalon, nagyszalon, f\u00f6nn a h\u00e1l\u00f3termek, lenn a konyhaszem\u00e9lyzet, hall, zeneterem, Cottadge-kert, ist\u00e1ll\u00f3, garage \u00e9s golf…
\nLassan, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl zuhant le Kardoss \u00e9s nem vette \u00e9szre. Boldogan b\u00facs\u00fazott el, repesett az \u00f6r\u00f6mt\u0151l, amikor Fentey\u00e9k megh\u00edvt\u00e1k \u00f6t \u00f3rai te\u00e1ra. T\u00e1voz\u00e1s k\u00f6zben a sziv\u00e9t fogta kez\u00e9vel.<\/p>\n
A s\u00e9tat\u00e9ri tavon egy tenger\u00e9sz korm\u00e1nyozott egy \u00f6tszem\u00e9lyes csolnakot. A csolnakban polg\u00e1ri asszonyok \u00fcltek, nagybaj\u00fasz\u00fa ur, a tenger\u00e9sznek atyafia bizonnyal. A tenger\u00e9sz hamis\u00edthatatlan, eredeti, Atlanti \u00f3ce\u00e1nr\u00f3l k\u00e9t h\u00e9tre szabads\u00e1golt tenger\u00e9sz volt. \u2013 \u00dclj\u00f6n, Guszti, a korm\u00e1nyhoz, \u2013 mondott\u00e1k a h\u00f6lgyek, \u2013 hiszen maga a tenge \u00e9sz.
\n\u00c9s a \u201etenger\u00e9sz” a tengerek vihederj\u00e9ben \u00e1zott k\u00e9k ruh\u00e1j\u00e1ban, melyb\u0151l m\u00e9g tal\u00e1n \u00e1radt az ezerm\u00e9teres viz s\u00f3s illata, karjaival, melyek m\u00e9g k\u00e9t h\u00e9t el\u0151tt a v\u00e9gtelent \u00f6lelt\u00e9k \u00e1t egy vil\u00e1gt\u00e1jak k\u00f6zt sz\u00e1guld\u00f3 g\u0151zkolosszuson, most remegve fogt\u00e1k \u00e1t a \u201eNeptun” csolnak fakorm\u00e1ny\u00e1t \u00e9s l\u00f6ktek egyet a rossz deszk\u00e1kon, hogy a filiszterek \u00f6r\u00f6m\u00e9re induljon tova a csolnak a b\u00fcd\u00f6s, b\u00e9k\u00e1kkal teli, \u00e1polatlan k\u00f6p\u0151cs\u00e9sz\u00e9n, a s\u00e9tat\u00e9ri tavon. \u2013 Guszti, korm\u00e1nyozzon, hiszen maga a tenger\u00e9sz, \u2013 de Kardoss P\u00e1l lihegve \u00f6r\u00fclt a holnapnak \u00e9s nem vette \u00e9szre eg\u00e9szen egyszer\u0171 dolgok tragikus szimb\u00f3lum\u00e1t.
\nKardoss lassank\u00e9nt megismerkedett eg\u00e9sz Kolozsv\u00e1rral. Bemutatt\u00e1k neki a Ternyei-l\u00e1nyokat is, de e t\u00e9ny egyetlen fiatalemberre sem birt jelent\u0151s\u00e9ggel, ezen t\u00fal kellett esni mindenkinek. Viszonylata Katalinhoz mind intimebb lett. Bele\u00e9lte mag\u00e1t teljesen annak a k\u00f6rnyezetnek a l\u00e9gk\u00f6r\u00e9be, amellyel \u00e9rintkezett. R\u00e9sztvett asztalt\u00e1ncoltat\u00e1sokn\u00e1l, megjelent kar\u00e1csonyi baz\u00e1rokon. Katinka, aki hajdan re\u00e1 sem n\u00e9zett, most b\u00fcszk\u00e9n cipelte mag\u00e1val egyik zsurr\u00f3l a m\u00e1sikra. \u00c1zsi\u00f3ja valahogyan megn\u0151tt. Kardoss most is \u201enagy\u201d ember volt, mint ott a sivatagban, ma is az, de mennyire m\u00e1s. Minden ember csak azt l\u00e1tta meg benne, amire \u00e9ppen sz\u00fcks\u00e9ge volt \u00e9s csak annyit \u00e9rt\u00e9kelt Kardossb\u00f3l, amennyit fel tudott fogni esz\u00e9vel. Kardos \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl kopott, mint a r\u00e9zkrajc\u00e1r a haszn\u00e1latban, de \u00e9ppen ez a kisv\u00e1ros \u00e1tka, hogy a kop\u00e1st nem veszi \u00e9szre az ember. Az er\u0151s egy\u00e9nis\u00e9g vagy megszokik vagy megsz\u00f6kik. A l\u00e1zad\u00e1s nagy, de csak h\u00e1rom napig. A kisv\u00e1ros a l\u00e1zad\u00f3t \u00fagy b\u00fcnteti, hogy megk\u00f6vezi \u00e9s ki\u00fcld\u00f6zi a hetedik hat\u00e1rba. De ez csak az egyik m\u00f3dszer. A m\u00e1sik m\u00f3dszer: finomabb, c\u00e9lravezet\u0151bb. Megker\u00fclni az embert. V\u00e9gighuzni sz\u00e1j\u00e1n a m\u00e9zes madzagot. Injekci\u00f3val, \u00e9des m\u00e9reggel kiv\u00e9gezni. \u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt Kardossal is.
\nK\u00f6zben Kardoss \u00e9s Katinka jegybe l\u00e9ptek. Kardoss legjobban szerette volna mint k\u00e9t ember mag\u00e1n\u00fcgy\u00e9t kezelni ezt a dolgot, de k\u00f6zib\u00fck \u00e1llott a v\u00e1ros \u00e9s \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9vel megm\u00e9telyezte a Kardoss boldogs\u00e1g\u00e1t. Katinka? Mindenki tudta r\u00f3la, hogy szesz\u00e9ly n\u00e1la, meg akart szerezni, meg akart v\u00e1s\u00e1rolni egy embert, aki v\u00e9letlen\u00fcl m\u00e9gis a legh\u00edresebb volt a v\u00e1rosban. Kardoss ezt a \u201elegk\u00fcl\u00f6nb” volt\u00e1t pontosan az esk\u00fcv\u0151 el\u0151tti napon fedezte fel. Egy pillanat clair-voyancean kereszt\u00fcl, amikor az ember m\u00e9g egyszer seregszeml\u00e9t tart, hogy elk\u00e9sz\u00fclj\u00f6n a j\u00f6v\u0151re, bukkant fel benne a kolozsv\u00e1ri \u00e9letnek v\u00e9szes mivolta, amikor az orra el\u0151tt volt m\u00e1r t\u00f6rekv\u00e9seinek minden el\u00e9rhet\u0151s\u00e9ge: Katinka, aki\u00e9rt valaha idegenbe v\u00e1ndorolt, aki\u00e9rt volt minden \u00e1lma, nekilend\u00fcl\u0151 munkaakar\u00e1sa, lobog\u00e1sa \u00e9s feh\u00e9r izz\u00e1sa. \u00c9s most? Valaha j\u00f3 volt Katinka neki, az el\u00e9rhetetlen fantom, de ma, hol van m\u00e1r Katinka, ez a vid\u00e9ki, szemit\u00e1val kevert dzsentri-l\u00e1ny, akinek egy milli\u00f3 korona hozom\u00e1nya, n\u00e9gy szoba berendez\u00e9se, egy C\u00e9z\u00e1r nev\u0171 kuty\u00e1ja \u00e9s hat oszt\u00e1ly \u201edezserendo\u201d-ja van, hogyan, mi jogon k\u00f6vetel egy zsenit mag\u00e1nak? Mi jogon k\u00f6ti le e senki-semmi l\u00e1ny, aki \u00e9rthetetlen\u00fcl mimeli a meg\u00e9rt\u00e9st minden szem\u00e9ly\u00e9vel szemben, tal\u00e1n a v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s jog\u00e1n? Az \u00f6reg Fentey boltot akart csin\u00e1lni vele \u00e9s Kardoss tudat alatt \u00e9rezte, hogy megal\u00e1ztat\u00e1s \u00e9rte.<\/p>\n
Madoss egy nagy stanicli szilv\u00e1val iparkodott a Ferenc J\u00f3zsef-\u00faton. Cs\u00e1mcsogott fogaival, forgatta sz\u00e1j\u00e1ban a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t \u00e9s a magokkal minduntalan a g\u00e1zl\u00e1mpa \u00fcveg\u00e9t akarta eltal\u00e1lni.
\n\u2013 Szervusz, Madoss, \u00f6t h\u00f3napja nem l\u00e1ttalak.
\nMadoss csak most ismerte fel Kardosst.
\n\u2014 K\u00e9rlek sz\u00e9pen, ne vedd rossz n\u00e9ven, hogy a szilv\u00e1t tov\u00e1bb eszem melletted, ilyen finom, remekbe szabott ur mellett, de uzsonn\u00e1zom.
\n\u2013 K\u00e9rlek, k\u00e9rlek. Ne viccelj.
\n\u2013 Apropeller, a szerkeszt\u0151s\u00e9gben olvasom a h\u00e1zass\u00e1gi hiredet. Minden k\u00fcl\u00f6n \u00e9rtesit\u00e9s helyett. Mazeltopf.
\nKardos elkomolyodott s csaknem kihullott a k\u00f6nny a szem\u00e9b\u0151l.
\n\u2013 Lajos, dr\u00e1ga ap\u00e1m, csak most az egyszer l\u00e9gy komoly. S\u00e9t\u00e1lj velem, legy\u00e9l egy kicsit mellettem, nem birom ki ezt az \u00e9letet.
\n\u2013 A boldogs\u00e1got?
\n\u2013 Igen, azt, ha \u00fagy nevezed. N\u00e9zzek a te h\u0171v\u00f6s, cinikus szemeidbe: igazad volt.
\nMadoss mer\u0151en n\u00e9zett r\u00e1 \u00e9s egykedv\u0171en sz\u00f3lott:
\n\u2013 Etyepetye.
\n\u2013 Mi az?
\n\u2013 Etyepetye. Nem tudom, olvastam-e valahol, vagy magam j\u00f6ttem r\u00e1, de k\u00e9tf\u00e9le ember van a vil\u00e1gon. Az egyik a hopp-hopp ember. A m\u00e1sik az etyepetye. Te is volt\u00e1l m\u00e1r etyepetye, n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9ttel ezel\u0151tt m\u00e9g hopp-hopp, ma \u00fajb\u00f3l etyepetye.
\n\u2013 De mi\u00e9rt… hogy jut eszedbe ilyesmit mondani?
\n\u2013 Egy reg\u00e9ny j\u00e1tsz\u00f3dik le valamennyi\u00fcnk \u00e9let\u00e9ben, mely oly sorsszer\u0171, oly alapigazs\u00e1gos, hogy hozz\u00e1 minden k\u00fcls\u0151 keret, esem\u00e9ny csak v\u00e1zlat. A szavak, t\u00f6rt\u00e9netek \u00e1ll\u00e1sf\u00e1i m\u00f6g\u00f6tt ott egy \u00e1thidalhatatlan, s\u00fcni k\u00f6d, a mag\u00e1ra maradotts\u00e1g, \u00f6r\u00f6k mag\u00e1nyoss\u00e1g massz\u00e1ja. Ameddig az ember nem \u00e9rzi b\u00fas sors\u00e1nak egyed\u00fclis\u00e9g\u00e9t, addig hopp-hopp, de egy percben r\u00e1eszm\u00e9l, hogy teljesen egyed\u00fcl maradt \u00e9s akkor etyepetye. A v\u00e1ros, aki vele egy k\u00f6vet fuj, a hopp-hopp m\u00e1kony\u00e1val sz\u00e9diti. De az, akit megtagad a v\u00e1ros, vagy aki k\u00e9pes a v\u00e1rost megtagadni, az ab ovo etyepetye. \u00c9s mindenki az. El\u0151bb-ut\u00f3bb, de mindenki. Ez\u00e9rt minden utaz\u00e1s menekv\u00e9s az etyepetyes\u00e9g el\u0151l. Minden munka, v\u00e1llalkoz\u00e1s, ambici\u00f3: kib\u00fav\u00f3, de b\u00e1rhogy is er\u0151lk\u00f6dsz, visszazuhansz, mert rendeltet\u00e9sed, hogy mag\u00e1nyoss\u00e1gba zuhanj. Tudtam, hogy \u00edgy lesz. Nem ismerem el\u00e9gg\u00e9 \u00e9letedet, engedj meg, nem is kutattam ut\u00e1na, hiszen \u00e9n m\u00e1r eleve tapasztalati t\u00e9nyeimhez igazitok be dolgokat. Kis t\u00f6rt\u00e9netek ezek, ha meg\u00edrn\u00e1 valaki, tal\u00e1n nem kelten\u00e9 fel egy pragmatikus esem\u00e9ny l\u00e1ncolat okfejt\u00e9s\u00e9t.
\n\u2013 Teh\u00e1t?…
\n\u2013 Nincs menekv\u00e9s. A nyom\u00e1st folytonosan \u00e9rzed minden oldalr\u00f3l. Fel\u00e1gaskodsz, fejedre \u00fct a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g, amit te \u201ev\u00e1ros\u201d-nak nevezel. Folytonosan menned kell, menek\u00fcln\u00f6d az emberek el\u0151l, idegenb\u0151l-idegenbe, hogy valamennyire is megnyugodj. Ez a pozit\u00edv ir\u00e1ny. Vagy egy helyben \u00fclsz egy fa\u00e1gon, mint a hindu dervis. Ez a negat\u00edv ir\u00e1ny. Ezt k\u00f6vetem j\u00f3magam is. De a magunk fajta emberek sz\u00e1m\u00e1ra nincs ki\u00fat. \u00c9let\u00fcnk l\u00e9nyege: a tragikus mag\u00e1nyoss\u00e1g, amelyhez \u00e9n h\u00faszon \u00f6t \u00e9vvel ezel\u0151tt jutottam el, de te csak most. \u00c9s utunk ezut\u00e1n egy\u00fctt halad, k\u00e9t ki\u00e9gett csillag kering a s\u00f6t\u00e9t firmamentumon.<\/p>\n
…Mentek. A vas\u00fat h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9 ker\u00fcltek \u00e9s h\u00e1ttal \u00e1llottak a s\u00edneknek. Kardoss lecs\u00fcggesztette a fej\u00e9t, majd \u00fcveges szemmel v\u00e9gign\u00e9zte a t\u00e1volodott Kolozsv\u00e1rt, valahogy egys\u00e9gben, kompakt t\u00f6megben, fel\u00fclemelkedetten. Majd egy domboldalra t\u00e9rtek. Elkezdtek m\u00e1szni a domboldalon. Kardoss mind feljebb \u00e9s feljebb ment s n\u00e9zte cip\u0151je orr\u00e1t, amint felrezzentette maga el\u0151tt a p\u00e1zsitot. Lajos pedig egy vastag, barna pakkol\u00f3 papirosb\u00f3l szal\u00e1mit vett el\u0151 \u00e9s retket. \u2013 Bocs\u00e1ss meg, vacsor\u00e1zom \u2013 sz\u00f3lt ugyanazzal a hanglejt\u00e9ssel, mint amikor hal\u00e1losan komoly dolgokr\u00f3l sz\u00f3lott. Beleharapott a szal\u00e1miba \u00e9s a h\u00e9j\u00e1t messze haj\u00edtotta a h\u00e1ta m\u00f6g\u00e9.<\/p>\n