{"id":62220,"date":"2017-05-19T03:44:54","date_gmt":"2017-05-19T03:44:54","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=62220"},"modified":"2017-05-19T03:44:54","modified_gmt":"2017-05-19T03:44:54","slug":"kapui-agotaval-a-kolteszetrol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=62220","title":{"rendered":"Kapui \u00c1got\u00e1val a k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l"},"content":{"rendered":"

\u00c1got\u00e1val ugyanabban a v\u00e1rosban \u00e9lt\u00fcnk. \u00c9n oda ker\u00fcltem, \u0151 ott sz\u00fcletett. Egyszer \u00e9rintette sorsunk egym\u00e1st, ami akkor bennem nem realiz\u00e1l\u00f3dott. Verset mondott egy rendezv\u00e9nyen, aminek egyik konfer\u00e1l\u00f3ja voltam. K\u00e9s\u0151bb olvashattam megjelent verseit a honi lapokban. Tehets\u00e9ges volt. De \u00e9lt\u00fck a magunk \u00e9let\u00e9t, nem tudva, nem igaz\u00e1n foglalkozva egym\u00e1ssal. Azt\u00e1n a sors \u00e9rdekes \u00e9s tekerv\u00e9nyes \u00fatjai a h\u00edr\u00e9t \u00fajb\u00f3l eljuttatt\u00e1k hozz\u00e1m. M\u00e1r Magyarorsz\u00e1gon \u00e9lt\u00fcnk mind a ketten, hossz\u00fa \u00e9vekkel anyaf\u00f6ld-any\u00e1tlanul a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt, amikor h\u00edrt kaptam: verse jelent meg. \u00c9s megindult egy folyamat, eleinte lappang\u00f3n, majd eljutottunk egy r\u00f6pke szem\u00e9lyes tal\u00e1lkoz\u00e1sig is. Ek\u00f6zben olvastam meg-megjelen\u0151 verseit, majd h\u00edr\u00e9t vehettem k\u00f6tet\u00e9nek is. <\/em>
\n<\/p>\n

K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, nem h\u00e9tk\u00f6znapi verssz\u00edv dobog benne \u2013 jelezt\u00e9k, k\u00f6z\u00f6lt\u00e9k, ki\u00e1ltott\u00e1k vil\u00e1gg\u00e1 verssorai. Mint akit a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldh\u00f6z val\u00f3 k\u00f6tel\u00e9k, az anyaorsz\u00e1g\u00e1t\u00f3l elszakadt l\u00e9lek f\u00e1jdalma olyan er\u0151s \u00e9s m\u00e9ly \u00e9rzelmekkel t\u00f6lt\u00f6tt meg, hogy szinte hallani azt a barna, f\u00f6ld m\u00e9ly\u00e9b\u0151l felszakad\u00f3 dallamot, ami sirat, \u00fczen, ki\u00e1lt, f\u00fcl\u00f6n-sz\u00edven ragad, \u00e9s nem enged el: v\u00e1laszolsz h\u00edv\u00e1s\u00e1ra, megpend\u00fclnek benned a h\u00farok, amiket k\u00f6lt\u0151kezeivel felt\u00e9p, belet\u00e9p, – olyan, mint egy hangszer \u00e9s az azt megsz\u00f3laltat\u00f3nak egy\u00f6ntv\u00e9ny\u0171 szobra. Te pedig ott \u00e1llsz el\u0151tte, \u00e9s benned rezegnek a dallamok. <\/em>
\nM\u00e9lys\u00e9gb\u0151l a magass\u00e1g fel\u00e9 menek\u00fcl. Siratva \u00e9s a sz\u00edvek egeit ostromolva k\u00e9r, hirdet, vil\u00e1gg\u00e1 k\u00fcrt\u00f6l elszakad\u00e1st, elnyom\u00e1st, meghal\u00e1sokat \u00e9s rem\u00e9nytelens\u00e9gben is rem\u00e9nyked\u00e9seket. <\/em><\/p>\n

 <\/p>\n

\u00c9letapokrif<\/strong><\/h2>\n

\u00e9n nem vagyok m\u00e9g temetett halott
\nkit vetk\u0151ztet a vil\u00e1g meztelenre
\nkinek let\u00e9pi arc\u00e1t a jelen
\n\u00e9s odadob a m\u00faltnak elfeledve
\nde m\u00e9g lemossa r\u00f3lam az id\u0151t
\ns a b\u0171n\u00f6ket, mik \u00f6nmagamm\u00e1 tettek
\n\u00e1ltaluk voltam s bel\u0151l\u00fck vagyok
\nma \u00e1ldanak, kik b\u0151szen megvetettek
\nmint b\u0151r\u00f6m\u00f6n az ezer anyajegy
\n\u00fagy ragadt r\u00e1m sok apr\u00f3 kis hib\u00e1m
\na billogok s a stigm\u00e1k t\u00e9rk\u00e9p\u00e9n
\nki keresett, csak \u00edgy tal\u00e1lt re\u00e1m
\naz alkonyattal nem v\u00edvok csat\u00e1t
\ncsak itt \u00fcl\u00f6k szemk\u00f6zt a mindens\u00e9ggel
\n\u00e9s nem tudtam, hogy mihez kezdhetn\u00e9k
\na r\u00e1m szakad\u00f3 nem v\u00e1rt \u00fcdv\u00f6ss\u00e9ggel
\nmert \u00e9letem nem mutatott utat
\nnem lengt\u00e9k \u00e1t p\u00e9ld\u00e1k \u00e9s m\u00edtoszok
\ns a gyarl\u00f3s\u00e1g a sarkamban loholt
\n a sorsom csak, mit magammal hozok
\nde itt vagyok s apokrif l\u00e9temet
\nm\u00e9g cicom\u00e1zz\u00e1k szorgos holnapok
\ns ki sz\u00e1mon tart megk\u00e9rdi szel\u00edden
\nhogy \u00e9lek m\u00e9g \u00e9s am\u00fagy hogy vagyok<\/p>\n

\nMes\u00e9lj magadr\u00f3l. Ki vagy? Honnan j\u00f6tt\u00e9l, milyen csal\u00e1db\u00f3l gy\u00f6kerezt\u00e9l, milyen hat\u00e1sokra fogt\u00e1l tollat kezdetben? \u00c9s ne l\u00e9gy visszafogott, \u00e9rdekel a gyermek, aki volt\u00e1l.<\/em><\/p>\n

Sepsiszentgy\u00f6rgy\u00f6n sz\u00fclettem pedag\u00f3guscsal\u00e1dban. Mindk\u00e9t sz\u00fcl\u0151m tan\u00e1r volt, \u00e9s mint ilyen, maximalista, aki egy szem gyermek\u00e9b\u0151l igyekezett kisajtolni mindent, amit \u0151 \u00e1lmodott meg helyette. Az effajta nevel\u00e9snek van j\u00f3 \u00e9s rossz oldala. Egyr\u00e9szt megkaptam mindent (ne feledj\u00fck, hogy a mindent sz\u00f3 itt viszonylagos, hiszen diktat\u00far\u00e1ban \u00e9lt\u00fcnk, kisebbs\u00e9gi l\u00e9tben), ami a fejl\u0151d\u00e9semet szolg\u00e1lta. K\u00fcl\u00f6n\u00f3r\u00e1k: francia- \u00e9s n\u00e9met\u00f3ra, zongora\u00f3ra, rajz\u00f3ra, hatalmas, j\u00f3l felszerelt k\u00f6nyvt\u00e1r. Elvek, hagyom\u00e1nyok, elv\u00e1r\u00e1sok, gondosan megv\u00e1logatott bar\u00e1tok \u00e9s egy engem k\u00f6rbeugr\u00e1l\u00f3 majomszeretet a csal\u00e1d minden tagj\u00e1t\u00f3l. Persze volt ennek a k\u00f6zegnek egy \u00e1rnyoldala is, annyira kisaj\u00e1t\u00edtott, szab\u00e1lyozott \u00e9s ir\u00e1nyt mutatott, hogy lassan elkezdett kialakulni bennem egy bels\u0151 ellen\u00e1ll\u00e1s, az \u00e9bredez\u0151 egy\u00e9nis\u00e9g \u00e1g\u00e1lni kezdett \u00e9s l\u00e1zadni a sz\u00fcl\u0151i akarat ellen. Ez azonban csak a kamaszkor k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n kezdett kibontakozni bennem, de azt\u00e1n k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s \u00e9s egyetemista \u00e9veimre el\u00e9rte a cs\u00facspontot. Sosem voltam az a l\u00e1tv\u00e1nyosan l\u00e1zad\u00f3 t\u00edpus, ink\u00e1bb picit alattomos, mert konfront\u00e1l\u00f3dni nem szerettem a sz\u00fcleimmel, nem b\u00edrtam a megtorl\u00e1st, nem szerettem v\u00e1llalni a k\u00f6vetkezm\u00e9nyeket. Csak annyira, amennyire m\u00e9g etikusnak v\u00e9ltem a dolgot, kellett hozz\u00e1 kis nagysz\u00fcl\u0151i seg\u00edts\u00e9g, cinkos \u00f6sszemosolyg\u00e1s \u00e9s \u00f6sszedolgoz\u00e1s a dr\u00e1ga nagymam\u00e1mmal, aki sok z\u0171r\u00f6s helyzetb\u0151l kimentett engem.
\n\u00c9desany\u00e1m t\u00f6rt\u00e9nelemtan\u00e1r volt a Mik\u00f3ban, ahov\u00e1 \u00e9n is j\u00e1rtam. Minden dolgozatjegyemet hamarabb tudta meg, mint \u00e9n magam, ez\u00e9rt sosem tudtam, hogy \u00e9pp mi v\u00e1r otthon, pedig m\u00e9g az ellen\u0151rz\u0151met sem mutattam meg, m\u00e1ris kaptam egy k\u00e9t pofont vagy b\u00fcntet\u00e9st. Egy kilences\u00e9rt m\u00e1r megtorl\u00e1s j\u00e1rt, mese nem volt, eminensnek kellett lennem, ameddig csak lehetett. Ez a fajta maximalizmus igazi majomszeretettel p\u00e1rosult, mindig \u00e9rtem \u00e9lt, \u00e9rtem agg\u00f3dott, mindenr\u0151l lemondott \u00e9rtem, \u00e9s mindent megteremtett sz\u00e1momra. Ez az aggodalom \u00e9s a munkahelyi stressz (rom\u00e1n nyelven tan\u00edtotta a t\u00f6rt\u00e9nelmet egy olyan vil\u00e1gban, ahol egyetlen elsz\u00f3l\u00e1s vagy c\u00e1folat is v\u00e9gzetes lehetett a tan\u00e1r sz\u00e1m\u00e1ra, b\u00e1rmilyen kis \u201emagyarkod\u00e1s\u201d miatt a bes\u00fagok c\u00e9lkeresztj\u00e9be ker\u00fclhetett volna) lassan fel\u0151r\u00f6lte am\u00fagy is gyenge eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9t, \u00edgy fiatalon ker\u00fclt betegnyugd\u00edjba \u00e9s 52 \u00e9vesen hagyott itt benn\u00fcnket.
\nAdvent el\u0151tti takar\u00edt\u00e1s k\u00f6zben egy elfeledett szekr\u00e9nyben tal\u00e1ltam r\u00e1 a zseng\u00e9imre, azokra a verseimre, amelyeket f\u00fczetekbe \u00edrtam m\u00e9g \u00f6t\u00f6dikes koromban. Mindegyik al\u00e1 sz\u00e9pen, kor\u00e1ntsem gy\u00f6ngybet\u0171kkel, ink\u00e1bb hanyatt d\u0151lni k\u00e9sz\u00fcl\u0151 \u00e1komb\u00e1komokkal oda volt firkantva: Kapui \u00c1gota, V.C. Tan\u00e1rk\u00e9nt annyi rossz pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1st olvastam tan\u00edtv\u00e1nyaimt\u00f3l, hogy r\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, kor\u00e1ntsem voltak rosszak ezek a kis \u00edr\u00e1sok. \u00c1ltal\u00e1ban t\u00e1jle\u00edr\u00f3, \u201e\u00e9vszakversek\u201d voltak, el\u00e9g j\u00f3 r\u00edm- \u00e9s ritmus\u00e9rz\u00e9kkel. Azt\u00e1n k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s \u00edr\u00e1saim is el\u0151ker\u00fcltek poros dosszi\u00e9kb\u00f3l, amelyeknek k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rt\u00e9ket ad az, hogy dr\u00e1ga, feledhetetlen magyartan\u00e1rom, Berde Zolt\u00e1n jegyzetekkel l\u00e1tta el ezeket a verseket, tan\u00e1csokkal, hogy hol, mit v\u00e1ltoztassak. Magyar irodalomb\u00f3l mindent t\u0151le tanultam, magas sz\u00ednvonalon magyar\u00e1zott, kit\u0171n\u0151 \u00e9rz\u00e9kkel tan\u00edtotta ezt a tant\u00e1rgyat, amely szerelem \u00e9s hivat\u00e1s lett sz\u00e1momra k\u00e9s\u0151bb. \u00c9s a vers\u00edr\u00e1sr\u00f3l is rengeteget tanultam t\u0151le, az \u0151 ir\u00e1ny\u00edt\u00e1sa n\u00e9lk\u00fcl lehet, hogy soha nem lettem volna az, aki vagyok.
\nAp\u00e1m \u00e1ltal egy m\u00e1sik vil\u00e1got, egy m\u00e1sik \u00e9letteret ismerhettem meg. Vak\u00e1ci\u00f3im kedves, szabads\u00e1got ny\u00fajt\u00f3 helysz\u00edn\u00e9t, G\u00e1talj\u00e1t. Ez a Temesv\u00e1r melletti falu hatalmas ny\u00edlt tereivel, egyenes utc\u00e1ival, amelyeket t\u00fczedeknek neveztek (t\u00edz h\u00e1zb\u00f3l \u00e1llt egy t\u00fczed) maga volt a szabads\u00e1g egy, a Sz\u00e9kelyf\u00f6ldh\u00f6z szokott gyermeknek. Az emberek nyitottak, kedvesek voltak, t\u00f6bb nyelven sz\u00f3ltak hozz\u00e1m, mindenhol megk\u00edn\u00e1ltak valamivel, sz\u0151l\u0151vel, dinny\u00e9vel, a rom\u00e1nok dulceataval (dulcs\u00e1ca), azzal a m\u00e9z\u00e9des, agyoncukrozott bef\u0151ttel, amelyet kis \u00fcvegt\u00e1lk\u00e1kban k\u00edn\u00e1ltak \u00e9s mell\u00e9 j\u00e9ghideg vizet t\u00f6lt\u00f6ttek a poh\u00e1rba. Ha dr\u00e1ga nagyap\u00e1mmal v\u00e9gigment\u00fcnk az utc\u00e1n, mindenki megk\u00e9rdezte, hogy vagyok, meddig maradok, hogy \u00e9rzem itt magam. \u00d3 azok a nagy f\u00fcrd\u0151z\u00e9sek a Berza foly\u00f3ban, napoz\u00e1s a libalegel\u0151n, nagyn\u00e9nik\u00e9im csod\u00e1s, d\u00fas, eb\u00e9djei, akik versengtek abban, hogy mivel k\u00e1pr\u00e1ztassanak el engem, \u00e9s kin\u00e9l t\u00f6ltsek t\u00f6bb id\u0151t\u2026 D\u00e9dap\u00e1m mindig a l\u00f3c\u00e1n \u00fclt a h\u00e1z el\u0151tt, gy\u00e9r feh\u00e9r haj\u00e1t kisim\u00edtotta \u00e9gsz\u00ednk\u00e9k szem\u00e9b\u0151l, h\u00f3feh\u00e9r bajsza alatt huncut mosoly. Szemmel tartott, ahogy biciklizni tanultam egy nagy fekete orosz f\u00e9rfiker\u00e9kp\u00e1rral, amely sok f\u00e1jdalmat \u00e9s s\u00e9r\u00fcl\u00e9st okozott nekem, de nem adtam fel. Nagyap\u00e1m 3-4 nyelven besz\u00e9lt, hajnalig \u00e1llva olvasott a l\u00e1mpa alatt, pedig nappal kem\u00e9ny fizikai munk\u00e1t v\u00e9gzett, \u0151 volt az egyetlen kov\u00e1csmester a faluban. Mindig irigyeltem a k\u00e9k szem\u00fcket, az ap\u00e1m\u00e9t, a nagyap\u00e1m\u00e9t, \u00e9s nem \u00e9rtettem, nekem mi\u00e9rt nem jutott bel\u0151le\u2026 Az\u00f3ta is a j\u00f3s\u00e1got id\u00e9zi fel sz\u00e1momra a k\u00e9k tekintet.
\nH\u00e1t ez a k\u00e9t szem\u00e9lyis\u00e9gform\u00e1l\u00f3 helysz\u00edn hat\u00e1rozta meg a gyermekkoromat, a sz\u00e9kelys\u00e9g szik\u00e1r, kem\u00e9ny vil\u00e1ga \u00e9s az alf\u00f6ld, a B\u00e1n\u00e1t nyitotts\u00e1ga, soksz\u00edn\u0171s\u00e9ge \u00e9s b\u0151s\u00e9gesen adakoz\u00f3 f\u00f6ldje.
\nMindig voltak bar\u00e1taim, \u00e9s hi\u00e1ba terelgettek a j\u00f3 h\u00e1zb\u00f3l val\u00f3, j\u00f3 pedigr\u00e9j\u0171, j\u00f3 gyerekek ir\u00e1ny\u00e1ba, az igazi bar\u00e1taimat mindig \u00e9n v\u00e1lasztottam, m\u00e9g akkor is, ha ennek a sz\u00fcleim nem \u00f6r\u00fcltek, \u00e9s volt hozz\u00e1f\u0171znival\u00f3juk ennek helytelens\u00e9g\u00e9t illet\u0151en. K\u00e9s\u0151bb ugyanez t\u00f6rt\u00e9nt a fi\u00fakkal is, nehezen fogadtak el b\u00e1rkit, aki k\u00f6zeledni pr\u00f3b\u00e1lt, mert mindenkiben tal\u00e1ltak kivetnival\u00f3t. Akkort\u00e1jt hat\u00e1roztam el, hogy ha nekem gyerekem lesz, soha nem korl\u00e1tozom semmiben, soha nem szabom meg, kit szeressen, kivel bar\u00e1tkozzon, \u00e9s soha nem szabom meg neki, hogy meddig maradhat egy buliban, sz\u00e9gyenszemre. \u00cdgy is tettem, de nem mondan\u00e1m, hogy ez a nevel\u00e9si elv gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6z\u0151 lett, valami k\u00f6z\u00e9putat kellett volna tal\u00e1lnom a gyerek rabig\u00e1ban tart\u00e1sa \u00e9s a teljes szabads\u00e1g k\u00f6z\u00f6tt.
\nA vers\u00edr\u00e1som akkoriban mened\u00e9k volt sz\u00e1momra. Amikor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a szavak valami var\u00e1zslatos m\u00f3don sorokba, r\u00edmekbe szervez\u0151dnek \u00e9s vers sz\u00fcletik bel\u0151l\u00fck, ez hat\u00e1rtalan boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt\u00f6tt el. Ilyenkor beb\u00fajtam a szob\u00e1mba \u00e9s csak \u00edrtam- \u00edrtam, nem zavart senki, beburkol\u00f3zhattam ebbe az \u00f6r\u00f6mteli, mag\u00e1nyos, teremt\u0151 \u00e1llapotba. Szerettem ezeket a pillanatokat, amelyek \u00f3r\u00e1kk\u00e1 n\u0151tt\u00e9k ki magukat, \u00e9s szeretem ma is\u2026 Tal\u00e1n a szavak ezen zamat\u00e1\u00e9rt kezdtem el \u00fajra \u00edrni t\u00f6bb \u00e9vtizedes hallgat\u00e1s ut\u00e1n\u2026
\nA vers\u00edr\u00e1son k\u00edv\u00fcl m\u00e9g volt egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s szenved\u00e9lyem, a versmond\u00e1s. Hamar r\u00e1j\u00f6ttem, hogy verset nemcsak \u00edrni, olvasni, de mondani is lehet, \u00e9s \u00edgy a sorok megtelnek valami olyan t\u00f6bblettel, amelyet \u00e9n adhatok hozz\u00e1juk, nemcsak a k\u00f6lt\u0151 sz\u00f3lal meg a hangom \u00e1ltal, de ahogyan mondom, az v\u00e1ltoztathat is rajta, \u00fczenhetek, vallhatok vele, \u00e9s ott \u00e9r c\u00e9lba, ahov\u00e1 a nyilait ir\u00e1ny\u00edtom. Ett\u0151l kezdve j\u00e1rtam szaval\u00f3versenyekre, r\u00e9szt vettem irodalmi p\u00f3diumokon, \u00e9s mindig a k\u00f6zl\u00e9s v\u00e1gya hajtott\u2026 na persze az eredm\u00e9ny sem volt k\u00f6z\u00f6mb\u00f6s sz\u00e1momra. Eml\u00e9kszem a vet\u00e9lyt\u00e1rsakra, t\u00f6bben k\u00f6z\u00fcl\u00fck sz\u00edn\u00e9szn\u0151k lettek, Meister \u00c9vi, Killy\u00e9n Ilka\u2026 j\u00f3 volt egy mez\u0151nyben lenni vel\u00fck. Gy\u0151ztem vagy legy\u0151ztek, sz\u00e9p volt ez a verseng\u00e9s, v\u00e9resen komoly volt, \u00e9s a v\u00e9ge euforikus \u00f6r\u00f6m vagy napokig letagl\u00f3z\u00f3 csal\u00f3dotts\u00e1g. Nem mondom, hogy nem kac\u00e9rkodtam a sz\u00ednpaddal, de ki merte azt mondani egy szigor\u00fa ap\u00e1nak, aki kijel\u00f6lte m\u00e1r sz\u00e1momra az utat. Kolozsv\u00e1r, magyar- francia szak. Biztos vagyok benne, hogy ap\u00e1mnak fontos volt az ut\u00e1np\u00f3tl\u00e1s, mer tudta, mennyire nagy sz\u00fcks\u00e9g van az anyanyelv ir\u00e1nt elk\u00f6telezett tan\u00e1rokra az\u00e9rt, hogy a magyars\u00e1g megmaradjon a megy\u00e9s\u00edt\u00e9s ut\u00e1n, amikor egyre szaporodott a rom\u00e1najk\u00fa lakoss\u00e1g a sz\u00e9kely v\u00e1rosokban.
\n\u00c1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s koromban a Megyei T\u00fck\u00f6r nev\u0171 megyei lap Cimbora-rovat\u00e1nak voltam a szerkeszt\u0151je. M\u00e1r akkor t\u00f6bbsz\u00f6r is alkalmam ny\u00edlt, hogy belek\u00f3stoljak, milyen az, ha az embernek megjelenik egy-egy verse, \u00edr\u00e1sa. Egy ilyen lapnak akkor hatalmas publicit\u00e1sa \u00e9s rangja volt, mindenki elolvasta, aki \u00e9lt \u00e9s mozgott. Kit\u0171n\u0151 szerkeszt\u0151i voltak, nagyszer\u0171 k\u00f6lt\u0151k, fot\u00f3sok, a Cimbor\u00e1t is egy kiv\u00e1l\u00f3 \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3, Zsehr\u00e1nszky Istv\u00e1n ir\u00e1ny\u00edtotta, akit\u0151l rengeteget tanulhattam. K\u00e9s\u0151bb, k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s koromban, amikor Kolozsv\u00e1ron megnyertem az irodalmi olimpi\u00e1t, megny\u00edltak a kapuk sz\u00e1momra, megjelent egy-egy versem az Utunkban, Korunkban, Igaz Sz\u00f3ban, amelyeknek szerkeszt\u0151i ismert \u00e9s nagyhatalm\u00fa irodalomszervez\u0151i voltak annak az id\u0151szaknak. \u00cdgy ker\u00fcltem kapcsolatba a Napsug\u00e1rral, \u00e9s K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndorral, aki komoly hat\u00e1ssal volt r\u00e1m a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vekben.
\nH\u00e1t \u00edgy volt Kedves Kati! Itt \u00faj fejezet ny\u00edlik majd, tele f\u00e1jdalmakkal, csal\u00f3d\u00e1sokkal, k\u00e9ts\u00e9gekkel, a feln\u0151ttkor, a megvil\u00e1gosod\u00e1s korszaka \u00e9s helysz\u00edne, Kolozsv\u00e1r!<\/p>\n

K\u00e9rlek, folytasd az egyetemi \u00e9veiddel. Gondolom, m\u00e1r feln\u0151ttebb v\u00e1ltozatban tal\u00e1lkozt\u00e1l mindennel.<\/em><\/p>\n

\u00c9letem els\u0151 \u00e9s egyik legnagyobb kudarca az volt, hogy els\u0151 felv\u00e9telimen nem ker\u00fcltem be az egyetemre. Keser\u0171 id\u0151szak volt, hiszen mindenki, mindenkire mutogatott, hogy ez megt\u00f6rt\u00e9nhetett. Az \u00e9retts\u00e9gin val\u00f3 megfelel\u00e9si k\u00e9nyszer vezetett id\u00e1ig, minden tant\u00e1rgyb\u00f3l hoznom kellett a maximumot, \u00edgy nem tudtam teljes m\u00e9rt\u00e9kben a felv\u00e9teli tant\u00e1rgyakra, f\u0151leg a franci\u00e1ra koncentr\u00e1lni. A csal\u00e1d d\u00f6bbenten \u00e1llt a t\u00e9ny el\u0151tt, \u00e9n porig al\u00e1zva z\u00e1rk\u00f3ztam a szob\u00e1mba. Trag\u00e9diak\u00e9nt \u00e9lt\u00e9k meg a sz\u00fcleim a k\u00fclvil\u00e1g el\u0151tt ezt a kudarcot. Any\u00e1m szenvedett, ap\u00e1m mag\u00e1ba fordult, est\u00e9nk\u00e9nt ideges, halk, elfojtott besz\u00e9lget\u00e9s sz\u0171r\u0151d\u00f6tt be hozz\u00e1m, vitafoszl\u00e1nyok, rossz hangulat. A te vagy a hib\u00e1s mert\u2026 kezdet\u0171 mondatot t\u00f6bbsz\u00f6r hallottam akkort\u00e1jt, mint eg\u00e9sz \u00e9letemben\u2026
\nEzt a sz\u00e9gyent is kihevert\u00fck. \u0150k minden erej\u00fcket megfesz\u00edtve csak az\u00e9rt dolgoztak, hogy \u00e9n Kolozsv\u00e1ron lehessek, a legjobb tan\u00e1rokhoz j\u00e1rhassak el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u0151re, mag\u00e1n\u00f3r\u00e1kra, hogy biztos legyen a bejut\u00e1s a k\u00f6vetkez\u0151 felv\u00e9telin. \u00c9n ekkor kezdtem felfedezni a szabads\u00e1got, a kontroll n\u00e9lk\u00fcli \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letet, tanultam \u00e9s sz\u00f3rakoztam, szerelmes voltam, bar\u00e1taim lettek, buliztam, sz\u00ednh\u00e1zba, koncertre j\u00e1rtam, amennyi belef\u00e9rt. Musz\u00e1j volt tanulnom, hiszen nagy volt a t\u00e9t. Felfogtam, hogy csak \u00edgy szabadulhatok a megunt kisv\u00e1ros sz\u0171kk\u00e9 v\u00e1lt k\u00f6zeg\u00e9b\u0151l, a sz\u00fcl\u0151i kontroll al\u00f3l, \u00e9reztem, hogy ez az \u00e9n vil\u00e1gom. K\u00f6zben term\u00e9szetesen \u00edrtam is, t\u00f6bbet is \u00edrhattam volna, ha nem foglal le annyira az \u00c9LET.
\nA felv\u00e9telim siker\u00fclt, a sz\u00fcleim sem j\u00e1rtak m\u00e1r szemles\u00fctve miattam. Kolozsv\u00e1r kinyitotta sz\u00e1momra a kapuit. Soha nem felejtem el, amikor els\u0151\u00e9ves hallgat\u00f3k\u00e9nt szeptemberben el\u0151sz\u00f6r s\u00e9t\u00e1ltam be a Filol\u00f3gia kapuj\u00e1n. A volt Mari\u00e1num szigor\u00fa \u00e9p\u00fclete kora \u0151szi f\u00e9ny\u00e1rban \u00faszott\u2026 \u00f6nfeledt boldogs\u00e1g ker\u00edtett hatalm\u00e1ba, fiatal voltam, sz\u00e9p, eny\u00e9m volt a vil\u00e1g. Percig sem gondoltam arra, hogy ez a boldogs\u00e1g olyan, mint egy vir\u00e1g a fagyos t\u00e9l k\u00fcsz\u00f6b\u00e9n. Efemer, kiszolg\u00e1ltatott \u00e9s t\u00f6r\u00e9keny, hiszen az a k\u00f6zeg, amelyben kivir\u00e1gzott, egy megfigyel\u00e9sen, elnyom\u00e1son \u00e9s magyargy\u0171l\u00f6leten nyugv\u00f3 k\u00edm\u00e9letlen diktat\u00fara, amely csak az\u00e9rt hunyja le n\u00e9ha a szem\u00e9t, hogy majd alkalomadt\u00e1n \u00fajult er\u0151vel t\u00e1madhasson.
\nSoha nem voltam igaz\u00e1n tudatos, nem hajszoltam c\u00e9lokat, \u00e9s nem \u00e1ldoztam fel semmit ezek el\u00e9r\u00e9s\u00e9re. Nem haszn\u00e1ltam ki embereket, hogy el\u00e9rhessem a v\u00e1gyott \u00e1llapotot, \u00e1ll\u00e1st, h\u00edrnevet, egy j\u00f3l kitaposott helyet a napos oldalon. Az \u00f6szt\u00f6n \u00e9s az \u00e9rzelem mindig gy\u0151z\u00f6tt bennem a j\u00f3zan \u00e9sz felett. \u00cdrtam is, k\u00f6z\u00f6ltem is verseket, kaptam lehet\u0151s\u00e9geket, \u00e9s kaptam volna t\u00f6bbet is, de nem s\u00e1f\u00e1rkodtam t\u00fal j\u00f3l a k\u00fcls\u0151 \u00e9s bels\u0151 adotts\u00e1gaimmal. Furcs\u00e1nak tal\u00e1ltam az \u00e9vfolyamt\u00e1rsaim k\u00f6z\u00fcl azokat, akik annyi tudatoss\u00e1ggal tapost\u00e1k maguknak az utat, k\u00e9sz\u00fcltek a j\u00f6v\u0151re, fontos volt sz\u00e1mukra az eredm\u00e9ny, a j\u00f3 kihelyez\u00e9s, a megtervezett j\u00f6v\u0151. \u00c9n csak szeretni tudtam\u2026 \u00e9s csak a szabads\u00e1g \u00e9rdekelt. Az, hogy ne szabjanak nekem korl\u00e1tokat, hogy minden id\u0151met azzal t\u00f6lthessem, aki fontos volt sz\u00e1momra. Szerettek a tan\u00e1raim, b\u00edztak bennem, tudt\u00e1k, hogy t\u00f6bbre is k\u00e9pes lenn\u00e9k, \u00e9s alkalomadt\u00e1n meg is csillogtattam a k\u00e9pess\u00e9geimet. Ha \u00e9rdekelt valami, teljes odaad\u00e1ssal tanultam, ha nem, akkor \u00e9pp csak alig. A nyarakat k\u00ednnak \u00e9reztem, mert megint csak korl\u00e1toztak mindabban, amit szerettem, \u00e9s nem lehettem mindig azzal, aki a legfontosabb volt.
\nAz \u0151sz a szabadul\u00e1st \u00e9s a szabads\u00e1got hozta el nekem. El sem tudtam k\u00e9pzelni, hogy ennek egyszer v\u00e9ge lehet, hogy az a v\u00e1ros, amely befogadott, amely megadta nekem a lehet\u0151s\u00e9geket, egyszer kil\u00f6k mag\u00e1b\u00f3l… Hogy nem \u00e9lhetek t\u00f6bbet azok k\u00f6z\u00f6tt a d\u00edszletek k\u00f6z\u00f6tt, amelyek a vil\u00e1got jelentett\u00e9k sz\u00e1momra: a M\u00e1ty\u00e1s-szobor, a Szent Mih\u00e1ly Templom, a B\u00e1nffy-palota, a S\u00e9tat\u00e9r, a botanikus kert, a H\u00e1zsong\u00e1rd, a Szamos-part, a sz\u00ednh\u00e1z, a Napsug\u00e1r szerkeszt\u0151s\u00e9ge, a Postapalota el\u0151tt t\u00e1ncol\u00f3 sz\u00e9ki madonn\u00e1k \u00e9s katon\u00e1k, K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndor Fekete \u2013 piros c\u00edm\u0171 vers\u00e9nek szerepl\u0151i\u2026 Azok az utc\u00e1k \u00e9s azok a terek, azok a k\u00f6vek, azok a nappalok \u00e9s \u00e9jszak\u00e1k, amelyek a vil\u00e1g k\u00f6zep\u00e9t jelentett\u00e9k sz\u00e1momra. Amikor egy alkalommal az Erzs\u00e9bet \u00fat elej\u00e9n, az Astoria sark\u00e1n v\u00e1rtam a buszra, \u00e9s n\u00e9ztem a ny\u00fczsg\u0151 nagyv\u00e1rost, az elhalad\u00f3 embereket, a forgalmat\u2026 hirtelen bel\u00e9m d\u00f6bbent, hogy ennek hamarosan v\u00e9ge. Visszavonhatatlanul lez\u00e1rul \u00e9letem legboldogabb szakasza, \u00e9s mindent itt kell hagynom. Megcsapott a v\u00e9gess\u00e9g szele, a hal\u00e1lsejtelem, az elm\u00fal\u00e1s kegyetlen val\u00f3s\u00e1ga. Most is \u00e9rzem, ahogy megmarkolja mellkasomat a d\u00f6bbenet. Ott \u00e1lltam, fiatalon, lobog\u00f3 hajjal a napf\u00e9nyben, narancss\u00e1rga pap\u00edrdzsekiben, kordb\u00e1rsony nadr\u00e1gban (a legutols\u00f3 divat szerint), \u00e9s \u00e9reztem, hogy ez az \u00e1llapot annyira pillanatnyi \u00e9s t\u00fcn\u00e9keny, hogy nincs ellene semmilyen orvoss\u00e1g\u2026
\nUtols\u00f3 \u00e9ves hallgat\u00f3k\u00e9nt ismertem meg azt a mindent els\u00f6pr\u0151, puszt\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9st, amely t\u00f6bb volt a szerelemn\u00e9l, \u00e9s er\u0151sebb volt a hal\u00e1ln\u00e1l. Azt hittem, hogy boldog kapcsolatban \u00e9lek, orvostanhallgat\u00f3 bar\u00e1tom kedves, vicces fi\u00fa volt, kiegyens\u00falyozott \u00e9s c\u00e9ltudatos. Mindig \u0151 volt a fontos, az \u0151 \u00f3r\u00e1i, az \u0151 vizsg\u00e1i, az \u0151 elk\u00e9pzel\u00e9sei, az \u0151 j\u00f6v\u0151je. Engem, a kis verselget\u0151 b\u00f6lcs\u00e9szl\u00e1nyt mindig megmosolygott, nem vette komolyan a megjelent verseimet, az apr\u00f3 sikereimet, nem hitt az eff\u00e9le dolgokban. Ma m\u00e1r tudom, hogy az \u0151 hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak nagy szerepe volt abban, hogy nem kerestem a lehet\u0151s\u00e9geket, az irodalmi berkeket, gyakran elh\u00e1r\u00edtottam a megh\u00edv\u00e1st \u00e9s megel\u00e9gedtem az ad\u00f3d\u00f3 lehet\u0151s\u00e9gekkel. Nem hajtottam az \u00e9rv\u00e9nyes\u00fcl\u00e9st. Ez\u00e9rt mindig meglepett, ha valaki j\u00f3nak tartott \u00e9s ezt ki is fejezte. J\u00f3lesett minden dics\u00e9ret \u00e9s elismer\u00e9s, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, ha azt igaz\u00e1n hozz\u00e1\u00e9rt\u0151 embert\u0151l, igazi szaktekint\u00e9lyt\u0151l kaptam. Ez\u00e9rt szerettem bej\u00e1rni a Napsug\u00e1rhoz is, mert a f\u0151szerkeszt\u0151, Farkas J\u00e1nos mindig elismerte a munk\u00e1mat, rengeteg forr\u00e1sanyaghoz juttatott, hogy gyermekirodalomb\u00f3l, a Napsug\u00e1r t\u00f6rt\u00e9net\u00e9b\u0151l meg\u00edrhassam az \u00e1llamvizsga dolgozatomat. J\u00f3 volt egy leveg\u0151t sz\u00edvni K\u00e1ny\u00e1di S\u00e1ndorral, Fodor S\u00e1ndorral, Bajor Andorral, B\u00e1lint Tiborral, csupa olyan nagys\u00e1ggal, akik az erd\u00e9lyi irodalom \u00e9lvonal\u00e1t jelentett\u00e9k, \u00e9s egy gyermeklapot szerkesztettek, amely \u00e9pp ez\u00e9rt, \u00e1ltaluk lett minden id\u0151k legsz\u00ednvonalasabb gyermeklapja. Szerettem, hogy vel\u00fck egy oldalon jelenhetek meg, j\u00f3 \u00e9rz\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt el, hogy az \u00e1rny\u00e9kukban nekem is n\u0151 f\u0171.
\nA tan\u00e1raim k\u00f6z\u00fcl n\u00e9h\u00e1nyra mindig feln\u00e9ztem. Rengeteget kaptam t\u0151l\u00fck, olyan biztos tud\u00e1st, amelyb\u0151l m\u00e9g itt, Magyarorsz\u00e1gon is meg\u00e9ltem. \u0150k egy hivat\u00e1sra k\u00e9sz\u00edtettek fel minket, nemcsak tan\u00e1rokat k\u00e9peztek, hanem bevet\u00e9sre k\u00e9sz katon\u00e1kat, akikt\u0151l az anyanyelv megmarad\u00e1sa \u00e9s a magyars\u00e1g sorsa f\u00fcgg. Szeretettel \u00e9s odafigyel\u00e9ssel viszonyultak hozz\u00e1nk, szigor\u00faan, de embers\u00e9gesen vizsg\u00e1ztattak, \u00fagy tekintettek r\u00e1nk, mint egy csal\u00e1dra, 21 gyermekre, akiknek a legjobbat kell kapniuk ahhoz, hogy helyt tudjanak \u00e1llni, ha majd sz\u00e9tsz\u00e9lednek a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gekbe. Volt, aki \u00e9pp erre a feladatra k\u00e9sz\u00fclt, volt, akit Kolozsv\u00e1rhoz k\u00f6t\u00f6tt a pedigr\u00e9je, a kapcsolatai, \u00e9s \u00fatja ny\u00edlegyenesen a Parnasszusra vezetett. \u00c9n is kaptam lehet\u0151s\u00e9get \u00e9s \u00edg\u00e9retet a Napsug\u00e1rt\u00f3l, de sajnos nem \u00edgy v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt az \u00e9n t\u00f6rt\u00e9netem.<\/p>\n

 <\/p>\n

Valaki a m\u00faltb\u00f3l<\/strong><\/h2>\n

A kurta sz\u00f3b\u00f3l \u00e9n sajnos nem \u00e9rtek,
\nannak adok, ki tiszta k\u00e9zzel k\u00e9rt.
\nA parancs arcul csap nyitott teny\u00e9rrel,
\ns \u00e9n t\u00f6r\u00f6lgetem arcomr\u00f3l a v\u00e9rt.<\/p>\n

A zsarnok ujj, ha ajt\u00f3mon kopogtat,
\n\u00e9s csizma d\u00f6ng az \u00e1zott k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n,
\nitt be ne l\u00e9pj, \u00e9s rohanj utca hosszat \u2013
\nzuhan\u00f3 \u00e1rny az oml\u00f3 r\u00f6g\u00f6k\u00f6n.<\/p>\n

A kurta szavak mindig utol\u00e9rnek \u2013
\na mozdulat is f\u00e9lre\u00e9rthet\u0151.
\nA ki\u00e1lt\u00e1st\u00f3l megh\u0151k\u00f6l a l\u00e9lek,
\n\u00e9s menek\u00fcl a m\u00faltt\u00f3l a j\u00f6v\u0151.<\/p>\n

Ha kapumon a j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k kopogtat
\n\u00e9s bebocs\u00e1t\u00e1st esdekel a sz\u00f3,
\nmint komondor, ha simogat\u00e1st lophat:
\na k\u00e9z melege szel\u00edd takar\u00f3.<\/p>\n

– Mennyi k\u00f6z\u00f6d van a versekhez? Mennyire vagy te benne, milyen szereped van az alkot\u00e1sban alkot\u00e1s k\u00f6zben? Egy\u00e1ltal\u00e1n, mi\u00e9rt \u00edrsz? Mert musz\u00e1j?<\/em><\/p>\n

N\u00e9ha \u00fagy csimpaszkodnak bel\u00e9m a gondolatok, mint nyafog\u00f3 gyermekek az anyjuk szokny\u00e1j\u00e1ba, amikor \u00e9pp porsz\u00edv\u00f3zok, f\u0151z\u00f6k, pakolok, v\u00e9gzem a h\u00e1zimunk\u00e1t. Olyankor le kell tennem mindent \u00e9s le kell \u00fcln\u00f6m, hogy lejegyezzek egy-egy verssort, egy-egy fel\u00f6tl\u0151 k\u00e9pet, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s sz\u00f3kapcsolatot. Ha ezt nem teszem meg, akkor, huss, sz\u00e9tszaladnak, soha nem l\u00e1tom t\u00f6bb\u00e9 \u0151ket, hely\u00fckre \u00fajabbak \u00e9s \u00fajabbak j\u00f6nnek, \u00f6sszefon\u00f3dnak, verss\u00e9 alakulnak, b\u0151v\u00fclnek, sokasodnak, dagadnak, szaporodnak, \u00e9s mire v\u00e9gre a g\u00e9pem el\u00e9 \u00fclhetek, szertefoszlanak, mint a reggeli k\u00f6d. Volt, nincs vers\u2026 Hi\u00e1ba t\u00f6r\u00f6m a fejem, h\u00e1tha vissza tudom id\u00e9zni b\u00e1r egy t\u00f6red\u00e9k\u00e9t.
\nA vers\u00edr\u00e1s n\u00e1lam kegyelmi \u00e1llapot. Most, hogy annyi \u00e9v ut\u00e1n \u00fajra visszakaptam ezt az elveszett k\u00e9pess\u00e9gemet, igaz\u00e1n meg tudom becs\u00fclni az ihlet sz\u00e9p pillanatait, a term\u00e9keny csendjeimet, az \u00e9rt\u00e9ktel\u00edtett mag\u00e1nyt, amely sz\u00e1momra az alkot\u00e1s meghitt k\u00f6zeg\u00e9t megteremti. 25 \u00e9v hallgat\u00e1s ut\u00e1n az ember nagyon tudja \u00e9rt\u00e9kelni a verspillanatokat. Olyan ez, mintha sok\u00e9vnyi medd\u0151s\u00e9g ut\u00e1n hirtelen megfogan egy kis \u00e9let, \u00e9s kezdetben az anya maga sem hiszi, hogy ez vele megt\u00f6rt\u00e9nhetett, tele van \u00f6r\u00f6mmel \u00e9s k\u00e9ts\u00e9ggel\u2026 Vajon nem t\u00e9ved\u00e9s? Vajon marad? Vajon nem t\u0171nik el megint?
\nAmi\u00f3ta eszm\u00e9lek, mindig is k\u00f6z\u00f6m volt a versekhez, a m\u00e1sok\u00e9hoz el\u0151bb, majd az eny\u00e9imhez, a rosszakhoz \u00e9s a j\u00f3khoz, hossz\u00faakhoz \u00e9s r\u00f6videkhez, magyarokhoz, majd franci\u00e1khoz, amikor m\u00e1r tudtam a nyelvet. Mindig k\u00fcl\u00f6nleges hat\u00e1ssal volt r\u00e1m a r\u00edm, a ritmika, a k\u00e9palkot\u00e1s var\u00e1zsa, a st\u00edlus, a val\u00f3s\u00e1got \u00e1tl\u00e9nyeg\u00edt\u0151 hangulat. Valahogy mindig k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get tudtam tenni j\u00f3 \u00e9s rossz k\u00f6z\u00f6tt, sosem becs\u00fcltem igaz\u00e1n, ha a forma m\u00f6g\u00f6tt nem volt tartalom, \u00fczenet, az a sz\u00fcks\u00e9ges plusz, amely s\u00falyt ad a szavaknak. A tiszt\u00e1n r\u00edmes-ritmikus verseket csak j\u00e1t\u00e9knak tartom, ujjgyakorlatnak \u00e9s szemf\u00e9nyveszt\u00e9snek, ha nincs meg benn\u00fck az a bizonyos csavar, akkor elk\u00e1pr\u00e1ztat egy pillanatra, de nem hagy bennem lenyomatot.
\nHogy mennyire vagyok \u00e9n benne a verseimben? Ak\u00e1rmilyen szem\u00e9lyben, sz\u00e1mban sz\u00f3lal meg a l\u00edrai \u00e9n, abban \u00e9n is benne vagyok, ahogyan mindenki m\u00e1s, hiszen bel\u0151lem fakad akkor is, ha \u00e9pp m\u00e1sra, m\u00e1sokra vonatkozik. Minden vers gy\u00f6ker\u00e9ben van valami meg\u00e9lt, val\u00f3s \u00e9lm\u00e9ny, egy eml\u00e9k, egy hangulat vagy t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s, valami egyedi, ami bennem keletkezik, \u00e9s csak k\u00e9s\u0151bb v\u00e1lik \u00e1ltal\u00e1noss\u00e1, ak\u00e1r egyetemes \u00e9rv\u00e9ny\u0171v\u00e9. Hiszen mindannyian emberek vagyunk, a term\u00e9szet fut\u00f3szalagj\u00e1n gy\u00e1rtott term\u00e9kek, egy kaptaf\u00e1ra gy\u00e1rtott minket a teremt\u0151. Ez benn\u00fcnk a k\u00f6z\u00f6s. A k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek, a meg\u00e9lt sors, az \u00e9lm\u00e9nyek, a k\u00fcls\u0151 hat\u00e1sok tesznek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151v\u00e9, de a zsigeri f\u00e9lelmeinket \u2013 \u00f6r\u00f6meinket, a meg\u00e9rz\u00e9seinket, az \u00f6szt\u00f6nvil\u00e1gb\u00f3l hozott \u0151sis\u00e9get; a tudatalatti rakt\u00e1raiban lapul\u00f3 \u201ek\u00e9szletet\u201d mindenki egyform\u00e1n mag\u00e1\u00e9nak tudja, meg\u00e9rzi-meg\u00e9rti egy versben, Alaszk\u00e1t\u00f3l D\u00e9l Keresztj\u00e9ig. Minden versemben benne vagyok, ahogy te is, \u00e9s benne vannak az \u0151seim, \u00e9s benne van az indi\u00e1n, a bantu n\u00e9ger, a sarki f\u0171szeres, b\u00e1rki, aki embernek sz\u00fcletett.<\/p>\n

Van kedvenc k\u00f6lt\u0151d, versed, vagy hogyan hat\u00e1rozn\u00e1d meg, mit szeretsz a k\u00f6lt\u00e9szetben? Mire val\u00f3 szerinted, mit szeretn\u00e9l el\u00e9rni vele? Mikor t\u00f6k\u00e9letes egy vers sz\u00e1modra?<\/em><\/p>\n

Egy vers akkor t\u00f6k\u00e9letes sz\u00e1momra, amikor \u00fagy jelenik meg a tudatomban, mint egy eg\u00e9sz, oszthatatlan, megmunk\u00e1lt kis m\u0171remek. Kev\u00e9s az ilyen t\u00f6k\u00e9letes vers, amilyet csak a nagyok \u2013 Babits, Kosztol\u00e1nyi, Radn\u00f3ti \u2013 tudtak \u00edrni. Ahol a forma t\u00f6k\u00e9letesen al\u00e1t\u00e1masztja a hangulatot, ahol a l\u00e9lek \u00e9s a szellem teljes egys\u00e9gbe fon\u00f3dik, az \u00e9rzelmi \u00e9s \u00e9rtelmi s\u00edk egy intellektu\u00e1lis \u00e9lm\u00e9nyben \u00f6lt testet. Ezt a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9get \u00e9rzem J\u00f3zsef Attila l\u00e9t\u00f6sszegz\u0151 verseiben is, ahol mindenfajta \u00e9rz\u00e9st \u00e9s rem\u00e9nyt legy\u0151z a krist\u00e1lytiszta logika, amellyel szemben nincsenek m\u00e1r ellen\u00e9rvek. \u0150k sz\u00e1momra a t\u00f6k\u00e9letes k\u00f6lt\u0151k, mindenki m\u00e1s, \u00e9pp a t\u00f6k\u00e9letlens\u00e9ge folyt\u00e1n v\u00e1lik naggy\u00e1, szerethet\u0151v\u00e9, \u00e9rthet\u0151v\u00e9. Pet\u0151fit az egyszer\u0171s\u00e9g \u00e9s a hev\u00fclet, Aranyt a harm\u00f3nia \u00e9s a rezign\u00e1ci\u00f3, Berzsenyit a h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9let \u00e9s az \u00e1lmodott k\u00f6lt\u0151i vil\u00e1ga k\u00f6zti ellent\u00e9t teszi sz\u00e1momra halhatatlann\u00e1. Adyt a sz\u00e1nalom \u00e9s a d\u00f6lyf, a m\u00e9lys\u00e9g \u00e9s magass\u00e1g, a gyenges\u00e9g \u00e9s a zsenitudat kett\u0151s\u00e9ge teszi sebezhet\u0151v\u00e9, a kisszer\u0171 forma \u00e9s a nagy \u00edv\u0171 tartalom, az egyenetlens\u00e9gek, a sz\u00e1rnyal\u00e1sok \u00e9s zuhan\u00e1sok ellent\u00e9tei eg\u00e9sz k\u00f6lt\u00e9szet\u00e9ben. Szeretem a t\u00f6k\u00e9letlens\u00e9get mindenkiben, akkor, ha \u00e9pp ez a nagyszer\u0171s\u00e9g forr\u00e1sa.
\nMagammal soha nem vagyok el\u00e9gedett, minden versemet k\u00e9telyek k\u00f6zt eresztem \u00fatj\u00e1ra, \u00e9s gyakran h\u00edvom vissza, ha \u00fagy \u00e9rzem, van rajta valami alak\u00edtanival\u00f3. Akkor sem mondom azt, hogy j\u00f3, puszt\u00e1n elfogadhat\u00f3, \u00e9s ha j\u00f3 visszajelz\u00e9seket kapok, akkor annak az\u00e9rt \u00f6r\u00fcl\u00f6k, mert a nyilam c\u00e9lba \u00e9rt. Valakit meg\u00e9rintett, esetleg le is ter\u00edtett, valaki okult bel\u0151le, valakinek \u00f6r\u00f6met szerzett, f\u00e1jdalmat okozott, kihozta bel\u0151le a j\u00f3t, a rosszat, azt a reakci\u00f3t, amely kimozd\u00edtotta a k\u00f6z\u00f6nyb\u0151l. Fiatalon, ha a verset els\u0151 felindul\u00e1somb\u00f3l k\u00e9szre kanyar\u00edtottam, soha nem alak\u00edtottam ut\u00e1na rajta semmit, mert \u00fagy \u00edt\u00e9ltem meg, hogy ez \u00edgy j\u00f3. Akkor ink\u00e1bb csak a \u201enatus\u201d \u00e9nem ir\u00e1ny\u00edtott az alkot\u00e1sban. Meg kellett \u00e9rnem arra, hogy a \u201edoctus\u201d \u00e9nem is m\u0171k\u00f6d\u00e9sbe j\u00f6jj\u00f6n, \u00e9s hosszabb ideig alak\u00edtgassam, cizell\u00e1ljam a verset, foltozzam a t\u00f6k\u00e9letlens\u00e9geit, betapasszam a rajta keletkezett sebeket. Ehhez kellett valamifajta \u00e9retts\u00e9g, tapasztalat, sok \u00e9v alatt felhalmoz\u00f3dott tud\u00e1s, ami a \u201everskozmetik\u00e1hoz\u201d sz\u00fcks\u00e9ges.<\/p>\n

Mes\u00e9lj a sz\u00ednekr\u0151l. Mit jelentenek sz\u00e1modra?<\/em><\/p>\n

Az ember hajlamos fekete-feh\u00e9rben szeml\u00e9lni a m\u00faltat, \u00fagy mint egy r\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9pen, ahol az emberek, a h\u00e1zak, a hegyek, a foly\u00f3k, az erd\u0151k \u00e9s fantasztikus n\u0151i kalapok mind sz\u00edntelenek, sz\u00fcrk\u00e9k \u00e9s fak\u00f3k. Mindig a jelenhez k\u00f6tj\u00fck a sz\u00edneket, \u00e9s az az \u00e9rz\u00e9s\u00fcnk, hogy csak nek\u00fcnk, akik az itt \u00e9s mostban \u00e9l\u00fcnk, adatik meg a sz\u00ednes \u00e9lett\u00e9r, a sziv\u00e1rv\u00e1ny leny\u0171g\u00f6z\u0151 l\u00e1tv\u00e1nya, az \u00e9g k\u00e9kje, a v\u00e1rosok naps\u00fct\u00f6tte \u00e9p\u00fcleteinek l\u00e1tv\u00e1nya. Pedig bizony, akkor is s\u00fct\u00f6tt a nap, \u00e9s s\u00e1rga f\u00e9nyben ragyogott a reggel \u00e9s v\u00f6r\u00f6sben bukott le az alkony. Az a vil\u00e1g, amit akkor a lehet\u0151 legkorszer\u0171bbnek \u00e9s legsz\u00ednesebbnek l\u00e1ttunk, mert az volt a jelen\u00fcnk, csak a mi tudatunkban kopott fekete-feh\u00e9rr\u00e9 \u00fagy, ahogy egykor volt szerelmeink, divatjam\u00falt ruh\u00e1ink, fiatals\u00e1gunk valaha volt d\u00edszletei.
\nSokszor igyekszem m\u00e9gis visszaid\u00e9zni a sz\u00edneket, azt a l\u00e9tteret, ahol a legboldogabb voltam, ahol a f\u00f6ld felett egy l\u00e9p\u00e9ssel j\u00e1rtam mindig, \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem, hogy a jelen \u00f6r\u00f6k. Kolozsv\u00e1r ma is a s\u00e1rga v\u00e1ros sz\u00e1momra, egyik versemben \u00edgy \u00f6r\u00f6k\u00edtettem meg, \u00e9s \u00edgy jelenik meg, ha visszagondolok egy-egy mozzanatra. S\u00e1rga \u00e9p\u00fcletek, naps\u00fct\u00f6tte terek, aranyl\u00f3 templomtet\u0151k, a f\u00e9ny szel\u00edd j\u00e1t\u00e9ka az \u00f3don falakon. Nem l\u00e1tom most sem a sz\u00fcrkes\u00e9get, a kab\u00e1tok elmos\u00f3d\u00f3 egyformas\u00e1g\u00e1t, a kopott aszfaltot, elhaszn\u00e1lt k\u00f6veket. A gondokat, a szorong\u00f3 embereket, a zs\u00fafolt aut\u00f3buszokat, a kifosztott boltokat, a rem\u00e9nytelens\u00e9g alkonyat-s\u00f6t\u00e9tj\u00e9t. \u00c9n nem ilyennek l\u00e1ttam akkor, mert aki fiatal \u00e9s boldog, szerelmek \u00e9s sikerek b\u0171v\u00f6let\u00e9ben \u00e9l, az nem \u00e9rz\u00e9keli a hatalom \u00f6r\u00f6k\u00f6s jelenl\u00e9t\u00e9t, teste, lelke, elm\u00e9je m\u00e1sk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dik. Fel\u00f6tlik n\u00e9ha h\u00e1zigazd\u00e1im kertje, a kis feh\u00e9r h\u00e1zhoz vezet\u0151 \u00f6sv\u00e9ny mellett fut\u00f3 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tulip\u00e1nsor: feh\u00e9rek, pirosak, s\u00e1rg\u00e1k, cirmosak, sz\u00e1z \u00e1rnyalatban pomp\u00e1z\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9g, t\u00f6r\u00e9keny sz\u00e1ruk meghajolt, \u00fagy k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tte a reggelt, \u00e9s smaragd szirmok hullottak az \u00fatra, amerre j\u00e1rtam.
\nAzut\u00e1n sok\u00e1ig nem l\u00e1ttam sz\u00ednesben a vil\u00e1got. R\u00e9gebbi verseimben (az eml\u00edtetten k\u00edv\u00fcl) nincsenek sz\u00ednek, mintha azok is fekete-feh\u00e9r f\u00e9nyk\u00e9pek voln\u00e1nak, a m\u00falt lenyomatai. Valami\u00e9rt nagyon fontos lett sz\u00e1momra a fekete. Csak feket\u00e9ben voltam hajland\u00f3 j\u00e1rni, esetleg feh\u00e9rben, sz\u00fcrk\u00e9ben\u2026 m\u00e1s sz\u00ednben nem is \u00e9reztem j\u00f3l magam, mert lerombolt \u00e9nk\u00e9pem \u00e9s eltaposott \u00f6n\u00e9rt\u00e9kel\u00e9sem nem volt hajland\u00f3 szemben\u00e9zni a val\u00f3s\u00e1ggal, \u00e9s a verstelens\u00e9g \u00e9vtizedeiben nem is mertem sz\u00ednekre n\u00e9zni, \u00fagy \u00e9reztem, rejt\u0151zk\u00f6dn\u00f6m kell.
\nBevallom, ma is szeretem a feket\u00e9t, de tudom, hogy le kell gy\u0151zn\u00f6m ezt az ellen\u00e1llhatatlan vonzalmat, amit ir\u00e1nta \u00e9rzek. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, hogy a sz\u00ednl\u00e1t\u00e1s var\u00e1zsa \u00fajra bek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt az \u00e9letembe, \u00e9s minden sz\u00edn megtelt tartalommal, valamilyen \u0151si-m\u00e9ly jelent\u00e9startalmat kapott, amellyel szebb\u00e9 tehetem a napjaimat \u00e9s m\u00e1s min\u0151s\u00e9get adhatok az \u00e9letemnek. A k\u00e9k \u00e9s a z\u00f6ld a verseimben is gyakran felbukkan, de a v\u00f6r\u00f6s \u00f6sszes \u00e1rnyalat\u00e1t beh\u00edvom a h\u00e9tk\u00f6znapokba, a s\u00e1rg\u00e1t, a narancsot, a sz\u00ednsk\u00e1la legsz\u00e9ls\u0151 hat\u00e1r\u00e1ig. A sz\u00ednek m\u00e1r r\u00e9szemm\u00e9 v\u00e1ltak, \u0151k szak\u00edtj\u00e1k fel bennem a l\u00e9lekbe lerak\u00f3dott m\u00faltat, festik, alak\u00edtj\u00e1k, \u00e1tszabj\u00e1k eg\u00e9szen az \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fcl\u00e9sig, verss\u00e9 form\u00e1lj\u00e1k minden r\u00e9szlet\u00e9t. \u00c9n csak \u00fagy h\u00edvom \u0151ket: smaragd, karmazsin, r\u0151t, rubin, bakacsin\u2026 \u00d3don, veretes szavak, ez \u00e9rt\u00e9ktel\u00edtett m\u00falt var\u00e1zsszavai ezek, amelyek megtal\u00e1lj\u00e1k hely\u00fcket a jelen vers\u00e9ben is.<\/p>\n

M\u00e9g lettek volna k\u00e9rd\u00e9seim \u2013 de r\u00e1j\u00f6ttem, sokkal t\u00f6bbet tud mondani nek\u00fcnk a verseivel. Besz\u00e9ljenek h\u00e1t.<\/em><\/p>\n

Ha megk\u00e9rdezn\u00e9d<\/strong><\/h2>\n

Ha megk\u00e9rdezn\u00e9d
\nMi\u00e9rt hagytam el haz\u00e1mat
\nFelt\u00f6rte-e talpamat a r\u00f6g\u00f6s sz\u00fcl\u0151f\u00f6ld
\nFelhorzsolta-e tenyerem a gesztenyefa t\u00f6rzse
\nG\u00e1ncsot vetett-e l\u00e1baimnak
\nA szederinda k\u00fasz\u00f3 kelepc\u00e9je
\nFelhas\u00edtotta-e b\u0151r\u00f6met a csipker\u00f3zsika
\nV\u00e9rfakaszt\u00f3 t\u00f6vise
\nLerombolta-e h\u00e1zamat 
\nA hegyek k\u0151lavin\u00e1ja
\nElmosta-e kelengy\u00e9met az \u00f6z\u00f6nv\u00edz,
\nA meg\u00e1radt Olt \u00f6rv\u00e9nyl\u0151 sara?
\n\u00c9n azt mondan\u00e1m
\nNem, nem ez\u00e9rt. 
\nPedig
\nMeg\u00e9getett, megb\u00e1ntott, ell\u00f6k\u00f6tt
\nElg\u00e1ncsolt, sz\u00edvemb\u0151l v\u00e9rt fakasztott
\nElsodorta a gyermekkoromat,
\nMegfojtotta any\u00e1mat \u00e9s mag\u00e1ba temette
\nFiatal arc\u00e1ra r\u00f6g\u00f6t g\u00f6rgetett.
\nKiford\u00edtotta n\u00e9gy sark\u00e1b\u00f3l a h\u00e1zat,
\nEladta az \u00e1lmainkat.
\nAsszonyi alakban
\nElvette ap\u00e1mat
\nElford\u00edtotta t\u0151lem k\u00e9k tekintet\u00e9t
\nAz egyetlent
\nA megb\u00edzhat\u00f3t
\nHa azt k\u00e9rdezn\u00e9d
\nVisszamenn\u00e9k-e valaha
\n\u00c9n azt feleln\u00e9m,
\nOtt v\u00e1r r\u00e1m a m\u00faltam
\nA f\u00f6lddel egyenl\u0151v\u00e9 tett h\u00e1z eml\u00e9ke
\nEgy kapu, amelynek kilincs\u00e9t elengedtem
\nEgy \u00e1gy, ahol a gyermekem fogant
\nEgy szerelem, amelyet cserbenhagytam,
\nEgy \u00f6regember, tengerk\u00e9k szem\u0171
\nEgy \u00f6sszet\u00f6rt fejfa
\nOtt a domboldalon
\nEgy panor\u00e1m\u00e1s nyughely
\nArccal a v\u00e1ros fel\u00e9
\nAhol sz\u00fclettem.<\/p>\n

 <\/h2>\n

K\u00e9rd\u00e9sek<\/strong><\/h2>\n

Testem templom\u00e1ban
\nKik borultak \u00f6ssze
\nHajam fonat\u00e1ban
\nKik fog\u00f3dztak \u00f6ssze
\nV\u00e9rem meleg\u00e9ben
\nKik olvadtak \u00f6ssze
\nSz\u00edvem serleg\u00e9ben
\nKik \u00f6ml\u00f6ttek \u00f6ssze.
\nEreim erdeje
\nKiknek adott otthont
\nCsendes b\u00fav\u00f3helyet
\noltalmaz\u00f3 bokrot
\nKik simultak \u00f6ssze
\nB\u0151r\u00f6m b\u00e1rsony\u00e1ban
\nKik fon\u00f3dtak \u00f6ssze
\nUjjam hajlat\u00e1ban
\nSz\u00e1jam sz\u00f6glet\u00e9ben
\nKik cs\u00f3koltak \u00f6ssze
\nMint a f\u00e9ny s az \u00e1rny\u00e9k
\nKik olvadtak \u00f6ssze
\nKik laktak a testem
\nminden zegzug\u00e1ban
\nkik \u00e9ltek a lelkem
\ntitkos szob\u00e1j\u00e1ban.
\n\u0150k azok, az \u0151s\u00f6k
\nAny\u00e1m, ap\u00e1m v\u00e9re
\nNagyap\u00e1m \u0151sapja
\nNagyany\u00e1m n\u0151v\u00e9re
\nSz\u00e9kely kitart\u00e1ssal,
\nMagyar makacss\u00e1ggal
\nTat\u00e1r gonoszs\u00e1ggal
\nN\u00e9met sz\u00edv\u00f3ss\u00e1ggal
\n\u0150k \u00f6lelik egym\u00e1st
\nL\u00e9t\u00fck sz\u00fclte l\u00e9tem
\nG\u00e9njeimbe \u00edrott
\n\u00d6r\u00f6k\u00f6lt t\u00f6rv\u00e9nyem:
\nB\u00f6lcs\u0151ben ringatott
\n\u00c9vsz\u00e1zados \u00e1lmok.
\nS\u00edrjaikb\u00f3l kin\u0151tt
\nK\u00e1polnavir\u00e1gok.<\/p>\n

 <\/p>\n

H\u0171s\u00e9g<\/strong><\/h2>\n

A rossz d\u00f6nt\u00e9sek \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban n\u0151tt\u00fcnk
\nsz\u00e1lfa-t\u00f6rzzs\u00e9 k\u00f6z\u00f6s sors alatt
\n\u00e9s \u00edzz\u00e9-porr\u00e1 t\u00f6rt\u00e9k minden csontunk
\nm\u00edg torz\u00f3 test\u00fcnk mag\u00e1ra maradt
\nse k\u00e9z se l\u00e1b sem ujjak nem maradtak
\nhogy tenyer\u00fcnkben tartsuk lelkedet 
\nhogy befoltozzuk v\u00e9rz\u0151 \u00e1lmainkat
\n\u00e9s bek\u00f6t\u00f6zz\u00fck csonkult testedet
\n\u00c9s most ki vagy? Vil\u00e1g hajl\u00e9ktalanja
\nCsak k\u00e9z  vagy  l\u00e1b vagy sajg\u00f3 akarat
\nmit nem tart \u00f6ssze hegyek karcs\u00fa v\u00e1za
\n\u00e9s ami m\u00e9g e testb\u0151l megmaradt
\n\u00e9s nem \u00e9p\u00fcl hit\u00fcnkb\u0151l katedr\u00e1lis
\nmert \u00e1csainkat v\u00e1rja a vil\u00e1g
\n\u00e9s kop\u00e1rs\u00e1guk sz\u00e9gyellik a dombok
\n\u00e9s erd\u0151inket elhagyj\u00e1k a f\u00e1k
\nmint fantomf\u00e1j\u00e1s k\u00f3borolsz magadban 
\na v\u00e9gtelenbe sz\u00e1nt\u00f3 utakon
\n\u00e9s tenyerednek t\u00e9rk\u00e9p\u00e9n a l\u00e1bnyom
\negy cseppnyi m\u00falt a sajg\u00f3 v\u00e9gtagon.
\nS e kor fal\u00e1ra nem ker\u00fcl majd m\u00e1rv\u00e1ny
\ncsak lelkeinkben \u00e9l a k\u00e9nyszer\u0171s\u00e9g:
\n – a m\u00falt halm\u00e1n n\u0151tt k\u00e1polnavir\u00e1gok – 
\n       mit hittel \u00e1pol j\u00f3 ut\u00f3d: a h\u0171s\u00e9g.<\/p>\n

 <\/h2>\n

Ettem az Isten kenyer\u00e9t<\/strong><\/h2>\n

Ettem az Isten kenyer\u00e9t,
\nittam viz\u00e9t az elm\u00fal\u00e1snak
\nker\u00e9kbet\u00f6rt l\u00e9lekkel hevertem
\nidegen orsz\u00e1gok poros \u00fatj\u00e1n,
\ns csak a honv\u00e1gy hasonl\u00edtott
\na sivatagi szomj\u00fas\u00e1ghoz.
\nVoltak t\u00e1gabb \u00e9s sz\u0171kebb p\u00e1tri\u00e1im
\nHegyekbe oltott kr\u00e1ter f\u00e1jdalom,
\nHegek a hold ez\u00fcst arc\u00e1n
\nS haragfelh\u0151k a m\u00falt eml\u00e9kein.
\nMeglelem egyszer t\u00e1n nyugalmam
\nAhogy haz\u00e1t is \u00fajat kaptam \u00e9n,
\nB\u00e1r oly boldogan bukd\u00e1csoln\u00e9k \u00fajra
\nr\u00e9gi utc\u00e1csk\u00e1k t\u00f6rt macskak\u00f6v\u00e9n.
\nHaz\u00e1t mely a nevemen sz\u00f3l\u00edt,
\nDe nem \u00e9rti, ha mondom a nevem
\nAny\u00e1m nyelv\u00e9n gagyog az \u00e9rtelemr\u0151l
\nDe nem sz\u00f3l hozz\u00e1m anyanyelvemen.
\nEttem a m\u00e1sok kenyer\u00e9t
\nIttam s\u00f3hajt\u00f3, m\u00e9ly kutakb\u00f3l
\n\u00d6sszekulcsolt tenyer\u0171, sov\u00e1ny szentek
\nLecsukott pill\u00e1i m\u00f6g\u00f6tt
\nBez\u00e1rva \u00fcl a r\u00e9szv\u00e9t
\n\u00d6sszez\u00e1rt ajkuk k\u00f6z\u00f6tt
\nA r\u00e9g\u00f3ta v\u00e1gyott vigasztal\u00e1s.<\/p>\n

\nL\u00e1tom\u00e1s<\/strong><\/h2>\n

K\u00f6r\u00f6tted \u00e9p\u00fcl hallgat\u00e1sod v\u00e1ra
\nben\u00e9pes\u00fcl majd csenddel \u00e9s avarral
\ns az ablakoknak sz\u00e1rnyas spalett\u00e1ja
\nhi\u00e1ba k\u00fczd a zeng\u0151 zivatarral
\na gy\u0171l\u0151 \u00e9vek ostromgy\u0171r\u0171j\u00e9ben
\ncsak egyre n\u0151 a fojt\u00f3 leveg\u0151
\n\u00e9s harcainknak v\u00e9rz\u0151 tenyer\u00e9be
\nKrisztus-sz\u00f6get kop\u00e1csol az id\u0151
\n\u00e9s csontjaidb\u00f3l r\u0151zs\u00e9t rak a v\u00e9ns\u00e9g
\n\u00e9s arcod holdja napr\u00f3l napra fogy
\ngerincet roppant sorra a kev\u00e9lys\u00e9g
\n\u00e9s roskadt t\u00e9rded k\u00fcsz\u00f6b\u00f6kre rogy.
\nV\u00e1rad csak \u00e9p\u00fcl mag\u00e1nyod cs\u00facs\u00e1ra
\n\u00e9s s\u00e1ncait a k\u00e9ts\u00e9g \u00f6nti el
\n\u00e9s  h\u00e9ttornyodnak minden ablak\u00e1ban
\negy v\u00e9n lakat f\u00e9mhangon \u00e9nekel.
\nCsikorg\u00e1s\u00e1ra felriad az \u00e9hs\u00e9g
\n\u00e9s j\u00e9gbe z\u00e1rj\u00e1k t\u00fckr\u00fck a tavak
\nalv\u00f3 f\u00e9szkekb\u0151l elsz\u00e1ll a rem\u00e9nys\u00e9g
\n\u00e9s sz\u00e9trebbennek mind a madarak.<\/p>\n

 <\/p>\n

Az anya \u00e1ll<\/strong> <\/h2>\n

Nagyszarv\u00fa sz\u00fcrke barmok csendje
\nm\u00e9la szemekb\u0151l \u00e1rad\u00f3 k\u00f6z\u00f6ny
\nte ott fekszel mint akit partra hordott
\negy mindent elfelejt\u0151 v\u00edz\u00f6z\u00f6n
\n\u00e9s ott fekszel kiszolg\u00e1ltatottan
\naz arcodon r\u00e1ng\u00f3 grimasz-mosoly
\n\u00e9s nem tudod hogy mekkora kereszted
\namit a l\u00e9ted h\u00e1t\u00e1n hordozol
\nmert p\u0151re vagy s mint kisded tehetetlen
\nde t\u0151led v\u00e1rj\u00e1k b\u0171n\u00f6s emberek
\nhogy ifj\u00fas\u00e1god cs\u00facs\u00e1n megfesz\u00edtve
\ntenyered sz\u00e1nts\u00e1k  sz\u00f6grozsd\u00e1s sebek
\nnagyszarv\u00fa sz\u00fcrke barmok cs\u00f6ndje
\ndeszk\u00e1kb\u00f3l \u00e1csolt sz\u00e1lk\u00e1s oltalom
\naz anya \u00e1ll feletted dideregve
\nsz\u00edv\u00e9ben hit szem\u00e9ben borzalom.<\/p>\n

 <\/p>\n

Egy sz\u00f3lamra<\/strong><\/h2>\n

Henceg\u0151 kis t\u00f6rzs lett\u00fcnk mi m\u00e1ra,
\nharangtest\u0171 \u00e1lom-kongat\u00f3,
\nki diadalk\u00e9nt \u00e9li meg a semmit,
\ns kinek a minden konca volna j\u00f3.
\nKi l\u00e1rmaf\u00e1knak f\u00e9ny\u00e9ben ki\u00e1ltja,
\nhogy szabads\u00e1got \u00e9s jogot akar,
\n\u00e9s l\u00e1tv\u00e1nyosan szaggat z\u00e1szl\u00f3t-inget,
\nha d\u00f6nteni kell, ki itt a magyar –
\ncsak r\u00fagkap\u00e1l \u00e9s r\u00e9gi harci p\u00f3zban
\nv\u00e1rja a m\u00faltnak rozsd\u00e1s tankjait,
\ns a hatalommal felv\u00e9rtezett ny\u00e1jra
\ng\u00f6rbed\u0151 hegy\u0171 nyilakat haj\u00edt.
\nAz agymosottak r\u00e9v\u00fcl\u0151 hit\u00e9vel
\ntagadja meg a testv\u00e9r\u00e9t-ur\u00e1t,
\n\u00e9s szentnek v\u00e9lt, de \u00e1lnok sz\u00f3lamokkal
\nb\u00e1sty\u00e1zza k\u00f6rbe legy\u0151z\u00f6tt mag\u00e1t.
\n\u00c9n egy vagyok azok k\u00f6z\u00fcl kiket m\u00e1r
\ncsak orvoss\u00e1g tart \u00f6ssze \u00e9s ima,
\nkit \u00fagy k\u00f6vet a csend mint szolga-\u00e1rny\u00e9k,
\n\u00e9s elh\u00edv majd a j\u00f3 Emberfia.<\/p>\n

 <\/p>\n

Transzcendens<\/strong><\/h2>\n

\u00c9s \u00e1lmaimban m\u00e1sik l\u00e9tbe l\u00e9pek
\na t\u00falon t\u00fal, hol sarjad m\u00e1r a f\u00e9ny
\nhaland\u00f3s\u00e1gom m\u00e1s vil\u00e1gok kulcsa
\nhol testet \u00f6lthet \u00fajra a rem\u00e9ny\u2026
\na sz\u00fclet\u00e9snek sz\u0171k el\u0151ter\u00e9ben
\negyre csak fogy a v\u00e9kony leveg\u0151
\ns az anyam\u00e9hnek l\u00e9g\u00fcres ter\u00e9be
\nkulcslyuknyi f\u00e9nyt ereszt be a j\u00f6v\u0151
\nkit\u00e9pni l\u00e9ny\u00fcnk buroknyi vil\u00e1gb\u00f3l
\ns egy m\u00e1sik l\u00e9tbe cs\u00faszni meztelen
\na ridegs\u00e9gnek f\u00e1jdalmas csod\u00e1ja:
\n\u00e1tfonja tested mind a n\u00e9gy elem.
\n\u00c9s \u00e1t\u00f6lel \u00e9s karjaiban ringat
\ns te feleded, hogy mi volt a neved
\nhogy \u00fat volt\u00e1l te magad is egy l\u00e9tbe
\nk\u00e9t vil\u00e1g k\u00f6zt egy r\u00e9snyi \u00e1tmenet.<\/p>\n

 <\/p>\n

Helyzetjelent\u00e9s<\/strong><\/h2>\n

A Haza bizony ott lapul
\na nagy szavak m\u00f6g\u00f6tt
\n\u00e9s nem tal\u00e1l m\u00e1r ismer\u0151st
\na sz\u00f3nokok k\u00f6z\u00f6tt
\nmark\u00e1ba p\u00e1r garas gurul
\narc\u00e1n vir\u00edt a p\u00edr
\nzseb\u00e9ben \u00fatlev\u00e9l gyan\u00e1nt
\negy  friss hamis pap\u00edr
\ns a f\u00fcllent\u00e9shez k\u00ednosan
\nkeres p\u00e1r kurta sz\u00f3t
\na bennfentesen szemf\u00fcles 
\nki f\u00fcl\u00e9hez hajolt
\n\u00e9s \u00f6nmag\u00e1val itt e n\u00e9p
\nm\u00e1r r\u00e9g nem azonos
\nmert megteszi
\nmit t\u0151le k\u00e9r p\u00e1r
\nbugris nagyokos
\nmaroknyi k\u00f6lyke
\nmegsz\u00f6k\u00f6tt
\nmind k\u00fclf\u00f6ldre szakadt
\nmert morzs\u00e1b\u00f3l m\u00e1r j\u00f3llakott
\nde  \u00e9hkoppon maradt
\nKi j\u00f6n ki megy 
\n\u00e9s nyitva hagy ajt\u00f3t \u00e9s kertkaput
\nha  h\u00edvja \u0151t a K\u00e1na\u00e1n
\n\u00e9s p\u00e9nzt \u00edg\u00e9r az \u00fat
\nki megy ki j\u00f6n ki m\u00e9rlegel
\n\u00e9s aki itt marad
\naz anyaf\u00f6ld leh\u00fazza \u0151t
\nha talp\u00e1hoz ragad.
\nA Haza m\u00e1r nem halad\u00e1s
\ns ha \u00e9lne K\u00f6lcsey
\ns ha l\u00e1tn\u00e1k ezt a kort net\u00e1n
\na nemzet b\u00f6lcsei
\na tollnokok s a sz\u00f3nokok
\nmind kit termett a m\u00falt:
\n\u00e1llt t\u00e9tov\u00e1n a v\u00e1r fok\u00e1n s
\na s\u00edrba visszahullt.<\/p>\n

 <\/p>\n

A m\u00e1sik oldal<\/strong><\/h2>\n

T\u00fck\u00f6r a m\u00faltad, krist\u00e1ly, velencei,
\nNem fed fel r\u00e1ncot, sem apr\u00f3 foltokat
\nT\u00fck\u00f6r a m\u00falt, \u00fcveg, b\u0171n\u00f6ket ragyogtat\u00f3,
\nTiszt\u00e1ra lehelt, \u00e1tt\u00f6r\u00f6lt, makul\u00e1tlan,
\nMint maga az ifj\u00fas\u00e1g, a kedves, a sima homlok\u00fa.
\nT\u00fck\u00f6r a m\u00faltad, f\u00e9nyes, mint a hajnalok,
\nKrist\u00e1lytav\u00e1ban l\u00e1tod \u00f6nmagad,
\nOtt \u00fclsz k\u00f6z\u00e9pen, p\u0151r\u00e9n, fiatalon,
\nArcodon muland\u00f3 mosollyal,
\nS haland\u00f3 l\u00e9ted b\u00e1rsony k\u00f6peny\u00e9t
\nMagadra h\u00fazod lassan, t\u00e9tov\u00e1n.
\nMacskal\u00e9ptekkel elindulsz fel\u00e9m.
\n\u00c9n itt \u00fcl\u00f6k a t\u00fck\u00f6r m\u00f6g\u00f6tt.
\nAz \u00e9let m\u00e1sik oldal\u00e1n.<\/p>\n

Kapui \u00c1gota:<\/strong>
\nhttps:\/\/moly.hu\/konyvek\/kapui-agota-a-masik-oldal <\/strong>
\nSepsiszentgy\u00f6rgy\u00f6n \u200bsz\u00fclettem, ott j\u00e1rtam iskol\u00e1ba, 1974-ben \u00e9retts\u00e9giztem a Sz\u00e9kely Mik\u00f3 Koll\u00e9giumban, akkori nev\u00e9n az 1. sz. L\u00edceumban. A kolozsv\u00e1ri Babe\u015f-Bolyai Egyetem B\u00f6lcs\u00e9szkar\u00e1n szereztem magyar-francia szakos tan\u00e1ri diplom\u00e1t 1979-ben. Egyetemi \u00e9veim alatt t\u00f6bb versem is megjelent az akkori irodalmi lapokban, antol\u00f3gi\u00e1ban. Az \u00e1llamvizsga ut\u00e1n a sepsiszentgy\u00f6rgyi g\u00e9pgy\u00e1rban kaptam ford\u00edt\u00f3i \u00e1ll\u00e1st. 1988 \u00e1prilis\u00e1ban csal\u00e1dommal \u00e1ttelep\u00fclt\u00fcnk Magyarorsz\u00e1gra \u00e9s egy Budapest melletti kisv\u00e1rosban, Dabason telepedt\u00fcnk le \u00e9s kezdt\u00fcnk \u00faj \u00e9letet. Kezdetben a helyi gimn\u00e1ziumban tan\u00edtottam, majd 2002-t\u0151l az \u00f6nkorm\u00e1nyzat kabinetiroda-vezet\u0151jek\u00e9nt kultur\u00e1lis feladatokkal, rendezv\u00e9nyszervez\u00e9ssel, kiadv\u00e1ny- \u00e9s \u00fajs\u00e1gszerkeszt\u00e9ssel foglalkozom. <\/strong>
\nMintegy h\u00fasz \u00e9ven kereszt\u00fcl nem \u00edrtam verset, mintha kiapadt volna az am\u00fagy sem b\u0151 hozam\u00fa k\u00f6lt\u0151i v\u00e9n\u00e1m. P\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt azonban \u00fajra felfedeztem az alkot\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9t, mert ahogy a k\u00f6tet m\u00e9ltat\u00f3ja, Farkas \u00c1rp\u00e1d mondja: a Vers el\u0151l megsz\u00f6kni nem lehet. <\/strong>
\n(Kapui \u00c1gota)<\/strong>
\n2015-ben jelent meg A m\u00e1sik oldal c. versk\u00f6tete a Hungarovox kiad\u00f3n\u00e1l, id\u00e9n pedig a m\u00e1sodik k\u00f6tet\u00e9t mutatja be \u00e1prilisban: A l\u00e9lek sz\u00e1rnycsap\u00e1sai c\u00edmmel.<\/strong><\/p>\n

K\u00e9rdezett: N\u00e1szta Katalin<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00c1got\u00e1val ugyanabban a v\u00e1rosban \u00e9lt\u00fcnk. \u00c9n oda ker\u00fcltem, \u0151 ott sz\u00fcletett. Egyszer \u00e9rintette sorsunk egym\u00e1st, ami akkor bennem nem realiz\u00e1l\u00f3dott. Verset mondott egy rendezv\u00e9nyen, aminek egyik konfer\u00e1l\u00f3ja voltam. K\u00e9s\u0151bb olvashattam megjelent verseit a honi lapokban. Tehets\u00e9ges volt. De \u00e9lt\u00fck a magunk \u00e9let\u00e9t, nem tudva, nem igaz\u00e1n foglalkozva egym\u00e1ssal. Azt\u00e1n a sors \u00e9rdekes \u00e9s tekerv\u00e9nyes \u00fatjai […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[122,4],"tags":[],"class_list":["post-62220","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-interju","category-vers"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62220","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=62220"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62220\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=62220"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=62220"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=62220"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}