Az utols\u00f3 vonat \u00e9jf\u00e9lkor haladt \u00e1t az \u00e1llom\u00e1son \u00e9s a vasuti \u00e9tterem szem\u00e9lyzete \u00e9ppen nyugov\u00f3ra akart t\u00e9rni, mikor az ajt\u00f3 kinyilt \u00e9s egy k\u00e9sei vend\u00e9g l\u00e9pett a helyis\u00e9gbe. J\u00f3l f\u00f6l volt fegyverkezve a hideg ellen, farkasbunda a v\u00e1ll\u00e1n, r\u00f3kakarmantyu a nyak\u00e1ban \u00e9s a l\u00e1b\u00e1n sz\u0151rcsizma, szinte l\u00e1tszott rajta, hogy a feles\u00e9ge milyen aggodalommal bocs\u00e1totta utnak. \u00bbCsak meg ne f\u00e1zz\u00e1l, J\u00e1nosk\u00e1m, \u00e9s ha meg\u00e9hezt\u00e9l, nyulj a jobbzsebedbe\u00ab. Mikor azonban az idegen a k\u00e1lyha mell\u00e9 telepedett \u00e9s kih\u00e1mozta mag\u00e1t a bund\u00e1b\u00f3l, kider\u00fclt, hogy nem is v\u00e1s\u00e1rra utaz\u00f3 keresked\u0151, sem nem hazatart\u00f3 k\u00f6rorvos, aminek els\u0151 percben tetszett, hanem gavall\u00e9r-f\u00e9le, mert \u00f3divatu frakk volt rajta \u00e9s a gomblyuk\u00e1ban egy elhervadt tubar\u00f3zsa fityegett.
\n– Mivel szolg\u00e1lhatok? – k\u00e9rdezte a vend\u00e9gl\u0151s, aki nem nagyon \u00f6r\u00fclt meg a k\u00e9s\u0151i l\u00e1togat\u00f3nak.
\nA vend\u00e9g forr\u00f3 levest rendelt \u00e9s \u00e9ppen nekil\u00e1tott az ev\u00e9snek, mikor az ajt\u00f3 ujra kinyilt \u00e9s egy hosszu, s\u00e1padt uriember l\u00e9pett a szob\u00e1ba. Rajta nem volt bunda, csak k\u00f6nny\u00fc fekete dolm\u00e1ny, amelyre a h\u00f3 feh\u00e9r keresztecsk\u00e9ket rajzolt. Csontos \u00e1br\u00e1zat\u00e1t a hideg pirosra csipte, szem\u00e9ben k\u00f6nycsepp csillogott. Fut\u00f3lag, g\u0151g\u00f6sen k\u00f6sz\u00f6nt a vend\u00e9gl\u0151snek, azzal egyenesen a k\u00e1lyh\u00e1nak tartott \u00e9s szembe \u00fclt a frakkos vend\u00e9ggel.
\n– \u00d6n megbocs\u00e1jt – sz\u00f3lt f\u00f6l\u00fcletesen. – Ez a hely a legmelegebb \u00e9s ketten elf\u00e9r\u00fcnk rajta. De mi\u00e9rt van ilyen s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g? K\u00e9rek k\u00e9t gyerty\u00e1t!
\nA pinc\u00e9r elt\u00fcnt \u00e9s k\u00e9t sov\u00e1ny gyerty\u00e1val t\u00e9rt vissza, amelyek tulnagy, javar\u00e9szt csak ravatalokon l\u00e1that\u00f3 ez\u00fcst gyertyatart\u00f3kban l\u00f6ty\u00f6gtek. A k\u00e9t idegen ekkor m\u00e1r besz\u00e9lgetett egym\u00e1ssal.
\n– \u00c9s ki volt ez a Fanni? – k\u00e9rdezte a dolm\u00e1nyos \u00e9s nagy gonddal pip\u00e1ra gyujtott, mint aki valami \u00e9rdekes elbesz\u00e9l\u00e9st v\u00e1r.
\n– Ez a Fanni az \u00e9n \u00e9letem legsaj\u00e1ts\u00e1gosabb \u00e9s legszomorubb eml\u00e9ke volt, – felelte a frakkos ur. – De, vallja be, csakugyan \u00e9rdekli \u00f6nt e t\u00f6rt\u00e9net?
\n– Ki tudja? Engem minden n\u0151i t\u00f6rt\u00e9net \u00e9rdekel: nincs szebb \u00e9s f\u00e9rfiasabb mulats\u00e1g, mint elhagyott asszonyokr\u00f3l, k\u00f6nnyelm\u00fc esk\u00fckr\u0151l, szomoru \u00e9jszak\u00e1kr\u00f3l besz\u00e9lgetni, mialatt kinnt havazik \u00e9s valahol egy akasztott embert l\u00f3b\u00e1l a sz\u00e9l. Iszik velem egy poh\u00e1r bort?
\n– Szivesen – felelte J\u00e1noska. – Ez a Fanni teh\u00e1t egy \u00e9vvel id\u0151sebb volt n\u00e1lam \u00e9s m\u00e9gis mint egy sz\u00fczle\u00e1ny tudott mag\u00e1hoz bilincselni. Igaz, hogy sohasem szerettem a fiatal, boh\u00f3 le\u00e1nyokat, akiknek arc\u00e1n \u00e9s sziv\u00e9ben aranyos napsug\u00e1r t\u00e1ncol; \u00e9n a szomoru sz\u00e9ps\u00e9geket kedvelem, akik t\u00e9tova tekintettel n\u00e9znek v\u00e9gig let\u00fcnt \u00e9let\u00fck\u00f6n s a kikn\u00e9l a k\u00f6ny \u00e9s a mosoly, a rem\u00e9nys\u00e9g \u00e9s a lemond\u00e1s m\u00e1r egy mesgy\u00e9n haladnak. Az \u00e9n \u00e1lmaim azok a n\u0151k, akik sohasem tudj\u00e1k, nem-e az utols\u00f3 cs\u00f3k az, amelyet adtak \u00e9s nem \u00e1ll-e od\u00e1bb holnap k\u00f3bor lovagjuk?
\n– Igen, igen, – b\u00f3lintott a dolm\u00e1nyos a szak\u00e9rt\u0151 j\u00f3v\u00e1hagy\u00e1s\u00e1val, – \u00f6n, ugy l\u00e1tszik, j\u00f3 iskol\u00e1ba j\u00e1rt, uram.
\n– Nos, hogy kezdjem el? Hol tal\u00e1lkoztunk \u00f6ssze? Teh\u00e1t: utols\u00f3 franciaorsz\u00e1gi utaz\u00e1somon. Becs\u00fcletes, komoly, megfontolt asszony volt, az ur\u00e1nak a legnagyobb kert\u00e9szete volt a Loire mellett; az \u00fczlete aranyb\u00e1nya volt, \u0151 l\u00e1tta el Franciaorsz\u00e1g k\u00f6nnyelm\u00fc le\u00e1nyait kam\u00e9li\u00e1kkal, s\u00e1rga orgon\u00e1kkal, fekete tulip\u00e1nokkal; minden \u00e9vben egy kis templomot \u00e9pitett az Ur dics\u0151s\u00e9g\u00e9re. Az asszony k\u00f6t\u00f6tt kab\u00e1tban, ujjatlan kezty\u00fcben \u00fclt a p\u00e9nzt\u00e1rban \u00e9s folyton az aranyakat sz\u00e1molta, de, mikor engemet megl\u00e1tott, megszeppenve n\u00e9zett r\u00e1m \u00e9s t\u00e9ved\u00e9sb\u0151l sz\u00e1z francra adott vissza. M\u00e9g az este m\u00e9g egyszer tal\u00e1lkoztunk, az ugynevezett p\u00e1lmakertben, a kis v\u00e1roska egyetlen jobb vend\u00e9gl\u0151j\u00e9ben. Az asztalukhoz \u00fcltem \u00e9s k\u00e9t nap mulva m\u00e1r vele utaztam vissza haz\u00e1mba.
\n– \u00c9s meddig szerette \u00f6nt?
\n– Igy n\u0151 nem szeretett az \u00e9letben. Vajjon mi lehettem a szem\u00e9ben? Tulvil\u00e1gi er\u0151, Isten, a mindens\u00e9g, az egyik pillanatban t\u00e9rden csuszott ut\u00e1nam, a m\u00e1sikban pedig meg\u00e1tkozott, ahogy csak \u00f6reg, tud\u00f3s zsid\u00f3k tudnak, akiknek egy napon hal meg az apjuk, a feles\u00e9g\u00fck \u00e9s az egyetlen gyermek\u00fck. Ah, uram, borzalmas \u00e9s m\u00e9gis: nagy dolog volt \u00e9rezni, hogy egy haland\u00f3, egy \u00e9l\u0151, mozg\u00f3, Isten k\u00e9p\u00e9re teremtett l\u00e9ny sorsa fek\u00fcdt kezemben, hogy \u00e9let \u00e9s hal\u00e1l sz\u00f6rny\u00fc ura vagyok, hogy M\u00f3zes els\u0151 k\u00f6nyv\u00e9nek lelke lakik bennem. Ez a g\u0151g\u00f6s tudat f\u00f6lemelt, b\u00fcszk\u00e9v\u00e9, boldogg\u00e1 tett \u00e9s gyakran kis\u00e9rt\u00e9sbe vitt, hogy beleavatkozzam az Isten dolg\u00e1ba \u00e9s kioltsak egy l\u00e1mp\u00e1t, amelyhez hozz\u00e1nyulni haland\u00f3 kez\u00e9nek nem szabad. Van-e enn\u00e9l nagyobb izgalom, nagyobb er\u0151, nagyobb f\u00f6ldi hatalom, adhat-e t\u00f6bbet a sors kez\u00fcnkbe, mint egy emberi \u00e9letet? Egy szavamba ker\u00fclt volna \u00e9s ez az asszony b\u00e9kess\u00e9ggel ivott volna m\u00e9rget, vagy beleugrott volna a kutba; \u00e9s bevallom, ez a sz\u00f3 sz\u00e1zszor lebegett az ajkamon, nem gonoszs\u00e1gb\u00f3l, nem, egy rettenetes m\u00e1mor volt ez, egy dermeszt\u0151 \u00e1lom, irt\u00f3zatos \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u00fcs\u00e9ges sz\u00e9d\u00fcl\u00e9s: megr\u00e9m\u00fcltem \u00f6nmagamt\u00f3l \u00e9s m\u00e9gis csod\u00e1lkozva n\u00e9ztem fel lelkemre, a mely b\u00fcntetlen\u00fcl, d\u00f6lyf\u00f6sen, f\u00e9lszegen keringett a magasban. Ezek a gondolatok lassan meg\u0151r\u00f6lt\u00e9k az idegeimet.
\nAz idegen b\u00f3lintott.
\n– \u00c9s az asszony? Az \u0151 szerelme is ilyen furcsa volt?
\n– Ah nem, uram. \u0150t a szerelem t\u00f6rp\u00e9v\u00e9, kicsiv\u00e9, nyomorus\u00e1goss\u00e1 tette. Megfeledkezett a becs\u00fclet\u00e9r\u0151l, az \u00f6n\u00e9rzet\u00e9r\u0151l, a hit\u00e9r\u0151l, a csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l, mindenr\u0151l \u00e9s k\u00e9ts\u00e9gbeesetten cs\u00f3kolta a sarum nyom\u00e1t. H\u00e1nyszor sz\u00f3lt igy hozz\u00e1m: \u00bbAljas vagyok \u00e9s m\u00e9ltatlan tehozz\u00e1d, l\u00f6kj el magadt\u00f3l, kergess a gyal\u00e1zatba \u00e9s fizess\u00e9l meg, hadd \u00e9rezzem sz\u00e9gyenemet a maga teljess\u00e9g\u00e9ben!\u00ab \u00c9s addig k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, mig egy p\u00e1r aranyat nem adtam neki, akkor megnyugodott \u00e9s azt mondta, boldog, hogy mindent kiirtott mag\u00e1b\u00f3l \u00e9s csak a szerelmet, ezt a d\u0151re, rettenetes szerelmet tartotta meg a lelk\u00e9ben. Mikor meghalt, az imak\u00f6nyv\u00e9ben tal\u00e1ltuk meg a p\u00e9nzdarabokat, halov\u00e1nyra cs\u00f3kolta \u0151ket. Ezeket a furcsa p\u00e9nzdarabokat sohasem fogom elfelejteni: megjelennek \u00e1lmomban, r\u00e1mn\u00e9znek nagy, kerek szem\u00fckkel \u00e9s akkor nincs marad\u00e1som, felugrom, fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6m \u00e9s elrohanok hazulr\u00f3l \u00e9s le\u00fcl\u00f6k egy kid\u0151lt fat\u00f6rzsre \u00e9s elgondolkodom, vajjon minden f\u00e9rfi \u00e9s minden n\u0151 szerelme ilyen rettenetes-e? Igy ker\u00fcltem ma \u00e9jjel is ide, ki tudja, mi\u00f3ta gyalogoltam, h\u00f3ban, vizben \u00e9s nem tudom, hol vagyok?
\nAz idegen v\u00e9kony gy\u00fcr\u00fcj\u00e9vel halkan kopogott a pohar\u00e1n \u00e9s kifizette a sz\u00e1ml\u00e1t. Azut\u00e1n kiegyenesedett \u00e9s igy sz\u00f3lt a frakkos gavall\u00e9rhoz:
\n– Hogy hol van? A r\u00e9vben, uram. Keljen fel \u00e9s k\u00f6vessen; a vonat be\u00e9rkezett \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n tov\u00e1bb indul.
\nA vend\u00e9gl\u0151s a sarokban csod\u00e1lkozva kapta f\u00f6l a fej\u00e9t, mert hiszen az \u00e9jjel m\u00e1r nem szerepelt a menetrendben t\u00f6bb vonat, de a dolm\u00e1nyos idegen g\u0151g\u00f6sen nyujtotta karj\u00e1t J\u00e1nosk\u00e1nak \u00e9s gyors l\u00e9ptekkel indult vele az ajt\u00f3 fel\u00e9.
\n– Tess\u00e9k besz\u00e1llani, – sz\u00f3lt a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n \u00e9s vigan k\u00f6sz\u00f6r\u00fclte meg a tork\u00e1t.
\nJ\u00e1noska t\u00e9tov\u00e1n n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl, azt\u00e1n kil\u00e9pett az ajt\u00f3n. \u00c1m, a fagyt\u00f3l csillog\u00f3 sineken nem a vonat, hanem egy szurokfekete targonca \u00e1llott, a bakj\u00e1n facilinderes, feketeruh\u00e1s kocsis \u00fclt \u00e9s a k\u00e9t l\u00f3 cs\u00f6ndesen billegtette gy\u00e1szos tollbokr\u00e9t\u00e1j\u00e1t.
\n– M\u00e9gis csak ez a v\u00e9ge mindennek, – sz\u00f3lt a dolm\u00e1nyos vigasztal\u00f3lag. – Nos, Isten vele: \u00f6n nem \u00e9lt hi\u00e1ba, mert egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6s titkot lopott el a sors m\u00fchely\u00e9b\u0151l.
\nA vend\u00e9gl\u0151s, aki a f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00fcl k\u00e9mlelt a furcsa idegenek ut\u00e1n, ijedt\u00e9ben keresztet vetett mag\u00e1ra \u00e9s s\u00e1padtan ki\u00e1ltott h\u00e1tra a csaposleg\u00e9nynek:
\n– Z\u00e1rjatok be minden ajt\u00f3t \u00e9s bocs\u00e1ss\u00e1tok el a l\u00e1ncr\u00f3l a kuty\u00e1kat!
\nDe minderre nem volt sz\u00fcks\u00e9g. A fekete targonca bar\u00e1ts\u00e1gos d\u00f6c\u00f6g\u00e9ssel v\u00e1gott neki a havas utnak \u00e9s a dolm\u00e1nyos ur megfontolt l\u00e9p\u00e9sekkel, zsebretett k\u00e9zzel ballagott a szomsz\u00e9d falu tornya fel\u00e9.<\/p>\n
Forr\u00e1s: Lovik K\u00e1roly: Asszonyfej. Elbesz\u00e9l\u00e9sek. Grill, Budapest, 1926 (MEK)<\/em><\/p>\n * A szerz\u0151 (1874-1915) a huszadik sz\u00e1zad eleji magyar irodalom nagy \u00edg\u00e9rete, a miksz\u00e1th-i hagyat\u00e9k szellemi folytat\u00f3ja. Az elfelejtett \u00edr\u00f3k k\u00f6z\u00e9 tartozik. Jog\u00e1sz v\u00e9gzetts\u00e9g\u00e9t Kolozsv\u00e1ron szerezte meg. Val\u00f3di \u00edr\u00f3i kvalit\u00e1sait r\u00f6vid pr\u00f3zai m\u0171vei hordozz\u00e1k<\/strong><\/p>\n <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Az utols\u00f3 vonat \u00e9jf\u00e9lkor haladt \u00e1t az \u00e1llom\u00e1son \u00e9s a vasuti \u00e9tterem szem\u00e9lyzete \u00e9ppen nyugov\u00f3ra akart t\u00e9rni, mikor az ajt\u00f3 kinyilt \u00e9s egy k\u00e9sei vend\u00e9g l\u00e9pett a helyis\u00e9gbe. J\u00f3l f\u00f6l volt fegyverkezve a hideg ellen, farkasbunda a v\u00e1ll\u00e1n, r\u00f3kakarmantyu a nyak\u00e1ban \u00e9s a l\u00e1b\u00e1n sz\u0151rcsizma, szinte l\u00e1tszott rajta, hogy a feles\u00e9ge milyen aggodalommal bocs\u00e1totta utnak. […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[7],"tags":[],"class_list":["post-62318","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62318","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=62318"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62318\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=62318"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=62318"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=62318"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}