{"id":62479,"date":"2017-05-28T03:44:40","date_gmt":"2017-05-28T03:44:40","guid":{"rendered":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=62479"},"modified":"2017-05-28T03:44:40","modified_gmt":"2017-05-28T03:44:40","slug":"albert-csilla-sotetedik-gyertek-ki-a-vizbol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/ujkafe.website\/?p=62479","title":{"rendered":"Albert Csilla: \u201eS\u00f6t\u00e9tedik, gyertek ki a v\u00edzb\u0151l!\u201d"},"content":{"rendered":"
\"\"<\/a>

A szerz\u0151 felv\u00e9tele<\/p><\/div>\n

Nem mondhatn\u00e1m, hogy nagy fot\u00f3s vagyok,de meg kell hagyni, ez a k\u00e9p most siker\u00fclt. Persze r\u00e9sze volt benne a legelk\u00e9peszt\u0151bb Piktornak (Term\u00e9szet), no meg a \u2013 nem leg-,de elk\u00e9peszt\u0151 – digit\u00e1lis technik\u00e1nak, amelynek leny\u0171g\u00f6z\u0151en finom applik\u00e1ci\u00f3j\u00e1val r\u00e1f\u00f3kusz\u00e1ltam a st\u00e9gre ott a Tatai-t\u00f3 partj\u00e1n, ahol \u00e9ppen sz\u00e1r\u00edtkoztak a gyerekek – a naplemente aranyl\u00f3-pirosl\u00f3 melank\u00f3li\u00e1j\u00e1ban.<\/p>\n


\n\u00c9n, az oszt\u00e1lyf\u0151n\u00f6k egy padon \u00fcltem, kicsit t\u00e1volabb, s onnan figyeltem a 15 \u00e9ves l\u00e1nyokat, fi\u00fakat. A lassan alkonyul\u00f3 part csendj\u00e9t felvert\u00e9k a mut\u00e1l\u00f3 kamaszhangok \u00e9s a t\u00falhangos l\u00e1nysikongat\u00e1sok. Pr\u00fcszk\u00f6l\u00e9s, fr\u00f6csk\u00f6l\u00e9s, egy-k\u00e9t d\u00f6rm\u00f6g\u0151 \u201ebazdmeg\u201d, amire nem mozdultam, b\u00e1r vitte a v\u00edz a tizen\u00e9vesek elsz\u00e1nt \u00e9s s\u00falytalan tr\u00e1g\u00e1rs\u00e1g\u00e1t rendesen. Tal\u00e1n sz\u00f3lnom kellett volna, de lesz\u00f6gezett a l\u00e1tv\u00e1ny t\u00f6r\u00e9keny, \u00e9des \u00e1rtatlans\u00e1ga – az \u00e1rtatlans\u00e1g, amelyb\u0151l egyel\u0151re hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lkoztak megny\u00falt v\u00e9gtagjaikkal kib\u00fajni. Lass\u00fa, fokozatos kevered\u00e9s rendezte a v\u00edzben m\u00e1r alig azonos\u00edthat\u00f3 kis pontokat v\u00e1ltakoz\u00f3 csoportokba, s a m\u00e9g mindig elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u0151 fi\u00fak \u00e9s l\u00e1nyok k\u00f6z\u00f6tti hat\u00e1r a s\u00f6t\u00e9ted\u0151, v\u00e9gtelen \u00e9g \u00e9s v\u00edz kett\u0151s \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben tal\u00e1n m\u00e1r- egy-egy t\u00e9tova, suta \u00e9rint\u00e9sbe foszlott.
\nNem tudom, igaz\u00e1b\u00f3l nem tudom\u2026 Fel\u00e1lltam, hogy odaki\u00e1ltsak: s\u00f6t\u00e9tedik, gyertek ki a v\u00edzb\u0151l. De mire k\u00f6zelebb \u00e9rtem, m\u00e1r magukt\u00f3l is kiugrottak a st\u00e9gre – \u00e9n pedig megnyugodva vissza\u00fcltem a padra.
\nM\u00e9g l\u00e1tszottak valamennyire, egy-k\u00e9t fi\u00fa elfutott el\u0151ttem, eln\u00e9ztem hihetetlen\u00fcl v\u00e9kony fels\u0151test\u00fcket, \u00e9s megint megs\u00edmogatta a t\u00f6r\u00e9keny fiatals\u00e1g tud\u00e1st\u00f3l \u00e9rett lelkemet. A st\u00e9gen m\u00e1r csak tal\u00e1lgatni lehetett, ki ki lehet, a gyerekek sebesen kapkodt\u00e1k magukra a ruh\u00e1kat – egyr\u00e9szt mert h\u0171v\u00f6s\u00f6d\u00f6tt, m\u00e1sr\u00e9szt mert a v\u00edzzel m\u00e1r nem takar\u00f3zhatott tov\u00e1bb a m\u00e9g ki nem oltott, sz\u00e9ps\u00e9ges szem\u00e9rem.
\nA nap hullott a giccs fel\u00e9 \u2013 fel\u00e1lltam f\u00e9nyk\u00e9pet k\u00e9sz\u00edteni. Izgatott is egy kicsit, milyen lesz – k\u00e9t napja \u00f6r\u00f6k\u00f6ltem meg Zsuzsi l\u00e1nyom okos telefonj\u00e1t. Azt\u00e1n vissza\u00fcltem, m\u00e1r csak sziluetteket l\u00e1ttam, a fi\u00fak-l\u00e1nyok 15 \u00e9ves h\u00fas-v\u00e9r val\u00f3ja beleolvadt a lebuk\u00f3 f\u00e9nybe, s \u00e1lltak, \u00f6lt\u00f6zk\u00f6dtek, nevetg\u00e9ltek a s\u00f6t\u00e9t sziluettek, maguk voltak a \u201ez\u00fag\u00f3 \u00c9let\u201dpartj\u00e1n \u00e1ll\u00f3 Ifj\u00fas\u00e1g \u00e1rnyk\u00e9pei.
\nArra gondoltam, hogy milyen sok oszt\u00e1lyt vittem m\u00e1r el kir\u00e1ndulni, \u00e9s arra, hogy azok is ilyenek voltak. Nagyj\u00e1b\u00f3l ilyenek. L\u00e9nyeg\u00e9ben. A kell\u00e9kek, amelyek a nemzed\u00e9kv\u00e1lt\u00e1ssal v\u00e1ltoznak – ezt tiszt\u00e1n \u00e9reztem – a l\u00e9nyeget sosem \u00e9rintik. \u0150k is \u00fagy \u00e1lltak a st\u00e9geken, mint most utols\u00f3 oszt\u00e1lyom di\u00e1kjai – n\u00e9zt\u00e9k a vizet, a v\u00e9gtelent. Ha \u00fagy tetszik, a v\u00edz \u0151si toposz\u00e1t, az \u00e9letet, ami akkor hat\u00e1rtalannak tetszett. Vajon k\u00e9s\u0151bb gondoltak-e erre a pillanatra? Amikor a tin\u00e9dzserkor sebezhet\u0151, sz\u00e9p z\u0171rzavar\u00e1n \u00e1tverg\u0151dve, a gyermekkori b\u00e1bb\u00f3l kit\u00f6rve a feln\u0151tt l\u00e9t elnehezedett pillang\u00f3ik\u00e9nt megtapasztalt\u00e1k, hogy val\u00f3j\u00e1ban akkor rep\u00fcltek igaz\u00e1n, amikor azt gondolt\u00e1k, le vannak sz\u00f6gezve?…
\n\u00c9s ezek a kis \u00e1rnyk\u00e9pek ott a st\u00e9gen vajon mire gondolnak? – t\u0171n\u0151dtem, mik\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1ltam kital\u00e1lni, hogy ki nevetett fel olyan csikorg\u00f3 \u00e1rvas\u00e1ggal. Arra biztosan nem, amire \u00e9n – hogy most fel kellene ki\u00e1ltaniuk: \u201e\u00c1llj, meg pillanat!\u201d \u00c9s nem csak az\u00e9rt voltam benne biztos, hogy ez nem jut az esz\u00fckbe, mert nem olvast\u00e1k a Faustot (\u00e9s tal\u00e1n akkor sem fogj\u00e1k, amikor majd k\u00f6telez\u0151 lesz\uf04a), hanem mert az id\u0151 m\u00e9g nem m\u00falik, hanem telik az \u0151 \u00e9letkorukban. S\u0151t, n\u00e9ha kib\u00edrhatatlanul lassan, sosem el\u00e9gg\u00e9 a v\u00e1gyott f\u00fcggetlens\u00e9ghez. Ilyen ez a tin\u00e9dzserkor, gondoltam. Ott \u00e1llnak a m\u00e9g el nem engedett gyermekkor szabads\u00e1g\u00e1ban, \u00e9s azt hiszik, rabl\u00e1ncra veri \u0151ket a nem m\u00fal\u00f3 id\u0151.
\nHirtelen eszembe jutott egy r\u00e9g volt t\u00e1boroz\u00e1s, magam is tizen\u00f6t \u00e9ves voltam, \u00e9s \u00e9jszaka a Balaton partj\u00e1n \u00fcltem J\u00e1mbor B\u00e9la nev\u0171 oszt\u00e1lyt\u00e1rsammal, aki egy\u00e9bir\u00e1nt igencsak r\u00e1szolg\u00e1lt a vezet\u00e9knev\u00e9re. Besz\u00e9lgett\u00fcnk, am\u00fagy \u201enagyosan\u201d, mindent tud\u00f3an \u201eaz \u00e9let nagy dolgair\u00f3l\u201d, \u00e9s B\u00e9la elkezdett keseregni azon, hogy meghalunk. Nem \u00fagy gondoltunk r\u00e1, mint ma tenn\u00e9nk – az egyetlen, az eg\u00e9sz \u00e9letet abszurdd\u00e1 t\u00e9v\u0151 igazs\u00e1gk\u00e9nt. \u00dagy besz\u00e9lt\u00fcnk r\u00f3la, mint valami egzotikus t\u00e1jr\u00f3l, ami olyan messze van, hogy csak a h\u00edre jut el hozz\u00e1nk, \u00e9s mire majd mi is oda\u00e9r\u00fcnk, tal\u00e1n ki is tal\u00e1lnak valamit. Az a \u201emajd \u201dam\u00fagy is bel\u00e1thatatlanul messze volt, \u00e9s addig annyi, de annyi minden fog t\u00f6rt\u00e9nni\u2026.. M\u00e9g arra is tiszt\u00e1n eml\u00e9keztem, hogy azzal biztattam a filozofikus b\u00e1natt\u00f3l s\u00fajtott nagy gondolkod\u00f3 szerep\u00e9be mag\u00e1t egyre jobban bele\u00e9l\u0151 oszt\u00e1lyt\u00e1rsamat, hogy ha 90 \u00e9vig \u00e9l, m\u00e9g van neki 75 – \u00e9s hogy az 15 \u00e9vesen milyen irdatlan, v\u00e9gtelen nagy id\u0151- h\u00e1t azt mindannyian tudtuk\u2026
\nOtt, a tatai parton m\u00e1r tudtam, hogy 75 \u00e9v csak egy pillanat. Nagyon szerettem volna megv\u00e9deni azokat a mozg\u00f3 kis \u00e1rnyk\u00e9peket ott a st\u00e9gen ett\u0151l a majdani felismer\u00e9st\u0151l, de tudtam: nem lehet. H\u00e1t csak n\u00e9ztem, hogy milyen sz\u00e9pek, milyen gyan\u00fatlanok. Nincs m\u00f3dom v\u00e1ltoztatni azon, hogy lel\u00e9pnek mindj\u00e1rt a st\u00e9gr\u0151l a m\u00fal\u00f3 id\u0151be. De m\u00e9g itt a pillanat, amikor elsuttoghatom nekik, a majd idej\u00f6v\u0151 \u00fajabb tin\u00e9dzsereknek Kosztol\u00e1nyit evok\u00e1lva: \u201eM\u00e1snak is majd \u00edgy ringjatok, tatai hull\u00e1mok\u201d\u2026
\nLassan szedel\u0151zk\u00f6dni kezdtek a gyerekek, ki\u00fcr\u00fclt a st\u00e9g. \u00c9n is fel\u00e1lltam, gondoltam, teszek m\u00e9g kis s\u00e9t\u00e1t. Messzir\u0151l l\u00e1ttam, ahogy egy l\u00e1ny \u00e9s fi\u00fa szembej\u00f6n velem, \u00e9s a fi\u00fa \u00e1tkarolja \u00f3vatosan a l\u00e1ny v\u00e1ll\u00e1t. V\u00e9kony k\u00e9z egy v\u00e9kony v\u00e1llon – sz\u00edvmelenget\u0151 t\u00f6r\u00e9kenys\u00e9g\u2026 Megl\u00f3dult a sz\u00edvem, kaparni kezdett a torkom. Ahogy k\u00f6zelebb \u00e9rtem, \u00e9s \u00e9szrevettek, a fi\u00fa elkapta a kez\u00e9t, \u00e9s \u00e9n \u00fagy k\u00f6sz\u00f6ntem vissza, hogy megnyugodjanak – nem l\u00e1ttam semmit.
\nDe l\u00e1ttam, h\u00e1l\u2019 Isten l\u00e1ttam. L\u00e1ttam, hogy a tin\u00e9dzserkor l\u00e9nyeg\u00e9ben ugyanolyan csod\u00e1latos \u00e9s gy\u00f6trelmes maradt, m\u00e9g ha ki is hoznak ezerszer a sodromb\u00f3l az \u00f3r\u00e1kon, \u00e9s l\u00e1tszatra minden k\u00e9pzeletet kin\u0151 az eg\u00f3juk. M\u00e9g minden lehet bel\u0151l\u00fck, nincsenek \u201elez\u00e1rva\u201d, m\u00e9g \u0151szint\u00e9n\u201d ord\u00edtanak, toporz\u00e9kolnak\u201d \u00e9s \u2013 rem\u00e9lnek.<\/p>\n

Jaj de j\u00f3, hogy tan\u00e1r vagyok.:)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Nem mondhatn\u00e1m, hogy nagy fot\u00f3s vagyok,de meg kell hagyni, ez a k\u00e9p most siker\u00fclt. Persze r\u00e9sze volt benne a legelk\u00e9peszt\u0151bb Piktornak (Term\u00e9szet), no meg a \u2013 nem leg-,de elk\u00e9peszt\u0151 – digit\u00e1lis technik\u00e1nak, amelynek leny\u0171g\u00f6z\u0151en finom applik\u00e1ci\u00f3j\u00e1val r\u00e1f\u00f3kusz\u00e1ltam a st\u00e9gre ott a Tatai-t\u00f3 partj\u00e1n, ahol \u00e9ppen sz\u00e1r\u00edtkoztak a gyerekek – a naplemente aranyl\u00f3-pirosl\u00f3 melank\u00f3li\u00e1j\u00e1ban.<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0,"footnotes":""},"categories":[120,5],"tags":[],"class_list":["post-62479","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-essze","category-foto"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62479","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=62479"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/62479\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=62479"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=62479"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/ujkafe.website\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=62479"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}