Ki\u00fcltek a dombtet\u0151re, el\u0151tt\u00fck h\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt a folyam.
\nMalacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyh\u00e9n s\u00fct\u00f6tt a nap, nem t\u0171z\u00f6tt, Vadmalac t\u00e1rsa v\u00e1ll\u00e1t \u00e1t\u00f6lelte.
\nMintha \u0151k meg a vil\u00e1g, ketten az \u00e9letben lettek volna. Nem a Paradicsomban, de majdnem.
\nK\u00e9t bomb\u00e1z\u00f3 h\u00fazott el a t\u00e1volban, majd robban\u00e1st hallottak, de nem t\u00f6r\u0151dtek vele.
\n\u201cSzeretek itt \u00fclni. Veled, az Id\u0151 partj\u00e1n majdnem.\u201d
\nH\u00e1tuk m\u00f6g\u00f6tt egy gyerek fels\u00edrt, mert f\u00e1jt, ahogy a penicillint beadt\u00e1k. Mert nem adt\u00e1k be, nem volt, amit.
\nItt el\u0151tt\u00fcnk az \u00e9let, f\u00e1k, \u00e9vente kiz\u00f6ld\u00fclnek, meg\u00fajul a term\u00e9szet.\u201d
\nVijjogva felsz\u00e1llt a k\u00f6zel\u00fckben egy sir\u00e1ly, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten, mint amelyiknek a f\u00e9szk\u00e9t feld\u00falt\u00e1k.<\/p>\n